Szvéb királyság

A Szvéb Királyság i. sz. 410-ben alakult meg a Pireneusi-félsziget északnyugati csücskében, a római birodalom első elszakadó területén. Alapítja a hunok által felbolygatott germán népek egyike, a szvéb, nyelve azonban rövidesen latinizálódott, csak enyhe germán hatásként maradt fenn a portugál és a galiciai nyelvben. A királyság 170 évig állt fenn, miközben sikerrel vette fel a harcot a terjeszkedni vágyó szomszédokkal, úgymint a nyugati gótok (Vizigót Királyság), vandálok (Asdingi Vandál Királyság), alánok (Alán Királyság, egy ideig Alán-Gót Királyság).

A Szvéb Királyságot a történetírás elhanyagolja, periferiális és jelentéktelen politikai tényezőként tüntetve fel. Ennek azonban önmagában az a tény is ellentmond, hogy majdnem két évszázadon át képes volt ellenállni a népvándorlás viharainak. 583 és 585 között végül a nyugati gótok támadásai vetettek véget a szvéb történelemnek.

Szvéb Királyság
410585
A Szvéb Királyság az 5-6. században
A Szvéb Királyság az 5-6. században
Általános adatok
Fővárosa Braga
Vallás arianizmus, katolicizmus
Kormányzat
Államforma monarchia
Reino de Galicia Suevos
Szvév Királyság

Története

A szvéb törzsek nem hódítóként, hanem telepesként jelentek meg Lusitania északi részén, itt is csak néhány kerületben, mint Bracara Augusta, Portus Cale, Asturica Augusta és Lucus Augusta. I. Hermenerik (másképp Ermanarich) fogta össze a törzseket és alapította meg a szvéb államot, békét teremtve az őslakosok és a bevándoroltak között. 416-ban a vandálok és alánok érkezése még területgyarapításra is lehetőséget adott.

A vandálok nem sokkal később tovább vándoroltak, és Észak-Afrikában telepedtek le.

438-ban Hermenerik fia, Rechila javára lemondott a trónról. Már e legkorábbi időkben is trónviszályokról tudunk, 427-ben Heremigar jelentkezett trónigénylőként. Requila nagyarányú hódításokba kezdett, 446-ban legyőzte a rómaiakat is.

Hispania3c
A 6. század közepe

Rechila fia Rechiar 453-ban békét kötött Rómával, és átadta nekik Cartaginense városát, majd három évvel később haddal vonult annak visszafoglalására. A város miatt a háborúba a vizigótok is beszálltak a szvévek ellen, amelynek eredménye az astorgai csatában (456) elszenvedett szvéb vereség és az uralkodó halála lett.

Ezután a nyugati gótok által körülvett szvéb állam lassú katonai és politikai hanyatlásnak indult, de még nagyon sokáig tartott, amíg a gótok végleg legyőzték. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a gótok által trónra ültetett Aioulf (másképp Agilulf) ellen polgárháború tört ki. Az 5-6. század fordulója körüli briton betelepülés tovább rontotta a helyzetet, mivel a britonok hamarosan külön egyházmegyét alkottak, és politikailag is önálló utakat jártak. Leovigild nyugati gót király 570 és 583 között három hadjáratban semmisítette meg a belső problémákkal is küzdő szvéb államot.

Lásd még:

Külső hivatkozások

Leovigild nyugati gót király

Leovigild, más írásmóddal Liuvigild, Leuvigild, vagy Leogild (519 körül – 586. április 21.) a nyugati gótok hispániai államának királya társkirálya 569-től, királya 573-tól haláláig. Az arianizmus híveként üldözte a katolikusokat. Egyike volt a birodalom legerélyesebb uralkodóinak, aki Spanyolországból kiszorította a görögöket, megfékezte a lázongó főnemességet, és visszaszerezte a királyságnak tekintélyét, A nyugati gótoknak Eurich király által összegyűjtött törvényeit megint érvényre emelte. Amikor fia, Hermenegild, az ariánus hitről letérve, a katolikusokat lázadásra ösztönözte, elfogatta s miután az ariánus hitre visszatérni vonakodott, 585-ben Tarragonában lefejeztette. Élete végén a szvévek fölött aratott diadalt. Ő volt a nyugati gótoknak utolsó ariánus hitű királya.

Lisszabon

Lisszabon (portugálul Lisboa) Portugália fővárosa és egyben legnagyobb városa. Megyeszékhelye még Lisszabon megyének, székhelye a Lisszaboni régiónak és központja Nagy-Lisszabon szubrégiónak. Itt található a Lisszaboni patriarkátus székhelye is.

A Lisszabon városban élő lakosok száma 489 562 fő, míg a főváros vonzáskörzetének 2865 km² területén közel 2,8 millió ember él, az ország lakosságának 27,7%-a. A Lisszaboni régió Portugália leggazdagabb térsége, az egy főre jutó éves bruttó hazai terméke (GDP) az Európai Unió átlagánál is jelentősen magasabb, az ország bruttó hazai termékének 37%-át termeli.

