Közgazdaságtan

A közgazdaságtan olyan társadalomtudomány, amely a gazdasági rendszerrel, vagyis a javak megtermelésével, elosztásával, értékelésével és fogyasztásával foglalkozik. Más megfogalmazásban a közgazdaságtan a szűkösség viszonyai közötti választások és döntések tudománya; az embercsoportoknak a gazdasági folyamatban, vagyis a termelésben, az elosztásban, a cserében és fogyasztásban felmerülő döntési alternatíváival foglalkozó társadalomtudomány. A közgazdaságtan két legfontosabb ága a mikroökonómia és makroökonómia. A mikroökonómia a gazdaság egyéni szereplőinek és egyes alkotóelemeinek viselkedésével, például egyetlen termék árának kialakulásával, illetve egyetlen fogyasztó vagy termelő magatartásával foglalkozó elemzés. A makroökonómia a gazdaság egészének működésével, a kibocsátással, a jövedelemmel, árszínvonnallal, külkereskedelemmel, munkanélküliséggel és más aggregált gazdasági változókkal foglalkozó elemzés. A közgazdászok gyakran megkülönböztetik a pozitív közgazdaságtant, amely a gazdasági jelenségek értékelés nélküli magyarázatával és leírásával foglalkozik, és a normatív közgazdaságtant, amely értékítéletet alkot és a jövőre vonatkozó döntéseket alapozza meg.

A szónak az európai nyelvek többségében használt megfelelője – „ökonómia” – a görög „oikosz” (ház, háztartás) és „nomosz” (törvény, szabály) szavak összetételéből származik, és eredetileg a háztartás és birtok, valamint a (város)állam adminisztrációjának anyagi ügyeiről szóló vitára utalt.

Közgazdaságtan
A közgazdaságtan egyik alapvető műve: Adam Smith értekezése A nemzetek gazdagságáról (1776)
A közgazdaságtan egyik alapvető műve: Adam Smith értekezése A nemzetek gazdagságáról (1776)

Tárgya a gazdasági rendszer
Ágai
Jelentős művelői Adam Smith, Thomas Malthus, David Ricardo, John Stuart Mill, Karl Marx
Jelentős kézikönyvei Bittsánszky Géza: Bevezetés a közgazdaságtanba (Budapest, 1999)
– Társadalomtudományok –
Auction Tsukiji fishmarket
Tonhalárverés a Cukidzsi halpiacon (Japán). A közgazdaságtan mindenekelőtt a javak – például a tonhalak – társadalmon belüli elosztásának kérdéseivel foglalkozik

A közgazdaságtan alapkérdései

  • A „Mit termeljenek?” kérdés arra keresi a választ, hogy a gazdaság szereplői milyen javakat és szolgáltatásokat, azok milyen mennyiségét és minőségét állítsák elő.
  • A „Hogyan termeljenek?” kérdés azzal kapcsolatos, hogy a termelési tényezőket sokféle arányban lehet kombinálni. A fejlett országokban általában tőke-intenzív, a kevésbé fejlett gazdaságok munka-intenzív technológiákat alkalmaznak.
  • A „Kinek termeljenek?” kérdés arra keresi a választ, hogy a különféle javakat és szolgáltatásokat kik fogják elfogyasztani. Milyen elvek alapján osztják el a megtermelt javakat és a keletkezett jövedelmeket.

A közgazdaságtan rövid története

Már az ókor legnagyobb gondolkodói – köztük is elsősorban Platón és Arisztotelész –, majd a középkorban Hippói Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás foglalkoztak műveikben gazdasági kérdésekkel. Mindegyikőjükre jellemző, hogy a gazdasági élet jelenségeit elsősorban erkölcsi szemszögből vizsgálták, így például elítélték a kamatszedést és a spekulációt.

AdamSmith
Adam Smith, „a közgazdaságtan atyja”

Az újkorban a gazdasági és társadalmi viszonyok és velük párhuzamosan a tudomány, az eszmék gyökeres megváltozása következtében alakulhatott ki a közgazdaságtan önálló tudománya. Ekkor vált általános meggyőződéssé, hogy a társadalom, hasonlóan a természethez, meghatározott, sőt általában matematikai formában is leírható törvények szerint működik. A tudomány előfutára a francia Antoine de Montchrestien, első ismert és elismert képviselői, Adam Smith, Jean-Baptiste Say, David Ricardo, Thomas Malthus – akiket ma összefoglaló néven klasszikusoknak nevezünk – egyben sikeres üzletemberek, az individualista, polgári liberális eszmék és a felvilágosodás hívei voltak. Az államnak a gazdaságba való beavatkozását az esetek többségében szükségtelennek, sőt károsnak ítélték, mondván, az egyensúly, a (lét)biztonság, az igazságosság pusztán piaci folyamatok révén is érvényre jutnak, ha a tisztességes verseny biztosított.

