Kréta (időszak)

A kréta földtörténeti időszaka a mezozoikum idő harmadik, utolsó része, a fanerozoikum leghosszabb időszaka, amely a jura után következik. Mintegy 145,5 millió évvel (Ma) ezelőtt kezdődött, és 65,5 millió évvel ezelőtt ért véget, amikor a kainozoikum idő paleogén időszaka elkezdődött.

A kréta időszakban az éghajlat aránylag meleg, a tengerszint pedig magas volt. Az óceánokat és a tengereket mára kihalt tengeri hüllők, ammoniteszek és rudisták népesítették be (ekkor virágzott fel az Ancyloceratina ammoniteszrend), míg a szárazföldet a dinoszauruszok uralták. Ebben az időben jelentek meg az emlősök és a madarak új csoportjai, valamint a zárvatermők elterjedése is ekkor történt. A kréta közepe felé pusztultak ki az emlősszerűek közül a nem emlősök.

Az időszak kezdetét a modern tudomány a kőzetek korának meghatározásával állapította meg, és ez a módszer néhány millió évet tévedhet. A jura és a kréta között nem volt számottevő kihalás, a kréta végét viszont az egyik legnagyobb és, a dinoszauruszok kihalása miatt legismertebb tömeges pusztulás, a kréta–tercier kihalási esemény (K-T esemény) zárja le, amely során a pteroszauruszok és a tengeri hüllők is eltűntek. A kőzetekben ezt egy világszerte fellelhető, irídiumban gazdag réteg jelzi, amelyet a Yucatán-félszigetnél található Chicxulub-kráter keletkezésével hoznak összefüggésbe. Az egyik elmélet szerint egy kisbolygó Földnek ütközése lehet felelős a kihalásokért, míg más elméletek a fokozatos kihalást tartják valószínűnek.

Kréta
(145,5 – 65,5 millió évvel ezelőtt)
Előző időszak
Következő időszak
Jura
Paleogén
K
Környezeti jellemzők
(átlagos értékek az időegységen belül)
O230 %[1] – a mai szint 150 %-a
CO21700 ppm[2] – az iparosodás előtti szint 6-szorosa
Hőmérséklet18 °C[3] – 4 °C-kal tér el a mai szinttől
Idővonal
A kréta időszak eseményei
m • v • 
-140 —
-130 —
-120 —
-110 —
-100 —
-90 —
-80 —
-70 —
Kréta
70,6 ± 0,6 –
65,5 ± 0,3 Ma
83,5 ± 0,7 –
70,6 ± 0,6 Ma
85,8 ± 0,7 –
83,5 ± 0,7 Ma
~88,6 –
85,8 ± 0,7 Ma
93,6 ± 0,8 –
~88,6 Ma
99,6 ± 0,9 –
93,6 ± 0,8 Ma
112,0 ± 1,0 –
99,6 ± 0,9 Ma
125,0 ± 1,0 –
112,0 ± 1,0 Ma
130,0 ± 1,5 –
125,0 ± 1,0 Ma
~133,9 –
130,0 ± 1,5 Ma
140,2 ± 3,0 –
~133,9 Ma
145,5 ± 4,0 –
140,2 ± 3,0 Ma
A kréta eseményeinek
hozzávetőleges idővonala.
A skálán az évmilliók láthatók.

Geológia

A kutatások története

A krétát külön időszakként először Jean d'Omalius d'Halloy belga geológus írta le, a Párizs-medencében levő emelet felhasználásával, 1822-ben[4] Neve, amely a kréta jelentésű latin creta szóból ered,[5] arra utal, hogy a kontinentális Európában és Nagy-Britanniában (beleértve Dover fehér szikláit is) nagy mennyiségben találtak ebből az időből származó (tengeri gerinctelenek vázának kalcium-karbonát lerakódásából, főleg kokkolitból álló) laza mészkövet, a krétát. Ugyanebből a szóból származik Kréta szigetének neve is.

Tagolás

A krétát geokronológiailag kora kréta és késő kréta korokra bontották fel, ami a kőzetrétegtani felosztásban az alsó és felső kréta sorozatnak felel meg. A korábbi szakirodalom szerint a kréta három sorozatból áll: neocomi (alsó/kora kréta), galliai (középső kréta) és senoni (felső/késő kréta). A tizenegy emeletre való felosztás az európai rétegtanból származik, és jelenleg világszerte használatban van. A világ sok részén még más helyi felosztások is használatban vannak.

