Jeremiás próféta


Jeremiás (nevének (יִרְמְיָהוּ Yirməyāhū) jelentése "Jah(weh) felmagasztal/felemel") Izrael egyik legnagyobb prófétája. A Kr. e. 7.-6. sz. fordulóján élt.

Karl Jaspers szerint egyike volt az ún. tengelykor (i.e. 800-200) meghatározó gondolkodóinak.

Jeremiás
Michelangelo Buonarroti festménye a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján
Michelangelo Buonarroti festménye a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján

Született kb. Kr. e. 650
Júdea
Halála kb. Kr. e. 585
Egyiptom
Szerepepróféta

Élete

Hilkija pap fiaként született Anatotban, mintegy 5 km-re északnyugatra Jeruzsálemtől. A róla elnevezett könyv szerint Isten két látomásban hívta a prófétaságra (Jer 1,4-10) Jozija király uralkodásának 13. esztendejében (Kr. e. 627). Júda utolsó öt királya, Jozija (Jósia), Joaház (Joahás), Jojakim, Jojachin és Cidkija (Sedekiás) idején működött.

Valószínűleg már fiatalon megkezdte működését a közeli fővárosban, ahol a Jozija király jóságos uralkodása alatti békében már előre látta a közelgő veszedelmet. Erre az időszakra csupán egy, a megtalált törvénykönyvre is vonatkoztatható homályos utalás található (Jer 8,8).

Prófétai tevékenységét - másokhoz hasonlóan - ő is azzal a meggyőződéssel kezdte, hogy a nép majd megtér a szavára. Azonban reménye hamar kétkedésbe fordult, amikor szavai nem váltak valóra, beszéde hatástalan maradt. A templomban - komor jóslatai miatt - az őrültek közé sorolták, a város vezetői részéről megvetést tapasztalt.

Könyvét Jojakim király uralkodása alatt, Kr. e. 605/604-ben írta meg. Ekkor került kapcsolatba Bárukkal, Nerija fiával, aki írnoka és követője lett. Óva intette a királyt az Egyiptommal kötött szövetségtől, ám a király elégette a próféta tekercsét. Jeremiás ezután is gyakran került összetűzésbe vele, főként a király bálványimádása és életvitele miatt. Jojakim halála után fia került a trónra, ám ekkor beteljesedett Jeremiás jóslata, és Babilon serege megszállta az országot (Kr. e. 597). Mivel azonban vissza is vonult, Júda népe nem értékelte úgy, hogy Jeremiás jóslatai beteljesedtek volna.

Cidkija király alatt az elit üldözte őt (Jer 36-37), ezenkívül sorozatosan összetűzésbe került a papokkal és a hamis prófétákkal (pl. Jer 20,1-6; 26-28), akik a közelgő veszély ellenére békét és jólétet hirdettek, hogy megnyerjék maguknak a népet. Igyekezett a megadásra ösztönözni a királyt (pl. Jer 21,1-10), megjövendölte végzetét (Jer 34,1-7)is, ám Cidkija gyengesége miatt képtelen volt dönteni. Jeremiás többször életét veszélyeztette annak érdekében, hogy folytatni tudja hivatását.

Végül azonban minden jóslata bekövetkezett. Jeruzsálem lerombolása után II. Nabú-kudurri-uszur (Nabukodonozor) babiloni király kiszabadította és nagylelkűen bánt vele (Jer 39,11-12), hiszen a próféta megjósolta az ő győzelmét. Júda területén maradt, ahol - még az ostrom idején - egy kis földet vásárolt.

Nem sokkal később lázadók meggyilkolták Gedalját, Babilon jeruzsálemi helytartóját, ezért sokan Egyiptomba menekültek, és Jeremiást is - Bárukkal együtt - magukkal hurcolták, ott is halt meg (Jer 43,6-7).

Konfliktusai

Próféciái tartalma miatt Jeremiás gyakran keveredett konfliktusba mind a királyokkal és a nép vezetőivel, mind a papokkal és más prófétákkal.