Velük szemben Karl Marx a közgazdaságtan „törvényeit” a munkásosztály kizsákmányolásának, a kapitalizmus szükségszerűen bekövetkező válságának, a társadalmi tulajdon nagyobb hatékonyságának igazolására próbálta felhasználni.

A klasszikusoknak a neoklasszikusok által továbbfejlesztett elméletét a 20. század elején, különösen pedig a nagy gazdasági világválság után egyre több kritika érte. Nem igazolódott be a piaci folyamatok „mindenhatóságának” tézise; számos esetben szükségessé, sőt hasznossá vált az állami beavatkozás, a gazdasági tervezés. John Maynard Keynes volt ennek az időszaknak a legnagyobb közgazdasági gondolkodója; tőle származik a mikro- és makroökonómia tulajdonképpeni szétválasztása is. Keynes makroökonómiai rendszere arra épült, hogy egy nemzetgazdaság „piacán” a kereslet stabilan modellezhető az emberek aggregált fogyasztásának elemzésével. A követői által megteremtett keynesianizmus évtizedekig irányvonalat adott a nyugati országok gazdaságpolitikájának.

A neoklasszikus iskola főbb alaptételeit elfogadó, de az ember gazdasági viselkedését társadalomtudományi keretekben tárgyaló irányzat az ún. osztrák iskola. Követői a módszertani individualizmus következetes hívei, a gazdaság szereplőinek viselkedését az ideáltipikus szereplők megértésén keresztül képzelik el. Az iskola alapítójának Ludwig von Misest tartják. A második világháború előtti magyar közgazdasági gondolkodásra meghatározó jelentőségű volt az osztrák iskola, amit az 1970-es években, a túlzott makroökonómiai általánosításokkal szemben fedezett fel újra a közgazdaságtan fősodra. Legismertebb képviselője, Friedrich August von Hayek 1974-ben kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat.

Az 1970-es évek gazdasági válságai, illetve az olajválságok olyan problémákat idéztek elő a nyugat-európai gazdaságokban, amelyek a sikertelen gazdaságpolitikára a keynesianizmus helyett más elméletekben keresték a válaszokat. Új irányzatok nyertek teret: a Milton Friedman (1976-ban Nobel-díjas) nevéhez kapcsolt monetarizmus, amely a keynesi rendszerben a fogyasztás helyett a gazdaság pénzkeresleti függvényét tekintette meghatározó eszköznek; a makroökonómiai elméletéhez az egyéni döntésekre visszavezethető, mikroökonómiai alapokat kereső újklasszikus makroökonómia, a már említett osztrák iskola követői, majd a keynesi és a neoklasszikus szintézist felélesztő újkeynesianizmus.

A kapitalizmus káros kísérőjelenségei, a társadalmi kohézió és a tervezés hiánya, a környezetrombolás és a domináns iskolák egyéb hiányosságainak hatására azonban a marxi hagyományokat folytató neomarxizmus, az intézmények és tulajdonviszonyok szerepét hangsúlyozó institucionalizmus, valamint az etikai koordinációra nagy hangsúlyt fektető alternatív irányzatok is kibontakoztak.

A mikroökonómia történetében jóval kevesebb törés figyelhető meg. A közgazdaságtan ezen résztudománya még ma is neoklasszikus alapokon nyugszik. Ugyanakkor számos, a neoklasszikus modellek alapjait képező feltevés (így például a piaci erőfölény hiánya, a szereplők tökéletes informáltsága vagy a piaci folyamatok azonnali lefolyása) megcáfolása jellemzi a mikroökonómia fejlődését.

