Szidón

Szidón vagy Szaída (arab: صيدا, صيدون, Ṣzaydā, főníciai: צדן, óhéber írással: צִידוֹן, Ṣzīḏōn, ógörög: Σιδών) kikötőváros Libanonban, a Földközi-tenger partján. A libanoni Dél kormányzóság székhelye. Dél-Libanon kereskedelmi és pénzügyi központja.

Itt található a szaúd-arábiai olajmezőkről induló kőolajvezeték vége és egy olajfinomító. A város környékén zöldséget, citrusféléket termesztenek és exportálnak innen. Jelentős a halászat.

Szidón (صيدا, Ṣaydā, Saida)
SidonNewCity
Közigazgatás
Ország Libanon
Testvérvárosok
Lista
Népesség
– elővárosokkalkb. 200 000 fő
Földrajzi adatok
Terület7,0 km²
IdőzónaKelet-európai idő
Elhelyezkedése
Szidón (Libanon)
Szidón
Szidón
Pozíció Libanon térképén
é. sz. 33° 34′ 00″, k. h. 35° 22′ 50″Koordináták: é. sz. 33° 34′ 00″, k. h. 35° 22′ 50″
Szidón weboldala

Földrajz

A város az ország 3. legnagyobb települése, lakossága mintegy 160 000 fő.[1]

Népesség

Vallás

A legnagyobb vallási felekezetek a szunnita (80%) és síita iszlám (11%), továbbá a melkita katolikusok (3,7%) és a maroniták (3,3%).

Történet

Szidón története a Kr. e. 4. évezredig nyúlik vissza. Az ókori gazdag, főníciai kereskedőváros többek közt elefántcsont faragványairól, arany és ezüst ékszereiről, gyönyörű üvegtárgyairól volt híres.[2]

A Bibliában

A Biblia alapján Kánaán idősebb fia alapította.[3] Később Ezékiel próféta Szidón ellen is jövendölt.[4]

A kereszténység gyorsan elterjedt itt az I. században. Pál apostol, mielőtt Rómába ment, meglátogatta az itteni testvéreket.[5]

Látnivalók

  • A keresztes kori erőd
  • A medina (a középkori város)
  • Murex-domb
  • A piac (souk)
  • Középkori mecsetek
  • A szappanmúzeum
  • Az Eshmoun-templom - föníciai romok

Panoráma

Tengerparti panorámakép Szidonról
Tengerparti panorámakép Szidonról

Jegyzetek

  1. http://www.tiptopglobe.com/city?n=Sidon&p=163554
  2. The New Lion Encyclopedia of the Bible, 1998.
  3. I. Móz. 10,15
  4. Ez. 28, 20-23
  5. Ap. Csel. 27,3

Források

  • Reader's Digest: Világjárók lexikona

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sidone című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

2000-es Ázsia-kupa

A 2000-es Ázsia-kupa volt a tizenkettedik kontinentális labdarúgótorna az Ázsia-kupa történetében. A zárókört Libanonban rendezték 2000. október 12. és október 29. között. A kupát Japán válogatottja nyerte meg, miután a döntőben 1-0-ra legyőzte a címvédő Szaúd-Arábiát.

A föníciaiak földrajzi felfedezései

Fönícia Egyiptom és Babilónia között, a Földközi-tenger keleti partján, a tenger és a Libanoni-hegység közötti keskeny sávon terült el. A két szomszédos állam között Föníciáé volt a kereskedelmi közvetítő szerepe. A legkorábbi időkben földművelőkként említették őket, majd bort és olívaolajat, valamint szárított halat szállítottak. A szomszédok fejlődése magával hozta az épületfa-kivitel megnövekedését is. Mivel Egyiptomnak és Babilóniának aranyra, ezüstre, rézre, ónra és rabszolgákra is szüksége volt, a föníciaiak kénytelenek voltak egyre távolabb hajózni a partoktól. Ehhez nagy evezős hajókat építettek, de ha a szél megfelelő volt, vitorlákat is használtak. Evezősöknek rabszolgákat használtak, akárcsak a kikötőkben, az erdőkben és a tengerentúli ércbányákban. Miután így maga Fönícia is rabszolgatartó állammá vált, neki is szüksége volt rabszolgákra, ezért a saját érdeke is azt kívánta, hogy minél messzebb hajózzanak, új országokat felfedezni. A kialakuló tengeri kereskedelemben így fontos szerephez jutottak a városállamok: Büblosz, Szidón, Türosz.

A pásztorkirály

A pásztorkirály Wolfgang Amadeus Mozart 1775. április 23-án, Salzburgban bemutatott kétfelvonásos operája.

