Izraeli Királyság

Az Izraeli Királyság, az ókori Egységes Izraeli Királyság szétszakadása után az északi országrész megnevezése volt. A királyság Kr. e. 930-tól az ország asszír leigázásáig Kr. e. 722-ig állt fenn.

Salamon király halála után Izrael két részre szakadt. Az északi királyság története I. Jeroboám és tíz izraeli törzs elpártolásával kezdődött. A törzsek, amelyek megalkották az Izraeli Királyságot: Rúben, Dán, Izsakhár, Zebulon, Naftali, Áser, Gád, Manassé, Efraim. A főváros az első évben Szikem, majd Peniél, Tirca, végül Omri uralkodásától az ország pusztulásáig Szamária lett. Júda, Benjámin, Simeon és Lévi törzse a déli országrészhez került a Júdai Királyság néven Jeruzsálem fővárossal és Roboám királlyal az élén.

A kutatók is úgy vélik, amelyre még a Szentírás alapján is következtetni lehet, hogy a tíz északi törzs nehezményezte Júda túlsúlyát a dávidi és salamoni királyságon belül, illetve számos előnytelen, de már elavult törvény élt még (így az örökös adósrabszolgaság intézménye), s nem kizárt a déli vezető réteg esetleg telhetetlensége sem, ami a salamoni virágkor egyik negatív hozadéka. Roboám nem volt hajlandó engedményekre, ezért döntött a tíz északi törzs az elszakadás mellett.

Az Izraeli Királyság uralkodóit és a nép nagy részét végig az istentelen élet jellemezte. Az országrész elszakadása után I. Jeroboám Dánban és Béthelben aranyborjút állíttatott fel bálványként, és megtiltotta országában az izraelitáknak, hogy Jeruzsálembe, a salamoni templomhoz zarándokoljanak. Ennek nyilván politikai indítékai voltak (melyre szintén találunk utalást a Szentírásban), hogy Jeroboám növelje a különbségeket Júdával, nehogy valamiképp később szóba kerüljön a két ország újbóli egyesülése. Akháb király és dinasztiája különösen istentelen volt, ebben nagy szerepe volt feleségének, Jezabelnek is, aki nem volt zsidó nemzetiségű. A saját népének kultuszának behozatalával és erősítésével a maga hatalmát is erősíteni akarta Izráel felett. Az ő idejében lépett fel Illés, majd később Elizeus próféta. Utóbbi utasította - Isten szavára - Jéhut, hogy irtsa ki az Akháb-dinasztiát, így Jezabelt is megölte, aki már viszont korábban elvesztette hatalmi túlsúlyát, mikor Illés egy fogadás során a Kármel hegyen legyőzte, majd pedig megölette papjait, komoly csapást mérve a királyné tekintélyére. Jéhu új dinasztiát alapított, de az ország fokozatosan a szakadék szélére jutott. II. Jeroboám idejében még gazdasági és politikai virágzás következett be, majd az ország az asszíroktól való függőségbe került. Pekah király próbált egy asszír-ellenes szövetséget létrehozni, majd III. Tiglatpilezer megtámadta az országát és sok izraelitát vitt fogságba Asszíriába.

Az ország utolsó királya Hóseás volt, aki kezdetben adófizetője volt az Asszír Birodalomnak, majd később fellázadt ellenük. Szalmanasszár Kr. e. 725 körül ostrom alá vette az ország fővárosát, Szamáriát, amely mintegy 3 évig tartott. Ezalatt sokan pusztultak el éhség, betegségek vagy fegyver által. Az asszír uralkodó maga is a hosszú ostrom ideje alatt halt meg. Végül II. Szárgon seregei legyőzték a várost és az országot. A függetlenség elvesztésén túl a nagyobb tragédiát az jelentette, hogy az asszírok a lakosság nagy részét fogságba hurcolták, ahol azok aztán szétszóródtak a hatalmas birodalom tartományaiban, ezzel pedig megszűnt a korábbi tíz izráeli törzs, s csökkent a zsidóság aránya is. Az izraeliták helyére idegen vallású és nyelvű népeket telepítettek be. Ezek a népek az otthon maradott zsidókkal vegyülve lettek az úgynevezett szamaritánusok, akikkel a júdai zsidók a későbbiek folyamán nem vállaltak semmilyen közösséget.

