Monarchia

A monarchia azon államforma, melyben az államfő uralkodó, idegen szóval monarcha, aki a hatalmat egyszemélyben gyakorolja (elvben még akkor is, ha átruházta a döntési jogokat a parlamentre, a bíróságokra és a kormányra). Az uralkodó címét örökléssel és/vagy választással szerzi és határozatlan vagy határozott ideig tartja meg azt.

Monarchia

Monarchia (a görög monosz és arkhein: „egyszemélyes vezetés” összekapcsolásából) eredeti értelemben egyeduralom, a hatalomgyakorlás egyik formája, a szuverenitásának mint legfőbb államhatalomnak egyik természetes személyben (monarcha) való kifejeződése és összpontosítása, mai értelemben a köztársasággal szembeállítva olyan államforma, amelyben az államfő tisztségét egy, az öröklési elv alapján meghatározott személy (császár, cár, király stb.) élethossziglan tölti be. A monarchia eredetileg egyszemélyi hatalomgyakorlás teljességét jelentette, sőt az ősi teokratikus rendszerekben az uralkodó – mint istenség földi megszemélyesítője, vagy képviselője – vallási feladatokat is ellátott. Az uralkodó hatalmát csak vallási, erkölcsi megfontolások, vagy magasabb rendűnek tekintett törvények (természetjog) korlátozták. Ezen alapul a görög városállamokban a monarchiától mint a közjó szolgálatában álló, törvénytisztelő hatalomgyakorlástól (baszilea) ennek elfajult formájaként a zsarnoki egyeduralom (türannisz) megkülönböztetése. A monarchia isteni eredetét a középkorban is hangsúlyozták, majd alapul szolgált a felvilágosult abszolutizmus politikai berendezkedésének (abszolút monarchia) igazolásához is. A képviseleti eszme elterjedése az újkorban egyre inkább az uralkodó egyszemélyi hatalmának korlátozásával, majd visszaszorításával járt, és az ún. korlátozott monarchia különböző formáinak (rendi monarchia, alkotmányos monarchia) megjelenését eredményezte; az előbbinél a hatalomgyakorlást az ország rendjeinek részvétele, az utóbbinál az alkotmány korlátozza. A modern monarchiákban a monarcha „uralkodik, de nem kormányoz”. Aktusainak jogi érvényességéhez általában miniszteri ellenjegyzés szükséges, bár azokért sem jogi, sem politikai felelősséggel nem tartozik, személye sérthetetlen. Mint „semleges” alkotmányos tényező inkább csak jelképes hatalommal rendelkezik, bár személyes tekintélyével, kiegyensúlyozó szerepe lehet országa politikai életében.

Fajtái az uralkodó jogai szerint

Abszolút monarchia

  • Olyan monarchia, amelyben az uralkodó hatalmának intézményi korlátai nincsenek és a hatalom osztatlan.[1]

Jelenlegi abszolút monarchiák:  Szaúd-Arábia,  Brunei,  Omán,  Szváziföld

Alkotmányos monarchia

Jelenlegi alkotmányos monarchiák:  Bahrein,  Bhután,  Jordánia,  Kuvait,  Lesotho,  Liechtenstein,  Marokkó,  Monaco,  Tonga.

Parlamentáris monarchia

Jelenlegi parlamentáris monarchiák:  Andorra,  Antigua és Barbuda,  Ausztrália,  Bahama-szigetek,  Barbados,  Belgium,  Belize,  Dánia,  Egyesült Királyság,  Grenada,  Hollandia,  Jamaica,  Japán,  Kambodzsa,  Kanada,  Luxemburg,  Malajzia,  Norvégia,  Pápua Új-Guinea,  Saint Kitts és Nevis,  Saint Lucia,  Saint Vincent és a Grenadine-szigetek,  Salamon-szigetek,  Spanyolország,  Svédország,  Thaiföld,  Tuvalu,  Új-Zéland.

