Jeremiás levele

Jeremiás levele (latin cím: Epistula Jeremiae) feltehetően a Kr. e. 5. században keletkezett héber nyelvű irodalmi mű az ószövetségi apokrifek – katolikus felfogás szerint: deuterokanonikus írások – közül. Görög fordítása a Szeptuagintában a Jeremiás prófétának tulajdonított Siralmak könyve után, latin fordítása a Vulgatában Báruk könyve 6. fejezeteként maradt fenn.

Görög fordítása stílusában felülmúlja a Szeptuagintáét, de nem annyira, hogy eredetinek tekinthessük.[1]

Jeremiás hitelesnek látszó levele (Jeremiás könyve 29. fejezet), a tévesen neki tulajdonított gúnyirat (Jeremiás könyve 10. fejezet 1-16. vers) vezethette a névtelen szerzőt a nagy tekintéllyel rendelkező álnév választására.[2] Az írás jellegét tekintve azonban nem levél, hanem buzdítással párosult tanítás. Az 1-2. vers kivételével nem találhatóak Jeremiás stílusára utaló jelek, így ismeretlen szerző művének tekinthető. Már Szent Jeromos is hamis feliratú, pszeudoepigráf műnek tartotta.[1]

A Holt-tengeri tekercsek közt Kr. e. 1. századi görög fordításának papirusztöredékei kerültek elő.

A rövid mű szatirikus hangnemben a bálványimádástól óvja a babilóni fogságba hurcolt zsidókat, és személyes tapasztalattal tanúskodik a babilóni kultikus szokások (az istenek körmenete, templomi prostitúció, stb.) ismeretéről. Mindezek nem Babilón fénykorából, hanem a hellenista korszakból származhattak. Mindezek alapján a keletkezési idő esetleg a Kr. e. 300 k. évekre is tehető.[3]

Mindezek alapján az is feltételezhető, hogy korabeli szír vagy föníciai kultuszok (Hadad, Asztarté) ellen irányult, szír vagy föníciai környezetben élő zsidók számára íródott.[4]

Jegyzetek

  1. a b Rózsa Huba II. 486.
  2. Világirodalmi lexikon
  3. Rózsa Huba II. 486-7.
  4. TOB-Jeremiás levele

Források

  • Világirodalmi lexikon V. (Im–Kamb). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1977. 671–672. o. ISBN 963-05-1345-5
  • Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése. Bevezetés az Ószövetség könyveinek irodalom- és hagyománytörténetébe. II. kötet. Szent István Társulat, Bp., 1996. 2., átdolgozott kiadás. ISBN 963-360-835-X

Külső hivatkozások

A Biblia könyvei

A Biblia könyvei a kereszténység szent könyvében, a Bibliában található iratok.

Ezek az iratok számos különböző műfajba tartoznak, például: elbeszélések, evangéliumok, prófétai iratok, zsoltárok, levelek, apokaliptikus írások.

Az Ószövetség tekintetében, a kereszténység fő ágai között néhány különbség található a könyvek elnevezésében és tagolásában, illetve abban, hogy az egyes deuterokanonikus könyveket a Biblia részének tartják-e.

Aggeus könyve

Aggeus könyve az Ószövetség könyvei közt található, a tizedik helyre sorolt, "kisprófétákhoz" tartozó könyv.

Báruk könyve

A Báruk könyve a katolikus Biblia egyik deuterokanonikus könyve.

Báruk szír apokalipszise

Báruk szír nyelvű apokalipszise vagy Báruk második könyve egy ószövetségi apokrif irat.

Bírák könyve

Bírák könyve Az Ószövetség egyik történeti könyve. A könyv főszereplőiről a bírákról szól, attól a kortól, amikor Józsué meghal, és bírák vezetik a népet döntéseikben.

Dániel könyvének kiegészítései

Dániel könyvéhez a Theodotion-féle fordítás hozzátoldott egy könyvet, a Dániel könyvének kiegészítései lett a neve. Egy deuterokanonikus könyv az Ószövetségből. Valószínű, hogy Kr. e. 1. században keletkezett irodalmi zsidó mű.

