Reneszánsz

A reneszánsz (a francia renaissance a. m. újjászületés szóból) tudományos forradalmat, művészeti átalakulást, megújulást hozó, meghatározó kulturális mozgalom Európa újkori történelmének hajnalán. Egyben művelődéstörténeti és művészettörténeti korszak is, amely a középkor végét és az újkor elejét (korai újkor) felölelő átmeneti időszakra esik. A reneszánsz kezdetét Itáliában a 14. századra, Európa többi részén többnyire a 16. századra teszik. A reneszánsz stílus ezenkívül a művészettörténetben jellegzetes korstílust is jelöl.

Da Vinci Vitruve Luc Viatour
Leonardo da Vinci: Vitruvius-tanulmány, példa művészet és tudomány ötvözésére a reneszánszból
Cappella dei magi, corteo con giuliano de' medici e giuseppe patriarca di costantinopoli
Benozzo Gozzoli: A Háromkirályok vonulása, freskó, Palazzo Medici-Riccardi-kápolna, Firenze

A reneszánsz tartalma

A reneszánsz megjelölés a 19. században keletkezett, elsősorban az ókori klasszikus szövegek, ismeretek és ezek hasznosításának művészeti és tudományos újra felfedezésére utal. Másodsorban ezeknek a szellemi tevékenységeknek az eredményeként, az európai kulturális élet általánosságban vett újjászületését is jelöli. A történészek a reneszánsz fogalmát kiterjesztően értelmezik. Váczy Péter, illetve Jacques Le Goff hangsúlyozzák, hogy a hagyományosan a 14-16. századok közé tett reneszánsz korszakát megelőzően is beszélhetünk reneszánsz korszakokról: Karoling-reneszánszról, Ottó-kori reneszánszról, illetve 12. századi reneszánszról.

Korszakolás

Poznan 10-2013 img10 Town hall
A poznańi városháza
  • 14. század (Trecento, vagyis '300-as évek) – proto-reneszánsz (előreneszánsz): csak az irodalomban jelenik meg. A többi művészeti ágban még a gótika uralkodik.
  • 15. század (Quattrocento, '400-as évek) – kora reneszánsz: törekvés a tökéletesnek tartott antik művészet színvonalának elérésére, minden művészeti ágban. 1480-tól érett reneszánsz.
  • 16. század (Cinquecento, '500-as évek) – eléri, sőt meghaladja az antikvitás színvonalát.

1520–1600 között: késő reneszánsz, illetve manierizmus: a reneszánsz harmónia felbomlása, formanyelvének modorossá válása (maniera: modor)

A reneszánsz kialakulása

A reneszánsz fokozatosan alakult ki különböző helyeken és időben, így elindulása, ezáltal formálisan a középkor vége nem kapcsolható meghatározott helyhez vagy időhöz. Kezdetét egyetemlegesen Észak-Itáliához kötik, külön kiemelve Firenze városát. Az itáliai Firenzében született, ahol virágzott az ipar, a bankok és a kereskedelem. Vagyonos családok, köztük a Medici-család városfejlesztésbe kezdtek és támogatták a kor művészetét.A reneszánsz jelentése újjászületés, megújulás. Ezt a kort kétarcú kornak is nevezzük, mivel a középkorból fejlődött ki, mégis az ókort utánozta.

Két szellemi irányzata volt, a humanizmus és a reformáció. A humanisták körében fontos az általános műveltség és a latin nyelv ismerete. A reformáció hívei hitújításra törekedtek. Az emberi értékek közé tartozott a tudás, valamint egyházi és a világi műveltség. Embereszménye a tudós humanista, aki beszéli az ókori nyelveket, jártas a filozófiában, filológiában, archeológiában. Boncolás segítségével tanulmányozzák az emberi és állati testeket. Az emberek érdeklődési köre a természet és az emberi test megfigyelésére összpontosul. Az életet az ókorral szemben nem siralomvölgynek tartják, hanem gazdag és értékes létezésnek. A reneszánsz irodalomban fontos a nemzeti nyelvek ismerete, az arányosság, a harmónia. Gyakori műfaj: a dal, a novella, a szonett, a tragédia és a komédia.

Itt alkotott a korai reneszánsz művész, Dante, az első író, aki személyében megtestesítette a reneszánsz szellemiségét.

A másik korai reneszánsz művész, Petrarca által elindított humanizmus hirdette, hogy az ember a Római Birodalom idején elérte teljesítőképessége csúcsát, és azóta a társadalmi pusztulás kora zajlik, ami megérdemli a sötét középkor elnevezést. Petrarca társadalmi, művészeti és műveltségi fejlődés tekintetében, nem pedig vallási események sorozatában szemlélte a történelmet. Az újjászületést ősi kéziratok és a humanista oktatási módszerek útján az ókori római és görög kulturális örökség újrafelfedezésében fogalmazta meg. Ezek a múltból származó új ötletek fejlődési gátat szakítottak át a művészetekben, a tudományban és más területeken.

Itáliai reneszánsz

Leonardo da Vinci Virgin of the Rocks (National Gallery London)
Leonardo da Vinci: Sziklás Madonna (1483, The National Gallery, London)

A reneszánsz kort az itáliai reneszánsz nyitotta meg. 1420 körül Észak-Itáliából indult, központja Firenze volt. Később terjedt dél felé, hogy Rómát is teljesen újjáformálja, a város teljesen újjáépült. Itáliából terjedt el Európa többi részére.