Megjegyzés: sokan nem tesznek különbséget a parlamentáris és az alkotmányos monarchia között, a parlamentáris monarchiát az alkotmányos monarchiák közé sorolva.

Fajtái a monarcha szerint

A monarchiákat általában a monarcha címe után nevezik el.

Európában

Európában egyéb hatalmat gyakorlók címei

Uralkodói címek Amerikában

  • kacika (cacique): törzsfőnök, kormányzó
  • hueyi tlatoani: azték császár
  • ajav: maja uralkodó
  • sapa inka: inka császár
  • morubixaba: tupi vezető
  • sha-quan: indián vezető

Uralkodói címek Afrikában

  • fáraó: az ókori Egyiptom istenkirályának címe
  • négus: Etiópia királyának címe
  • nagasa nagasi: Etiópia császárának címe
  • mwami: tuszi királyi cím
  • oba: juruba királyi cím
  • eze: ibó királyi cím
  • kabaka: királyi cím Bugandában
  • almamy: fulani királyi cím
  • omukama: királyi cím Ugandában
  • muata jamvo: lunda királyi cím
  • ngola: Ndongo uralkodójának címe volt
  • asantihene: Asanti uralkodójának címe volt
  • mansza: Mali uralkodójának címe volt
  • afong: Bamileke uralkodójának címe volt
  • mfu: Bamun uralkodójának címe volt
  • nyimi: Kuba uralkodójának címe volt
  • mulovhe: Luba uralkodójának címe volt
  • mvene matapa: Monomapata uralkodójának címe volt
  • bale: Ibadan uralkodójának címe volt
  • ologun: Lagos uralkodójának címe volt
  • alafin: Oyo uralkodójána címe volt

Ázsiai uralkodói címek

  • arasan: tamil királyi cím,
  • druk gyalpo: Bhután uralkodójának címe,
  • chogyal: Szikkim uralkodójának címe volt,
  • kán
  • kagán
  • jugurrus: magas avar uralkodói méltóság (jugrus, jogur alakokban is),
  • szultán: több muzulmán állam (Oszmán Birodalom, Omán, stb. uralkodója),
  • radzsa
  • maharadzsa
  • ókimi
  • tennó, mikado
  • sógun
  • daimjó
  • szamuráj
  • naváb (magyarosan nábob alakban is)
  • nojon
  • saopha: San uralkodói címe volt
  • datu: a Fülöp-szigeteken főnöki cím volt
  • nizam-ul-mulk: indiai uralkodói cím volt
  • thampuran: Kerala királyi címe volt
  • swargadeo: Asszan uralkodójának címe volt
  • samraat: indiai uralkodói cím volt
  • nam: Vietnámban báró volt
  • ba: Vietnámban gróf volt
  • tu: Vietnámban vicont volt
  • hau: Vietnámban őrgróf volt
  • cong: Vietnámban fejedelem volt
  • quan-cong: Vietnámban herceg volt
  • quoc-cong: Vietnámban nagyherceg volt
  • vuong: Vietnámban király volt
  • bo: Kínában gróf volt
  • hakushaku: Japánban gróf volt
  • baejak: Koreában gróf volt
  • namjak: Koreában báró volt
  • danshaku: Japánban báró volt

Közel-keleti uralkodói címek

Egyéb közel-keleti titulusok

Jegyzetek

  1. Stipta István: Az abszolutizmus fogalma, változatai és alkotmánytörténeti jellemzői. In: Az abszolút monarchia. Szerk.: Képes György. Gondolat Kiadó, Budapest, 2011, 106–127., 108.p.
1878

Évszázadok: 18. század – 19. század – 20. század

Évtizedek: 1820-as évek – 1830-as évek – 1840-es évek – 1850-es évek – 1860-as évek – 1870-es évek – 1880-as évek – 1890-es évek – 1900-as évek – 1910-es évek – 1920-as évek

