Megiddó

Megiddó (héberül: מגידו, arabul: المجیدو, ógörögül: Μεγιδδώ/Μαγεδδών, latinul: Mageddo, akkádul: MAGIDDU, MAGGADU, MAGIDDA és MAKIDA, egyiptomiul Maketi, Mektej, Makitu vagy Makedo) ókori alapítású város a mai Izrael területén.

Megiddó nevét az Amarna-levelek is említik.

A Biblia szerint (Jelenések Könyve 16,12-16) itt fog sor kerülni a végső csatára, az Armageddonra is, amikor a „fenevad” erői összecsapnak Isten hadaival.

Az i. e. 4. évezredtől az i. e. 4. századig létezett. A helyén ma Tell el-Muteszellim áll, a Jezreel-völgyben, Názárettől 15 km-re. A város már a korai és a középső bronzkorban is jelentős, erődített település volt. A történetírás két ízben is híres csata színhelyeként említi. Először i.e. 1456-ban[1] (egyes források szerint i.e. 1468-ban,[2] a német Wikipédiában 1457-ben) III. Thotmesz (Thutmószisz) egyiptomi fáraó aratott döntő győzelmet Szíria és Palesztina szövetségesi fölött. A fáraó seregével a tengerparti úton haladt észak felé, amikor hírül vette, hogy a szíriai uralkodók Kádes fejedelme által vezetett szövetséges csapatai Megiddóba értek. A fáraó tábornokai tanácsa ellenére a két felet elválasztó Kármel-hegyen átvezető három út közül a legrövidebbet választva, amelyik a legnehezebben járható volt, úgy meglepte az ellenséget, hogy az nem is tanúsított nagy ellenállást. Az egyiptomi sereg mindössze 83 harcost veszített és közel 900 harci szekeret zsákmányolt. III. Thotmesz, miután a várost elfoglalta, stratégiai jelentősége miatt (itt húzódott az Egyiptomot Mezopotámiával összekötő hadi út) fontos katonai támaszponttá és egyiptomi közigazgatási központtá tette. A csata következményeként Szíria egyiptomi fennhatóság alá került és az Egyiptomi Birodalom közvetlen szomszédja lett a hatalmas Mitanninak.

Bibliai lelőhelyek – Megiddó
Világörökség
Megiddó kapuja
Megiddó kapuja
Adatok
OrszágIzrael
Világörökség-azonosító1108-001
TípusKulturális helyszín
KritériumokII, III, IV, VI
Felvétel éve2005
Elhelyezkedése
Megiddó (Izrael)
Megiddó
Megiddó
Pozíció Izrael térképén
é. sz. 32° 35′, k. h. 35° 11′Koordináták: é. sz. 32° 35′, k. h. 35° 11′

A város története

Megiddo model
Megiddó makettje
JPF-TelMegiddo
Megiddó romjai

A termékeny Jezreel-völgyben az első földművelők valószínűleg már a korai újkőkorban (Neolitikum) i. e. 11000 körül telepedtek le. A település a bronzkorban, úgy i. e. 3200 és 2300 között fejlődött várossá. Ekkor már templomot, s a templomot körülvevő falat emeltek, melyet aztán kibővítettek. Megiddó vallási vonzáskörzete ekkoriban nyugati irányba tolódott el.

I. e. 2200 körül úgy tűnik, hogy egy kisebb visszaesés következett be a város fejlődésében, mert a templomot magánházakkal vették körül és kisebbre építették át, bár templom funkciója az épületnek megmaradt. Ez idő tájt a körzetben sokan visszatértek a nomád életformához.

A középső bronzkorban (i. e. 2000-1500) Megiddó ismét fejlődésnek indult. Új városfalat emeltek, ami még az alsó-várost is magába foglalta. A templom körül szintén új falat emeltek, a városfalhoz palotaszerű épületek építettek, és ekkor létesült egy palota is hatalmas termekkel és udvarokkal. A város ekkor lett egy fontos városállam központja.

