Lagúna

A lagúna a tenger homokszigetek vagy homokturzások által egészen vagy részben elzárt sekély vizű part menti öble. A lagúnák sós- vagy brakkvizűek, amennyiben teljesen elzáródnak a tengertől, idővel kiédesednek és tengerparti tavakká alakulnak át.

Hasonló képződmények a Balti-tenger partján a haffok, a Fekete-tenger mentén a félig sós vizű limánok. Lagúnáknak nevezik az atollok korallzátonyától körülzárt vízfelületet is. Magyar neve az olasz laguna szóból ered, melyek jelentése tavacska, pocsolya; végső forrása az azonos jelentésű latin LACŪNA. Eredetileg Velence környékének megnevezésére használták (16. század). A szó első tudományos alkalmazása 1769-ből származik egy csendes-óceáni atoll belső öblének leírására.[1][2][3][4][5]

Lagoon-of-venice-landsat-1 Names

A Velencei-lagúna műholdfelvételen

Lagoa dos Patos PIA03444 lrg

A Lagoa dos Patos (Brazília) műholdfelvételen

Kiritimati-EO

Kiribati (Karácsony-szigetek) lagúnái műholdfelvételen

Kara-Bogaz Gol from space, September 1995

A Garabogazköl, a Kaszpi-tenger óriási lagúnája a NASA felvételén

Jegyzetek

  1. Online Etimology Dictionary (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 18.)
  2. My Etimology (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 18.)
  3. Etymos (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 18.)
  4. Merriam-Webster Online (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 18.)
  5. DEX-online (román nyelven). [2008. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 18.)

Forrás

12-es vízibusz (Velence)

A velencei 12-es (régebben Laguna Nord) jelzésű vízibusz a Fondamente Nove és Punta Sabbioni között közlekedik a lagúna északi szigeteinek érintésével. A viszonylatot az ACTV üzemelteti.

A kék lagúna

A kék lagúna (eredeti cím: The Blue Lagoon) 1980-ban bemutatott egész estés amerikai romantikus film, amely Henry De Vere Stacpoole (1863–1951) 1908-ban publikált, azonos című regényének harmadik filmváltozata. A női főszerepet a korszak legdivatosabb tizenéves színésznője, Brooke Shields játszotta, partnere Christopher Atkins volt. A film nagy siker lett, főleg a tizenévesek körében, a kritikusok azonban meglehetősen hűvösen fogadták. Egyik főszereplő sem tudta kihasználni a siker nyomán kínálkozott újabb lehetőségeket, aminek legvalószínűbb oka az volt, hogy előnyös megjelenésük csak átlagosnak mondható színészi képességekkel párosult. A kék lagúnának csak 11 évvel később készült folytatása, ám az alapötletet a következő években más filmek is felhasználták.

A forgatókönyvet Douglas Day Stewart írta, a filmet Randal Kleiser rendezte, a zenéjét Basil Poledouris szerezte, a producerei Richard Franklin és Randal Kleiser voltak, a Columbia Pictures készítette és forgalmazta. Amerikában 1980. június 20-án, Magyarországon feliratosan 1981. december 10-én mutatták be a mozikban, szinkronos változattal 1987. július 25-én az MTV 1-es csatornán vetítették le a televízióban.

Abidjan

Abidjan Elefántcsontpart legnagyobb városa és az ország korábbi fővárosa. A város az ország üzleti és pénzügyi központja valamint de facto fővárosa (a hivatalos főváros Yamoussoukro). Abidjan a francia nyelvű Nyugat-Afrika legnépesebb városa. A város az Ébrié lagúna partján fekszik, több félszigeten és szigeten, melyeket hidak kötnek össze.

Chinkultic

Chinkultic (néha Chincultic) a mexikói Chiapas állambeli Chunujabab lagúna területén levő maja romváros. A 20. század elején felfedezett város központi területén 200 épület található, amelyek legnagyobb része a klasszikus időszakból származik. A romváros szakadék szélén található a számtalan tó egyikének partján, a labdapálya viszont laposabb részen.

Az emberi jelenlét első nyomai a klasszikus kor elejére tehetőek (Kr.e. 1. század). A klasszikus korra Chinkultic már regionális hatalom volt. Befolyását esetleg annak a ténynek köszönheti, hogy más városokból származó nemeseket tartott fogva, erre a fogvatartottak gyakori ábrázolása utalhat. A városállam dinasztikus történetét (Kr. u. 591-től 897-ig) a számtalan eddig feltárt felirat ellenére is alig kutatták. A feltárt cserépedények segítségével sikerült bebizonyítani, hogy a maja kultúra összeomlása ellenére a terület még a késő klasszikus kor idején is lakott lehetett. Ebből a korból származik az egyik fontos chinkultici lelet: az úgynevezett chinkultici korong is, amely a labdajátékpálya egyik jelzőtárgya volt.

