Józsué könyve

A Józsué könyve az Ószövetség egyik protokanonikus történeti könyve. Józsué neve a héber kánonban Joshua, Jehosua (יְהוֹשֻׁעַ). A könyv nem az írójáról, hanem a főszereplőjéről kapta a nevét.

Mondanivalója

Józsué

Józsué még Egyiptomban született, és neki - nem úgy, mint Mózesnak - megadatott, hogy belépjen az Ígéret földjére 40 év után. Mózes halála után ő lett a zsidó nép vezetője. Az ő történelmi feladata volt Kánaánba, az Ígéret földjére vinni népét. Nem véletlen, hogy ő lett a vezető, mivel ő volt annak a tizenkét kémnek az egyike, akit Mózes előre küldött, hogy kikémlelje a kánaánitákat, s később az ő javaslatára folytatták az utat Kánaán felé.

JSC the battle of Jericho
Jerikó falai a kürtszóra leomlottak

Jerikó bevétele

Ott állt Izrael népe a Jordán (folyó) túl oldalán, és elhatározták Jerikó ellen vonulnak. Két kémet küldtek ki, akiket megmentett a Jerikóban élő Rácháb, elrejtette otthonában őket. A kémek megígérték meghagyják életét, ha a zsidók győznek. A nép átkelt csoda folytán a Jordánon és felsorakozott Jerikó körül. Az Úr parancsa szerint hétszer körbejárták a várost a frigyládát hordozva, és amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott.

Jozsué Jerikó elestekor az őket segítő Rácháb életét meghagyta, de senki másnak sem kegyelmezett. Ezután az izraeliták Ait és Bételt délen, majd az északi országrészt foglalták el.

Idővonala

Józsué könyvének 12-13. fejezetében Gibeon lakóit Józsué védi meg az ellenséges király seregei ellen. Az összecsapásra akkor került sor, amikor Józsué ezt mondta: "Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében! És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép az ő ellenségein." Ez az esemény időszámításunk előtt 1207. október 30-án délután 4 óra 28 perckor következett be és 5 perc 15 másodpercig tartott.[1]

Jegyzetek

  1. Jó, háromezer éve volt, de hány órakor?. Index.hu. (Hozzáférés: 2017. január 17.)

Források

További információk

Az izraelita honfoglalás

Ez a szócikk az izraeliták ókori honfoglalásáról szól a Héber Biblia (Ószövetség) és a régészeti leletek alapján.

A Biblia és a zsidó történelem kutatói nem értenek tökéletesen egyet abban, hogy az Egyiptomból való kivonulás (exodus) és a honfoglalás pontosan mikor is történhetett. Az egyik leginkább elfogadott felfogás szerint a Kr. e. 13. században. Ha ez az időpont a helyes, akkor Izráel vándorlása és honfoglalása csak egy része volt annak a nagy népmozgásnak, amely e század végén folyt egész Elő-Ázsiában, közelebbről Kánaán környékén is. (Valószínűleg valamilyen természeti csapás is szerepet játszhatott ebben.)

Ez idő táján jelentek meg Kánaántól északra és ÉK-re az arámok és alkottak kisebb államokat. Az izraelitákkal közel egy időben az ún. tengeri népek özönlötték el Kis-Ázsiát és a Hettita Birodalom megsemmisítése után dél felé nyomultak a tengerpart mentén. A tengeri népek közé tartoztak a filiszteusok is, akik Palesztina partvidékén telepedtek le és később az izraeliták legerősebb ellenségévé váltak.