Esdrás könyve

Az Esdrás könyve, az apokrif Esdrásokat is beleszámítva Esdrás első könyve protokanonikus Ószövetségi könyv. Esdrás könyvét és Nehémiás könyvét is ugyanarra a tekercsre írták, szoros egységet alkotnak.

Eszter könyvének kiegészítései

Az Eszter könyvének kiegészítése, deuterokanonikus Ószövetségi könyv, illetve hozzácsatolásnak tekinthető Eszter könyvéhez. Van egy héber, és van egy görög nyelvű változat, mely utóbbi hosszabb, bár mindkét könyv tíz fejezetből áll. A kiegészítések a görög iratban találhatóak.

Ezékiel könyve

Ezékiel könyve egy protokanonikus ószövetségi könyv a Bibliából, melynek tartalmát és megírását Ezékiel prófétának tulajdonítják.

Izajás könyve

Az Izajás könyvét (Ézsaiás könyve) a Bibliában szereplő Izajás (Ézsaiás) prófétának, és a hozzácsatolt névtelen próféta, deutro-Izajás és trito-Izajás fejezetekre osztott írásainak tulajdonítják. Izajás a maga 66 fejezetnyi terjedelméve a leghosszabb könyve az Ószövetségnek, egyúttal a Szentírásnak is. Valamennyi keresztény felekezet kánonjában megtalálható.

Judit könyve

A Judit könyve a katolikus Biblia egyik deuterokanonikus könyve. A héber és protestáns Bibliából kimaradt. Görög nyelven maradt fenn. A Kumránban talált írások között azonban megtalálták a héber nyelvű Judit könyvének részleteit is.

Józsué könyve

A Józsué könyve az Ószövetség egyik protokanonikus történeti könyve. Józsué neve a héber kánonban Joshua, Jehosua (יְהוֹשֻׁעַ). A könyv nem az írójáról, hanem a főszereplőjéről kapta a nevét.

Makkabeusok első könyve

A Makkabeusok első könyve a Szeptuaginta Ószövetségében a Malakiás könyve utáni két utolsó történelmi beszámoló egyike. A római katolikus, ortodox és kopt egyházak szerint része a bibliai kánonnak, a protestáns felekezetek többsége azonban apokrifnak tekinti. A könyv egy öt gyermekes családról szól, akik forradalmi tetteikkel, majd katonai hadvezetéseivel Izrael visszanyerte önállóságát a hellénektől. A legkiemelkedőbb hadvezérük Júdás Makkabeus volt.

Makkabeusok második könyve

A Makkabeusok második könyvét közvetlenül Jézus születése előtti évtizedekben, valószínűleg görögül írta a Cirénusbeli Jason, Júdás, a körülötte lévő Makkabeusok és általában a zsidóság Antiokhosz általi nyomorgatása történetének vallásos összefoglalásaként. A római katolikus, ortodox és kopt egyházak szerint része a bibliai kánonnak, a protestáns felekezetek többsége azonban apokrifnak tekinti. Történelmi szempontból nem annyira megbízható, mint az első könyv.

Malakiás könyve

Malakiás könyve (Malakiás jövendölése) a Bibliában található úgynevezett tizenkét kisprófétához tartozó protokanonikus könyv. Az utolsó héber irat.

Nehémiás könyve

Nehémiás könyve, az apokrif Esdrásokat is beleszámítva Esdrás második könyve az Ószövetség egyik könyve a Bibliában. Egy emlékirat, mely a Jeruzsálem újjáépítésének és történéseit jegyzi fel körülbelül Kr. e. 450-ig.

Tóbiás könyve

A Tóbiás könyve a katolikus Biblia egyik deuterokanonikus könyve.

Vetus Latina

A Vetus Latina (latinul: régi latin, ti. fordítás) a Biblia Vulgata előtti latin fordításainak neve. Ezek története az újszövetségi iratok születésével párhuzamosan vette kezdetét, a 2. századtól kezdve helyi, egyházközségi használatra született a variánsok sokasága. Első biztos jelei Szent Ciprián munkáinak ószövetségi idézetei, később nagyobb számban fordulnak elő liturgikus szövegekben és az egyházatyák műveiben.

