Tízparancsolat

A tízparancsolat (héberül: עֲשֶׂרֶת הַדִּיבְרוֹת ă`szeret haddivrót) a judaizmus és a kereszténység alapját képező legfontosabb vallási és erkölcsi parancsolatokat tartalmazza, amelyet a Biblia szerint Jahve (Isten) adott Mózesnek a Sínai hegyén, 40 napos böjtje után, két kőtáblára írva.[1][2]

A tízparancsolat alapja: 2 Mózes 20:1-14 (lásd lent), illetve 5 Mózes 5:6-21.[3] A 2 Mózes 34-ben egy másfajta megfogalmazás szerepel,[4] ezt ritkábban használják.

A tízparancsolat néhány további említése a Bibliában: 5 Mózes 4:13,[5] 5 Mózes 10:4,[6] 2 Krónika 5:10,[7] Nehémiás 9:13-14,[8] Máté 19:17-21,[9] Zsidó 9:4[10]

Lukhot Habrit
Lúchót ha-Brít – a Törvény táblái, a héber beosztás szerinti kezdőszavakkal

A tízparancsolat héber szövege

Vastaggal a héber felosztás szerint azok a szavak, melyek a Tízparancsolatot ábrázoló táblákra (lúchót) szoktak kerülni.

Jegyzetek a fordításhoz

(Rövidítések: )

  1. Hivatalosan ugyan Elóhím, de az ó a rövid és hosszú között váltakozik, és folyamatos szövegben már többnyire röviden ejtik.
  2. Az avádím alapjelentése szolgák, így bét avádím szó szerint szolgák háza.
  3. A jihje egyes, az elohím formailag többes számban van. Ha Izráel Istenére utal, akkor jelentése mindig egyes, ha nem, akkor lehet egyes vagy többes is, így mindkét fordítás helyes.
  4. Temúná szó szerint valami, ami hasonlít valamire (gyök dmh:dámá hasonlónak lenni).
  5. A tistachave a ḥwh:chává meghajolni ige hitpaél, azaz reflexív alakja, vagyis olyan tevékenységre utal, melyet az ember önmagán vagy önmagától hajt végre, innen: meghajtja magát, leborul, azonos a görög proszkhünészisz-szel. A toovdém (és nem táávdém !) az ʿbd:ávad szolgálni ige hofal alakja, szerepel még *** -ben. A qal alak, ami az általánosan elterjedt szolgáld azokat jelentést adná, taavdém lenne. A hofal, mint kauzatív passzív tartalma: a) műveltető-kényszerítő: valaki más által szolgálatra van kényszerítve, valaki/valami szolgáltatva van valakivel, b) műveltető-megengedő: engedi, hogy valaki más által szolgálatra legyen kényszerítve. Így a vers a bálványimádás mindkét aspektusát lefedi: egyaránt tiltja az önkéntest és a kényszerítésből történőt is.
  6. Qanná: gyöke qnh:qáné heves tűzzel ég, innen: féltékeny.
  7. Póqéd: ***
  8. A sáv eredeti jelentése***
  9. Jenaqqe: gyök nqh:náqá tisztának lenni, piél kauzativumban tisztának nyilvánít, például bírósági eljárás után, ami így többrétű utalás a bűnbocsánatra, illetve az utolsó ítéletre.
  10. 'Jóm hassabbát szó szerint: a megszűnés, a szünet napja. Gyök šbt:sávat megszűnni, abbahagyni.
  11. Məláchá: gyök lʾk:láach küldeni, innen olyan munka, amire valaki el van küldve, tehát küldetés, kötelesség, kötelezettség is. Ebből származik a kollokviális meló szó.
  12. Lásd: Mert jövevények voltatok Egyiptom földjén. ()
  13. Va`jjánach: gyök nwḥ:núach megnyugodni, nem azonos a sabbát/sávat-tal.
  14. Kabbéd: gyök kbd:kávéd nehéznek, súlyosnak lenni, innen: gazdagnak lenni (az arany súlyáról). A vers alapjelentésében a szülők anyagi megbecsülését, anyagi javakkal való ellátását írja elő (piélben: lásd el anyagi javakkal, szó szerint: nehezítsd meg, tedd súlyossá), a kávéd ige nem tartalmaz sem erkölcsi, sem érzelmi vonatkozásokat.
  15. Tircach:rcḥ:rácach gyilkolni. Az általánosan elterjedt fordításoktól eltérően kifejezetten a gyilkosságra utal, tehát a (polgár)háborús védekezés, vagy állami halálbüntetés nem tartozik ebbe a tiltásba (Az ezekre vonatkozó, általános ölés értelmű szavak: qṭl:qátal, hrg:hárag.).
  16. Tináf:nʾp:náaf házasságot törni. A paráználkodásra használt szó a √znh:záná.
  17. A felebarát elsősorban keresztény terminus, az itt szereplő réa barát, társ jelentésű szó ennél tágabb értelmű, azaz nem korlátozható például az egy hiten lévőkre.

A tízparancsolat fordításai

Zsidó fordítás és beosztás

Decalogue parchment by Jekuthiel Sofer 1768
A Jekuthiél Szófér készítette kódexlap (61,2 x 50,2 cm), 1768, Bibliotheca Rosenthaliana, Amsterdam (HS.ROS.PL.a-33)[11]
  1. 1 És kihirdette Isten ezeket az igéket következőképpen: ² Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
  2. ³ Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt. 4 Ne készíts magadnak faragott képet vagy bármely alakot arról, ami az égben fönt, a földön alant és a vízben a föld alatt van. 5 Ne borulj le előttük és ne szolgáld őket, mert én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a féltve őrködő Isten, aki megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon harmadiziglen és negyediziglen azokon, akik engem gyűlölnek. 6 És kegyelmet gyakorlok ezrediziglen azokon, akik engem szeretnek és parancsolataimat megtartják.
  3. 7 Ne vedd az Örökkévalónak, a te Istenednek Nevét álságra, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki álságra veszi az ő Nevét.
  4. 8 Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed. 9 Hat napon át dolgozzál és végezd el minden munkádat. 10 A hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát, sem te, sem fiad, sem leányod, sem szolgád, sem szolgálónőd, sem barmod, sem az idegen, aki kapuidon belül van. 11 Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mind ami benne van és megpihent a hetedik napon; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.
  5. 12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad.
  6. 13 Ne gyilkolj.
  7. Ne paráználkodj.
  8. Ne lopj.
  9. Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.
  10. 14 Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálónőjét, sem ökrét, sem szamarát, semmit, ami felebarátodé!

