Ibériai-félsziget

Az Ibériai- vagy Pireneusi-félsziget (néha egyszerűen csak Ibéria) Európa délnyugati részén fekszik, itt található Európa legdélibb és legnyugatibb pontja is. Északról a Pireneusok és az Atlanti-óceán, nyugatról szintén az Atlanti-óceán, délről és keletről pedig a Földközi-tenger határolja. 582 860 km²-es területével Európa második legnagyobb félszigete a Balkán-félsziget után.

Ibériai-félsziget
Műholdfotó
Műholdfotó
Közigazgatás
Ország Spanyolország, Portugália, Andorra
Legnagyobb településMadrid
Népesség
Teljes népességismeretlen
Madrid népessége3 265 038 fő (2011) +/-
Földrajzi adatok
Terület582 860 km²
Legmagasabb pont Mulhacén (3478 m)
Elhelyezkedése
Iberian peninsula gmt de
Ibériai-félsziget (Európa)
Ibériai-félsziget
Ibériai-félsziget
Pozíció Európa térképén
é. sz. 40° 18′, ny. h. 3° 43′Koordináták: é. sz. 40° 18′, ny. h. 3° 43′

Földrajz

Sierra Nevada (Spain)
A Sierra Nevada látképe

Domborzat

Az Ibériai-félsziget mintegy négyötödén variszkuszi kőzetek találhatóak, ezek a középidő végén, a harmadidőszak elején történő kéregmozgások darabolták fel. Középső részén a Mezeta fekszik, a Mezeta peremén emelkednek a 2000 méternél magasabb Kantábriai-hegység, az Ibériai-hegység és a Katalóniai-hegység. A Mezeta közepén húzódik végig a Kasztíliai-választóhegység, peremén pedig három üledékkel fedett medence fekszik: Ebro-medence, Tajo-medence, Guadalquivir-medence.

A félsziget északkeleti és délkeleti részén fiatal lánchegységek húzódnak: Bettikai-hegység, Sierra Nevada és a Pireneusok. A Sierra Nevada és az Ibériai-félsziget legnagyobb csúcsa a 3481 méter magas Mulhacén.[1]

Éghajlat

Az Ibériai-félsziget a mediterrán övben fekszik, az északnyugati részén az óceán felől érkező szelek miatt az éghajlat hűvösebb, csapadékos. Az óceáni hatás alatt álló partvidéken bőséges csapadék (1600-2000 mm/év), enyhe tél és hűvösebb nyár a jellemző. A félsziget belsejében száraz kontinentális éghajlat uralkodik, itt a nyár forró, a tél hűvös, az évi közepes hőingás mértéke 20 °C, a csapadék mértéke 300 mm/év alatti.[2] A félsziget nagy részén vízhiány figyelhető meg, a szárazság fokozatosan délkelet felé növekszik.

Vízrajz

Guadiana river
A Guadiana a portugáliai Serpa közelében

A félszigeten a vízhálózat aránytalan és szélsőséges, emiatt a nagyobb folyók is csak rövid szakaszon hajózhatók. Területének 70%-a az Atlanti-óceán vízgyűjtőjéhez tartozik, 30%-a Földközi-tenger vízgyűjtőjéhez tartozik. A folyók vízjárása változó, az atlanti partvidéken a bőséges csapadék miatt kiegyenlített a vízhozam, az itt található folyók rövidek. Kasztília és a déli területek folyói ezzel szemben nyáron szinte kiszáradnak. Az öt leghosszabb folyója a Tajo (1010 km), az Ebro (910 km), a Guadiana (820 km), a Guadalquivir (650 km) és a Duero/Douro (640 km).[3]

Élővilág

Az eredeti növényvilág (főképp az erdők) nagy részben megfogyatkozott. Jelenleg a félsziget nyugati peremén 15% az erdők aránya, a szárazföld belsejében pedig 4-5% az erdők aránya, ezekből jelentős mennyiség a telepített eukaliptuszerdő. A középső és déli területeken a szárazság miatt csak gyér puszták fekszenek, a délkeleti partvidéken pedig datolyapálmák is megjelennek már.

A Kantábriai-hegységben jellemző állatfaj a farkas, a barnamedve. Dél felé haladva egyre nő az afrikai bevándorló fajok mértéke, pl: kaméleon, dögkeselyű.[4]

Történelme

A Római Birodalomban Hispania provincia volt. A 8. században muszlimok foglalták el és létrehozták a Córdobai Kalifátust, de a reconquista során a keresztények kiűzték a mórokat.

