Mózes negyedik könyve

Mózes negyedik könyve az Ószövetség egy protokanonikus könyve.

Elnevezései

Mózes negyedik könyve a protestáns kánonban, a katolikusok Számok könyvének (Numeri), míg a zsidó kánonban Bemidbar, a „pusztában” a neve, a könyv kezdőszaváról nevezték el.

Mondanivalója

A pusztában bolyongó zsidó nép 38 éves történetét mondja el. Az elbeszélés kezdődik az Egyiptomból való kivonulás utáni második évtől – a Sínai-hegyen történtektől –, és avval a nappal fejeződik be, hogy az ígéret földjéhez érkeznek. A könyv azért kapta a Számok könyve nevet, mert az első négy fejezetben leírják a „számbavételt”, azaz a népszámlálást. A hosszú vándorlás csalódást és zúgolódást hozott. Egyes csoportok visszasírták az Egyiptomi tartózkodást. Ezért abból a nemzedékből, akik átélték azokat az isteni csodákat csak három ember éri meg a könyv végét jelentő érkezési pillanatot – Mózes, Káleb és Józsué –, és csak ketten léphettek Kánaánba: Káleb és Józsué.

Népszámlálás

A fegyverforgató nép 600 ezer, így akár két-három milliós embertömegről beszélhetünk.

Egyes bibliakutatók viszont feltételezik, hogy az „ezer” szó nem számot jelent, hanem vezért; más kutatók családot vélnek felfedezni a szó igazi jelentése mögött.

Táborozás és menetelés

A szentélyben jelezte az Úr akaratát: ha felhője – nappal felhő, éjszaka tűz –, leszállt, ott tábort vertek. Amikor felszállt, tábort bontottak és elindultak. Az indulást kürtszó jelezte. A menetet Júda törzse vezette, a hátvédet Dán, Aser és Naftali fiai alkották. A tizenkét törzsnek meg volt határozva a sátorverés sorrendje.

Lázadások

  • a manna – melyet Isten az égből leesve adott a népnek –, először ízletes volt, de aztán megunták és Egyiptomba vágyakoztak vissza. Isten ugyan megadta nekik a más élelmet, de meg is büntette őket.
  • Mirjám és Áron panasza Mózes ellen. Isten itt is megbünteti Mirjámot.
  • 12 kémet küldenek az Ígéret földjére. Amikor visszaérkeznek tíz összebeszélve hazudik, akik óriásoknak írják le a kánaánitákat.
  • Kórach, Dátán és Abirám lázadása kifogásolta, hogy Áron egyedül tölti be a papi tisztséget. A másik kettő Mózest vádolta, hogy jogtalanul uralkodik, és nem tudta bevezetni őket az Ígéret Földjére. Isten megnyitotta a földet és a hasadékba estek a lázadók.
Nicolas Poussin - Moïse faisant jaillir l'eau du rocher
Nicolas Poussin festménye: Mózes vizet fakaszt

Csodák

  • Áron botja kizöldellt, ami azt jelenthette a népnek, hogy Isten választása őrá esett, semmi kétség.
  • Mózes botjával vizet fakaszt a mészkő sziklában.

Bileám szamara

Bileám, akinek az Úr angyala elállja a szamarának útját, végül is háromszor áldja meg Izraelt szavaival.

Rézkígyó

Egy veszélyes helyen kell átkelniük. Mózes Isten parancsára rézkígyót épít egy kereszt alakú póznára. Aki a mérges kígyó megmar és feltekint a rézkígyóra, meggyógyul, aki nem tekint fel meghal. A keresztények a gyógyító Jézus első előképét látják a keresztfán, ebben a példában.

Források

További információk

Beth Din

A Beth Din egy ősi, még ma is élő, a zsidó vallási életben működő jogi intézmény. Héberül szó szerinti jelentése: törvény háza. Elősegíti, hogy vitás kérdésekben a felek megegyezésre jussanak, egy vagy több feljogosított vallási személy döntése alapján, melyet a felek is elfogadnak.

Az ítélkezés a zsidó alaptörvény, a Tóra szerint működik. A Tórát a Sinai hegyén kaptuk meg. Mózes volt az egyetlen bíró ekkor. De nem bírt az emberekkel, és a Teremtőhöz fordult, ezt olvashatjuk a 3. könyv 11. szakaszában. Megoldásnak javasolja 70 bölcs összegyűjtését, ez lett a Szanhedrin, a zsidó törvényhozás alapja. Mózes negyedik könyvének 11, 14, 16. fejezete a szabályokról ír, de a technikák később alakultak ki. Több módszere volt a tárgyalási folyamatnak. A diaszpórában a Talmud és a Maimonidésznél leírtak szerint működik, ebből parancs fakadt. Már ebben szerepel, hogy az ítélet előtt egyezzenek meg a felek. Amennyiben a két fél között nincs egyetértés, akkor is a kompromisszumra (psara) kell törekedni, melyet határozatba foglaltak.

