Kelta művészet

A kelták művészete az összes uralmuk alá került területet egységbe foglalta. Nagyon kevés klasszikus irodalmi szöveg, viszont annál több régészeti lelet maradt meg tőlük. Szenvedélyes vonalvezetésű, bonyolult palmettás és halhólyagos díszítésű mintáikat utolérhetetlen találékonysággal szőtték új és új felületekké a kelta mesterek. A művészettörténészek korszakait azokról a helyekről nevezték el, ahol rájuk bukkantak.

Spanyolországban a kelták és az ibérek egymás mellett éléséből született meg a keltibér civilizáció, míg a ligúr-kelták népessége Dél-Franciaországban fejlődött ki, Gallia többi részén, a Közép-Duna vidékén, a brit szigeteken pedig igen különböző kelta népcsoportok alakultak ki.

Carndonagh South Pillar 1996 08 29
A kelta művészet nevezetes alkotásai az írországi Holly Cross-ok és kőoszlopok. Itt: három kőfaragás a cardonagh-ból

A rendkívül eredeti művészi kifejezésmódot elsősorban a sematikus ábrázolás, a díszítőelemek olyan mértékű eltorzítása jellemzi, melynek következtében a növényi motívumokból szörny képződik.

Lindisfarne StJohn Knot2 3
Egyszerű kelta csomó rajza, 211-ben készült kódex[1] díszítménye volt

Szobrászat

Gundestrupkarret1
Gundestrupi üst

A gundestrupi üstöt Jütland északi részén, Dániában találták. Megmunkált vagy domborított ezüstlemezekből áll. A kelta panteont Cernunnos istennel harci és vallásos jelenetek között ábrázolja.

Az entemont-i és roquepertuse-i szentélyekből hellenizált természetesség sugárzik, ugyanakkor Euffignex és Bouray fémnyakláncos isteneinek ábrázolásai stilizáló szándékról tanúskodnak.

A Lassois-hegyet erődítmény védte a vaskorban. Itt találtak rá egy hercegnő pompás, föld alatti sírjára, amelyből egyéb kincsek között egy bronz keverőkorsó is előkerült. Ebben a hatalmas edényben keverték a bort és a vizet.

A kultikus szekér a szarvas feláldozását megelőző körmenetet ábrázolja, lovon ülő meztelen harcosok között. Ausztriában, Graz közelében került elő egyéb számos síremlék közül, az i. e. 4. században elhamvasztott halstadti herceg föld alatti sírhelyéből.

A kétfejű szobor Roquepertuse-ből, egy kelta-ligúr szentélyből származik. A koponyák kiállítására szolgáló üreges oszlopcsarnok fölfedezése hitelessé tette azoknak a római történészek elbeszéléseit, akik a kelta rituálékat írják le. A mediterrán népek kifejezőeszköze, az i. e. 3. századi kőszobrászat hibátlanul illeszkedik abba az együttesbe, melyet a rómaiak ágyúgolyói pusztítottak el, i. e. 125 és i. e. 123 között.

Fémművesség

Jól értettek a vas, a bronz, a réz, az arany és az ezüst megmunkálásához. A keltáknak úgyszólván minden fegyvere, mezőgazdasági szerszáma vasból volt: ekéik, kaszáik, sarlóik éppúgy, mint ácsszerszámaik, támadó- és védőfegyvereik, amelyeket gyakran díszítettek növényi motívumokkal és állatfigurákkal. Jól képzett harcosok voltak. A nemes ízlésről tanúskodnak azok a gyönyörű fegyverek és ivókészletek, melyeket a gazdagokkal együtt temettek el, vagy amelyeket isteni áldozatként a folyóba dobtak.

Ékszerek

A desbrugh-i tükör hátoldala sima felületek és vésett vonalak játéka. Ebben rejtőzik a kelta díszítőművészet, melynek méltó örökösei az késő középkorban a ír miniatúrafestők.