(Az IMIT-fordítás szerint)

Az ortodox és a protestáns egyházak által használt tradicionális szöveg

Rembrandt Harmensz. van Rijn 079
Rembrandt: Mózes a kőtáblákkal, 1659
  1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
  2. (I.) Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
  3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
  4. (II.) Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
  5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
  6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
  7. (III.) Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
  8. (IV.) Megemlékezzél a szombatról, hogy megszenteljed azt.
  9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
  10. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
  11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
  12. (V.) Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.
  13. (VI.) Ne ölj.
  14. (VII.) Ne paráználkodjál. (Az eredetiben: Ne légy házasságtörő.)
  15. (VIII.) Ne lopj.
  16. (IX.) Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
  17. (X.) Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

(A Károli-fordítás szerint)

Katekizmusokban

A Biblia katolikus és evangélikus változataiban, néhány fordítási eltéréssel szintén a fenti szöveg olvasható, ám a katekizmus-változatok ettől jelentősen eltérnek: kihagyja a 2. és kettébontja a 10. parancsolatot.

Katolikus Evangélikus
1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyen más istened!
2. Isten nevét hiába ne vedd! Ne vedd hiába Istened nevét!
3. Az Úr napját szenteld meg! Szenteld meg az ünnepnapot!
4. Atyádat és anyádat tiszteld! Tiszteld atyádat és anyádat!
5. Ne ölj! Ne ölj!
6. Ne paráználkodj! Ne paráználkodj!
7. Ne lopj! Ne lopj!
8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!
9. Felebarátod házastársát ne kívánd! Ne kívánd felebarátod házát!
10. Mások tulajdonát ne kívánd! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát!

A tízparancsolat szerkezete

Ten Commandment made from Morano Glass at Kedumim Synagogue STIBEL
A Tízparancsolat, muranói üvegből, Kedumim Zsinagóga

Fogalmi differenciálások: a törvény, szabály, parancsolat használati értelme

A tágabbtól a szűkebb értelem felé haladva megállapíthatjuk: Isten törvényét, 2. Mózes közvetítésével adott összes ószövetségi rendelkezést, 3. használhatjuk Pál apostol leveleiben megjelenő értelemben, 4. a Tízparancsolat értelmében, 5. Isten törvénye – a 10 törvénynél szűkebb értelemben, 6. Isteni szeretet törvénye – egyetlen végső alapelv Róm. 13,8-10 értelmében.

Részleteiben is áttekintve:

  1. Isten törvényeként – minden Isten által adott kinyilatkoztatás, melyet a történelem során adott az embernek; ez ezzel párhuzamosan az ószövetségi iratokat is jelenti.
  2. Mózes közvetítésével adott összes ószövetségi rendelkezésként – kifejezetten törvény vagy szabály formájában jelennek meg.
  3. Pál apostol leveleiben megjelenő értelemben: negatív értelmű: Isten szövetségkötése Izraellel, törvényeket és rendeléseket adva nekik; ezek átmeneti vagy időleges törvények voltak, a jobbulás idejéig (Zsidókhoz írt levél), melyet Isten nem önerőből való megtartásként várta el; ezek például testi rendszabályok, tisztulási törvények voltak- melyet az üdvösség reményében tovább tartottak meg mint arra szükség lett volna – ez judaista nomokráciát, törvényuralmat hozott létre.
  4. A Tízparancsolat értelmében – A bűnös emberiség számára összegzett egyetemes erkölcsi törvény. Ezeket a parancsolatokat határozottan kiemelte a többi ószövetségi rendelkezések közül. Elnevezései: bizonyság - a bizonyság ládája kifejezés értelme: 1. Saját szavával hirdette ki; 2. Ujjával írta ismételten a kőtáblára; 3. Megadta tárolását: szövetségládában kellett őrizni. 4. A többi ószövetségi rendelkezést Mózes írta be az ún. szövetség könyvébe, ezt a frigyláda oldalánál kellett elhelyezni.
  5. Isten törvénye – a 10 törvénynél szűkebb értelemben. A végső elvek tömörebb megfogalmazása az ószövetségben. Jézus elevenítette fel 2 parancsolatban (Isten szeretete, A felebarát szeretete), mert addigra elhomályosult. Ez a két kőtábla megoszlása is, melyek alá további törvények sorolandók – felekezeti magyarázata eltér.
  6. Isteni szeretet törvényeként mint egyetlen végső alapelv vö. Róm. 13,8-10

A parancsolatok felosztás és értelmezése a zsidó hagyományban[12]

I. tábla: Kötelességeink Istennel szemben II. tábla: Kötelességek az emberek iránt
1. parancsolat: Isten uralmának elismerése 6. parancsolat: Az emberi élet szentsége
2. parancsolat: Isten egysége és szellemisége 7. parancsolat: A házasság szentsége
3. parancsolat: A hamis és fölösleges eskü ellen 8. parancsolat: A vagyon szentsége
4. parancsolat: A szombat 9. parancsolat: A hamis tanúskodás ellen
5. parancsolat: A szülők tisztelete 10. parancsolat: A mohó kívánság ellen