Annak ellenére, hogy az egyiptomi fáraók a mai Izrael államait i. e. 1550-1200 között vazallusaikká tették, köztük Megiddót is, a város fejlődése nem tört meg. A város lakói egy mesés, új palotát építettek, ami a régit messze felülmúlta. A maradványok között gyönyörű arany foglalatokat, pokolköveket (lápisz) és elefántcsontból faragott figurákat találtak.

I. e. 1150 körül a várost lerombolták. Ezután az új Megiddó csak néhány egyszerű házból állt csak. A templom a filiszteusok alatt a vaskorszakig mégis használatban maradt. Jó száz évvel később a város a zsidó királyok uralma alá került. A korból származó palota maradványok egy fontos katonai központ képét mutatják. A katonai jelleg még tovább erősödött, amikor az i.e. 10. század végén egy tűzvész a város nagy részét elpusztította, s utána a szabaddá vált területeken katonai létesítményeket emeltek. Emellett még két hatalmas istálló és a vízellátást szolgáló építmény is ekkor épült. Megiddó, Karnakban, az I. Sesonk hadjáratát leíró reliefen is megtalálható. I. Sesonk leromboltatta a várost, azután egy győzelmét sztélét emeltetett, melynek töredékét megtalálták.

I. e. 900 körül az arámiak foglalták el és rombolták le a várost. Ezután a település teljesen újjáépült, sakktáblaszerű utcahálózatot kapott és az épületek négyötöde lakóházakból állt. Az északi városrészben emelt közigazgatási épületek egyikében uralkodott III. Tukulti-apil-ésarra asszír király, a frissen meghódított új tartománya, Szamaria fölött.

I. e. 609-ben lezajlott a második megiddói csata.

A város az asszírok i. e. 630-ban bekövetkezett kivonulása után Júdea királyának, Jósiásnak (ur. i. e. 640 vagy 638-609) a kezére került, aki szembeszállt az asszírok kivonulása után keletkezett hatalmi vákuumot betölteni akaró II. Nékó (ur. i. e. 610-595) fáraóval. Az egyiptomi sereg ugyan az újbabiloni terjeszkedés visszaszorítása érdekében indult útnak, de Júdea királya is fenyegetve érezte a hatalmát és ezért választotta az ellenállást. A csatát, amelyben Jósiás is elesett, az egyiptomiak nyerték. Jósiás utódját, Joakházt II. Nékó megfosztotta trónjától és egyiptomi fogságba vetette, ahol meg is halt. Júdea királyává a fáraó ezek után Jóákimot tette meg, s így az ország egy időre Egyiptom vazallusa lett.

Ezután a város jelentősége gyorsan csökkent, míg végül teljesen megszűnt.

A település környéke az évszázadok során még több ízben volt kisebb-nagyobb csatározások színhelye. Utoljára 1918-ban az Allenby tábornok vezette brit erők mértek itt súlyos vereséget a Török Birodalom csapataira.

Feltárása

Az első megiddói ásatásokat Gottlieb Schumacher végezte 1903-1905 között. A munkálatok anyagát hosszú időn keresztül nem tették közzé, és a legtöbb feljegyzés elpusztult az első világháborúban. A háború után Carl Watzinger publikálta a még megmaradt iratanyagot.

1925-ben indult a második ásatás, amely egészen a második világháború kitöréséig tartott. Az ásatás vezetője Clarence Fischer, Robert Lamon és Gordon Loud voltak.

1960, 1966, 1967 és 1971-ben Yigael Yadin ásatott a területen, de eredményeit nem tette közzé. Részleges jelentése 2005-ben jelent meg.

1994-96-ban Israel Finkelstein és David Ussishkin valamint Eric H. Cline végzett feltárásokat.