Chioggia

Chioggia város Olaszországban, Veneto régióban, Velence megyében. Lakosainak száma 49 689 fő (2016. június 30.). +/- Chioggia Campagna Lupia, Cavarzere, Cona, Correzzola, Loreo, Rosolina, Velence és Codevigo községekkel határos.

A kis Velence néven is ismert város lakosság tekintetében a régió hetedik önkormányzata és első az olyan települések között, amelyek nem tartományi fővárosok.

Divjaka

Divjaka kisváros Közép-Albániában, Lushnja városától légvonalban 16 kilométerre északnyugatra, az Alacsony-Albániának nevezett parti síkságon, a Karavastai-lagúna északkeleti előterében, Fier megyében. Divjaka község, egyúttal Divjaka alközség központja; utóbbi közigazgatási egység további települései Bishtçukas, Bregas, Dushk Cam, Germenj i Madh, Germenj i Vogel, Hallvaxhias, Miza, Xenga és Zharnec. A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 8445 fő.

Jesolo

Jesolo (egyes források szerint Iesolo, venetóiul: Jèxoło) olaszországi város és község Velence megyében, az Adriai-tenger északi partvidékén.

Érdekessége, hogy két központja van, az egyik az „óvárosi” (Centro Storico), maga Jesolo központja, a másik Lido di Jesolo főutcája, amivel egyedüli az olasz városok között.

Lido di Jesolo főutcája (Via dei Mille - Via Giuseppe Verdi - Via Ugo Foscolo - Via Silvio Trentin - Via Andrea Bafile - Via Dante Alighieri) este 8 órától reggel 6 óráig le van zárva a forgalom elől (kivéve a helyi rendőrségek és éjszakai turistabusz), így teljes egészében sétáló utcának használható.

LN vízibusz (Velence)

A velencei LN vagy Laguna Nord jelzésű vízibusz a San Zaccaria és a Fondamente Nove között közlekedett Punta Sabbioni és a lagúna északi szigeteinek érintésével. A viszonylatot az ACTV üzemeltette.

Lagúna-köd

A Lagúna-köd (Messier 8, NGC 6523) egy hatalmas kiterjedésű, csillagközi gázfelhő (diffúz köd) a Nyilas csillagképben. A gázfelhőt a belsejében található fiatal, forró csillagok világítják meg, szabad szemmel is látható csillagképződési hely. E sötét sávok miatt kapta a nevét. A gázfelhőn belüli csillagok legfényesebbje az 5,9 magnitudós 9 Sagittarii.

A Lagúna-köd a legtöbb csillagközi ködhöz hasonlóan élénk (piros, rózsaszín, esetleg lila) színben jelenik meg a hosszú expozíciós idejű asztrofotókon, de a távcsöveken át szürkés, elmosódott felhőnek látszik, mivel az emberi szem nem képes érzékelni a gyenge fény színét. A fényes emissziós köd előterében jól látszanak a sötét felhőpamacsok, az ún. Bok-globulák.

Malibu

Malibu a Los Angelestől néhány kilométerre északra kezdődő, kelet-nyugati irányban elhúzódó Santa Monica-hegység déli lejtőitől az óceán partjáig húzódó keskeny, de hosszú part menti sáv. Nevét az őslakos indiánok Humaliwu (itt a hullámok hangosak) kifejezése után kapta. Hivatalos közigazgatási megnevezése: Malibu Incorporated City. A közeli Hollywood filmcsillagainak kedvelt lakóhelye, filmek gyakori helyszíne.

N-LN vízibusz (Velence)

A velencei N-LN vagy Notturno Laguna Nord jelzésű vízibusz a Fondamente Nove és Punta Sabbioni között közlekedik éjszaka a lagúna északi szigeteinek érintésével. A viszonylatot az ACTV üzemelteti.

Orso Ipato

Orso Ipato (? – 737) volt Velence harmadik dózséja, aki két elődjével, Paolo Anafestóval és Marcello Tegallianóval ellentétben már igencsak valóságos történelmi személynek tűnik. Orso idejében vetette meg alapjait a független Velence, hiszen a kor viharos eseményei lehetővé tették a politikai kibontakozást Itália északi részén.

A lagúnák vidéke, és a kis Velence városa is, mint általában Itália nagy része hivatalosan a Ravennai Exarchátus ellenőrzése alatt állt. A Ravennában székelő exarcha a bizánci császár helytartójaként uralkodott a félszigeten. Azonban elérkezett az idő, amikor az Exarchátus befolyása igencsak megcsappant az alattvalók felett: III. Leó császár képromboló politikáját az itáliai lakosság mereven ellenezte. Leó szerint az összes szentet ábrázoló szobor és kép bálványnak minősül, és ezért meg kell semmisíteni azokat. Az ellenkezés lázba hozta az egész félszigetet. Ez megfelelő körülményeket teremtett az északon állomásozó longobárdok számára, hogy lerohanják az exarchátust és a pápák uralma alatt álló Pentapoliszt.