De nemcsak a vas volt az, amit a kelták tömegesen hoztak a Kárpát-medencébe. Dísztárgyaik, ivókészleteik a fémművesség magas fejlettségi fokáról tanúskodnak. Kitűnő üvegművesek voltak, karpereceik, gyöngyeik, a virágok minden színében tündöklő "millefiori" (ezer virág) üvegeik szépsége ma is csodálható. Aranyból, ezüstből nyakláncok készültek, valamint melltűk stilizált iparművészeti díszítéssel. Ezeken csodálatosan harmonikus egységbe szerveződnek állatábrázolások, vallási jelképek, kecses ívek, remek díszítő motívumok.

Fazekasság

Celtic ceramic
Kelta agyagedény

Nekik köszönhetjük a délen már régóta használt fazekaskorong bevezetését. Így a fazekasok lábbal hajtott korongjaikon gyönyörű forgásfelületű karcsú kancsókat, lapos tálakat, öblös edényeket készíthettek. Kitűnő égetőkemencéik voltak, ahonnan sok elsőosztályú tárgy került ki. Persze a díszítés lassan elmaradt az edényekről, hiszen a gyorsan forgó korongon ezt nagyon nehéz kialakítani, így lassan áttértek az edények festésére.

Könyvészet és miniatúraművészet

  • Könyvmásolás
  • Könyvkötészet

A kelta művészet gondolatvilága átszövi Európát

Keltenfürst Glauberg vorne 5
Kelta kőszobor i. e. 400, Glauberg, Németország

A keltákat Európa mesterei között emlegetik, joggal. Ipari és művészeti alkotásaik átszövik az élet minden területét.

Kelta régészeti kultúrák

A korai kelta műveltségi közösségeket a régészeti irodalom a mai kelet-Franciaország, Svájc és Ausztria területén föltárt leletek alapján nevezi meg (hallstatti műveltség, La Tène műveltség). Ezek kora a Krisztus születése előtti évezred eleje. Később számos lelőhely alapján fölismerték, hogy a kelta törzsek Európa egyre nagyobb területen formálták újjá az életet és a helybeli közösségeket. Törzscsoportjaik a Kárpát-medencében is sajátos díszítőművészeti formákat alakítottak ki. Legismertebb a Magyar kard korszak, mert a legszebb díszítésű kardokat ezen a területen, Írországban, Ausztriában és Németországban találták (Kiskőszeg, Baranya megye, Litér, Veszprém megye, Lisnacrogher, Írország, Lough Crew, Meath, Írország, Salzkammergut, Ausztria, Hochscheid, Németország). Évszázadokon átívelő kárpát-medencei életükről tanúskodnak a gazdag kelta lelőhelyek, főleg a Dunántúlon (Regöly, Litér).

Kelta nevű államok, tartományok, grófságok

A Krisztus születése utáni fél évezredben előbb a rómaiak, majd a germán törzsek egyre nyugatabbra szorították őket: Galliába, Britanniába. E hódítások ellenére néhány európai állam, még ma is nevében őrzi egy-egy kelta törzs nevét (Helvetia, Belgium, Wales). Az angol ipari forradalom idején kibontakozó geológiában is találunk kelta törzsneveket, főleg az angol grófságok nyomán, ahol az egyes típus-rétegeket először írták le, s ezért a hozzájuk kapcsolódó földtörténeti korszakot is e grófságokról nevezték el (Ordovicium, Szilur).

Emberarcok ábrázolása

Emberarcok és állatalakok a kelta művészetben
Leánykaarc Oxfordból, egy szent királylány síremlékéről, és férfiarc Párizsból, a Cluny Múzeumból, egy zárókő díszítéséről: mindkettő szőlőlevelekből bontakozik ki. A többi rajz a Book of Kells-ből. Részletek a Kelta kifestő kiállítási füzetből.