Jeremiás fellépésétől kezdve bírálta a király és az udvar istentelenségét, bálványimádását. Ezt ugyan átmenetileg enyhítette Jozija vallási reformja (622), ám később újra előtérbe kerül, egészen Jeruzsálem pusztulásáig. Ehhez járult még Jojakim király pazarlása, nyilvánvalóan felesleges építkezései, valamint törvényszegései. A próféta nagyon határozottan lépett fel ezek ellen, ám szinte eredmény nélkül.

A papokkal való összetűzéshez az a tény vezet, hogy Júda vallási vezetői számára elképzelhetetlen, hogy valaki Jahve nevében beszéljen, és Jeruzsálem pusztulását jósolja. Sokáig kérdéses tehát isteni küldetése is, főként hogy ezt nehéz kézzel foghatóan bizonyítania. Szembekerül a hamis prófétákkal is (pl. Hananja, Jer 28), ám velük szemben részben hamar kiderül az igaza (Hananja egy éven belül meghal, amint Jeremiás megmondja neki).

Mindezek folyamatos szenvedést okoznak neki. A testi kínzásokon (börtön, éheztetés, verések sőt a kút mélyére vetés) túl lelki bizonytalanság is gyötri: az első években ugyanis nem látja beteljesedni próféciáit, így erőt vesz rajta az elkeseredés. Ezen kívül több alkalommal is közvetlen életveszélybe kerül, ám amikor a papok megköveznék, akkor a nép felmenti, amikor pedig a nép vezetői vetik a kút mélyére, akkor egy Ebed-Melech nevű királyi szolga siet a segítségére.

E konfliktusok illetve a nép elutasítása miatti elkeseredésében az ún. Vallomásokkal fordul Jahvéhoz, és elpanaszolja sérelmeit és szenvedéseit úgy Jeruzsálem lakói, mint Jahve részéről. Panaszaira válaszul újabb megbízatásokat, illetve megerősítéseket kap, valódi választ - próféciái beteljesedését - azonban csak jóval később.

Jeremiás könyve

Jeremiás könyve keletkezésére több elmélet is létezik. A legáltalánosabban (többek között a katolikus egyház által) elfogadott elmélet szerint a könyv mai szövege jórészt későbbi redakció eredménye, amely a próféta fennmaradt gondolatait dolgozza fel. A szövegek elemzése négy különböző forrásra utal:

  • én-beszámolók (prófétai mondások)
  • ő-beszámolók (az ún. Báruk-életrajz)
  • a deuteronomisztikus nyelvvel és teológiával kapcsolatban lévő prózai beszédek
  • jövendölések az üdvösségről

Ezeket a babiloni fogság alatt és után szerkesztették egységes művé, amely során a szerkesztő saját gondolatai alapján szerkesztette meg az anyagot. A folyamat még a Kr. e. 2. században is bizonyíthatóan tartott. Tartalma:

  • Fenyegető próféciák Jüda és Jeruzsálem ellen. 1-25.
  • Az üdvösség ígérete 26-35.
  • Elbeszélések Jeremiás életéből 36-43.
  • Fenyegető próféciák a pogány nemzetek ellen 46-51.
  • Függelék. 52.[1]

Próféciái

Tisztítsd meg szívedet a gonosztól, ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass! Meddig maradnak még benned álnok gondolataid?
– (4,14)

Jeremiás próféciáit nevezhetnénk irodalmi formába öntött vízióknak is: látja a jövőt a jelenben, lelkével teljesen átélve azt, és az előtoluló gondolatokból szinte kibuknak száján a próféciák szavai, melyeket, úgy érzi, nem is vonhat vissza (4,19). Jahve szavai, amelyek belőle kiáradnak, olyanok mint az élő tűz, amely felperzseli a népet (5,14). Szavai – más prófétákhoz hasonlóan – közvetlenül Jahve szavai, azonban elődeinél jóval több emberi érzékelésre utaló jelet találunk bennük. Szeretete a nép iránt, és személyes szerepe mindabban, amit hirdet, sokkal kézzelfoghatóbb, mint a korábbi próféták esetében: együttérzése az olvasóban is együttérzést ébreszt, ám büntető szavai is élesebbek és életbevágóbbak.

