Jeruzsálem

Jeruzsálem (héberül: ירושלים Hallgat Jerusalájim [jeruʃaˈlajim]; bibliai héber: ירושלם arabul: القدس Hallgat al-Kudsz [alˈqʊds]; ógörögül: Ἱερουσαλήμ/Ἱεροσόλυμα Hieruszalém/Hieroszolüma; latinul: Hierosolyma) város a Közel-Keleten, a Júdeai-hegység egy fennsíkján a Földközi-tenger és a Holt-tenger között. Izrael és a Palesztin Állam fővárosa, mindazonáltal nemzetközileg ezen igények egyike sem elismert széles körben.[2]

A világ egyik legősibb városa; a város mellett (Motza) egy 9000 éves, jelentős település romjaira bukkantak,[3] majd a Dávid városa néven ismert városrész a Kr. e. 4. évezredben népesült be.[4] Az ókori mezopotámiai ékírásos táblákon Urusalima néven említették. A Kr. e. 8. században a Júdai Királyság vallási és közigazgatási központjává fejlődött.[5] Hosszú történelme során legalább kétszer lerombolták, és számos alkalommal cserélt gazdát.[6] 1538-ban, Nagy Szulejmán alatt városfalakkal vették körül, melyek kijelölik az Óvárost.[7] A modern Jeruzsálem messze túlnőtt a városfalakon.

Jeruzsálemet az Ábrahámi vallások – a judaizmus, a kereszténység és az iszlám – mindegyike szent városként tartja számon. A Biblia szerint Dávid király foglalta el, és tette az Egységes Izraeli Királyság fővárosává, majd Salamon felépíttette az Első templomot. A „szent város” jelzőt valószínűleg a fogság utáni időszakban kapta.[8] A kereszténység számára a Septuaginta őrizte meg a város szentségét, amit az Újszövetség beszámolója Jézus kereszthaláláról tovább erősített. A szunnita iszlám számára Jeruzsálem a harmadik legszentebb hely Mekka és Medina után;[9] kezdetben ez volt az imairány (kibla), és a Korán szerint Mohamed próféta innen járta meg egy éjjel a Mennyországot.[10] Mindennek megfelelően a mindössze 0,9 km² kiterjedésű Óváros számos szent helyet foglal magába, így a Templom-hegyet a Siratófallal, a Sziklamecsettel és az Al-Aksza-mecsettel, valamint a Szent Sír-templomot.

Napjainkban Jeruzsálem az izraeli–palesztin konfliktus egyik kulcspontja. Az 1948-as első arab–izraeli háborúban Nyugat-Jeruzsálemet Izrael, Kelet-Jeruzsálemet (az Óvárossal együtt) pedig Jordánia foglalta el és később annektálta. Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael Kelet-Jeruzsálemet is elfoglalta, és a környező területekkel együtt Jeruzsálemhez csatolta. Izrael egyik alaptörvénye, az 1980-as Jeruzsálem-törvény szerint Jeruzsálem az ország osztatlan fővárosa. Az izraeli kormányzat minden ága itt működik, beleértve a Knesszetet, a miniszterelnök és az elnök rezidenciáját, valamint a Legfelsőbb Bíróságot. A nemzetközi közösség ugyanakkor nem ismeri el az annexiót, és Kelet-Jeruzsálemet Izrael által megszállt palesztin területnek tekinti.[11]

World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Jeruzsálem
Jerusalem infobox image
Jeruzsálem címere
Jeruzsálem címere
Jeruzsálem zászlaja
Jeruzsálem zászlaja
Héber neve: ירושלים
Arab neve: القدس
Közigazgatás
Ország Izrael
Körzet Jeruzsálem
Rang főváros (vitatott)
Polgármester Zaki al-Ghul (kelet)
Nir Barkat (nyugat)
Irányítószám 91000–91999
Körzethívószám 2
Népesség
Földrajzi adatok
Időzóna IST, UTC+2
Elhelyezkedése
Jeruzsálem (Izrael)
Jeruzsálem
Jeruzsálem
Pozíció Izrael térképén
é. sz. 31° 47′, k. h. 35° 13′Koordináták: é. sz. 31° 47′, k. h. 35° 13′
Jeruzsálem weboldala

Földrajz

Jerusalem, Israel
Jeruzsálem műholdképe

A város 750–800 m-es átlagmagasságon fekszik a Földközi-tenger és a Holt-tenger között, a Júdeai-hegyvidéken. Központja az óváros, régi és új kultúrák találkozópontja; a zsidó, keresztény, örmény és muszlim negyedből álló, 1 km²-es városrészt egy közös fal veszi körül.

A város több mészkővonulaton fekszik. A keleti dombvonulat kiemelkedő része Morija hegye, a Templom-hegy, amely a zsidóság és az iszlám számára is rendkívüli jelentőséggel bír. A dombhátakat középütt az ókorban egy sekély völgy választotta le egymástól, amit Iosephus Flavius Tyropaion-völgynek, a Sajtkészítők völgyének nevez.[12] Ez a völgy napjainkra már teljesen feltöltődött.

Az óváros keleti fala a Kidron-patak völgyére néz. Itt fakad a Gihon-forrás, amelyet már egy az ókorban kiépült alagút révén a városba is fel lehetett vezetni. A forrás vize táplálja Siloe tavát, ami az ókorban a város falain belül helyezkedett el, ma az óváros falain kívül találjuk. A Kidron völgyének túlsó, keleti oldalán emelkedik az Olajfák hegye. Az óvárost nyugat és dél felől a Hinnom völgye határolja, csupán északról csatlakozik a Júdeai-hegyvidék tömbjéhez.[13][14]

Éghajlat

A város éghajlata száraz mediterrán jellegű. Az éves csapadék 200–250 mm, amelynek zöme télen hull le. A hőmérséklet maximuma a nyári hónapokban a 35–40 Celsius-fok, télen 4–5 fokra hűlhet le a levegő.[15]

Jeruzsálem éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)23,425,327,635,337,236,840,644,437,833,829,426,044,4
Átlagos max. hőmérséklet (°C)11,812,615,421,525,327,629,029,428,224,718,814,021,6
Átlaghőmérséklet (°C)9,19,511,917,120,522,724,224,523,420,715,611,217,6
Átlagos min. hőmérséklet (°C)6,46,48,412,615,717,819,419,518,616,612,38,413,5
Rekord min. hőmérséklet (°C)−6,7−2,4−0,30,87,611,014,615,513,29,81,80,2−6,7
Átl. csapadékmennyiség (mm)1331189224300011560105551
Havi napsütéses órák száma1922262432673313813843653092752281923393
Forrás: Israel Meteorological Service, Hong Kong Observatory

Történelem

A mai Jeruzsálem mellett időszámításunk előtt 7000 körül már jelentős település állt.[16] I.e. 1900 körül keletkezett egyiptomi szövegek és az i. e. 14. századi Amarna-levelek név szerint is említenek egy Urusalim(um) nevű települést.[17]

