Héber nyelv

A héber nyelv (melyet köznapi és hagyományos kifejezéssel zsidó nyelvnek is neveznek) az afroázsiai nyelvcsalád sémi ágába tartozó nyelv, Izrael Állam hivatalos nyelve, amelyet a 19/20. századi nyelvújítás tett alkalmassá a modern használatra. A nyelvet héber írással írják.

Héber
עברית ivrit
Terület Izrael és környéke
Beszélők számakb. 6 millió fő
NyelvcsaládAfroázsiai
   Sémi
    Középső sémi
     Északnyugati sémi
      Kánaáni
       Héber
Írásrendszer héber írás
Rang nincs a 100 legnagyobb közt
Hivatalos állapot
Hivatalos  Izrael
Gondozza Héber Nyelvi Akadémia (האקדמיה ללשון העברית)
Nyelvkódok
ISO 639-1he
ISO 639-2heb

Története

A héber nyelvet a zsidók már a Krisztus születése előtti századokban egyre kevésbé használták, a mindennapi élet nyelve a hellenizált, utóbb római fennhatóság alá kerülő Júdeában az arámi és a görög, ill. valamelyest a latin volt. A héber mindinkább liturgikus célokra szolgált, bár a diaszpórában szétszóródó zsidóság összekötő kapcsa mindig is a héber nyelv maradt. A közép- és újkor folyamán a zsidóság különböző nyelveket használt, annak megfelelően, hogy az egyes közösségek melyik ország vagy birodalom területén éltek. Kialakultak zsidó nyelvek is, amelyek közül a legismertebb a germán nyelvek közé tartozó jiddis, vagy az újlatin ladino.

A héber nyelv felújításának gondolata egybefonódik a zsidó nép azon vágyával és céljával, hogy visszatérhessen az ígéret földjére, és ott államot alapíthasson.

Az első és legnagyobb hatású lépéseket a litvániai Ben Jehuda tette meg, aki az 1880-as években elhatározta, hogy családjával kitelepül a Szentföldre, és azután csak héberül fog beszélni.

A héber nyelv modern változata az ivrit. A klasszikus, archaikus változat (amelyen az Ószövetség/Tanakh is íródott) pedig a klasszikus héber, bibliai héber, esetleg óhéber.

Lásd még

Források

  • Szabó Mária: Bevezetés a bibliai héber nyelvbe. JATEPress, Szeged 1994.
  • Radácsy László: Héber–magyar nagyszótár, 702 oldal, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001. ISBN 9637475680
  • Radácsy László: Magyar–héber nagyszótár, 470 oldal, Makkabi/Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 9637475753

Irodalom

  • Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 164-204.

További információk

Ballagi Mór

Ballagi Mór, született Bloch Móric néven (Inóc, 1815. március 18. – Budapest, 1891. szeptember 1.) teológus, nyelvész, királyi tanácsos, a Pesti Református Teológiai Akadémia tanára, a dunamelléki református egyházkerület és a pesti egyházmegye tanácsbírája, a budapesti református egyház presbitere, Budapest főváros bizottsági tagja, a Magyar Tudományos Akadémia első zsidó tagja.Ballagi Aladár és Ballagi Géza apja, Illyés Géza urológus nagyapja, akik szintén a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak. Egy másik fia Ballagi László fiatalon elhunyt író volt.

Begadkefat

A begadkefatok (בֶּגֶ״ד כֶּפֶ״ת) a héber nyelv egyik betűcsoportja. Hat betű tartozik ide: a b, g, d, k, p, t, melyeknek van ponttal jelzett kemény (ploziv) változata, valamint pont nélküli lágy (spirantizált) is. Az elnevezésnek nincs jelentése, a betűk összeolvasásából alakult mozaikszó.

Encyclopaedia Hebraica

Az Encyclopaedia Hebraica (héberül: האנצקלופדיה העברית) a héber nyelv egyik legnagyobb enciklopédiája, amelyet a 20. század második felében adtak ki.

