Szefárdok

A szefárdok vagy szefárd zsidók vagy szvarádi zsidók a zsidók egyik nagy etnikai csoportja.

Sepharadic Migrations
A szefárdok kivándorlása

A név eredete

Az elnevezés a Szefarad helynévből származik, ahova II. Sarrukín (Szargón) asszír király i. e. 722-ben hurcoltatta el a zsidókat. A nevet az Ibériai-félszigeten élő zsidók vették át a középkorban.

Történetük

Emanuel de Witte 002
Portugál zsinagóga Amszterdamban (Emanuel de Witte festménye, 1680 k.)

Az Ibériai-félszigeten az első századtól telepedtek le zsidók.

A mórok által elfoglalt ibériai területek visszafoglalására a keresztények már a 8. századtól tettek kísérleteket, de harcaikat csak 1492-ben, Granada visszafoglalásával koronázta végérvényes siker. Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd („a katolikus királyok”) házassága révén az egyesített spanyol királyság megvalósította a „reconquistát”, a keresztény területek visszafoglalását a muszlimoktól. Az 1492. március 31-i Alhambra-ediktummal vette kezdetét a zsidók üldözése, ami a mór uralom alatt ismeretlen volt. A zsidókat választás elé állították: vagy elvándorolnak, vagy keresztény vallásra térnek. Azokat, akik főleg kényszer hatására felvették a kereszténységet, de otthonukban megtartották a zsidó szokásokat, nevezték marranóknak. Az inkvizíció nyomására elüldözött zsidók elsősorban a törökök által birtokolt területeken, Észak-Afrikában és Délkelet-Európában (az ókori Thrákiában és Thesszáliában) telepedtek le.

Amikor 1531-ben Portugáliában is bevezették az inkvizíciót, a zsidóüldözés új hulláma már a marranókat sem kímélte. Ők főleg kikötővárosokba (Amszterdam, Hamburg, London, Bayonne, Bordeaux, Livorno) menekültek, mivel közülük nagy számban voltak érdekeltek a nagykereskedelemben. Ezek a szefárdok azonban a korábbi üldözöttekkel szemben többnyire már nem szefárdul, hanem spanyolul és portugálul beszéltek.

Az Ibériai-félszigetről elűzött zsidók nemcsak nevükben különböznek az askenázi zsidóságtól, hanem megőrizték nyelvüket, a judeospanyolt, saját szokásokat és irodalmat, liturgiát és zenei hagyományokat alakítottak ki, a babilóniai hagyományokhoz ragaszkodva. A szefárdok központjainak Szaloniki, Isztambul, Jeruzsálem, Safi, Kairó, Ancona és Velence számítanak.

A szefárdok Nyugat-Európában

A szefárdok egy része az atlanti partvidéken észak felé vándorolt, Franciaországban (Bordeaux) és Németalföldön (Antwerpen, Amszterdam) hozott létre erős és gazdag közösségeket, más részük Itália érintésével vagy közvetlenül telepedett le a tengeri kereskedelem révén jól ismert oszmán területeken.

A szefárdok a Balkán-félszigeten és az Oszmán Birodalomban

A Balkán-félsziget szefárd-zsidó lakossága a 15. század végén az Ibériai-félszigetről kiűzött, és ezt követően az Oszmán Birodalom területén letelepedett ladino anyanyelvű zsidóság leszármazottja.

A Balkánon és Kisázsiában elsősorban a forgalmas tengeri kikötőket részesítették előnyben, így a 16. század során Szaloniki, Isztambul és Szmirna (İzmir) váltak jelentős szefárd központokká. Ezt követően a megindult a bevándorlás a Balkán belső területeire is, mindenekelőtt a Szalonikit és Isztambult Közép-Európával összekötő dunai és adriai kereskedelmi útvonalak mentén alakultak ki jelentős szefárd közösségek. Ilyenek Bitola (Monasztir), Szkopje (Üszküb), Szarajevó, Dubrovnik (Ragusa) az Adria felé, illetve Adrianápoly (Edirne), Filippopoli (Plovdiv), Szófia, Vidin, Rusze, Belgrád a Duna mentén.

