Fejes káposzta

A fejes káposzta vagy édes káposzta (Brassica oleracea convar. capitata var. alba) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. Szinte egész évben fogyasztható. A káposzta több mint 4000 éve áll termesztésben.

C-vitamin-tartalma 40–50 mg/100 g. A télre eltett savanyított káposzta nyersen fogyasztva szinte a teljes C-vitamin-tartalmát megőrzi, miként a B1- és B2-vitamint is, ezért nagyon fontos vitaminforrásunk. Az első évben növeszti az ehető fejet, a másodikban (ha nem takarították be) pedig a becőtermést a magokkal, amikről szaporítható.

Fejes káposzta
Cabbage

Származás
Mediterráneum, 1. század
Osztályozás
Nemzetség: Brassica
Faj: B. oleracea
Rassz: B. o. convar. capitata
Változat: B. o. convar. capitata var. alba
Fajta: számos
Wikimédia Commons
Káposzta (nyers)
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 25 kcal   103 kJ
Szénhidrátok     5,8 g
- Cukrok  3,2 g
- Rost  2,5 g  
Zsír0,1 g
Fehérje 1,28 g
Tiamin (B1-vitamin)  0,061 mg  5%
Riboflavin (B2-vitamin)  0,040 mg  3%
Niacin (B3-vitamin)  0,234 mg  2%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0,212 mg 4%
B6-vitamin  0,124 mg10%
Folsav (B9-vitamin)  53 μg 13%
C-vitamin  36,6 mg44%
Kalcium  40 mg4%
Vas  0,47 mg4%
Magnézium  12 mg3% 
Foszfor  26 mg4%
Kálium  170 mg  4%
Cink  0,18 mg2%
A százalékos értékek az amerikai felnőttek számára
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis

Fajták

A tenyészidő hossza szerint négy típusát különböztetjük meg:

  • a rövid tenyészidejű (55–70 nap) fajtákat korai, friss fogyasztásra termesztik;
  • a közepes tenyészidejű (70–120 nap) nyári fajtákat szintén friss fogyasztásra termesztik;
  • az őszi és téli fajtákat ipari feldolgozásra és téli tárolásra;
  • az áttelelő fajtákat ősszel ültetik ki és tavasszal takarítják be.

A káposztatermelés hagyományait bemutató egyik legnagyobb magyarországi rendezvény a Demecseri Káposztás Napok (szeptember 26-28).

Termesztése

A hideget jól tűri, de a −4 °C alatti hőmérsékletet csak az úgynevezett áttelelő fajták viselik el. Az árnyékot, félárnyékot nem tűri. A hibrid fajtákat öntözni kell. Nagy termést csak tápanyagdús talajon hoz.

A káposzta jól megművelt földet, sok nedvességet kedvelő növény. Magját tavasszal melegágyba vetik, majd a palántákat nedves, tápanyaggal dúsított talajba ültetik. Az első nyáron fejlődik ki a gyökér és a leveles szár (a káposztafej). A levelek rövid, vaskos szárból erednek, amelyet torzsának nevezünk. A levelek és a torzsa sok tápanyagot raktároznak. Ha nem takarítják be, a második nyáron hosszú szárat hajt (kétéves növény), amelyen virágok, a virágokból száraz - éretten kétfelé nyíló - becőtermés, s benne a magok fejlődnek.

Felhasználása

Egész évben tárolható, felhasználható, finom és változatos ételek készíthetők belőle. Nyersen, főzve, tartósítva, savanyítva egyaránt ízletes. Enyhe zamatával és ropogós állagával egyike a legfinomabb zöldségeknek. A korai káposztafejeknek fényes és szorosan tapadó leveleik vannak.

A gyalult káposztából sóval és fűszerekkel (tormával, babérlevéllel, kaporral) érlelik a savanyú káposztát. Az érlelés alatt a káposzta bő levet ereszt, cukortartalma tejsavvá alakul át, ez adja jellegzetes ízét. Saját levében hónapokig is eláll a hűtőszekrényben. Nagyon magas a C-vitamin tartalma.