Előzmények

A késő középkorra Közép- és Dél-Itália, amely egykoron a Római Birodalom szíve volt, messze elmaradottabbá vált Észak-Itáliánál. Róma lepusztult, a pápai állam gyenge irányítás alatt állt, a pápaság intézménye átkerült a franciaországi Avignonba. Nápoly, Szicília és Szardínia rövidebb-hosszabb időszakokra idegen uralom alá került.

A 14. században Észak-Itália hadakozó városállamokra szakadt, a legerősebbek ezek közül Milánó, Firenze, Pisa, Siena, Genova, Ferrara és Velence voltak. Észak-Itáliát ráadásul a pápai erők és a Német-római Birodalom közötti hosszúra nyúló hatalmi harcok is szétszabdalták. Mindegyik város valamelyik oldalhoz tartozott, de belsőleg is megosztottak voltak. A kívülről jövő támadás kevésbé volt jellemző, az államok közötti gyakori háború viszont annál inkább.

Az észak-itáliai államok a leggazdagabbnak számítottak Európában. Az arab világon és a Bizánci Birodalom területein át vezető főbb nemzetközi kereskedelmi útvonalak az erős hadiflottát építtető Genova, Pisa és Velence kikötőiben értek véget. A szárazföldi államok a kereskedelmen túl a völgyében folyó gazdag mezőgazdasági tevékenységnek köszönhetően virágoztak. Firenze az Észak-Európából importált gyapjúra és a keleti selyemre épült textilipar és ruhagyártás fellendülésének köszönhette gazdagságát. Abban a korban a hadseregeket főként zsoldosok alkották, és ezek a városállamok tekintélyes haderőt tudtak felvonultatni viszonylag csekély népességük ellenére is.

Az Egyiptomtól a Balti-térségig terjedő megnövekedett kereskedelem jelentős többletet termelt, ami bányászati és mezőgazdasági beruházásokat tett lehetővé. Ezáltal, míg Észak-Itália nem volt gazdagabb erőforrásokban Európa más részeinél, a fejlesztések sokkal magasabb megtérülést hoztak neki.

A kereskedelemből származó többletbevétel Észak-Itáliát Európa pénzügyi központjává is emelte. A firenzei forint vált a nemzetközi kereskedelem de facto pénzévé, egyúttal Firenze az európai bankszakma fővárosává vált. A megerősödött céhekben képzett kereskedők dolgoztak, akik a város gazdagságának és a kormány erejének alapjait jelentették.

A Földközi-tengeren átívelő kereskedelmi utak a kultúra és a tudás útvonalai is voltak egyúttal. Konstantinápolytól az akkoriban kereszténnyé vált Spanyolországig és az arab világig a klasszikus kor régi, szinte elfeledett ismeretei áramlottak a központokba. Egyiptomból és Levantéből így jutottak el az arab tudományos, filozófiai és matematikai ismeretek is Észak-Itáliába.

A reneszánsz felvirágzásának központi eleme volt a feudalizmus vége, és Észak-Itália kedvező helyzetben volt, mert Európa többi részéhez képest sokkal kevésbé volt feudális, a földbirtokos nemesség gyengébb volt a városi patriarkáknál. A kereskedelem bővülése a reneszánsz elején felerősítette ezt a jellegzetességet. A feudalizmus hanyatlása és a városok virágzása egyúttal öngerjesztővé és egymást erősítővé vált; például a luxuscikkek iránti kereslet a kereskedelem növekedését hozta, ami a kereskedők gazdagodásával járt, vagyis új keresletet teremtett a luxuscikkekre.

A reneszánsz elérkezését több katasztrófa is megelőzte, ami önmagában még nem jelezte, hogy rövidesen új eszmék látnak napvilágot.

Az Oszmán Birodalom kettészakította a keleti világot, elvágva ezzel a kereskedelmi utakat. 1345-ben Anglia nem tudta kifizetni a kölcsöneit, ami zavart keltett a bankszektorban és a két legnagyobb itáliai bank összeomlásához vezetett. Két évvel később pedig eljött a fekete halál, ami végigsöpört Európán és súlyos csapást mért különösen a sűrűn lakott településekre. A zűrzavar növekedett, ezt jelezte 1378-ban a firenzei textilmunkások felkelése is. A katasztrófák azonban paradox módon inkább előkészítették a reneszánsz kialakulását, semmint meggátolták volna azt.

Az Oszmán Birodalom Bizánc elfoglalásával menekülthullámot idézett elő a gazdag és művelt görögök körében, akik az ókori görög tudást, ismereteket és kultúrát hozták magukkal Itáliába.

A fekete halál ugyan letarolta Európa lakosságának egyharmadát, de a fennmaradt népesség gazdagabbá, tápláltabbá vált, értéktöbblete képződött, amit luxuscikkekre, művészetekre, építészetre fordíthatott. A járvány csillapodtával a kora 15. században Európa népessége újra növekedésnek indult, ami a termékek és szolgáltatások iránti fokozódó kereslet miatt a bankárok, kereskedők és kisiparosok rétegének kialakulásához és megerősödéséhez vezetett.

A Bardi- és a Peruzzi-bankok összeomlása Firenzében megnyitotta az utat a Mediciek felemelkedése előtt.