Felosztás

1-25: Jeremiás költészete és igehirdetései: próféciák Júda és Jeruzsálem ellen

26-35: Üdvösség ígérete

36-45: Elbeszélések Jeremiás életéből

46-51: Isten megítéli a népeket

52: Történeti függelék

Rosenberg:

A         Történeti felirat, 1:1-3

           B         Jeremiás megbízatása, 1:4

                       C         A próféta küldetése: „…népek és országok fölé rendellek”, 1:5-10

                                  D         Izráel ítélete (többnyire líra), 1:10-10

E         Anatóti feszültség; Jeremiás viszályai (többnyire próza), 11-28

F         Üdvpróféciák; Izráel helyreállítása (próza által körülvett líra), 29-31

E’        Jeremiás visszatér Anatótba; Jeremiás viszályai (többnyire próza), 32-45

                                  D’        Népek ítélete (többnyire líra), 46-49

                       C’        A próféta küldetése csúcspontjához ér: Babilon elleni prófécia, 50-51

           B’        Jeremiás záró próféciája, 51:59-64

A’        Történeti záradék, 52

Magyarázat:

A-A’    A könyv szerepe/helye a DT-ben.

B-B’    Nehézség: 1) B’ nem egész könyv befejezése, csak a Babilon elleni próféciáé; 2) Cidkijjá 4. éve (594; 51:59), nem Jer működésének vége. Tehát utolsó lejegyzett próféciája nem az utoljára elmondott. DE: Babilon Izráel végzete a könyvben; ekkorra az egyetlen hatalom. Egy másik esemény is Cidkijjá 4. évében történt: Jer és Hananjá összetűzése (27-28). Hananjá próféciájának témája Babilon bukása. Jer bírálja Hananját, amiért áltatja Júdát és a királyt. Különös: 1) Jer népének arról prófétál, hogy ne számítsanak Babilon közvetlen vereségére, 2) ugyanakkor Babilonnak (bár címzett nincs megnevezve) vége lesz. Babilon elleni (talán titokban mondott) prófécia nem júdai honfitársainak szólt, nem is babiloniaknak, mivel Szerájának adja a tekercset (51:59). A Szerájának adott utasítás arra utal, hogy a prófécia célja nem egy nép(csoport) vagy vezetők meggyőzése – pusztán „Babilon” értesítése. Az üzenet elmondásával Jer szolgálata gyakorlatilag befejeződött, noha az valójában még kb. 8 esztendeig folytatódik.

C-C’    1:5: Jer küldetése népekhez. „Népek” elleni próféciák többnyire Jer idején túlmutatnak. Jer prófétai küldetésének alapjai: Izráel Istene pártatlanul és igazságosan irányítja minden nép sorsát. 50-51-ben Jer küldetése első alkalommal válik világossá: maga a nagy Pusztító is elpusztul, az északi ellenség ellen is ellenség támad északon (50:41-43).

D-D’ + F: legtöbb prófétai könyv hagyományos összetevője: Izráel elleni ítélet, népek elleni ítélet, üdvprófécia Izráelnek. Ám Ézs-tól és Ez-től eltérően (ott sorban következnek egymás után) e 3 próféciatömb (D, D’, F) itt szimmetrikusan egymással szemben helyezkedik el: D a D’-vel áll szemben, és mind a 2 az F-fel. A szimmetria még inkább kiemeli, hogy nem egyszerű történeti jövendőmondással van dolgunk, hanem egyfajta dialektikus felfogással, melyben az egyik területen bekövetkező változások (Júda megtérése) egy másik területen (nemzetközi politika) láncreakciót indíthat be.

E-E’    Jer és szülőfaluja, Anatót kapcsolata. 32.r.: Jer-Anatót kapcsolata a következő fontos események jelképes összefoglalása: visszatérése Izráel fogságból való visszatérésének apró és talán nem teljes előíze, s arra mutat, hogy a nép életében 2 fontos irány játszik szerepet: békesség → pusztulás; pusztulás → (távoli) békesség.