A második nézet szerint a honfoglalás (kezdete) a Kr. e. 16. században történt - ahogy az Újszövetség is említi. Erre az időszakra esik Jerikó városfalainak régészetileg igazolt elpusztulása is. Ebben az esetben a mintegy 40 évvel korábbi, az Exodusban leírt egyiptomi tíz csapás egy része is kapcsolatba hozható a thírai vulkánkitöréssel.A harmadik változat szerint a honfoglalás a Kr. e. 15. században történt.A palesztinai régészeti kutatók többségének mai álláspontja szerint az Ígéret földjének meghódítása Kr. e. 1240 körül kezdődött. E kutatók szerint Józsué, majd a Bírák könyve a Kr. e. 1240 - 1050 közötti történéseket beszéli el. Több tudós is azt az elméletet vallja, hogy az izraeliták fokozatosan szivárogtak be Kánaán földjére. Mások szerint a letelepedéssel egy időben különböző törzsek hagyták el Egyiptomot és keveredtek az izraelitákkal. Félrevezető tehát, ha azokat az emlékeket, amelyek a kánaánita városok késő bronzkori pusztulását bizonyítják, kizárólag Izráel bevonulásával hozzuk kapcsolatba. A bételi, bét-semesi, hácór stb. ásatások ugyan Kr. e. 13. századi rombolásról tanúskodnak, ám az időpont csak megközelítő pontosságú és a városok sem feltétlenül egy időben pusztultak el.A honfoglalással foglalkozó Józsué könyve könyve Mózes halála után folytatja Izrael történetét és Kánaán meghódításán át egészen Józsué haláláig jut el.

Az ószövetségi őstörténetek feltételezhetően - vagy legalábbis egy részük - szájhagyomány útján terjedtek, mígnem megkapták jelenleg is ismert, írott formájukat. A Józsué könyve viszonylag gyors hódításról beszél, míg a következő ószövetségi könyv, a Bírák könyve kissé más képet fest a csatározásokról. A két könyv megegyezik viszont abban, hogy egyaránt az Istenbe vetett hit fontosságát hangsúlyozza, hiszen Józsué serege Isten iránti engedelmességének köszönhette sikerét.

Baalbek

Baalbek (arabul: بعلبك) libanoni város a Libanon és Antilibanon hegység közötti Bekaa-völgyben, 1170 m tengerszint feletti magasságban, a Litáni folyótól keletre. Híres a római korszakról ránk maradt monumentális, de finoman kidolgozott romtemplomairól, amikor Baalbek, melynek akkor Heliopolisz volt a neve és a Római Birodalom egyik legnagyobb szakrális épületcsoportja volt. A Baalbeki Nemzetközi Fesztiválnak is ez a színhelye. Baalbek ad otthont a libanoni Vöröskereszt elsősegélyhelyének, orvosi, szociális, valamint ifjúsági központjának és mobil kórházának. A város Bejrúttól kb. 85 km-re keletre és Damaszkusztól kb. 75 km-re északra fekszik. Lakosainak száma mintegy 31 000 fő.

Beér-Seva

Beér-Seva vagy Berseba (angol átírásban Beer-Sheva, héberül: באר שבע héber kiejtés, arabul: بِئْرْ اَلْسَبْع Bir asz-Szab arab kiejtés) az izraeli Negev-sivatag legnagyobb városa, melyet a „Negev fővárosának” is neveznek. A város az ország déli régiójának közigazgatási központja, mely helyet ad többek között a Ben-Gurion Egyetemnek, a Soroka kórháznak és az Izraeli Beér-Seva Sinfonietta zenekarnak. A város az ország 1948-as létrejötte óta figyelemreméltóan terjeszkedett. 20 évvel ezelőtt lakossága csupán 110 800 fő volt, míg 2012-ben lakosainak száma 197 269-re volt tehető, ezzel Izrael hatodik legnagyobb városa. Mai lakosságát főleg az arab államokból és a volt Szovjetunióból bevándorolt zsidók alkotják.

Biblia-fordítás

Bibliának nevezzük a zsidóság és a kereszténység szent könyvét. A véglegesen a 4. században kanonizált keresztény Biblia két fő részből áll: Ószövetségből és Újszövetségből. Az Ószövetség (felekezettől függően) teljes egészében vagy döntő részében megegyezik a Héber Bibliával. A fordítások története az eredeti héber nyelvű Biblia más nyelvekre való átültetésével kezdődött.