Fejlődés

A firenzei etosz a Mediciek, a művészeteket és építészetet pártoló gazdag bankárcsalád uralkodása alatt érte el csúcspontját, és gyorsan terjedt Firenzéből a környező államok felé. 1447-ben Francesco Sforza lépett hatalomra Milánóban és a még középkori várost felgyorsult ütemben a művészetek és a tudás központjává tette. Velence szintén a reneszánsz kultúra, különösen az építészet központjává vált, miután leszámolt ellenlábasaival, Pisával és Genovával, és felügyelete alá vonta a Földközi-tengert.

1378-ban a pápa visszatért Rómába, de a néhai birodalmi központ a reneszánsz első éveiben továbbra is szegény és lepusztult maradt. A nagy átalakulás V. Miklós pápa uralma alatt jött el, aki nagyszabású újjáépítésbe fogott, aminek következtében a város nagyrészt megújult. Részben a Medici és Borgia családok pápai befolyásának következtében a reneszánsz művészet és filozófia egyhamar eljutott a pápai államba. IV. Szixtusz pápa folytatta V. Miklós munkáját és többek között elrendelte a Sixtus-kápolna megépítését.

Portrait of Girolamo Savonarola 1524
Girolamo Savonarola prédikációi nyomán 1497 és 1498 februárjában Firenzében a „világi hívságok, erkölcstelenségek” tárgyait, műalkotásait máglyára vetették

A reneszánsz vége ugyanúgy csak pontatlanul határozható meg, mint a kezdete. Firenzében Girolamo Savonarola 1497-ben bekövetkezett hatalomra lépése jelentette a város virágzásának végét. Miután a merev, aszketikus szerzetes a reneszánsszal érkező szekularizáció és a nemi élvezetek, a homoszexualitás terjedésének negatív reakciói miatt hatalomra jutott, szűkszavú törvényei értelmében műalkotások ezrei semmisültek meg a „Hiúság máglyáján”, Firenze központjában. A legismertebb dátum a reneszánsz végére Itáliában 1527. május 6., amikor spanyol és német csapatok lerohanták és kifosztották Rómát (Sacco di Roma). A félszigetre való benyomulás idegen hatalmak több évszázados uralmának kezdetét jelentette, ugyanakkor a hadművelet után még évekkel is készültek reneszánsz képek és épületek. A zenetörténelem számára például a reneszánsz vége rendszerint 1600 vagy 1620.

Politika és háború

A reneszánsz első része alatt a városállamok között az elsőségért csaknem állandó háború folyt földön és vízen egyaránt. A szárazföldi harcokban főként zsoldosok küzdöttek, akiket szerte Európából toboroztak, de különösen Németországból és Svájcból érkeztek sokan. A zsoldosok indokolatlanul nem akarták kockára tenni az életüket, így a háború főként ostromok és dobálós csaták közötti manőverekből állt. Mindkét oldal zsoldosainak az volt az érdekük, hogy elnyújtsák az összeütközéseket, mert tovább tartott a foglalkozásuk. Ráadásul a zsoldosok állandó fenyegetést jelentettek az alkalmazóik számára is. Ha nem kaptak fizetést, a gazdájuk ellen fordultak. Ha nyilvánvalóvá vált, hogy egy állam a zsoldosai markában van, nagy volt a kísértés a zsoldosok számára, hogy átvegyék az irányítást és ez párszor elő is fordult.

A tengeren az itáliai városállamok flottái csatáztak, itt a fő versenyzők Pisa, Genova és Velence voltak. Egy hosszabb konfliktus után a genovaiaknak sikerült szétverni a pisaiakat, de Velence erősebb ellenfélnek bizonyult és egy velencei támadás során 1380-ban a genovai flottát megsemmisítették, amitől kezdve Velence lett az egyeduralkodó.

A szárazföldön Firenze és Milánó csatázott évtizedekig a vezérszerepért. A két hatalom azonban 1454-ben félrerakta sérelmeit és békét kötött, ami évszázadok óta először viszonylagos nyugalmat kölcsönzött a térségbe.

Tudomány és filozófia

Petrarch by Bargilla
Francesco Petrarca (1304–1374), a humanizmus atyja

Petrarca volt, aki megalapította az új tudásszerzési módszert, a humanizmust, amely az embert az önálló döntés és gondolkodás képességével rendelkező racionális és érző lénynek tekinti.

Petrarca a klasszikus latin mellett a görög irodalom megismerését is bátorította. (Ebben fontos tényező volt több elveszettnek hitt vagy feledésbe merült ókori kézirat előkerülése.) Ezeket a törekvéseket a vagyonos itáliai előkelőségek, kereskedőfejedelmek és urak is nagylelkűen támogatták és komoly összegeket fordítottak könyvtárak építésére. A múlt felfedezése divatossá, sőt a társadalom felsőbb osztályaiba való belépéshez szükséges szenvedéllyé vált.

A görög munkák megismerésével, a kéziratok összegyűjtésével, miután könyvtárakat és múzeumokat hoztak létre, elérkezett a könyvnyomtatás hajnala. A görögről és latinról kortárs nyelvekre fordított szövegek szerte Európában fogékony közönségre találtak.

A reneszánsz során a filozófiával, művészetekkel és irodalommal való foglalatosság mellett is tovább élt a tudományos elmaradottság. A klasszikus források iránti hódolat tovább őrizte Arisztotelész és Ptolemaiosz téves nézeteit is a világegyetemről. Egyúttal a természetet a humanizmus is élő lélekkel rendelkező teremtménynek kezelte, amit nem törvények vagy a matematika irányít és a filozófia is sokat vesztett szigorúságából, amikor a logikai törvényeket és a dedukciót másodlagosnak tekintette a megérzéshez vagy az érzelmekhez képest.