Késő kréta
Maastrichti (70,6 ± 0,6 – 65,5 ± 0,3 Ma)
Campaniai (83,5 ± 0,7 – 70,6 ± 0,6 Ma)
Santoni (85,8 ± 0,7 – 83,5 ± 0,7 Ma)
Coniaci (89,3 ± 1,0 – 85,8 ± 0,7 Ma)
Turoni (93,5 ± 0,8 – 89,3 ± 1,0 Ma)
Cenomani (99,6 ± 0,9 – 93,5 ± 0,8 Ma)
 
Kora kréta
Albai (112,0 ± 1,0 – 99,6 ± 0,9 Ma)
Apti (125,0 ± 1,0 – 112,0 ± 1,0 Ma)
Barremi (130,0 ± 1,5 – 125,0 ± 1,0 Ma)
Hauterivi (136,4 ± 2,0 – 130,0 ± 1,5 Ma)
Valangini (140,2 ± 3,0 – 136,4 ± 2,0 Ma)
Berriasi (145,5 ± 4,0 – 140,2 ± 3,0 Ma)

Más, régebbi geológiai időszakokhoz hasonlóan a kréta kőzetpadjai jól azonosíthatók, de a rendszer tetejének és aljának kormeghatározása néhány millió évet illetően bizonytalan. Sem nagy kihalás, sem pedig evolúciós robbanás nem választja el a krétát a jurától. Azonban a rendszer teteje pontosan definiált a világszerte megtalálható, irídiumban gazdag réteg miatt, amit a Yucatán-félsziget és a Mexikói-öböl térségében található Chicxulub becsapódási kráterhez kapcsolnak. Ezt a réteget szilárdan 65,5 millió évesnek tartják.[6]

Formációk

MosasaurusHoffmann
A holland geológus, Pieter Harting által Limburgnél talált maastrichti korszakbeli Mosasaurus hoffmanni fosszilizálódott állcsontjának rajza (1866-ból)

A kréta magas eusztatikus tengerszintje és meleg éghajlata annak következménye, hogy a kontinensek nagy részét meleg, sekély tengerek borították. A krétát az Európában ekkor keletkezett kiterjedt krétalerakódásokról nevezték el, de a világ számos pontján a kréta rendszer fő részét a tengeri mészkő képezi, egy olyan kőzetfajta, ami a meleg, sekély tenger alatt jött létre. A magas tengerszint miatt sok hely volt az üledékképződés számára, ezért vastag lerakódások alakultak ki. A rendszer aránylag fiatal kora és nagy vastagsága miatt világszerte sok a kibúvás.

A kréta jellegzetes, (de nem csak erre) az időszakra jellemző kőzetfajta. Kokkolitokból, a korabeli tengeri algák közé tartozó kokkolitofórák mikroszkopikus méretű kalcitcsontvázaiból áll.

Északnyugat-Európában a késő kréta kori krétalerakódások az Anglia déli részén levő doveri fehér sziklákat alkotó Kréta-csoportra jellemzőek, de hasonló szirtek találhatók Észak-Franciaországban, Normandia partjainál is. A csoport megtalálható Angliában, Észak-Franciaországban, az alacsonyabban fekvő országokban, Észak-Németországban, Dániában, valamint az Északi-tenger felszíne alatt is. A kréta nehezen szilárdul meg, és a Kréta-csoport sok helyen még lazább üledéket tartalmaz. A csoport részét képezik más mészkövek és arenitek is. A bennük megőrződött fosszíliák között találhatók tengeri sünök, belemniteszek, ammoniteszek és olyan tengeri hüllők is, mint a Mosasaurus.

Dél-Európában a kréta időszak rendszerint tengeri rendszer, amibe kompetens mészkőrétegek vagy inkompetens márgarétegek tartoznak. Mivel az alpi orogenezis még nem ment végbe a kréta idején, lerakódások jöttek létre az európai kontinentális perem déli határán, a Tethys-óceán szélén.

A mély tengeri áramlatok stagnálása a kréta közepén oxigénszegénységet eredményezett a tengerben. Ekkoriban világszerte sok helyen sötét oxigénszegény pala jött létre.[7] Ez a pala fontos anyakőzet a kőolaj és a földgáz kitermelésénél, például az Északi-tenger felszíne alatt.

Ősföldrajz

A kréta idejére a késő paleozoikum és a kora mezozoikum során fennállt Pangea szuperkontinens már széttöredezett a mai kontinensekre, bár ezek még máshol helyezkedtek el, mint napjainkban. Ahogy az Atlanti-óceán szélesedett, a konvergens tektonikus lemezszegélyek mentén folytatódott a jura időszak alatt elkezdődött hegységképződés az amerikai Kordillerákban; a Nevadai orogenezist a Sevier és a többek között a Sziklás-hegységet is létrehozó Laramida orogenezis követte.