Hozsianna

A Hozsianna szó a héber הוֹשִׁיעָה־נָּא, hosia-na szóból ered, és azt jelenti, hogy „ó, segíts!” vagy „ments meg!” A héber kifejezés a הוֹשִׁיע hosia megment, megtart és az emfatikus héber נָא na megerősítő szócskából származik.

A hosianna királyok (2. Sámuel 14:4; 2. Királyok könyve 6:26) vagy Isten és különösen a várva várt Messiás felé hangzó kérés, zsidó imádság (Zsoltárok könyve 118:25). Keresztény (keresztyén) használata az evangéliumokból ered. Az evangéliumokban Máté 21:9,15-ben és a párhuzamos helyeken fordul elő, ahol a Messiásnak szóló üdvözlésként használják.

A szónak több magyarosított változata is létezik: a hozsanna (hozsánna) és a hozsianna (illetve hozsiánna).

Mind a négy evangéliumban olvashatjuk a beszámolót arról, hogy Jézus szamárháton lovagolva bevonul Jeruzsálembe, a nép üdvrivalgással fogadja és hozsannát kiáltozik (Máté 21:1–11, Márk 11:1–10, Lukács 19:29–38, János 12:12–19). Ez mindössze pár nappal azelőtt történt, hogy Jézust keresztre feszítik. Ennek az eseménynek a megemlékezésére tartják meg a virágvasárnapot a keresztény egyházakban.

Héber (egyértelműsítő lap)

A héber kifejezés a következőkre utalhat:

héberek

Héber nyelv

Héber írás

Héber bibliai alak

Héber Wikipédia

A Héber Wikipédia (héberül: ויקיפדיה: האנציקלופדיה החופשית) a nemzetközi Wikipédia-projekt héber nyelvű változata, egy szabadon szerkeszthető internetes enciklopédia, amelyet a Wikimédia Alapítvány üzemeltet. 2010. január 12-én 100 097 szócikket tartalmazott.

Héber irodalom

A héber irodalom az ókori, a középkori és modern héber nyelvű műveket jelenti. Minden kétséget kizáróan a legfontosabb ilyen mű a Héber Biblia (Tanakh).

Héber ábécé

A héber írás eredeti formájában egy 22 betűt (vagy karaktert) tartalmazó, úgynevezett „abdzsad” (abjad), azaz tisztán mássalhangzóírás, amelyet az ókortól kezdve napjainkig a héber nyelv írására használnak. Ugyanezt az írást használták és használják ma is, esetleges kisebb módosításokkal a zsidó diaszpóra számos más nyelvének – például a német jiddis, a spanyol ladino vagy a judeo-arab nyelvek – leírására is. A bibliai szövegek lejegyzése során kialakult úgynevezett pontozási rendszer eredetileg nem volt része az írásnak.

Az írástípusok tekintetében szokás föníciai, arámi, szamaritánus, héber stb. írásokat külön tárgyalni, ezek azonban csak a betűformában mutatnak eltérést, mind ugyanannak az írásnak a változatai. Éppen ezért a betűk sorrendje, elnevezéseik, fonetikai értékük és használatuk módja is megegyezikA héber nyelvhez használt írástípusok a történelem során jelentősen változtak, így beszélhetünk óhéber, kvadrát, rási és modern kurzív típusú írásokról. (Ezek a legjellegzetesebb csoportokat jelentik.) A jelen cikkben szereplő típus a kvadrát. Az ókori Izraelben eredetileg használt óhéber és a mai kvadrát semmiben sem hasonlít egymásra, utóbbi az arámból fejlődött ki.

Johann Jakob Breitinger

Johann Jakob Breitinger (Zürich, 1701. március 1. – Zürich, 1776. december 14.) svájci filológus és író.