Évek: 1873 – 1874 – 1875 – 1876 – 1877 – 1878 – 1879 – 1880 – 1881 – 1882 – 1883

1914

Évszázadok: 19. század – 20. század – 21. század

Évtizedek: 1860-as évek – 1870-es évek – 1880-as évek – 1890-es évek – 1900-as évek – 1910-es évek – 1920-as évek – 1930-as évek – 1940-es évek – 1950-es évek – 1960-as évek

Évek: 1909 – 1910 – 1911 – 1912 – 1913 – 1914 – 1915 – 1916 – 1917 – 1918 – 1919

Abszolút monarchia

Az abszolutizmus vagy abszolút monarchia egy újkori (16–18. század) államszerkezeti forma. A feudális rendszerek legfejlettebb államformája, ahol az uralkodó – a rendi országgyűlést kihagyva a döntésekből – korlátlan hatalommal rendelkezett. Az uralkodó állandó hadseregére és hivatali szervezeteire támaszkodva függetlenítette magát.

Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)

Idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula (teljes nevén Andrássy Gyula Károly; Oláhpatak, Osztrák Császárság, 1823. március 8. – Volosca, Ausztria–Magyarország, 1890. február 18.), az Andrássy családból való magyar arisztokrata politikus, k. u. k. miniszter, szabadkőműves, előbb a Magyar Királyság miniszterelnöke 1867 és 1871 között (ideiglenesen a Monarchia pénzügyminisztere és Magyarország honvédelmi minisztere is), majd az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere 1871 és 1879 között. Jelentős szereppel bírt az 1868-as horvát–magyar kiegyezés létrejöttében, a nemzetiségi törvény megalkotásában, és az önálló Magyar Honvédség megalakításában. Emlékét számos köztéri szobor, emléktábla, intézmény, valamint a róla elnevezett Andrássy Gyula-díj, és a budapesti Andrássy út is őrzi.

Cs. kir. Délkeleti Államvasút

A cs. (és) kir. Délkelti Államvasút osztrák-magyar állami vasúttársaság volt, amely a Magyar Középponti Vasút Társaság (MKpV) (németül: Ungarischen Zentralbahn, UZB) államosításával jött létre.

Cs. kir. Északi Államvasút

Az (osztrák) cs. kir. Északi Államvasút volt a Habsburg Birodalom (Osztrák császárság) első állami vasúttársasága. Vonalai a mai Csehország területén voltak.

Császári és Királyi Haditengerészet

A Császári és Királyi Haditengerészet (németül kaiserliche und königliche Kriegsmarine vagy k. u. k. Kriegsmarine, esetleg Österreichische Marine) az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészete, amely magával a Monarchiával egy időben, 1867-ben jött létre. A 20. század elejéig jelentős erőt nem képviselt, ám ekkor a Monarchia erőteljesen fejleszteni kezdte. Tetőpontját az első világháborúra érte el, mikor is a világ hatodik legnagyobb flottájává vált. Ebben a formájában 1918-ig létezett.

Császári és Királyi Osztrák Államvasutak

A Császári és Királyi Államvasutak (császári-királyi, németül: k.k. Staatsbahnen), illetve 1915-től Császári és Királyi Osztrák Államvasutak (németül k.k. österreichische Staatsbahnen, rövidítve kkStB) az Osztrák–Magyar Monarchia osztrák felének (Ciszlajtánia) államvasútja volt 1884-től 1918-ig. E birodalomrész hivatalos megnevezése 1867–1915 között „A Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és országok”, majd 1915-től „Ausztria” voltak.

Első világháború

Az első világháború vagy I. világháború (a második világháború előtt egyszerűen csak világháború, „Nagy Háború” vagy „a háború, amely véget vet minden háborúnak”) néven illetett háború egy 1914 és 1918 között, négy éven át tartó, Európából induló globális háború volt, amely összesen több mint 15 millió ember halálát okozta, és amely öldöklő küzdelem a korabeli gyarmati- és érdekeltségrendszer újrafelosztásával végződött.