Izraeli Királyság
i. e. 930i. e. 720
Izraeli Királyság i. e. 830 körül
Izraeli Királyság i. e. 830 körül
Fővárosa Szikem
Vallás Origins of Judaism
Deportation of Jews by Assyrians
Az izraeliták elhurcolása Asszíriába III. Tiglatpilezer, V. Szalmanasszár és II. Szárgon ideje alatt

Az ország uralkodói

I. Jeroboám · Nádáb · Baása · Éla · Zimri · Tibni · Omri · Akháb · Akházia · Jórám · Jéhu · Jóáház · Jóás · II. Jeroboám · Zakariás · Sallum · Menáhem · Pekahja · Pekah · Hóseás

Kapcsolódó szócikkek

Források

  • Bibliai nevek és fogalmak. Evangéliumi Kiadó, Budapest

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kingdom of Israel (Samaria) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Akházjáhu izraeli király

Akházjáhu, az Izraeli Királyság uralkodója a Kr. e. 9. század közepén, Akháb fia.

Rövid uralkodása alatt az adót fizető moábiták fellázadtak ellene, amelyről a mésa-sztélé is beszámol. Gazdasági okokból Jósafát júdai királlyal próbált szövetséget kötni, amely végül kudarcot vallott.

A Biblia szerint követte Akháb bűnös útjait és – Illés próféta jövendölésének megfelelően – balesete után rövidesen meghalt. Ha azonban a Tel Dán-sztélé szövegrekonstrukciója helyes, akkor ugyanaz az arameus király győzte le csatában, mint aki Akhábot. Ez a változat azért is elfogadható, mert rövid uralkodása után Jórám vette át a trónt, akit a sztélé is Akháb fiaként említ.

Egységes Izraeli Királyság

Az egységes Izraeli Királyság egy egykori királyság Izrael földjén. A történészek az állam fennállását kb. Kr. e. 1020 és Kr. e. 930 közé datálják, bár a pontos dátumokban nincsen egyetértés.

A Biblia szerint az egységes királyság előtt a zsidó törzsek konföderációban éltek a bíráknak nevezett ad hoc karizmatikus vezetők irányítása alatt. Kr. e. 1020 körül a környező népektől való erős fenyegetettség hatására a törzsek egyesültek, létrehozva az első Izraeli Királyságot. Sámuel a Benjámin törzséből származó Sault kente fel az első királlyá Kr. e. 1020 körül, de Dávid volt az, aki Kr. e. 1006 körül erős, egységes zsidó királyságot tudott létrehozni.

Dávid, Izrael második (vagy ha Isbósetet is számítjuk harmadik) királya tette 3000 éve Jeruzsálemet az ország fővárosává. Előtte Hebron volt a Dávid-féle Júdeai Királyság, Mahanaim pedig az Isbóset-féle Izraeli Királyság fővárosa, Saul uralkodása alatt pedig Gibeah volt az egységes Izrael központja.

Dávidnak sikerült valóban egyesítenie a zsidó törzseket, és felállítani egy királyi kormányzatot. Sikeres hadjáratokat vezetett Izrael ellenségei ellen, és legyőzte például a filiszteusokat, ezzel biztosítva az ország határait. Uralma alatt Izrael regionális hatalommá fejlődött. Dávid háza alatt az egységes Izraeli Királyság sikeresen fejlődött, és erősebb volt szomszédainál.