A város legkorábbi ismert uralkodója az i. e. 14. századi Abdi-Heba. Ekkor még egy kicsiny vár mellett települő, körülbelül 1500 fős lakossággal bíró város, csekély gazdasági és politikai súllyal. A várost az ún. jebuzi nép (wd) alapította és lakta, amelynek neve a Bibliában is feltűnik.[18][19] Az Egyiptomból visszatérő zsidókkal háborúztak a jebuziak és az Ószövetség szerint vesztettek, de Jeruzsálem nem esett el. Józsué könyve szerint öt kánaáni király, köztük Adonicedek, Jebuz, azaz Jeruzsálem királya összefogott a zsidók ellen, viszont a királyok életükkel fizettek (Józsué könyve 10; 18,16). Jebuz ekkor még megmenekült a zsidó megszállástól. Az izraelita honfoglalás (i. e. 1200) után Benjámin és Júda törzse a jebuzeusok szomszédja lett. A hely akkori neve Jebus vagy Jebúsz,[20] az idegenek városa. A város neve a héber shalom (béke) szó rokona,[21] így sokszor (pl. a Teremtés könyve) egyszerűen csak Sálem-nek nevezték.[22]

Népesség

1525-ben a városnak 4,7 ezer fő lakosa volt, 1913-ban mintegy 75 ezer. 1979-ben Kelet-Jeruzsálemben 50 ezer zsidó élt, 1993-ban 160 ezer. 2005-ben a népesség 65%-a zsidó, 32%-a muszlim és 2%-a keresztény volt.[23] A zsidók többsége ortodox.[24] A nem zsidók többsége a létminimum alatt él. Az arab lakosság gyorsabban nő, mint a város zsidósága. A városból folyamatos az elvándorlás.[25]

Az alábbi táblázat a Jeruzsálem akkori területén lakók számát mutatja.

Önkormányzat és közigazgatás

Jeruzsálem polgármesterei:

  • Nir Barkat (Nyugat-Jeruzsálem; 2008–hivatalban); Zaki al-Ghul (kelet)
  • Uri Lupolianski (2003–2008)
  • Ehúd Olmert (1993–2003)
  • Teddi Kollek (1965–1993)
  • Mordeháj Ís Sálóm (1959–1965)

Jeruzsálem mint vallási központ

WikiAir IL-13-06 035 - Old City (Jerusalem)
Az óváros egy részének légifotója

Jeruzsálemet a zsidó, a keresztény és az iszlám vallás is szent helynek tekinti. Itt tevékenykedtek mindhárom vallás prófétái, szent emberei, mint Ábrahám, Dávid, Salamon, Zakariás és mások. Jeruzsálem területén 1204 zsinagóga, 158 templom és 73 mecset található.[26] Egyes helyek, mint például a Templomhegy helyzete vitatott. Sok vallási mozgalom működik itt. A zsidóságon belül kiemelkednek az ultraortodox nem cionista és az ortodox cionista csoportosulások. Az iszlám irányzatok közül a szunniták, a síiták, az aleviták és a drúzok találhatók meg itt. A kereszténységen belül a görög ortodoxok, az orosz ortodoxok, a szír ortodoxok, a kartvél ortodoxok, a római és a görögkatolikusok, az ókatolikusok, az evangélikusok, az anglikánok, örmények és etiópok képviseltetik magukat.

Zsidóság

A zsidók Dávid király vezetésével elfoglalták a jebuziaktól a várost. Akkoriban a város neve Ura-szalim volt, a héberek a nép után Jebuznak nevezték. A Jeruzsálem forma valószínűleg a két korábbi névalak kombinációjával alakult ki. A zsidók számára itt állt Salamon temploma, majd a helyén a babiloni fogság után felépült és a rómaiak által 70-ben lerombolt második templom. Ennek egyedül megmaradt fala, a Siratófal vallásuk legszentebb kegyhelye:[27] hitük szerint Isten (számukra Jahve) az itt összeszedett porból teremtette Ádámot, itt ölte meg Káin Ábelt és akarta Ábrahám feláldozni Izsákot. S ami a legfőbb: ide várják a Messiás eljövetelét, aki majd újjáépíti a templomot. Az Ótestamentum 632-szer említi a várost. A Biblia Jeruzsálemet Isten fogadott gyermekének mondja (Ezékiel 16). A zsoltárokban hűségeskük is szerepelnek a városhoz. A zsinagógákban a tóraszekrényt a Jeruzsálemhez legközelebbi falnál helyezik el.[28] A napi imát is Jeruzsálem, illetve a Templomhegy felé fordulva végzik (Misna). A Biblia 667-szer említi Jeruzsálemet. A szétszóródott zsidóság évezredek óta mondogatja köszöntésként, hogy „Jövőre Jeruzsálemben![29] Valamint él a mondás a zsidóság körében: "Ha elfeledlek, Jeruzsálem, száradjon el a jobbom!"

AQ IMG 4968
Az örmény negyed

Kereszténység

Osztrák-Magyar Zarándokház
Osztrák-Magyar Zarándokház

A keresztények számára az ószövetségi próféták által dicsért Jeruzsálem a Jézus által elhozott üdvösség előre jelzett színhelye. Jeruzsálem elutasította a hozzá küldött Megváltót, aki ugyanakkor megsiratta a várost. Ez az üdvösség eseményeinek – Jézus kereszthalálának és feltámadásának – színhelye. Az apostolok cselekedeteiben a Szentlélek pünkösdi kiáradásának helyszíne, ahol megszületett az Egyház, és ahol az első keresztény közösség működött. A jelenések könyvében meghirdetett új, mennyei Jeruzsálem előképe.[30] Az Újszövetség több, mint százszor említi a várost.

Fentiek miatt a zarándoklatok kialakulásával kialakult az igény, hogy a keresztények a szent helyeken istentiszteletet végezhessenek.[30] A várost felkereső vallásos keresztények elzarándokolnak Jézus keresztre feszítésének helyéhez és a sírhoz, amelyből feltámadt. A keresztények középkori térképein Jeruzsálemet a világ közepeként jelölték. Ez volt az oka annak is, hogy a keresztes háborúk során Jeruzsálem megszerzéséért folytak a legvéresebb harcok.[31]

A város a Jeruzsálemi latin patriarchátus székhelye.[32]

A Vatikán szeretné, ha az ENSZ nemzetközivé nyilvánítaná Jeruzsálemet, és a pápa felajánlotta, hogy közvetít a béketárgyalásokban.[33]