A háború közvetlen ürügye a szarajevói merénylet volt, de kitörésének valós okairól ma is vitatkoznak még a történészek. A hadi események a Szerbia elleni osztrák–magyar hadüzenettel kezdődtek meg. „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam” – mondta I. Ferenc József császár. Bár több hadviselő nemzet katonai vezetése meg volt győződve arról, hogy gyors offenzívával legyőzheti ellenfeleit, és fél év alatt („Mire a falevelek lehullanak, otthon lesztek, szeretteitek körében” – mondta II. Vilmos) véget érhetnek a hadmozdulatok, a háború végül négyévnyi véres küzdelembe torkollott.

E világháborúban a központi és az antanthatalmak álltak egymással szemben. Kezdetben javarészt a központi hatalmak (az Osztrák–Magyar Monarchia, Németország, az Oszmán Birodalom és Bulgária) győzedelmeskedtek a csatákban, de pár hónappal a háború kirobbanása után kialakult az úgynevezett álló- vagy állásháború. A frontvonalak alig változtak; ez a megváltozott harcmodor többek között az új fegyverzeti eszközöknek volt köszönhető. Ilyenek voltak például a géppuska, a kézigránát, az aknavető és a gyorstüzelő ágyú. A világháború alatt vetették be harci alkalmazásra először a repülőgépet, a harckocsit és a harci gázt.

A háború alatt meggyengült Oroszországban közben forradalom döntötte meg a cári hatalmat, a háború végére pedig az Osztrák–Magyar Monarchia is szétesett, valamint a német területszerzési illúziója is szertefoszlott. A győztes hatalmak által diktált, háborút lezáró békerendszeren alapuló új társadalmi, politikai és hatalmi viszonyok egyensúlytalanságai vezettek jórészt az alig két évtizeddel később kitört második világháborúhoz.

Az 1914–1945 közötti időszakot egyesek a második harmincéves háború időszakának nevezik. 1946-ban Charles de Gaulle például így nyilatkozott: „A mi győzelmünkkel végződött harmincéves háború drámája számos váratlan eseményt foglalt magában”. Erről a teóriáról írt Sigmund Neumann könyvében, szerinte az első harmincéves háborúhoz hasonlóan a 20. század eleji nagy háború is több kisebb konfliktus eredménye.

Habsburg Birodalom

Az utókor Habsburg Birodalom vagy Habsburg Monarchia névvel illeti a Habsburg-ház kezén levő államok összességét I. Rudolf német király 13. századi uralkodásától kezdve egészen az Osztrák–Magyar Monarchia 1867-es megalakulásáig. A Habsburgok osztrák és spanyol ágának 16–17. századi elkülönülésének idejére vonatkozóan szokás külön dunai Habsburg Birodalomról és Spanyol Birodalomról beszélni. A Habsburg Birodalom örökös tartományai (kb. a mai Ausztria és Csehország területei) 1806-ig a Német-római Birodalom kötelékébe tartoztak, Ausztriai körzet (Österreichischer Reichskreis) megnevezés alatt. 1815–1866 között a dunai Habsburg Birodalom átmenetileg a Német Szövetség tagja volt.

Kassa–Oderbergi Vasút

A cs. és kir. szab. Kassa–oderbergi Vasút (rövidítve: KsOD, németül k. k. privilegierte Kaschau–Oderberger Bahn, csehül Košicko–bohumínská dráha (KBD), szlovákul Košicko–bohumínska železnica) egy magánvasúttársaság volt az Osztrák–Magyar Monarchia területén. A társaság fővonala, egyben névadója a sziléziai ipar- és bányavidéket kötötte össze Kassával.

