Sámuel első és második könyve

Sámuel két könyve (héberül: שְׁמוּאֵל S(e)múél, jiddisül: שמואל Smuel) a Biblia első részében, az Ószövetségben található. Az eredeti héber gyűjteményekben még egy könyvet alkottak, a Septuagintában azonban Királyságok első és második könyve néven kettéválasztották azokat. Ezt a felosztást a XVI. században a héber nyelvű kiadások is átvették, de megtartották az eredeti címben Sámuel nevét. A két könyv témája az az időszak Izrael életében, amely a királyság megalapításától Dávid király haláláig tartott.

Felosztás

  • Első rész (I.1.,1-7,17.) Éli és Sámuel története Saulig
  • Második rész (I.8,1.-12,25) Saul királlyá válása
  • Harmadik rész (I.13,1-II. 2,7.) Saul királyságának története, Saul és Dávid
  • Negyedik rész (II.2,8-II.24,25) Dávid királysága

Történet

Sámuel

Sámuel Lévi leszármazottja volt, pap és próféta egy személyben. Az Írás több ízben említi őt, aki az első volt a próféták sorában. Sámuel életútja hidat képez, amely összeköti bírák idejét Dávid királyságának a felállításával. Helyreállította az istentiszteletet, a Tóra megtartásával. Anyja, Hanna gyermektelenségétől szenvedve fogadalmat tett az Úrnak, hogy ha fia születik, akkor azt Neki fogja áldozni szolgálatra. Sámuelt, ezért gyermekkorában Silóba vitte, és Éli főpapra bízta. Éli megáldotta Hannát és még három fiút szült, Elkánától.

Élinek két gonosz fia, Hofni és Fineás, az áldozati állatok nagy részét megtartották maguknak, sőt sok esetben előre elvették az emberektől a húst, amit azok áldozatként akartak bemutatni.Isten ezért ítéletet mondott Élinek, hogy a fiai egynapon fognak meghalni gonoszságuk miatt.

A kis Sámuel egy éjjel hangot hallott, és Élihez ment, mert azt hitte, ő szólította. Mikor a hang többször is szólt hozzá, Éli rájött, hogy ez Isten hangja volt, ezért azt mondta Sámuelnek, hogy hallgassa meg, mit akar mondani. Isten megígérte Sámuelnek, hogy nagy dolgok fognak történni Izraelben, és azt is nyilvánvalóvá tette előtte, hogy Éli fiainak bűneit nem lehet jóvá tenni.

Az izraeliek csatába indultak a filiszteusok ellen, és a siker érdekében magukkal vitték a frigyládát is. A filiszteusok azonban győzelmet arattak, elrabolták a frigyládát, és megölték Éli mindkét fiát. A hír hallatán Éli hátraesett a székével és meghalt. A filiszteusok Dágonba vitték a ládát, az Úr azonban megbüntette őket, amiért végül is arra kényszerültek, hogy visszaadják a szent tárgyat Izraelnek.

Amikor Sámuel lett egész Izrael bírája, szembefordult a bálványimádással, és visszaállította Ábrahám, Izsák, Jákob Istenének az imádását, az istentisztelet rendjét a Tóra megtartásával. Isten segítségével sikerült legyőzniük a filiszteusokat.

Sámuel és Saul

Sámuel fiai, Joel és Abijám méltatlannak bizonyultak apjuk örökébe lépni, ezért a vének arra kérték Sámuelt, hogy adjon királyt Izrael népének. Bár Sámuelnek a királyság intézménye nem nagyon tetszett, Isten tanácsára végül Sault választotta. Saul az apja elveszett szamarait keresve vetődött el a városba. Nagyon daliás férfi volt, egy fejjel magasodott embertársai fölé. Saul kb. i. e. 1030-tól 1010-ig uralkodott, és végül kegyvesztetté vált Isten előtt. Saul a filiszteusok elleni harcra készült, és arra várt, hogy megérkezzen Sámuel (aki ekkor papként tevékenykedett), hogy áldozatot mutasson be Jahvénak. Sámuel azonban késett, ezért Saul maga mutatta be az áldozatot. Sámuel ezért megharagudott Saulra, és megjósolta a bukását.