A reneszánsznak Észak-Európába kellett eljutnia ahhoz, hogy a tudomány újjá tudjon éledni olyan nagyságokkal, mint Kopernikusz, Francis Bacon és Descartes. Ők azonban sokkal inkább kora felvilágosodáskori gondolkodóként, semmint késő reneszánszként ismertek. (Lásd a Tudományos forradalom szócikket. )

Irodalom és költészet

A reneszánsz előtt az olasz nyelv nem számított irodalmi nyelvnek Itáliában. Csak a 13. században kezdtek az itáliai írók anyanyelvükön írni a latin, a francia vagy a provanszál helyett. Az 1250-es évek azonban komoly változást hoztak az itáliai költészetben a Dolce stil novo (Édes új stílus) megjelenésével, aminek fő ismertetőjegye volt, hogy inkább az égi (plátói) szerelemre helyezte a hangsúlyt a földi szerelemmel szemben. Az itáliai irodalomban tehát, különösen a költészetben komoly változások indultak el már évtizedekkel a reneszánsz igazi megjelenése előtt, és a művek növekvő számban kezdtek az olasz népnyelven megjelenni.

Ezek a munkák forrásért a vallási témák helyett nagy számban a kereszténység előtti ókori római és görög időkhöz nyúltak vissza, miután minthogy a kultúrát mély hódolat övezte a reneszánszban, különösen a sötét középkornak nevezett időszak után. A legtöbb szerző ekkor megpróbálta beemelni munkáiba az ókori nagyságok módszereit és stílusát; a rómaiak között Cicero, Horatius, Sallustius és Vergilius, a görögök között Arisztotelész, Homérosz, Platón és Szókratész voltak a legkedveltebbek.

A reneszánsz irodalmat és költészetet a fejlődő tudomány és filozófia is nagymértékben befolyásolta. A humanista Petrarca, az új iskola megteremtője maga is kiváló költő volt, aki számtalan művet jelentetett meg. Latinul a pun háborúkról publikált, miközben olasz anyanyelvén szerelmes szonetteket írt viszonzatlan szerelmének, Laurának. Ezzel az elsők között volt, akik Itáliában szonetteket írtak.

Petrarca tanítványa, Giovanni Boccaccio is híres íróvá vált. Főműve, a Dekameron kerettörténetben száz történetet foglal össze tíz elbeszélő tollából, akik tíz éjjelen keresztül menekültek Firenze külvárosában a pestis elől. Petrarca és Boccaccio munkái komoly hatást gyakoroltak a későbbi angol Reneszánsz szerzőkre.

Santi di Tito - Niccolo Machiavelli's portrait headcrop
Niccolò Machiavelli (1469–1527)
Palazzo Rucellai
A Rucellai-palota, Firenze

A reneszánsz irodalomra a negyedik hatást a kereszténység, az ókori klasszikusok és a humanizmus új tanai mellett a politika gyakorolta. A politikai filozófus, Niccolò Machiavelli főművével, A fejedelemmel széles körben ismert szerzővé vált Itáliában és nyugati világban. A könyv nyomán kialakult „machiavellisztikus” jelző pontos jelentéstartalmáról ugyan megoszlanak a vélemények, de ettől függetlenül a szakértők abban egyetértenek, hogy több más reneszánsz munka mellett A fejedelem a mai irodalomra is komoly hatással bíró mű.

Szobrászat, festészet és építészet

A képzőművészetek közül először a szobrászat mutatott reneszánsz vonásokat. Donatello, az egyik legismertebb korai reneszánsz szobrász Dávid című szobrával a meztelen emberi testről alkotott maradandó tanulmányt. Körülbelül egy évszázaddal később Michelangelo megfigyelte, hogy az építészeti struktúráktól teljesen eltérő alakzatok veszik körül az embereket, és fel is használta ezeket. Az ő Dávid-szobra szintén a meztelen testet ábrázoló tanulmány, amely attól kezdve széles körben ünnepelt mű még naturalisztikusabb vonásokkal. Érdekesség, hogy mindkét szobor kontraposztban áll, ami a reneszánsz szobrok tipikus jellemzője volt.

A reneszánsz festészet a realizmus perspektívájáról vált ismertté, valamint eltávolodásáról a vallási témáktól, ami a középkori művészet velejárója volt. Ehelyett az emberi test és a tájképek kerültek a figyelem középpontjába. A figurák a gótikus festészet laposságához képest forradalmi újítást hoztak térhatású megformálásukkal. A legismertebb festők ebben a korban Donatello, Raffaello, Leonardo, Dürer és Michelangelo voltak, képeik a legszélesebb körben ismert műalkotásokká váltak szerte a világon. Az Utolsó vacsora, az Athéni iskola és a Szent Család mind perspektivikus, élő és természetes bemutatásai embereknek és tájaknak. A reneszánsz festészet hatására alakult ki a 16. század környékén a manierizmus, amely főként tájakat és portrékat ábrázolt vallási témákkal, a figurák elnyúltabbá váltak, mozgásuk mesterkélt jelleget öltött.