Fontosabb kártevői és betegségei

Kártevői

  • tavaszi káposztalégy,
  • keresztesvirágúak földibolhája,
  • káposzta levéltetű,
  • káposztalepke,
  • káposztapoloska,
  • dohánytripsz,
  • káposztamoly

Betegségei

  • káposzta fuzáriumos sárgasága,
  • káposzta xantomonászos feketeerűsége,
  • káposztaperonoszpóra,
  • káposzta plazmodiofórás gyökérgolyvája,
  • káposzta botritiszes betegsége,
  • káposzta szklerotíniás betegsége

Források

További információk

A The Annoying Orange epizódjainak listája

Az itt látható epizódlista a The Annoying Orange epizódjainak rövid leírását tartalmazza. Az epizódok 2010 januárja óta heti rendszerességgel jelennek meg néhány kivételtől eltekintve, ezeket általában minden péntek délután feltöltik a sorozat YouTube csatornájára.

Bellye

Bellye, Bélia, Béllya, Béllye (horvátul Bilje) falu és község Horvátországban, a Drávaszög területén.

Biotechnológia

A biotechnológia (görögül: βίος, BIOS, "élet"; angolul: biotechnology) élőlények segítségével végzett technológia. A biotechnológia a tudomány és technológia alkalmazása élő szervezeteken, azok részein, termékein vagy modelljein azzal a céllal, hogy megváltoztassunk élő vagy élettelen anyagokat tudás, termékek vagy szolgáltatások létrehozásáért. Új tulajdonságokkal rendelkező élőlények vagy sejtek előállítását jelenti, főként molekuláris- és sejtbiológián alapuló technológiák alkalmazásával.

A biokémiának, a mikrobiológiának és a műszaki tudományoknak az integrált felhasználása annak érdekében, hogy mikroorganizmusoknak, tenyésztett sejteknek vagy ezek egyes alkotórészeinek (pl. enzimeknek) valamely képességét ipari termelési célokra alkalmazzuk. A biotechnológia egy interdiszciplináris alkalmazott tudomány, ahol a biomérnök feladatai e komplex tudománnyal kapcsolatban abból a tényből adódnak, hogy a biotechnológiai eljárásokat a valóságban, termelő ipari léptékekben működtetni kell. Ez azt jelenti, hogy a laboratóriumi folyamatok léptéknövelését meg kell oldani, az ipari termelő technológiákat meg kell tervezni és meg kell valósítani, és a már működő technológiákat optimális szinten üzemeltetni kell. Mindeközben minden szinten meg kell felelni a rendkívül szigorú minőségbiztosítási, GLP, GMP és validálási követelményeknek.

A biotechnológia kifejezést egy polihisztor, magyar mérnök, Ereky Károly találta ki és vezette be 1919-ben, és a következőképpen definiálta: „Biotechnológia minden munka, amellyel alapanyagokból termékeket állítunk elő élő organizmusok segítségével.” Ezt a korát messze megelőző „jó” definíciót Ereky azzal is megtetézte, hogy szerinte a kőkorszak és a vaskorszak mintájára majd egyszer egy biokorszak is eljön. Sokak szerint ma már jócskán e korban élünk. A világ népessége várhatóan meghaladja a 9 milliárdot 2050-re, a biotechnológia lehetőséget teremt arra, hogy csökkentse a keresletet az élelmiszerek, a takarmányok és az üzemanyagok iránt.

Brassica

A Brassica vagy „káposzta nemzetség” a káposztafélék (Brassicaceae) családjának névadó nemzetsége.

Bármely más génusznál több mezőgazdasági jelentőségű növényfajt tartalmaz. Gyomnövények is tartoznak ide, köztük vad és elvadult fajok is. Több mint 30 vad faj és hibrid, számos nemesített fajta és hibrid tartozik közéjük. Legtöbbjük egy- vagy kétnyári, de néhány cserje is van köztük.

A nemzetség őshonos Nyugat-Európában, a Mediterráneumban és Ázsia mérsékelt éghajlatú területein. Az egész világon termesztett fajain túl egyes ide tartozó gyomnövények Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ausztráliában is nőnek.

Az Eurázsiában fogyasztott zöldségfélék 20–40%-a (az Egyesült Államokban és Ausztráliában fogyasztottak 10%-a valamilyen Brassica-faj. A Magyarországon termesztett fajok egy része (brokkoli, karfiol, kínai kel) egynyári, mások (bimbós kel, vöröskáposzta, fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé) kétnyáriak. Teljes termőterületük több mint 10 000 ha; ebből legtöbb a fejes káposztáé.

Szinte minden részüket felhasználják így vagy úgy táplálékként: a karórépa és a tarlórépa gyökerét, a karalábé gumós szárát, a káposzta és a kelbimbó leveleit, a karfiol és a brokkoli virágait, számos fajnak (például mustár, repce) pedig a magját hasznosítjuk. Némelyiket, főleg a fehér vagy lila virágzattal rendelkező, esetleg fodros levelű fajtákat dísznövényként is ültetik.