A parancsolatok szerkezeti kérdései az egyházi hagyományok tükrében

Gates IMG 4396
Mózes átveszi a kőtáblákat. Az egyik dombormű Lorenzo Ghiberti Porta del Paradisójáról (Firenze, Battistero, 1425-1452)

A főszöveg (2Mózes 20:1-17) parancsolatokra bontása két nagy egyházi hagyományt jelent: egyiket a zsidó-ortodox-protestáns, másikat a katolikus-evangélikus hagyomány követi. A katekizmusok eltérése ellenére mind a zsidó, mind a katolikus, ortodox és protestáns felekezetek – lévén mindegyik a történeti kinyilatkoztatás vallása – megegyeznek abban, hogy a parancsolatok alapját az képezi, hogy Jahve Mózesnek a Sínai hegyen parancsolatokat nyilatkoztatott ki. Abban azonban eltérés mutatkozik, miképp vannak ezek a parancsolatok tételesen felosztva, annak ellenére, hogy a Tízparancsolat ószövetségi főszövegének megállapításában ugyancsak konszenzus van.

További – formai – egyezést mutat az a Hippói Szent Ágoston óta fennálló csoportosítási elv, amely a kőtáblákat és az alá sorolandó egyes parancsolatokat egyrészt az Isten és ember viszonyát érintő parancsolatok szerint, másrészt az ember-ember viszonyt érintő parancsolatok szerint taglalja. Az ágostoni csoportosítás alapját találhatjuk meg egyfelől az írásos, tehát bibliai hagyományban – elég itt a Jézus által felelevenített, megerősített kettős parancsolatra gondolnunk, illetőleg szóbeli hagyományban, mely a parancsolat két kőtáblájáról beszélve utal a törvények megoszlására.

A kőtáblák egyike tehát az Isten-ember szövetségét, másika az emberek egymás közötti szövetségét szimbolizálja. A kőtáblák tehát szimbólumok, melyek sorrendje kötött, az egyes felekezetek sem cserélik fel azt.

A parancsolatoknak az egyes felekezetek katekizmusa szerinti eltérése azonban annál számottevőbb, mivel a 2 Mózes 20:2-17-ben, amely a Tízparancsolatot tartalmazza, valójában 14 parancs van. Mivel az Ószövetség idejében a többistenhit és a bálványimádás mindig összekapcsolódott - mivel a bálványimádás a többistenhit külső kifejezési formája volt -, a Tízparancsolat történelmi zsidó felsorolása mindig összevonta az első két parancsot. A történelmi katolikus csoportosítás ezen a ponton a zsidó csoportosítást követi, éppúgy, mint a történelmi lutheránus besorolás. Luther Márton felismerte, hogy a többistenhitet és a bálványimádást tiltó parancsolatok tulajdonképp egy parancsolat részei. A kihagyott 2. parancsolat következtében a parancsolatok számsorrendje felborult, illetve hiány keletkezett bennünk, s ezen a katolikus egyház sorrendileg nem, de számszerűen változtathatott. A helyreállítást a 10. parancsolat kettébontásával oldotta meg. Eltérés mutatkozik továbbá a 4. parancsolat szövegében is, melyet részben elhagytak, részben megváltoztattak. Ez a parancsolat a szombatnap megszentelésére vonatkozik. A katolikus és evangélikus hagyomány értelmezésében igen rövid, pusztán a szombatnap megszentelésére vonatkozó utasításokkal találkozunk. Ugyancsak jelentős a pihenőnap napjának megállapítása e tekintetben: szombatra vagy vasárnapra kell, hogy essen a teremtésre való megemlékezés.

A zsidóság a szombatot szenteli meg, a teremtésre emlékezve.
A kereszténységről általánosságban elmondható, hogy a vasárnapot szenteli meg, Jézus Krisztus húsvétvasárnapi feltámadására emlékezve. Kivételt képez az adventista felfogás, amely a zsidó tanítást tette magáévá, tehát a szombatot szenteli meg a Tízparancsolatra és a teremtésre hivatkozva.[13]

Jegyzetek

  1. 2. Mózes 34, 28-29
  2. 5. Mózes 9,9-11
  3. 5 Mózes 5:6-21. [2005. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. szeptember 17.)
  4. 2 Mózes 34. [2005. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. szeptember 17.)
  5. 5 Mózes 4:13. [2005. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. szeptember 17.)
  6. 5 Mózes 10:4. [2005. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. szeptember 17.)
  7. http://szentiras.hu/UF/2Kr%C3%B3n5,10
  8. http://szentiras.hu/UF/Neh9,13-14
  9. http://biblia.hit.hu/bible/21/MAT/19
  10. http://biblia.hit.hu/bible/21/HEB/9
  11. [1]
  12. Mózes öt könyve és a haftárák. Szerk. Dr. Hertz J. H.
  13. http://huc.adventista.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=79&Itemid=95

Lásd még

Irodalom

JewishChaplainBC
A Tízparancsolat táblái a parancsolatok számozásával
  • Cseri Kálmán: A tízparancsolat, Budapest, Harmat Kiadói Alapítvány, 2000, ISBN 963-7954-84-8
  • Hankiss Elemér: A tízparancsolat ma, Budapest, Helikon, 2002, ISBN 963-208-729-1
  • A katolikus egyház katekizmusa, Budapest, Szent István Társulat, 1994, ISBN 963-360-789-2
  • A katolikus egyház katekizmusának Kompendiuma, Budapest, Szent István Társulat, 2006 *
  • Vankó Zsuzsa: Mit mond a biblia? Bibliaiskolák közössége, 1993 *
  • Vankó Zsuzsa: A boldogság törvénye, bibliai etika és antropológia Spalding alapítvány, 2003*

Külső hivatkozások

10 (szám)

A 10 (tíz) (római számmal: X) a 9 és 11 között található természetes szám.