Emberarcok ábrázolása mélyen élő hagyomány Európa művészetében. Magát az emberi alakot, a tevékeny, harcoló embert, s a körülötte élő állatvilágot számos műveltségi közösség ábrázolta, gazdagon díszítette vele eszközeit. A mai Európában is megfigyelhető a fantáziadús emberarc-ábrázolás szoros kapcsolatban állhat a kelták fejkultuszával. A kelták kifejező fejábrázolása gyönyörködtető és ez a fontos díszítőelem talán ebből eredeztethető, mert kevés ókori művészet tulajdonított olyan nagy jelentőséget az emberi fej kifejező megörökítésének, mint a kelta. Az emberi fejet, hangsúlyozottan és kiemelten a kelta művészet állította a figyelme középpontjába, megsejtve talán, hogy a találékonyság királyi széke található ott.

Az egyik művészeti füzet borítóján, már a középkori gótikából mutatunk be két arcot: egyet egy szent királylány síremlékéről, Oxfordból, a királylány összetört baldachinjáról, egy másikat pedig Párizsból, a Cluny Múzeumból, ahol az arc zárókő díszítése és magukból a szőlőlevelekből bontakozik ki.

Az állatvilág szereplői a kelta művészetben

Érdekesek állatábrázolásaik is, a legelésző marhától, a kedves kutyától a kicsi, vadkant ábrázoló bronzszobrokig. A lábatlani agyagkorsón állatküzdelmi jelenetet látunk, mely a sztyeppei művészet gyakori motívuma volt, s a szkíta műveltséggel való együttélésből eredhet. A kutya, a tyúk és a macska figurája kézzel írott sorok közé tett díszítés, a híres Book of Kells (Kells-i Könyv, pompás kódex, amelyet Dublinban őriznek) lapjain.

A kellsi kódex művészete

Állatalakos rajzok a Book of Kellsből
Két részlet a kellsi kódexből, rajzok a Kelta kifestő kiállítási füzetből.

A nyugat-európai keresztény középkor egyik leghíresebb alkotása a kellsi kódex (Book of Kells), melyet Dublinban, a Trinity College könyvtárában őriznek. Az ír kelták korán áttértek a kereszténységre, s monostoraik szerzetesei fontos munkát végeztek a nyugat-európai kereszténység megszervezésében (sőt Skócia és Anglia újraevangelizálásában is). A mai Franciaország, Németország és Olaszország területén is alapítottak kolostorokat (például a híres Bobbióit). Mozgalmuk központja azonban mindig a Brit-szigeteken volt. A kódexet – ma úgy tudjuk – Ionában (Skóciában) kezdték írni, majd a kolostor a vikingek elől áttelepült az írországi Kellsbe, s ott fejezték be.

Nemcsak iniciálékkal gazdagon díszített a könyv, hanem még a sorok közé is állatfigurákat festettek. Ezek a figurák, ahogyan a kelta fejeket ábrázoló alkotások is, rendkívül kifejezők. Az oroszlán, kecske, bárány, madárkák alakját éppúgy megtaláljuk a sorok között, mint az iniciálénak rajzolt ölelkező állatpárt, amely a viking művészet rúnaköveiről ismert összefonódó-összeszövődő sárkányokat is eszünkbe juttatja. Ez azt is jelenti, hogy a kódex már két gazdag műveltségkör szintézise: a keltáé és a vikingé. Az írországi román kori építészetben és szobrászatban (templomkapuk, magaskeresztek), valamint a kódexfestészetben, a hagyományoknak e mindkét ága fölismerhető.

Templomkapuk Írországban, Angliában

Dysert O’Dea román kori templomkapuja
Dysert O’Dea emberarcfaragásos román kori templomkapuja, részlet a Dublini Történeti Múzeumból. A rajz a Kelta kifestő kiállítási füzetből.