II. András óta a mindenkori magyar király egyben Jeruzsálem királya is volt.[forrás?]

Iszlám

A muszlimok számára Jeruzsálem fontos vallási emlékhely. Jeruzsálem óvárosában a Templom-hegyen áll az Al-Aksza-mecset, vallásuk harmadik szent helye Mekka és Medina után. Mohamed próféta azt vallotta, hogy e városban voltak az őt megelőző próféták, ezért eleinte parancsára Jeruzsálem felé fordultak az imádkozó (ma Mekkára tekintő) muszlimok.[34] Hitük szerint Mohamed próféta innen emelkedett fel a mennybe arról a szikláról, amelyen Ábrahám kínálta áldozatul a fiát (az ő hitük szerint nem Izsákot, hanem annak féltestvérét, Izmaelt).[35][36] A Templom-hegyen lévő Sziklamecset állít ennek a helynek emléket. Ennek ellenére a Korán egyszer sem említi Jeruzsálemet. Mohamed soha nem is járt Jeruzsálemben a Korán szerint. Umár, Mohamed szellemi utóda volt az első aki Jeruzsálemben járt. Jeruzsálem fontossága egy politikai vita során alakult ki egy rövid időre. 682-ben a damaszkuszi kalifa tette meg szent várossá Jeruzsálemet, mert kitiltották őket a Mekkai Hadzsból. Ekkor keletkezett a történet, mi szerint Mohamed itt ment fel a mennybe. Pár év múlva újra megnyílt az út Mekkába és Jeruzsálem jelentősége elveszett.

Izrael megalapítása után erősödött meg a tisztelete.[37] Ekkor is politikai okok miatt főleg. Természetesen a keresztes háborúk alatt is nagy volt a jelentősége, de ekkor főleg a keresztesek számára volt fontos vallásilag.

A város részei

Jerusalem map
Jeruzsálem térképe
  • Abu Tor
  • Óváros
  • At-Tur
  • Atarot repülőtér
  • Bab a-Zahara
  • Baka
  • Bayit VeGan
  • Beit HaKerem
  • En Kerem
  • French Hill (más néven Giv'at Shapira)
  • Gilo
  • Giva Ram
  • Har Choma
  • Mea Shearim
  • Nof Zion
  • Pisgat Ze`ev
  • Ramat Eshkol
  • Ramat Rachel
  • Rehavia
  • Scheich Scharra
  • Silwan
  • Talpiot
  • Talpiot Ost
  • Umm Tuba
  • Yemin Moshe[38]

Közlekedés

Jerusalem-Central-bus-station
A központi buszpályaudvar épülete

Hegyi helyzete miatt Jeruzsálemet elkerülik a fő izraeli közlekedési vonalak, melyek inkább a parti síkságon húzódnak. A városban is igazodni kell a hegyes-völgyes tájhoz.

A város tömegközlekedése a szabbat miatt péntek estétől szombat estéig szünetel.[39]

Megközelítése

Jeruzsálemet autópálya köti össze Tel Avivval; ezen egy óra alatt át lehet jutni egyik városból a másikba.[40] Más irányokban országutakon lehet haladni. A Nyugat-Jordánián áthaladó Holt-tengerig menő országút szintkülönbsége 1200 méter.

A város tömegközlekedéssel is megközelíthető az állami busztársaság, az Egged buszaival.[41]

A várostól északra található az Atarot légikikötő, ami csak belföldi járatokat fogadott, és 2001 óta zárva van.[42] A Ben Gurion nemzetközi repülőtér 60 kilométerre északnyugatra fekszik a várostól.[43]

Izraelben a vasútnak alárendelt szerep jut. 1998-ban bezárták a Jeruzsálem–Tel Aviv hegyi vasutat a hosszú menetidő miatt. Hét év szünet után 2005 áprilisában újra közlekednek vonatok Jeruzsálembe. A vonat azonban több kilométernyire áll meg a városközponttól, mert a közelebbi pályaudvart bezárták. A város déli részén található Jerusalem Malcha pályaudvar viszont modern felszereléssel fogadja az utasokat.[44]

Közlekedés a városban

A legismertebb belvárosi út a Jaffai út, ami a Jaffai kaput és a központi autóbusz-állomást köti össze. Fontos bevásárlóutca és több véres merénylet helyszíne.

Jeruzsálem villamosvonal-hálózatát 2006-ban kezdték el kiépíteni. Jelenleg is üzemelő első vonalát, az 1-es (piros) vonalat 2011. augusztus 19-én adták át, az eredeti határidőhöz képest több éves késéssel.[45] A hálózat hossza 13,28 km, megállóinak száma 23.[46] A járatok csúcsidőben 4,5, napközben 8, peremidőszakokban pedig 12 percenként követik egymást.[47] Naponta mintegy 145 000 utast szállít.[46]