A település

Ancient Levant routes
Térkép a római kori Levantéről. Megiddó e korban már nem létezett, a kék színű vonal a Via Maris

A város két részből áll, a felsőváros (Citadella) és az alsóváros (lakónegyed). Az előbbi hat hektáros, az utóbbi négy hektár területen fekszik. Az alsóváros a Vádi Ara (Wādī ΄Āra) északkeleti végén ellenőrzi az ókori Közel-Kelet legfontosabb útvonalát, az Egyiptomot és Mezopotámiát összekötő kereskedelmi utat, a rómaiak által Via Marisnak nevezett utat. Ez alapozta meg a város jelentőségét. Ez az útvonal az asszírok idején kevéssé fontossá vált, Megiddó ettől vesztette el a térségben pozícióit.

A településen 18 kultúrréteget tártak fel. A legidősebb ismert romok a XVIIIB jelű rétegből kerültek elő, mindössze két hektáros területet foglal el, de rövid időn belül, már a XVIIIA réteg hat hektárosra növekedett. A középső bronzkori XIII réteg éri el a végleges 10 hektáros területet. A templom köré épülő első város körülbelül i. e. 3100-2300 között létezett. E szakaszban a templom köré fal épült, később a templomkörzetet hosszabb falakkal kibővítették.

A város utcahálózata tervszerű. A templomok és paloták körzetét nagy lakóházak, háztömbök szegélyezték, majd kisebb lakóházas tömbök következtek. I. e. 2200 körül a főtemplom körüli magánházak száma lecsökkent, az egész régióban a nomadizmus visszatérése jellemző.

I. e. 2000-1500 között, a középső bronzkorban Megiddó népessége újra megnőtt. Újabb falakat építettek, amelyek már nemcsak a templomot, hanem a várost is körülkerítették. A templomkörzet teljesen új falat kapott, amely magában foglalta már a nagy palotát a csarnokaival és udvaraival együtt. Ezzel kialakult az a fellegvártípus, amely az i. e. 2. évezredben Szíria, Mezopotámia és Anatólia térségében igen jellemző volt, és amely a görögök palotagazdaságának mintaképéül szolgált. Ezt nevezték a hettiták šarizziš kurtašnak.

A késői bronzkorban (i. e. 1500-1200 körül) jelentősen megváltozott a település képe, a falakon belül a templomot leszámítva szinte mindent átépítettek, ezenkívül két új palota létesült az északi városkapu közelében. Ezek a külső paloták körülbelül i. e. 1150-ig töretlenül fejlődtek, ekkor azonban (VII réteg) a város megsemmisül. A későbbiekben a déli szektoron kezdődtek építkezések, ezek azonban rendszertelenek, egységes tervezésnek vagy szabályozásnak nincs nyoma, a vaskor elején Megiddó egy néhány házból álló faluvá alakult. Az i. e. 11. században héber befolyási övezetté vált, a palotákat kaszárnyákká építették át és erődített jellegű várrá alakult.

Az i. e. 10. században újra megsemmisült a város legnagyobb része. I. Sesonk egyiptomi király karnaki feliratai még említik Megiddót, majd az arámiak i. e. 900 körül újra lerombolták. Ettől kezdve III. Tukulti-apil-ésarra hódításáig néhány lakóház és adminisztratív épületek álltak itt. Az asszír hódítás után minden lakója elhagyta.

Források

  • Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 863. o. ISBN 963-9257-07-9
  • Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1
  • Weiszhár Attila-Weiszhár Balázs: Csaták kislexikona. Maecenas Könyvkiadó 2000.
  • A német Wikipédia ugyanezen szócikke
  1. Csaták kislexikona
  2. Az emberiség krónikája.

Külső hivatkozások

Akházjáhu júdai király

Akházjáhu, más írásmóddal Áházia, Ochoziás (héberül: אֲחַזְיָה / ʼĂḥazyāhw ['megtartott az Úr'], görögül: Οχοζιας, latinul: Ahazia), (Kr. e. 864 k. – Kr. e. 842) Júda királya Kr. e. 843-tól Kr. e. 842-ig.

