Otho római császár

Imperator Marcus Otho Caesar Augustus, általánosan elterjedt néven Otho császár, született Marcus Salvius Otho (Ferentium, 32. április 28. folyó vidéke, 69. április 16.) a Római Birodalom császára (69. január 15-étől haláláig), a négy császár évének második uralkodója volt.

Otho
Marcus Salvius Otho(születési)[1]
Imperator Marcus Otho Caesar Augustus (uralkodási)[2]
Otho mellszobra
Otho mellszobra

a Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
69. január 15. április 16.
(3 hónapig)
Elődje Galba
Utódja Vitellius
Életrajzi adatok
Uralkodóház A négy császár éve
Született 32. április 28.
Ferentium
Elhunyt 69. április 16. (36 évesen)
Pó folyó vidéke
NyughelyeBrixellum
Édesapja Lucius Salvius Otho
Édesanyja Albia Terentia
Házastársa Poppaea Sabina

Ifjúkora

Otho senatori rangú családban született: nagyatyja, Marcus csak praetorságig jutott, apja, Lucius azonban 33-ban már consuli rangot kapott, és Tiberius, Caligula valamint Claudius alatt számos megbízatást teljesített. Otho ifjúkora kicsapongásokkal telt, éjszakánként járta a várost, és zaklatta a részegeket. Nem csoda, hogy – mint Suetonius írja – személyiségük hasonlósága okán hamarosan Nero jó barátja lett. Plutarkhosz szerint még az eljövendő császárnál is költekezőbb és extravagánsabb volt.

Galba oldalán

Kegyvesztettségét az okozta, hogy magasra jutott barátja szemet vetett gyönyörű feleségére, Poppaea Sabinára, ezért 59-ben válásra kényszerítette, és Lusitania quaestori rangú helytartójaként gyakorlatilag száműzte Othót Rómából. A világvárosi kényelemhez szokott fiatalember számára a távoli, elmaradott provincia igazgatása minden bizonnyal rendkívül unalmas feladatnak bizonyult, ráadásul egészen Nero bukásáig, mintegy 10 éven át várnia kellett a visszatéréssel. Mindenesetre úgy tűnik, hogy feladatát különösebb visszaélések nélkül látta el.

Amikor 68-ban Servius Sulpicius Galba, a Lusitaniával szomszédos Hispania Tarraconensis helytartója fellázadt Nero ellen, Otho azonnal támogatásáról biztosította őt, és jelentős anyagi segítségben részesítette. Galba júliusban indult el Itáliába, és októberben vonult be Othóval az oldalán az Urbsba. 69. január 1-jén Germania Superior legiói megtagadták a jutalomosztástól elzárkózó Galbától a hűséget, helyette saját legatusukat, Aulus Vitelliust kiáltották ki császárrá. A kihívás hatására Galba adoptálta Lucius Calpurnius Piso Frugi Licinianust, amivel keresztülhúzta Otho aspirációit a trónra. Az elégedetlen hajdani támogató január 15-én a donativum ígéretével fellázította a praetorianus gárdát, akik mind Galbát, mind Pisót lemészárolták. Othót még aznap princepsszé tette a senatus.

Otho császársága

Rövid ideig tartó uralkodását nehéz rekonstruálni. Igyekezett mind a praetorianusokkal, mind a senatusszal együttműködni, és takarékoskodó elődjével szemben minden tekintetben bőkezűnek mutatkozni. Mindezzel azonban nem ért el eredményt: az arisztokrácia iszonyodott a módtól, ahogy megszerezte az uralmat, ráadásul visszatetszést keltett, hogy megpróbálta folytatni Nero hatalmas és rossz emlékű palotájának, a Domus Aureának az építését.

Otho legnagyobb gondja Vitellius lázadása volt, ugyanis a germaniai helytartónak jelentős, nyolc legiónyi haderő állt a rendelkezésére, míg őt csak a távoli dunai seregek (3 pannoniai, 3 moesiai és 1 dalmatiai legio) támogatták, akik csak a döntő összecsapást követően érkeztek Otho felmentésére. A császár így kénytelen volt a Nero és Galba által a misenumi flottából megszervezett egyetlen hadseregre támaszkodva manőverezni. Stratégiájának sarokpontja a döntő összecsapás kerülése volt, hogy kibírja az erősítés megérkezéséig.

Egy ideig diverzáns akciói Gallia Narbonensis területén és a vidékén kisebb sikereket is hoztak. Áprilisban aztán hírt kapott arról, hogy Vitellius hadai feljebb hidat építenek a folyón, ezért elrendelte, hogy serege nagyobbik része közelítse meg a hidat, és gátolja meg annak felépítését. Ő maga egy különítménnyel a már átkelt katonaság ellen vonult, míg hadainak zöme megindult az épülő híd felé a Via Postumián. Április 15-én a vitellianus erők a felmálházott, menetelő hadsereget támadták meg és verték szét a bedriacumi csata során. Otho másnap értesült a történtekről, és belátva, hogy nincs esélye felvenni a harcot, április 16-án a kardjába dőlt. Nem sokkal ezt követően érkezett a hadszíntérre a dunai erősítés, ám harcra nem került sor Otho halála miatt: Vitellius súlyos büntetésben részesítette a seregeket, amelyek a sérelmet nem feledve később Vespasianus mögött sorakoztak fel.