A Brassica-fajokat számos lepke lárvája fogyasztja – lásd a Brassica-fajokon élősködő lepkefajok listája cikket.

Mezőgazdasági fontosságuk miatt a Brassica növények számos kutatás célpontjai. Hat különösen fontos fajuk (Brassica carinata, B. juncea, B. oleracea, B. napus, B. nigra és B. rapa) szoros kapcsolatát a Brassica-háromszög elmélete fejti ki.

A Brassica zöldségek igen táplálóak. Nagy mennyiségű C-vitamint, rostanyagot, és tumorgátló hatású anyagokat tartalmaznak, például 3,3'-diindolmetán, szulforafán és szelén. A Kaliforniai Egyetem kutatói kimutatták, hogy a 3,3'-diindolmetán elősegíti az immunrendszer antivirális, antibakteriális és rákellenes tevékenységeit.

Egy részüket (kelkáposzta, káposzta, karfiol, karalábé) „k”-betűs zöldségeknek is nevezik.

Brassica-háromszög

A Brassica-háromszög vagy U-háromszög a Brassica növénynemzetség fajai közti kapcsolatokat, törzsfejlődésüket leíró elmélet. Azt állítja, hogy a Brassica három ősi fajának genomjai közötti páronkénti kombinálódással jött létre a három jól ismert, jelenkori zöldség- és olajosmag-növényfaj. Az elmélet aztán a DNS- és fehérjevizsgálatok során igazolást nyert.

Az elméletet 1935-ben publikálta U Dzsangcshun (우장춘, Woo Jang-choon) Japánban dolgozó koreai botanikus (Japánban 禹 長春, „U Nagaharu”, illetve 須永長春 „Sunaga Nagaharu” néven ismerték). U hibrideket hozott létre a diploid és tetraploid fajok között, majd megvizsgálta, hogy milyen párosításban vannak jelen a kromoszómák az eredményül kapott triploid növényekben. Munkájára hatással voltak Hitoshi Kihara (1893-1986) genetikus-botanikus kutatásai a kenyér, illetve a hexaploid búza eredetéről, kapcsolatukról a diploid ősfajokkal.

Brokkoli

A brokkoli (Brassica oleracea convar. botrytis var. italica) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. Közeli rokonai közé tartozik a karfiol, a fejes káposzta, a bimbós kel és a karalábé. A brokkoli sok vitamint tartalmaz, leginkább béta-karotint (pro-A), folsavat (B9) és aszkorbinsavat (C), de jelentős a tiamin (B1), riboflavin (B2), niacin (B3), kalcium, és vastartalma is. Fontos szerepe van a rákmegelőző étrendben.

A brokkolit már a rómaiak is ismerték és termesztették, Brassicának nevezték, ezt a nevet vette át az olasz nyelv is. Már az idősebb Caius Plinius Secundus megemlékezik egy hasonló növényről. Ez nagyon hasonlított a ma is ismert brokkolihoz. Ez is bizonyítja, hogy Itália területén termesztették és fogyasztották ezt a zöldséget, a római korban. A brokkoli neve megemlítésre került Apicius szakácskönyvében is. Majd az 1560-as években találunk rá utalást Franciaországban. Ebben az időben Angliában még teljesen ismeretlen, mint termesztett növény. A 19. században az olasz bevándorlók vitték be Amerikába, de a növény csak az 1920-as években vált igen népszerűvé. Magyarországon, bár már régóta ismert zöldségnövény, nagyobb mértékben csak az utóbbi 20 évben terjedt el, a brokkolit immár sokféleképpen használják a háztartásokban. Kuktafazékban készítve megóvhatjuk a benne lévő vitaminokat, és mélyhűtésre is alkalmas. Nem csak rózsája, hanem szára is ehető.

Eper (növényfaj)

Az eper vagy kerti eper, termesztett eper, ananászeper (Fragaria × ananassa) az eper (Fragaria) nemzetségbe tartozó hibrid növény, amelyet álterméséért termesztenek; a köznyelvtől eltérően a szakmai elnevezése szamóca. Az eper és szamóca kifejezések egysége vagy különbsége, nemzetközi, nyelvtani, és nyelvtörténelmi értelmezésben nem tisztázott.

Kelkáposzta

A kelkáposzta (Brassica oleracea convar. capitata var. sabauda) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata.

