Országos Honvédelmi Bizottmány

Az Országos Honvédelmi Bizottmány (röviden Honvédelmi Bizottmány, vagy OHB), az 1848–49-es szabadságharc idején, 1848. október 2. és 1849. április 14. között a magyarországi végrehajtó hatalom legfőbb testülete (kormánya) volt.

Országos Honvédelmi Bizottmány
(1848. október 2.1849. május 1.)
Időhossz 7 hónap
Kormányfő Kossuth Lajos (elnökként)
Államfő V. Ferdinánd, I. Ferenc József (magyar királyként)
Államforma királyság

Pártok Ellenzéki Párt, Békepárt
Előző kormány
Következő kormány
Batthyány-kormány
Szemere-kormány

Története

A Batthyány-kormány lemondása – szeptember 11. – után az ország végrehajtó hatalom nélkül maradt. A Batthyány által alakított új kormány elismerését az uralkodó kezdetben halogatta, majd október 3-án végleg megtagadta.

Ezt a helyzetet a képviselőház – Kossuth Lajos javaslatára – úgy oldotta meg, hogy szeptember 16-án egy vele együtt hattagú bizottmány létrehozásáról szavazott, amelynek feladata a kormány ügyeit egyedül intéző Batthyány és a ház közötti közvetítés segítése volt.

Mészáros Lázár hadügyminiszter
Mészáros Lázár hadügyminiszter

Pázmándy Dénes javaslatára a bizottmányba október 1-jén beválasztottak két, akkor még hivatalban lévő minisztert is: Szemere Bertalant (belügy) és Mészáros Lázárt (hadügy). Ugyanezen a napon szavazta tagjai közé Somssich Pongrácot is az OHB, majd október 3-án, Batthyány lemondásának másnapján a liberális nemesség és a radikális baloldal átmeneti szövetségét kifejezendő szintén taggá választották a felsőház négy tagját: báró Perényi Zsigmondot, báró Jósika Miklóst, gróf Esterházy Mihályt és Pázmándy Dénest, a felsőház elnökét.

Batthyány másodszori lemondásával október 2-án az OHB tényleges kormányszervvé vált. Ezt megerősítendő, 1848. október 8-án az országgyűlés közleményt adott ki, mely szerint addig amíg a király által kinevezendő új kormány össze nem ül „mindazon hatalommal, mellyel az ország kormányának bírnia kell” az Országos Honvédelmi Bizottmányt ruházza fel. Mivel új kormány királyi jóváhagyására az adott viszonyok között nem volt remény, ezzel az Országos Honvédelmi Bizottmány a kormányt helyettesítő tartós intézménnyé vált.

A Honvédelmi Bizottmány elnöke számos kulcsfontosságú döntést terjesztett az országgyűlés elé. Kossuth ezzel az eljárással azt akarta bizonyítani, hogy a parlament hozza a döntéseket, s a Honvédelmi Bizottmány csupán végrehajtja azokat. A valóságban azonban csak olyan politikai döntések születhettek, amelyeket ő kezdeményezett a Honvédelmi Bizottmányra támaszkodva. Ez az államirányítási rendszer gyakorlatilag teljhatalmat biztosított Kossuth számára.

1848 novemberében Kossuth kísérletet tett az OHB formális kormánnyá való átalakítására, ám két kulcsfontosságú bizottmányi tag – Szemere és Nyáry – ellenállásán meghiúsult ezen törekvése. Annyi változás azonban bekövetkezett, hogy decembertől az egyes feladatköröket szétosztották a tagok között.

A Habsburg-ház trónfosztása és Kossuth kormányzó-elnökké választásával (1849. április 14.) az OHB működése véget ért. Ezek után nem volt jogi akadálya a Szemere-kormány megalakulásának (május 2.).