Mivel Orso elődje, Marcello Tegalliano békét kötött a longobárd uralkodóval, Liutpranddal, ezért teljes erejükkel Ravennára koncentrálhattak.

A velencei hajóhad legénysége is fellázadt a császári hatalom ellen, azonban Orso felismerte, hogy előnyt kovácsolhat abból, ha az Exarchátus mellett ragad fegyvert, ezért 729-ben megszegte a longobárdokkal kötött békét, és a bizánci seregek mellett harcba indult a pogány germánok ellen. Az egyesült seregeknek végül 732-ben sikerült visszafoglalniuk Ravennát – igaz, ez leginkább III. Gergely pápának volt köszönhető, mivel az exarcha seregei végleg kimerültek. Mindenesetre a velenceiek első sikeres hadi vállalkozásukon voltak túl, amelynek végén sikerült kivívniuk részleges függetlenségüket. A Longobárd Királyság elismerte Orso felügyeletét az exarchátus útjai felett, az exarcha pedig megelégedett azzal, hogy nagyrészt sikerült megtartania tartományát.

A bizánci császár hálája jeléül consuli tisztet ajándékozott Orsonak, amely görögül az Ipato tisztet jelöli. Ez később nevének részévé vált. Orso volt tehát az első olyan dózse, akinek az uralma alatt a későbbi gazdag kereskedőváros elindult a függetlenedéshez vezető úton. Azonban minden tisztelete ellenére a bizánci udvar nem bízott meg sem Orsóban, sem népében. Leó rossz szemmel nézte a lagúna függetlenedési törekvéseit, és nem túlzottan örült Velence megnövekedett befolyásának sem az Exarchátus felett. Orso rejtélyes körülmények között lelte halálát 737-ben. Valószínűleg a császár parancsára gyilkolták meg. Ez már csak azért is igen valószínű, mert a korabeli krónikák ekkor arról számolnak be, hogy a lagúnák területeit a Bizánc által kinevezett magister militumok irányították. 737-ben a császár eltörölte a dózse méltóságot, és a magister militum rangot Domenico Leono kezébe helyezte egy évre. Domenicot Felice Cornachino követte, majd 739-től két éven át Teodato Ipato lett a seregek vezetője. Leváltása után Giuleo Ipato majd Fabrice Ziani követte őt az egész lagúnára kiterjedő hatalomban. 742-ben a lagúna népe ismét eléggé megerősödött ahhoz, hogy ellenálljon a császárnak, és ismét a nép választhatta meg urát, a dózsét.

Porto Romano

Porto Romano, néha Porta Romana ókori régészeti helyszín Albánia nyugati részén, az ókori Dyrrhachium késő római kori városkapuja a mai Durrëstől északra húzódó tengerparti síkon.

Az ókorban a mai Durrës elődje, Dyrrhachium még az Adriai-tenger és egy elmocsarasodott lagúna közötti földnyelven terült el, amelyet ilyen módon három oldalról víz védett. Az i. sz. 4. században a földnyelv északi végében kőből és téglából egy erődített falat húztak fel. Az ezen a falon kialakított, két őrtoronnyal megerősített városkapun lehetett észak felől belépni a város területére. A fal és a kapu maradványai napjainkig fennmaradtak. A helyet korábban albánul Muret e Portës (’a kapu falai’) vagy Portëza néven ismerték, a Porto Romano elnevezés csak az első világháború után terjedt el. A második világháború éveiben, 1942-ben az országot megszálló olaszok internálótábort létesítettek a falaknál, ahova a velük szemben ellenséges albán állampolgárokat deportálták.

A 20. század második felében néhány vegyi üzemet létesítettek a környékén, majd az 1990-es években Durrës rossz hírű szegénynegyede alakult ki Porto Romanóban. A későbbi intenzív építkezések, a többemeletes lakóházak, majd a romok közvetlen közelében épült kőolajdepók és -dokkok jelentősen átalakították a környék képét.

Rász el-Haima

Rász el-Haima (arabul رأس الخيمة – Ra's al-H̱ayma, angolul: Ras al-Khaimah vagy Ras el-Kheima) az azonos nevű társemirátus fővárosa, az Egyesült Arab Emírségek hatodik legnépesebb városa (191,753 fő)

Az ország északkeleti részén terül el, a Perzsa-öböl partvidékén. Egy lagúna osztja ketté a várost.

Az elmúlt századokban egy apró halászkikötő és kalózfészek volt. Napjainkban gyorsan fejlődő város. Dubaj lakóinak kedvelt hétvégi pihenőhelye, ahol többek között vízi sportokat űzhetnek.