Igen közel áll a fejes káposztához, ám annak sima leveleivel szemben a kelkáposzta levelei fodrosak, hólyagosak. A hideget jobban viseli a fejes káposztánál, ezért átteleltethető; a szárazságot is jobban tűri. Ellenben nem savanyítható, és rosszabbul is tárolható a fejes káposztánál.

Lazán simuló levelei megnyúlt fejet formálnak. Gyökerei sekélyek, ezért jó víz- és tápanyag-ellátást kíván, bár a fejes káposztánál igénytelenebb. Kevesebb ételbe jó, mint a fejes káposzta, és nem is savanyítható, de fontos tápanyagokat tartalmaz: sok benne a fehérje, és az ásványi anyag, miközben C-, B1- és B2-vitamin-tartalma megközelíti a fejes káposztáét. Egész évben jól tárolható.

Káposztafélék

A káposztafélék (Brassicaceae) a keresztesvirágúak (Brassicales) rendjének egy családja.

Több konyhakerti (fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, retek, karfiol, brokkoli, bimbós kel, kínai kel, bordás kel, leves kel), illetve takarmánynövény (takarmánykáposzta, takarmányretek) mellett ebbe a családba tartozik a repce, számos gyógy- és fűszernövény (például a mustár, a torma, a kerti zsázsa) és több ismert gyom is.

Kínai kel

A kínai kel (Brassica rapa subsp. rapa) a Brassica rapa fajcsoport (Brassica rapa) alfaja, a Brassica nemzetségébe tartozó növény.

Növénytársítás

A növénytársítás egy növénytermesztési módszer, melynek lényege, hogy a növények úgy kerülnek elültetése, hogy az így kialakított vegyeskultúra a lehető legoptimálisabb legyen a befektetett erőforrások és a terméshozam arányában. A növénytársítás alapja, hogy azok a fajok, amelyek egymás fejlődését valamilyen módon segítik, egymás mellé kerülnek, míg azok, amelyek egymást hátráltatják, minél messzebb legyenek egymástól.

A növénytársítás szűkebb értelemben egy adott időpont állapotát tükrözi, tágabb értelemben pedig hozzá tartozik a vetésforgó és a növényváltás módszere is, amely az adott területen már vagy még meg nem található növények hatásával is számol.

Repceszár-ormányos

A repceszár-ormányos (Ceutorhynchus pallidactylus) az ormányosbogár-félék (Curculionidae) családjába, a Ceutorhychinae alcsaládba tartozó faj. Az őszi káposztarepce és más keresztesvirágú termesztett növényfaj jelentős tavaszi kártevője.

Savanyú káposzta

A savanyú káposzta egy fejes káposztából, tejsavas erjedéssel készülő tartósított élelmiszer, kiemelkedően magas C-vitamin tartalommal.

Szalánta története

Szalánta története a 12. század végétől datálható; 1192-ben említi először írott dokumentum, Zolounta alakban. Az akkori Szalánta csak a mai település Bukvék nevű része volt. Németi első írásos emléke 1240-ből való, a települést Nemti néven említi.

A 17. században katolikus bosnyákok érkeztek. Radonay Mátyás Ignác pécsi püspök is szorgalmazta a betelepítésüket 1690-években.

1804-ben épült a ma is látható templom (védőszentje: Szent László).

Az első világháború végén, 1918. november 14-én megérkezett megszálló szerb csapatok Baranya jelentős részére igényt tartottak. Szalántán és Németiben is akkor a lakosság 95–95%-a volt délszláv eredetű. 1921 augusztusában a szerb katonák elhagyták Baranyát.

A második világháború Szalántán 1944. november 30-án ért véget. Előtte való nap Szalántán még németek, Németiben szovjetek állomásoztak. A Németi-patak volt a front.

1977. január elsején a két falu Szalánta és Németi egyesült.

Szlovén konyhaművészet

A szlovén konyhaművészet (szlovénül: slovenska kuhinja) saját népi hagyományai mellett sikeresen alkalmazza a környező pannon, alpesi és földközi-tengeri tájak, azaz Magyarország, Ausztria, Olaszország gasztronómiai eredményeinek nagy részét. A fél Dunántúlnyi méretű, csekély lakosságú Szlovénia ugyanis a 20. század végéig szinte egész történelme során idegen hatalmak uralma alatt állt. A magas hegyek által erősen tagolt szlovén tájak más-más részein jelentősen különböző népi étkezési szokások alakultak ki, hasonlóképpen az országban beszélt nyelvjárások változatosságához.