A kréta elején a Gondwana szuperkontinens még egyben volt, az időszak folyamán azonban ez is széttöredezett, a belőle létrejött. Dél-Amerika, Antarktisz és Ausztrália elsodródott Afrikától (bár India és Madagaszkár ekkor még egybefüggött); így megkezdődött az Atlanti-óceán déli része és az Indiai-óceán kialakulása is. Ez az aktív tektonikai mozgás a lemezszegélyeknél nagy tengeralatti hegyláncokat hozott létre, ami megemelte a világóceán vízszintjét. Afrikától északra a Tethys-óceán szűkülni kezdett, de ugyanakkor nagy, sekély tengerek jelentek meg a mai észak-amerikai (a Nyugati Belső Víziút) és európai szárazföld belterületén, melyek az időszak végén visszahúzódtak, vastag szénrétegekkel váltakozó tengeri üledékrétegeket hagyva hátra. A kréta időszaki transzgresszió (tengerszintemelkedés) csúcsán a jelenlegi szárazföldi területek egyharmada víz alatt volt.[8]

A kréta időszak az ekkor képződött kréta kőzetről híres; ekkor ugyanis több kréta jött létre, mint a fanerozoikum bármely más időszakában.[9] Az óceánközepi lemezszegélyek mentén cirkuláló víz feldúsította az óceánban a kalciumot, ami kedvezett a kalcium-karbonát tartalmú kokkolit lemezeket képző kokkolitofóra organizmusoknak.[10] A nagy területű karbonát és üledékes lerakódások miatt vált a kréta kőzetrekordja annyira finommá.

A híres észak-amerikai kréta időszaki geológiai formációk közé tartozik a tengeri fosszíliákban gazdag kansasi Smoky Hill Chalk-tagozat, valamint a szárazföldi fosszíliákat őrző késő kréta kori Hell Creek formáció. További fontos kréta időszaki kibúvások találhatók Európában (például a Weald) és Kínában (Yixian-formáció (Jihszien-formáció)). A mai India területén, a kréta legvégén és a paleocén elején jött létre a Dekkán-trapp hatalmas bazalt tömbje. (Az ezt létrehozó erős vulkáni tevékenységnek egyes elméletek szerint köze lehetett a dinoszauruszok kipusztulásához.[11])

Éghajlat

Félmilliárd éves hőmérsékletdiagram
Éghajlatdiagram az utóbbi félmilliárd évről

A berriasi korszakot ugyanolyan lehűlés jellemezte, mint a jura időszak utolsó korszakát. Létezik bizonyíték arra, hogy a magasabb szélességi körökön a hóesés gyakori lehetett, a trópusok pedig a triászt és a jurát követően egyre nedvesebbé váltak.[12] Az eljegesedés a magasabb szélességi körök hegységeiben az alpesi gleccserekre korlátozódott, míg az évszakonkénti havazás jóval délebbre is előfordult.

A valangini korszakban a hőmérséklet ismét emelkedni kezdett, és a körülmények az időszak végéig nagyjából változatlanok maradtak.[13] Ennek oka a nagy mennyiségű szén-dioxidot termelő erős vulkáni tevékenység volt. A kiszélesedő óceánközepi lemezszegélyeken keresztül felhalmozódó köpenydiapír tovább növelte a tengerszintet, ezért nagy szárazföldi területek kerültek sekély tenger alá. A trópusi óceánokat keletről és nyugatról összekötő Tethys-óceán szintén segített a globális éghajlati felmelegedésben. A meleghez alkalmazkodott növények fosszíliái olyan északi területeken is előkerültek, mint Alaszka és Grönland, míg a dinoszauruszok maradványai a déli sarktól 15 fokra is megtalálhatók.[14]

Az egyenlítőtől a sarkok felé a nagyon enyhe hőmérsékleti gradiens gyenge globális szeleket jelez, melyek kis mértékű feláramlást és a mainál mozdulatlanabb óceánokat eredményeztek. Ezt bizonyítják a nagy kiterjedésű feketepala lerakódások és a gyakori oxigénszegény környezetek.[15] Az üledék belseje azt mutatja, hogy a trópusi tenger felszíni hőmérséklete 42 °C-os, azaz a jelenleginél 17 °C-kal magasabb lehetett, és hogy az átlagos hőmérsékletük 37 °C volt. Emellett a mély óceáni hőmérséklet 15–20 °C-kal haladta meg a mai értéket.[16][17]

Élővilág

Növények

Araucaria araucana playa
Chilei araukáriák az argentin Andokban

A virágos növények (zárvatermők) ebben az időszakban terjedtek el, bár az utolsó előtti, campaniai korszakot megelőzően nem váltak dominánssá. Az evolúciójukat segítette a méhek megjelenése; a zárvatermők és a rovarok fejlődése jó példa a koevolúcióra. A lombos fák, például a fügefák, a platánfélék és a liliomfafélék első képviselőinek megjelenése a kréta időszakra esett. Ekkor a valamivel korábbi, mezozoikumi nyitvatermők, mint például a tűlevelűek továbbra is elterjedtek voltak; a chilei araukária fák és a további tűlevelűek bőséges számban és nagy területen fennmaradtak, de más zárvatermő taxonok, például a bennettitalesek kihaltak még az időszak vége előtt.[forrás?]