Bozó László (rendező)

Bozó László (Szeged, 1927. augusztus 3. – Toronto, 2009. február 15.) magyar dramaturg, rádiós szerkesztő, a Magyar Rádió főrendezője, egyetemi tanár.

Egyesült Metodista Egyház

Az Egyesült Metodista Egyház (United Methodist Church) a metodizmus legnagyobb felekezete. A második legnagyobb protestáns egyház az Amerikai Egyesült Államokban (a Déli Baptista Szövetség után). Tagja az Egyházak Világtanácsának és a Metodista Világtanácsnak.

Hírszerzés

A hírszerzés az ellenfél katonai, gazdasági vagy politikai titkainak megszerzésére irányuló szervezett titkosszolgálati tevékenység. Az ellenséges hírszerzés kivédésére az államok ugyancsak titkosszolgálati jellegű munkát, kémelhárítást folytatnak, és a leleplezett hírszerzőket általában súlyos büntetésekkel sújtják. A küldő ország ezzel szemben jogilag és erkölcsileg felmenti és lehetőség szerint védelmezi hírszerzőit, elfogásuk esetén igyekszik kicserélni őket az ellenfél hasonló tevékenység miatt elfogott embereire.

A hírszerzési tevékenység rendszeresen előfordul komolyabb titkosszolgálatokkal rendelkező semleges, sőt szövetséges, baráti országok között is, mert a nagyobb önálló államoknak szükségképpen léteznek a szövetségeseiktől eltérő fontos érdekeik. Emiatt a szövetségesek közötti hírszerzési együttműködés a többi politikai és katonai területnél lényegesen szűkebb, általában meghatározott konkrét területekre korlátozódik.

Jaffa

Jaffa (héberül: יָפוֹ, arabul: يَافَا, latinul: Joppe, görögül: Γιάφα, ógörögül: Ιόππη), egy ókori kikötőváros a Földközi-tenger keleti partján, úgy tartják, egyike a legrégebbieknek a világon. Jaffa napjainkban már Tel Aviv része lett, mellyel az együttes hivatalos neve Tel Aviv-Jaffa, Izrael legfontosabb kereskedelmi központja.

Maga a név valószínűleg egyiptomi eredetű, az Amarna-levelek Yapu-ként említik. Más nevei még: Japho, Joppa a görög "Ιόππη" átírása. A 9. században élt, fiatalon meghalt arab geológus, Al-Muqaddasi a Yaffa névvel azonosítja, amelyet napjainkban is használnak hangszórótölcsérként az arabok.

Számos legenda él a település keletkezésével kapcsolatban. Némelyik úgy tartja, Jáfetről, Noé egyik fiáról kapta a nevét, aki a nagy özönvíz után kezdte meg a település építését. A hellén hagyományok szerint neve Iopeia („Jofeia”), ami Kassziopeia nevére utal, aki Androméda anyja volt. Caius Plinius Caecilius Jopa nevével hozza párhuzamba, aki Aiolosz, a szelek urának lánya volt.

Jerikó

Jerikó (arabul أريحا [Aríhá], héberül יְרִיחוֹ [Yeriho] ( kiejtése✩), latinul Hiericus, görögül Ἱεριχώ) város Ciszjordánia területén, a Holt-tenger északi előterében, a Jordán folyó völgyében, a folyótól 8 km-re nyugatra, Jeruzsálemtől 35 km-re északkeletre. A 250 m-rel a tengerszint alatt elhelyezkedő Jerikó a Föld legmélyebben fekvő lakott települése. A világ egyik legrégebbi városaként tartják számon az ősi kereskedelmi és karavánutak mentén, a Jordán gázlójánál létrejött települést.