Közel-Kelet

A Közel-Kelet (néhol helytelenül az angol kifejezést fordítva Közép-Kelet) elsősorban politikai-történelmi, nem pedig földrajzi fogalom, mely a 20. század folyamán jött létre az itt felfedezett olajkincsnek és a kialakult bonyolult etnikai-vallási-politikai ellentéteknek köszönhetően, melyek az Oszmán Birodalom felbomlásával, illetve a brit és francia mandátumok kiürítésével és Izrael Állam megalapításával párhuzamosan harapóztak el. Az ebben rejlő lehetőségeket a nagyhatalmak maximálisan kiaknázták és elmélyítették a hidegháború során. Elsősorban Ázsiában helyezkedik el, de nyugati határa, Egyiptom révén Afrikába is átnyúlik. A Közel-Kelet egy nagy kiterjedésű középső övezetét „termékeny félhold” néven emlegetik.

Magyar Középponti Vasút

A Magyar Középponti Vaspálya Társaság –közkeletű nevén: Magyar Középponti Vasút – (MKpV) (németül: Ungarische Zentral-Eisenbahn UZB) egy magánvasúttársaság volt a Habsburg Birodalom Magyar Királyság területén. A társaságot 1850-ben államosították.

Osztrák Császárság

Az Osztrák Császárság vagy hivatalosan: a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok (németül: Die im Reichsrat vertretenen Königreiche und Länder), köznapi nevén, illetve egyszerűen Ausztria egy 1804-től 1918-ig létező állam volt Közép-Európában, amely állam 1804-től 1867-ig a Habsburg Monarchián belül, 1867-től pedig az Osztrák–Magyar Monarchia néven létrejövő államszövetség részeként, a reálunió két tagállama közül a Lajtán inneni része volt, más néven Ciszlajtánia vagy Lajtáninnen (németül: Cisleithanien vagy Zisleithanien, csehül: Předlitavsko, lengyelül: Przedlitawia, szlovénül: Cislajtanija, ukránul: Цислейтанія), azaz az Ausztriai Császárság nem hivatalos megnevezése volt.

A Monarchia ciszlajtániai területével szemben ott volt a szintén nem hivatalosan Transzlajtánia névvel illetett Magyar Királyság, hivatalos megnevezése szerint a magyar szent korona országai, amelyet többször próbáltak beolvasztani az Osztrák Császárságba, de jogilag tőle mindig független maradt, mint ahogy az 1806-ban megszűnt elődállam Német-római Birodalomtól is.

Osztrákok

Osztrákoknak (németül Österreicher) az Osztrák Köztársaság és történelmi elődjeinek, valamint jogelődjeinek lakóit nevezzük. Szokás ehhez alapfeltételként alkalmazni a német nyelv ismeretét is. A történelem során a bajorokhoz és a poroszokhoz hasonlóan őket is németeknek tekintették, ám a második világháború után az osztrákok igyekeztek magukat a németektől, mint a második világháború kirobbantóitól elkülöníteni.

Elképzelhető az állampolgárság figyelembe vétele is, de ez a Habsburg-monarchia kiterjedtsége miatt igen széles halmazt eredményezhet. Ha ide számítjuk az egész birodalom lakóit, akkor 12 különböző nyelven beszélő embertömeget kapunk.

Ma a világon több mint 8 millió osztrák él.

Osztrák–Magyar Monarchia

Az Osztrák–Magyar Monarchia (vagy Ausztria-Magyarország, németül: Österreichische-Ungarische Monarchie vagy Österreich-Ungarn) 1867 és 1918 között fennállt különleges, kettős (dualista) állam, pontosabban államszövetség volt Közép-Európában. Két fele a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság volt, melyek a közös uralkodó és a közös ügyként igazgatott külügy, hadügy és az ezekkel kapcsolatos pénzügyek által összekapcsolt önálló államok voltak. Az Osztrák–Magyar Monarchia Ferenc József szerint csak és kizárólag három ember egyezkedése és tárgyalásai (kiegyezés) közepette jött létre: „Deák, Andrássy és jómagam” Az erről szóló törvényt Ferenc József magyar király (egyúttal osztrák császár) 1867. július 28-án szentesítette.