Két típusa az afrikai Afra és az európai Itala. Az azonban nem állapítható meg egyértelműen, hogy egy vagy több fordításról, esetleg egy alapfordítás több változatáról van-e szó. Az Itala a 3-4. század környékén Itáliában készült változat; teljes, de ennek is több helyi variánsa alakult ki.

Az Afra verzió már 200 körül létezett. Jellemzője, hogy szabadabban kezelte az eredeti szöveget, mint az Itala.

Az egyházatyák idézetei tartották fenn a Vetus Latina-variánsok szövegeit (ez az úgynevezett „indirekt”, azaz nem szándékos hagyományozás). Ezen kívül a liturgia ősi énekelt tételei is őrzik. (Pl. a matutinumban az invitatorium zsoltárának, a 94. zsoltárnak a szövege ebben a fordításban használatos a mai napig)

A Vetus Latina-variánsok között sok nem teljes, egyes könyvek szövegét tartalmazza csak, vagy csak szakaszokét. Az Ószövetségi változatokhoz a Septuagintát és Origenész Hexapláját használták többek között. Jeromos a Vulgata megalkotásakor a Vetus Latina-szöveghagyományt vette alapul, azt korrigálta és alkotta újra saját megoldásai alapján (így született például a Zsoltárok könyvének kétféle változata Jeromosnál). Néhány ószövetségi könyv (Makkabeusok első könyve, Makkabeusok második könyve, Báruk könyve, Jeremiás levele, a Széfer ben Szíra) főleg a Vetus Latina-anyagok beemelésével készült a Vulgatában. A római katolikus liturgiában használatos Psalterium Romanum szövege feltehetőleg a Vetus Latina zsoltárfordítását őrzi.

A bencés rend benediktbeuerni kolostorában külön a Vetus Latina hatalmas szöveghagyománya feldolgozásának szentelt intézet működik Vetus Latina Institut néven. 1949-től B. Fischer irányításával készítik elő kiadását.

Énekek éneke

Az Énekek éneke Salamon királynak tulajdonított, a menyasszony és a vőlegény szerelmi énekeiből álló sorozat a Bibliában. Héberül a legszebb éneket jelenti (héberül: שיר השירים, Shir ha-Shirim).

Az Ószövetség könyvei
Köln-Tora-und-Innenansicht-Synagoge-Glockengasse-040
Héber Biblia
(Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánon legalább egyikében megtalálhatóak.)

1 Mózes · 2 Mózes · 3 Mózes · 4 Mózes · 5 Mózes · Józsué · Bírák · Rúth · 1–2 Sámuel · 1–2 Királyok · 1–2 Krónikák · Esdrás · Nehémiás · Eszter · Jób · Zsoltárok · Példabeszédek · Prédikátor · Énekek · Ézsaiás · Jeremiás · Siralmak · Ezékiel · Dániel · Hóseás · Jóel · Ámós · Abdiás · Jónás · Mikeás · Náhum · Habakuk · Szofoniás · Aggeus · Zakariás · Malakiás

Katolikus deuterokanonikus könyvek

Tóbiás · Judit · 1 Makkabeusok · 2 Makkabeusok · Bölcsesség · Sirák fia · Báruk · Jeremiás levele · Dániel (kieg.) · Eszter (kieg.)

A görög és szláv ortodox kánon többletei

2 Esdrás · 3 Makkabeusok · Manassé imája · 151. zsoltár

A grúz ortodox kánon többletei

4 Makkabeusok · 3 Esdrás

A „szűkebb” etióp ortodox kánon többletei

Ezra apokalipszise · Jubileumok · 1 Énok · 1-3 Etióp Makkabeusok · 4 Báruk

A szír Pesitta kánonjának többletei

Zsoltár 152-155 · 2 Báruk · Báruk levele

Bibliai apokrif iratok

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.