A mai Európában Írország a kelták ősi műveltségének a leghagyományőrzőbb örököse. A rómaiak, az angolszász és viking hódítók is sokat formáltak a kelták britanniai életén. Az államszervezetbe beépítették a latin és a germán műveltségnek, művészetnek a hagyományait is. A három műveltség gondolatvilága ötvöződik már a kereszténység korához tartozó alkotásokban, a román kori építészetben, gyakran a templomkapukon. A nyilas vadászjelenetet bemutató kapukra említünk két kőfaragást Ribbesford-ból (Vorcestershire, Anglia) és Stoke-sub-London-ból (Somersetshire, Anglia). Emberarcokra a templom kapuján Dysert O'Dea és Kilpeck déli kapuját említjük.

Hajósok és csomózások

A ma is kedvelt, fonatos, csomózott minták közül is sok származhat a keltáktól. A tenger közelében élő népek hajóznak, kötelet fonnak és csomóznak. Az élet ilyen fontos dolgai mindig kifejezésre jutnak az ábrázolt témákban. Az egyik bronztükör díszítésén hullámzó örvényes rajzolatot figyelhetünk meg, amiből azonban itt is egy emberi arc bontakozik ki. Az örvényes forgó minták rajzolata is (a csomózott díszítésekhez hasonlóan) a tengerparti életre utal. Az örvényeket, a hullámokat a szigetlakó műveltségi közösségek használják föl a díszítőművészetben: a kelták a Brit-szigeteken, a japánok a távol-keleti festészetben. Mindkettőben megjelenik a hullámoknak és örvényeknek a változó méretben megismétlődő fraktál-jellege.

Láthatjuk tehát, hogy a több, mint kétezer éves kelta művészet alkotásainak e rajzművészeti epizódjai alapján is sok olyan elemet fedezhetünk föl a kelta művészetben, amely ma is ábrázolási és gondolkodási kultúránk része.

Nagykeresztek

Muiredach keresztje
Muiredach-kereszt, Monasterboice, Írország

A kelta–ír nagykereszt kőből készül, jellegzetes szerkezetű és formájú, általában kelta–ír díszítőmotívumokkal, és/vagy figurális elemekkel dúsan díszített, többnyire körmotívummal ellátott álló kereszt.

Nevezetesebb kelta nagykeresztek Írországban:

  • Ahenny, Ardboe, Balrath, Beali , Carndonagh, Cashel, Castledermot, Clones, Clonmacnoise, Donaghmore, Drumcliffe, Duleek, Duleek Market, Dysert O'Dea, Glendalough, Kells, Old Kilcullen, Kilfenora, Kilkieran, Killaloe, Kilree, Monasterboice, Moone

Irodalom

  • Lloyd és Jennifer Laing: Kelta művészet (A művészet világa sorozatban) - London, Thames&Hudson 1992 / Bp. Glória K. 2006. - ISBN 963 9283 96 7
  • Danieke Vitali: A kelták (Évezredek Kincsei sorozatban) - GABO K. Bp. 2008. - ISBN 978 963 689 122 0
  • Megaw, R & Megaw, V. (1990):Celtic Art: From Its Beginnings to the Book of Kells. Thames and Hudson,
  • Szabó M. (1971): Kelták nyomában Magyarországon, Corvina, Budapest,
  • Szabó M., F. Petres É. (1992): Decorated Weapons of the La Tene Iron Age in the Carpathian Basin. MNM, Budapest
  • Bérczi Sz. (1996): Kelta kifestő. Eurázsiai művészetek: kiállítás és kifestő sorozat 6. füzete. TKTE.
  • Christiane Eluere: The Celts First Masters of Europe (New Horisons sorozat) - Thames & Hudson, 2004. - ISBN 0 500 300348
  • Sean Dufy: Atlas of Irish History - G&Macmillan 1997 és 2000. - ISBN 978-0-7171-3093-1
  • Peter Zöller: Irlands Erbe - G&Macmillan 2001. - ISBN 0-7171-3208-0

Jegyzetek

  1. bl.uk

További információk

Castledermoti nagykeresztek

Az írországi Castledermot település az N.9-es számú főútvonalon található, rendezett, kellemesen fásított település. A középkori nagykereszteket őrző monostorterületen kívül a későbbiekben egy másik kolostort is létesítettek itt, amelyet a cromwelli időkben szüntettek meg. Ez ma úgyszintén romterület.