Szárazföldi fauna

Baurusuchus BW
Baurusuchus salgadoensis, krokodilféle a késő krétából, Brazíliából
Tyrannosaurus-rex-Profile-steveoc86
A Tyrannosaurus rex, minden idők egyik legnagyobb szárazföldi húsevője a késő kréta korban élt
Coloborhynchus piscator jconway
Egy pterosaurus, a Coloborhynchus piscator

A szárazföldön az emlősök kicsik voltak és egyelőre a fauna aránylag kis részét képezték. A korai erszényesek a kora krétában fejlődtek ki, míg az igazi méhlepényesek a késő kréta idején jelentek meg. A faunát az archosaurus hüllők, főként a dinoszauruszok uralták, melyek sokféleségük csúcsán voltak. A pteroszauruszok a kréta elején és közepén még gyakran fordultak elő, de később szembe kellett nézniük a versenytársat jelentő madarak adaptív radiációjával, és a kréta végére már csak két családjuk maradt fenn.

A sokféle kisméretű dinoszauruszt, madarat és emlőst megőrző kínai Liaoning csúcslelőhely (Chaomidianzi-formáció), pillanatképet nyújt a kora kréta kori élővilágról. Az ott talált Maniraptora csoportba tartozó coelurosaurus dinoszauruszok, melyek átmenetet képviselnek a dinoszauruszok és a madarak között, szőrszerű tollakat viseltek.

A kréta időszakban sokféle új rovar jelent meg; felbukkantak az első hangyák és termeszek, a lepidopterák, a lepkék, a molyok és rokonaik csoportja, valamint a levéltetvek, a szöcskék és a gubacsdarazsak.[18]

Tengeri fauna

Fossil Actinopterygian
Kréta időszaki hal lenyomata egy dél-ontariói mészkőben

A tengerekben gyakorivá váltak a rájaszerűek, a modern cápák és a valódi csontoshalak (Teleostei).[19] Az időszak elején és közepén élt tengeri hüllők közé tartozó ichthyoszauruszok a késő krétára már kihalófélben voltak, a plezioszauruszok azonban végig fennmaradtak és a kréta végére megjelentek a moszaszauruszok is.

A Baculites, egy egyenes héjú ammonitesznem virágzott a tengerekben, a zátonyépítő rudista kagylókkal együtt. A Hesperornithiformes csoportba tartozó röpképtelen tengeri búvármadarak a vöcsökfélékhez hasonlóan úsztak. A globotruncanida likacsosházúak és tüskésbőrűek, például a tengeri sünök és tengeri csillagok elszaporodtak. A kréta óceánjaiban került sor a (többnyire inkább szilíciumos, mint meszes) kovamoszatok elterjedésére; az édesvízi kovamoszatok a miocén előtt nem jelentek meg.[18] A kréta fontos időszak volt a bioerózió, a kőzetekben kialakuló furatok és kaparások, a keményfelszín és a héjak fejlődésében.[20]

Kihalás

KT-impact
A K-T becsapódás, fantáziakép

A maastrichti korszak idején a K-T határnál bekövetkező események hatására a biodiverzitásban erősödő hanyatlás következett be. A biodiverzitás későbbi helyreállásához tekintélyes mennyiségű időre volt szükség, annak ellenére, hogy számos betöltésre váró ökológiai fülke állt rendelkezésre.[21]

Habár a kihalási esemény egyszerűen ment végbe, jelentős eltérések voltak a kihalás mértékét illetően a különböző kládokban, illetve kládok között. Mivel atmoszferikus részecskék gátolták a napfényt, csökkentve a földfelszínre jutó napenergia mennyiségét, megkezdődött a fotoszintézistől függő fajok kihalása. A fotoszintetizáló szervezetek, beleértve a fitoplanktont és a szárazföldi növényeket, ugyanúgy a tápláléklánc alapját képezték a kréta időszakban, ahogy napjainkban is. Létezik bizonyíték arra vonatkozóan, hogy növényevő állatok haltak ki, mikor a táplálékaikként szolgáló növények megfogyatkoztak; ennek következményeként pedig a Tyrannosaurus rexhez hasonló csúcsragadozók is éhen vesztek.[22]

A kokkolitofórák és a puhatestűek, beleértve az ammoniteszeket, rudistákat, édesvízi csigákat és kagylókat, valamint azokat a szervezeteket, amelyeknek a táplálékláncban szükségük volt ezekre a héjas állatokra, kihaltak vagy súlyos veszteségeket szenvedtek. Például az elmélet szerint az ammoniteszek a moszaszauruszok elsődleges táplálékai voltak – azoké az óriás tengeri hüllőké, amelyek a K-T határnál kihaltak.[23]