29. Oscar-gála

A 29. Oscar-gálát, a Filmakadémia díjátadóját 1957. március 27-én tartották. A Variety magazin egy nappal a gálaest előtt megírta a nyertesek listáját, így elmaradtak a szokásos találgatások: ki nyer, ki veszít. Michael Wilson forgatókönyvíró 1952-ben Oscar-díjat kapott, 1956-os Barátságos rábeszélés c. műve elnyerte az Amerikai Írószövetség díját. Neve azonban szerepelt a stúdiók feketelistás személyei között, ezért kizárták az Oscar-versenyből. A nyertes A bátor forgatókönyvíróját, bizonyos Mr. Robert Richet senki sem ismerte, csak évek múlva derült ki, hogy egy másik feketelistás, Dalton Trumbo rejtőzik ezen a néven.

Első alkalommal mind az öt jelölt film színes volt, és az eddigi különdíj helyet teljes értékű Oscart kapott a legjobb idegen nyelvű (nem angol nyelvű) film is. Másfél évvel halála után ismét jelölt volt James Dean a férfi főszereplő díjra.

Mike Todd producer és felesége, Elizabeth Taylor a 80 nap alatt a Föld körül népszerűsítésére körbeutazta a Földet, minden jelentősebb bemutatón személyesen vettek részt, Cannes-ban, Ausztráliában, Hongkongban és Moszkvában.

Adventizmus

Az adventizmus egy keresztény, Krisztus eljövetelét váró vallási irányzat. Krisztus második eljövetelét a keresztények a kezdetektől várják, változó intenzitással és különböző teológiai-kozmológiai „töltettel”. Az újkori advent mozgalom gyökerei elsősorban a 19. század első feléig, az Észak-Amerikában kibontakozó Millerita mozgalomig nyúlnak vissza.

Aquinói Szent Tamás

Aquinói Szent Tamás (latinul: Thomas Aquinas, olaszul: Tommaso d'Aquino), (Roccasecca, 1225. január 28. – Fossanova, 1274. március 7.) latin nyelven író középkori olasz teológus, skolasztikus filozófus, Domonkos-rendi szerzetes, a keresztény misztika egyik képviselője. Angyali Doktor (latinul: Doctor Angelicus) néven is ismert. A római katolikus egyház legnevezetesebb hittudósai, az úgynevezett egyháztanítók között tartja számon.

Besenczi Árpád

Besenczi Árpád (Pécs, 1965. július 18. –) Jászai Mari-díjas magyar színész, színházigazgató.

Cecil B. DeMille

Cecil Blount DeMille (Ashfield, Massachusetts, 1881. augusztus 12. – Hollywood, Kalifornia, 1959. január 21. ) az egyik legjelentősebb amerikai filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró és vágó volt a 20. század első felében.

Elohista forrás

Az elóhista forrás a Tóra egyik elbeszélő forrása. A jahvista forráshoz hasonlóan egyértelmű elkülönítése a 18. századi bibliakritika érdeme. Nevét az Elóhim istennévről (Károli Gáspár magyar fordításában: Isten) kapta, mivel a Mózesnek adott kinyilatkoztatást megelőző elbeszélésekben csak ezt az istennevet használja: a Jahve nevet felfogása szerint Isten csupán Mózes előtt való megjelenésekor közölte az emberekkel. A jahvista forrással párhuzamosan Izrael egész történeti hagyományát feldolgozta, viszont az őstörténetet nem érintette.

Ismertető jegyei közül legfontosabb a didaktikus és teológiai beállítottság, amely vallásos színezetűvé formálja még a jahvista forrás természetes, reális nemzeti büszkeségét is; ez az elóhista forrásban mint Isten és a kiválasztott nép kapcsolata jelentkezik. Istenképzete elvontabb, Elóhim nála az emberektől távoli, égi lény, aki csak szavai által érintkezik az emberekkel, például Jákóbbal az égi létra látomásban (Teremtés könyve 28:10-12). Teológiai megfontolásból a hagyomány történeteit is átformálta, például Jákób furfangja, amellyel nyáját megszaporította, nála Elóhim közvetlen beavatkozása lesz (Teremtés 31:2-16). Kisebb külső sajátságai: a kinyilatkoztatás hegyét Hórebnek nevezi, az ország héberek előtti lakóit amoritáknak, stb. Szerzője minden bizonnyal északon, az Efraim törzs területén működött, valamivel később, mint az általa már ismert jahvista forrás szerzője, körülbelül a Kr. e. 9. század közepén.

Jelentősebb, önálló elbeszélései: Izsák feláldozása, az emberáldozat megszűntének héber mítosza (Teremtés 22); József álomfejtése a börtönben (Teremtés 40:1-23) és a fáraó előtt (Teremtés 41:1-30); A Tízparancsolat (Kivonulás könyve 20); az aranyborjú (Kivonulás 32:1-16), ezeken kívül a jahvista forrás számos történetéhez elbeszélés-variánsok.

Etika (vallás)

Az etika az erkölcs tudománya. Az erkölcs maga az erényes élet. Erkölcsi tökéletesség nélkül nincs lelki fejlődés, lelki fejlődés nélkül nem érhető el a megszabadulás, megvilágosodás vagy üdvösség.

Erkölcs nélkül a filozófia csak üres frázis, a vallás pedig teljesen értelmetlen. Az erkölcsi alapelveket nélkülöző hívő élet vagy spiritualitás álszent képmutatás. Lelkiség, vallás és erkölcs rokon értelmű fogalmak. Az erkölcs gyakorlatba ültetett vallás, a vallás elméletben megfogalmazott erkölcs.Minden vallásnak megvan a maga etikája. Jézus hegyi beszéde vagy a Tízparancsolat erkölcsi tanításokat tartalmaz az ember felemelkedésére. Buddha nemes nyolcrétű ösvénye az etika lényege. Patandzsali erkölcsi korlátozásai, jamái és betartandó erkölcsi szabályai, nijamái szintén az erkölcs alapját tartalmazzák. A Bhagavad-gítában megemlített önmegtartóztatás fajtái nem más, mint etika.