Jórám és Atália legkisebb fia (1Kir, 2Krón). Mivel bátyjait egy portyázó arab csapat elrabolta, ő lett édesapja utóda 22 éves korában. Anyja befolyására teret engedett országban Baál kultuszának. Együtt harcolt anyai nagybátyjával, Jórámmal az arámiak ellen, s elkísérte őt Jezréelbe, ahol Jórám a háborúban szerzett sebeit kezeltette. Ekkor az lázadó Jéhu vezér rajtuk ütött, Jórámot megölte, s a menekülő Akházjáhut is megsebesítette. Áháziának sikerült Megiddóig eljutnia, de ott sebébe belehalt. A 2Krón előadása szerint Jéhu előbb Aházjáhu rokonait ölette meg, akik kíséretében tartózkodtak, végül Somróban (Szamáriában) elfogták a bujkáló Áháziát is, és a vezér elé vitték, aki kivégeztette.

Akko (település)

Akko vagy Akkó, Akkon, a késő ókorban görögül Ptolemaiosz (ezenkívül ismertebb nevei még: Akers, Acre, Accho, Acco, Hacco illetve St. Jean d’Acre, görögül Ἄκη, héberül עכו ‘Akkô, arabul عكّا ʿAkkā) több mint négyezer éve lakott város Galileában, a mai Izrael északnyugati területén, a Földközi-tenger partján.

Az óvárosa, amely az UNESCO kulturális Világörökségének része, a Haifai-öböl északi részén, egy félszigeten található, és egy helyenként 150 méter széles erődítmény védi. A szárazföld felől mára már teljesen körbeveszi az új város. Míg az új városban többségében zsidó a lakosság, az óvárosban szinte kizárólag izraeli arabok laknak, és még ma is az egyik legorientálisabb hangulatú város Izraelben.2011-ben 46 464 lakosa volt.A városnak több évszázadon keresztül fontos kikötője volt a Földközi-tenger keleti részén, ez mára már erősen vesztett jelentőségéből. Gazdasági súlya ma az iparnak van, mindenekelőtt a vasfeldolgozásnak. A városnak van vasút-összeköttetése is a Naharija–Haifa vonalon.

Armageddon

Armageddon (héberül: הַר מְגִדֹּו , har M'giddo; ógörögül: Ἁρμαγεδών , Harmagedōn ; latinul: armagedon) héber szó, jelentése: Megiddó hegye.

Az izraeli Jezréel síkságának északi részén, Megiddó mellett emelkedik a magasba. Az egész vidéket uralja.

Az Amarna-levelek listája

Az Amarna-levelek listája.

Az ókor nagy csatái

Az ókor az emberiség történetének nagyon hosszú szakasza. Rengeteg háborút, még több csatát vívtak. Ezek legnagyobb része az ókor korai szakaszában nem rekonstruálható. Ahogy szaporodnak az ismert források az idő előrehaladtával, egyre több információ áll rendelkezésre a hadszervezetről, a hadseregről, fegyverzetről, taktikáról és stratégiáról. Az ókor történetének első nagyrészt rekonstruálható lefolyású csatája a hettiták és egyiptomiak között lezajló kádesi csata. De még a viszonylag jól ismertnek gondolt marathóni- vagy thermopülai csatáknak is sok vonatkozása megoldatlan, tévhitek terjednek róluk.

A háborúk és csaták története az egyes államok történelmének fontos fejezete, ezenkívül a technika fejlődésének is jó mutatója. A hadvezetés mestersége pedig már az ókorban átalakult hadművészetté.

Beér-Seva

Beér-Seva vagy Berseba (angol átírásban Beer-Sheva, héberül: באר שבע héber kiejtés, arabul: بِئْرْ اَلْسَبْع Bir asz-Szab arab kiejtés) az izraeli Negev-sivatag legnagyobb városa, melyet a „Negev fővárosának” is neveznek. A város az ország déli régiójának közigazgatási központja, mely helyet ad többek között a Ben-Gurion Egyetemnek, a Soroka kórháznak és az Izraeli Beér-Seva Sinfonietta zenekarnak. A város az ország 1948-as létrejötte óta figyelemreméltóan terjeszkedett. 20 évvel ezelőtt lakossága csupán 110 800 fő volt, míg 2012-ben lakosainak száma 197 269-re volt tehető, ezzel Izrael hatodik legnagyobb városa. Mai lakosságát főleg az arab államokból és a volt Szovjetunióból bevándorolt zsidók alkotják.