Jeruzsálem

Jeruzsálem (héberül: ירושלים Jerusalájim [jeruʃaˈlajim]; bibliai héber: ירושלם arabul: القدس al-Kudsz [alˈqʊds]; ógörögül: Ἱερουσαλήμ/Ἱεροσόλυμα Hieruszalém/Hieroszolüma; latinul: Hierosolyma) város a Közel-Keleten, a Júdeai-hegység egy fennsíkján a Földközi-tenger és a Holt-tenger között.

A világ egyik legősibb városa; a Dávid városa néven ismert városrész a Kr. e. 4. évezredben népesült be. Az ókori mezopotámiai ékírásos táblákon Urusalima néven említettek. A Kr. e. 8. században a Júdai Királyság vallási és közigazgatási központjává fejlődött. Hosszú történelme során legalább kétszer lerombolták, és számos alkalommal cserélt gazdát. 1538-ban, Nagy Szulejmán alatt városfalakkal vették körül, melyek kijelölik az Óvárost. A modern Jeruzsálem messze túlnőtt a városfalakon.

Jeruzsálemet az Ábrahámi vallások – a judaizmus, a kereszténység és az iszlám – mindegyike szent városként tartja számon. A Biblia szerint Dávid király foglalta el, és tette az Egységes Izraeli Királyság fővárosává, majd Salamon felépíttette az Első templomot. A „szent város” jelzőt valószínűleg a fogság utáni időszakban kapta. A kereszténység számára a Septuaginta őrizte meg a város szentségét, amit az Újszövetség beszámolója Jézus kereszthaláláról tovább erősített. A szunnita iszlám számára Jeruzsálem a harmadik legszentebb hely Mekka és Medina után; kezdetben ez volt az imairány (kibla), és a Korán szerint Mohamed próféta innen járta meg egy éjjel a Mennyországot. Mindennek megfelelően a mindössze 0,9 km² kiterjedésű Óváros számos szent helyet foglal magába, így a Templom-hegyet a Siratófallal, a Sziklamecsettel és az Al-Aksza-mecsettel, valamint a Szent Sír-templomot.

Napjainkban Jeruzsálem az izraeli–palesztin konfliktus egyik kulcspontja. Az 1948-as első arab–izraeli háborúban Nyugat-Jeruzsálemet Izrael, Kelet-Jeruzsálemet (az Óvárossal együtt) pedig Jordánia foglalta el és később annektálta. Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael Kelet-Jeruzsálemet is elfoglalta, és a környező területekkel együtt Jeruzsálemhez csatolta. Izrael egyik alaptörvénye, az 1980-as Jeruzsálem-törvény szerint Jeruzsálem az ország osztatlan fővárosa. Az izraeli kormányzat minden ága itt működik, beleértve a Knesszetet, a miniszterelnök és az elnök rezidenciáját, valamint a Legfelsőbb Bíróságot. A nemzetközi közösség ugyanakkor nem ismeri el az annexiót, és Kelet-Jeruzsálemet Izrael által megszállt palesztin területnek tekinti. A Palesztin Hatóság Jeruzsálemet tekinti a jövendő Palesztin Állam fővárosának, de ezt az igényt sem ismeri el széles körben a nemzetközi közösség.

Jeruzsálem történelme

Jeruzsálem történelme változatos és összetett események bonyolult sorozatából tevődik össze. A középkori, pergamenre rajzolt térképeken a világ közepeként ábrázolják, mely akkoriban, ahogyan ma is, három vallás szent városa volt – a judaizmusé, a kereszténységé és az iszlámé. Jeruzsálem mindhárom vallásban az Isten és ember közötti szövetséget megtestesítő fontos események színtere volt.

Julius Wellhausen

Julius Wellhausen (1844. május 17. – 1918. január 17.) német Biblia-tudós és orientalista.