A Monarchia többnemzetiségű állam volt, nemzetiségei közül a német nyelvű osztrákokon és a magyarokon kívül a fontosabbak a különböző szláv népek (lengyelek, ukránok, csehek, szlovákok, szlovének, horvátok, szerbek, bosnyákok), a románok és az olaszok voltak. A Magyar Királyság államszerkezete modern történelmi fejlődése és a 19. században követett modellje alapján Angliához (később Egyesült Királyság) és Franciaországhoz hasonlóan unitárius állam (azaz ún. egységállam) volt, míg a Lajtán túli területek Ausztria történelmi fejlődése és modellje alapján föderatív állam volt (akárcsak az 1871-ben létrejött Németország), amelyet az uralkodóház, a hadsereg és pár központi intézmény tartott össze. A nemzetiségeket és mozgalmaikat azonban a kiegyezés politikai-közjogi építményéből teljes egészében kihagyták. Azonban Ausztriában a szövetségi államszerkezetének jóvoltából nemzetiségi elitek egy jelentős részét hatékonyan integrálták a politikai rendszerbe (több osztrák, sőt közös miniszter is lengyel vagy cseh volt), Magyarország nyugat-európai típusú unitárius, azaz "egységállami" államszerkezeti berendezkedése viszont a nemzetiségi vezetők szinte teljes kiszorítását célozta. Mindezek ellenére unikumnak számított a korabeli Európában, hogy etnikai kisebbségeket képviselő politikai pártok indulhattak az országgyűlési választásokon, és gyakran be is jutottak a magyar parlamentbe. Fontos megjegyezni, hogy az I. világháború előtti Európában kizárólag Ausztriában és Magyarországon deklarálták és alkottak törvényt a kisebbségi jogok védelméről. Ugyanakkor 1918-ra, az elvesztett első világháború befejezéséig a Monarchiának és két alkotóelemének belső kohéziója teljes egészében megszűnt, és végül a Monarchia nem egyszerűen két alkotóelemére bomlott fel, hanem területén új államok sora jött létre.

Az Osztrák–Magyar Monarchia 621 538 km2-es területével Európa második legnagyobb méretű állama Oroszország után, 51 milliós népességét tekintve pedig Európa harmadik legnépesebb állama volt az Orosz Birodalom és a Német Császárság után.

Ausztria-Magyarország 1910-től Franciaországot megelőzve a világ negyedik legnagyobb gépgyártójává és gépipari exportőrévé vált az Egyesült Államok, Németország és az Egyesült Királyság után.

Elektrotechnikai és villamosipari termékek (elektromos háztartási eszközök, gyáripari elektromos eszközök, valamint generátorok gőzturbinák transzformátorok) piacán pedig a világ harmadik legnagyobb gyártója és exportőre volt, az Egyesült Államok és Németország után.

Szlávy József

Okányi és érkenézi Szlávy József (Győr, Osztrák Császárság, 1818. november 23. – Zsitvaújfalu, Ausztria–Magyarország, 1900. augusztus 8.), magyar arisztokrata politikus, bányamérnök, k. u. k. miniszter, koronaőr, előbb Bihar vármegye főispánja, majd az Andrássy- és Lónyay-kormányok földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere (ideiglenesen vallás- és közoktatásügyi minisztere is), majd Lónyay Menyhért lemondását követően a Magyar Királyság miniszterelnöke 1872 és 1874 között (ezalatt ideiglenesen pénzügy és honvédelmi miniszter is). Később az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, a dualizmuskori történelem egyedüli politikusa aki a Képviselőház és a Főrendiház elnöke is volt.