Saul fényes győzelmet aratott a filiszteusokon, és sikerrel harcolt a környező népekkel is. egyszer azonban az Úr megparancsolta neki, hogy támadja meg Amaleket, irtsa ki az embereket, és az állatokat áldozza neki. Saul nem teljesítette maradéktalanul a parancsot: az állatok egy részét és a királyt, Agagot életben hagyta. A királyt ezért magának Sámuelnek kellett lefejeznie. Az Úr ekkor úgy döntött, hogy Saul nem lehet többé király Izraelben, hiszen az engedetlenség megbocsáthatatlan bűn. Sámuel bánkódott Saul miatt, de az Úr már eldöntötte, hogy új királyt ad Izraelnek.

Saul és Dávid

Sámuel Jahve sugallatára Dávidot választotta meg új királynak. Jahve utasítására Sámuel elment Izájhoz, Dávid apjához, hogy felkenje királynak a fiút. A Biblia szövege ezután azzal folytatódik, hogy elmesél két különböző történetet arról, hogyan került Dávid Saulhoz. Az első szerint Saul, miután Isten megharagudott rá, búskomorságba esett, ami azzal magyarázható, hogy démonok szállták meg. Ezeket a démonokat csak Dávid tudta elűzni tőle a gyönyörű hárfajátékával. A második történet szerint Dávidot Izáj, az apja étellel küldte a bátyjaihoz, akik a filiszteusokkal csatáztak. Ekkor történt, hogy Gólját, a hatalmas termetű filiszteus kihívta viadalra a legerősebb izraelit. Senki sem mert vele kiállni, csak Dávid, aki parittyával törte be Gólját fejét.

Saulnak tetszett Dávid hősiessége, de amikor azt tapasztalta, hogy az emberek szemében Dávid nagyobb hős, mint ő, irigy lett, és megneheztelt Dávidra. Ezer embert adott Dávid mellé, Dávid ezeknek lett a feje. Sorra győzelmet aratott különböző csatákban a filiszteusok ellen, ami tovább növelte Saul féltékenységét. Saul látta, hogy Isten Dáviddal van, őt pedig elhagyta. Dávid barátságot kötött Saul fiával, Jonatánnal, és feleségül vette lányát, Michalt, Saul ennek ellenére Dávid életére tört, merényletet tervezett ellene. Jonatánnak először sikerült kibékítenie őket, de Saul később mégis megpróbálkozott azzal, hogy kioltsa Dávid életét: amikor Dávid egy alkalommal náluk játszott a hárfán, Saul megpróbálta ledöfni egy lándzsával. Dávid bujdosni kényszerült. Saul üldözte Dávidot, de nem sikerült elfognia. Dávidnak azonban többször is lett volna alkalma, hogy megölje Sault, de nem tette meg. Először egy barlangban, ahova Saul betért, és nem vette észre, hogy ott van Dávid. Dávid levágott egy fürtöt a hajából, és később megmutatta neki, bizonyítva, hogy megölhette volna, ha akarja. Saul erre megbánta, hogy üldözte Dávidot. Később azonban újra Dávid ellen indult a seregével. Dávid és Abisáj éjszaka belopózott Saul táborába, és eljutott egészen az alvó Saulig. Nem tettek azonban semmi kárt benne, csak elvitték mellőle a lándzsáját és a kőkorsóját. Saul ennek a hatására ismét megbánta, hogy üldözte Dávidot. Közben Saul máshoz adta feleségül a lányát, Dávid pedig két új feleséget vett magához: Abigailt és Achinaomot.

A filiszteusok újra támadtak, a zsidók pedig megfutamodtak előlük. Saul súlyosan megsebesült, és inkább a saját kardjába dőlt, mint hogy egy filiszteus kezétől essen el. A filiszteusok levágták Saul fejét és kardon hordozták körbe, a testét pedig a városfalra tették.