A mindenevők, a rovarevők és a dögevők túlélték a kihalási eseményt, mivel feltehetően még növekedett is a rendelkezésükre álló élelem mennyisége. Úgy tűnik, hogy a kréta időszak végén nem voltak kizárólag növényevőként vagy húsevőként élő emlősök. Az emlősök a madarakkal együtt a túlélők közé tartoztak, mivel rovarokon, lárvákon, férgeken és csigákon éltek, melyek az elpusztult növények és állatok maradványaival táplálkoztak. A tudósok azt feltételezik, hogy azok a szervezetek túlélték a növényalapú táplálékláncok összeomlását, amelyek üledéket fogyasztottak.[24][21][25]

A folyami életközösségekben kevés állatcsoport halt ki, mert kevésbé direkt módon függenek az élő növényektől, inkább a szárazföldről a vízbe mosódó üledékre van szükségük.[26] Hasonló, de jóval összetettebb minta jellemzi az óceánokat. A kihalás jóval súlyosabban érintette a tengeri áramlatokban élt állatokat, mint a fenéklakókat, mivel az előbbiek szinte teljesen a fitoplanktonoktól függenek, míg az utóbbiak részben vagy teljesen az üledéken élnek.[21]

Az esemény legnagyobb tüdővel lélegző túlélői a krokodilok és a champsosauridák voltak, melyek félig vízi életmódot folytattak, és így hozzáfértek az üledékhez. A modern krokodilok képesek dögevőként élni, illetve több hónapig fennmaradni élelem nélkül, kicsinyeik pedig aprók, lassan nőnek és nagyrészt gerinctelenekkel és elpusztult szervezetekkel, vagy azok foszlányaival táplálkoznak az életük első éveiben. Ezek a jellemzők vezethettek a krokodilok túléléséhez a kréta időszak végén.[24]

FaringdonCobble

Fúrások egy kréta időszaki kavicsban, az angliai Faringdonban; kitűnő példák a bioerózióra

Cretaceous hardground

Osztrigákkal és fúrásokkal borított kréta időszaki keményfelszín Texasból. A skálabeosztás 1 centiméter

RudistCretaceousUAE

Kréta időszaki rudista kagylók az ománi hegyekben, az Egyesült Arab Emirátusokban. A skálabeosztás 1 centiméter