Hácór

Hácór (héber: תל חצור Tel Hacor) ókori város a mai Izrael északi részén. Romterülete 6 km-re fekszik Ros Pinnától (רֹאשׁ פִּנָּה), a Ros Pinna-Tiberias út mellett. 2005 óta az UNESCO kulturális világörökségének része.

I. e. 609

Évszázadok: i. e. 8. század – i. e. 7. század – i. e. 6. század

Évtizedek: i. e. 650-es évek – i. e. 640-es évek – i. e. 630-as évek – i. e. 620-as évek – i. e. 610-es évek – i. e. 600-as évek – i. e. 590-es évek – i. e. 580-as évek – i. e. 570-es évek – i. e. 560-as évek – i. e. 550-es évek

Évek: i. e. 614 – i. e. 613 – i. e. 612 – i. e. 611 – i. e. 610 – i. e. 609 – i. e. 608 – i. e. 607 – i. e. 606 – i. e. 605 – i. e. 604

III. Thotmesz

III. Thotmesz (uralkodói nevén Menheperré; i. e. 1483 körül, ur.: kb. i. e. 1479 – i. e. 1425. március 17., Théba) az ókori egyiptomi Újbirodalmat megalapító XVIII. dinasztia hatodik fáraója. Kisgyermekként került trónra apja, II. Thotmesz halála után. Mostohaanyja, Hatsepszut eleinte régensként kormányzott, majd fáraóvá koronáztatta magát, így Thotmesz csak huszonkét évvel később, Hatsepszut halála után kezdhette meg valódi uralkodását.

Az egyik legnagyobb hódító fáraó volt; uralkodása alatt Egyiptom minden addiginál tovább terjeszkedett. Tizenhét hadjárata során Észak-Szíriától a núbiai negyedik kataraktáig terjesztette ki birodalma határait. Több mint ötven templomot épített és jelentősen bővítette a karnaki templomegyüttest is. A Királyok völgyében temették el, fia, II. Amenhotep követte a trónon.

Izrael

Izrael (héberül: ישראל Jiszráél arabul: إسرائيل Iszráíl), hivatalos nevén Izrael Állam (héberül: מדינת ישראל Medinat Jiszráél arabul: دولة اسرائيل Daulat Iszráíl) a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partján fekvő ország.

Az izraeli államot 1948. május 14-én alapították meg. Az ország a történelmi Júdea és Izrael, ókori zsidó királyságok területén helyezkedik el. Lakóinak nagy része izraelita vallású zsidó, akik a szétszóratás 1850 éve után többnyire a második világháború és az európai holokauszt után vándoroltak vissza a térségbe. A lakosság további jelentős részét arabok alkotják, akik elődei az ókori zsidó államiság megszűnése után települtek be a századok során. A szomszédos államok és Izrael között az 1948-as újjáalapítás óta szinte folyamatosak az összetűzések.

Izrael világörökségi helyszínei

Izrael területéről eddig 9+1 helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint további tizennyolc helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló nemzetközi szerződést 2016 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük Izrael küldöttei 1999-ben.

Jezréel-völgy

A Jezréel-völgy (héberül: עמק יזרעאל , arabul: مرج إبن عامر) Izrael északi részén, Dél-Galilea területén elhelyezkedő termékeny síkság. Határai nyugatról a Kármel-hegy, keletre a Jordán völgye, északról a galileai hegyvidék, délről Szamária hegyei. A Kison patak folyik át rajta.

Neve az ókori Jezréel városának nevéből ered, amely a völgyben feküdt. A Biblia Megiddó síkságának is említi, mivel ez a város a völgy nyugati szélén feküdt. Súnem települése is a völgyben volt. Gyakran volt csatamező.