Lisszabon az ország politikai központja, itt található a kormány székhelye és a köztársaság elnökének rezidenciája is.

Két európai uniós hivatalnak van székhelye Lisszabonban, a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának (EMCDDA) és az Európai Tengerészeti Biztonsági Hivatalnak (EMSA). A Portugál Nyelvű Országok Közösségének (CPLP) központja szintén itt található.

Lisszabon alapterülete 83,84 km², átlagos népsűrűsége 5839 lakos/km²-ként. A város jelenleg 53 kerületre van felosztva, azonban előkészítés alatt áll egy új kerület alakításának terve. Északon Odivelas és Loures községekkel, nyugaton Oeiras községgel, északnyugaton Amadora községgel, délkeletről pedig a Tejo folyó tölcsértorkolatával határos. Lisszabon a torkolat vonala mentén szomszédos a déli part községeivel Almadával, Seixallal, Barreiróval, Moitaval, Montijoval és Alcochetevel.

Portugália

Portugália (portugálul Portugal) Magyarországgal csaknem azonos területű európai ország, amely az Ibériai-félsziget délnyugati részén található. Az európai földrész legnyugatabbra fekvő országa. Északon és keleten egyetlen szárazföldi szomszédjával, Spanyolországgal határos, nyugaton és délen az Atlanti-óceán mossa partjait. Az országot a Porto város környéki, egykori Portói Grófságról (wd) (Condado de Portugal) nevezték el.

Portugália területéhez tartoznak az Atlanti-óceánban fekvő Azori-szigetek (2335 km²) és a Madeira-szigetek (797 km²). Sokáig portugál fennhatóság alá tartozott Makaó, ami 1999-ben került vissza Kínához. Már jóval ez előtt (az 1970-es évek közepén) függetlenné váltak egykori afrikai gyarmatai

(Bissau-Guinea, Angola, Mozambik).

Szvébek

A szvébek vagy szvévek (Suebi, Suevi) névetimológiájukból következően valószínűleg a svábok (Schwaben) rokonai vagy részei, a nyugati germán népek egy csoportja, amelyhez többek között a markomannok, a kvádok, a hermundurok, a szemnonok (nem keverendők össze a szenonokkal) és talán a longobárdok tartoztak. Indogermanista nyelvészek szerint a név a protogermán *swēbaz szóból származik, ami a *SWE (= saját ember) szótő származéka.

Az 1. században az Elba folyó melletti területeken éltek.

Néhány csoportjukat a hunok elűzték szálláshelyükről, ezek részben Elzász, Bajorország és Svájc területére telepedtek, ahol feloldódtak a többi germán népcsoportban. Legnyugatibb águk azonban 409 táján behatolt Hispaniába, ahol az északnyugati területen félig-meddig független királyságot hozott létre. Keresztény királyukat, Rechiart 456-ban a nyugati gótok legyőzték, de az utolsó szvéb területek csak 585-ben kerültek gót fennhatóság alá.

Vandálok

A vandálok keleti germán népe az 5. század folyamán vette birtokába a Római Birodalom észak-afrikai területeit. Nevüket őrzi a mai Andalúzia, amelyet eredetileg az arabok (mórok) a vandálokra utalva al-Andalúsznak neveztek el. Ez azt valószínűsíti, hogy a vandálok itt telepedtek le, mielőtt Afrikába vándoroltak volna.

Nagy Theodorik, a gótok királya és a vizigótok kormányzója házassága révén a vandálok, a burgundok és a frankok szövetségese is volt.

Vizigót Királyság

A Vizigót Királyság, más néven Nyugati gót Királyság (latinul: Regnum Visigothorum, gótul: Gutþiuda Þiudinassus) egy kora középkori államalakulat volt, mely az Ibériai-félsziget teljes területét és 507-ig a jelenlegi Franciaország déli területeit foglalta magába. A királyság magterülete az 5. század első felében Aquitania volt (a jelenlegi Délnyugat-Franciaországban), ahol Wallia király vezetésével 418-ban a nyugati gótok egy államalakulatot hoztak létre az addig Nyugat-Római Birodalomhoz tartozó területen. Dél felé terjeszkedve rövidesen elfoglalta az Ibériai-félsziget nagy részét, miközben 507-ben éppen a korábbi központi területről szorították ki az előretörő frankok. Bár I. Iusztinianosz bizánci császár megkísérelte a Nyugat-római Birodalom területét visszafoglalni, a nyugati gótok országát nem sikerült leigáznia, és az még másfél évszázadig uralta az Ibériai-félszigetet. Ebben az időszakban sajátos kultúrája bontakozott ki. 654-ben bocsátották ki a Liber ludiciorum törvénykönyvet, amely évszázadokig a spanyol államalakulatok jogrendszerének alapja lett.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.