Breitinger teológiát és filológiát tanult és 1730-ban újra kiadta a feledésbe merült Septuagintát. 1731-ben kezdett el abban a zürichi gimnáziumban héber nyelv és görög nyelvet tanítani, ahol Johann Jakob Bodmer - későbbi barátja - történelemtanár volt. Bodmerrel közösen vált ismertté, közösen írt és szerkesztett egyháztörténeti művükben gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, hogy kitől származnak az írások. A Thesaurus Historicae Helveticae (1735) című történelmi gyűjtemény szerzőjeként azonban azonosítható Breitinger.

Breitinger legfőbb műve a "Critische Dichtkunst" (Kritikus Költészet) 1740-ből a természet utánzása helyett a művészetben az alkotó fantáziát helyezné a középpontba. Ezzel nagy befolyása volt a német irodalomelméletre és irodalomtörténetre. Ehhez kapcsolódik a szintén irodalomtörténeti jelentőségű vita, melyben Bodmer Breitingerrel közösen érvelt Johann Christoph Gottsched ellenében és amely „a zürichi irodalmi vita” néven vonult be az irodalomtörténetbe.

Kamnefec

A kamnefec (כַּמְנֶפֶ״ץ) a héber nyelv egyik betűcsoportja, az úgynevezett végbetűk. Öt betű tartozik ide: a k, m, n, p, c, melyek a szó végén eltérő formát vesznek fel, mint szó elején vagy szó közben.

Klasszikus héber nyelvtan

A klasszikus héber nyelvtan (másként ókori, ó- vagy bibliai héber nyelvtan) a héber nyelv alapját képező bibliai héber szövegek leírását tartalmazza. Egyedüli nyelvi anyaga a héber Biblia, másként תנ״ך Tanakh. Minden más, későbbi héber szöveg (melyek közül legelső a véglegesen az i. sz. 2. században összeállított, de nyelvi anyagot az 1. századból is tartalmazó Misna) már a nyelv egy más, a bibliaitól meglehetősen eltérő nyelvállapotát jeleníti meg.Szemben más ókori nyelvemlékekkel, a héber Biblia szövege már „elsőre” teljes egészében áll előttünk, a fennmaradt alap-kéziratok (Leningrádi kódex, Aleppói kódex) ugyanis az i. sz. 9-10. századból valók. Korabeli szövegvariációk vagy másolatok nem maradtak fenn, minden szövegmaradvány, kézirattöredék vagy bármilyen héber nyelvű összevethető anyag legkorábban az i. e. 2-1. századból származik (Kumráni tekercsek). Az i. e. 3. században keletkezett görög Szeptuaginta a héber szövegtan tekintetében ugyan különleges helyet foglal el, a nyelv leírására azonban ez sincs befolyással.

Mivel a bibliai héber, mint nyelv – és így a héber Biblia, mint szövegforrás –, annak ellenére, hogy műfaját tekintve könyvgyűjtemény, hiszen 39, különböző korban, különböző szerzők által, különböző helyeken leírt könyvet tartalmaz, rendkívüli módon intakt, ezért a nyelv leírásánál a legszükségesebb mértéken felül (pl. fogság előtti – fogság utáni szövegek szintaxisának megkülönböztetése) nem szükséges belemenni az egyes könyvek egyébként is rendkívül problematikus datálási problémáiba. Ugyanígy nem szükséges állást foglalni az egyes könyvek szerzőségéről, ahogyan keletkezési helyükről sem és szintén szükségtelen a bibliakritika szövegfelosztási technikáit érvényesíteni. A jelen leírás ezeket javarészt mellőzni fogja, amennyiben szükséges, az általánosan elfogadott álláspontot igyekszik megjeleníteni.

Lippay János

Zombori Lippay János (Pozsony, 1606. november 1. – Trencsén, 1666. június 12.) egyetemi tanár, Lippay György esztergomi érsek öccse.

Misna

A Misná, magyarul Ismétléssel tanulás (héberül מִשְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítására Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

Azokat a zsidó tudósokat, akik fenntartották, fejlesztették és áthagyományozták, tannáknak nevezzük. A Misná anyagának összeállítója és rendezője Akiba ben Jószéf volt, az ő és mások, különösen rabbi Méir tevékenysége nyomán Jehuda Hanászi (másként Háqádós, a szent, vagy röviden Rabbi, meghalt i. sz. 219.) szerkesztette egybe a ma ismert alakjában.

