Jeszenák János

Királyfiai báró Jeszenák János (Pozsony, 1800. január 22.Pest, 1849. október 10.) politikus, kormánybiztos, főispán, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúja, evangélikus egyházkerületi felügyelő, Esterházy János dédapja.

Jeszenák János
Jeszenák János főispán
Született 1800. január 22.
Pozsony
Elhunyt 1849. október 10. (49 évesen)
Pest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus, kormánybiztos, főispán
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

Családja

Jeszenák (IV.) János báró 1800. január 22-én született Pozsonyban. Családja a Pozsony vármegyei Somorja mellett fekvő Királyfia helységből írta előnevét, ahol még az 1800-as években is voltak birtokai. Apja (III.) János, az evangélikus egyház felügyelője volt, 1808-ban könyveit és "földabrosz" gyűjteményét a nemzeti múzeumnak adományozta. Egy Lujza nevű húga volt. (született 1803), aki gróf Teleki Sámuelhez ment férjhez.

Jeszenák János felesége gróf Forgách Alojzia volt (született 1810-ben). Öt gyermekük született: János császári- és királyi huszárfőhadnagy lett, Sándor 21 évesen, Béla pedig alig néhány évesen meghalt, így a család fiú ágon kihalt. Leányai Lujza (Draskóczi Gyuláné) és Gizella voltak. Gizella Esterházy István gróffal (18221899) kötött házasságot, aki a szabadságharc alatt honvédkapitányként szolgált, majd országgyűlési képviselő és végül Pozsony megye főispánja (18751889) lett. E családi ág révén Jeszenák János dédunokája a magyar mártír politikus Esterházy János.[1]

Életpályája

Iskoláit Pozsonyban végezte, majd kétéves külföldi utazásra indult: Olaszországba, Franciaországba és Angliába is ellátogatott. Londoni tartózkodása során, 1821. július 19-én részt vett IV. György király koronázásán herceg Esterházy Pál Antal nagykövet, későbbi magyar külügyminiszter kíséretében.[2]

Mivel nem vonzódott a hivatali munkához, 1822-ben Nyitrán átvette apja szeniczei birtokát, ott gazdálkodott, ahol jobbágyaival családias környezetben élt. Részt vett a Nyitra megyei gyűléseken, itt az ellenzékhez csatlakozott. Felfogása alapvetően Széchenyi István gondolataihoz állt közel, sőt levelezésben is állt a gróffal.[2]

A nyitrai evangélikus esperesség főfelügyelője, majd 1841-től gróf Zay Károly helyében az evangélikus és iskolák Dunán inneni Egyházkerület felügyelője volt. Ezt a tisztségét egészen haláláig töltötte be. A reformkor jelentős országgyűlésein a főrendi tábla ellenzéki tagjaként vett részt, itt többek között támogatta Széchenyi gondolatát a Buda és Pest között építendő hídról, vagy a rendek javaslatát a Nemzeti Múzeum új épületéről, majd felkarolta a Védegylet ügyét is. 1839/1840-ben került közelebbi ismeretségbe Batthyány Lajos gróffal, valószínűleg ettől kezdve romlik meg kapcsolata Széchenyivel.[3]

1848-ban, mint megbízható reformellenzékit Szemere Bertalan belügyminiszter javaslatára Nyitra vármegye főispánjává, majd teljhatalmú kormánybiztosává és a felvidéki felkelők ellen küzdő csapatok kormánybiztosává nevezték ki. Kormánybiztosként az ő érdemének tekinthető, hogy sikerült kivédeni az 1848. szeptemberi szlovák felkelést: szeptember 26-án Szenicénél, majd szeptember 28-án Ótura és Miava között a mozgósított nemzetőrök és a 34. (Porosz herceg) gyalogezred két százada súlyos vereséget mért a felkelőkre.[4]

Azon intézkedései kormánybiztos úrnak, melyek Lipótvár parancsnokát a magyar birodalmi zászló kitűzésére kényszerítették, az Országos Honvédelmi Bizottmány részéről szívesen és teljesen méltányoltatnak.
– Az OHB köszönő levele[5]

Ugyancsak Jeszenák tevékenységének köszönhető, hogy Lipótvár magyar kézen maradt: a hezitáló Karl Bibra ezredessel és az itt állomásozó négy román határőrszázaddal szemben keményen lépett fel, ami 1848. október 16-án a magyar lobogó kitűzéséhez vezetett. A vár így 1849. februárjáig tartotta magát.