Jegyzetek

  1. Krawczuk: Római császárok 93. o.
  2. Krawczuk: Római császárok 93. o.

Források

  • Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2

További információk

Elődei:
Servius Sulpicius Galba
és
Titus Vinius (Rufinus?) (suff)
Consul
69. január 22. - február 28.
Kollégája:
Lucius Salvius Otho Titianus
SPQR
Utódai:
Lucius Verginius Rufus
és
Lucius Pompeius Vopiscus (suff)
Előző uralkodó:
Galba
Római császár
69
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Vitellius
60-as évek

(Az 1960-as évek eseményei itt olvashatók.)

Évszázadok: i. e. 1. század · 1. század · 2. századÉvtizedek: 10-es évek · 20-as évek · 30-as évek · 40-es évek · 50-es évek · 60-as évek · 70-es évek · 80-as évek · 90-es évek · 100-as évek · 110-es évek

Évek: 60 · 61 · 62 · 63 · 64 · 65 · 66 · 67 · 68 · 69

69

Évszázadok: i. e. 1. század – 1. század – 2. század

Évtizedek: 10-es évek – 20-as évek – 30-as évek – 40-es évek – 50-es évek – 60-as évek – 70-es évek – 80-as évek – 90-es évek – 100-as évek – 110-es évek

Évek: 64 – 65 – 66 – 67 – 68 – 69 – 70 – 71 – 72 – 73 – 74

Draskovits Miklós (országbíró)

Draskovits Miklós (trakostyáni gróf) (1630 körül – 1687. november 1.) országbíró.

Etruszkok

Az etruszkok ezidáig ismeretlen eredetű ókori nép Közép-Itáliában, akik a Római Birodalom felemelkedése előtt a legjelentősebb civilizációt hozták létre. Saját elnevezésük mek volt, de egyes kutatók szerint rasz(e)na, ami inkább országrészt, tartományt jelenthetett. Latin nevükből (ETRUSCI > *TRUSCI > TUSCI) ered a mai Toszkána régió neve. Származásukról már az ókor óta számos elmélet született. Hérodotosz szerint Kis-Ázsiából vándoroltak be, a Halikarnasszoszi Dionüsziosz szerint őslakók voltak, egy modern elmélet szerint pedig (Pallottino, ill. Altheim) az etruszk nép a bevándorló indoeurópai népek és az őslakó mediterrán népesség egybeolvadásából jött létre. A 20. század második felében egyre több mítoszról derült ki, hogy nagyon is valós történeti magja van. Így az etruszkok származására nézve fontos momentumnak tűnik, hogy a Vilusza állammal kapcsolatos hettita dokumentumok ta-ru-ú-i-ša vagy ta-ru-i-ša nevet használnak Trója városára. Ez a névalak pedig kapcsolatot teremt az egyiptomi turusa népével, amely az ógörög nyelvben türszénosz lett. A Trója → etruszk kapcsolat az Aeneis-féle eredetmítoszt erősíti meg.

Lingók

A lingók (latinul lingones) kelta törzs volt, akik az ókorban a Szajna és a Marne folyók forrásvidékének környékén éltek. Kr. e. 400 körül egy részük átvándorolt az Alpokon és a Pó folyó torkolatvidékének környékén telepedett meg Észak-Itáliában, a későbbi Gallia Cisalpina provincia területén, a Gallia Lugdunensis és Gallia Belgica határán, a Vosegus hegy alján a Matrona és a Mosa forrásainál. Ahhoz a kelta vándorló hullámhoz tartoztak, amely magába foglalta a boiokat és a senonokat is (Polübiosz, Történelem ii.17). Kr. e. 390-ben Róma felprédálásában is részt vehettek.

Az 1. századra a galliai lingók is romanizálódtak. Gazdag és városiasodott társadalomban éltek a mai Langres és Dijon környékén, mégis belekeveredtek 69-ben a batavusok felkelésébe.

Fővárosuk neve Andematunnum volt, majd Lingones (ma Langres, Haute-Marne, Franciaország). A Marne folyó fölé nyúló sziklára épült, ma is áll középkori erődítményeinek egy része, amelyekről panoráma nyíilik a Marne-völgyre, a Langres-i fennsíkra és a Vogézekre. Ókori püspökségének neve Lingonae volt. Három püspöke mártíriumot szenvedett a vandálok támadásakor 407 körül. Otho római császár az egész népet római polgárjoggal ruházta fel.

Otho (egyértelműsítő lap)

Marcus Salvius Otho római császár

Otho, a tövisnyakúbogár-félékhez tartozó bogárnem

Április 16.

Április 16. az év 106. (szökőévben 107.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 259 nap van hátra.

Névnapok: Csongor, Áhim, Bánk, Bános, Bende, Bene, Benedek, Benediktusz, Bernadett, Bernadetta, Bernarda, Bernardina, Cecil, Cecilián, Detti, Enikő, Joachim, Joáhim, Joakim, József, Lambert, Lamberta, Tercia, Zonga, Zongor

A Római Birodalom és a Keletrómai Birodalom, Bizánc uralkodói

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.