Turizmus

Dormition Church Hungarian Chapel
A Mária Elszenderülése templom magyar vonatkozású kápolnája az altemplomban
Jewish cemetery in Jerusalem
Temető
Israel-2013(2)-Aerial-Jerusalem-Yad Vashem 01
A Yad Vashem a magasból
Map of Jerusalem - the old city - EN
Az óváros térképe (angol nyelvű)
  • Jeruzsálemi Archeológiai Park[48] összefoglalja a Templom-hegy területén és környékén folyó ásatások legújabb eredményeit, amelyek segítségével a látogató képet kap a második Templom idejének Jeruzsáleméről (Ofel, Hulda-kapu, rituális fürdők stb.). A park részét képezi a Virtuális Rekonstrukciós Központ is, amely a legfejlettebb technikával kombinálja a régészeti leletek bemutatásának változatos lehetőségeit: a kiállítás egyik fénypontja a virtuális valóságban bemutatott heródesi Templom-rekonstrukció, éppen olyan formában, ahogyan lerombolása előtt kinézett.
  • Dávid városa[49] a Templom-hegytől délre fekvő domboldalon terült el az ősi Jeruzsálem. A Sion városaként is emlegetett települést Dávid, Izrael második királya háromezer évvel ezelőtt foglalta el. Főbb bibliai és régészeti látványosságok itt: Siloám-medence és a hozzá vezető királyi lépcsősor, Ezékiás-alagút, Gihon-forrás, Dávid király palotájának maradványai, Warren-akna. Dávid városa valódi kincsesbánya a történészek és bibliai kort kutató régészek (és laikusok) számára.[50] Három nagy és négy kisebb kapuját 1889-ben egy nyolcadikkal egészítették ki. A városrész több tornyot is magában foglal.
  • Nyugati Fal-alagút (wd) [51][52] egy 500m hosszú föld alatti folyosó és termek együttese, amely párhuzamosan halad a Nyugati Fallal, Jeruzsálem óvárosának épületei alatt. Különlegessége, hogy a második templom idejéből megmaradt eredeti fal és út mentén járva, találkozhatunk a Nyugati Fal legnagyobb kövével, amelyet a valaha emberi erővel megemelt legnagyobb kőnek tartanak (13.6 m hosszú, kb. 4 m széles és 570 tonna, nehezebb, mint az egyiptomi piramisok bármelyik építőköve). De van itt ókori vízvezeték, nagycsarnok, sok régészeti lelet és még egy kis zsinagóga is (ami a hagyomány szerint ma a legközelebbi hely az egykori Szentek Szentjéhez).
  • A Wohl-múzeum[53] és a Burnt House (wd) szintén a bibliai időket tárja fel.
  • Jad Vasem a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek állít emléket; helye a jeruzsálemi Herzl-hegyen elterülő többhektáros komplexum. Magyar vonatkozása a „Világ Igazai fasor”, amelyben 1956 óta tiszteli meg azokat a nem zsidó embereket, köztük magyarokat, akik életük kockáztatásával mentettek zsidókat a holokauszt alatt.
  • Időgép[54] Jeruzsálem 3000 éves történetének bemutatása egy izgalmas, interaktív moziban (mozgó székek, spriccelő víz, surround).
  • Dávid Torony Múzeum[55] a Jaffa kapu közelében található. A Dávid Torony Jeruzsálem citadellája, egy múzeum és régészeti látványosság egyben. Nagyszerű kilátás nyílik innen Jeruzsálem nagy részére. A Dávid Torony Múzeumban pedig Jeruzsálem 4000 éves történetét nézhetjük végig. A történelem bemutatása modern (kivetítők, hologramok) és klasszikus (térképek, modellek) eszközökkel történik.
  • Jeruzsálem óvárosát a 16. század óta Szulejmán szultán fala veszi körül. A középkor óta keresztény, zsidó, örmény és muszlim negyedre oszlik. 1981-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.
A keresztény negyedben található az Új kapu, az örmény negyeddel határos Jaffai-kapu és az iszlám negyeddel határos Damaszkuszi-kapu. A muszlim negyed további kapui a Heródes-kapu, az István-kapu, és a törökök által lezárt Aranykapu. A zsidó negyedben a Dung-kapu és a Sion-kapu áll. Tőle délnyugatra emelkedik Sion hegye, Dávid király feltételezett sírjával. Az Óváros falának délnyugati végén kezdődő gyaloghíd a béke emlékműve, ami a Jezajás 2,4-et modern stílusban ábrázolja.[56]
Az Óváros és környéke további nevezetességei a Cardo, a Dormitio-templom, a Megváltó-templom, a négy szefárd zsinagóga és a fellegvár.[56]
  • Szent helyek:
  • Az Óvárostól északra, nyugatra és délre a völgyek felé nyúlik el az újváros, ami a 19. századtól épül. A modern lakóházak, üzletek és a széles utcák éles ellentétben állnak az óváros szegényes körülményeivel, sikátoraival. Itt található a Knesszet, a Hadassa-klinikum zsinagógája a Marc Chagall által festett üvegablakokkal. Még számos más kormányzati központ van az újvárosban, pl. a pénzügyminisztérium, a külügyminisztériummal, a belügyminisztérium és a miniszterelnök székhelye.
  • Az Izrael Múzeum a Jézus-kori Jeruzsálem makettjével.[57]
    • További múzeumok:
A Bible Lands Múzeum és a Tower of David-Museum of the History of Jerusalem,[58] az Ariel-Center for Jerusalem in the First Temple Period[59] és a Rockefeller-múzeum szintén történelmi témájú kiállításokkal várja a közönséget.
A Természettörténeti Múzeum és a Bazabel-múzeum a népművészettel és a népköltészettel, az Ammunition Hill Museum,[60] a Herzl-múzeum,[61] az Old City-múzeum,[62] a Menachem Begin Heritage Center[63] és a Mount Zion Cable Car a modern Izrael történetével és előtörténetével foglalkozik.[64]
  • Menóra – hétkarú gyertyatartó: A zsidó nép egyik legősibb szimbóluma az Izraeli Parlament, a Knesszet mellett található. Készítője az 1877-ben Németországban született, de a zsidóüldözések elől Angliába költözött Benjámin Elkáná (Benno Elkan) szobrászművész. A Menórát a brit Parlament 1956-ban ajándékozta Izrael Államnak.
A Menórán a következő héber felirat olvasható: "A Menóra a hit fényének és a reménynek a jelképe, amelyek a négyezer évig tartó szenvedés során végigkísérték a zsidó népet azon küldetésében, hogy az emberek és a nemzetek közötti igazságosság hitvallását hirdesse. Izrael Államának jelképe. Ez a menóra, mely a zsidó történelem kimagasló személyiségeinek és legjelentősebb eseményeinek kíván emléket állítani, Anglia ajándéka a Knesszetnek. 1956."[65]
  • Jeruzsálemben működik többek között a Jerusalem Symphony Orchestra.[66]
Al-Aksza-mecset, ahol a muszlimok szerint Mohamed az égbe emelkedett
Al-Aksza-mecset, ahol a muszlimok szerint Mohamed az égbe emelkedett
Siratófal, amelyet Kotel néven ismernek
Siratófal, amelyet Kotel néven ismernek
Szent Sír-templom, sokak hite szerint Jézus megfeszítésének helyén épült
Szent Sír-templom, sokak hite szerint Jézus megfeszítésének helyén épült
Al-Aksza-mecset, ahol a muszlimok szerint Mohamed az égbe emelkedett
Siratófal, amelyet Kotel néven ismernek
Szent Sír-templom, sokak hite szerint Jézus megfeszítésének helyén épült

Gazdaság

Jeruzsálem gazdasága kulturális jelentőségén és a közigazgatásban betöltött szerepén alapul; ennek megfelelően erős a szolgáltatói szektor. A város lakói közül sokan a városi, állami közigazgatásban, vagy a művelődési intézményekben dolgoznak. Az ipar háttérbe szorul. A város üzemei üveg- fém-, bőrárukat, cipőt, cigarettát állítanak elő. A gyárak a külső kerületekben összpontosulnak. Az óvárosnak a turizmusban van jelentősége. 180 technológiai cég 12 ezer alkalmazottat foglalkoztat.[67]

Az arabok és a zsidók által lakott városrészek fejlettsége különböző, így a legtöbb arab nem jut hozzá azokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyek a zsidók számára elérhetők. Habár a város lakosságának harmada arab, a közműveknek csak a tizedéhez férnek hozzá.[68]

Művelődés

Számos kutatási és művelődési intézmény működik a városban. A legismertebbek: az 1918-ban alapított Jeruzsálemi Héber Egyetem, az 1959-es alapítású Izraeli Akadémia, a Planetárium, a Gulbenkian-könyvtár és a Zsidó Nemzeti És Egyetemi Könyvtár.[69] Itt található az 1890-ben École Biblique et École Archéologique Française, az 1927 óta működő Pápai Bibliaintézet és az 1963-ban megnyílt Zsidó Vallási Intézet.

Híres szülöttei

A legismertebb Jeruzsálemben született személyek Ichak Rabin miniszterelnök, Ámosz Oz és David Grossman író, Nir Barkat polgármester és Natalie Portman színésznő.