A vesztfáliai Hamelnben született. A Göttingeni Egyetemen tanult teológiát Georg Heinrich August Ewaldtól, majd 1870-től az ótestamentumi történelem docense lett. 1872-ben kinevezték a teológia professzorává Greifswaldban. Lelkiismereti okokból 1882-ben kilépett, és a keleti nyelvek professzora lett a hallei Egyetem filológiai tanszékén. 1885-ben Marburgban lett professzor, majd 1892-ben Göttingenbe helyezték át; haláláig itt maradt.

Wellhausen híres volt az Ótestamentum és a Hexateuch (a mózesi öt könyv plusz Józsué könyve) kritikai vizsgálatáról. A meg nem alkuvó tudományos mód miatt, amellyel vizsgálta ezeket, összeütközésbe került a hagyományos felfogású bibliaértelmezőkkel. Leginkább a Pentateuch eredetéről szóló dokumentációs hipotéziséről híres, melyben azt állítja, a Tóra egyes szerzői a későbbi izraelita királyságról írtak, emiatt a mű keletkezése jóval későbbre datálható, mint korábban gondolták.

Wellahusen szerint Izrael vallása természetes fejlődés eredménye, a fejlődés tetőpontját a próféták jelentik, de végeredménye hanyatlás. Ez ellentétben áll a katolikus és a zsidó hittel, mely szerint Izrael hite a kinyilatkoztató Isten műve, aki az embert az üdvösségre vezeti.

Nem volt igazán lehetősége összehasonlítani a Biblia és az ókori Kelet irodalmát: Izrael a története folyamán befogadja és elutasítja a különböző vallási és kulturális behatásokat, egy tisztán történelmileg meg nem magyarázható rendszer alapján. Nem ismerte el továbbá az egyes szövegek kapcsolatát Izraellel. Nem lehet továbbá egyetlen vagy pár ember alkotásának tekinteni a Pentateuchot. Ezek mind az első tényre vezethetők vissza, azaz, hogy természetes fejlődésként határozta meg Izrael monoteizmusát.

Józsué (Biblia)

Józsué, egyéb átírásokban Józsue, Józsua, Jósua (héber יְהוֹשֻׁעַ Yĕhôshúʿa; arámi: ܝܫܘܥ Isho, arab: يوشع بن نون Yashuaʿ ibn Nūn) ószövetségi személy, az ókori zsidók vezetője a honfoglalásuk idején. A róla elnevezett Józsué könyve Kánaán meghódításának kezdetétől a Józsué haláláig terjedő időszakot meséli el.

Józsué Egyiptomban születik meg, Nun fiaként, Efráim törzsében. Az Egyiptomból való kivonulás és a vándorlás alatt Mózes "jobbkeze", és katonai vezetőként is jeleskedik. Akkor van először említve a neve, amikor Mózes az amálekitákkal elleni harcba küldi. A sinai törvénykezés idején a próféta segítője valamint egyike annak a tizenkét embernek, akiket Mózes Kánaán felderítésére küld. A leírás alapján csak neki és Kálebnek volt elegendő hite és bátorsága ahhoz, hogy a továbbhaladást javasolja így a négy évtizedig tartó pusztai vándorlást is csak ők élik túl.

Józsuét hamar kiválasztotta Isten Mózes utódjának és ezt a próféta halálának közeledtével ki is nyilatkoztatta. Mózes halála után az ő vezetésével kel át a nép a Jordánon, veszi be Jerikót, Ai-t és veti meg a lábát a kánaániták területén.

110 éves korában hal meg és Timnath Szerachban temetik el. A Szentírás azonos nevű könyve jóval későbbi időkből származik és sok változtatásnak volt alávetve.

Kineret-tó

A Kineret-tó (Galileai-tenger, Tiberiás tava, a Bibliában Genezáreti-tó) Izrael legnagyobb édesvízű tava. 2000 óta a Világörökség várólistáján szerepel a „Jézus és az apostolok galileai útvonala” gyűjtőelnevezésen belül.A Föld legalacsonyabban (209 méterrel a tengerszint alatt) fekvő édesvizű tava. (Az abszolút rekordtartó a közeli, sós vizű Holt-tenger).