20-40:

A         Jer 1. bebörtönzése, 20:1-18 – idő nincs megjelölve, talán Jójákim alatt

B         Cidkijjá egyik hivatalnoka kéri Jer-t, imádkozzon Jahvéhoz; Jer tevékenysége különböző királyok alatt, 21-24 – Cidkijjá alatt

           C         Jer 23 év igehirdetését foglalja össze, 25:1-14 – Jójákim 4. éve

                       D         Harag serlege szomszéd népeknek, 25:15-38 –  Jójákim 4. éve

                                  Jer és vezetők viszálya, 26 – Jójákim uralma elején

E         Jer megjövendöli, hogy Babilon leigáz népeket, 27 – Cidkijjá uralma elején (Cidkijjá Babilon elleni szervezkedése)

F         Hananjá Júda küszöbön álló diadaláról prófétál. 28 – Cidkijjá 4. éve (vagy uralma eleje)

G         Jer levele fogságban élőknek: telepedjenek meg, 29 – Cidkijjá uralma elején

H         „Vigasztalás könyve”, Izráelhez, 30-31

G’       Jahve Jer-nak: telepedjen meg Anatótban, 32 – Cidkijjá 10. éve, Jeruzsálem ostromakor

F’        Jer nemzet távoli diadaláról beszél, 33 – Cidkijjá 10. éve, valamivel később, mint G’

E’        Júdai rabszolgatartók visszakoznak, Jer megjövendöli halálukat, 34 – Cidkijjá alatt

D’        Rékábiták visszautasítják boros serleget; Isten nem hivatalos, de igaz szolgái dicséretet kapnak; nemzet engedetlensége, 35 – Jójákim alatt

           C’        Jer 23 év igehirdetését foglalja össze, 36 – Jójákim 4. éve

B’        Cidkijjá egyik hivatalnoka kéri Jer-t, imádkozzon Jahvéhoz; Jer tevékenysége Cidkijjá udvarában, 37-38 – Cidkijjá uralmának elején

A’        Jer végleges szabadon bocsátása, 40:1-5 – Jeruzsálem elfoglalása után

Jegyzetek

  1. Biblia, Bevezetés Jeremiás jövendölése könyvhöz, Szent István Társulat 2007

Források

  • Biblia, Szent István, Budapest, 2006.
  • Fischer, Georg, Jeremia, kommentár 2 kötetben
  • Rózsa Huba, Az Ószövetség keletkezése, Szent István, Budapest, 2002.
  • Zenger, Erich (szerk.), Einleitung in das Alte Testament, Stuttgart, 1995.
  • RGG vol. 4
Bárdos Lajos

Bárdos Lajos (Budapest, 1899. október 1. – Budapest, 1986. november 18.) Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, karnagy, zenetudós, érdemes és kiváló művész. Kodály Zoltán tanítványa, majd a Zeneművészeti Főiskola tanára. A magyar kórusművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége.

Cidkija júdai király

Cidkija, vagy Cidqijáhu, eredetileg Mattanjá, magyar fordításokban Sedékiás vagy Zedekiás (héberül: צִדְקִיָּהוּ / Ṣiḏqiyyā́hû ['az Úrnak igazsága'], görögül: Ζεδεκίας [Zedekías], latinul: Sedecias), (Kr. e. 618 k. – Kr. e. 586 után) Júda utolsó királya Kr. e. 597-től Kr. e. 586-ig, uralkodása Jeruzsálem babiloni elpusztításával és a zsidók fogságba hurcolásával ért véget.Cidkija Jósiás király harmadik fiaként született. Unokaöccse, Jójákin trónfosztása után került a trónra. Uralkodása kilencedik évében, amikor egyiptomi támogatás reményében nyíltan is fellázadt Babilon ellen, a babiloni hadsereg ostrom alá vette Jeruzsálemet.

Az ostrom ideje alatt Jeremiás próféta folytonosan azt hirdette, hogy türelemmel be kell hódolni a babiloni uralomnak, mert ez Isten akarata. A királyi hivatalnokok és a zsidó előkelők azonban ellene voltak, árulással vádolták és bebörtönözték.