Agénór (Poszeidón fia)

Agénór (görög betűkkel Ἀγήνωρ) görög mitológiai alak, Poszeidón és Libüé fia, Ió dédunokája. Ikertestvére Bélosz, Egyiptom királya volt. Agénor Szidón, más forrás szerint Phoinikia királya volt, neve a „férfiak vezetője” kifejezésre utal. Felesége Télephassza volt, fiaik Kadmosz, Kiliksz, és Phoiniksz (más forrás szerint Thászosz és Phineusz is), a lányuk pedig Európé (régebbi források szerint Európa Phoiniksz lánya volt, és Kadmosz ebben az esetben is a bátyja volt). Amikor Zeusz hófehér bika képében elrabolta a lányt, az apa húguk keresésére indította fiait azzal a paranccsal, hogy Európé nélkül nem térhetnek haza. A kutatás nem volt sikeres, de Phoiniksz mégis visszatért, és nevét adta Föníciának. Kadmosz Thébaiban, Kiliksz a Kis-Ázsiai Kilikiában, Phineusz Trákiában alapított királyságot, Thászosz pedig a róla elnevezett szigeten telepedett meg.

Aziru

Aziru az ókori Amurru (ma Libanon) királya volt az i. e. 14. században, Abdi-Asratum fia.

Aziru cselekedetei jól ismertek az Ehnaton fáraó levéltárából előkerült ún. Amarna-levelekből. Bár névleg még Egyiptom vazallusa volt, mint apja, Aziru megpróbálta kiterjeszteni országa határait, és elfoglalta Szimirra városát. A szomszédos államok uralkodói, köztük a bübloszi Ríbaddi tiltakoztak ez ellen. Ríbaddi többször is egyiptomi beavatkozást kért Aziruval szemben, erre azonban nem került sor. Távollétében fivére, Ilirabih letaszította a trónról, Ríbaddi pedig hiába kérte először Egyiptom, majd, minden más lehetőség híján ellensége, Amurru segítségét. Aziru Szidón uralkodójának kezére adta, ahol nagy valószínűséggel megölték. Ehnaton egyik levelében (EA 162) követeli, hogy Aziru utazzon Egyiptomba és magyarázza meg, miért tette ezt.

Azirut legalább egy évig Egyiptomban tartották, csak akkor engedték el, amikor az előrenyomuló hettiták elfoglalták Amka városát, ezzel fenyegették Amurrut (EA 170). A király ezután titokban kapcsolatba lépett I. Szuppiluliumasz hettita uralkodóval, és nem sokkal hazatérése után átállt a hettiták oldalára, akikhez haláláig hű maradt.

Dél kormányzóság

Dél kormányzóság (arabul محافظة الجنوب [Muḥāfaẓat al-Ǧanūb]) Libanon hat kormányzóságának egyike. Az ország délnyugati részén fekszik. Északon Libanon-hegy kormányzóság, északkeleten Bekaa kormányzóság, keleten en-Nabatijja kormányzóság, délen Izrael, nyugaton pedig a Földközi-tenger határolja. Székhelye Szidón (arabul Szajda) városa. Népessége (a szomszédos Nabatijjával együtt) a 2007-es adatok szerint 659 718 fő (az összlakosság 17,6%-a).

Fönícia

Fönícia (föníciai nyelven: ) egy ókori civilizáció Kánaán északi részén, mely a mai Libanon nagy részét valamint Izrael, Szíria és Palesztina egyes területeit foglalta magába. Föníciai kultúráról a tengeri népek pusztítását követően (i. e. 1200 körül) beszélhetünk, és kb. i. e. 700-ig tartott. Az ezt megelőző időszak a kánaánita kultúra. A föníciai nép főleg tengeri kereskedelemmel foglalkozott, az ókor leghíresebb hajósai voltak.

I. Ióannész bizánci császár

I. Ióannész, eredeti nevén Ióannész Kurkuasz Tzimiszkész (görögül: Ιωάννης Α΄ Τζιμισκής, latinul: Ioannes I Tzimisces, 924 – Konstantinápoly, 976. január 10.) a Bizánci Birodalom császára (uralkodott 969. december 11-étől haláláig), II. Niképhorosz Phókasz gyilkosa volt. Uralkodása alatt elődjéhez hasonlóan szép katonai sikereket ért el, tovább erősítve a birodalmat. Közismert ragadványneve, a Tzimiszkész örmény eredetű, és azt jelenti: vörös csizma.

