Római-zsidó háború

„A zsidó háború” átirányít ide. Iosephus Flavius könyvét lásd itt: A zsidó háború.

A római-zsidó háború 66-tól 70-ig tartó Júdea ellen vezetett római hadjárat, mely Jeruzsálem pusztulását és a zsidók teljes szétszóródását eredményezte.

Előzmények

I. Heródes Agrippa zsidó király halála után (44) Júdea ismét római provincia lett, élén újra helytartók álltak. Zendülések követték egymást, a Zélóták kifosztották azokat, akik a római uralommal rokonszenveztek. A zendülések a vélt és valódi, vallási és adófizetési sérelmek következtében Galileában, Júdeában és Szamariában is mindennaposak voltak. Antonius Felix igyekezett békét teremteni, ugyanakkor a már számottevő messiásvárók vallási mozgalmát igyekezett elfojtani. Súlyos belső, társadalmi ellentétek is közrejátszottak, a parasztságot a végsőig kihasználták, emelkedett a nincstelenek száma, ugyanakkor nőtt a papi hatalom.

46-ban leváltották Felix helytartót, helyére Portius Festus került. Az ő idején Caesareában robbant ki egy általános felkelés, Caesarea ugyanis a római közigazgatásban fontos szerepet töltött be. A görögök a zsidók vallásával szemben sértő módon viselkedtek, ez tettlegességre vezetett. A zavargások Jeruzsálemre is átterjedtek, mikor Gessius Florus helytartó 17 talentumot kizsarolt a templom kincseiből, és az emiatt háborgó népet terrorral akarta elcsitítani. Cestuis Gallus és II. Agrippa békéltető kísérletei sem hoztak sikert. A nem zsidók által felajánlott, a császárnak szóló áldozatot a templom nem fogadta el a nép nyomására, hiába akarták ezt a főpapok és farizeusok. A császárért bemutatandó áldozat visszautasítása már hadüzenetnek számított.

A háború

A zelóták és a hozzájuk csatlakozó esszénusok a békepártiakat elhallgattatták, és súlyos veszteségek árán kiverték Gallus seregeit is 66-ban. Néró utasítására Vespasianus 67 tavaszán 3 légió és segédcsapatok élén megtorló hadjáratba kezdett, elsőként Galileát foglalta el. Galileát könnyen meghódíthatta az ottani egységes vezetés hiánya miatt, illetve a jeruzsálemi kormányzat által kijelölt Josephus Flavius alkalmatlansága miatt. Maga Josephus is fogságba esett.

A zsidók ügyét jelentős mértékben nehezítette a belső egység ingatagsága, sokszor annak hiánya. Ugyanis egyes területek, mint Galilea, vagy Szamária külön harcot vívtak és a jeruzsálemi központtól független államokat akartak létrehozni. Ennek oka, hogy Galileában jelentős számban éltek nemzsidó etnikumú csoportok is, amelyek nem szívesen vették volna egy zsidó dominanciájú állam létrejöttét. A szamaritánusok, bár zsidó vallást követtek, hitük jó néhány ponton eltért attól, azonkívül nemzetiségileg ők sem képezte tiszta zsidó közösséget.

Vespasianus 68 tavaszán kelt át a Jordánon, Jeruzsálem felé haladt. Néró halála és az azt követő trónviszályok miatt azonban átmenetileg leállította az előrenyomulást, mely csak 70 tavaszán, immár Titus vezetésével folytatódott. Titus 70 húsvétja után körülzárta Jeruzsálemet, a körülfogott tömeg az éhség és a fellépő járványok dacára hevesen ellenállt. Öthavi ostrom után esett el, s teljesen rommá vált, lerombolták a monumentális heródesi templomot is. A vezéreket foglyul ejtették, hogy azután 700 válogatott férfival együtt részt vegyenek Titus diadalmenetében.

A helyi ellenállás csak akkor szűnt meg végleg, mikor az I. (Nagy) Heródes idejében épült és többször is megerősített erőd, Masszáda 73-ban elesett. Masszáda elestével megszűnt az önálló zsidó állam utolsó esélye is, továbbá megszűnt a zsidó kultusz összetartó ereje.

A zsidóságnak csak több évszázaddal később sikerült visszatérnie az őshazába, ahol 1947-ben kikiáltották a máig létező Izrael államot.

Felhasznált források

  • Bibliai kislexikon, Kossuth Könyvkiadó, Bp, 1984.
  • Josephus Flavius: A zsidó háború
A kereszténység kronológiája

A kereszténység kronológiája összefoglalást nyújt a fontosabb eseményekről Jézus keresztre feszítésétől napjainkig.

Antipatrisz

Antipatrisz (ógörög: Αντιπατρίς; héber אנטיפטריס) történelmi város Palesztina (régió) területén, a mai Tel-Aviv közelében. Az Ószövetségben Áfek néven szerepel.

Ma egy török várat láthatunk itt, amely a keresztesek korában készült erődítmény romjaira épült. A filiszteusok idejéből való tárgyakat is találtak, a Kr. e. 12. századból.A Sáron síkságán, egy termékeny vidéken, a Jarkon rövid, de a téli időszakban bővizű folyó forrásainak közelében állt egykor a hellenista Antipatrisz. Ennek a helyén volt Áfek (Afék), amely régi múltra tekint vissza.

Templom-hegy

A Templom-hegy (héber: הַר הַבַּיִת, Har HaBáyit, arab: الحرم الشريف, al-Ḥaram al-Šarīf) egy beépített hegy Jeruzsálem óvárosában, amelyet a judaizmus és az iszlám is szent helyként tisztel. Jelentős a kereszténység számára is, az Újszövetség evangéliumaiban többször van említve.

A területet két korai Omajjád-kori monumentális építmény uralja: az el-Aksza-mecset és a Sziklamecset, valamint több más építmény.

Tizenegy kapuval érhető el, tíz a muzulmánok számára és egy a nem-muzulmánok számára.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.