A bizottmány tagjai

Név a bekerülés dátuma addigi tisztségei párt
Kossuth Lajos (elnök) 1848. szeptember 16. pénzügyminiszter a Batthyány-kormányban
Ellenzéki Párt
Nyáry Pál (helyettes elnök) 1848. szeptember 16. képviselő, Pest megyei alispán
Ellenzéki Párt
Madarász László 1848. szeptember 16. képviselő, a rendőri és postai osztály vezetője
Ellenzéki Párt
Pálffy János 1848. szeptember 16. pénzügyi államtitkár, a képviselőház első alelnöke
Ellenzéki Párt
Patay József 1848. szeptember 16. országgyűlési képviselő
Ellenzéki Párt
Sembery Imre 1848. szeptember 16. országgyűlési képviselő
Ellenzéki Párt
Szemere Bertalan 1848. október 1. belügyminiszter a Batthyány-kormányban
Ellenzéki Párt
Mészáros Lázár 1848. október 1. hadügyminiszter a Batthyány-kormányban
Békepárt
Somssich Pongrác 1848. október 1. országgyűlési képviselő
Ellenzéki Párt
Perényi Zsigmond 1848. október 3. felsőházi tag
Ellenzéki Párt
Jósika Miklós 1848. október 3. felsőházi tag
Ellenzéki Párt
Esterházy Mihály 1848. október 3. felsőházi tag
Ellenzéki Párt
Pázmándy Dénes 1848. október 3. felsőházi tag
Ellenzéki Párt
Pulszky Ferenc 1848. november 29. előtt pénzügyi államtitkár, király személye körüli minisztérium államtitkára
Ellenzéki Párt

A testület működésébe Kossuth javaslatára bevontak több államtitkárt is, ők azonban nem lettek az OHB tagjai.

Név a bevonás dátuma akkori tisztsége párt
Kemény Dénes 1848. október 3. a Belügyminisztérium államtitkára
Ellenzéki Párt
Zoltán János 1848. október 4. a Belügyminisztérium államtitkára
Ellenzéki Párt
Szász Károly 1848. október 5. a Vallás- és Közoktatásügyi minisztérium államtitkára
Ellenzéki Párt

Források és szakirodalom

Bakonyi Sándor

Bakonyi Sándor (Léva, 1805. október 29. – Szklenó, 1851. augusztus 15.) báró, honvéd vezérőrnagy.

Bécsben katonai tanulmányokat végzett, majd hadapródként lépett a császári hadseregbe. 1848 áprilisában ezredesi rangban, a 2. (Sándor) gyalogezred parancsnokává nevezték ki. Pozsonyban állomásozó alakulatát Batthyány Lajos kormányának megalakulása után a magyar hadügyminisztérium alá rendelték, majd a Délvidékre, a szerb felkelők elleni háborúba vezényelték. Dandárparancsnokként a Bechtold Fülöp, majd Mészáros Lázár parancsnoksága alatt álló bácskai hadtesthez osztották be és részt vett Szenttamás augusztus 19-ei és szeptember 21-ei sikertelen ostromában is. 1848. október 30-án az Országos Honvédelmi Bizottmány vezérőrnaggyá léptette elő, majd november végén a Mészárost felváltó Fridrich Eder vezérőrnagy utódaként átvette a mintegy tizenötezer főből álló bácskai hadtest parancsnokságát.

Bakonyi azonban csak addig szolgálta a magyar alkotmány ügyét, amíg azt összeegyeztethetőnek érezte az uralkodó iránti hűséggel. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy Ausztria és Magyarország ellentéte nyílt háborúba megy át, betegszabadságot kért, majd december 16-án véglegesen szabadságoltatta magát és a parancsnokságot átadta Esterházy Sándor vezérőrnagynak. A magyar hadvezetésben árulás gyanúja is felmerült és Schweidel József vezetésével egy vizsgáló bizottságot is terveztek felállítani ellene, erre azonban végül nem került sor. 1849 januárjában – több tábornoktársával együtt – kilépett a honvéd hadseregből, majd a függetlenségi nyilatkozat kibocsátása után szembefordult a szabadságharccal és a császáriak oldalára állt. Ennek ellenére az osztrák haditörvényszék ezredesi rangban nyugalmazta, majd a szabadságharc leverése után ezredesi rangjától is megfosztotta.