I. Sigurd norvég király

I. Sigurd Magnusson vagy Jeruzsálemjáró Sigurd (1089 – 1130. március 26.) norvég király 1103-tól haláláig, az első skandináv uralkodó, aki részt vett a keresztes hadjáratokban. Katedrálisok és kolostorok építésével erősítette meg a norvég egyházat, és a tized bevezetésével biztos jövedelemforrást teremtett a papság számára.III. Magnus norvég király második, törvénytelen fiaként született és édesapja halála után bátyjával, I. Eysteinnel és öccsével, (IV.) Olaffal együtt lépett a trónra, bár az utóbbi fiatalon meghalt anélkül, hogy ténylegesen részt vett volna az uralkodásban. Mikor Norvégiába érkezett a kereszteshadjáratok híre, Sigurd is útnak indult Palesztinába nagy sereggel és 60 hajóval 1107-ben. norvégia kormányzását bátyjára, Eysteinre hagyta. Tizenegy évig kalandozott, járta Európa nagy részét és Ázsia nyugati részeit és csak kevesedmagával tért vissza. Útközben megállt Angliában, Franciaországban, Spanyolországban és Szicilíában, s a Baleári-szigeteknél megütközött a mór kalózokkal. Királyi címet adományozott Szicília normann uralkodójának, II. Rogernek. 1110-ben érkezett meg Palesztinába, ahol Jeruzsálem királya, I. Balduin örömmel fogadta, Sigurd pedig segített a frankoknak elfoglalni Szidón városát. Katonáit és teljes hajóhadát Konstantinápolyban hagyta ajándékul I. Alexiosz bizánci császárnak, és szárazföldön tért vissza Norvégiába, 1111-ben. Tizenegy éves (?) vállalkozásából nem vitt haza mást, mint ezt a melléknevet: Jarsalafar, ami annyit jelent, mint "Jeruzsálemjáró" és egy forgácsot abból a szent keresztből, amelyről maguk Balduin király és a pátriárka tanúsították esküvel, hogy az valóban abból a keresztfából való, amelyen Krisztus kínozták halálra. Hazájába való visszaérkezésekor, fivérei halála után Sigurd Norvégia egyeduralkodója lett. Legszívesebben az ország déli részében tartózkodott, Kongehelle városában, ahol megerősített vár közepén királyi kastélyt építtetett magának, mellé pedig szép templomot, de az utóbbit csak fából, mert ez volt akkor a legolcsóbb építőanyag Norvégiában és a királynak többre nem tellett. Eystein halála (1122) után egyedüli uralkodóként több helyen is székesegyházat építtetett, köztük Stavangerben, ahol egyben püspökséget is alapított, nagyban hozzájárulva a város fejlődéséhez. Bár Sigurd egyike volt Norvégia legjobb királyainak, de uralkodása utolsó éveiben – valószínűleg a mértéktelen alkoholfogyasztástól – időnként a téboly jelei mutatkoztak rajta és ilyenkor igen sokat kegyetlenkedett. Ám amikor eszméletére tért, igyekezett jóvátenni mindazokat a hibákat, amiket ilyenkor tett, sőt megjutalmazta azokat, akik vagy rábeszéléssel vagy erőszakkal megakadályozták abban, hogy kegyetlenkedjék. Végül elborult elmével halt meg 27 évnyi uralom után.

Jeruzsálemi Királyság

Jeruzsálemi Királyság (latinul: Regnum Hierosolimitanum, franciául: Roiaume de Jherusalem) a középkori palesztinai államalakulat volt, amelyet 1099-ben az európai keresztények hoztak létre az I. keresztes hadjárat során a muszlimoktól elfoglalt területeken, Jeruzsálem központtal. A királyság 1291-ig állt fenn, amikor is a két utolsó, a keresztesek kezén lévő város is megadta magát a muszlim seregeknek.

Lelegek

A lelegek ókori nép, élőhelyük Kis-Ázsia és Görögország területén volt. Eredetüket már az ókorban sem tudták teljes határozottsággal megállapítani, több szerző a pelaszgokkal együtt említi őket, bár mint kalandozó, főleg tengeri rablók nagyon elütnek a békés, földmívelő pelaszgoktól. A történeti időkben szétszórtan találhatóak Kária és Troasz, továbbá a Kükládok, Euboia, Lakónia, Messzénia, Aitólia, Akarnania, Thesszália, főként pedig Lokrisz vidékén. Feltehetőleg Görögország eredeti őslakóinak maradékai voltak, akiket a bevándorló és hódító törzsek részint kiszorítottak részint magukba olvasztottak. Pauszaniasz Periégétész szerint ősapjuk, Lelex, Egyiptomból vándorolt Görögországba. A lelexeket legtöbbször a káriabéliekkel együtt említik, s Hérodotosz szerint a Leleges név a káriabeliek régi nevével azonos. Pauszaniasz szerint rokon népek voltak, de ezt az állítást Sztrabón kétségbe vonta. A nép nevét a mítosz egy régi, Lelex nevű királytól származtatja, aki később Leukádiában, majd Megarában, majd Lakedaimónban szerepel mint Szidón és Libüa fia. Sztrabón szerint a név eredete a legein, illetve a szullegein igékből eredeztethető, ami gyülevészt, keveréket jelent. Modern tudósok a nép nevének eredetét a lalaszé igére (esetleg más, hasonló hangzású sémi igére) vezetik vissza, amely annyit tesz, mint a görög barbaroi, azaz érthetetlen nyelvet beszélők. Az ókori forrásokban mindenesetre úgy szerepelnek, mint durva erkölcsű, műveletlen néptörzs, amely a művelt hellén törzsektől lényegesen különbözik.