Hossza mintegy 21 kilométer, legnagyobb szélessége 13 kilométer. Kerülete 53 kilométer, területe 166 km², legnagyobb mélysége kb. 43 méter, vízmennyisége körülbelül 4 km³, de a 2010-es évek aszályos időjárása miatt vízmennyisége folyamatosan csökkent.

Lákis

Lákis (akkádul URULakišu vagy URULakiša, héberül: לכיש [lkš]; óegyiptomiul Rkš [Rakes]; görögül: Λαχις; latinul: Lachis) a Hebron-hegy (arabul: جبل الخليل; héberül: הר חברון) és a filiszteus tengerpart közt fekvő település volt a bronzkorban, Jeruzsálemtől 44 km-re nyugatra.

Metodizmus

A metodizmus protestáns vallási irányzat, amely a 18. században keletkezett Angliában egy anglikán teológus testvérpár, John Wesley és Charles Wesley kezdeményezésére. A metodista egyházak ma mintegy 75 millió tagot számlálnak világszerte, közös világszervezetük a Metodista Világtanács. A metodista közösségek között a legnagyobb önálló egyház az Egyesült Metodista Egyház (United Methodist Church), amelynek a Magyarországi Metodista Egyház is tagja.

Ostrom

Az ostrom (angol: siege, francia: siège, német: Belagerung) egy megerősített erőd vagy város katonai blokádja, amelynek célja az erődítmény elfoglalása vagy a védők megadásának kikényszerítése. Ostromra akkor van szüksége a támadónak, ha rohammal nem sikerül bevenni az erődítményt vagy a védők visszautasítják a megadást. Az ostrom során a támadó részben vagy teljesen körbeveszi az erődítményt, hogy megakadályozza a védők felmentését, ellátását élelemmel vagy friss csapatokkal (az ún. ostromzár). Az ostrom megvívása során a támadó megkísérli lerombolni az erődítményt ostromágyúkkal, légi bombázással vagy föld alatti aknák felrobbantásával. Amennyiben ez sikerrel járt, az ostromló rohamot indít az erődítmény elfoglalására. Az ostrom kimenetelét gyakran az befolyásolja, hogy a védőknek elfogy az élelmiszere, a vize vagy fertőző betegség tör ki (ez általában a támadót is érinti).

Az ostrom a történelem során a nagyobb városok, illetve megerősített helyek kialakulásával együtt jelent meg. A Közel-Keleten feltárt első nagyobb városokban már régészeti leletek tanúsítják a városfalak jelenlétét, illetve a város erőszakos elfoglalását. Az ősi Kína történelme során mind régészeti, mind írásos emlékek tanúskodnak hosszan tartó ostromokról, illetve az ostrom során bevetett gépezetek felhasználásáról. Az ókorban ostromra ritkábban került sor, a háborúkat gyakrabban nyílt csaták döntötték el. A középkorban a nagyobb városok, illetve a földesurak várának elfoglalása a hadműveletek egyik fontos mozzanata volt, ezért az ostrom kiemelt jelentőséget kapott. Leonardo da Vinci egyéb tevékenysége mellett ostromgépeket, illetve védműveket is tervezett.

A középkori hadjáratokban a megerősített helyek ostroma és elfoglalása a katonai siker egyik fontos feltétele volt. A lőpor alkalmazásával, illetve a tüzérség fejlődésével az ostrom, illetve az erődítmények fontossága csökkenni kezdett, majd a napóleoni háborúk során a hangsúly a tömeghadseregekre, a hadseregek manővereire és nyílt csatákra helyeződött át. A modern hadviselésben, az első világháború során a lövészárok töltött be hasonló szerepet, majd a második világháborútól kezdve, az összfegyvernemi hadviselés elterjedésével a megerősített helyek szerepe, fontossága minimálisra csökkent. Továbbra is előfordult egy-egy erődítmény ostroma, de ennek hatása a háború kimenetére általában csekély, mivel általában a támadónak lehetősége van olyan tűzerőt összpontosítani, amellyel a védműveket gyorsan meg lehet semmisíteni. Manapság ostromra csak kisebb katonai, túszejtési vagy egyéb rendfenntartási szituációkban van szükség.