Baldacci Manó

Végvezekényi báró Baldacci Manó (Kolozsvár, 1807. október 3. – Olmütz, 1852. július) honvédtábornok.

Katonacsaládban született, de anyja – Thoroczkay Borbála grófnő – révén rokonságban állt az erdélyi főúri családokkal. Tanulmányait a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémiánán végezte, majd 1827-ben hadnagyként lépett a császári hadseregbe. 1848-ban a kolozsvári 51. (Károly Ferdinánd) gyalogezred parancsnokaként felesküdött a magyar alkotmányra. Jelentős szerepe volt a nemzetőrség szervezésében. Batthyány Lajos utasítására április 21-én létrejött a nemzetőrség irányítását ellátó Országos Nemzetőrségi Haditanács, melynek elnöke Ottinger Ferenc, majd május 15-étől Baldacci Manó lett. Szeptember 23-án a haditanács élén Nádosy Sándor ezredes váltotta fel, őt pedig októbertől az észak-erdélyi magyar csapatok parancsnokságával bízták meg.

Miután Erdélyben Puchner Antal megtagadta az engedelmességet a magyar kormánynak, Vay Miklós királyi biztos javaslatára – további két erdélyi ezredparancsnokkal, Dobay Károllyal és Sombori Sándorral együtt – az Országos Honvédelmi Bizottmány vezérőrnaggyá léptette elő. A székelyek november 5-ei marosvásárhelyi ütközetben elszenvedett veresége és a székelyföld elvesztése után megnyílt a császári csapatok útja Kolozsvár felé. Baldacci november 13-án Szamosújvárnál megkísérelte feltartóztatni a közeledő Karl Urban ezredes csapatait, de vereséget szenvedett és visszahúzódott Kolozsvárra. Miután megérkezett a híre, hogy Kolozsvár felé délkeleti irányból is császári csapatok közelednek, a Baldacci és Vay elnökletével tartott haditanácson a város feladása és az Erdélyből való kivonulás mellett döntöttek. A magyar csapatok november 25-ére a Csucsai-szorosig húzódtak vissza.

November 30-án felmentették beosztásából és Kolozsvár indokolatlan feladásáért Pesten hadbíróság elé állították. 1849. január 5-én Windisch-Grätz herceg fővárosba bevonuló csapatainak fogságába esett. A császári haditörvényszék előbb ezredesi rangban nyugalmazta, később azonban a szabadságharcban való részvétele miatt két évi várfogságra ítélte és katonai rangjától is megfosztotta. Olmützi fogságban halt meg.

Batthyány-kormány

A Batthyány-kormány (1848. március 23. – október 2.) Magyarország első felelős „ministeriuma” (kormánya) volt. 1848. március 23-án az országgyűlés alsótábláján Batthyány Lajos, a március 17-én kinevezett miniszterelnök, kihirdette a kormány névsorát. A kormány szeptember 11-én mondott le, de különböző okokból végül október 2-án adta át szerepkörét az Országos Honvédelmi Bizottmánynak.

Bittó-kormány

Bittó-kormány a kiegyezés utáni negyedik magyar kormány volt.

Első Wekerle-kormány

Az első Wekerle-kormány az 1892-es választásokat követően, Szapáry Gyula addigi miniszterelnök november 19-i lemondása után alakult Wekerle Sándor vezetésével, s annak 1895. január 15-i lemondásáig működött.

Február 27.

Február 27. az év 58. napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 307 (szökőévekben 308) nap

van hátra.

Névnapok: Ákos, Bátor + Akács, Antea, Antigoné, Balambér, Balda, Baldó, Éneás, Gábor, Gabos, Gábriel, Lándor, Lantos, László, Leander, Orfeusz, Valdemár. Szökőévben 26-a névnapjai kerülnek e napra, míg a maiak 28-án vannak.

Gömbös-kormány

A Gömbös-kormány 1932. október 1-től 1936. október 6-ig kormányozta Magyarországot.