Az ostrom hatodik hónapjában a babiloniaiak áttörték a városfalat, Cidkija és kísérete éjszaka a Jordán felé menekült, de hamar elfogták, és a szíriai Riblába, II. Nabú-kudurri-uszur színe elé vitték őket. Cidkija fiait szeme láttára megölték, magát mint vazallust megvakították, és láncra verve Babilonba vitték. Ott raboskodott haláláig.

Jeruzsálemet lerombolták, a Templomot kirabolták és felgyújtották, a lakosságot pedig – a legszegényebbek kivételével – Babilonba hurcolták. Júda - Izraelhez hasonlóan - babiloni tartomány lett.

Csorba Géza (szobrász)

Csorba Géza (Liptóújvár, 1892. július 27. – Budapest, 1974. december 26.) Kossuth-díjas szobrászművész.

Csémy Lajos László

Csémy Lajos László (Alsógellér, 1923. július 15. –) egyháztörténész, református lelkész, egyetemi tanár.

Frigyláda

A frigyláda (héberül אָרוֹן הָבְּרִית, Ārōn Hāb’rīt) az a szent láda, melyet az Ószövetség elbeszélése szerint Mózes a pusztában készített.

A Biblia szerint sittim fából (Acacia nilotica, Acacia albida, Acacia seyal, Acacia tortilis, Acacia iraqensis) készült, kívül és belül arannyal volt bevonva, fedelén pedig, amely egészen aranyból való volt, két kerub nyugodott. Ebben őrizték a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva, emlékeztetőül mannát és Áron kivirágzott vesszejét tették bele. Nevezték még a szövetség ládájának, Isten ládájának és a bizonyság ládájának, a tetejét pedig a kegyelem királyi székének, vagy az engesztelés fedelének.

Héber Biblia

A héber Biblia vagy Tanakh (héberül: תנ״ך, keresztény szóhasználatban retronim elnevezéssel gyakran: Ószövetség vagy Ótestamentum) a zsidóság szent könyve. Tartalmában megegyezik a protestáns egyházak Ószövetségével, csak sorrendbeli eltérések vannak köztük. A Tanakh elnevezésnek nincs vallási tartalma, mivel az pusztán a zsidó kánon szerinti három rész – a Tóra (Törvény), Neviim (Próféták) és Ketuvim (Iratok) – kezdőbetűiből alkotott betűszó. Nem zsidó írásokban héber Biblia néven hivatkoznak rá.

Az Ószövetség egy egész évezred szellemi életének, gondolkodásának gyümölcse. Nem egyetlen mű, hanem legendák, krónikák, törvények, próféciák, versek, filozófiai és történelmi alkotások gyűjteménye. A héber Biblia néhány szakasz kivételével (amelyek az aráminak nevezett sémi dialektusban írtak) teljes egészében héber nyelven íródott. Középpontjában egy történet áll, mely Izrael népének felemelkedését és Istennel való kapcsolatát örökíti meg. Eltérően a többi ókori közel-keleti mitológiától így az egyiptomi Oziriszról, Íziszről, Hóruszról szóló történetekkel, vagy a mezopotámiai Gilgames-eposszal szemben, szilárd, e világi alapokon nyugszik. Az a világ, amelyben keletkezett, nem hatalmas városok és szent életű hősök birodalma volt, hanem egy parányi királyság, melynek népe a háborúktól, az éhségtől és szomjúságtól gyötörve küzdött fennmaradásáért. Az i. e. 7. század végén kialakult a júdai udvari tisztviselők, írástudók, papok, földművesek és próféták egy közös együttműködése során létrehozott egy új mozgalmat. A mozgalom középpontjában a szájhagyomány útján fennmaradó és azt megíró szent szöveg állt. Az elbeszélést történeti írások, emlékek, legendák, népmesék, anekdoták, próféciák, uralkodói propagandák, és ősi költemények megdöbbentően gazdag gyűjteményéből szőtték egybe. Ez az irodalmi mestermű később még számos szerkesztésen és átalakításon esett át, míg végül a világ minden részén kialakult közösségeknek is meghatározó útmutatója lett. Izrael népének viselkedése, Isten parancsolataihoz való viszonyulás, ragaszkodásuk vagy elvetésük határozza meg, milyen irányba fordul a történelem. Izrael népén, és rajta keresztül a Biblia olvasóin áll a világ sorsának meghatározása.Az izraeliták történelme egy család történetével, Ábrahám, felesége, Sára, fiuk, Izsák, az ő felesége Rebeka, unokájuk, Jákob és annak tizenkét fia személyes odüsszeiájával kezdődik. Az egész Bibliában nyomon követhető egyre bonyolódó életük minden részlete, megismerhetőek árulásaik, csalásaik, és számos bűnük. Sokkal később, az egyiptomi szolgaságból való csodálatos menekülés, a sivatagi negyven évi vándorlás és Kánaán meghódítása után válik világossá, hogy időközben a családból dinasztia, végül pedig nemzet lett.

