Manassze


Manassze, a Károli Bibliában: Manassé (héberül: מְנַשֶּׁה) bibliai személy, József elsőszülött fia, Izrael 12 törzse egyikének ősatyja.

József és egyiptomi feleségének, Ászenát (Ásznát) legidősebb fia. Nagyapja, Jákob, halálos ágyán Manassze testvérének, Efraimnak adta elsőrendű áldását.[1]

Manassze
Jákób megáldja Manasszét és Efraimot
Jákób megáldja Manasszét és Efraimot

Született kb. Kr. e. 17. század
Egyiptom
Szülei József, Aszenáth

Manassze törzse

12 staemme israels
A honfoglalás után a 12 törzs területe

Mivel a papi szolgálatot ellátó Lévi törzse a kánaáni honfoglalás után nem részesült területben, de hogy a törzsi létszám továbbra is 12 maradjon, a léviták helyett Manassze és Efraim törzse emelkedhettek törzsi rangra.

A Manassze törzsi férfiak a honfoglalás előtt 52 700-an voltak.[2] Ők és családjaik a Jordán folyó két partján kaptak birtokot. Nagy területet kaptak, de a honfoglaláskor sok kánaánita várost még nem tudtak bevenni, erre csak később került sor.[3]

E törzsből származott a bírák közül Gedeon, aki megszabadította az izraelitákat a midiániták sanyargatásától.[4]

Manassze területén feküdt Tirca (az ország kettészakadása után az Izraeli Királyság egyik székhelye), majd Szamária, a későbbi főváros is.

A babiloni fogság után sok Manassze törzsbeli család lakott Jeruzsálemben.[5]

Kapcsolódó cikkek

Jegyzetek

  1. 1. Móz 48. rész
  2. 4. Móz. 26:28–34, 37
  3. Józs. 17, 12-13
  4. Bírák 6:11–16, 33–35; 7:23; 8:22
  5. 1.Krón 9:1–3

Források

  • Bibliai nevek és fogalmak, 8. kiadás, Evangéliumi Kiadó
  • R. P. Nettelhorst: A Biblia 100 alakja, 2008
A zsidók története a történelmi Izrael területén

A tudósok talán sohasem fognak megegyezni abban, hogy a zsidók történelmének jól meghatározható körvonalai pontosan mikor emelkedtek ki a történelem előtti kor ködéből. A saját eredetükről szóló hagyományos zsidó beszámolók, amelyeket a Tórában jegyeztek le, távol áll attól, hogy puszta folklór vagy törzsi emlékezet lenne. Egyes régészek szerint az ősi történeteket régészeti anyagok is bizonyítják.

Ez a szócikk a zsidóság történetét tekinti át a történelmi Izrael (azaz későbbi nevén Palesztina) területén.

Az ókori Izrael törzsei

Izráel törzsei, vagyis a 12 törzs az Ószövetségben, Mózes könyveinek leírása alapján Jákob 12 fiának leszármazottaiból formálódtak.

A 12 törzs: Rúben · Simeon · Lévi · Júda · Dán · Gád(wd) · Naftali · Áser(wd) · Izsakhár · Zebulon · József · Benjámin

Miután Lévi leszármazottai, az úgynevezett léviták a papi szolgálatokat látták el és az izraelita honfoglalás idején nem kaptak külön földterületet - de hogy a törzsi létszám 12 maradjon - József két fiának leszármazottai: Manassze (Manassé) és Efraim emelkedhettek törzsi rangra.

Az Ószövetségben említett héber "ezer" szó jelentését sokan vitatják, és ez magyarázatot adhat a Mózes könyveinek szokatlanul magas népszámlálási számadataira.

Bibliai személyek listája

Ez a szócikk kizárólag a Wikipédián szócikkel rendelkező ó- és újszövetségi bibliai személyek listáját tartalmazza. A lista nem tartalmazza a Bibliában szereplő istenségeket (vagy természetfölötti lényeket), sem a fiktív, vagy a később kitalált, vagy a szövegből egyértelműen nem adatolható személyeket.

A, Á B C Cs D Dz Dzs E, É F G Gy H I, Í J K L Ly M N Ny O, Ó Ö, Ő P Q R S Sz T Ty U, Ú Ü, Ű V W X Y Z Zs

Codex Vaticanus

A Codex Vaticanus (Vatikáni kódex) a legértékesebb görög kézirata a Bibliának a Kr. u. IV. század elejéről. 1457-től őrzik a Vatikánban, innen kapta a nevét. Korábbi történetéről nem tudunk. Egyesek szerint Egyiptomban, mások szerint Cezáreában keletkezett. A kódex az alexandriai szövegtípushoz tartozik. A kódex jelölése a szakirodalomban: B vagy 03.