Egy zsidó egy másik zsidót csak a Beth Dinen keresztül perelhet. Ezt csak nagyon ritka estben lehet kikerülni, ha bonyolult pénzügyi esetről van szó. A Mózes negyedik könyve említ ilyen esetet, amikor egyik ember a másiknak kárt okoz, mely lehet testi vagy anyagi jellegű. Vallási ítéleteket hozhat a Beth Din házassági, válási és örökségi ügyekben, melyről a Mózes második és negyedik könyvében olvashatunk. A Talmud Misna (Moed, Ktubot, Babakama, Mocija) traktátusához tartoznak e témák. Eredetileg 70-en (70 bölcs) voltak a bírói testületben, utódjaik is ezek leszármazottjai. A XV–XVI. században jesivákat állítottak fel, ott tanították a jövő bíráit. A rabbik a felmerült kérdésekre könyvekben válaszoltak, a válaszokat a Responsák néven ismertük meg. A döntések visszanézhetőek. Két jesiva volt Babilonban a VI. és VII. században. Fennmaradt a római kori és spanyol vallási bíróság története is. Ezután a zsidók szétszóródtak, ez nehezítette a vallási bíróságok munkáját. A jesivák írásos anyagai nehezen terjedtek el, a nyomdai munka nehézkes volt.

Az első Szenttemplom pusztulása után még a Szanhedrin tevékenykedett. Ezután már a zsidók szétszóratásban éltek, egy, illetve három bíró vett részt a döntésekben. A lehetséges megfelelő bírók száma csökkent az idők folyamán, és tudás szintjük is elmaradt a korábbiaktól. Halált okozó ügyekben nem hoztak ítéletet. A 2. Szenttemplom korabeli működéséről a Talmudban olvashatunk. Közben a Talmudot kezdik felejteni az emberek. A Szentföld lakosságának a száma csökken, Babilonba kerülnek át a bölcsekkel együtt. Le kell írni a Talmudot, valamint a Misnát is vitákkal együtt. Constantinus idején a IV. században lezárják a Talmudot, mely babiloni Talmud néven marad fenn. A VI. században két város, Pompedita és Szura fejlődött, ahol bölcsek laktak, jesivákat alapítottak, folytatták a hagyományokat. Csak a 70 bölcs leszármazottja, felavatott rabbi lehetett dayan (vallásügyi bíró). Az emberek egyre jobban felejtik a vallást, tanítani kell őket. Az ezt követő kor a Talmud Ktubot traktátusában szerepel, hogy a XI. században reneszánszát éli a vallás. A szétszóródás hatással van mindig a hitéletre. A temető és a mikve fontos volt a megalakuló közösségeknek. A Talmudból tájékozódnak vallási kérdésekről, valamint a tudást segítették a Responsák tanulmányozása a XV. századtól, melyet napjainkban is használnak.

A diaszpórában nem születnek nagyszámú ítéletek, a bírók törekednek a kompromisszumos megoldásokra. Spanyolországban, Kelet-Európában ügyelnek a belső törvények végrehajtására, a XI. században ez így működött. Ekkor már az emberek adót fizettek, és gettókban laktak. Nem ismert a működése a XVI. századig, mivel a zsidók szétszóródtak. A XVI–XVIII. században az északi államokban, négy országban működik a Beth Din, mely Kelet-Európában szintén elismert volt.

Charles Henry Mackintosh

Mackintosh Charles Henry (1820. október, Glenmalure kaszárnya, Írország – 1896. november) keresztény prédikátor, író és újságalapító.

Halak

A halak (Pisces) a gerinchúrosok (Chordata) törzsének egy nem rendszertani csoportja. Régebben egységes osztályként tartották számon, mára azonban az elsődlegesen vízi gerinces állatok (tehát nem a másodlagosan vízi életmódúvá vált szárazföldiek, pl. a cetek) gyűjtőnevévé vált. A négylábúakon (Tetrapoda) kívül a koponyások (Craniata) kládjába tartozó összes élőlény hal.

A halak tehát nem egységes rendszertani kategória (taxon, illetve klád), mert parafiletikus csoportot alkotnak, mivel nincs olyan közös levezetett (apomorf) jellemzőjük, amely valamennyiükre érvényes volna és semmilyen más gerinces állatra nem volna érvényes. Közös tulajdonságaik a „nem négylábú” jellegükből következik, ami viszont ősi tulajdonság, így csupán ebben az ősi tulajdonságban való megegyezés (szünpleziomorfia) jellemzi őket.