Ezt követően jelentős erőket igyekezett kiállítani a Morvaországból betörő Balthasar Simunich altábornagy csapatai ellen, azonban december 16-án a nagyszombati ütközetben a magyar seregek döntő vereséget szenvedtek és a cs. kir. altábornagy december 20-án megkezdte Lipótvár ostromát.[6] Jeszenák előbb Érsekújvárra húzódott vissza, majd 1849 januárjában a komáromi erődbe tette át székhelyét. 1849. júliusában csatlakozott a Görgey Artúr vezette feldunai hadsereghez és azzal együtt vonult Aradra. Végül az augusztus 13-i fegyverletétel során esett orosz fogságba és a többi magyar politikussal együtt adták át az osztrákoknak.[5]

Kifejtett munkásságáért a forradalom és szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, 1849. október 10-én, Csány László kormánybiztossal együtt végezték ki.

Emlékezete

Sírverse

Cintorín pri Kozej bráne Jesenák 03
Jeszenák János síremléke a pozsonyi ev. temetőben. A síremlék Alexy Károly alkotása.

Gyulai Pál költő az alábbi verssel emlékezett meg Jeszenák Jánosról 1869-ben:

B. Jeszenák János sírkövére

Szerette hazáját
Szívvel, szóval, tettel,
Védte szabadságát
Híven, becsülettel.
Áldozott, szenvedett.
Jutalmát nem kérte,
S nem küzdhetve többé,
Vérpadon halt érte.[7]

Idézetek

Kivégzése előtti utolsó gondolatait Székács József evangélikus lelkész jegyezte fel:[8]

"Én nem magamat sajnálom, hanem Önöket, én szabad leszek, ha kivégeznek, Önökre halálig tartó, 's a hazára örökös rabság vár."
"Ön hivatva lesz rólam, s végső órámról tanúságot tenni a haza előtt. Mondja meg azoknak, akiket illet, hogy én azt, amit tettem halálom óráján sem bántam meg; hogy egyet sem tagadtam meg azon elvek közül, melyekért nemzetem annyi áldozattal és vérontással küzdött."

További gondolatai:[9]

"Egyébiránt én azon hitben halok meg, hogy a haza sorsa jobbra fordul, mert Európában fel kell a lelkiismeretnek ébrednie, s ez a külső nemzeteket kényszeríteni fogja megtenni nemzetünkért azt, mit ezúttal vagy meg nem tehettek, vagy megtenni elmulasztottak."
"Gyermekimnek atyai áldásomat küldöm, s azon kérelmemet, hogy maradjanak meg az erény útján. Ha lehet, alkalmazzák nézeteiket az uralkodó nézetekhez; de ha ki nem békölhetnek velök, vonuljanak vissza, s őrizzék meg lelköknek nyugalmát."

Jegyzetek

  1. Jeszenszky Géza emlékbeszéde. [2009. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 28.)
  2. a b Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 240. o.
  3. Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 241. o.
  4. Hermann Róbert: 1848–49. A szabadságharc hadtörténete. 143-144. o.
  5. a b Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 242. o.
  6. Hermann Róbert: 1848–49. A szabadságharc hadtörténete. 182-185. o.
  7. Gyulai Pál összes költeménye 1826-1909
  8. Idézi Jeszenszky Géza emlékbeszédében. [2009. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 28.)
  9. Idézi: Hermann Róbert: Jeszenák János báró. 244. o.

Források

1800

Évszázadok: 17. század – 18. század – 19. század

Évtizedek: 1750-es évek – 1760-as évek – 1770-es évek – 1780-as évek – 1790-es évek – 1800-as évek – 1810-es évek – 1820-as évek – 1830-as évek – 1840-es évek – 1850-es évek

Évek: 1795 – 1796 – 1797 – 1798 – 1799 – 1800 – 1801 – 1802 – 1803 – 1804 – 1805

1800 a 18. század utolsó éve.