A Misná legrégibb magyarázata a gemára, e kettő együtt alkotja a Talmudot. A Misná számos kommentárja közül a legkiválóbbak Maimonidész (Móse ben Majmuni), Ovadja Bertinoro és Heller Lipman Jomtov nevéhez fűződnek. Latinra lefordította Surenhuius Vilmos (Amszterdam 1698-1703), németre Rabe (1760) és Jost J. M. (Berlin 1832). Magyar fordítása máig nincs, csak részletek jelentek meg belőle.

Palesztinai arab nyelv

A paleszteniai arab nyelv melyet többen egyszerűen csak palesztin nyelv névvel is illetnek a levantei arab nyelvek része, az arab egyik változata. Beszélői Palesztina államban, a Gázai övezetben, Izraelben és Jordániában élnek, közeli rokona még a jordániai arab nyelv, a szíriai és libanoni. A levantei nyelvek többi részétől főként a területen sajátosnak és egyediknek mondható kiejtése különbözteti meg. A középkorban az ún. Levante területe húzódott itt, amely felölelte teljes egészében Izraelt és Palesztinát, valamint egyes területeit a környező országoknak. Erről a földről jutott el a Ázsiából Európába rengeteg áru.

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karát (PPKE-HTK) Pázmány Péter esztergomi érsek alapította 1635-ben, Nagyszombat városában. 1950-ben leválasztották az egyetemről, és Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémia néven a Magyar Katolikus Püspöki Karhoz került. 1983-tól Pázmány Péter Hittudományi Akadémia néven működik. 1992-ben kibővítették a Bölcsészettudományi Karral, és ezzel megalapították a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. A Kar 1994-ben kapta meg a Veres Pálné utcai épületet, amelyet 1998-ban vehetett birtokba.

Zsidók

A zsidók (más néven héberek vagy izraeliták; héberül: יְהוּדִים, Jehudim; jiddisül: ייִדן, Jidn) ókori közel-keleti nép, valamint a magukat ettől a néptől származtató, illetve a zsidó vallást követő, kulturálisan és nyelvileg heterogén összetételű emberek közössége a világ minden részén.

Árja fajelmélet

Az árja fajelmélet a 20. században kialakult fajelméleti teória. Az árják (indoeurópaiak) civilizációs szerepét hangsúlyozó történelmi elméletek, a német romantikus nacionalizmus pángermán mozgalma és egyes teozófikusok misztikus fajelméleti tanainak összekapcsolásából született. Gyakorlati alkalmazására a nemzetiszocialista Harmadik Birodalom fennállása alatt került sor.

Árkosi Mihály Benedek

Árkosi Mihály Benedek (Árkos, 1614 körül – ?, 1650 után) erdélyi pedagógus, a gyulafehérvári református kollégium tanára.

Felsőbb tanulmányait Gyulafehérváron végezte, majd Hollandiában volt peregrinus diák. Huszonnyolc évesen, 1642. május 8-ától a leideni, november 21-étől a franekeri, végül 1643. október 18-ától a groningeni egyetem teológushallgatója volt. Erdélybe hazatérve 1647-től a gyulafehérvári református kollégium egyik rektora (osztálytanára) volt. 1649-ben a puritánus mozgalomban való részvétele ürügyül szolgált ideiglenes elmozdításához a kollégiumból, de 1649 októberében már ismét a fehérvári skólában tanított. 1650-ben még biztosan Gyulafehérváron tanított, de ezt követően sorsa ismeretlen. Tanítványai közé tartozott Apáczai Csere János, akinek puritánus eszmeiségéhez bizonyosan hozzájárult a fehérvári tanár, arról pedig Apáczai maga emlékezett meg, hogy Árkosi ösztönözte a héber nyelv tanulására.

Afroázsiai nyelvcsaládSémi nyelvek
Utód híján „kihalt” nyelvek1

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.