A csoporton kívül még néhány olyan élőlénycsoport neve is tartalmazza a hal szót, amelyek rendszertanilag valójában nem tartoznak a halak közé. Ilyenek például a puhatestűek közé tartozó tintahalak (Sepiida), valamint a lándzsahalaknak nevezett apró fejgerinchúrosok. Szintén nem hal a békák vízben élő lárvája az ebihal, ahogyan a többi kétéltű vízben élő, halszerű alakja sem. Valamennyi négylábú állat, így az ember is az embrionális fejlődése egy jellemző szakaszában halhoz hasonló, mivel az egyedfejlődés során láthatóvá válhatnak a közös evolúciós múlt nyomai.

Napjainkra több mint 31 000 fajuk ismert és rendszerezett, ebből a recens fajok száma 28 000. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája 1200 veszélyeztetett fajt sorol fel, de a vizsgálat kevesebb mint 3000 halfajra terjedt ki, így a veszélyeztetett halfajok száma ennél jóval nagyobb.

Kineret-tó

A Kineret-tó (Galileai-tenger, Tiberiás tava, a Bibliában Genezáreti-tó) Izrael legnagyobb édesvízű tava. 2000 óta a Világörökség várólistáján szerepel a „Jézus és az apostolok galileai útvonala” gyűjtőelnevezésen belül.A Föld legalacsonyabban (209 méterrel a tengerszint alatt) fekvő édesvizű tava. (Az abszolút rekordtartó a közeli, sós vizű Holt-tenger).

Hossza mintegy 21 kilométer, legnagyobb szélessége 13 kilométer. Kerülete 53 kilométer, területe 166 km², legnagyobb mélysége kb. 43 méter, vízmennyisége körülbelül 4 km³, de a 2010-es évek aszályos időjárása miatt vízmennyisége folyamatosan csökkent.

Mózes

Mózes (egyiptomiul, latin betűkkel: Mosze, jelentése: „fia valakinek”, „gyermek”; héberül: משה, latinosan: Moyses) az egyik legismertebb bibliai alak. A judaizmus, a kereszténység, az iszlám és több kisebb vallás nagy prófétája, a hagyomány szerint az Ószövetség első öt könyvének szerzője. Létezése és a Biblia szerint hozzá kötődő események történelmi alapja vitatott.

A Mózes második könyvében, az Exodusban leírtak szerint a zsidók valaha rabszolgaságban éltek Egyiptomban. Egyszer a fáraó parancsba adta a zsidó elsőszülött fiúgyermekek megölését, és Mózes anyja úgy kerülte el fia kivégzését, hogy az újszülött gyermeket egy kosárban a Nílus vizére tette. Mózest a fáraó leánya találta meg és nevelte föl hercegként, aki felnőve kivezette a zsidókat Egyiptomból az ígéret földjére. Ez a motívum Sarrukín akkád király születési legendájának parafrázisát idézi fel egyes kutatók szerint. A történelmi korszak és a fáraó neve nem azonosítható teljes bizonyossággal, egyes vélekedések szerint II. Ramszesz vagy Merenptah uralkodása alatti események ihlették a bibliai történetét.

Mózes első könyve

Mózes első könyve vagy a Teremtés könyve, másként a Genezis (héberül: בראשית Berésít/Brésít, askenázi: Brejsisz; jiddis: בראשית Brejsesz) a Biblia, a keresztény Ószövetség, valamint a Tóra első könyve.

Mózes második könyve

Az Exodus ide irányít át. A többi jelentéséhez lásd: Exodus (egyértelműsítő lap)Mózes második könyve, más néven A kivonulás könyve – héberül: שֵׁמוֹת Sémót vagy שְׁמוֹת Semót/Smót („Nevek”), askenázi: Smajsz; jiddis: שמות Smojsz; latinul: Exodus („Kivonulás”) – a zsidó vallásban a Tóra, a kereszténységben pedig az Ószövetség, azon belül a Pentateuchus második könyve. A hagyomány Mózes prófétának tulajdonítja.

Az esemény történetileg nem igazolható. Egyrészt az ókori Egyiptomban a görög-római kor előtt csak nagyon kis létszámban vagy egyáltalán nem létezett rabszolgaság, másrészt nem utalnak források a kivonulásra. Egyesek szerint, amennyiben megtörtént, II. Ramszesz uralkodásának idejére (i. e. 13. század) tehető.