Testvérvárosok

Városkép

Jeruzsálem panorámaképe keletről nézve
Jeruzsálem panorámaképe keletről nézve

Jegyzetek

  1. 2018. május 17., http://www.cbs.gov.il/ishuvim/reshimalefishem.pdf, https://web.archive.org/web/20180517053146/http://www.cbs.gov.il/ishuvim/reshimalefishem.pdf
  2. Smith, William. „Donald Trump confirms US will recognise Jerusalem as capital of Israel”, Guardian, 2017. december 6.
  3. hvg.huː 9000 éves települést találtak Jeruzsálem mellett, újraírhatja a történelmet a környéken
  4. History of Jerusalem: Timeline for the History of Jerusalem (4500 BCE - Present) (angol nyelven). Jewish Virtual Library. American-Israeli Cooperative Enterprise, 2018. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  5. Megan Bishop Moore, Brad E. Kelle. Biblical History and Israel's Past: The Changing Study of the Bible and History (angol nyelven). Grand Rapids: Wm. B. Eerdmans Publishing, 302. o. (2011). ISBN 978 0 8028 6260 0. Hozzáférés ideje: 2018. január 28.
  6. Mandy Katz: Do We Divide The Holiest Holy City? (angol nyelven). Moment Magazine, 2012. május 8. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  7. Yehoshua Ben-Arieh. Jerusalem in the 19th Century, The Old City. Yad Izhak Ben Zvi & St. Martin's Press, 14. o. (1984). ISBN 0 312 44187 8
  8. Norman Golb: Karen Armstrong's Jerusalem--One City, Three Faiths (angol nyelven). The Bible and Interpretation, 2016. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  9. John Esposito. What Everyone Needs to Know about Islam. Oxford University Press, 157. o. (2002). ISBN 0 19 515713 3 „The Night Journey made Jerusalem the third holiest city in Islam”
  10. szerk.: Allen Buchanan, Margaret Moore: States, Nations, and Borders: The Ethics of Making Boundaries (angol nyelven). Cambridge: Cambridge University Press, 192. o. (2003). Hozzáférés ideje: 2018. január 28.
  11. Israel plans 1,300 East Jerusalem Jewish settler homes (angol nyelven). BBC News, 2010. november 9. (Hozzáférés: 2018. január 28.) „East Jerusalem is regarded as occupied Palestinian territory by the international community, but Israel says it is part of its territory.”
  12. Josephus Flavius: A zsidó háború, Gondolt kiadó, 1963, 353. o.
  13. Gyürki László: A Biblia földjén. Szent Gellért Egyházi kiadó, 1990. 72-75. o.
  14. Rapcsányi László: Jeruzsálem, Gondolat, Budapest, 1984. 150. o.
  15. MeteoPlaza (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. február 26.)
  16. The Times of Israelː A ‘game changer’: Vast, developed 9,000-year-old settlement found near Jerusalem
  17. http://www.tau.ac.il/humanities/semitic/EA263-end.html
  18. Bírák könyve 1,21, Józsué könyve 15,63
  19. The Oxford encyclopedia of ancient Greece and Rome, Volume 1, p. 113
  20. http://immanuel.hu/biblia/biblia.php?konyv=7&fejezet=19&o1=4&o2=1&o3=3&_k%C3%B6nyv=_B%C3%ADr%C3%A1k_k%C3%B6nyve Bírák könyve, 19,10
  21. Hastings, James. A Dictionary of the Bible: Volume II: (Part II: I -- Kinsman), Volume 2. Honolulu, Hawaii: Reprinted from 1898 edition by University Press of the Pacific, 584. o. (2004). ISBN 1410217256. Hozzáférés ideje: 2011. december 17.
  22. Mózes első könyve, 14,18 http://immanuel.hu/biblia/biblia.php?konyv=1&fejezet=14&o1=4&o2=1&o3=3
  23. Presseaussendung, The Central Bureau of Statistics, May 2006, PDF. [2007. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 2.)
  24. http://www.israelnationalnews.com/News/Flash.aspx/165421
  25. http://www.haaretz.com/print-edition/news/most-of-jerusalem-s-non-jewish-children-live-below-poverty-line-1.276334
  26. David E. Guinn: Protecting Jerusalem's Holy Sites. A Strategy for Negotiating a Sacred Peace. Cambridge University Press, Cambridge 2006, 142. ISBN 0-521-86662-6
  27. The Kotel. What is the Western Wall?. [2007. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 6.)
  28. Schechter Institute of Jewish Studies
  29. Archivált másolat. [2013. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 5.)
  30. a b Várnai Jakab OFM. 3. függelék: Jeruzsálem jelentősége a keresztények számára – A jeruzsálemi pátriárkák és a keresztény közösségek vezetőinek közös memoranduma, 1994, 800 éve a Szentföldön - A Szentföldi Ferences Kusztódia rövid története, Sapientia Füzetek 30. (magyar nyelven). Budapest: L'Harmattan Kiadó / Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, 102–110. o. (2017). ISBN 978-963-414-326-0. Hozzáférés ideje: 2017. december 31.
  31. http://www.pij.org/details.php?id=169
  32. David M. Cheney: Patriarchate of Jerusalem (angol nyelven). Catholic-Hierarchy, 2017. október 24. (Hozzáférés: 2017. december 26.)
  33. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/vatjer.html
  34. Anthony H. Cordesman: The Final Settlement Issues. Asymmetric Values & Asymmetric Warfare. in: The Israeli-Palestinian War. Escalating to Nowhere. Praeger Security International, Washington 2005, 62. ISBN 0-275-98758-2
  35. Francis E. Peters: Muhammad the Prophet of God. in: The Monotheists. The Peoples of God. University Press, Princeton NJ 2003, 95-96. ISBN 0-691-11460-9
  36. Sahih Bukhari: Compendium of Muslim Texts. University of Southern California. Elérve 2007. november 3-án (a Sahih Bukhari egy angol fordításából, Volume IX, Book 93, Number 608)
  37. http://zsido.com/gondolatok-harom-vallas-varosa-mitosz-margojara/
  38. http://www.sacred-destinations.com/israel/jerusalem-map
  39. http://szombat.5mp.eu/web.php?a=szombat&o=v9hVb0iFvK
  40. http://regi.sofar.hu/hu/node/85346
  41. Solomon, Shoshanna. „Facets of the Israeli Economy Transportation”, Israel Ministry of Foreign Affairs, 2001. november 1. (Hozzáférés ideje: 2007. március 14.)
  42. Larry Derfner. „An Intifada Casualty Named Atarot”, The Jewish Journal of Greater Los Angeles, 2001. január 23. (Hozzáférés ideje: 2007. november 7.)
  43. http://www.jerusalem-insiders-guide.com/going-to-jerusalem-from-ben-gurion-airport.html
  44. Archivált másolat. [2009. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 24.)
  45. Oz Rosenberg: Jerusalem’s light rail system opens to the public after years of delays (angol nyelven). Haaretz, 2011. augusztus 19. (Hozzáférés: 2011. október 6.)
  46. a b Welcome to the CityPass Light Rail (angol nyelven). Citypass Jerusalem Light Rail. (Hozzáférés: 2017. december 22.)
  47. Jerusalem Light Rail Project (angol nyelven). Railway Technology. (Hozzáférés: 2017. december 31.)
  48. The Jerusalem Archaeological Park Archiválva 2010. március 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
  49. City of David (angolul)
  50. ujexodus.hu
  51. Western Wall Tunnel
  52. Virtual Tour (angolul). [2007. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 16.)
  53. Herodian Quater (The Wohl Museum of Archeology)
  54. Time Elevator (angolul)
  55. Tower of David (angolul)
  56. a b Der Online-Israelreiseführer mit besonderer Berücksichtigung der biblisch-religiösen Thematik
  57. Model Jerusalems zur Zeit Jesu. [2015. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 7.)
  58. Tower of David-Museum of the History of Jerusalem. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 7.)
  59. Ariel-Center for Jerusalem in the First Temple Period. [2015. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 7.)
  60. Ammunition Hill Museum. [2015. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 7.)
  61. Herzl Museum. [2015. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 7.)
  62. The Last Battle for the Old City-Museum. [2015. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 7.)
  63. The Menachem Begin Heritage Center. [2015. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 7.)
  64. Mount Zion Cable Car. [2012. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  65. http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/vie/Jerusalem4.html#Knesset
  66. Archivált másolat. [2007. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 18.)
  67. Gil Zohar. „Bet your bottom dollar?”, The Jerusalem Post, 2007. június 28.. [2008. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. július 10.)
  68. Juliane von Mittelstadt: Ein privater Dschihad. In: Der Spiegel 30, 2008. július 21., 107.
  69. Archivált másolat. [2007. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 27.)