Dublin

Dublin (hivatalos angol kiejtése: IPA: [ˈdʌblɨn], helyi kiejtése: IPA: [ˈdʊbᵊlən]; ír nyelven Baile Átha Cliath IPA: [blʲaˈklʲiə]) Írország fővárosa. Az Ír-sziget keleti partján, az Ír-tengerbe torkolló Liffey folyó két partján fekszik. A város Dublin megye központja. A vikingek alapították, és a középkor óta Írország fővárosa volt.

Dublin közigazgatásilag a Dublini Városháza által igazgatott területet jelenti. Mindazonáltal sokszor szintén Dublinként hivatkoznak külvárosi területekre, amelyeket más, helyi közigazgatási szervek igazgatnak. Ilyen terület például Dun Laoghaire-Rathdown, Fingal és Dél-Dublin. Pontosabb, ha ezen területek összességét dublini agglomerációnak nevezzük.

A Dublini Városháza által igazgatott terület lakossága 505 739 fő volt a 2006-os népszámláláskor. Ugyanezen népszámlálás szerint a dublini agglomeráció lakossága 1 661 185 volt, míg Dublin megye népessége 1 186 159 fő volt.

Egyes számítások szerint Dublin a harmadik leglátogatottabb európai város (Párizs és London után), több mint négy millió látogató keresi fel évente.

Glendalough

Glendalough (magyarul: „A Két Tó Völgye") Dublintól, illetve Powerscourt-tól délre, Enniskerryn át, Laraghtól nyugatra az R-756-os út mentén, zömében romantikus hegyvidéki utszakaszokon át érhető el. Egyes megállapítások szerint Írország legvarázslatosabb helyeinek egyike. Látogatottságát nemcsak természeti szépségének köszönheti, hanem a középkori kolostoregyüttes megmaradt romjainak is.

Hallstatti kultúra

A hallstatti kultúra nevét a felső-ausztriai Hallstatt településről kapta, melynek közelében a 19. század közepén több mint 900 kora vaskori (i. e. 750–450 körüli időszak) sírt tártak fel. A régészeti kultúrkör Nyugat-Franciaországtól a Dunántúlig terjedt, az urnamezős kultúrából fejlődött ki, és elsőként használt tömegesen vasfegyvereket és -eszközöket. Kapcsolatban állt a dél-franciaországi görög gyarmatvárosokkal és az etruszkokkal. Arisztokráciája hegyormokon vagy meredek dombokon létrehozott nagy kiterjedésű településeken, 8-10 méter magas faszerkezetű földsáncokkal megerődített várakban élt. Halottaikat kamrasírokba temették, a férfiak mellé vasból készült fegyvereiket, gyakran lovukat és kocsijukat helyezték. Etnikailag a proto-keltákkal és a keltákkal azonosítja őket a történettudomány.

Lásd még: kelta művészet.