A legjelentősebb közgazdaságtani irányzatok

A közgazdaságtan részterületei

  • Makroökonómia: a gazdaság egészét, annak törvényszerűségeit vizsgálja. A gazdasági szereplőket ágazatokká, szektorokká foglalja össze; a termékeket termékcsoportokká, termékhalmazzá összesíti.
  • Mikroökonómia: feltárja, megmagyarázza a piac, a piaci szereplők jellemzőit, a piaci folyamatokban megnyilvánuló törvényszerűségeket. Elkülönült piaci szereplők (fogyasztók, háztartások, vállalatok) oldaláról ábrázolja a gazdaságot. A gazdaság alapegységeit elemzi, a gazdasági szereplők alapvető típusait tanulmányozza.
  • Agrárgazdaságtan
  • Államháztartástan
  • Átmenettan (Tranzitológia)
  • Fejlődésgazdaságtan
  • Gazdaságpolitika
  • Információgazdaságtan
  • Jóléti közgazdaságtan
  • Környezetgazdaságtan
  • Közösségi gazdaságtan
  • Matematikai közgazdaságtan
  • Munkagazdaságtan
  • Nemzetközi gazdaságtan: a nemzetközi pénzügyek, cserefolyamatok, tőkemozgások, nemzetközi vállalatok közgazdasági sajátosságait elemzi.
  • Pénzügytan
  • Regionális gazdaságtan
  • Összehasonlító gazdaságtan
  • Vállalatgazdaságtan
  • Viselkedésgazdaságtan

Kapcsolódó tudományok és segédtudományok

Képzést indító felsőoktatási intézmények

Jegyzetek

  1. Gazdálkodási és Menedzsment Tanszék. kodolanyi.hu. [2018. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 10.)

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Bruttó hazai termék

A bruttó hazai termék (angolul gross domestic product, GDP, ejtsd: dzsídípí) a közgazdaságtanban egy bizonyos terület – többnyire egy ország – adott idő alatti gazdasági termelésének a mérőszáma. Méri a nemzeti jövedelmet és teljesítményt. Gyakran használják az országban élők átlagos életszínvonalának mutatójaként az egy főre jutó GDP-t, ami azonban túlzott leegyszerűsítésnek tekinthető.

Buddhista gazdaság

A buddhista gazdaság a gazdaságtudomány spirituális megközelítése, amely részben a buddhista etikán (lásd: Síla) alapul, és egyben azt a nézetet vallja, hogy jó munkát kell végezni az emberiség megfelelő fejlődéséhez.

A kifejezést Ernst Schumacher alkotta 1955-ben, amikor Burmába utazott, U Nu miniszterelnök gazdasági tanácsadójaként. Továbbá szinte kizárólagosan ő és a követői, valamint théraváda buddhista írók használták a kifejezést, mint például Prayudh Payutto.

Schumacher esszéje, a Buddhista gazdaság volt az első publikáció az 1966-os Ázsia: Egy kézikönyv-ben, majd újra kiadták Schumacher 1973-as gyűjteményében, mely a „Small Is Beautiful: Economics as if People Mattered” címet viselte. A könyv magyarul is megjelent a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál 1991-ben A kicsi szép : Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról címmel.

Ennek a hatására a bhutáni kormány gyakran figyelembe vett egy kifejezést a műből: például hagyományos gazdasági mutatókat, Bhután használta a bruttó nemzeti boldogságot, hogy mérhetővé tegye a élet minőségét és a nem anyagi jólétet.

C

A C a latin ábécé harmadik, a magyar ábécé negyedik betűje.

Export

Az export (kivitel) azon termékek és szolgáltatások összessége, amelyet belföldön állítanak elő és külföldiek vásárolnak meg. Ami két ország közötti kereskedelemben az egyik ország számára export, az a másik szemszögéből importnak számít.

Egy gazdaság exportja és importja alkotja a külkereskedelmi mérleget, ami a fizetési mérleg legfontosabb része. A külkereskedelmi egyenleg az export és import különbségével, vagyis az úgynevezett nettó exporttal azonos.

Fonológia

A fonológia vagy fonematika a nyelvtudománynak az az ága, amely a beszédhangoknak a nyelvi rendszerben elfoglalt helyét és szerepét vizsgálja, szemben a fonetikával, amely egy adott nyelv beszédhangjainak a leírásával foglalkozik.

Ha a nyelv egyes hangjait a pénzzel vetjük össze, akkor a fonetika és a fonológia viszonyát a numizmatika és a közgazdaságtan viszonyához lehet hasonlítani: a numizmatika az egyes pénzérmékkel mint önálló tárgyakkal foglalkozik – ahogy a fonetika is az egyes hangokat vizsgálja –, a közgazdaságtan pedig a pénznek a rendszerben elfoglalt helyével – mint ahogy a fonológia az egyes hangok esetén. A fonetika és a fonológia tehát, bár első ránézésre mindkettő hangtan, egyazon hangról két különböző, egymástól független állítást tehet.