Országai

Külbirtok:

  • Gibraltár Gibraltár a félsziget déli részén helyezkedik el. Területe mindössze 6,5 km². Brit fennhatóság alatt álló terület.

Nyelvei

Mapa lingüístic de la Península Ibèrica
Az Ibériai-félsziget nyelvei
  Baszk
  Angol

Az Ibériai-félszigeten az alábbi nyelveket beszélik:

Andorra:

Gibraltár:

  • Angol
  • Spanyol
  • Llanito (a fent említett két nyelv keveréke)

Portugália:

Spanyolország:

Jegyzetek

  1. Forrás: Európa regionális földrajza 1. Természetföldrajz (ELTE Eötvös Kiadó, 2007) 85. oldal.
  2. Forrás: Európa regionális földrajza 1. Természetföldrajz (ELTE Eötvös Kiadó, 2007) 86. oldal.
  3. Forrás: Európa regionális földrajza 1. Természetföldrajz (ELTE Eötvös Kiadó, 2007) 88. oldal.
  4. Forrás: Európa regionális földrajza 1. Természetföldrajz (ELTE Eötvös Kiadó, 2007) 89. oldal.

Források

  • Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk.), Gábris Gyula: Európa regionális földrajza 1–2. (ELTE Eötvös Kiadó, 2007)

További információk

Barcelona grófjainak listája

Barcelona grófjainak névsorát tartalmazza az alábbi táblázat. A katalán területek felett uralkodó grófok hatalma egészen a Karolingoktól ered, és több mint egy évezreden keresztül jelentős cím volt az Ibériai-félsziget uralkodói között. Barcelona mára már elvesztette grófi rangját.

A grófok címe csak 897-től kezdve volt örökletes, bár már korábban is megfigyelhető a családi vonal ebben a címben. A különböző házasságok révén a barcelonai grófok hamarosan egyben Aragónia uralkodói is lettek, ezzel meghatározó helyet foglaltak el a későbbi Spanyolország történelmében.

A Barcelona grófja címet utoljára Franco diktatúrája alatt viselte János, elűzött spanyol uralkodó. János Portugáliába menekült a diktatúra elől, és itt a spanyol királyi cím helyett felvette a Barcelona grófja címet, amely utalt királyi származására, de rávilágított arra is, hogy országa trónját nem tölti be.

Cádiz (tartomány)

Cádiz tartomány egy közigazgatási egység Spanyolországban, az Ibériai-félsziget déli csücskében, Andalúzia autonóm közösségben.

Dél-Európa

Dél-Európa az európai földrész egyik régiója. A régió meghatározására több definíció is létezik.

Ebro

Az Ebro (latin [Fluvium] (H)iberum vagy (H)iberus, „ibér folyó”) folyó az Ibériai-félsziget északi részén, Spanyolország legbővizűbb folyója. Hossza 910 km, vízgyűjtő területe 83 093 km², vízhozama 426 m³/s.

A Kantábria autonóm közösségben található Fontibre (latin Fontes Iberis, „az Ebro forrásai”) nevű falucskából ered Reinosa község közelében, és a Földközi-tengerbe ömlik. Útvonala: Miranda de Ebro, Haro, Labastida, Logroño, Calahorra, Alfaro, Tudela, Alagón, Zaragoza, Caspe, Mequinenza, ahol a Perpignan felől érkező Segre ömlik bele, Riba-Roja d’Ebro, Flix, Ascó, Tortosa, Amposta, San Jaume d’Enveja és Deltebre.

Hispania

Hispania volt az a név, melyen a rómaiak ismerték a teljes Ibériai-félszigetet (a mai Portugália, Spanyolország, Andorra és Gibraltár területét). A Római Köztársaság idején Hispaniát két provinciára osztották: Hispania Citeriorra és Hispania Ulteriorra. A principatus idején Hispania Ulteriort két kisebb provinciára osztották, Baeticára és Lusitaniára, Hispania Citeriort pedig átnevezték Hispania Tarraconensisre. Ezután Hispania Tarraconensis nyugati részét leválasztották, ez a terület először a Hispania Nova, később a Callaecia (vagy Gallaecia) nevet kapta; innen származik a mai Galicia neve. Diocletianus tetrarchiájától (i. sz. 284) kezdődően Tarraconensis déli részéből formálódott Carthaginiensis, és valószínűleg ugyanebben az időben a Baleár-szigetekből és a többi provinciából megalakult egy provinciacsoport (dioecesis) a hispaniai vicarius irányítása alatt.