Dávid utóda, Salamon uralkodása a békés gyarapodás és a kulturális fejlődés időszaka volt. Számos építkezés volt, többek között ekkor épült az első templom Jeruzsálemben.

Salamon fia, Rehábeám Kr. e. 930-as trónra lépésével azonban az egységes Izrael két részre osztódott: az északi Izraeli Királyságra (Szikem, Peniél, Tirca, majd Szamária fővárossal) és a déli Júdai Királyságra (Jeruzsálem fővárossal). A nem zsidó területek nagy része elveszett.

Hóseás zsidó király

Hóseás az Izraeli Királyság 20. és egyben utolsó uralkodója a Kr. e. 8. században.

Megölette Pekah királyt, majd maga ült a trónra. (Korabeli asszír felirat szerint a zsidó nép ölte meg Pekah királyt és Asszíria uralkodója helyezte őt Izrael trónjára vazallus királyként.) Hóseás 9 évig uralkodott. Kezdetben adót fizetett V. Sulmánu-asarídu asszír uralkodónak, majd később fellázadt ellene. Sulmánu-asarídu Kr. e. 726 körül ostrom alá vette az Izraeli Királyság fővárosát, Szamáriát, amely ostrom mintegy 3 évig tartott. Ezalatt sokan pusztultak el éhség, betegségek vagy fegyver által. Az asszír uralkodó maga is a hosszú ostrom ideje alatt halt meg. A város és a nemzet ezután elesett. Hóseást elfogatták és börtönbe vetették az izraeliták nagy részét pedig az Asszír Birodalomba hurcolták és a helyükre idegen népeket telepítettek be. Ezzel az Izraeli Királyság mintegy 210 éves története véget ért.

II. Jeroboám

II. Jeroboám, az Izraeli Királyság uralkodója a Kr. e. 8. században. Összesen 41 évig uralkodott, ebből 11 évet apjával, Jóással együtt.

Uralkodásának ideje az ország gazdaságilag virágzott és sikeres háborúkat folytatott a környező népekkel. Damaszkuszt leigázta és a Jordántól keletre eső területeket elfoglalta, így országának a területe - a Júdai Királyságot leszámítva - megegyezett Dávid vagy Salamon király országáéval. Az elődjei által alapított új főváros, Szamária megerősödött királysága alatt. A nép körében ugyanakkor erkölcsi romlás következett be.

Korának prófétái: Hóseás, Ámosz, Jóel voltak, és valószínű Jónás próféta is az ő idejében élt.

Jéhu

Jéhu, az Izraeli Királyság uralkodója a Kr. e. 9. században.

Elődje, Jórám izraeli király idejében a hadsereg vezére volt. Isten utasítására Elizeus próféta azzal bízta meg, hogy semmisítse meg a bálványimádó Akháb király dinasztiáját és maga üljön Izrael trónjára. Ő és utódai azután közel 100 évig uralmon maradtak, ezzel a leghosszabban uralkodó dinasztia voltak az északi királyságban. Jéhu 28 évig ült a trónon.

A pogány szent helyeket lerombolta és a Baál papjait csellel meggyilkoltatta, de az aranyborjú imádatát meghagyta az országban, így felelős volt a nép bálványimádásáért.

Az arámiak a királyságának a Jordán (folyó)tól keletre eső részeit elfoglalták tőle. Jéhu adót fizetett III. Sulmánu-asarídu asszír uralkodónak (amelyet a Kalhuban megtalált Fekete Obeliszk gravírozása is ábrázol), valószínűleg azért hogy megszerezze ennek az erős birodalomnak a támogatását az arámi Hazaél, Damaszkusz királya ellen.

Jórám izraeli király

Jórám az Izraeli Királyság uralkodója a Kr. e. 9. században. Omri-dinasztiájának az utolsó királya, Akháb fia és az előtte uralkodó király, Akházjáhu testvére volt. Jórám 12 évig volt hatalmon.