Rúben törzse

A héber Biblia alapján Rúben törzse (héberül: שֵׁבֶט רְאוּבֵן) Izrael tizenkét törzsének egyike. Rúben törzsének területe Gádéhoz és Manassé területének feléhez hasonlóan a Jordán keleti részén húzódott.

A bibliai elbeszélés alapján a törzs Jákob pátriárka fiától, Rúbentől származik. Rúben és a többi kilenc törzs együtt alkották Izrael északi királyságát. A törzs a királyság felbomlásával Kr. e. 723 körül teljesen eltűnt.

Szent sátor

A szent sátor a Bibliában említett sátorszentély, amely istentiszteleti és áldozati helyül szolgált a zsidóknak az exodus, azaz az egyiptomi kivonulás után, a Sínai-hegyi szövetségkötéstől Salamon király templomának elkészültéig.

A szent sátort a Sínai-hegy lábánál építették, pontosan Isten útmutatása szerint, és az Egyiptomból való kivonulás második évének első napján állították fel. Az izraeliták a pusztai vándorlásuk alatt magukkal vitték, majd az izraeliták kánaáni honfoglalása után először Gilgálban, majd Siló városában állították fel. Dávid király Jeruzsálemben állíttatta fel, ahol aztán Salamon király végül állandó templomot építtetett.

Az Újszövetség alapján a szent sátor és funkciója csak előképe volt Jézus bűntől való megváltásának és a mennyei szent helynek. Jézus kereszthalálakor a templomi szentélyt a szentek-szentjétől elválasztó kárpit teljes hosszában kettéhasadt, ezzel jelezve hogy a földi szentély és az ótestamentumi ceremónia szerepe beteljesedett és egyben véget ért.

Tóra

A Tóra (héberül: תּוֹרָה Tórá, Torá, ask: Tajró / Tajre, jiddis kiejtéssel tojre), vagy más néven a Mózesi könyvek vagy Pentateuchus a Biblia ótestamentumi részének első öt könyve, amelyet a zsidó és a keresztény hagyomány kevés kivételtől eltekintve Mózesnek tulajdonított, és amelyet a konzervatív bibliamagyarázat lényegét tekintve ma is Mózestől származtat.

A Mózesi könyveket a zsidók az időszámításunk előtti 2. századig egy könyvként kezelték és Tórának (héber: tanítás, intés, eligazítás, papi döntvény, szabály, törvény) nevezték, amely elnevezés ma is használatos. A Tóra a Tanak részét képezi, de a zsidó vallás azon belül különleges jelentőséget tulajdonít neki. A Tóra a zsidók legrégibb írásos emlékeit őrzi és leírja a zsidó nép őstörténetét a világ teremtésétől, Istennel kötött szövetségein keresztül, a Mózes közvetítése által kapott törvényekig.

Az időszámításunk kezdete körüli időkben a Tórát technikai okokból öt könyvre osztották és Pentateukhosznak is nevezték (a pente = öt és teukhosz = tekercs, könyv görög szóból).

Áron (Biblia)

Áron bibliai személy, Mózes testvére, akivel együtt Jákob fiának, Lévinek a dédunokája volt.

A Biblia és a Korán is említi.

Az Ószövetség könyvei
Köln-Tora-und-Innenansicht-Synagoge-Glockengasse-040
Héber Biblia
(Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánon legalább egyikében megtalálhatóak.)

1 Mózes · 2 Mózes · 3 Mózes · 4 Mózes · 5 Mózes · Józsué · Bírák · Rúth · 1–2 Sámuel · 1–2 Királyok · 1–2 Krónikák · Esdrás · Nehémiás · Eszter · Jób · Zsoltárok · Példabeszédek · Prédikátor · Énekek · Ézsaiás · Jeremiás · Siralmak · Ezékiel · Dániel · Hóseás · Jóel · Ámós · Abdiás · Jónás · Mikeás · Náhum · Habakuk · Szofoniás · Aggeus · Zakariás · Malakiás

Katolikus deuterokanonikus könyvek

Tóbiás · Judit · 1 Makkabeusok · 2 Makkabeusok · Bölcsesség · Sirák fia · Báruk · Jeremiás levele · Dániel (kieg.) · Eszter (kieg.)

A görög és szláv ortodox kánon többletei

2 Esdrás · 3 Makkabeusok · Manassé imája · 151. zsoltár

A grúz ortodox kánon többletei

4 Makkabeusok · 3 Esdrás

A „szűkebb” etióp ortodox kánon többletei

Ezra apokalipszise · Jubileumok · 1 Énok · 1-3 Etióp Makkabeusok · 4 Báruk

A szír Pesitta kánonjának többletei

Zsoltár 152-155 · 2 Báruk · Báruk levele

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.