Huelva (tartomány)

Huelva tartomány (helyes kiejtése: ˈwelβa) a névadó nagyvárosi székhellyel Andalúzia legnyugatibb tartománya. Portugália felől az Ibériai-félsziget leghosszabb folyója a Guadiana (jelentése: Kacsás folyó, portugálul Odiana), kelet felől a Guadiamar és Sevilla tartomány, délről a Costa de la Luz és az Atlanti-óceán, Spanyolország északi és középső része felé pedig Extremadura határolja.

Területe 10 128 km², több mint 520 000 (2012) lakosának bő 30%-a névadó székhelyen lakik, mely a Costa de la Luz középpontjánál, a Tinto és Odiel folyóknál van.

Iberoromán nyelvek

Az iberoromán nyelvek a nyugati újlatin nyelvek egyik csoportja, amelybe a hispaniai latinból az Ibériai-félsziget területén kialakult újlatin nyelvek tartoznak. Két további csoportra oszlanak: keletire és nyugatira; legközelebbi rokonaik a galloromán nyelvek és a szárd.

Az iberoromán megjelölés földrajzi jellegű, ebből adódóan egyes nyelvek besorolása nem egyértelmű: a katalán nyelvtanilag a galloromán nyelvekhez, azon belül is az okcitánhoz áll a legközelebb; más források viszont ez alapján éppen az okcitánt sorolják az iberoromán nyelvekhez.

Ibér nyelv

Az ibér nyelv (spanyolul: lengua ibérica) ismeretlen eredetű kihalt ókori ragozó nyelv (vagy nyelvjárások összessége), amelyet a mai Franciaország déli részétől az Ibériai-félsziget keleti és délkeleti részéig (a mai Katalónia, Aragónia és Navarra széle, Valencia és Murcia tartományok, illetve Andalúzia keleti része), illetve valószínűleg még a Baleár-szigeteken is beszéltek. A nyelv önelnevezése nem ismert, az ibér szó görög eredetű. A római hódítások során az ókor végére a latin fokozatosan kiszorította.

Kasztíliai Királyság

A Kasztíliai Királyság egy független, keresztény állam, mely az Ibériai-félsziget központi területein működött. 927-ben jött létre, az Asztúriai Királyság egyik utódállamaként, előbb grófságként, majd 1035-től királyságként. Előbb a Leóni Királysággal egyesült, majd Navarra déli és nyugati részeit annektálta. Véglegesen 1516-ban szűnt meg önállósága, amikor egyesült Aragóniával. Ezzel létre jött a Spanyol Királyság.

Keltibér nyelv

A keltibér nyelv (saját elnevezése nem ismert, spanyolul celtíbero) az indoeurópai nyelvcsalád szárazföldi kelta (ókelta) ágába tartozó kihalt ókori nyelv, amelyet az Ibériai-félsziget középső északi részén beszéltek az i. e. I. évezredben. A nyelvet néhány tucat hosszabb-rövidebb feliratból ismerjük, amelyek ez Ebro folyó vidékéről származnak. Többségük az ibér ábécé betűivel íródott, a későbbiek pedig már latin írással. Hang- és alaktanilag az egyik legarchaikusabb ókelta nyelv; bár a mássalhangzók pontos rekonstruálásában problémát okoz, hogy az ibér írás nem tudott minden hangot megfelelően visszaadni, többek között azért, mert az ibér nyelv nem ismerte a zöngés–zöngétlen megkülönböztetést.

Leóni Királyság

León független királyság volt az Ibériai-félsziget északnyugati részében a középkorban. A királyságot 913-ban alapították, amikor a félsziget északi partvidékén elterülő Asztúria királyság keresztény hercegei Oviedóból Leónba tették át székhelyüket, hátat fordítva az ekkortájt a vikingek uralta Atlanti-óceánnak, hogy a mesetán, a mai Spanyolország fennsíkján alapítsanak államot.

Luzitán nyelv

A luzitán nyelv kihalt ókori indoeurópai nyelv, amelyet az Ibériai-félsziget nyugati-délnyugati felén, nagyjából a mai Portugália középső részén, illetve a spanyolországi Extremadura területén beszéltek. Hovatartozása az indoeurópai nyelvcsaládon belül bizonytalan. Egyesek az ókelta nyelvekkel próbálták rokonítani, azonban egy jellegzetes ponton különbözik azoktól, mivel megőrizte az indoeurópai eredetű szókezdő p- hangot; míg mások az italikus nyelvekhez sorolták. Elképzelhető, hogy a feltételezett ősi italikokelta nyelvállapot egy maradványa.