Források

Történeti források

Modern irodalom

  • Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság. Szeged: Agapé. 2004. ISBN 963-458-285-0
  • Michael Bade: Jerusalem: Die heilige Stadt: Ein Lesebuch. (németül) Freiburg/Elbe: Herder. 2009. ISBN 978-3-451-06058-8
  • Simon Goldhill: Jerusalem: City of Longing. (angolul) Bonn: Harvard University Press. 2008. ISBN 0-674-02866-X
  • Helmut Hubel: Jerusalem im Widerstreit politischer und religiöser Interessen: Die Heilige Stadt aus interdisziplinärer Sicht. (németül) Szerk. Tilman Seidensticker. Frankfurt am Main: Peter Lang Verlag. 2004. ISBN 9783631510575
  • Gerhard Konzelmann: Jerusalem. 4000 Jahre Kampf um eine heilige Stadt. (németül) München: Dt. Taschenbuch-Verlag. 1991. ISBN 9783423107389
  • Max Küchler: Art. Jerusalem. In Neues Bibellexikon Band II H-N. (németül) Szerk. Manfred Görg, Bernhard Lang. Zürich, Düsseldorf: Benziger. 1995. ISBN 3-545-23075-9
  • Gil Yaron: Jerusalem: ein historisch-politischer Stadtführer. (németül) Bonn: Bundeszentrale für Politische Bildung. 2008. ISBN 978-3-89331-836-0
  • Simon Sebag Montefiore: Jerusalem. Die Biographie. (németül) Frankfurt am Main: S. Fischer Verlag. 2011. ISBN 978-3-10-050611-5
  • Steven Runchiman: A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris Kiadó. 2002. ISBN 9789633893470
  • Bozsóky Pál Gerő: Keresztes hadjáratok. Szeged: Agapé. 1994. ISBN 963-458-018-1
  • Magyarország és a keresztes háborúk: lovagrendek és emlékeik. Szerk. Laszlovszky József, Majorossy Judit, Zsengelér József. (hely nélkül): Attraktor. 2006. ISBN 9789639580640
  • Simon Sebag Montefiore: Jeruzsálem. Egy város életrajza. Pécs: Alexandra. 2014. ISBN 978-963-357-343-3

További információk

Kapcsolódó szócikkek

2013-as U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság

A 2013-as U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság volt a 19. labdarúgótorna ebben a korosztályban. A tornát Izraelben rendezték június 5. és 18. között. Az Eb-t Spanyolország nyerte, története során negyedik alkalommal.

2011. január 27-én Nyonban, Svájcban jelentették be hivatalosan, hogy Izrael lesz a torna házigazdája.

Gibea

Gibea (héberül: גבעה , angolul: Gibeah) több ókori település neve Palesztina területén. A Benjámin törzse területén fekvő, "Saul Gibeája" (גִּבְעַת שָׁאוּל) nevű egykori város helyét a mai Tell el-Ful területén azonosították, Jeruzsálem központjától kb. 5–6 km-re északra.

Saul Gibeája a zsidó honfoglalás idején már lakott hely volt, majd azok betelepülése után, a bírák idején elpusztult. Később a filiszteusok egy várnagyának székhelye. Saul király szülőhelye, akinek később székhelye lett és aki várat emelt itt. Amikor a közeli Jeruzsálem lett a főváros jelentőségét elvesztette. A Kr. e. 8-6. században Jeruzsálem külső katonai támaszpontja és őrtornya. Kr. e. 597-ben Nabukodonozor hódításai idején feltehetőleg elpusztult, majd Kr. e. 500 körül végleg elhagyatottá vált.

Az 1960-as években Husszein jordán király itt kezdte el építeni egyik palotáját, de az építkezés az 1967-es hatnapos háború alatt megszakadt és azóta sem fejeződött be.

I. Amalrik jeruzsálemi király

I. Amalrik (ismert még mint I. Amalrich; latinul: Amalricus I, franciául: Amaury I; 1136 – Jeruzsálem, 1174. július 11.) 1152–1162 között Jaffa és Aszkalon grófja, majd 1162–1174 között Jeruzsálem királya. Courtenay Ágnessel kötött első házassága révén két további jeruzsálemi uralkodó, IV. Balduin és Szibilla, Komnénosz Máriával kötött második házassága révén még egy további uralkodó, I. Izabella édesapja.

II. Frigyes német-római császár

II. Frigyes Roger (németül: Friedrich II.), (Jesi, 1194. december 26. – Castel Fiorentino, 1250. december 13.) német-római császár és szicíliai király, korának egyik legjelentősebb uralkodója volt. Idejének nagy részét a virágzó kulturális központtá fejlesztett, centralizált Szicíliában töltötte, német földön csak 1214–1220 és 1240–1246 között tartózkodott megszakításokkal.

Izrael

Izrael (héberül: ישראל Jiszráél arabul: إسرائيل Iszráíl), hivatalos nevén Izrael Állam (héberül: מדינת ישראל Medinat Jiszráél arabul: دولة اسرائيل Daulat Iszráíl) a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partján fekvő ország.