Dávid

Dávidot Saul halála után csak a déli népek választották vezérnek, az északiaknak Saul fia, Isbaal lett a királya. Ábner, Isbaal vezére átállt Dávidhoz, de Dávid hadvezére, Joáb megölte. Isbaalt közben saját hadvezérei ölték meg, és a fejét elvitték Dávidhoz, mert abban reménykedtek, hogy jutalmat kapnak tőle. Dávid azonban halálra ítélte őket.

Dávid i. e. 1010-től 970-ig uralkodott. Ő tette a vallási kultusz fővárosává Jeruzsálemet, és többször is győzelmet aratott a filiszteusok felett.

Dávid egyszer a házának teraszáról megpillantott egy fürdőző nőt, aki nagyon megtetszett neki. A nőt Batsebának hívták, és Uriásnak, egy csatában lévő katonának volt a felesége. Dávid elment a nőhöz, és együtt hált vele. Batseba teherbe esett. Dávid ekkor üzent Uriásnak, hogy menjen haza a feleségéhez, hogy úgy tűnjön, tőle származik a gyerek. Uriás azonban nem tett semmit, így Dávid azt a megoldást választotta, hogy levelet írt Joáb hadvezérnek, utasítva őt, hogy a csatában állítsa előre Uriást oda, ahol leghevesebben tombol a harc, hogy biztosan meghaljon. Ez be is következett, Uriás elesett. Dávid ezután feleségül vette a nőt. Ekkor azonban elment hozzá Nátán próféta, és elmondott neki egy beszédet a gazdag emberről, akinek hatalmas nyája van, és mégis a szegény ember egyetlen állatát veszi el, amikor enni akar. Dávid nagyon megharagudott erre az emberre, és meg akarta büntetni. Nátán azonban felvilágosította, hogy ő maga ez az ember, hiszen elvette Uriás feleségét. Ekkor Dávid megbánta a bűnét, de Isten nem bocsátott meg neki: az első fia, aki Batsebától született, hat nap múlva meghalt. A második fiú pedig, akit Absolomnak hívtak, felnőve apja ellen fordult, elüzve Dávidot Jeruzsálemből, aztán harcba indult apja ellen. A csatában azonban Dávid győzött, Absalom pedig menekülés közben a hosszú hajánál fogva fennakadt egy fán, ahol aztán rátalálva megölték őt, Dávid előzetes kérése ellenére.

Sámuel könyve elmeséli még Dávid sikeres csatáit a filiszteusokkal és Isten büntetéseként egy halálos járványt az országban.

További információk

Lásd még

Bibliai kánon

A kánon szó görög eredetű és „vesszőt”, „vonalzót”, „botot”, „mérővesszőt” jelent. Valószínűleg közös eredetű a héber kaneh szóval, amely „nád”, „sás”, „vessző”, „mérővessző” jelentésű (Ezékiel könyve 40,3 és 42,16). Már az ókori klasszikus irodalomban is használták „norma”, „szabály”, „példa”, „minta” értelemben, és az Újszövetségben is megtaláljuk (Második levél a korintusiaknak 10,13, Levél a galatáknak 6,16 stb.).

A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttesét, gyűjteményét jelenti. Már a 2. századtól fogva találkozunk a keresztény irodalomban olyan kifejezésekkel, mint az egyház kánona, az igazság kánona, a hit kánona. A kifejezést először és egyértelműen Nagy Szent Atanáz püspök alkalmazta a Bibliára Kr. u. 350 körül.

A kanonikus irat a kánonhoz tartozó bibliai iratot jelent. A kanonikus gyűjtemény kifejezés arra utal, hogy a Biblia az Istentől ihletett iratokat teljességükben tartalmazza. A kanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét és ezzel a kánonhoz való tartozását. Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk az ó- és újszövetségi egyházban, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel vagy ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz.

Koronázás

A koronázás az új uralkodó ünnepélyes beiktatása a hatalomba, melynek során a fejére helyezik a koronát és átadják számára a többi koronázási jelvényt. A szertartás magában foglalhat egy különleges fogadalmat, esküt, az alattvalók hódolatának ünnepélyes kifejezését, és más speciális rítusok végrehajtását az adott nemzet és állam szokásai, hagyományai szerint.