I. e. 590-es évek

Évszázadok: i. e. 7. század – i. e. 6. század – i. e. 5. század

Évtizedek: i. e. 640-es évek – i. e. 630-as évek – i. e. 620-as évek – i. e. 610-es évek – i. e. 600-as évek – i. e. 590-es évek – i. e. 580-as évek – i. e. 570-es évek – i. e. 560-as évek – i. e. 550-es évek – i. e. 540-es évek

Évek: i. e. 599 – i. e. 598 – i. e. 597 – i. e. 596 – i. e. 595 – i. e. 594 – i. e. 593 – i. e. 592 – i. e. 591 – i. e. 590

I. e. 605

Évszázadok: i. e. 8. század – i. e. 7. század – i. e. 6. század

Évtizedek: i. e. 650-es évek – i. e. 640-es évek – i. e. 630-as évek – i. e. 620-as évek – i. e. 610-es évek – i. e. 600-as évek – i. e. 590-es évek – i. e. 580-as évek – i. e. 570-es évek – i. e. 560-as évek – i. e. 550-es évek

Évek: i. e. 610 – i. e. 609 – i. e. 608 – i. e. 607 – i. e. 606 – i. e. 605 – i. e. 604 – i. e. 603 – i. e. 602 – i. e. 601 – i. e. 600

Jeremiás

A Jeremiás héber eredetű név, a Jirmejahu névnek a görög és latin formájából származik, jelentése Jahve emeljen fel a nyomorúságból.

Jeremiás könyve

A Jeremiás könyve az Ószövetség egyik protokanonikus prófétai könyve. A hagyomány szerint Báruk gyűjtötte össze Jeremiás szavait. A 4-es számú quamráni barlangban találtak Jeremiás könyvéből való részleteket.

Júdai Királyság

Júdai Királyság, (más néven: Júda királysága) az ókori Egységes Izraeli Királyság szétszakadása után a déli országrész megnevezése volt.

Salamon király halála után Izrael két részre szakadt. A déli rész Júda, Benjámin, Simeon és Lévi törzséből állt, Jeruzsálem fővárosi státuszával. A királyság fennállása alatt az uralkodók végig Dávid és Salamon utódaiból kerültek ki. Összesen 19 király és 1 királynő (Atália) uralkodott a Júdai Királyságban Kr. e. 930-tól a babiloni megszállásig, Kr. e. 586-ig.

Az első király Kr. e. 930 körül Roboám lett. Az északi és déli királyság gyakran háborúzott egymással, és a környező népek is betörtek időnként a Júdai Királyság területére. Roboám idejében I. Sesonk egyiptomi fáraó, Ásza király idejében az afrikai kusiták, Jósiás és fia, Jóáház idején II. Nékó egyiptomi fáraó, olykor a filiszteusok, az arámiak, a moábiták, az edomiták, az ammoniták, majd az asszírok, végül a káldeusok.

Uzziás király alatt az ország gazdasági fellendülést élt át. Megerősítette Jeruzsálem városfalait, sikeres háborúkat vívott a környező népek ellen és Edomot, a Vörös-tengeri kikötővel, Ecjón Géberrel is meghódította, amely mellett Élátot megalapította. Akház király idején az Izraeli Királyság végleg megbukott és ettől az időtől a Júdai Királyságnak is komoly adókat kellett fizetnie Asszíriának, vagy szembesülnie az asszírok megtorlásával, ahogy az Ezékiás és Manassé idején történt.