Az izraeli államot 1948. május 14-én alapították meg. Az ország a történelmi Júdea és Izrael, ókori zsidó királyságok területén helyezkedik el. Lakóinak nagy része izraelita vallású zsidó, akik a szétszóratás 1850 éve után többnyire a második világháború és az európai holokauszt után vándoroltak vissza a térségbe. A lakosság további jelentős részét arabok alkotják, akik elődei az ókori zsidó államiság megszűnése után települtek be a századok során. A szomszédos államok és Izrael között az 1948-as újjáalapítás óta szinte folyamatosak az összetűzések.

Izrael himnusza

Izrael nemzeti himnuszának (héberül: התקווה HaTikvá, jelentése: „A Remény”), szövegét 1878-ban Naftali Herz Imber írta, aki 1882-ben érkezett Galíciából Palesztinába.

A zene egy ősi ladinó (spanyol-zsidó) dallam, melyet Samuel Cohen dolgozott fel. Érdekesség, hogy mikor 1492-ben kiűzték a zsidókat Spanyolországból, akkor egy csoportjuk a mai Bulgária területére került, és a dallamot a nem-zsidó környezet is átvette.[forrás?] Smetana így találkozott vele, és beleszőtte „Moldva” című művébe.

A dal a zsidó nép reményét fejezi ki, hogy egy napon visszatérhet ősei földjére, ahogy azt az ószövetségi szentírás megírta. A zsidókat ugyanis Kr. u. 70-ben a zsidó felkelés során Titus római légiói leverték és Jeruzsálem templomát lerombolva elűzték hazájukból szerte a világba. Kétezer évig ezért a zsidók naponta Jeruzsálem felé fordulva imát mondtak a visszatérésért, és ünnepeiket is az ottani évszakoknak és naptárnak megfelelően ülték meg. Cion Izraelnek és Jeruzsálemnek a szinonimája.

Jeruzsálem királyainak listája

Az első keresztes hadjárat keretében az Európa minden tájáról érkező lovagok 1099. július 15-én bevették A Szent Várost, (Jeruzsálemet). Itt alapították meg a következő kétszáz évben a térség vezető keresztény hatalmának számító Jeruzsálemi Királyságot. A királyság vazallus államai voltak: az Antiochiai Fejedelemség, a Tripoliszi Grófság, az Edesszai Grófság. Az állam területén a nyugati (frank) típusú feudalizmust honosították meg. Fővárosa 1099-1187 között Jeruzsálem, 1187-1291 között Akkón volt. 1187-től 1229-ig és 1244-től a királyság megszűntéig Jeruzsálem a szaracénok kezében volt.

A Jeruzsálemi Királyság királyainak listáját az alábbi lista tartalmazza:

1291-ben a muzulmán seregek bevették Akkónt, a Szentföldön megmaradt utolsó keresztes erődöt. Ide helyezték át a Jeruzsálemi Királyság fővárosát, amikor Szaladin szultán 1187-ben bevette Jeruzsálemet. Ezzel megszűnt véglegesen a keresztény Jeruzsálemi Királyság. A jeruzsálemi királyi cím örökösei egyrészt a ciprusi királyok lettek, akik már 1268-tól uralkodtak a Jeruzsálemi Királyságban, másrészt a nápolyi királyok tartottak igényt e címre azután, hogy I. Károly szicíliai király 1277-ben megvette a királyi címet a magát Jeruzsálem jogos királynőjének tartó Poitiers Mária antiochiai hercegnőtől (1220/25–1307), aki IV. Bohemund antiochiai hercegnek és Lusignan Melisend jeruzsálemi és ciprusi hercegnőnek (I. Izabella jeruzsálemi királynő és II. Amalrik jeruzsálemi és ciprusi király legkisebb lánya) volt a lánya. Harmadrészt a Jeruzsáleminek nevezett II. András 1217/18-as szentföldi hadjárata után vette fel a Jeruzsálem királya címet mint II. Baldvin ükunokája, melyet 1918-ig minden magyar király viselt őutána.

Jeruzsálem világörökségi helyszínei

Jeruzsálem óvárosa Jordánia javaslatára került fel a Világörökségi Listára.

A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2012 szeptemberéig 190 ország képviselői írták alá, köztük Izrael küldöttei 1999-ben.

Jeruzsálemi Királyság

Jeruzsálemi Királyság (latinul: Regnum Hierosolimitanum, franciául: Roiaume de Jherusalem) a középkori palesztinai államalakulat volt, amelyet 1099-ben az európai keresztények hoztak létre az I. keresztes hadjárat során a muszlimoktól elfoglalt területeken, Jeruzsálem központtal. A királyság 1291-ig állt fenn, amikor is a két utolsó, a keresztesek kezén lévő város is megadta magát a muszlim seregeknek.

Jeruzsálemi templom

A jeruzsálemi templom az az épületegyüttes, mely az ókori Izrael vallási központját jelentette Jeruzsálemben. Időben kettő, illetve három egymás utáni templomot különböztetünk meg: a salamoni (az első templom/szentély) a zorobábeli (második templom/szentély), amelyet századokkal később Heródes nagyarányúan továbbfejlesztett, és amelyet harmadik templomnak is neveznek.

Júdai Királyság

Júdai Királyság, (más néven: Júda királysága) az ókori Egységes Izraeli Királyság szétszakadása után a déli országrész megnevezése volt.

Salamon király halála után Izrael két részre szakadt. A déli rész Júda, Benjámin, Simeon és Lévi törzséből állt, Jeruzsálem fővárosi státuszával. A királyság fennállása alatt az uralkodók végig Dávid és Salamon utódaiból kerültek ki. Összesen 19 király és 1 királynő (Atália) uralkodott a Júdai Királyságban Kr. e. 930-tól a babiloni megszállásig, Kr. e. 586-ig.

Az első király Kr. e. 930 körül Roboám lett. Az északi és déli királyság gyakran háborúzott egymással, és a környező népek is betörtek időnként a Júdai Királyság területére. Roboám idejében I. Sesonk egyiptomi fáraó, Ásza király idejében az afrikai kusiták, Jósiás és fia, Jóáház idején II. Nékó egyiptomi fáraó, olykor a filiszteusok, az arámiak, a moábiták, az edomiták, az ammoniták, majd az asszírok, végül a káldeusok.

Uzziás király alatt az ország gazdasági fellendülést élt át. Megerősítette Jeruzsálem városfalait, sikeres háborúkat vívott a környező népek ellen és Edomot, a Vörös-tengeri kikötővel, Ecjón Géberrel is meghódította, amely mellett Élátot megalapította. Akház király idején az Izraeli Királyság végleg megbukott és ettől az időtől a Júdai Királyságnak is komoly adókat kellett fizetnie Asszíriának, vagy szembesülnie az asszírok megtorlásával, ahogy az Ezékiás és Manassé idején történt.