A terület a legkorábbi időktől fogva lakott. Az első földművelők valószínűleg már a korai újkőkorban (Neolitikum) Kr. e. 11 000 körül telepedtek le. Ásott kutat a Kr. e. 6500 körüli korból találtak itt a régészek.Ma Afula (héber: עֲפוּלָה) a völgy legnagyobb települése.

Kádes

Kádes (vagy Kinza, esetleg Qádes, Ḳādeš, akkádul: KIDŠU, mai nevén Tall al-Nabī Mandū Szíriában, arabul: تل النبي مندو, nem tévesztendő össze a dél-izraeli Kádessel, vagy a kánaánita Kedessel) fontos ókori városállam. A hasonló nevű települések miatt néha Orontész-menti Kádesnek is nevezik. Az ókorban a levantei kereskedelmi utak egyik ellenőrzőpontja, kiemelt stratégiai fontosságú település.

Kánaániták (Biblia)

A kánaániták Palesztina régiójában, az izraeliták bevándorlása előtti, főleg szemita eredetű őslakosság gyakran összefoglaló megnevezése.

Ők nem alkottak egységes etnikumot, hanem számos, egymással rokon népcsoport és törzs kötelékét.

Amikor az izraeliták megkezdték a honfoglalásukat, Kánaán sok városállamból, vagyis kisebb királyságokból állt, de némi összetartás is mutatkozott a városállamok között. Az izraeliták azt találták, hogy Kánaán gyümölcsökben gazdag vidék, és nagyobb települései jól megerősített városok.A filiszteusokat - akik nagyjából az izraelitákkal egy időben érkeztek Palesztina területére - nem a kánaánita népek között tartják számon, de Palesztina róluk kapta a nevét.

Megiddói csata (egyértelműsítő lap)

Megiddó városánál három jelentős csatát tart számon a történelem.

Megiddói csata; az egyiptomiak kánaáni terjeszkedésének egyik jelentős csatája az i. e. 15. században

Megiddói csata; Egyiptom és Júdea összecsapása i. e. 609-ben

Megiddói csata; az első világháborúban az angolok és törökök egyik összecsapása

Megiddói csata (i. e. 15. század)

Az első megiddói csata néven a Megiddó városától északnyugatra i. e. 1457. április 25-én lezajlott ütközetet említi a történelemírás. Ez az első olyan hadjárat, amelynek részletes leírását ismerjük, valamint nagy vonalakban felvázolható a csata menete is.

A csatára III. Thotmesz egyiptomi fáraó uralkodásának 23. évében került sor. Az események a karnaki Ámon-templom hieroglifáiból és más egyiptomi feliratokból váltak ismertté.

Megiddói csata (i. e. 609)

A második megiddói csata Egyiptom és Júdea között zajlott le i. e. 609-ben. Közvetlen oka, hogy a Karkemis felé vonuló II. Nékó egyiptomi királyt Jósiás júdai király nem engedte átvonulni az országán. Ezt a csatát a Biblia a Krónikák 2. könyvének 35. részében említi.

Tel-Aviv

Tel-Aviv-Jaffa (héberül: תל אביב-יפו arabul: تل أبيب Tal-abib)

Izrael második legnagyobb városa; a Földközi-tenger partján fekszik. Az ország gazdasági és kulturális központja.

Ez a központja Izrael legnagyobb agglomerációjának, a "Gus Dan"nak (Dan blokk), melynek teljes lakossága 2006-ban 3,8 millió fő volt, és amely észak-déli kiterjedésében Netánját és Asdódot is magába foglalja.A szűkebb értelemben vett város lakossága 2015-ben 433 000 fő, területe 50,6 km².

Mivel a nemzetközi közösség nem ismeri el Jeruzsálemet Izrael fővárosának, továbbá Tel-Aviv központi helyzete miatt számos nagykövetség itt működik.

Izrael világörökségi helyszínei
Világörökség logo 2Izrael
Az Ószövetség története

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.