Libanon

Libanon, hivatalos nevén: Libanoni Köztársaság (arabul: الجمهورية اللبنانية) ország Délnyugat-Ázsiában, a Közel-Keleten. Északról és keletről Szíria, délről Izrael, nyugatról pedig a Földközi-tenger határolja.

Norvég keresztes hadjárat

A norvég keresztes hadjáratra az első keresztes hadjárat után, 1107–1110 között került sor, vezetője I. Sigurd norvég király volt. Sigurd volt az első európai király, aki személyesen vett részt keresztes hadjáratban és jutott el a Szentföldre. A hadjárat során, amelyet a korábbi viking támadásokhoz hasonlóan szerveztek és vezettek, a norvégok minden ütközetüket megnyerték és egy kis földsávot is elfoglaltak Szidón városa körül, ahol megalapították a Szidóni Grófságot.

Szidóni Dórotheosz

Dórotheosz (Δωρόθεος ὁ Σιδώνιος: Szidón, a mai Szaida mellett, Kr. u. 1. század) görög asztrológus és költő. Egy nagy hatású, ma már csak töredékeiben és fordításban ismert tanköltemény szerzője. Munkája révén a görög asztrológiai hagyomány egyik fő meghatározója, műve a kezdeményező asztrológia fő forrása.

Szidónia

A Szidónia női név latin eredetű, a jelentése: Szidón (ma: Szaida) városából való nő.

Szocsi

Szocsi (cirill betűkkel: Сочи) üdülőváros Oroszországban, a Fekete-tenger partján, a Kaukázus mentén. Határai a Mamajka és a Kugyepszta folyó. Távolsága a fővárostól 1969 km.

Hosszúsága mintegy 148 km, ezzel a világ második leghosszabb városa Mexikóváros után. 1961-ben egyesítették a környező településekkel, így létrejött az ún. Nagy Szocsi. Közigazgatásilag hozzácsatolták Lazarevka, Maceszta, Hoszta és Adler települést.

Lakossága 397 500 fő (a 2002. évi népszámláláskor); 343 334 fő (a 2010. évi népszámláláskor).A Szovjetunió egykori legnagyobb tengerparti gyógyüdülővárosa volt. Kénhidrogénes forrásait vérszegénység, ideg- és bőrbetegségek, ízületi bántalmak kezelésére javallották. Híresek voltak szanatóriumai is. Már az 1930-as években megkezdődött a gyógyászati intézmények kialakítása, az első jelentős beruházás a balneológiai klinika építése volt.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2007. július 4-én Guatemalában Szocsinak adta a 2014-es téli olimpia rendezési jogát.

Itt rendezik meg 2014-től a Formula–1-es orosz nagydíjat.

Szófia

Szófia (София – Sofija, régi magyar nevén: Szeredőc), Bulgária fővárosa, és egyben a legnépesebb (2010-es adat szerint 1 259 446 lakosú) városa.

Üzbég labdarúgó-válogatott

Az üzbég labdarúgó-válogatott Üzbegisztán nemzeti csapata, amelyet az üzbegisztáni labdarúgó-szövetség (Üzbégül: Ўэбекистон Футбол Федерацияси, magyar átírásban: Üzbekiszton Futbol Federacijaszi) irányít. A Szovjetunió felbomlása utáni első hivatalos mérkőzésüket Tádzsikisztán ellen játszották 1992. június 17-én. Üzbegisztán az új közép-ázsiai országok közül (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán) a legerőebbnek számít. 1994-ben megnyerték az ázsiai játékokat.

A 2006-os világbajnokságról furcsa körülmények közepette maradtak le. Történt ugyanis, hogy a selejtezők zárószakaszában pótselejtezőt vívtak Bahreinnel és az első mérkőzésen hazai pályán 1-0-s üzbég győzelem született. Ezt az eredményt később a FIFA törölte bírói hibára hivatkozva és megismételtette. A megismételt mérkőzés 1-1-gyel zárult. Végül következett a harmadik összecsapás, ami 0-0-ra végződött és idegenben szerzett góljának köszönhetően Bahrein jutott tovább.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.