InoceramusCretaceousSouthDakota

A kréta időszaki Inoceramus Dél-Dakotában talált fosszíliája

Kapcsolódó szócikkek

  • Kréta-formáció
  • Antarktiszi dinoszauruszok

Jegyzetek

  1. Fájl:Sauerstoffgehalt-1000mj.svg
  2. Fájl:Phanerozoic Carbon Dioxide.png
  3. Fájl:All palaeotemps.png
  4. Great Soviet Encyclopedia, 3rd (orosz nyelven), Moscow: Sovetskaya Enciklopediya, vol. 16, p. 50. o. (1974)
  5. Glossary of Geology, 3rd, Washington, D.C.: American Geological Institute, 165. o. (1972)
  6. Az ICS (2008-as) hivatalos geológiai időskálája 65,5 millió éves, ahogy a kréta felső határa, Kuiper és szerzőtársai (2008-as) hitelesítése szerint 65,9 millió éves
  7. Stanley, Steven M.. Earth System History. New York: W.H. Freeman and Company, 481-482. o. (1999). ISBN 0-7167-2882-6
  8. Dougal, Dixon, et al.. Atlas of Life on Earth. New York: Barnes & Noble Books, 215. o. (2001)
  9. Stanley, i. m. 280. old.
  10. Stanley, i. m. 279-281. old.
  11. Tudomány - A Dekkán-bazalt és a dinoszauruszok. origo. (Hozzáférés: 2010. január 22.)
  12. Palaeos Mesozoic: Cretaceous: The Berriasian Age. Palaeos. [2010. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 22.)
  13. Palaeos Mesozoic: Cretaceous: The Valanginian Age. Palaeos. [2007. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 22.)
  14. Stanley, i. m. 480-482. old.
  15. Stanley, i. m. 481-482. old.
  16. Warmer than a Hot Tub: Atlantic Ocean Temperatures Much Higher in the Past. PhysOrg.com. (Hozzáférés: 2010. január 22.)
  17. Skinner, Brian J., Stephen C. Porter.szerk.: 3rd ed.: The Dynamic Earth: An Introduction to Physical Geology. New York: John Wiley & Sons, Inc., 557. o. (1995). ISBN 0-471-59549-7
  18. a b Waggoner, Ben; Speer B. R. et al.: Life of the Cretaceous. University of California Museum of Paleontology. (Hozzáférés: 2010. január 22.)
  19. Brandt, Neil: Evolutionary/Geological timeline v1.0. TalkOrigins Archive. (Hozzáférés: 2010. január 22.)
  20. Taylor, Wilson, M.A. (2003). „Palaeoecology and evolution of marine hard substrate communities” (PDF). Earth-Science Reviews 62, 1–103. o. [2009. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2010. január 22.)
  21. a b c MacLeod, N, Rawson, PF, Forey, PL, Banner, FT, Boudagher-Fadel, MK, Bown, PR, Burnett, JA, Chambers, P, Culver, S, Evans, SE, Jeffery, C, Kaminski, MA, Lord, AR, Milner, AC, Milner, AR, Morris, N, Owen, E, Rosen, BR, Smith, AB, Taylor, PD, Urquhart, E & Young, JR (1997). „The Cretaceous–Tertiary biotic transition”. Journal of the Geological Society 154 (2), 265–292. o. DOI:10.1144/gsjgs.154.2.0265. (Hozzáférés ideje: 2010. január 22.)
  22. Wilf, P, Johnson, K.R. (2004). „Land plant extinction at the end of the Cretaceous: a quantitative analysis of the North Dakota megafloral record”. Paleobiology 30 (3), 347–368. o. DOI:<0347:LPEATE>2.0.CO;2 10.1666/0094-8373(2004)030<0347:LPEATE>2.0.CO;2.
  23. Kauffman, E (2004). „Mosasaur Predation on Upper Cretaceous Nautiloids and Ammonites from the United States Pacific Coast”. PALAIOS 19 (1), 96–100. o, Kiadó: Society for Sedimentary Geology. DOI:<0096:MPOUCN>2.0.CO;2 10.1669/0883-1351(2004)019<0096:MPOUCN>2.0.CO;2. (Hozzáférés ideje: 2010. január 22.)
  24. a b Shehan, P., Hansen, TA (1986. 10). „Detritus feeding as a buffer to extinction at the end of the Cretaceous”. Geology 14 (10), 868–870. o. DOI:<868:DFAABT>2.0.CO;2 10.1130/0091-7613(1986)14<868:DFAABT>2.0.CO;2. (Hozzáférés ideje: 2010. január 22.)
  25. Aberhan, M., Weidemeyer, S., Kieesling, W., Scasso, R.A., & Medina, F.A. (2007. 03). „Faunal evidence for reduced productivity and uncoordinated recovery in Southern Hemisphere Cretaceous-Paleogene boundary sections” (abstract). Geology 35 (3), 227–230. o. DOI:10.1130/G23197A.1. (Hozzáférés ideje: 2010. január 22.)
  26. Sheehan, Peter M., Fastovsky, D.E. (1992. 06). „Major extinctions of land-dwelling vertebrates at the Cretaceous–Tertiary boundary, eastern Montana”. Geology 20 (6), 556–560. o. DOI:<0556:MEOLDV>2.3.CO;2 10.1130/0091-7613(1992)020<0556:MEOLDV>2.3.CO;2. (Hozzáférés ideje: 2010. január 22.)

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cretaceous című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Albai

Az albai a geológiai időskálán a kora kréta kor legkésőbbi korszaka, illetve a rétegtani oszlop felső kréta sorozatának legfelső emelete. Körülbelül 112 ± 1,0 millió évvel ezelőtt kezdődött és 99,6 ± 0,9 millió évvel ezelőtt fejeződött be. Az albait az apti előzte meg és a cenomani követte.

Berriasi

A berriasi a kora kréta földtörténeti kor hat korszaka közül az első. A késő jura kor tithon korszaka után kezdődött 145,5 ± 4,0 millió évvel ezelőtt (mya) és 140,2 ± 3,0 mya zárult, a valangini korszak előtt.

Campaniai

A campaniai a kréta földtörténeti időszak utolsó, késő kréta korának utolsó előtti korszaka (vagy kőzetrétegtani fogalmak szerint „emelete”), a maastrichti korszak előtt és a santoni után. A campaniai 83,5 ± 0,7 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött és 70,6 ± 0,6 mya végződött.

Nevét a franciaországi Charente-Maritime megye Champagne falujáról kapta. Az eredeti típusfeltárás a szomszédos Charente megye Aubeterre-sur-Dronne faluja melletti kibukkanás, de az a rétegtan későbbi változásai nyomán ma már a maastrichti korszakba sorolódik.

Ebből a korszakból származnak a Jurassic Park című filmből ismert Velociraptor mongoliensis ragadozó dinoszaurusz fosszíliái, amelyek Mongóliában kerültek elő. Az egyik megtalált velociraptor halálakor (valószínűleg egy homokvihar temette be) éppen egy protoceratopsszal harcolt, amelynek a maradványait mellette találták, legalábbis a paleontológusok feltételezése szerint.

Coniaci

A coniaci a késő kréta földtörténeti időszak hat korszaka közül a harmadik, amely a turoni korszakot követően kezdődött 88,6 ± 0,8 millió évvel ezelőtt (mya) és a santoni korszakot megelőzően zárult 85,8 ± 0,7 mya.