Ez a nagybetűs kódex valószínűleg teljes Biblia volt, de az Ószövetségből elvesztek lapok, és az Újszövetség sem teljes. Hiányzik a Zsidóknak írt levél 9,15-13,25; a pasztorális levelek; a Filemonhoz írt levél és A jelenések könyve. Mérete 27-28 x 27–28 cm. Az Ószövetség 617 fóliót tartalmaz. Nem található meg benne Manassze imája és a Makkabeusok könyvei sem. Az Újszövetség 142 fólióból áll.

A pergamenre írt kódex minden oldala három kolumnát tartalmaz, mindegyikben 40-44 sorral, soronként 14-18 betűvel. A betűket barna tintával írták, interpunkció nélkül folyamatos írással. A szöveg 2 különböző kéz munkája, melyet 2 korrektor javított. A kézirat az újszövetségi rész margóján kettős pontokat (umlaut) tartalmaz. Úgy tűnik az esetleges szövegvariánsok jelzésére. E kérdésben a kutatások ma is folynak.

A könyvet a tudományos kutatás elől hosszú ideig elzárták, mígnem 1889-1890-ben, illetve 1904-1907-ben fakszimile kiadásai meg nem jelentek, ez utóbbi a „Codices e Vaticanis selecti phototypice expressi" címmel.

Dán (Biblia)

Dán (héberül: דָּן, jelentése: bíró) bibliai személy, Jákob és annak ágyasa, Bilha fia. Izráel 12 törzse egyikének ősatyja.

Jákob felesége, Ráhel sok éven át hiába próbált teherbe esni, s attól való félelmében, hogy gyermektelen marad, szolgálólányát kínálta fel férjének, hogy tőle szülessen gyermeke. Amikor világra jött Dán, Ráhel hálát adott Istennek: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak

Efraim (Biblia)

Efraim (héberül: אֶפְרָיִם) bibliai személy, József második fia, Izrael 12 törzse egyikének ősatyja.

Nagyapja, Jákob a halálos ágyán - annak ellenére hogy Manassze volt az elsőszülött - neki adta elsőrendű áldását. Talán ez lehet az oka annak, hogy a késő héber költészetben Efraim törzsének neve egész Izráel szinonimájaként is előfordul.

Izraelita honfoglalás

Ez a szócikk az izraeliták ókori honfoglalásáról szól a Héber Biblia (Ószövetség) és a régészeti leletek alapján.

A Biblia és a zsidó történelem kutatói nem értenek tökéletesen egyet abban, hogy az Egyiptomból való kivonulás (exodus) és a honfoglalás pontosan mikor is történhetett. Az egyik leginkább elfogadott felfogás szerint a Kr. e. 13. században. Ha ez az időpont a helyes, akkor Izráel vándorlása és honfoglalása csak egy része volt annak a nagy népmozgásnak, amely e század végén folyt egész Elő-Ázsiában, közelebbről Kánaán környékén is. (Valószínűleg valamilyen természeti csapás is szerepet játszhatott ebben.)

Ez idő táján jelentek meg Kánaántól északra és ÉK-re az arámok és alkottak kisebb államokat. Az izraelitákkal közel egy időben az ún. tengeri népek özönlötték el Kis-Ázsiát és a Hettita Birodalom megsemmisítése után dél felé nyomultak a tengerpart mentén. A tengeri népek közé tartoztak a filiszteusok is, akik Palesztina partvidékén telepedtek le és később az izraeliták legerősebb ellenségévé váltak.

A második nézet szerint a honfoglalás (kezdete) a Kr. e. 16. században történt - ahogy az Újszövetség is említi. Erre az időszakra esik Jerikó városfalainak régészetileg igazolt elpusztulása is. Ebben az esetben a mintegy 40 évvel korábbi, az Exodusban leírt egyiptomi tíz csapás egy része is kapcsolatba hozható a thírai vulkánkitöréssel.A harmadik változat szerint a honfoglalás a Kr. e. 15. században történt.A palesztinai régészeti kutatók többségének mai álláspontja szerint az Ígéret földjének meghódítása Kr. e. 1240 körül kezdődött. E kutatók szerint Józsué, majd a Bírák könyve a Kr. e. 1240 - 1050 közötti történéseket beszéli el. Több tudós is azt az elméletet vallja, hogy az izraeliták fokozatosan szivárogtak be Kánaán földjére. Mások szerint a letelepedéssel egy időben különböző törzsek hagyták el Egyiptomot és keveredtek az izraelitákkal. Félrevezető tehát, ha azokat az emlékeket, amelyek a kánaánita városok késő bronzkori pusztulását bizonyítják, kizárólag Izráel bevonulásával hozzuk kapcsolatba. A bételi, bét-semesi, hácór stb. ásatások ugyan Kr. e. 13. századi rombolásról tanúskodnak, ám az időpont csak megközelítő pontosságú és a városok sem feltétlenül egy időben pusztultak el.A honfoglalással foglalkozó Józsué könyve könyve Mózes halála után folytatja Izrael történetét és Kánaán meghódításán át egészen Józsué haláláig jut el.