Napjainkban

A szefárdok többsége a jelenkorban Izraelben él, ahová elsősorban az iszlám országokból és Indiából[1] vándoroltak be. Az askenázik mellett a szefárdoknak is saját főrabbijuk van Izraelben.

Kapcsolódó szócikkek

Források

  • Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 558. o. ISBN 963-9257-15-X
  • Officina egyetemes lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-87-2
  • Csató Tamás et al.: Egyetemes történelmi kronológia az őstörténettől 1977-ig. Budapest: Tankönyvkiadó. 1981. ISBN 963-17-5523-1
  • Richard Borbás: The Politicization of Balkan Jewry Prior to the First World War (MA Thesis) (angolul)

Jegyzetek

  1. Weil, Shalva: India, The Larger Immigrations from Eastern Countries, Yad Ben-Zvi, Jeruzsálem, 2000 (Héber nyelven)
Askenázik

Az askenázik az európai zsidó közösség tagjai, akik anyanyelvükként a jiddis nyelvet beszélték. Leszármazottaik a teljes zsidó népesség több mint 80%-át teszik ki.

Bulgária népessége

Bulgária népessége 2014-ben 7 202 198 fő volt. 2011-ben lakosságának 84,8%-a bolgár, 8,8%-a török és 4,9%-a cigány volt.

Chábád Lubavics

A Chábád (ismert még Habad helyesírással is) az ortodox zsidóság egy haszid mozgalma, melyet 1775-ben alapítottak. A Chábád ma a legnagyobb és legismertebb haszid mozgalom, egyben a világ legnagyobb zsidó szervezete. Székhelye a New Yorkbeli Brooklyn Crown Heights negyedében található (770 Eastern Parkway).A „Chábád” név héberül חב״ד egy mozaikszó, amely a Chochmá, Biná, Dá'át (חכמה, בינה, דעת): azaz 'Bölcsesség, Értelem, Tudás' szavakból jött létre. A „Lubavics” vagy másképp „Lubavitcs” név egy orosz stetl (jiddis: nagymértékben zsidók lakta kisváros) nevéből ered (ld. Ljubavicsi, Rudnyai járás, Szmolenszki terület), jelentése ’a szeretet városa’. Itt több mint 100 évig élt a mozgalom rabbidinasztiájának öt nemzedéke.

A Chábád Lubavics mozgalom a zsidóság népszerűsítését tekinti legfőbb feladatának, és azt hirdeti, hogy az ortodox hagyományok és az autentikus vallási elvek megtartása mellett a modern világ minden eszközét meg kell ragadni a haszid filozófia és a zsidó vallás évszázados és évezredes tanításainak megismertetésére. Napjainkban fő céljuk a vallástól és a zsidó közösségektől eltávolodott zsidók bevonása a közösségi életbe. Mindemellett a Chábád azt hirdeti, hogy a zsidóknak ideje szakítani a befelé forduló mentalitással, az úgynevezett „gettószellemmel”.

Haggáda

A Haggáda (héberül: הַגָּדָה) vagy pészahi Haggáda a zsidóság késő ókori szertartáskönyve, amely tartalmazza a Pészah, azaz a kovásztalan kenyér ünnepén tartott Széder-este rendjét.

Hamza

A hamsza (arab: خمسة, (khamsza) héber: חמסה) — tenyér formájú védelmező amulett, amelyiket az arabok és a héberek használnak. Más nevén isten keze. A hamsza szó sémi eredetű, jelentése öt. Általában a hamsza szimmetrikus, egy-egy hüvelykujjal mindkét oldalán, ezáltal nem az anatómiai tenyér mintát követi. Maga a jel máshol is előfordul, például Júdeában és a muszlimoknál, pedig még az előtt megjelent, mint a vallásuk és összeköttetésben állt Tanit istennővel, a föníciai hold istennővel, Karthágó város védnöknőjével.