Kelta nagykereszt

A kelta (vagy ír) nagykeresztek (használt névváltozatai szerint: kelta kereszt, ír kereszt, Celtic Cross, High Cross, Holy Cross, Long Cross, stb.) a kelta-ír keresztény kultúrkör területén a 7–8. században megjelent és elterjedt rituális emlékmű típusú létesítmény (építmény). A kelta–ír nagykereszt kőből készül, jellegzetes szerkezetű és formájú, általában kelta–ír díszítőmotívumokkal, és/vagy figurális elemekkel dúsan díszített, többnyire körmotívummal ellátott álló kereszt; a Brit-szigeteken a rómaiak távozása óta keletkezett első olyan nagyobb méretű művek, amelyek a mai napig fennmaradtak, egyes változataikban napjainkban is készülnek. Nagykeresztek már a 7–8. századtól léteztek Írországban, később megjelentek Skóciában és Britannia többi részén is, különösen Northumbriában, néhány példánya a kontinentális Európában is fellelhető. A kelta keresztek napjainkban a kelta–ír képző- illetve díszítőművészet legismertebb képviselői közé tartoznak (hiv.: 1, 3, 6)).

Kelták

A kelták szűkebb értelemben egy, Közép- és Nyugat-Európában élt ókori indoeurópai nép, népcsoport volt, amely ősi indoeurópai nyelveket (szárazföldi vagy ókelta nyelveket) beszélt. Az ókori kelták mindenhol hasonló módon éltek, róluk számos görög és római forrás maradt ránk. Hagyományosan a keltákat a gallokkal azonosították (a szó latin jelentése nyomán), azonban ez mára elavulttá vált: a gallok csak egy népcsoportja volt a keltáknak, akik Gallia (a mai Franciaország) területén éltek és a gall nyelvet beszélték, amely például erősen eltért az Ibériai-félszigeten beszélt szintén ókelta keltibér nyelvtől.

Monasterboice

Monasterboice (Mainistir Bhuithe) Írország, Louth megyében, Droghedától 13 km-re északra, az M 1-es útról letérve, a településtől déli irányba haladó mellékúton érhető el. A ma is használatban levő temetőjében volt az 5. században alapított monostor. Az emlékhely ennek a monostornak egyes épületmaradványait, valamint az épségben megmaradt 9-10. századtól készített nagykeresztjeit foglalj magába, s erről híres. Valószínűleg saját kőfaragó műhelye is volt, hiszen az országban több olyan kőkereszt is található, amely az itteni keresztek mintájára készült.

Művészettörténet

A művészettörténet a társadalomtudomány egyik ága. Az építészet, a képző- és iparművészet fejlődésével foglalkozik. A fejlődés és a történelmi-társadalmi tények közötti összefüggésekkel, művészettörténeti jelenségek esztétikai értékelésével, az alkotók életrajzával, a művészi szervezetek tanulmányozásával foglalkozik.

Művészettörténeti korszakok

A művészettörténeti korszakok vizsgálata a képzőművészet történetének, összefüggéseinek feltárását segíti, a topográfiai jellegű művészettörténet-írás mellett (lásd: Művészettörténet országok szerint). A 19. század végétől a művészettörténészek az európai középkorhoz és újkorhoz különböző korstílusokat is társítottak. E korstílusoknak megfelelően újabb művészettörténeti alkorszakok, úgynevezett stílustörténeti korszakok váltak elkülöníthetővé (például a manierizmus). A kortárs művészettörténet már nem a stílusfogalom alapján vizsgálódik, de a stílustörténeti korszakok még mindig célszerűek és hasznosak, annak ellenére is, hogy Ernst Gombrich A művészet története című munkájában rámutatott, a fejlődés folyamatos, nincsenek olyan nagy különbségek, mint azt korábban gondolták (pl. a középkor teljes igénnyel az ókori művészet folytatása).

Az alábbiakban az őskori, ókori, keleti és középkori művészetet régiók, illetve az időben egymással párhuzamos önálló kultúrák szerint csoportosítjuk. Az újkort ugyanakkor az egyes stílustörténeti korszakok szerint tagoljuk.

Svájc művészete

Svájc művészete alatt Svájc területének művészetét értjük a középkortól napjainkig. A terület ókori művészetét lásd: kelta művészet, római provinciális művészet.