A reneszánsz építészetet is a klasszikusok inspirálták. A legkorábbi épületek, amelyek reneszánsz jellegzetességet mutatnak, Firenzében találhatók, pl. a Filippo Brunelleschi által tervezett San Lorenzo és a Pazzi-kápolna. A Santo Spirito előcsarnoka a fényesség és a tágasság megjelenítésében új felfogást nyitott, ami jellemző volt a korai itáliai reneszánszra, 1420-tól 1500-ig. Az építészet a humanista filozófiát tükrözi, a világosság és a tiszta elme szemben álltak a középkor sötétségével és boszorkányságaival. A klasszikus antikvitás újjáélesztését a legjobban a Palazzo Rucellai, a Rucellai-palota tükrözi. Az oszlopok itt a klasszikus sorrendet követik, a földszinten dór, az első emeleten ión, a másodikon pedig korinthoszi stílusúak.

A reneszánsz stílus teljességében 1500 körül, Rómában bontakozott ki, ahol felépült a Szent Péter-bazilika, a kor leghíresebb építménye. Eredetileg Donato Bramante tervezte, aki az egyik legkeresettebb építész volt abban az időben, de az épületen végül majdnem minden ismert reneszánsz művész is dolgozott, köztük Michelangelo (kupola) is.

A késő reneszánsz kezdetét 1550-ben a Kolosszeum-motívum megjelenése jelentette, ahol az épület homlokzatát két vagy több emelet magasan díszítették az oszlopok.

Zene és tánc

A klasszikus zene reneszánsz korszaka nagyjából a 14. és 16. század között készült művekre vonatkozik. A korszak végét könnyebb meghatározni a kezdeténél, mivel a többi művészethez hasonlóan a zenei felfogásban sem volt forradalmi átalakulás a 15. század folyamán.

A korai reneszánsz zene egyik leglényegesebb jellemzője a terc hangköznek mint konszonanciának növekvő elfogadottsága volt szemben a középkorral, amikor azt még disszonáns hangköznek tekintették. A polifónia a 12. század óta elterjedt volt, de az élesen elkülönülő szólamok növekvő bonyolultsága csak a 14. században jelent meg. A 15. század egyszerűsödést hozott, ekkor kezdtek a szólamok lesimítottságára törekedni.

A 15. század vége felé a festészetben akkor jelentkező szemkápráztató részletességgel párhuzamosan a polifónikus szakrális zene ismét összetetté vált. Ezt a 16. század elején aztán ismét egyszerűsödés követte.

A késő 16. század a madrigálok megjelenésével elhozta a világi zenét, ami néha extremitásokba hajló bonyolultság felé haladt. Ekkor a reneszánsz lényegét jelentő módon az ókori görög zenei formák felélesztésével, egyszerű kísérettel, gyászdalokon keresztül próbáltak a zenészek is a klasszikus világ felé fordulni.

Északi reneszánsz

A reneszánsz központja Itáliában volt, de idővel fokozatosan átterjedt Európa többi országára. Legkorábban Magyarországon jelent meg, a 15. század közepén.

Matthias Graduale 1480
A Mátyás graduale néven ismert énekeskönyv egy lapja

Mátyás király kitűnően beszélt és olvasott olaszul és rajongott a reneszánsz vívmányaiért. Az itáliai mintára bevezetett közegészségügyi és oktatási intézmények, valamint az új jogrendszer Magyarország fejlődésére jelentős hatást gyakoroltak. Bőkezű pártfogása sok itáliai humanistát vonzott a budai és visegrádi királyi udvarba (például Galeotto Marziót és Antonio Bonfini történetírót). Több itáliai tudós és művész 1476-ban Mátyás második feleségének, a nápolyi Beatrixnak a kíséretében érkezett Budára. Mátyás könyvtára, a Bibliotheca Corviniana, Európa legnagyobb történelmi, filozófiai és tudományos kódexgyűjteménye volt, amelyet csak a római pápák vatikáni könyvtára múlt felül.

Lengyelországban az első itáliai humanista Filippo Buonaccorsi volt a 15. század második felében. Sok itáliai érkezett I. Zsigmond lengyel király krakkói királyi udvarába 1518-ban, amikor feleségül vette a milánói Bona Sforzát.

Franciaországba a 16. század elején I. Ferenc király vitte be az itáliai művészeket, akik segítségével, hatalmas kiadásokkal díszes palotákat építtetett. Az írók, mint François Rabelais, szintén az itáliai reneszánszból kölcsönözték inspirációikat. Franciaországból a kor szelleme a 16. században továbbterjedt Németalföldre, a Német-római Birodalomba és Angliába, ahol I. Erzsébet királynő uralkodása alatt a legnagyobbak, William Shakespeare és Christopher Marlowe, valamint több más nagy művész, zeneszerzők és építészek hozták el az északi reneszánszt.

Az északi reneszánsz az itáliaival ellentétben a Nyugat-Európán átvonuló hatalmi centralizációs folyamatokkal, valamint a reformációval egy időben zajlott, amit hosszú lefolyású külső és belső konfliktusok kísértek a formálódó nemzetállamokban.

Előzmények

Nyugat-Európa egységesen a feudalizmus befolyása alatt állt, sokkal jobban, mint Itália, ez a gazdasági rendszer vezérelte az európai társadalmakat évszázadokon át. A feudalizmus azonban a reneszánsz felbukkanásakor már jelentős hanyatlásnak indult, ami elősegítette a reneszász társadalomra, kultúrára, gazdaságra kifejtett hatásainak érvényesülését.