Az erkölcs alapelvei mindenhol ugyanazok, mert a felsőbb világból valók. A legtöbb vallás alapján ezen útmutatók közvetlenül az istenségtől vagy a Legfelsőbb Lénytől erednek.

Minden erkölcs valódi gyökere az egyetemesség. Egyetemesség nélkül az erkölcs meghal. Ne tégy semmi olyat, ami mások kárára van, amit később megbánhatsz vagy szégyenkezned kellene miatta! Olyat cselekedj, ami dicséretre méltó, és amivel jót teszel magadnak és másoknak is! Ez a helyes magatartás rövid foglalata. Az erkölcsi szabályok azért lettek megalkotva, hogy az emberek tisztán éljenek e világban és minden sérelemtől megkíméljék egymást. Az erkölcs célja az, hogy az embert, alantas állati természetének legyőzésével az isteni természet magaslataiba emelje. A vallások felszólítanak az igazsághoz való ragaszkodás fontosságára, a tisztaságra: gondolatban, beszédben, a szándékokban, a tettekben, minden cselekedetben.

A teista nézetek alapján a lelkiismereten keresztül Isten hangja szólal meg mindegyikőnkben, amely mindig válaszol, valahányszor erkölcsi dilemmába kerülünk. Ez a belső hang szólít fel arra, hogy megtegyünk, vagy ne tegyünk meg valamit. De csak az erkölcsös ember tudja használni a lelkiismeret kényes műszerét. Csupán ő hallja tisztán a lélek belső hangját. A bűn útját járó emberből lassan, de biztosan kivész ez a képesség.

Az erény csak akkor válik állandóvá, ha szüntelenül gyakorolják. Az erkölcs csak akkor tud megmutatkozni és fennmaradni, ha tevékenyen betartják. A hívőnek vagy a spirituális útkeresőnek ragaszkodnia kell az erkölcsi törvényekhez, a helyes viselkedés szabályaihoz. Ezek azért lettek megalkotva, hogy minden ember fejlődhessen és lélekben felemelkedhessen. Az erkölcs az életet megtartó erő. Az erkölcs nélküli jellem olyan, mint a sótlan étel. Az erkölcsi szabályok betartása által az isteni kegyelem ránk száll, és tartós boldogságban, örök üdvösségben lesz részünk. A szívünk megtisztul, és lelkiismeretünk tiszta lesz. Ez a legtöbb vallás lényege.

Nyolc etikailag fejlett vallást ismerünk: a kereszténység, az iszlám, a hinduizmus, a dzsainizmus, a buddhizmus, a kínai univerzizmus, a zoroasztrizmus és a zsidó vallás. Közülük a kereszténység, az iszlám, a hinduizmus, a buddhizmus, az univerzizmus együttesen a vallásos emberiség kilenctized részét teszik ki.

Frigyláda

A frigyláda (héberül אָרוֹן הָבְּרִית, Ārōn Hāb’rīt) az a szent láda, melyet az Ószövetség elbeszélése szerint Mózes a pusztában készített.

A Biblia szerint sittim fából (Acacia nilotica, Acacia albida, Acacia seyal, Acacia tortilis, Acacia iraqensis) készült, kívül és belül arannyal volt bevonva, fedelén pedig, amely egészen aranyból való volt, két kerub nyugodott. Ebben őrizték a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva, emlékeztetőül mannát és Áron kivirágzott vesszejét tették bele. Nevezték még a szövetség ládájának, Isten ládájának és a bizonyság ládájának, a tetejét pedig a kegyelem királyi székének, vagy az engesztelés fedelének.

Istenkáromlás

Istenkáromlás, vagy blaszfémia az Isten és a vallási tisztelet tárgyainak sértő szándékkal történt lealacsonyítása.

Az istenkáromlás (blaszfémia, βλασφημία, görög) szó a görög blapteim - ‘megsebezni’ és a pheme- ‘hírnév’ szavak összetételéből keletkezett. Tágan értelmezve bármilyen dolog, személy, vagy csoport elleni tiszteletlenség, szándékolt sértés megnyilvánulása. Francis Bacon ebben a tágabb értelemben használja a kifejezést, mikor a The Advancement of Learning c. könyvében “tanulás blaszfémiájáról” beszél. Istenkáromlás egyaránt irányulhat a Teremtő, és az őt képviselő teremtmény ellen is.

A katolikus tanításokban az istenkáromlás “ az Istent megillető imádással ellentétes cselekedet; a Tízparancsolat első három parancsának megszegése; a Szentlélekkel szembeni legnagyobb bűnök egyike, a legsúlyosabb bűn”.A régebbi és az újabb felfogás között két lényeges különbséget állapíthatunk meg. A régi felfogás a bűntett tárgyául magát az Istent tekintette s az aránytalanul súlyos büntetések a megsértett istenség kiengesztelését célozták. Az újabb felfogás szerint emberi cselekmény az Istent nem sértheti, Isten emberek védelmére nem szorul, a jogvédelem tárgya nem az Isten, hanem az állampolgároknak a vallásos érzései, mely a vallásos tisztelet tárgyainak megsértésén joggal megbotránkozhat. Míg a régi felfogás csak egy (a saját) vallásra volt tekintettel, ma a jogegyenlőség érvényesülésével az elismert hitfelekezetek tagjainak vallásos érzései is jogvédelemben részesülnek.

