Zélóták

A zélóták (görög: ζηλωτής, jelentése: fanatikusok, héber: קנאי kanai) politikai és vallási csoport volt az 1. században, Palesztinában, irányzatuk a farizeizmus fanatikus szélsőségének tekinthető.[1]

Valószínűleg a Kr. u. 6-7. évben "galileai Júdás" alapította a zélóták pártját, amely törvény-hű, de nacionalista és egyúttal Róma-ellenes párt volt.[2] Más vélemények szerint eredetük a Makkabeus-féle szabadságharcokig nyúlik vissza.[1] A zélóták azért szakadtak le a farizeusokról, mert meg voltak róla győződve, hogy Izraelnek nem csak hinnie kell a maga eljövendő messiási idejében, hanem előidézésében kardot is kell rántania. Az idegen római uralom elleni felkelést szorgalmazó zélóták különösen radikális csoportját alkották a szikáriusok (sicariusok = orgyilkosok).[2]

A zélóták nagy tiszteletben tartották a Tóra-tekercseket, és a törvény pontos megtartására igyekeztek. A szent föld szabadságáért küzdöttek, céljuk a Messiás eljövetelének siettetése volt, ezért a politikailag alkalmas pillanatot várták az eszkatologikus harc kirobbantására. Vezetőik Jézus korában és kora után a jeruzsálemi szadduceus papi arisztokrácia köreiből származtak.[1] A párt a farizeusok bal szárnyából tevődött össze. A Római Birodalomnak való adófizetést és a római császárért bemutatandó áldozatot elszántan ellenezték. A háborút, a hősi halált céljaik elérése érdekében igen fontosnak tartották, és harcaikban isteni segítségre számítottak. A farizeusi apokaliptika volt hatással rájuk: eszkatologikus militaristáknak nevezhetjük őket.[1]

Főleg sivatagi rajtaütésekből tartották fenn magukat, ezért jellemezte őket F. Josephus történetíró "rablók"-ként. Jézus is két zélóta között halt meg a kereszten (30 körül), akiket a római államhatalom elleni lázadás vádjával végeztek ki.[2]

Fanatizmusuk folytonos rendzavarást keltett és fő oka volt a zsidó lázadás kitörésének 66-ban. Legkiválóbb vezérük Giszkhalai János, aki az ellenállást Galileában szervezte meg, aztán Jeruzsálemben létesített keménykezű vezérletet mindaddig, míg a rómaiak el nem pusztították a várost, a templommal együtt. Ez egyben az ókori zsidó állam végét is jelentette. A zélóták egy csoportja ezután még tartotta magát Masszáda erődjében, Kr. u. 73-ig.[2]

Jegyzetek

  1. a b c d Bibliai Atlasz → Palesztina vallásos irányzatai, Református Sajtóosztály, 1972
  2. a b c d Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008

Források

  • Bibliai Atlasz, Református Sajtóosztály, 1972
  • Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008
Antiszemitizmus

Az antiszemitizmus (szó szerint: szemita-ellenesség) a zsidókkal szembeni mesterségesen szított vallási és "faji" gyűlölet.Az antiszemitizmus olyan, rendkívül bonyolult jelenség, mely mint fogalom több különféle szellemi áramlatot – hitet, filozófiát, gondolkodás- és cselekvésmódot, attitűdöt és ezeknek alapjait – foglalja össze. Az antiszemita eszmerendszerek követőit antiszemitának nevezik. Az antiszemitizmust részben csak primitív előítélet és félelem táplálta, a középkori előítéletek azonban sok tekintetben átalakultak és megszűntek, ám a modern, emancipált zsidóság hirtelen látványos sikereket ért el a társadalmi élet sok-sok területén és ez újabb forrásává vált az előítéleteknek. A témának könyvtárakat megtöltő irodalma született magyar nyelven is.

Az antiszemitizmus szó a Sémtől, Noé fiától származó sémi vagy szemita népekről (többek között az arabokról és a zsidókról) kapta a nevét. Bár más népek is tartoznak ebbe a csoportba (például az akkádok, máltaiak), az antiszemitizmus szót csak a zsidók iránti ellenszenv megnevezésére használják.

Esszénusok

Az esszénusok egy ókori zsidó vallási közösség, amely tagjaitól szigorú aszkézist kívánt.

Maga a szó valószínűleg az arám hasen, ill. hasajija, 'jámborok, szentek' v. 'hallgatagok' szóból ered. A Biblia nem említi őket. Három ókori szerző ír róluk: Josephus Flavius, idősebb Plinius és Alexandriai Philón.

A közösség Jonatán Makkebeus idején (Kr. e. 160-142) már aktív volt, eltűnésük pedig nagyjából egybeesik Jeruzsálem pusztulásával (Kr. u. 70).

I. Mikhaél bizánci császár

I. Mikhaél (görögül: Μιχαήλ Α΄ Ραγκαβές, Mikhaél Rangabész, 782 – 844. január 11., uralkodott 811. október 2. – 813. július 11.) a Bizánci Birodalom császára, I. Niképhorosz veje és Sztaurakiosz sógora volt.

I. Niképhorosz bizánci császár

I. Niképhorosz (ógörögül: Νικηφόρος, latinul: Nicephorus, 765 körül – 811. július 26., uralkodott 802. október 31. – 811. július 26.) a Bizánci Birodalom császára, eredetileg pedig Eiréné logothetésze volt. Pénzügyi szigora és kérlelhetetlen egyházfői viselkedése miatt mind alattvalói, mind az utókor népszerűtlennek tartotta, de mindezzel sokat tett a bizánci állam megerősítéséért.

III. Mikhaél bizánci császár

III. Mikhaél (görögül: Μιχαήλ Γ΄, 840. január 19. – 867. szeptember 24., uralkodott 842. január 20. – 867. szeptember 24.) bizánci császár, Theophilosz és Theodóra gyermeke, az Amorioni-dinasztia tagja volt. Uralkodása alatt végleg leszámoltak a képrombolással, csapásokat indítottak az arabok ellen, illetve erre az időre tehető az ún. phótioszi egyházszakadás.

Jézus korának kulturális és történelmi háttere

Jézus Krisztus korának világára kulturális és politikai dilemmákkal terhes bizonytalanság volt jellemző. Kulturális értelemben a zsidóknak viaskodniuk kellett a hellenizmus értékrendszerével és filozófiájával, és különös nehézséget okozott annak az ellentmondásnak a feloldása, hogy a Törvény (Tóra) csak rájuk vonatkozik, de általános igazságokat jelenít meg.

Római-zsidó háború

„A zsidó háború” átirányít ide. Iosephus Flavius könyvét lásd itt: A zsidó háború.A római-zsidó háború 66-tól 70-ig tartó Júdea ellen vezetett római hadjárat, mely Jeruzsálem pusztulását és a zsidók teljes szétszóródását eredményezte.

V. León bizánci császár

V. León (görögül: Λέων Ε΄, 775 – 820. december 25., uralkodott 813. július 11. – 820. december 25.) a Bizánci Birodalom császára, I. Mikhaél hadvezére és hatalmának megdöntője volt. Uralkodásának legjelentősebb eseménye a képrombolás felújítása volt, ami miatt végül meggyilkolták.

Vallások és spirituális hagyományok listája

A világon több ezer vallás van. Ez a cikk a főbb vallásokat és spirituális hagyományokat sorolja fel.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.