Jójákim király először egyiptomi, majd babiloni függőségben uralkodott. Miután fellázadt Babilon ellen, II. Nabú-kudurri-uszur megtámadta Júdát és Jeruzsálemet. Jójákim még Jeruzsálem ostromakor meghalt, majd fia, Jójákin rövid uralkodása után a káldeusok bevették Jeruzsálemet, és a királyt 10 ezer alattvalójával együtt Babilonba hurcolták. A következő és egyben utolsó júdai király, Cidkija 8 év uralkodás után lázadt fel Babilon ellen, így a káldeusok újra ostrom alá vették Jeruzsálemet. II. Nabú-kudurri-uszur ekkor végleg elpusztította a júdai fővárost, és a lakosság nagy részét a birodalmába deportálta. Júda tartomány élére Gadalja kormányzót nevezte ki, akit 3 hónap múlva meggyilkoltak és a maradék lakosság Egyiptomba menekült.

A Biblia leírása alapján Isten az uralkodók és a nép bűneiért küldte Júdára az ellenséges seregeket és száműzte őket végül idegen földre, ahogy Jeremiás próféta közvetítette Jahve üzenetét: "Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották. És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert ímé, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám. Azért kivetlek titeket e földből arra a földre, amelyet sem ti nem ismertek, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok majd idegen isteneknek nappal és éjjel; mivelhogy nem könyörülök rajtatok."

Júdeai-sivatag

A Júdeai-sivatag (héber: מִדְבַּר יְהוּדָה arabul: صحراء يهودا) száraz, kietlen régió Palesztinában, Ciszjordánia és Izrael területén.

Nyugaton É-D-i irányban Jeruzsálem, illetve a középső (Júdeai-) hegyvidék határolja, míg keleten a Holt-tenger, a Jordán-árok határolja. Jeruzsálem-től alig pár km-re keletre - Betániát elhagyva - már a félsivatag rideg világa bontakozik ki.

Keresztes háborúk

A keresztes háborúk a római katolikus egyház és a pápa által szentesített, középkori, nagyarányú hadjáratok voltak a 11. századtól kezdődően. Fő céljuk kezdetben a Szentföld visszaszerzése volt a muszlim araboktól és a törököktől, később több hadjárat azonban európai vagy afrikai területek ellen irányult, az eretnekek vagy pogányok ellen, vagy éppen az egymással rivalizáló katolikus hatalmak között. Nemzeti jellegű vagy részleges keresztes hadjáratokat is szerveztek, ilyen volt pl. a spanyol reconquista vagy az eretnekeknek megbélyegzett mozgalmak elleni hadjáratok, pl. az albigensek elleni keresztes háború vagy Magyarország déli határainál a bogumilok elleni küzdelem. Keresztes seregeket még a késő középkorban is szerveztek, például a Magyarországot megtámadó törökök ellen 1456-ban (→ nándorfehérvári diadal).

A felvilágosodás évszázadának történészei és filozófusai – Gibbontól és William Robertsontól Hume-ig és Voltaire-ig – a keresztes hadjáratokat a fanatizmus és téboly kétségbeejtő fellobbanásaként jellemezték. Ezzel a megítéléssel, ha árnyaltabban is, sok mai szerző ugyancsak egyetért.

A keresztes háború kifejezés napjainkban átvitt értelemben is használatos az erkölcstelennek ítélt jelenségekkel szemben szervezett, felülről irányított nagy ideológiai-politikai kampányokra.

Krétai Szent András

Krétai Szent András (ógörögül: Ἀνδρέας Κρήτης), (650/660 körül – 712/740. július 4.) középkori bizánci himnuszköltő.

Damaszkuszban született, és Jeruzsálem városában lépett be egy kolostorba. Később Krétán lett püspök. Himnuszköltőként nevezetes, őt tartják az úgynevezett bizánci kánon megteremtőjének. Leghíresebb műve a Nagy kánon, egy 250 versszakból álló hosszú bűnbánati költemény.

Lusignan-ház

A Lusignan-ház egy nemesi dinasztia volt, amelynek gyökerei a 10. századra vezethetőek vissza. A család frank eredetű, a francia Poitou régióból származik. A Lusignan család tagja közül kerültek ki egy időben Angoulême és Marche grófjai, illetve a Jeruzsálemi Királyság, a Ciprusi Királyság és Örményország uralkodói.

Salamon temploma

A Salamon által építtetett templom az ókori zsidó építészet szimbólummá vált emléke. Építése az Ószövetség egyik legkiemelkedőbb eseménye, és a többi művészeti ágnak is fontos motívuma, a Frigyláda egykori őrzési helye.

Építése Salamon király uralkodásának 4. évében, azaz Krisztus előtt 967-ben kezdődött és hét évig tartott (1Királyok 6,1.37k), tehát Kr. e. 960-ban készült el. Kr. e. 587-ben Nebukadneccár elpusztíttatta (2Királyok 25, 8-17; 2Krónikák 36,18k). Így összesen 373 évig állt fönn.

Salamon zsidó király

Salamon (Jeruzsálem, i. e. 1000 körül – Jeruzsálem, i. e. 928 körül) Izrael harmadik és legismertebb királya, kb. i. e. 970-től haláláig uralkodott.

Szentföld

A Szentföld (latinul: Terra Sancta, héberül: ארץ הקודש) kifejezés a Közel-Kelet azon régiójára utal, amelynek igen komoly vallási jelentősége van az ábrahámi vallásokban, azaz a keresztény és a zsidó vallásban, az iszlámban és a bahái hitben. A mai határokat figyelembe véve a Szentföld a mai Izrael teljes területét foglalná magába, valamint Jordánia és Libanon egyes részeit. A Szentföld legfontosabb része a „Szent város”, Jeruzsálem, mely mind a zsidó vallás, mind a kereszténység legszentebb helye, valamint az iszlám harmadik legszentebb városa (Mekka és Medina után). A Szentföld vallási jelentősége volt a keresztes háborúk mozgatórugója is; a terület már a biblikus idők óta fontos zarándokhely.

Szárd Királyság

A Szárd–Piemonti Királyság, vagy Szárd Királyság, olykor röviden csak Szardínia itáliai állam volt 1324-től, 1720-tól Piemonti Fejedelemséggel együtt perszonálunióban 1861-ig. Teljes neve Szardínia, Ciprus és Jeruzsálem Királysága, Savoya és Montferrato Hercegsége, Piemont Fejedelemsége, franciául Royaume de Sardaigne, Chypre et Jérusalem, Duché de Savoie et Montferrat, Principauté de Piémont, röviden Royaume de Sardaigne et Piémont. olaszul: Regno di Cipro, Gerusalemme e Armenia; Ducato di Savoia e Monferrato, Chablais, Aosta e Genova; Principato di Piemonte ed Oneglia, röviden Regno Sardo-Piemontese.

Izrael közigazgatása
Izrael zászlaja

Izrael címere
Ázsiai fővárosok
Ázsia
Az Ószövetség története

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.