Treport

Treport (néha Triport) régészeti helyszín, az ókori Illíria déli vidékének egyik illírek lakta, az i. e. 7–1. században fennállt erődített települése, Adriai-tengeri kikötője volt. Romjai a mai Délnyugat-Albániában, a Vlorai-öböl(wd) és a Nartai-lagúna közé ékelődő területen, a Treporti-fok öblében, Zvërnec falu nyugati határában találhatóak. Korabeli neve nem ismert.

Velence (Olaszország)

Velence (olaszul Venezia [veˈnɛt̪͡ːs̪jä]; velenceiül Venesia [veˈnɛːsja], latinul: Venetiae) város Olaszországban, az észak-olaszországi Veneto régió, és az egykori Velencei Köztársaság és a Velencei patriarkátus székhelye. Az Adriai-tenger északi részén lévő mocsaras Velencei-lagúnában, 118 kisebb-nagyobb szigeten fekszik, két jelentős folyó, a Pó és a Piave torkolata között.

A szigetvilág valamivel több mint 7 km2-re terjed ki. A „comune” területe azonban ennél sokkal nagyobb, magába foglalja Burano, Murano, Torcello szigeteit a lagúna belsejében – sok apróbb szigettel együtt –, illetve Lidót és Pellestrinát a nyílt tenger felé.

Közigazgatásilag részét képezi a szárazföldön fekvő Asseggiano, Carpenedo, Chirignano, Dese, Favaro, Malcontenta, Marghera, Mestre, Tessera, Trivignano és Zelarino települése.

A várost sokszor illetik az „Adria királynője”, a „víz városa” és a „fény városa” jelzőkkel.

Velence és lagúnája

Velence (olaszul Venezia, IPA: [veˈnɛʦːʦja]; velencei nyelven: [veˈnɛːsja]) a lagúnák városa, az észak-olaszországi Veneto régió székhelye, amely az Adriai-tenger északi részén fekvő mocsaras Velencei-lagúnában fekszik. Ez a sós vizű lagúna két jelentős folyó, a Pó és a Piave torkolata között fekszik. A teljes velencei comune lakossága 271 633 fő (2004. január 1.), ebből a „centro storicóban” (a történelmi városközpont, Velence magja) 62 000-en, a „terra fermában” (a lagúnán kívüli területek), nagyrészt Mestrében és Margherában 176 000-en élnek. A Padova és Velence által alkotott urbanizált régió lakossága 1 600 000 fő.

A velencei szigetvilág valamivel több mint hét négyzetkilométerre terjed ki. A „comune” területe azonban ennél sokkal nagyobb, mivel az magába foglalja Burano, Murano és Torcello szigeteit a lagúna belsejében, a Lidót és Pellestrinát a nyílt tenger felé, valamint a Velencét övező Asseggiano, Carpenedo, Chirignano, Dese, Favaro, Malcontenta, Marghera, Mestre, Tessera, Trivignano és Zelarino városait a szárazföldön. Maga a város hat kerületre (sestiere) oszlik. Ezek a Cannaregio, a Castello, a Dorsoduro, a San Marco, a San Polo és a Santa Croce.

Velence és lagúnája 1987 óta az I-es, II-es, III-as, IV-es, V-ös és VI-os kritériumok alapján a Világörökség részét képezi.

A várost sokszor illetik az „Adria királynője”, a „vizek városa” és a „fény városa” jelzőkkel.

Velencei-lagúna

A Velencei-lagúna (olaszul Laguna di Venezia, velencei nyelven Laguna de Venesia vagy Laguna veneta) egy lagúna az Adriai-tenger északi partja mentén, Veneto régióban.

A lagúna felülete mintegy 500 km², amelynek 8%-a a szigetek által elfoglalt földterület (Velence, valamint 62 kisebb sziget). Körülbelül 11%-a véglegesen víz alatti rész, vagy állandóan kotort csatorna, míg 80%-uk árapálysíkság, sós mocsarak vagy a víztől mesterségesen elhódított területek.

1987-től a Velencei-lagúna szerepel az UNESCO emberiség világörökségi listáján.

Órikosz

Órikosz (ógörög Ὤρικος; latin Oricum; bizánci Ierikhó / Ιεριχώ; albán Orik/Oriku) az ókori Illíria városa volt Aulón közelében. Ma romváros Délnyugat-Albániában, a Vlorai-öböl(wd) déli partvidékén, egyúttal a Pashaliman-lagúna partján, a Karaburun-félszigetet képező hegyvonulat déli lábánál. A mai Orikum üdülővárosától 5 kilométerre nyugat–délnyugatra található. A romváros Albánia egyik jelentős haditengerészeti bázisának területén fekszik, de a beléptetőkapunál biztosított kísérővel látogatható.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.