Dachsteini mészkő

A dachsteini mészkő az ALCAPA-főegységben – Magyarországon a Dunántúli-középhegységben és a Duna-balparti rögökben – általánosan előforduló, többnyire a fődolomitra települő, késő triász (felső karni–rhaeti) korú, kb. 210 millió éves karbonátos kőzet. Magyarország litosztratigráfiai egységeinek listájában Dachsteini Mészkő Formáció néven szerepel. Színe többnyire világosszürke; rétegvastagsága 700–1000 m. Alsó, a fődolomit felé átmeneti jellegű szakaszát „átmeneti rétegek”, illetve „fenyőfői tagozat” néven különböztetik meg.

Anyaga egy nagy karbonátplatform peritidális, illetve szubtidális övében, tehát a tengerparttól távoli tengeri platón ülepedett le. A szárazföld felől érkező üledékek nem jutottak el idáig, ezért homok- és agyagtartalma 1%-nál is kevesebb. Jellegzetesen Lofer-ciklusos, azaz a platóról időnként visszahúzódottá a tenger, majd újra elöntötte azt — erről egyrészt az őstalajnyomok és száradási repedések tanúskodnak, másrészt a partvidékekre jellemző sztromatolitok.

Az ősi tengerben a foraminiferák, zöldmoszatok, korallok éltek. A kőzet sok Megalodus kagylómaradványt tartalmaz.

A kőzet szövete gyakran breccsás, mivel a kréta időszak hegységképző mozgásainak eredményeként a összetöredezett, majd immár nyugodtabb körülmények között cementálódott. Ez utóbbi folyamat nem volt egyenletes; a mészkőnek vannak kevésbé cementált, murvás, illetve porló változatai is.

Hauterivi

A hauterivi a kora kréta kor hat korszaka közül a harmadik, amely 133,9 ± 2 millió évvel ezelőtt kezdődött, a valangini 133,9 ± 2 korszak után és 130 ± 1,5 millió évvel ezelőtt zárult, a barremi előtt.

Kora kréta

A kora kréta vagy kőzetrétegtani nevén alsó kréta a kréta földtörténeti időszak két korszaka közül a korábbi. A kora kréta 145,5 ± 4 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött és 99,6 ± 0,9 mya zárult, a késő kréta kezdetével.

Idején számos dinoszaurusz típus fejlődött ki vagy szaporodott el, mint a Psittacosaurusok, a Spinosaurusok és a Coelurosaurusok.

A tengerekben a kora kréta az ichthyosaurusok lehanyatlásának ideje, mielőtt a késő krétában kihaltak volna. Ekkor jelentek meg először a neognathia madarak és a virágos növények.

Kréta (kőzet)

A kréta a geológiában nem önálló kőzetnév, hanem bizonyos mészkövek gyűjtőkategóriája. Nevét egyik előfordulási helye, Kréta alapján kapta, de legismertebb megjelenése a doveri fehér sziklák. Később erről a kőzetről nevezték el a kréta időszakot, amikor európai előfordulásuk legtöbbje képződött.

Késő jura

A késő jura vagy malm (a kőzetrétegtani felosztásban felső jura) földtörténeti kor, a jura időszak három kora közül az utolsó. A késő jura 161,2 ± 4 millió évvel ezelőtt (Ma) kezdődött a középső jura után és 145,5 ± 4 Ma végződött, a kréta időszak előtt.

Késő kréta

A késő kréta vagy kőzetrétegtani nevén felső kréta a kréta földtörténeti időszak két kora közül a későbbi. A késő kréta 99,6 ± 0,9 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött és 65,5 ± 0,3 mya ért véget, a kréta–tercier kihalási eseménnyel, amely egyben a kainozoikum idő paleogén időszakának kezdetét jelentette.

Maastrichti

A maastrichti a kréta időszak és így a mezozoikum idő utolsó korszaka. A maastrichti korszak 70,6 ± 0,6 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött és 65,5 ± 0,3 mya ért véget.

A végén történt kréta–harmadkor kihalás (röviden: K/T kihalás) néven ismert esemény, amelynek során eltűntek többek közt olyan nagy állatcsoportok, mint a dinoszauruszok, a plezioszauruszok és a moszaszauruszok.

A korszak a holland Maastricht városáról kapta nevét, ahol több fosszília került elő ebből az időből, többek közt mosasaurusoktól.

Nyugati Belső Víziút

A Nyugati Belső Víziút, vagy más néven Kréta Időszaki Víziút, Niobrara-tenger, vagy Észak-Amerikai Beltenger, egy hatalmas beltenger volt amely kettéosztotta az észak-amerikai kontinenst a középső és késő kréta időszak nagy részén.

Paleogén

A paleogén földtörténeti időszak, amely 65,5 ± 0,3 millió évvel ezelőtt kezdődött a kréta időszak után, és 23,03 millió évvel ezelőtt ért véget a neogén időszak kezdetekor. Nevezik néha nummulitikumnak is a Nummulites nemhez tartozó ősmaradványok nagy gyakorisága miatt, valamint magyar szakirodalmi megfelelője az óharmadidőszak.