A nyugati egyházszakadás, ezzel katolikus egyház meggyengülése, a szekuláris (világi) intézmények terjedése a 15. században szintén olyan folyamatok voltak, amelyek a reneszánsz és az azt kísérő nézetek, köztük a humanizmus számára nagyobb teret nyitottak. Az egyház, látva, hogy a kereszténység továbbra is a legnagyobb befolyással bír egész Európában, eltűrte, sőt néhol bátorította a művészi kifejezés olyan formáit, amelyeket száz éve még üldözött volna.

A reneszánsz átalakulási folyamatainak sebességét Európában a könyvnyomtatás feltalálására szokták visszavezetni. A Gutenberg-galaxis akkor érkezett, amikor Itáliában a reneszánsz már javában zajlott, de igazi hatalmát a nyomtatott iratok tömeges előállítása terén az északi reneszánsz megalapozásával fejtette ki. Az ismeretek terjesztésének a nyomtatás segítségével feltárult új módszerei a közvéleményt befolyásoló tájékoztatási lehetőségek kibővülése mellett az anyanyelvi fordításokkal új nézetek és művészetek, valamint a tudományos kutatómunka terjedését is jelentősen előmozdították és így határozták meg döntően a reneszánsz korának további alakulását.

Művészet

A reneszánsz művészeti eljárásokat, miután megérkeztek Európába, mindenhol a helyi körülményeknek megfelelően fogadták és alakították át. A korszak híres festői, mint Albrecht Dürer, Pieter Bruegel, id. Hans Holbein, Leonardo da Vinci, Robert Campin, Jan van Eyck és Rogier van der Weyden az új hatások mellett többnyire sokat megtartottak a gótikus stílusból is, és ötvözték a stílusokat, amely folyamat Hieronymus Bosch munkáin fedezhető fel a legjobban. Az északi reneszánsz művészet, részben a reformáció hatására, többet hagyott meg a keresztény hagyományokból a klasszikusok mitológiákhoz képest, mint az itáliai.

A legnagyobb különbség az északi és az itáliai reneszánsz között a használt nyelv volt. Amíg az itáliai humanisták a latin és görög nyelv használatával is a múlthoz fordultak, az északiak inkább a szélesebb körben befogadott anyanyelvükön alkottak.

Felfedezések kora

A reneszánsz kor talán legfontosabb technikai fejlesztése az óceánjáró vitorlás feltalálása volt. Az európai és arab hajóépítési technikák kombinációjából létrejött találmány segítségével az emberek képessé váltak hosszú távú kereskedelmi útvonalakat építeni az Atlanti Óceánon keresztül. A fejlesztés egyúttal Észak-Itália európai kereskedelmi uralmának is véget vetett, miután a vagyon és a hatalom nyugatra helyeződött át, Spanyolországba, Portugáliába, Franciaországba és Angliába, amely államok kiterjedt kereskedelmi útvonalak építésébe fogtak az afrikai, ázsiai és az amerikai kontinensek felé. A felfedezések és terjeszkedés során az európai kultúra, így a reneszánsz művészet és eszme is elterjedt szerte a világon.

A reneszánsz kor művészete az Ibériai-félszigeten

Lásd: Mánuel stílus

A reneszánsz neves személyiségei

Politikai vezetők

Vallási vezetők

Írók/költők

Művészek

Leonardo da Vinci - Lady with an Ermine
Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel, Czartoryski múzeum, Krakkó

Tudósok

Filozófusok

További információk

Kapcsolódó szócikkek

15. század

A 15. század az 1401–1500 közötti éveket foglalja magába.

16. század

A 16. század az 1501–1600 közötti éveket foglalja magába. Ez az európai reneszánsz és humanizmus, a tudomány és művészetek támogatásának kora, a földrajzi felfedezéseknek, valamint a reformáció megindulásának kora, ugyanakkor a pusztító vallásháborúk és az amerikai népirtás időszaka is. Ebben az időszakban éri el a hódító Oszmán Birodalom a legnagyobb kiterjedését.

Barokk

A barokk a reneszánsz után következő stílustörténeti korszak és korstílus, amely kb. 1575-től kb. 1770-ig tartott, és bonyolult minták, gazdag díszítés, monumentalitás jellemzők rá. Közvetlenül a manierizmusból fejlődött ki. A barokk késői ága a copf, ill. rokokó stílus. A barokkot követő korstílus a klasszicizmus.

A barokk szó az olasz barocco kifejezésből ered, ami nyakatekert okoskodást jelent. Ez a barokkra jellemző túldíszítettségre és formai bravúrosságra utal. A barokk jelentős világnézeti fordulat a reneszánsz után. A barokk a teremtés tökéletességének vallásos emberi megfelelője. Innen ered a minden részlet kidolgozására kiterjedő emberi erőfeszítés, amelynek eredménye a barokk stílus.

A barokk meghatározó stílusa volt Magyarországnak a török hódoltság után. A legfontosabb barokk városok Győr és Székesfehérvár, de jelentős barokk műemlékegyüttest találunk Budán, Veszprémben és Egerben is.

Dráma

A líra és az epika mellett a három alapvető műnem egyike, az alapvetően párbeszédekre (dialógusokra) épülő, többnyire színházi előadásra szánt irodalmi alkotások (drámák, drámai művek, illetve színművek) összefoglaló elnevezése. A dráma az általa kínált művészi hatást úgy kívánja elérni, hogy konkrét, egyedi figurák cselekvéseit jelenidejű formában mutatja be, így mutatva fel azok általános érvényű jelentéstartalmait.