A lázadó moábiták ellen vonult Jósafát júdai királlyal és Edom királyával szövetségben - majd Elizeus próféta segítségét és tanácsát kérve - leigázták Moábot. Később Jórám az arámiak elleni csatában súlyosan megsérült, majd hazatérve Jéhu megölette. Amennyiben a Tel Dán-sztélé szövegrekonstrukciója helyes, akkor már a csatában meghalt.

Jóáház izraeli király

Jóáház az Izraeli Királyság uralkodója, Jéhu fia. 17 évig uralkodott.

Egy meggyengült országot örökölt apjától, amelyet Hazáel és III. Benhadád arámi király egész életében szorongattak. Az ország csak fia, Jóás uralkodása alatt erősödött meg.

Jóáház istentelen életet élt, és csak kétségbeesésében fordult Istenhez.

Jóás izraeli király

Jóás az Izraeli Királyság uralkodója a Kr. e. 8. században mintegy 16 évig.

A Biblia szerint – bár istentelen életet élt – Elizeus prófétával szemben kedvesen viselkedett.Királysága alatt az ország megerősödött. III. Benhadad arám királlyal és Amásia júdai királlyal is sikeres háborúkat vívott. Jeruzsálem városfalainak egy részét lerombolta és a templom és a királyi palota kincseit magával vitte Szamáriába.

Júdai Királyság

Júdai Királyság, (más néven: Júda királysága) az ókori Egységes Izraeli Királyság szétszakadása után a déli országrész megnevezése volt.

Salamon király halála után Izrael két részre szakadt. A déli rész Júda, Benjámin, Simeon és Lévi törzséből állt, Jeruzsálem fővárosi státuszával. A királyság fennállása alatt az uralkodók végig Dávid és Salamon utódaiból kerültek ki. Összesen 19 király és 1 királynő (Atália) uralkodott a Júdai Királyságban Kr. e. 930-tól a babiloni megszállásig, Kr. e. 586-ig.

Az első király Kr. e. 930 körül Roboám lett. Az északi és déli királyság gyakran háborúzott egymással, és a környező népek is betörtek időnként a Júdai Királyság területére. Roboám idejében I. Sesonk egyiptomi fáraó, Ásza király idejében az afrikai kusiták, Jósiás és fia, Jóáház idején II. Nékó egyiptomi fáraó, olykor a filiszteusok, az arámiak, a moábiták, az edomiták, az ammoniták, majd az asszírok, végül a káldeusok.

Uzziás király alatt az ország gazdasági fellendülést élt át. Megerősítette Jeruzsálem városfalait, sikeres háborúkat vívott a környező népek ellen és Edomot, a Vörös-tengeri kikötővel, Ecjón Géberrel is meghódította, amely mellett Élátot megalapította. Akház király idején az Izraeli Királyság végleg megbukott és ettől az időtől a Júdai Királyságnak is komoly adókat kellett fizetnie Asszíriának, vagy szembesülnie az asszírok megtorlásával, ahogy az Ezékiás és Manassé idején történt.

Jójákim király először egyiptomi, majd babiloni függőségben uralkodott. Miután fellázadt Babilon ellen, II. Nabú-kudurri-uszur megtámadta Júdát és Jeruzsálemet. Jójákim még Jeruzsálem ostromakor meghalt, majd fia, Jójákin rövid uralkodása után a káldeusok bevették Jeruzsálemet, és a királyt 10 ezer alattvalójával együtt Babilonba hurcolták. A következő és egyben utolsó júdai király, Cidkija 8 év uralkodás után lázadt fel Babilon ellen, így a káldeusok újra ostrom alá vették Jeruzsálemet. II. Nabú-kudurri-uszur ekkor végleg elpusztította a júdai fővárost, és a lakosság nagy részét a birodalmába deportálta. Júda tartomány élére Gadalja kormányzót nevezte ki, akit 3 hónap múlva meggyilkoltak és a maradék lakosság Egyiptomba menekült.