1849

Évszázadok: 18. század – 19. század – 20. század

Évtizedek: 1790-es évek – 1800-as évek – 1810-es évek – 1820-as évek – 1830-as évek – 1840-es évek – 1850-es évek – 1860-as évek – 1870-es évek – 1880-as évek – 1890-es évek

Évek: 1844 – 1845 – 1846 – 1847 – 1848 – 1849 – 1850 – 1851 – 1852 – 1853 – 1854

3-as villamos (Budapest)

A budapesti 3-as jelzésű villamos a Mexikói út és a Gubacsi út / Határ út között közlekedik. Zuglót köti össze Pesterzsébettel, Kőbányán és Ferencvároson áthaladva, 13,3 km hosszú szakaszon.

32-es busz (Budapest)

A budapesti 32-es jelzésű autóbusz az Örs vezér tere és az Árpád híd között közlekedik. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemelteti (hajnalban egy menetet a VT-Arriva). A járműveket a Cinkotai, Kelenföldi és az Óbudai autóbuszgarázs állítja ki. Érinti többek között az Örs vezér terén az M2-es metrót, illetve a H8-as és H9-es HÉV-et, az Árpád híd végállomásán pedig a 3-as metrót, valamint az Árpád híd autóbusz-állomást is.

62-es villamos (Budapest)

A budapesti 62-es jelzésű villamos a Blaha Lujza tér és Rákospalota, MÁV-telep között közlekedik. A járatot a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemelteti. Érdekesség, hogy a 69-es, a 3-as, és a 28-as villamos vonalán megy, önálló szakasza nincsen. Betétjárata a 62A jelzéssel Kőbánya és Rákospalota között közlekedik.

62A villamos (Budapest)

A budapesti 62A jelzésű villamos a Rákospalota, MÁV-telep és a Kőbánya alsó vasútállomás (Mázsa tér) között közlekedik. A járatot a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemelteti.

A 62A villamos egy betétjárat, a teljes vonalon 62-es jelzéssel járnak a villamosok.

63-as villamos (Budapest)

A budapesti 63-as jelzésű villamos a Mexikói út és az Örs vezér tere között közlekedett. A járatot a Budapesti Közlekedési Rt. üzemeltette. A járműveket a Zugló kocsiszín adta ki.

907-es busz (Budapest)

A budapesti 907-es jelzésű éjszakai autóbusz a nappali 7-es buszok éjszakai párja. Az Astoria átszállóhelyen összeköt számos éjszakai vonalat. A belvárosi szakaszon a 907-es összehangolva közlekedik a 908-as buszokkal, a 956-os, 973-as és 990-es buszokkal felváltva közösen 15 percenként közlekednek a Keleti pályaudvar és a Ferenciek tere között. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. és a VT-Arriva üzemelteti.

Csekonics Endre (1901–1983)

Zsombolyai és janovai gróf Csekonics Endre Mária József János Kelemen (Sopron, 1901. április 10. – Lisszabon, 1983.) agrármérnök, neves vadász, a Csekonics család utolsó férfisarja.

Dunáninneni evangélikus egyházkerület

A Dunáninneni evangélikus egyházkerület a II. Carolina Resolutio következtében az addigi biccsei evangélikus egyházkerületből 1735-ben úgy alakult, hogy a turóci egyházmegyét is hozzá csatolták a bányai evangélikus egyházkerületből. Ezenkívül a következő egyházmegyékből állott: pozsonyvármegyei, nyitrai, trencséni, árvai és liptói, melyek közül az utóbbi kettő nem sokkal ezután egyesülni volt kénytelen, alig maradván egyházuk.

Egyházkerületi felügyelő

Az egyházkerületi felügyelői tisztség viselője a magyarországi evangélikus egyházszervezetben az egyházkerület világi elnöke, a püspök elnöktársa. A 18. századig használatos elnevezése: patrónus. A református egyházban megfelelője a kerületi főgondnok. Megválasztásában az adott egyházkerület minden gyülekezeti tagja részt vehet. Mandátuma hat évre szól.

Híres pozsonyiak listája

Pozsonyban született vagy a városhoz más miatt kötődő jelentősebb személyek. Csillaggal vannak jelölve azok, akiknek nevét közterület is viseli a városban.

Január 22.

Január 22. az év 22. napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 343 (szökőévekben 344) nap

van hátra.

Névnapok: Artúr, Vince + Artemisz, Artemízia, Cintia, Citta, Délia, Dorián, Dormán, Dzsenifer, Surány, Surd, Szindi, Szintia, Szirén, Szíriusz, Teodolinda

Lipótvár ostroma

Lipótvár ostroma egy várostrom volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc téli hadjáratában. A lipótvári várat a Balthasar Simunich altábornagy vezette császári sereg 1848. december 20-án vette ostromzár alá. Az Ordódy Kálmán és Mednyánszki László őrnagy vezette magyar védők 36 napig tartó ellenállás után, 1849. február 2-án feltétel nélkül feladták az erősséget.