A koronázások a középkorban rendkívüli politikai jelentőségű szertartások voltak, az adott király hatalmi legitimációjának legalábbis egyik alapját jelentették. Mára a megmaradt monarchiák nagy részében is egyszerűsítették vagy elhagyták a koronázást, de például az Egyesült Királyságban megőrizték ezt a szertartást. Más esetekben a koronázás szó már csak a király beiktatására vonatkozik, függetlenül attól, hogy az ünnepély során szerepet kap-e, és ha igen milyet, a korona.

Az uralkodónak a koronával és a koronázási jelképekkel történő felékesítése mellett a koronázási szertartás része gyakran a felkenés is a szent olajjal, ami egyértelműen vallási aktus, a Bibliából eredeztethető. Sor kerülhet még egyéb vallási rítusokra, megtisztítási eljárásokra, szent ital/étel fogyasztására. Mindezek az isteni jóváhagyást szimbolizálják az adott ország és kultúra spirituális, vallási paradigmája keretében.

A múltban a királyság, a koronázás és a szentség fogalmai elválaszthatatlanul összekapcsolódtak. Ősi kultúrákban az uralkodókat gyakran istennek vagy félistennek tekintették, mint a fáraót Ré, a napisten fiának az Egyiptomi Birodalomban vagy a császárt Japánban a napistennő leszármazottjának. Az ókori Rómában a császárok isteni tiszteletre tartottak igényt. A koronázások ennek az isteni kapcsolatnak a felmutatását is szolgálták.

Az újkorban a monarchiákban is általában csökkentek a koronázás vallási vonatkozásai a demokrácia fejlődése és a szekularizáció, az állam és az egyház elválasztása miatt, egyes esetekben teljesen el is törölték a ceremóniákat.

Sámuel próféta

Sámuel (héberül: שְׁמוּאֶל , jelentése: Isten meghallgatott), (Kr. e. 12. század – Kr. e. 11. század) bibliai, ószövetségi próféta Mózes után. Az ókori Izrael utolsó, egyben legjelentősebb bírája, mintegy 20 évig.

Ő volt az, aki az izraeliták első, majd második királyát is felkente, Saul, illetve Dávid személyében.

Az Ószövetség könyvei
Köln-Tora-und-Innenansicht-Synagoge-Glockengasse-040
Héber Biblia
(Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánon legalább egyikében megtalálhatóak.)

1 Mózes · 2 Mózes · 3 Mózes · 4 Mózes · 5 Mózes · Józsué · Bírák · Rúth · 1–2 Sámuel · 1–2 Királyok · 1–2 Krónikák · Esdrás · Nehémiás · Eszter · Jób · Zsoltárok · Példabeszédek · Prédikátor · Énekek · Ézsaiás · Jeremiás · Siralmak · Ezékiel · Dániel · Hóseás · Jóel · Ámós · Abdiás · Jónás · Mikeás · Náhum · Habakuk · Szofoniás · Aggeus · Zakariás · Malakiás

Katolikus deuterokanonikus könyvek

Tóbiás · Judit · 1 Makkabeusok · 2 Makkabeusok · Bölcsesség · Sirák fia · Báruk · Jeremiás levele · Dániel (kieg.) · Eszter (kieg.)

A görög és szláv ortodox kánon többletei

2 Esdrás · 3 Makkabeusok · Manassé imája · 151. zsoltár

A grúz ortodox kánon többletei

4 Makkabeusok · 3 Esdrás

A „szűkebb” etióp ortodox kánon többletei

Ezra apokalipszise · Jubileumok · 1 Énok · 1-3 Etióp Makkabeusok · 4 Báruk

A szír Pesitta kánonjának többletei

Zsoltár 152-155 · 2 Báruk · Báruk levele

Az Ószövetség története
Izráel 12 törzse
1695 Eretz Israel map in Amsterdam Haggada by Abraham Bar-Jacob

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.