Trianoni békeszerződés

A trianoni békeszerződés (magyar forrásokban gyakran békediktátum, illetve kényszerszerződés, békeparancs) az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium, Kína, Kuba, Görögország, Nicaragua, Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, Sziám és Cseh-Szlovákország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország új határait és sok kis multinacionális államot hozott létre a birodalom helyett.A szerződést a felek, budapesti idő szerint 1920. június 4-én 16:32-kor írták alá a versaillesi Nagy Trianon-kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a La galérie des Cotelles-ben.A szerződésben a győztes felek kijelentik, hogy Magyarország felelős a háborúban győztes államoknak okozott károkért (161. cikk), a VIII. rész további cikkeiben és függelékeiben pedig részletesen szabályozzák az ennek következtében teljesítendő jóvátétel feltételeit. A szerződésbe foglalt megállapítások megegyeztek az Edvard Beneš cseh politikus által megfogalmazottakkal, aki így vélekedett: „Az egész világ elborzadt ... és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”

A trianoni békeszerződést a Magyar Királyság nevében az 1920 márciusában Horthy Miklós által kinevezett Simonyi-Semadam-kormány képviseletében és felhatalmazásával Benárd Ágost, a magyar kormány népjóléti és munkaügyi minisztere, a küldöttség vezetője és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár írta alá. A választás azért esett rájuk, mivel a rangos és közismert politikusok egyike sem akarta magát kompromittálni a hazánkra nézve végzetes és máig is meghatározó trianoni békeszerződés aláírásával.Az első világháborúban győztes antanthatalmak elsődleges célja Németország és a háborúban vele szövetséges országok alapvető meggyengítése volt, ezen felül céljuk volt a jelentős háborús jóvátétel követelése, valamint a soknemzetiségű nagyhatalmak egységének megtörése is, mint amilyen az Osztrák–Magyar Monarchia vagy az Oszmán Birodalom volt. A döntéshozók a magyarokkal szembeni Európa-szerte létező ellenséges hozzáállást sem tudták figyelmen kívül hagyni.

A történelmi okirat Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett 35 000 főben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor létrejött Népszövetség alapokmányát is.

A szerződést nem írta alá a szintén az antanthoz tartozó Amerikai Egyesült Államok, amely akkor nem lett tagja a Népszövetségnek. Az USA és Magyarország később Washingtonban kötött békét: ez a Népszövetségre vonatkozó cikkelyek kivételével szó szerint megegyezik a trianonival. Az ily módon létrejött I. világháború utáni kényszer-békerend azonban összeomlott.

A trianoni békeszerződésre emlékezve június 4-ét a magyar Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.

Államforma

Az államforma az államfő hatalmának eredetét, legitimitását, jogállását írja le. Meghatározza az államfői tisztség keletkezésének és megszűnésének a módját. Egy állam alapvetően három fontos jellemzővel írható le. Ezek az államforma, a kormányforma és az államszerkezet. Az angolszász jogrendszerekben az állam és kormány szinonim fogalmak, az állam jogtudományi absztrakció, míg a kormány az állami szervek összessége. Ezzel szemben az általános európai fogalom a hatalommegosztás felől közelíti meg a kérdést.

Alapvetően kétféle államforma létezik: monarchia, melyben az államfő az uralkodó (monarcha), annak hiányában pedig a kormányzó; és köztársaság, ahol az államfő legtöbb esetben a köztársasági elnök tisztséget viseli, de természetesen vannak ettől eltérő megnevezések is (pl. elnök, dózse). A monarchiákban és a köztársaságokban egyaránt kétféleképpen szerezheti tisztségét az államfő: örökléssel vagy megválasztással; megbízatásának időtartama pedig szintén kétféle lehet mindkét államforma esetében: határozott vagy határozatlan idejű, ez utóbbi esetében rendszerint az államfő haláláig viseli címét. Az, hogy a hatalomgyakorlás hogyan történik, tehát a monarchia alkotmányos monarchia vagy abszolút monarchia, a köztársaság pedig parlamentáris köztársaság, elnöki (prezidenciális) köztársaság vagy népköztársaság, az már a fent említett kormányforma kérdése, nincs köze az államforma meghatározásához.

Mindkét államforma ősi, tulajdonképpen egyidős az emberi civilizációval. Az emberiség történetének nagy részében a monarchiák voltak többségben, szemben napjainkkal, amikor a köztársaság a gyakoribb államforma.

Monarchiák
Crown of Saint Edward

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.