A kifejezést, a műnem sokszínűsége és az irodalmon túlmutató jelentősége miatt elsősorban gyűjtőfogalomként érdemes használni. A dráma elméletével, a színműírás és a színművészet elméleti kérdéseivel foglalkozó irodalomtudományi terület a dramaturgia. A tágan értelmezett színház világán túl a dráma megjelenik az oktatás és a terápiás tevékenység keretei között is (drámapedagógia, drámaterápia).

A dráma szó az ógörög dran (cselekedni) szóból ered. A szót a köznapi használatban mindenféle feszültséggel teli, nagy indulatokat mozgató eseményre is használjuk (családi dráma, drámai pillanatok stb.).

Firenze

Firenze ([fi'rɛ:nʦe]), Olaszország egyik nagyvárosa, egyben Toszkána régió székhelye és kulturális központja. A Firenzei főegyházmegye székvárosa.

Az Arno folyó két partján, annak völgyében elterülő város hosszú múltra tekint vissza. Századokon át a Medici-család uralta. 1865-1870 között az Olasz Királyság fővárosa is volt. Számtalan történelmi és művészeti látványosságnak ad otthont. A „reneszánsz bölcsőjeként” is emlegetik. Történelmi belvárosát 1982-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. 1986-ban Európa kulturális fővárosa volt.

Fontainebleau

Fontainebleau (kiejtés: fɔ̃tɛnblo), franciaországi város Seine-et-Marne megyében, az azonos nevű kerület (arrondissement) és kanton központja.

Humanizmus

A mai modern humanista politikai irányzat az újhumanizmus

A humanizmus az érett európai középkor egyik nagy hatású filozófiai irányzata, egyben a reneszánsz korstílus eszmei háttere volt. Lényege körülbelül úgy foglalható össze, hogy mindennek mértéke az ember, ami nagy fordulat volt a korábbi istenközpontúsághoz képest. A humanizmus nem járt együtt katekizmussal, de jóval nagyobb hangsúlyt helyezett az e világi létre, mint korábban. Gyökerei az erős polgári hagyományokkal rendelkező Itáliába nyúlnak vissza, melynek hajósai, bankárai és kereskedői a keresztes háborúk során jelentős vagyonra és ismeretekre tettek szert.

Itália

Itália az Itália egyesítése és a modern Olaszország létrejötte (1860) előtt az Appennini-félszigeten és az itáliai földrajzi régióban fennálló államalakulatok együttese, történelmi-politikai fogalom.

Janus Pannonius

Janus Pannonius, magyarosan Csezmiczei János vagy Cesinge János (Janus – János / Pannonius – Pannóniai), (Csezmice, 1434. augusztus 29. – Medvevár, 1472. március 27.) pécsi püspök 1459-től haláláig, az első név szerint ismert magyar(-horvát) költő és humanista. Csezmiczei János (Ivan Česmički) néven született. Mátyás király korában élt, latin nyelven írt. Horvátországban született, de Nagyváradon tanult, ahol anyjának, Vitéz Borbálának testvére, Vitéz János volt a püspök, aki nagybátyja és védnöke volt, Mátyás nevelője, a magyar humanizmus megteremtője, aki nemcsak az egyház első embere volt, hanem egy időben az egész magyarországi politika irányítója is.Janus Pannonius nevét Európa-szerte ismerték. Költészetének anyaga, nyelve és hangulata az olasz humanizmus talajából nőtt ki. Verseinek világképe a humanizmus szellemében alakult ki. Költészetében a vallásos eszmék helyett megjelenik Magyarországon, s azonnal európai színvonalon a reneszánsz gondolkodás és életérzés. Nagyra értékeli a földi életet, a békét, a kultúrát, a természetet és a költői halhatatlanságot.

Leonardo da Vinci

Leonardo di ser Piero da Vinci (1452. április 15. – 1519. május 2.) itáliai polihisztor. Leonardo festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író volt egy személyben.

A Vinci melletti Anchianóban született Toszkánában egy nótárius, Ser Piero da Vinci, és egy parasztlány, Caterina törvénytelen gyermekeként. Mai értelemben véve nem volt családneve, a da Vinci ’'Vinciből való’'t jelent. Születésekor teljes neve Leonardo di ser Piero da Vinci volt, ami azt jelenti, hogy Leonardo, ser Piero fia Vinciből.

Leonardót sokszor nevezik a reneszánsz ember őstípusának, akinek láthatólagos végtelen kíváncsisága csak a felfedezéseinek erejével volt egyenlő. Széles körben az egyik legnagyobb festőnek tartják, és egyes vélemények szerint ő lehetett minden idők legműveltebb embere.

Magyar Nemzeti Galéria

A Magyar Nemzeti Galéria a magyarországi képzőművészetet dokumentáló és bemutató legnagyobb közgyűjtemény. Önálló múzeumként 1957 óta működik. Jelenlegi helyére, a Budavári Palota épületébe 1975-ben költözött. 2011. október 20-án kormányhatározat jelent meg arról, hogy 2012. február 29-ével a Magyar Nemzeti Galéria beolvad a Szépművészeti Múzeum szervezetébe. Az intézmény utódja, az Új Nemzeti Galéria 2018-tól a kormányzat szándéka szerint az Ötvenhatosok terén épülő új Múzeumi Negyedben működik tovább.