Az ószövetségi őstörténetek feltételezhetően - vagy legalábbis egy részük - szájhagyomány útján terjedtek, mígnem megkapták jelenleg is ismert, írott formájukat. A Józsué könyve viszonylag gyors hódításról beszél, míg a következő ószövetségi könyv, a Bírák könyve kissé más képet fest a csatározásokról. A két könyv megegyezik viszont abban, hogy egyaránt az Istenbe vetett hit fontosságát hangsúlyozza, hiszen Józsué serege Isten iránti engedelmességének köszönhette sikerét.

József (Jákob fia)

József héberül: יוֹסֵף ) bibliai szereplő, Jákob és Ráhel idősebbik fia.

Az ószövetségi történet szerint mivel ő volt apja kedvenc fia, féltestvérei irigységből eladták rabszolgának. József álmokat látott, amikben a testvérei leborultak előtte. Egyiptomba került, ahol a fáraó főemberének, a testőrök parancsnokának Potifárnak a szolgája lett. Jó viszonyba került gazdájával. Gazdájának felesége megpróbálta elcsábítani, majd mikor József ellenállt neki, a feleség megvádolta, hogy József megpróbálta megerőszakolni. Potifár a börtönbe vetette Józsefet. Ez a motívum egy, a korabeli világban rendkívül elterjedt mítosz, az Asertu és Baál (hettita Aszerdusz és a Viharisten, ugariti Atirat és Baál, föníciai Asera és Baál). Az istennő neve összevethető József feleségének nevével, Aszenáthhal.

József börtönbe került, ahol megfejtette két rab álmát: az egyikre kivégzés várt, a másikat szabadon bocsátották. Az egyik a fáraó pékmestere, a másik a fáraó főpohárnoka volt. Mikor ez bekövetkezett, József arra kérte a főpohárnokot, hogy ne felejtse el megemlíteni ezt a fáraónak. A fáraó pár évvel később hívta, hogy fejtse meg álmát; József megjövendölte, hogy hét bő és hét szűk esztendő következik Egyiptom földjén. Így Egyiptom tudott élelmet raktározni, és mikor a egész térségben bekövetkezett az éhínség, József apja és testvérei is a családjaikkal együtt bevándoroltak, hogy ne haljanak éhen. Jákob leszármazottaiból - a Biblia alapján - később rabszolgák lettek és Mózes vezetésével hagyták el végül az országot.

A fáraó Józsefnek a héber neve helyett a Czafenát-Pahneákh egyiptomi nevet adományozta aminek jelentése: élők eledele, élet kenyere, kenyérosztó. Felesége Aszenáth volt, Ré héliopoliszi főpapjának a lánya; két fiuk, Efraim és Manassze két zsidó törzs ősatyja lett. József története szerepel a Koránban is.

József 30 évesen került nagy hatalomra Egyiptomban és 110 éves koráig élt valószínűleg Kr. e. 1750 - 1600 között. Halála után a testét bebalzsamozták, amelyet később a zsidók, Egyiptomból való kivonulásuk idején magukkal vittek és végül a kánaáni Szikem közelében temették el.

Kocsó Gábor

Kocsó Gábor (Budapest, 1958. július 31.) magyar színész.

Manasszesz (egyértelműsítő lap)

Manasszesz vagy Manassze, az ókori Izráel egyik törzse

Manasszesz, ókori júdai király

Manasszesz Krónika

Manassé júdai király

Manassé, más írásmóddal Manassze, Manasszesz (héberül: מְנַשֶּׁה ['feledékeny'], görögül: Μανασσης, latinul: Manasses), (Kr. e 709 k. – Kr. e. 643) Júda társkirálya Kr. e. 697-től, királya Kr. e. 687-től haláláig. A 2Kir. 21:1 szerint 12 éves volt a trónra lépésekor, és 55 éven át tartott a regnálása. Uralko­dását a deuteronomista történetírás erkölcsi hanyatlásként értékeli. A régészeti leletek tanúságai szerint ugyanakkor Manassé regnálása alatt Júda gazdasága és külpolitikája stabil alapokon állt.

Ézsaiás mennybemenetele

Ézsaiás/Izaiás mennybemenetele (latinul: Ascensio Isaiae) két tartalmilag egymástól különálló könyvből álló apokrif irat. Első része Ézsaiás próféta halálát beszéli el: a próféta Manassé júdai király uralkodása alatt fafűrésszel ketté fűrészeltetett. A második rész Ézsaiás útját írja le a 7 mennyen keresztül, illetve azt, hogy közben Istentől megkapta a kinyilatkoztatást Jézus Krisztus születéséről, haláláról, és második eljöveteléről. Az első rész keletkezési idejét egyesek a Kr. e. 1. századra, a másodikét Kr. u. 2. századra teszik. Az első íróját zsidónak, a másodikét kereszténynek tekintik.

Izráel 12 törzse
1695 Eretz Israel map in Amsterdam Haggada by Abraham Bar-Jacob

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.