A fonológia mint önálló tudományág a fonetikától különült el, általában Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj 1939-ben Bécsben posztumusz megjelent Grundzüge der Phonologie (A fonológia alapelvei) című munkájától számítják saját történetét.

Forint

A forint (más néven fiorino, florin vagy gulden) a történelem során több országban is használt pénznem. A magyar forint (HUF) jelenleg Magyarország hivatalos fizetőeszköze.

Haszonelvűség

A haszonelvűség (másként utilitarizmus) Jeremy Bentham és John Stuart Mill nevéhez köthető 19. századi angolszász etika és az ehhez tartozó cselekvéselmélet. Az utilitarizmus szerint az emberek cselekedeteit az örömelv magyarázza: céljuk a boldogság maximalizálása és a fájdalom, a szenvedés minimalizálása. E cél elérése érdekében racionálisan mérlegelik cselekvéseik szubjektív hasznosságát. Mindezt egyaránt megfogalmazhatjuk individuális nézőpontból (mindenki célja saját hasznosságának maximalizálása) és közösségi szempontból (a lehető legnagyobb boldogság a lehető legtöbb ember számára).

A haszonelvűség, lévén konzekvencionalista (azaz a tett helyességét az eredménye igazolja), élesen szemben áll az arisztotelészi és keresztény etikával, ahol a jó cselekedet végrehajtása önmagában erényes és nem visz semmiféle előre rögzített célhoz közelebb.

A haszonelvűség a klasszikus liberális közgazdaságtan egyik alapelve.

A politikai, jogi intézmények hasznossága úgy mérhető, ha a lehető legnagyobb boldogságot eredményezi.

I

Az I a latin ábécé kilencedik, a magyar ábécé tizenötödik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű – 73, kisbetű – 105. Az ógörög nyelvben ióta volt a neve, ez a héber (főníciai) jod betű nevéből származott, amely a j hang betűje volt; mivel az ógörögben nem volt j hang, ezt a betűt az i hangra alkalmazták.

Kapitalizmus

A kapitalizmus vagy piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, miket haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg.

A kapitalista, tőkés gazdaságok meghatározó eleme a tőke. E gazdaságok növekedését a tőke felhalmozódások és a bankok hitelei biztosítják, amelyek a gazdaság megtakarításainak összegyűjtésével fedezik az újabb és újabb befektetéseket.

A kapitalizmus feltételezi a piaci mechanizmus működését, ahol a magántulajdonban lévő termelési tényezőket és a megtermelt javakat a kereslet és a kínálat alakulása szerint cserélik el.

Azokat a gazdaságokat, ahol a termelési tényezők jól lehatárolt köre (például az energiatermelés eszközei) állami, mások magántulajdonban vannak, vegyes gazdaságnak is szokták nevezni.

A mai kapitalista rendszerben már az intellektuális teljesítmények szellemi tulajdona is magántulajdonként viselkedik és a magánhaszon érdekében kisajátítható.

Magyarország alkotmánya az alaptörvény, az ország gazdasági rendszerét szociális piacgazdaságként határozza meg és védi a magántulajdont.

A piac a résztvevők közti versenyen alapszik. A résztvevők célja a gazdasági kapcsolatok előnyeinek a megszerzése. Két szélsőséges formája a tökéletes piac és a monopólium, a kettő között helyezkedik el az oligopol piac. A tökéletes piacban semmi sem akadályozza újabb termelők és vevők be vagy kilépését.

A szabad versenyes piacon egymáshoz hasonló termékeket állítanak elő. Ebben az esetben a piaci és a technológiai információkhoz is hozzá lehet férni.

A monopolpiac zárt, azaz más vállalat nem léphet be, ezért teljesen ellentétes a szabadversennyel. A vállalat dönt a termék áráról és birtokol a termékről minden információt.

Az oligopólium jellemzői a szabad verseny és a monopólium között helyezkednek el, jellemzője, hogy az adott piacon néhány, nagyobb szereplő található.