A paleogén során alakult ki kisszámú fajból az emlősök nagy változatossága, miután a kréta időszak végén, a kréta–tercier kihalási esemény során többek között a szárazföldi élőhelyek nagy részét korábban uraló dinoszauruszok is kihaltak, számos élőhelyet és életmódot hagyva betöltetlenül.

Pteroszauruszok

A pteroszauruszok (Pterosauria) (ejtsd: pteroszaurusz, görög πτερόσαυρος, pteroszaurosz, azaz „szárnyas gyík”) repülő őshüllők rendje volt, amelyek a késő triász kortól a kréta időszak végéig éltek. A rend egy régebben gyakran használt neve Ornithosauria (azaz madárgyík).

A pteroszauruszok voltak mai tudásunk szerint az első gerincesek, amelyek szert tettek a repülés képességére. Bőr, izom és más szövetek membránjából álló szárnyuk a thorax és a rendkívüli módon meghosszabbodott negyedik ujj közt feszült. A korai fajoknak hosszú, fogakkal teli állkapcsa volt és hosszú farka, a későbbi formák esetében a farok jelentősen megrövidült, és voltak olyan fajok, amelyeknél a fogak is hiányoztak.

A közmédia néha helytelenül dinoszaurusznak nevezi a pteroszauruszokat: ugyanúgy nem tartoznak a dinoszauruszok öregrendjéhez, mint az ichthyoszauruszok, plezioszauruszok és moszaszauruszok.

Rosidae

A Rosidae a zárvatermők egy csoportja. A hagyományos rendszertanok (pl. Cronquist-rendszer, Tahtadzsján-rendszer) a kétszikűek osztályának egy alosztályaként tartják számon. Az Angiosperm Phylogeny Group rendszertanaiban, így a legkorszerűbb APG IV-rendszerben is a rosids névvel jelzett kládnak feleltethető meg.

Fosszíliáik a kréta időszak óta ismertek. Molekuláris órán alapuló becslések szerint a rosids csoport a kréta időszak apti vagy albai korszakában jelent meg, 125-99,6 millió évvel ezelőtt. Az alkalmazott leírástól függően 16-20 rend tartozik ide, melyekbe mintegy 140 növénycsaládot sorolnak.Körülbelül 70 000 faj tartozik ide, ami az összes zárvatermőfaj több mint egynegyedét jelenti.

Santoni

A santoni a késő kréta földtörténeti kor hat korszaka közül a negyedik, amely 85,8 ± 0,7 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött, a coniaci korszak után és 83,5 ± 0,7 mya ért véget, a maastrichti korszak előtt.

A korszak neve a franciaországi Saintes város nevéből származik.

Ebben az időszakban élt a Pannoniasaurus, valamint a Hungarosaurus és a Bakonydraco galaczi repülő őshüllő, amelyek maradványait a Bakony santoni korszaki mészkövében találták meg 2000-ben.

Silverpit-kráter

A Silverpit-kráter az Egyesült Királyság közelében, az Északi-tenger alján található eltemetett képződmény. A kráterszerű alakzatot, melyet egy olajkutató expedíció során végzett szeizmológiai rutinvizsgálat alkalmával fedeztek fel, a halászok generációi által jól ismert közeli Silver Pit nevű (magyarul: ezüst gödör) tengeri árok után nevezték el. 2002-ben jelentették be először annak lehetőségét, hogy a képződmény egy becsapódási kráter.Ha a feltételezés helyes, akkor ez az első ismert becsapódási kráter, amit az Egyesült Királyság közelében fedeztek fel. Ezzel szemben azonban vannak olyan vélemények, amelyek más eredetet tesznek fel. A korát 74–45 millió évre (a késő kréta–eocén időszakok közé) becsülik.A kráter jelentősége abban mutatkozik meg, hogy a feltételezett meteorit vagy üstökös a sekély tengerbe, a tengerfenéken elhelyezkedő lágy iszapba csapódott be. A becsapódás nyomán keletkezett formák megkövültek és így a mai napig épen maradtak. Emiatt szinte eredeti formájában lehet vizsgálni szerkezetét, ellentétben a szárazföldön található kráterekkel, melyeket az erózió pusztító hatása miatt sokkal nehezebb.

Turoni

A turoni a késő kréta földtörténeti kor hat korszaka közül a második, amely 93,6 ± 0,8 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött, a cenomani korszak után, és 88,6 ± 0,8 mya zárult, a coniaci korszak nyitányán.

Valangini

A valangini a kora kréta földtörténeti kor hat korszaka közül a második, amely a berriasi korszakot követően kezdődött 140,2 ± 3,0 millió évvel ezelőtt (mya) és a hauterivi korszak előtt ért véget 133,9 ± 2,0 mya.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.