A káromkodás a hívő ember elleni verbális támadás, amely nem jogszerűtlen, hiszen Istent nem védi a törvény, de mindenképp sérti az emberi méltóságot. Mivel a társadalom magányügyként kezeli a vallásosságot, a kívülállók számára a vallásosság ijesztő lehet. A köznevelési intézményekben a 2011. évi CXC évi tv 3 § (3). bek. alapján a gyermekeknek, szülőknek és pedagógusoknak tiszteletben kell tartaniuk egymás vallási meggyőződését, és garantálni kell a semleges neveléshez való jogot, az értéksemlegességet azonban a törvény elutasítja. 2012-ben Isten káromlás elleni törvények 32 országban léteztek, míg 87 országban gyűlöletbeszéd ellenes jogszabályok voltak érvényben, melyek a vallási csoportok védelmében jöttek létre. A blaszfémia-ellenes törvények elsősorban a muszlim többségű országokra jellemzőek, azon belül a Közel-Keletre és Észak-Afrikára.

Kentucky

Kentucky (IPA: [kənˈtʰʌki] kiejtése✩), hivatalosan Kentucky Nemzetközösség (angolul The Commonwealth of Kentucky) az Amerikai Egyesült Államok 15. tagállama.

Kentucky állam az Egyesült Államok középkeleti részén foglal helyet, de általában a déli államok között tartják számon. Földrajzilag és kulturális hagyományai szerint pedig közép-nyugathoz tartozik.Kentucky állam hivatalosan a négy nemzetközösség egyike. Eredetileg Virginia része volt, s csak 1792-ben lett az Unió 15. tagállama. Kentucky területét tekintve a 37. az államok között, s lakosainak száma szerint pedig a 26. helyet foglalja el.

Kentucky beceneve "Bluegrass State" (am. kékfű állam), mivel egy helyi fűfajta, a réti perje (Poa pratensis) új hajtásának vége kékes színű, és ami elterjedt az egész államban. Az állam területe sokszínű, és forrásai bőségesek. Itt található a világ leghosszabb barlangrendszere, a leghosszabb hajózható vízi út, és a Mississippi folyótól keletre a két legnagyobb mesterséges tó. Híres gazdag vadállományáról. Itt van a legtöbb szarvas és vadpulyka az Egyesült Államokban, azonkívül a nemzet egyik leggazdagabb szénbányája is. Kentucky ismert a lótenyésztéséről, a lóversenyekről, a bourbon whiskyről, a bluegrass zenéről, az autógyáráról, a dohánytermesztéséről, az egyetemi kosárlabdázóiról.

Kásler Miklós

Kásler Miklós (Budapest, 1950. március 1. –) Széchenyi-díjas magyar onkológus, tanszékvezető egyetemi tanár, az orvostudomány kandidátusa, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, 2018-tól az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere. A 2019-es Befolyás-barométer szerint ő Magyarország 25. legbefolyásosabb személye.

Luther Márton kis kátéja

Luther Márton Kis kátéja (németül: Der Kleine Katechismus Martin Luthers) az evangélikus egyháznak az Ágostai hitvallás mellett a legfontosabb hitvallási irata. A német reformátor, Martin Luther egyik legnagyobb hatású műve.

Maffia

A maffia (olaszul mafia) szervezett bűnözői csoport, tagjai a maffiózók (az olasz mafioso kifejezésből). A maffia egyes tagjai szerint e bűnszövetkezet valódi neve Cosa nostra (szó szerinti magyar fordításban a „mi ügyünk”).

Az első maffia a 19. század során alakult ki Szicíliában, Olaszországban. Olasz rendőrségi vélemények szerint manapság valójában nem egy maffiáról, hanem maffiákról beszélhetünk, mivel több helyi szervezésű maffiacsoport jött létre, amelyek külön-külön más tartományokban működnek azonkívül, hogy külföldre is kiterjesztették tevékenységüket. Ilyen maffiacsoport például a Camorra Nápolyban és környékén, a 'Ndrangheta Calabria tartományban, a Sacra corona unita (Egyesült Szent Korona) Puglia régióban, a Miraglia Lazio és Lombardia tartományban.

A maffia fő bevétele különféle bűncselekményekből származik: kábítószer-kereskedelem, pénzmosás, zsarolás, rablás, prostitúció és illegális szerencsejátékok. A bűncselekményekből szerzett pénzt gyakran uzsorakölcsönökön keresztül kamatoztatják, vagy sokszor legális üzleti tevékenységekbe fektetik. A kriminológusok meghatározása szerint a maffia teljesen beleolvad a mindennapi élet számos területébe, és szervezeti felépítése, egysége nem tűnik el egy-egy vezetővel együtt.

Az olasz maffia volt az első ismert maffiaszerű szervezett bűnszövetkezet a világon, megjelenése a 19. századra tehető. Több, egymástól független és egymással versengő szervezetből áll:

Miraglia (Lazio, Lombardia)

Cosa nostra (Szicília)

Camorra (Campania)

'ndrangheta (Calabria)

Sacra corona unita (Puglia)

Stidda (Szicília)

Basilischi (Basilicata)

Anonima sequestri (Szardínia)

Mózes

Mózes (egyiptomiul, latin betűkkel: Mosze, jelentése: „fia valakinek”, „gyermek”; héberül: משה, latinosan: Moyses) az egyik legismertebb bibliai alak. A judaizmus, a kereszténység, az iszlám és több kisebb vallás nagy prófétája, a hagyomány szerint az Ószövetség első öt könyvének szerzője. Létezése és a Biblia szerint hozzá kötődő események történelmi alapja vitatott.

A Mózes második könyvében, az Exodusban leírtak szerint a zsidók valaha rabszolgaságban éltek Egyiptomban. Egyszer a fáraó parancsba adta a zsidó elsőszülött fiúgyermekek megölését, és Mózes anyja úgy kerülte el fia kivégzését, hogy az újszülött gyermeket egy kosárban a Nílus vizére tette. Mózest a fáraó leánya találta meg és nevelte föl hercegként, aki felnőve kivezette a zsidókat Egyiptomból az ígéret földjére. Ez a motívum Sarrukín akkád király születési legendájának parafrázisát idézi fel egyes kutatók szerint. A történelmi korszak és a fáraó neve nem azonosítható teljes bizonyossággal, egyes vélekedések szerint II. Ramszesz vagy Merenptah uralkodása alatti események ihlették a bibliai történetét.