I. Mátyás magyar király

I. Mátyás, születési nevén Hunyadi Mátyás (Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) Magyarország és Horvátország királya 1458-tól, cseh király 1469-től, Ausztria uralkodó főhercege 1486-tól haláláig. Közkeletűen Corvin Mátyás vagy Igazságos Mátyás néven is ismert. Hivatalos latin nyelvű uralkodói nevén Mathias Rex; neve németül, latinul, angolul: Matthias Corvinus, olaszul: Mattia Corvino, románul: Matei Corvin, csehül: Matyáš Korvín, horvátul: Matija Korvin.

Apja Hunyadi János erdélyi vajda, majd magyar kormányzó, anyja magyar köznemesi család lánya, Szilágyi Erzsébet. Bár 1458-tól uralkodott, királlyá koronázására Székesfehérvárott csak 1464-ben került sor. Cseh királlyá 1469-ben, Ausztria főhercegévé 1486-ban választották. A magyarok, de számos más környező nép hagyománya is az egyik legnagyobb királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda őrzi. Mátyás nevének népszerű díszítő jelzője (epitheton ornansa) az Igazságos. A szakirodalom és a köznyelv egyaránt leginkább sorszám nélkül, egyszerűen Mátyás királynak nevezi.

Uralkodói teljesítménye már kortársai körében nagy vitákat váltott ki, az utókor történészei pedig máig sem jutottak egyetértésre. A kritikus nézet szerint Mátyás elhanyagolta a török veszélyt, és értelmetlen nyugati hódító hadjáratokra fecsérelte a rendelkezésére álló katonai, illetve az azt megalapozó, az ország kíméletlen adóztatása révén gyűjtött gazdasági potenciált. A másik nézet szerint viszont belátta, hogy az akkori Magyarország önmagában képtelen volt ellenállni a török veszélynek és ezért nagyobb államhatalom létrehozására törekedett. Eszerint felismerte, hogy korában a fejlődés Kelet-Közép-Európában a perszonáluniókba tömörült államszövetségek irányába haladt. Ezt a tervet megvalósítani azonban nem tudta teljesen, ilyen szövetségi rendszer kiépítésére utóbb csak a Habsburgok voltak képesek.

Belpolitikai tevékenységének nagy eredménye, hogy választott királyként, legitimációs hiányosságokkal azért küzdve, de sikerült megszilárdítania hatalmát. Kihasználta a középkori uralkodói hatáskör szinte minden lehetőségét. Nagy ügyességgel maga mellé állította adott pillanatban az uralkodáshoz szükséges társadalmi erőket, illetve azok változatos koalícióit hozta létre. Mesterien kezelte a korabeli társadalmi kommunikációt, igyekezett külföldön és belföldön egyaránt jó hírét kelteni saját személyének, hogy akár ennek révén is támogatást szerezzen politikai céljai eléréséhez. Legfontosabb célját, fia örökösödésének biztosítását, Corvin János trónra lépését azonban nem sikerült elérnie.

Isztambul

Isztambul (törökül: İstanbul, görögül: Κωνσταντινούπολις / Konsztantinúpolisz, régiesen Sztambul, előző történelmi nevein Bizánc, Konstantinápoly) 15 milliós agglomerációs lakosságával (2017) a Föld egyik legnépesebb, és Európa legnépesebb települése, Törökország kulturális, művészeti és gazdasági központja, illetve 1923-ig fővárosa, jelenleg İstanbul tartomány székhelye.

A város a Boszporusz és a Márvány-tenger két oldalán terül el, s területileg ugyan csak kisebb része van Európában, mégis európai városnak tartják. Különleges fekvése, római kori, bizánci és oszmán építészeti emlékei, valamint a múzeumaiban és palotáiban fellelhető művészi alkotások révén a turisták kedvelt úticéljává lett.

Kazárok

A kazárok közép-ázsiai eredetű török nyelvű nép voltak, a 7. századtól a 10. századig a kelet-európai sztyeppén a Kazár Birodalom vezető népe. Birodalmuk fennhatósága alá tartoztak az onogur-bolgárok mellett a magyarok is, akikre államszervezetük hatást gyakorolt. Valószínűleg a mai csuvasok vagy a kazárok, vagy az onogur-bolgárok leszármazottai. De a kazár nyelvről alig van valami hagyatékunk, mindössze néhány tucatnyi törzsnév, személynév és földrajzi név.