A Biblia leírása alapján Isten az uralkodók és a nép bűneiért küldte Júdára az ellenséges seregeket és száműzte őket végül idegen földre, ahogy Jeremiás próféta közvetítette Jahve üzenetét: "Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották. És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert ímé, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám. Azért kivetlek titeket e földből arra a földre, amelyet sem ti nem ismertek, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok majd idegen isteneknek nappal és éjjel; mivelhogy nem könyörülök rajtatok."

Júdea

Júda, vagy Júdea (görögül: Ιουδαία, latinul: Iudaea, héberül: יהודה Jehúda) egy történelmi régió a Közel-Keleten, a történelmi Izrael földjének déli, hegyes-dombos része. Júda vagy más néven Júdea a klasszikus ókorban létezett, nagyjából a Kr. e. 10. századtól a Kr. u. 2. századig. Nevét Júda törzséről kapta, mert a terület nevét először a törzs által lakott hely azonosítására használták. Amikor pedig az Egységes Izraeli Királyság felbomlott (kb. Kr.e. 930-ban), a déli rész a Júdai Királyság nevet kapta. A területet a Perzsa Birodalom tartományaként kezdték el Júdea néven nevezni, s ez lett a későbbi hellén-római neve is.A Bar Kohba-lázadás után Cnaeus Pompeius Magnus, a Kis-Ázsia felett győzedelmeskedő római hadvezér és politikus beleavatkozott a zsidók politikai viszálykodásába, méghozzá oly módon, hogy az Jeruzsálem meghódításához vezetett. I. e. 63-ban a város és a szentély elesett. Ezzel Júdea Róma fennhatósága alá került, de a tartomány irányítását átmenetileg meghagyták vazallus zsidó királyok számára. Ez a kormányzati forma megszokott volt Róma részéről, és csak a romanizáció során szervezték meg ezekből a vazallus királyságokból a provinciákat.

Az egyik legjelentősebb vazallus uralkodó Nagy Heródes volt, aki újjáépítette a jeruzsálemi templomot. A terület kettős igazgatás alatt állt, a római közigazgatást és Róma érdekeit egy procurator képviselte, míg belügyeiben önálló maradt. Később kialakították a római keleti provinciák új rendszerét és a római Iudaea provinciát Syria Palaestina néven összevonták a szomszédos Galileával.A 2. századtól 1948-ig a terület Palesztina néven volt ismert, és különféle gyarmatosítók uralma alatt állt. Az 1917 előtti négy évszázadban az Oszmán Birodalom Szíria tartományának része volt. 1948 után, a Palesztinai Brit Mandátum végeztével az ENSZ felosztási terve alapján kettéosztották Izraelre és Ciszjordániára, mely utóbbit ma a Palesztin Nemzeti Hatóság igazgat. A terület az Arab–izraeli konfliktus fókuszában van.

Menáhem

Menáhem király az Izraeli Királyság uralkodója volt a Kr. e. 8. század közepén.

Sallum király hadvezére volt, majd összeesküvést szőtt ellene és megölette. Menáhem uralkodása idején az asszírok betörtek az országba és fogságba vitték a nép egy részét. Ezután nagy összegű hadisarcot kellett fizetnie nekik.

Pekah

Pekah (más néven Péka) az Izraeli Királyság uralkodója a Kr. e. 8. században.

Pekahja testőrjeinek tiszte volt, majd megölette a királyt és maga ült a trónra. Az arámi királlyal egy Asszíria-ellenes szövetséget próbált létrehozni. Megtámadta az arámiakkal Akház júdai királyt és Jeruzsálemet megostromolta. Akház király kérésére III. Tiglatpilezer a segítségére jött, elfoglalta Damaszkuszt és az Izraeli Királyság nagy részét, és sok észak-izraelitát deportált Asszíriába. Végül Pekaht Hóseás ölette meg.