Szombat

Szombat: a hét hatodik napja az ISO 8601 nemzetközi szabvány szerint. Azokban az országokban, ahol a hét a vasárnappal kezdődik ott a hetedik.

Tízparancsolat (film, 1956)

A Tízparancsolat (eredeti cím: The Ten Commandments) Cecil B. DeMille filmrendező 1956-ban készített színes, amerikai filmje. A főszereplők Charlton Heston (Mózes) és Yul Brynner (Ramszesz). A film zenéjét Elmer Bernstein komponálta.

A filmet hét Oscar-díjra jelölték, végül csak egyet kapott meg, monumentalitása megkérdőjelezhetetlen. Hatalmas díszleteket építettek a filmhez, több ezer statiszta vett részt a forgatáson. A film az 1923-as Tízparancsolat újrafeldolgozása, melyet szintén DeMille rendezett.

Vasárnap

A vasárnap a hét – a napjainkban általános, Európa keresztény részein szokásos felosztás szerinti – hetedik, záró napja, a nyugalomnap.

A Bibliában az Ószövetség szerint a hét első napja: a teremtés hetének kezdőnapja.

Korábban Európában is a hét első napjaként tartották számon, s többek között az Egyesült Államokban, Grúziában, Iránban, Izraelben, Kanadában, Örményországban és Portugáliában ma is az.

Az Újszövetség szerint az Úr napja: húsvét vasárnapja, amelyen Jézus feltámadt (Máté 28,1; Márk 16,2; Lukács 24,1; János 20;1 stb.), ezért a keresztény egyházak minden vasárnapot Krisztus feltámadása ünnepeként ülnek meg. A latin nyelvterületen az „Úr napja” a vasárnap jelentése. (Olaszul domenica, románul duminica, spanyolul domingo stb.) A kereszténység a vasárnapot Krisztus feltámadásához köti – lásd az orosz vaszkriszényje (feltámadás) szót.

Yul Brynner

Yul Brynner (Vlagyivosztok, 1920. július 11. – New York, 1985. október 10.) orosz születésű Oscar-díjas amerikai színész.

Legismertebb szerepei a sziámi király alakítása A király és én című Rodgers & Hammerstein-musicalben színpadon és a filmvásznon, II. Ramszesz szerepe Cecil B. DeMille 1956-ban készült Tízparancsolat című filmjében, illetve Chris Adamsé A hét mesterlövész című klasszikus westernfilmben.

Gazdag, mély hangjáról volt ismert és kopaszra borotvált fejéről. Utóbbira A király és énben játszott szerepéhez volt szüksége, de aztán megőrizte mint „védjegyet”. E szerepe miatt Hollywoodban „a Király” becenéven volt ismert.