Jójákim király először egyiptomi, majd babiloni függőségben uralkodott. Miután fellázadt Babilon ellen, II. Nabú-kudurri-uszur megtámadta Júdát és Jeruzsálemet. Jójákim még Jeruzsálem ostromakor meghalt, majd fia, Jójákin rövid uralkodása után a káldeusok bevették Jeruzsálemet, és a királyt 10 ezer alattvalójával együtt Babilonba hurcolták. A következő és egyben utolsó júdai király, Cidkija 8 év uralkodás után lázadt fel Babilon ellen, így a káldeusok újra ostrom alá vették Jeruzsálemet. II. Nabú-kudurri-uszur ekkor végleg elpusztította a júdai fővárost, és a lakosság nagy részét a birodalmába deportálta. Júda tartomány élére Gadalja kormányzót nevezte ki, akit 3 hónap múlva meggyilkoltak és a maradék lakosság Egyiptomba menekült.

A Biblia leírása alapján Isten az uralkodók és a nép bűneiért küldte Júdára az ellenséges seregeket és száműzte őket végül idegen földre, ahogy Jeremiás próféta közvetítette Jahve üzenetét: "Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották. És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert ímé, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám. Azért kivetlek titeket e földből arra a földre, amelyet sem ti nem ismertek, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok majd idegen isteneknek nappal és éjjel; mivelhogy nem könyörülök rajtatok."

Kunffy Lajos

Kunffy Lajos (Orci, 1869. október 2. – Kaposvár, 1962. március 12.) magyar festő, jogász.

Különírt összetételtípusok listája

Ez a lista az olyan eseteket sorolja fel, amikor az összetételek tagjait az AkH.12 95. ellenére nem írjuk egybe.

Siló (település)

Siló (héberül: שִׁלֹה, שילה ) zsidó település Ciszjordániában. Lakossága mintegy 2400 fő volt 2011-ben.A településnek nagyobb jelentősége az ókori Izraelben volt. A királyság előtt Izráel törzseinek vallási központja. Itt volt a szent sátor és itt őrizték a szövetség ládáját. Itt töltötte ifjúságát Sámuel próféta Éli főpapi szolgálata mellett.

Siló Bétel és Szikem között feküdt, Jeruzsálemtől kb. 40 km-re északra.

Siralmak könyve

A Siralmak könyve vagy Jeremiás siralmai (héberül: מגילת איכה Megilát Échá – rövidítései: Sir, Siral, Siralm, JSir, héberül: אֵיכָה Échá - Jaj!, Hogyan?, jiddisül: איכה Ejkho) a Biblia egyik protokanonikus ószövetségi irata, mely a Héber Biblia harmadik – Ketuvim – részében, annak második csoportjában helyezkedik el, az Öt tekercs egyikét alkotva.

A keresztény kánonban, szerzőségi és történeti szempontok miatt, közvetlenül Jeremiás könyve után került.

Öt gyászénekben siratja el a szerző – a hagyomány szerint Jeremiás próféta – Jeruzsálem és a Templom Kr. e. 587-es lerombolását, és az átélt borzalmakból fakadó mélységes gyászból Isten irgalmáért könyörög, mert csak ő bocsáthat meg a bűnös népnek. Az énekeket az isteni irgalomba vetett bizalom hatja át.

Szodómia

A szodómia vallásos eredetű kifejezés, amellyel főként régies vallási és jogi szövegekben a 16–19. században a homoszexuális érintkezést, vagy az aktusban résztvevő személyek nemétől függetlenül létrejövő anális, az orális valamint az állatokkal történő szexuális érintkezést nevezték így.

Szofoniás könyve

Szofoniás vagy Zofóniás, Szefaniás könyve egy protokanonikus ószövetségi prófétai könyv, a kispróféták sorában a kilencedik.

Újszövetség

Az Újszövetség vagy Újtestamentum a keresztény Biblia második része. Az Újszövetséget az első rész, az Ószövetség (Héber Biblia) nélkül nehéz lenne értelmezni.

Az Ószövetség története

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.