Általánosságban az ostromot alacsony intenzitású hadviselésként lehet jellemezni: mindkét fél jól védett pozíciókat vesz fel, állóháború alakul ki és a küzdelem célja általában a védők erőinek felmorzsolása.

Terah

Terah (másként Tháré, Táré, Terach, Terakh; héberül תֶּרַח / תָּרַח, Teraḥ / Táraḥ; jelentése kőszáli kecske, vadkecske vagy vándor, vándorló) volt Ábrahám atyja a Héber Bibliában mind a négy ábrahámi vallásban (a judaizmusban, a kereszténységben, az iszlámban és a Bahá’í vallásban).

Én-Gedi

Én-Gedi (héber: עֵין גֶּדִי, arab:عين جدي, angol: Ein Gedi) kibuc és oázis Izraelben, a Holt-tenger nyugati partján, Kumrán (Qumran) és Masszáda romjai között.

Az Én szó jelentése: forrás, a Gedi szó: gida, gödölye.

A kibucot az 1950-es években alapították a mai menedékház helyén. A sivatagi környezet éles ellentéte ez a zöldellő oázis. Létét elsősorban egy bővízű forrásnak köszönheti, amely a Holt-tenger fölött 670 méter magasan egy sziklából ered. Nagy vízesésként zuhog alá az örökzöld növényektől körülölelt sziklafalról.

A kibuc területén található egy nemzetközileg elismert botanikus kert.

Én-Gedit 1971-ben természetvédelmi területté nyilvánították. A közelben gyógyforrásokat is találunk, ahol kénes fürdők vannak és iszappakolással is gyógyítanak.

Az idegenforgalom kiszolgálására turistaszálló is rendelkezésre áll.

Az Ószövetség könyvei
Köln-Tora-und-Innenansicht-Synagoge-Glockengasse-040
Héber Biblia
(Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánon legalább egyikében megtalálhatóak.)

1 Mózes · 2 Mózes · 3 Mózes · 4 Mózes · 5 Mózes · Józsué · Bírák · Rúth · 1–2 Sámuel · 1–2 Királyok · 1–2 Krónikák · Esdrás · Nehémiás · Eszter · Jób · Zsoltárok · Példabeszédek · Prédikátor · Énekek · Ézsaiás · Jeremiás · Siralmak · Ezékiel · Dániel · Hóseás · Jóel · Ámós · Abdiás · Jónás · Mikeás · Náhum · Habakuk · Szofoniás · Aggeus · Zakariás · Malakiás

Katolikus deuterokanonikus könyvek

Tóbiás · Judit · 1 Makkabeusok · 2 Makkabeusok · Bölcsesség · Sirák fia · Báruk · Jeremiás levele · Dániel (kieg.) · Eszter (kieg.)

A görög és szláv ortodox kánon többletei

2 Esdrás · 3 Makkabeusok · Manassé imája · 151. zsoltár

A grúz ortodox kánon többletei

4 Makkabeusok · 3 Esdrás

A „szűkebb” etióp ortodox kánon többletei

Ezra apokalipszise · Jubileumok · 1 Énok · 1-3 Etióp Makkabeusok · 4 Báruk

A szír Pesitta kánonjának többletei

Zsoltár 152-155 · 2 Báruk · Báruk levele

Az Ószövetség története
Izráel 12 törzse
1695 Eretz Israel map in Amsterdam Haggada by Abraham Bar-Jacob

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.