A Tízparancsolat héber szövege a 2Mózes 20:1-14 szerint
Héberül Kiejtés szerinti átírás és nyersfordítás
וַיְדַבֵּר אֱלֹהִים אֵת כָּל־הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה לֵאמֹר׃
1. Vaj(ə)dabbér Elohím[j 1] ét kal-haddəvárím há`élle, lémór:
Majd szólta Isten ezeket a szavakat, mondván:
אָנֹכִי יהוה אֱלֹהֶיךָ
2. Ánóchí Adonáj, Elo`hechá,
Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened,
אֲשֶׁר הוֹצֵאתִיךָ מֵאֶרֶץ מִצְרַיִם מִבֵּית עֲבָדִים׃
aser hócé`tíchá mé`erec Mic`rajim, mibbét avádím.
aki kihoztalak téged Egyiptom földjéből, (a) szolgaság házából.[j 2]
לֹא־יִהְיֶה לְךָ אֱלֹהִים אֲחֵרִים עַל־פָּנָי׃
3. Ló-jihje ləchá elohím achérím al-pánáj.
Ne legyen(ek) neked más istene(i)d énelőttem.[j 3]
לֹא־תַעֲשֶׂה לְּךָ פֶסֶל וְכָל־תְּמוּנָה
4. Ló-taasze lləchá `feszel vəchol-təmúná,
Ne készíts magadnak szobrot, sem semmiféle (kép)mást[j 4]
אֲשֶׁר בַּשָּׁמַיִם מִמַּעַל
aser bassá`majim mi`mmaal,
(arról/azokról,) ami(k) az egekben van(nak) fent,
וַאֲשֶׁר בָּאָרֶץ מִתָּחַת
vaaser bá`árec mi`ttáchat,
se ami(k) a földön van(nak) lent,
וַאֲשֶׁר בַּמַּיִם מִתַּחַת לָאָרֶץ׃
vaaser ba`mmajim mi`ttachat lá`árec.
se ami(k) a vizekben van(nak) a föld alatt.
לֹא־תִשְׁתַּחֲוֶה לָהֶם וְלֹא תָעָבְדֵם
5. Ló-tistachave láhem vəló toov(ə)dém,
Ne borulj le nekik és ne engedd, hogy szolgálatukra kényszeríttess,[j 5]
כִּי אָנֹכִי יהוה אֱלֹהֶיךָ אֵל קַנָּא
kí ánóchí Adonáj Elo`hechá Él qanná,
mert én, az Örökkévaló, a te Istened, féltékeny[j 6] Isten vagyok
פֹּקֵד עֲוֹן אָבֹת עַל־בָּנִים
póqéd[j 7] avon ávót al-báním
aki meglátogatja az apák vétkét a fiakon
עַל־שִׁלֵּשִׁים וְעַל־רִבֵּעִים לְשׂנְאָי
al-sillésím vəal-ribbéím, ləszón(ə)áj –
harmad- és negyedízig, azokon, akik gyűlölnek engem –
וְעֹשֶׂה חֶסֶד לַאֲלָפִים לְאֹהֲבַי
6. vəósze `cheszed laaláfím ləóhavaj
de kegyelmet cselekszem ezerízig az engem szeretőknek
וּלְשֹׁמְרֵי מִצְוֹתָי׃
úləsóm(ə)ré micvótáj.
és azoknak, akik megtartják parancsolataimat.
לֹא תִשָּׂא אֶת־שֵׁם־יהוה אֱלֹהֶיךָ לַשָּׁוְא
7. Ló tisszá et-sém-Adonáj Elo`hechá lassáv,
Ne vedd fel az Örökkévaló nevét hiába(valóságra),[j 8]
כִּי לֹא יְנַקֶּה יהוה
kí ló jənaqqe Adonáj
mert nem nyilvánítja tisztának[j 9] az Örökkévaló
אֵת אֲשֶׁר־יִשָּׂא אֶת־שְׁמוֹ לַשָּׁוְא׃
ét aser-jisszá et-səmó lassáv.
azt, aki hiába(valóságra) veszi fel az Örökkévaló nevét.
זָכוֹר אֶת־יוֹם הַשַּׁבָּת לְקַדְּשׁוֹ׃
8. Záchór et-jóm hassabbát ləqaddəsó.
Emlékezz meg a szombat napjáról,[j 10] hogy megszenteld azt.
שֵׁשֶׁת יָמִם תַּעֲבֹד וְעָשִׂיתָ כָּל־מְלַאכְתֶּךָ׃
9. `Séset jámím taavód vəá`szítá kol-məlach`techá,
Hat nap dolgozz és végezd minden munkádat,[j 11]
וְיוֹם הַשְּׁבִיעִי שַׁבָּת לַיהוה אֱלֹהֶיךָ
10. vəjóm hassəvíí sabbát lAdonáj Elo`hechá.
a hetedik nap azonban az Örökkévaló, a te Istened szombatja.
לֹא־תַעֲשֶׂה כָל־מְלָאכָה
Ló-taasze chol-məláchá
Ne végezz semmilyen munkát
אַתָּה וּבִנְךָ וּבִתֶּךָ עַבְדְּךָ וַאֲמָתְךָ
atá, úvinchá, úvi`ttechá, avdəchá vaamátəchá,
te, se a fiad, se a lányod, szolgád és szolgálólányod,
וּבְהֶמְתֶּךָ וְגֵרְךָ אֲשֶׁר בִּשְׁעָרֶיךָ׃
úvəhem`techá, vəgér(ə)chá aser bisá`rechá,
se barmod, se a jövevény,[j 12] aki a kapuidon belül van,
כִּי שֵׁשֶׁת־יָמִים עָשָׂה יהוה אֶת־הַשָּׁמַיִם וְאֶת־הָאָרֶץ
11. kí `séset-jámím ászá Adonáj et-hassá`majim vəet-há`árec,
mert hat nap alkotta az Örökkévaló az egeket és a földet,
אֶת־הַיָּם וְאת־כָּל־אֲשֶׁר־בָּם וַיָּנַח בַּיּוֹם הַשְּׁבִיעִי
et-hajjám vəet-kol-aser-bám, va`jjánach bajjóm hassəvíí –
a tengert és mindazt, ami azokban van, de megnyugodott[j 13] a 7. napon –
עַל־כֵּן בֵּרַךְ יהוה אֶת־יוֹם הַשַּׁבָּת וַיְקַדְּשֵׁהוּ׃
al-kén bérach Adonáj et-jóm hassabbát vajəqaddə`séhú.
ezért megáldotta az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.
כַּבֵּד אֶת־אָבִיךָ וְאֶת־אִמֶּךָ לְמַעַן יַעֲרִכוּן יָמֶיךָ
12. Kabbéd et-á`víchá vəet-i`mmechá, ləmaan jaaríchún já`mechá
Tiszteld[j 14] atyádat és anyádat, azért, hogy meghosszabbodjanak napjaid
עַל הָאֲדָמָה אֲשֶׁר־יהוה אֱלֹהֶיךָ נֹתֵן לָךְ׃
al háadámá, aser-Adonáj Elo`hechá nótén lách.
a földön, amit az Örökkévaló, a te Istened ad neked.
לֹא תִּרְצָח׃
13. Ló tircách! / Ne gyilkolj![j 15]
לֹא תִּנְאָף׃
Ló tináf! / Ne törj házasságot![j 16]
לֹא תִּגְנֹב׃
Ló tignóv! / Ne lopj!
לֹא־תַעֲנֶה בְרֵעֲךָ עֵד שָׁקֶר׃
Ló-taane vəréachá éd `sáqer!
Ne tégy felebarátod ellen hazug tanúbizonyságot!
לֹא תַחְמֹד בֵּית רֵעֶךָ לֹא תַחְמֹד אֵשֶׁת רֵעֶךָ
14. Ló tachmód bét ré`echá, ló tachmód `éset ré`echá,
Ne kívánd felebarátod[j 17] házát, ne kívánd felebarátod feleségét,
וְעַבְדוֹ וַאֲמָתוֹ וְשׁוֹרוֹ וַחֲמֹרוֹ
vəavdó vaamátó vəsóró vachamóró –
se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát –
וְכֹל אֲשֶׁר לְרֵעֶךָ׃
vəchól aser leré`echá!
se semmit, ami a te társadé!
A „ch” hasonló a „technika” szóban lévőhöz, nem „k”, hanem egy erősebb „h”. Az „a” nem magyar „a”, hanem rövid „á”. Az „ə” egy „e” és „ö” közötti félhang, az (ə) ugyanez, de csak nagyon precíz kiejtésnél ejtik. Minden szó véghangsúlyos, amelyik utolsó előtti, azt ` jelöli. A számok a héber versszámozást jelölik.
Az Ószövetség története

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.