Magreb

A Magreb vagy Magrib, ritkábban Mogreb (المغرب العربي al-Maġrib al-ʿArabī) Észak-Afrika egyik nagy régiója, a Nílus folyótól nyugatra és a Szahara sivatagtól északra, gyakorlatilag az Atlasz-hegység. A Magreb szó „nyugat”-ot jelent, „ahol (a nap) lenyugszik”.

Geopolitikai értelemben a Magreb térséghez Marokkót, Nyugat-Szaharát, Algériát, Tunéziát és a régiót az Arab Kelettől (Masrik) elválasztó, sivatagos Líbiát szokták sorolni. (Néha Mauritániát is, de ezt az utóbbi országot máskor inkább Nyugat-Afrikához sorolják.) A középkorban az Ibériai-félsziget arab államai is a magrebi kultúrkörbe tartoztak. Más megfogalmazásban a Magreb térséghez az Arab Magreb Unió országai tartoznak Nyugat-Szaharával kiegészítve.

Az al-Magrib elnevezés arabul egyúttal Marokkót is jelöli, bár Marokkó hivatalos neve al-Mamlaka al-Magribíja (Nyugati Királyság). Korábban Marokkó neve al-Magrib al-Akszá volt, azaz „Távol-Nyugat”.

Nyugati újlatin nyelvek

A nyugati újlatin nyelvek az újlatin nyelvek legnépesebb ágát alkotják. Idetartoznak az Észak-Olaszországban (a La Spezia–Rimini városokat vonalától északra fekvő területeken) és Svájc területén beszélt galloitáliai és rétoromán dialektusok, Franciaország és az Ibériai-félsziget újlatin nyelvei, illetve nyelvtani–hangtani tulajdonságaik alapján idesorolandó a szárd nyelv is.

Portugálok

A portugálok (portugálul: "os Portugueses") többségükben Portugália és Délnyugat-Európa területén élő, portugál nyelvet beszélő népcsoport. A portugál nép nyelve portugál, fő vallása a római katolikus.

A portugál gyarmatbirodalom és az afrikai, ázsiai és amerikai gyarmatosítás, illetve a jelenkori migrációk eredményeként jelentős portugál közösségek élnek a világ számos országában

Tajo

A Tajo (latinul Tagus, spanyol nevén Tajo, portugálul Tejo) az Ibériai-félsziget leghosszabb folyója. Spanyolországban, az Ibériai-hegységben, a García forrásnál ered és Portugália területén, Lisszabonnál tölcsértorkolattal ömlik az Atlanti-óceánba. Körülbelül 1038 km hosszú, amiből 716 km Spanyolország, 275 km Portugália és 47 km a két ország közti határ része. Mind Spanyolország, mind Portugália egyik legfontosabb folyója. Vízgyűjtő területe 81 000 km².

Érdekesség, hogy Villasca közelében, Madridtól csak mintegy 80 km távolságra egyik másodlagos mellékfolyója, a Rió de la Vega mindössze pár száz méterre ered a Riánsarestől, mely már a Costa de la Luz-ra vivő Guadiana egy másodlagos mellékfolyója.

Tarragona

Tarragona város Spanyolország északkeleti részén, Katalónia autonóm közösségben, Tarragona tartományban, Deltebrétől körülbelül 89 km-re északkeletre, Lleidától körülbelül 90 km, az E90-től körülbelül 33 km-re délkeletre, Barcelona központjától mintegy 100 km-re délnyugatra.

Ókori alapítású város a Földközi-tenger partján. Az i. e. 3. század és az i. sz. 5. század között Tarracona néven az Ibériai-félsziget legnagyobb részét kitévő Tarraconensis római provincia egyik központja volt, innen indult Astorga felé a Via Norte, mely Caeseraugustánál a Via XXV Hispanica, Emerita Asturicánál pedig a Via Delapidata úttal találkozott. Még ma is szép számmal találhatók itt római kori illetve középkori épületmaradványok.

A mai város gazdaságában a borexport és az elektromos berendezések gyártása a legjelentősebb.

Vandálok

A vandálok keleti germán népe az 5. század folyamán vette birtokába a Római Birodalom észak-afrikai területeit. Nevüket őrzi a mai Andalúzia, amelyet eredetileg az arabok (mórok) a vandálokra utalva al-Andalúsznak neveztek el. Ez azt valószínűsíti, hogy a vandálok itt telepedtek le, mielőtt Afrikába vándoroltak volna.

Nagy Theodorik, a gótok királya és a vizigótok kormányzója házassága révén a vandálok, a burgundok és a frankok szövetségese is volt.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.