A kazárok vezetői a 8. század második felében vagy a 9. század elején – a muszlim Abbászida Kalifátus és a keresztény Bizánci Birodalom között – új vallást vettek fel, a judaizmust. Régi elmélet, hogy az askenázi (kelet-európai) zsidóság a kazároktól származna, ezt azonban genetikai vizsgálatok megcáfolták.

Ladino nyelv

A ladino nyelv (ladino, sefardí, djudeo-espanyol vagy djudezmo, zsidóspanyol) egy középkorban elszakadt, régies kasztíliai spanyol nyelvváltozat, amely a Spanyolországból kiűzött zsidó családok ajkán máig fennmaradt. Beszélőinek száma Izraelben, Törökországban, a Balkán-félszigeten (Görögországban és Bulgáriában), illetve Amerikában mintegy 110 000, akik valamennyien kétnyelvűségben élnek az adott ország nyelvével; egynyelvű anyanyelvi beszélői nincsenek. A héber írást és a latin ábécét – a sztenderd spanyoltól eltérően teljes mértékben hangjelölő formában – egyaránt használják. A modern kasztíliai spanyollal (elszórva néhány régies, illetve a héberből és más nyelvekből átvett szó kivételével) teljes mértékben kölcsönösen érthető.

Lugos

Lugos (románul: Lugoj ['lugoʒ], népiesen Logoj [lo'goʒ], németül: Lugosch) municípium Romániában, Temes megyében.

Léviták

A zsidó hagyományban a léviták (héberül: לוי, לֵוִי) a tizenkét zsidó törzs egyike, Lévinek, Jákob fiának utódai. A léviták a többi törzzsel ellentétben nem kaptak saját területet Kánaán elfoglalása után. Speciális vallási és politikai feladataik voltak, amik elsősorban a kohaniták mellett – „segédpapok”ként – a Második Templom idején végzett szakrális tevékenységekre terjedtek ki. Ezért cserébe tizedet (az ún. maaszert) kaptak a többi törzstől. A második templom pusztulásával és a rabbinikus judaizmus kialakulása eljelentéktelenítette őket, bár leszármazásukat a judaizmus máig számon tartja. Legfőbb szerepük zsidó istentiszteleteken a kohaniták kezeinek megmosása a papi áldás előtt, és egyes rítusok másképp vonatkoznak rájuk.Szolgálatuk a törvény szerint 30 éves kortól 50-ig terjedt (4Móz 4,3), de a könnyebb szolgálatokat a 4Móz 8,24 szerint 25 éves kortól is végezhették, Dávid pedig már 20 éves koruktól alkalmazta őket (1Krón 23,24). Ezek az évek egyúttal a hadkötelezettség évei is voltak, amely alól azonban a léviták, papi szolgálatuk miatt, mentesültek.A lévita státusz a judaizmusban apai ágon öröklődik, felvenni vagy letenni egyáltalán nem lehet. Betérő nem lehet lévita. Zsidó temetőkben gyakori, hogy a léviták sírját kancsó vagy pohár is jelzi, a második templom idején betöltött feladatukra utalva. A Lévi, Loew, Lővey, Leon és hasonló nevek zsidó származású személyek esetén általában a lévita származásra utalnak.

A lévita státusz betérők általi elnyerésére azonban létezhetett egy történelmi kivétel. A Kazár Birodalom államvallása az izraelita vallás volt, amelyet a 8. században vehettek fel. A lévita státusz apai ágon öröklődik. Az askenázikra és a szefárdokra is kiterjedő Y-kromoszóma-vizsgálatok egy érdekes tényt tártak fel az 1990-es években – a táblázat 1998-ban a Nature-ben jelent meg. Az askenázi nem kohanita léviták 30%-a rendelkezik egy olyan genetikai markerrel, amely sem az askenázi kohaniták, sem az askenázi nemléviták, sem az akármilyen szefárdok között nem fordul elő. Ez esetleg a kazárok áttérésére utalhat, ahol a régi pogány kazár papság, a kvamok, lévita státuszt nyerhettek.