Michelangelo Buonarroti

Michelangelo Buonarroti - (IPA: [mikeˈlanʤelo bwɔnarˈrɔːti]), teljes nevén Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni; Caprese, 1475. március 6. – Róma, 1564. február 18.) az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a képzőművészet legnagyobb alakjainak.

Bár önmagát mindig szobrásznak tartotta, nemcsak a szobrászatban, hanem a festészetben, az építészetben és a lírában is maradandót és jelentőset alkotott. Művészete eltér kora, a reneszánsz virágkorának művészetétől: hiányzik belőle az a harmónia, derű, elegancia, amely Leonardo da Vinci vagy Raffaello műveit jellemzi. Különc, magányos, önmarcangoló személyisége, amely állandó harcban állt önmagával és a világgal, arra késztette, hogy keserűségét szobraiban, verseiben örökítse meg. Alakjai általában tragikus hősök, akik a művészhez hasonlóan korlátaik közül igyekeznek kitörni. Életének tragédiája, hogy monumentális tervei közül nagyon kevés valósult meg teljes egészében.

Perzsa Birodalom

A Perzsa Birodalom több birodalom neve, melyek az idők során az Iráni-fennsík (Irān – "az árják földje") vidékét uralták. A legkorábbi ezek közül az Akhaimenidák birodalma volt (Kr. e. 648–Kr. e. 330), aminek magterülete a mai iráni Fársz tartomány volt. A mai Irán területén fönnálló birodalmakat 1935-ig a nyugati történészek többnyire a "Perzsa Birodalom" névvel illették.

Pontano-kápolna (Nápoly)

A Pontano kápolna egy aprócska reneszánsz templom Nápoly óvárosában, a Via Tribunali mentén. 1492-ben építették a híres humanista, Giovanni Pontano megbízásából, aki a Szűzanyának és Szent János evangélistának ajánlotta. Ide temették feleségét, Adriana Sassonét. A humanistát nem ide temették, emlékét viszont egy síremlék őrzi. 1759-ben, valamint 1792-ben restaurálták, viszont megőrizték reneszánsz vonásait. Belsejének díszítései a latin és görög epigrammákkal teleírt kőlapok, valamint a majolika padlóburkolat (feltehetően firenzei mesterek munkája). Az oltárkép, mely a Szűzanyát ábrázolja a gyermek Jézussal Keresztelő Szent János és Szent János evangélista társaságában 16. századi, Francesco Cicino da Caiazzzo alkotása.

Raffaello Sanzio

Raffaello Sanzio (gyakran csak Raffaello, más névváltozatban Raffaello Santi, Raffaello Sanzi, Raffaello da Urbino, Raffaello di Giovanni Santi, latinosan Raphael Sanctius) (Urbino, 1483. március 28.? – Róma, 1520. április 6.) reneszánsz kori olasz festő és építész. A cinquecento egyik kiemelkedő alakja.

Santa Monica (Nápoly)

A Santa Monica egy reneszánsz templom Nápoly történelmi központjában, amelyet Ruggero Sanseverino síremléke (Andrea da Firenze alkotása) fölé építettek, a 15. században.

Troyes

Troyes (kiejtés: tʁwa) Szajna parti város Franciaország északkeleti részén, Champagne-Ardenne tartományban, annak Aube nevű megyéjének a központja. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.

Még a műemlékeit oly gondosan őrző Franciaországban is kevés városban maradt olyan épségben a késő középkori, kora reneszánsz városmag, mint Troyesban. Az egykori „száz torony” városa hatalmas gótikus templomaival, XV-XVI. századi gerendavázas házaival, gazdag múzeumaival, rengeteg műkincsével az egyik leglátogatottabb turisztikai központ.

V. Miklós pápa

V. Miklós (Sarzana, 1397. november 15. – Róma, 1455. március 24.) uralkodói nevet választva ülhetett fel a katolikus egyház trónjára történetének 208. pápája 1447-től haláláig. Személyében alapjaiban új fejezet kezdődött a pápaság történetében. Miklós pontifikátusa alatt vált világossá, hogy a középkori egyház felépítése és vezetése fordulópontjához ért, és új útra lépett. A középkori, feudális egyházszervezet válsága a nyugati egyházszakadásban bontakozott ki. A látványos összeomlás után Miklós a reneszánsz és ami sokkal fontosabb, a humanizmus oszlopaira építette fel az új pápaságot. A történelmi leírások ugyan már V. Mártonnál megemlítették, hogy a humanizmus előtérbe került bizonyos esetekben, mégis V. Miklós tekinthető az első igazán reneszánsz egyházfőnek. Uralkodásának nyolc éve zajos történelmi eseményekkel haladt előre. Miklós regnálása alatt tartották az ötödik Szentévet és ebben az időben esett el végleg Konstantinápoly. A politikai eseményeket Miklós pontifikátusa során folyamatosan végigkísérte a művészetek pártolása és Róma szépülése.

Zenész

A zenész olyan személy, aki hangszeren játszik és leginkább olyanra értjük, aki hivatásából vagy tehetségéből adódóan készít vagy ad elő zenét, esetleg aki komponál vagy vezényel.A zenészek bármilyen műfajra szakosodhatnak, de vannak akik többféle műfajban játszanak. Szakértelmük nagyon sokféle lehet, például vezénylés, éneklés, komponálás, rendezés vagy hangszerelés.

Európa történelme

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.