Mentovich Ferenc

Mentovich Ferenc, (Nagydebrek, 1819. április 19. – Marosvásárhely, 1879. december 15.) magyar költő és filozófus.

Október 10.

Október 10. az év 283. (szökőévben 284.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 82 nap van hátra.

Névnapok: Gedeon, Bendegúz, Dániel, Daniló, Dános, Ferenc, Gede, Gedő, Gida, Glenn, Hajna, Lajos, Leó, Leon, Lionel, Samu, Sámuel

Pozsonyivánka

Pozsonyivánka (1900-ig Iványi, szlovákul Ivanka pri Dunaji) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Szenci járásban. Papfa tartozik hozzá.

Rajcsányi Ádám

Rajcsányi Ádám (1698 – 1766. augusztus 26.) genealógus, heraldikus. 1737-1760 táján királyi kamarai tanácsos és levéltáros. Művelt és gazdag ember volt. A század közepén a nyitrasárfői uradalom kétharmadának birtokosa lett a kastéllyal együtt. Sírfelirata szerint, mely az ottani templomban volt látható, 48 évet töltött a hivatalában és 1766. augusztus 26-án hunyt el, 68 éves korában.

1737. május 31-én a Magyar Kamara javasolta III. Károlynak, hogy Rajcsányi Ádámot bízza meg az archivariusi tisztséggel és a kamarai levéltár megszervezésével, de az Udvari Kamara kételkedett a jelölt megbízhatóságában, ezért a kamara tanácsosai közül kért jelöltet. Végül 1738. október 21-én III. Károly kinevezte Rajcsányi Ádámot a Magyar Kamara levéltárnokává, ezzel ő lett Magyarország első állami szolgálatban álló levéltárosa (archivarius Hungaricus).

Főleg a családi leszármazások kutatásával foglalkozott és több család genealógiáját állította össze, melyek kéziratban maradtak (Deductiones genealogicae avagy Deductiones), de ezeket Nagy Iván és Wenzel Gusztáv is fel tudta használni. A Rajcsányi-féle címergyűjtemény eredetileg a Magyar Nemzeti Múzeumba került.

Szorgalmasan gyűjtötte a régi okmányokat is. A saját ősei tekintetében régi iratokat is hamisított. Ezt Tagányi Károly oklevélszakértő és munkatársai állapították meg a XIX. század végén és erről több cikket is írtak. 1750. június 3-án Rajcsányi Ádám, kamarai levéltárnok átadta Mária Teréziának a Magyar Kamaránál vezetett királyi adománykönyvekből és a családi levéltárak okleveleiről általa készített húszkötetnyi másolatot. A másolat- és mutatóköteteket 1755. november 28-án hozták vissza Bécsből és a Magyar Kamara levéltárában, Pozsonyban helyezték el. Előzőleg az év március 14-én Batthyány Lajos nádor bizottságot hívott össze, amelynek ülésén jelen volt Csáky Miklós esztergomi érsek (prímás), Erdődy György országbíró, Illésházy Miklós, Pálffy Károly, Balassa Pál, Keglevich József, Erdődy Antal és Erdődy Miklós főispánok, Vajay László kamarai tanácsos, Barinay László helytartótanácsi tanácsos, Jeszenák János nádori titkár és Rajcsányi Ádám. Az ülésen a nádor ismertette a királynőhöz intézett 1753. december 10-ei felterjesztését az országos levéltár felállítása ügyében, és az erre kapott választ. A gyűlés meghallgatta Barinay László tervezetét, és döntést hozott, hogy a levéltárat fel kell állítani Pozsonyban, az ország házában, élére megfelelő illetménnyel levéltárost kell helyezni.

Amikor a Thurzó-féle árvai uradalom iratait 1760-ban ismeretlen tettesek ellopták Zsolnalitva várából, a megmaradt anyaghoz Rajcsányi Ádám készített regesztákat.

Szlovák felkelés (1848–49)

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik momentuma volt a szlovák felkelés, amely a Magyar Királyság és a Szlovák Nemzeti Tanács(wd) között zajlott.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.