Hegedüs-kormány

Hegedüs András kormánya 1955. április 18-ától 1956. október 24-éig, az 1956-os forradalom kitörésének másnapjáig volt hivatalban. A második Nagy Imre-kormány követte.

Huszár-kormány

A Huszár-kormány 1919. november 24. és 1920. március 15. között vezette Magyarországot. A Friedrich-kormányt váltotta, melynek több tagját – köztük az előző miniszterelnök Friedrich Istvánt is – átvette.

Láng Boldizsár (színművész)

Láng Boldizsár, Lángh (Miskolc, 1822. november 15. – Élesd, 1890. február 7.) színész, színigazgató, rendező.

Magyar Katonai Érdemrend

Az Országos Honvédelmi Bizottmány már 1848 őszén elkészíttette egy magyar Katonai Érdemrend tervét, amit 1849. március 2-án alapítottak meg „az olly annyira szorongatott haza érdekében”. A háborús körülmények miatt csak ideiglenes érmeket adományoztak azzal, hogy azokat később díszesebbekre cserélik. A három fokozatú kitüntetés harmadosztálya tömegkitüntetéssé vált; tábornokok és közkatonák egyaránt büszkén viselték a vörös szalagos ezüst koszorút. Az arra érdemessé vált alakulatok testületileg kapták meg, és a zászlójukra tűzték a kitüntetést. Az első osztályú csillagát Görgey Artúr Budavár visszavételéért, Bem József Erdély felszabadításáért kapta meg, ennek egy példánya megtekinthető a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében.

A Katonai Érdemrend harmadik fokozatának tervezett díszesebb változatát az emigrációban többen elkészíttették és viselték. Ezek közül is eljutott néhány példány múzeumainkba.

A szabadságharc idején is gondolt a kormány a polgári érdemekre is; ezek elismerésére egy Általános Érdemrendet alapítottak, amit azonban csak néhány alkalommal adományoztak.

Mikes Kelemen (honvédtiszt)

Gróf Mikes Kelemen (Szék, 1820. december 3. – Nagyszeben, 1849. január 21.) honvédtiszt, lovássági főparancsnok.

Második Tisza István-kormány

A második Tisza István-kormány a Lukács-kormány kényszerű bukása után jutott hatalomra Tisza István vezetésével 1913. június 10-én, és négy évig és öt napig, 1917. június 15-ig volt hatalmon.

Nyáry Pál (politikus)

Nyáregyházi Nyáry Pál (Nyáregyháza, 1805. február 27. – Pest, 1871. április 21.) politikus, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja, képviselő, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, a régi nemes Nyáry család sarja.

Nyáry Pál egy klasszikus vármegyei karriert befutott reformkori politikus, aki részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, meghatározó szereplője volt a pesti forradalomnak, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjaként jelentős szerepet vállalt az önállóságért folytatott küzdelemben, miközben mindvégig megmaradt az udvarral 1848-as alapon megegyezni hajlandók táborában. Börtönbüntetése után, az 1860-as években a Határozati Párt egyik vezéralakjaként részt vett az országos politikában.

Ozorai ütközet

Az ozorai ütközet az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc első olyan diadala volt, amelyet magyar részről népfelkelők és nemzetőrök vívtak ki. 1848. október 7-én a Perczel Mór vezette magyar sereg fogságba ejtette a Karl Roth és Nicolaus Philippovich császári-királyi vezérőrnagyok által vezetett császári hadtestet.

Jellasics 1848. szeptember 11-én történt támadása után szeptember 21-én magyar földre lépett a bán tartalék hadteste is. A kilencezer fős hadtest feladata Jellasics jobb szárnyának védelme volt és terv szerint Székesfehérvárnál egyesült volna a főerőkkel. A pákozdi csata azonban az egyesülés előtt lezajlott és a bán olyan gyorsasággal távozott az országból, hogy még saját tartalékát is elmulasztotta értesíteni a fejleményekről. A magyar hadvezetés tudott Roth közeledéséről és utasította Perczel Mór nemzetőr ezredest, hogy a saját és Görgey Artúr honvéd őrnagy parancsnoksága alatt álló nemzetőrökkel állja el a Székesfehérvárra dél felől vezető utakat. A tartalék így csak október 4-én Székesfehérvár közelében értesült arról, hogy Jellasics vereséget szenvedett, és Székesfehérváron az otthagyott horvát helyőrséget a felkelt nép lefegyverezte.