Szabó Miklós (régész)

Szabó Miklós (Szombathely, 1940. július 3. –) Széchenyi-díjas magyar régész, ókorkutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az ókori (elsősorban görög, kelta és etruszk) régészet neves kutatója. 1991 és 1993 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem általános rektorhelyettese, majd 1999-ig rektora.

Vezseny

Vezseny község az Észak-Alföldi régióban, Jász-Nagykun-Szolnok megye Szolnoki járásában.

Walesiek

Walesiek vagy velsziek (walesiül: Cymry) egy népcsoport amelynek az anyanyelve a walesi vagy kimru nyelv. Történelmileg a nyelv a brit nyelvből származik, amelyet valamikor Britannia nagy részében beszéltek. A walesi még mindig az uralkodó nyelv Wales egyes részein de az első évszázadtól az angol vette át a helyét az ország legtöbb részében.

John Davies történész szerint a walesiek vissza tudják vezetni eredetüket a harmadik évszázad végére és a negyedik évszázad elejére, amikor a rómaiak elhagyták Britanniát. A brit nyelvet azonban sokkal tovább beszélték Walesben. A walesi meghatározást használni lehet azokra is, akik Walesben élnek és azokra is, akik walesi származásúak, de máshol élnek. Ma Wales Nagy-Britanniának saját önkormányzattal rendelkező tagországa és ezáltal a walesi lakosok brit állampolgárok.

Egy felmérés, melyet a walesi parlament rendelt meg, kimutatta, hogy a lakosság 35%-ának a családi neve walesi eredetű. A többi angol nyelvű országban az arányok a következőek: Nagy-Britanniában 5,3%, Új-Zélandon 4,7%, Ausztráliában 4,1% és az USA-ban 3,8%. A felmérésben résztvevő országokban a walesi eredetűek száma összesen 16,3 millióra tehető. Londonban több mint 300 000 walesi származású él.

Írország művészete

Írország a kelta bevándorlás előtt az Atlanti-partvidék megalitikus kultúrájának egyik központja volt.

Az írországi kelta vaskor művészete előbb a La Téne-stílussal majd a britanniai provinciális művészettel került élénk kapcsolatba. A kelta művészet egyes elemei napjainkig meghatározzák Írország művészetét.

A sajátosan ír művészet kezdetét a kereszténység felvételétől lehet számítani, a Kr. e. 5. századtól. Ezt a keresztény művészetet a kelta ornamentika hagyománya gazdagította. Az első templomok elpusztultak, de annyit lehet tudni, hogy Észak-Európához hasonlóan a harangtorony külön állt a templomtól. A korszak legjelentősebb emlékei a templomok közelében elhelyezkedő temetők hatalmas kőkeresztjei. Rajtuk a La Téne-kultúra elemeinek továbbélése figyelhető meg. Ugyancsak hasonló motívumok figyelhetők meg a fejlett fémművességben is. Az egyik legszebb az Ardagh-kehely.

Az ír festészet emlékei az európai miniatúrafestészet kezdetét jelentő kódexek díszítései. Legjelentősebb a durrow-i zsoltároskönyv a 8. század környékéről, a kellsi evagélium (Book of Kells, 9. század).

Az ír művészet első virágzásának a viking kalandozások vetettek véget. A vikingek kiűzése után és a normannok hódítása között jelentős román művészet alakult ki. Az angol uralom idején az önálló ír művészet nem jelentős, az angol művészet uralma volt jellemző egészen a 19. századig (lásd Nagy-Britannia művészete).

A 19. században önálló ír művészet alakult ki: Ch. V. Foley (? – 1868) festő, J. Hogan (1800 – 1858) szobrász. A korszakban az európai stílusáramlatok hatottak: klasszicizmus, romantika, historizmus, impresszionizmus. A 20. században az avantgárd hatása is jelentős, de sokkal fontosabb az „ír Picasso-ként” emlegetett L. Le Brocquay

képviselte hagyományőrző irányzat. Brocquay a hagyományos kelta művészet elemeit alkalmazta.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.