Becslések szerint a mai zsidó populáció 10-12%-a lévita.

Malom utca (Kolozsvár)

A Malom utca (románul Str. George Bariţiu) Kolozsvár belvárosában található. A Híd utca végétől, rá merőlegesen a Kis-Szamos és a Malomárok között halad a Sétatérig.

Portugálok

A portugálok (portugálul: "os Portugueses") többségükben Portugália és Délnyugat-Európa területén élő, portugál nyelvet beszélő népcsoport. A portugál nép nyelve portugál, fő vallása a római katolikus.

A portugál gyarmatbirodalom és az afrikai, ázsiai és amerikai gyarmatosítás, illetve a jelenkori migrációk eredményeként jelentős portugál közösségek élnek a világ számos országában

Prága

Prága (csehül Praha, [ˈpraɦa], kiejtése✩ németül Prag) a Cseh Köztársaság fővárosa, egyben legnagyobb települése. Gyakran hívják „száztornyú városnak”, „arany városnak”, vagy egyszerűen a városok királynőjének. Történelmi központját az UNESCO 1992-ben a Világörökség részévé nyilvánította.

Az „arany Prága” név valószínűleg I. Károly cseh király és (IV. Károly néven) német-római császár (1347–78) idejéből származik, amikor arannyal vonták be a prágai vár tornyait. Egy másik elmélet szerint Prágát az alkimisták és az aranycsinálók tevékenységét ösztönző II. Rudolf német-római császár uralkodása alatt nevezték el „aranynak”.

Rózsa-Flores Eduardo

Rózsa-Flores Eduardo (Santa Cruz, Bolívia, 1960. március 31. – Santa Cruz, 2009. április 16.) bolíviai-magyar katona, színész, író, költő és publicista, a KISZ Eötvös Loránd Tudományegyetemi Bizottságának utolsó titkára, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület alapító tagja, a Jobbik.net szerkesztője, a Kapu és a Leleplező című folyóiratok munkatársa, az Ellenkultúra.info alapító-főmunkatárs, a Magyar Iszlám Közösség alelnöke. Magyarországon és külföldön Eduardo Rózsa Flores néven is ismert volt, míg fiatalkorában a Rózsa György Eduárdó nevet használta.

2009. április 16-án Bolíviában egy Santa Cruz-i hotelszobában, máig vitatott módon, társaival együtt kommandósok agyonlőtték.

Tolvaly Ferenc

Tolvaly Ferenc (Marosvásárhely, 1957. április 12. –) író, filmrendező, üzletember, médiaszemélyiség.

Veza Canetti

Veza Canetti (születési neve: Venetiana Taubner-Calderon) (Bécs, 1897. november 21. – London, 1963. május 1.) osztrák írónő. Az Irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Elias Canetti házastársa volt.

Zsidók

A zsidók (más néven héberek vagy izraeliták; héberül: יְהוּדִים, Jehudim; jiddisül: ייִדן, Jidn) ókori közel-keleti nép, valamint a magukat ettől a néptől származtató, illetve a zsidó vallást követő, kulturálisan és nyelvileg heterogén összetételű emberek közössége a világ minden részén.

Ángel Sanz Briz

Ángel Sanz Briz, a „budapesti angyal” (Zaragoza, 1910. szeptember 28. – Róma, 1980. június 10.) spanyol diplomata. A második világháború alatt, amelyben Spanyolország semleges maradt, ügyvivőként szolgált Budapesten. 1944-ben, „hivatalosan” Franco kormányától függetlenül, saját elhatározásból, segített mintegy 5000 magyar zsidót megmenteni a holokauszttól, azzal, hogy számukra spanyol útlevelet biztosított; kezdetben csak azoknak, akik azt állították, hogy szefárd eredetűek, később azonban minden üldözöttnek. E tevékenységéért megkapta a Világ Igaza elismerést.

A nyilvánosságra hozott spanyol diplomáciai iratok tanúsága szerint Sanz Briz tájékoztatta Franco tábornokot a holokauszt létezéséről.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.