Szintén október 4-én Karl Roth csapatainak elővédje vereséget szenvedett és megadta magát Perczel és Görgey egyesült hadának. Akkor visszafordultak és aznap éjszaka értek Kálozdra, de a helyi lakosság néhány fegyverese felszedte a hidat. A túlpartról tüzet nyitottak a horvát katonákra. Az éjszakai lövöldözésnek eredménye pár horvát halott, és egy éjszaka időveszteség lett. Roth csapatai csak másnap vonultak be Kálozdra.

Az eredeti útvonalán visszaforduló, Perczel csapatai által üldözött császári tartalék október 6-án eljutott Ozoráig, itt azonban a Sió-csatorna hídját felégetve találta. Az átkelés lehetetlen volt, mert a túlpartot Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy vezetésével 15 000 főnyi népfelkelő és nemzetőr védte. A Sióhoz közelítő horvátokat a nemzetőrök puskatűzzel fogadták. Roth megpróbált Csapóval tárgyalni a szabad elvonulásról, de nem tudtak megegyezni. A tárgyalást Perczel István, Csapó Vilmos altisztje tolmácsolta. Csapó őrnagy a megtévesztés és a látszattúlerő taktikáját választotta. Hamis csapatmozgással, dobpergéssel, trombitaszóval, kiéheztetéssel rombolta az amúgy is demoralizált horvátok morálját. Október 7-én reggel megérkeztek Perczel és Görgey csapatai. A csapdába került császári hadosztály erre letette a fegyvert.

Az ozorai diadal legfőképpen Csapó Vilmos nemzetőrei és népfelkelői bátor fellépésének köszönhető.

Az ozorai ütközetnél ejtett egyszerre legtöbb hadifoglyot a magyar haderő a szabadságharc történetében.

Perczel Mórnak a magyar képviselőház nyilatkozatban mondott köszönetet a győzelemért, az Országos Honvédelmi Bizottmány tábornokká léptette elő, Csapót pedig ezredessé.

Perényi Zsigmond (ugocsai főispán)

Perényi báró Perényi Zsigmond (Beregszász-Végardó, 1783. november 18. – Pest, 1849. október 24.) nagybirtokos, Ugocsa vármegye főispánja, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, a szabadságharc vértanúja. Apja Perényi István Nyitra és Ung vármegye főispánja, anyja Horváth Éva bárónő. Első felesége Sztojka Júlia, második neje: Kovachich Leopoldina. Fia, Zsigmond, országgyűlési képviselő (1867-1882, 1892-1896), valamint Bereg és Ugocsa vármegyék főispánja (1882-1889). Unokája, báró Perényi Zsigmond (1870-1946) későbbi belügyminiszter, felsőházi elnök.

Szemere-kormány

A Szemere-kormány volt Magyarország harmadik kormánya 1849. május 2-án alakult és alig több mint három hónappal később, augusztus 11-én oszlott fel.

Wenckheim-kormány

A Wenckheim-kormány a kiegyezés utáni ötödik kormány volt Wenckheim Béla vezetésével 1875. március 2-a és október 20-a között.

Április 21.

Április 21. az év 111. (szökőévben 112.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 254 nap van hátra.

Névnapok: Konrád, Abelárd, Adolár, Anasztáz, Anzelm, Anzelma, Kurt, Simeon, Zekő, Zelma, Zelmira, Zsombor

Magyarország kormányai
Magyarország belügyminiszterei
Magyarország igazságügy-miniszterei
Magyarország földművelésügyi miniszterei

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.