Pekahja

Pekahja (más néven: Pekája) az Izraeli Királyság uralkodója a Kr. e. 8. század közepén.

Menáhem fia. Mintegy kétéves uralma után Pekah megölette.

– 2Kir15,23

Sallum

Sallum az Izraeli Királyság uralkodója a Kr. e. 8. század közepén.

Zakariás királyt megölette, a trónjára lépett, majd egy hónap uralkodás után a hadvezére, Menáhem őt ölte meg.

Szamaritánusok

A szamaritánusok (szamaritán héber: ࠔࠠࠌࠝࠓࠩࠉࠌ, Shamerim (שַמֶרִים), héberül: שומרונים, arabul: السامريون al-Sāmiriyyūn) Palesztina régiójában élő népcsoport. Az izraelitáktól eredő törzs, amelyet az ókori zsidók eretneknek tartottak. Nevüket Szamáriáról, az ókori Izraeli Királyság fővárosáról kapták.

Szamária

Szamária történelmi régió Palesztina területén, Galilea és Júdea között. A tartományt az asszírok szervezték meg, akik a fogságba hurcolt izraelita népesség helyébe telepeseket költöztettek. Ők lettek a maradék izraelitákkal keveredve a szamaritánusok.A terület nevét Szamária városáról, az ókori Izraeli Királyság fővárosáról kapta, mely pedig az 1 Kir 16:24 szerint a terület eredeti tulajdonosáról, Szemerről kapta nevét.

Tirca

Tirca ókori település Palesztina területén, Szamária városától kb. 13 km-re keletre. Napjainkban Tell el-Fára takarja a romjait a ciszjordániai 57-es út mellett. Régészeti feltárások 1940-1960 között folytak a francia Roland de Vaux vezetésével.

Ősi kánaánita alapítású város, kezdetei a kőrézkorig, városfalai a korai bronzkor idejéig nyúlnak vissza. Mint izraelita város, a Kr. e. 11. századtól a Kr. e. 9. századig virágzott, és az Izraeli Királyság fővárosa volt I. Jeroboám idejétől addig, míg Omri király meg nem alapította Szamáriát. A későbbiekben Tirca már csak egy vidéki jellegű város maradt egészen Kr. e. 722-ig, míg az asszírok el nem pusztították. Ezután már csak egy apró település létezett a helyén, majd a babiloni háborúk idején végleg elnéptelenedett.

Zakariás zsidó király

Zakariás (más néven: Zekarjá) király az Izraeli Királyság uralkodója a Kr. e. 8. század közepén.

II. Jeroboám fia és a Jéhu-dinasztia utolsó királya, ahogy azt Jéhunak megmondta Isten: "Amiért szorgalmatosan megcselekedted azt, ami nékem tetszett... azért a te fiaid negyedízig ülnek az Izráel királyi székiben."Zakariás - a Biblia leírása alapján - "azt tette, amit rossznak lát az Úr" és valószínűleg csak hat hónapig uralkodott, amely után Sallum megölette. Innentől kezdve Izrael utolsó királyait egymás után ölték meg. Mindegyikőjüket a bűnös, istentelen élet jellemezte, ahogy Hóseás próféta írta:

"Királyaik mind elhullottak. Nincs köztük senki, aki hozzám kiáltana."

Zsidó királyok listája

Az alábbi lista az Izrael területén létezett 5 ókori zsidó állam (Egységes Izraeli Királyság, Izraeli Királyság, Júdai Királyság, Hasmoneusok állama, Heródes királysága) uralkodóit tartalmazza. Az egyes uralkodók uralkodási évei – a Biblia adatait felhasználó – mai elismert kronológusok, William F. Albright (1891–1971), Edwin R. Thiele (1895–1986), Gershon Galil, Kenneth Kitchen (1932–) szerint vannak megadva.

Az Ószövetség története

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.