A kapitalizmus meghekkelésének fogalma a következőket takarja:

Jelenkorunkban a nagy tőkével rendelkező multinacionális cégek reklámjai kiszorítják a piacról a jobb minőségű vagy olcsóbb termékeket, ellátva a társadalmat nagyobb számban reklámozott termékekkel és szolgáltatásokkal. Ennek eredményeként született meg a tervezett elavulás, vagyis a termékekbe mesterségesen kódolt lejárati idő.

Meghekkelt kapitalizmusról beszélhetünk továbbá akkor, amikor az adott cég beleolvasztja a kínálati csomgjába azt a terméket vagy szolgáltatást, amelyet a közeli konkurencia egyedüli kínálati tárgyként próbál értékesíteni. Ebből következően a nagyobb cég csődbe viszi a kissebbet, majd felvásárolja azt.

Harmadik megjelenési formája a kapitalizmusnak az, amikor az adott vállalat akkorára növekedik, hogy már nem szabad megengedni annak csődjét, különbben bedönti az egész gazdaságot. Ezeket a vállalatokat az állam mindig kisegíti, tehát nem veszthetnek semmit a piacon.

L

Az L a magyar ábécé tizenkilencedik, a latin ábécé tizenkettedik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű – 76, kisbetű – 108.

M

Az M a latin ábécé 13., a magyar ábécé 21. betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű – 77, kisbetű – 109.

P

A P a latin ábécé 16., a magyar ábécé 28. betűje. Számítógépes használatban az ASCII-kódjai: nagybetű – 80, kisbetű – 112.

Pénzügy

A pénzügy a gazdaság azon területe, amely a pénz kezelésének és hasznosításának módszereivel, eljárásaival foglalkozik. A pénzügyet egyaránt alkalmazzák a magánszemélyek, az üzleti vállalkozások, a szervezetek (például iskolák vagy civil szervezetek), valamint az állam gazdálkodásában. Számos szakirodalomban eltérőképpen fogalmazzák meg a pénzügyek fogalmát, a modern felfogás szerint államháztartásra, hitelszervezetre és a pénzrendszerre vonatkozó tevékenységeket fedi le a pénzügytan.

Egy lehetséges osztályozás szerint pénzügy a következő ágakra bontható:

A pénz és egyéb vagyontárgyak kezelése

A pénzforgalom és pénzügyi folyamatok elemzése

Kockázati tényezők kezelése

Tőkebefektetések

Államháztartás

R

Az R a latin ábécé 18., a magyar ábécé 30. betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű – 82, kisbetű – 114.

T

A T a latin ábécé huszadik, a magyar ábécé harmincharmadik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű – 84, kisbetű – 116.

Tőke (közgazdaságtan)

Tőkén jelenleg a hosszabb időre befektethető pénzt, anyagi és szellemi javakat értjük. A klasszikus közgazdaságtan szerint a tőke az alapvető termelési tényezők összessége, ami vállalkozás elindításához és fenntartásához szükséges.

Tőzsde

A tőzsde nyilvános, központosított és szervezett piac, olyan hely, ahol meghatározott árukat, meghatározott időben, meghatározott személyek adhatnak-vehetnek szigorú eljárási szabályok szerint. A magyarországi tőzsde jogi személy, nyereségorientált részvénytársaság. Üzletet csak tőzsdeügynökön (alkusz) keresztül lehet kötni. A tőzsdei kereskedelemben részt vevő áruknak vagy értékpapíroknak nem kell jelen lenniük, mivel az egyes áruk helyettesíthetők, illetve egymással kicserélhetők. Az eladni és vásárolni szándékozók árelképzelései befutnak a tőzsdei üzletkötőkhöz (brókerek), akik ezeket megpróbálják a piacon érvényesíteni. A tőzsde nemcsak piac, hanem a modern gazdaságban nélkülözhetetlen gazdasági értékelő és információs központ is.

W

A W a latin ábécé 23., a kiterjesztett magyar ábécé 40. betűje. Számítógépes használatban az ASCII-kódjai: nagybetű – 87, kisbetű – 119.

Y

Az Y (ipszilon) a latin ábécé 25., a kiterjesztett magyar ábécé 42. betűje. Az y a magyar nyelvben csak családnevekben, illetve idegen szavakban fordul elő önállóan.

Számítógépes használatban az ASCII-kódjai: nagybetű – 89, kisbetű – 121.

A hasonló írásmódú üpszilon (Υ υ) ugyanakkor a görög ábécé huszadik betűje; szokásos átírása az u vagy y betű, hangértéke pedig ü vagy i.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.