Vadkáposzta

A Brassica oleracea a Brassica nemzetségbe tartozó faj. Dél- és Nyugat-Európa partmenti területein őshonos, ahol só- és kalcium-karbonát-tűrése, ugyanakkor a más növényekkel való versenyképtelensége többnyire a tenger közeli mészkősziklákra kényszerítette.

A vadkáposzta (Brassica oleracea oleracea), Brassica oleracea vad alfaja, kétnyári növény, első évben levelei tőrózsát formáznak, a többi Brassica-fajnál húsosabbak és vastagabbak, a mostoha környezetben a víz és a tápanyagok tárolására módosultak. A második évben a tápanyagok felhasználásával 1–2 méter magas szárat növeszt, amin számos sárga virágot hoz.

Vanuatu

Vanuatu (régebbi nevén: Új-Hebridák) a Csendes-óceán délnyugati részén, Melanéziában, Új-Kaledóniától északkeletre, a Korall-tenger keleti szélén található.

Vitamin

A vitamin olyan szerves vegyület, amely kis mennyiségben ugyan, de nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára, viszont kellő mennyiségben az előállítására nem mindig képes, ezért tápanyag formájában kénytelen hozzájutni.

A vitaminokat nem kémiai szerkezetük, hanem biokémiai aktivitásuk alapján osztályozzák, ezért egy bizonyos vitaminnak akár több, azonos hatású vegyületet is tekinthetünk, amire jó példa az A-vitamin hat vitamerje. Van olyan vitamin, amit bizonyos feltételek mellett képes a szervezet előállítani, példa erre ember esetében a D-vitamin és a napsütés kapcsolata. Van olyan anyag, amely az egyik élőlény számára vitamin, a másiknak pedig nem. Erre példa a C-vitamin, amelyet a legtöbb állat szervezete képes előállítani, de az ember nem. Az esszenciális aminosavak, és az esszenciális zsírsavak nem számítanak vitaminnak, mert nagy mennyiségben van szükség rájuk. Mára tizenháromra csökkent a tudomány által elismert vitaminok száma.

A vegyes táplálkozás általában fedezi a vitaminszükségletet, de az étrend összeállításánál nemcsak arra kell törekedni, hogy a táplálék nyersanyaga vitaminban gazdag legyen, hanem figyelemmel kell lenni arra is, hogy az ételek elkészítése során – főleg a hevítés hatására – a vízben oldódó vitaminok 10-50%-a is elbomolhat, elveszhet. Az egészséges szervezet működéséhez nemcsak vitaminokra, hanem ásványi anyagokra, kofaktorokra és nyomelemekre is szükség van.

Zöldség

A zöldség kifejezés konyhatechnikai műszó. Definíciója nem tudományos igényű, nagyrészt önkényes és szubjektív. Komplexebb megközelítés a zöldségnövény vagy a zöldségféle kifejezés, ami nemcsak a felhasználásra, hanem a termesztésre és a rendszertani sajátosságokra is utalhat, pl. hagymafélék, burgonyafélék stb.

A lágy szárú növények bármelyik részét, ami emberi fogyasztásra alkalmas, zöldségnek nevezhetünk, kivéve a gabonaféléket, az olajos magvakat, fűszereket és a konyhai értelemben vett gyümölcsöket. A gombákat is zöldségeknek szokás tekinteni, holott azok teljesen más biológiai kategóriába tartoznak (valamikor a növények közé sorolták őket).

A zöldségek közül némelyiknek a levelét fogyasztjuk (például fejes saláta), másnak a hajtását (spárga), gyökerét (sárgarépa), virágát (brokkoli), gumóját (fokhagyma) vagy éretlen, húsos magvait (zöldborsó, bab). A zöldségfélékhez tartoznak olyan növények is, amelyeknek botanikai értelemben vett termését fogyasztjuk, ilyen az uborka, a tök, az avokádó, a paprika és a paradicsom.

Mivel a „zöldség” nem botanikai kifejezés, nincs ellentmondás abban, hogy egy növényi rész botanikailag gyümölcs, de egyébként zöldségnek tekintjük. Régi könyvekben is találkozhatunk olyan nézetekkel, amelyben a dinnyét zöldségként, a paradicsomot gyümölcsként említik meg. (Termesztési szempontból mindkét növény zöldségféle.)

Általában a zöldségek inkább sósak vagy erősek, mintsem édes ízűek (néhány kivétellel, mint a rebarbara, sütőtök) vagy az óceániai kultúrákban elterjedt édes burgonya, a „kumara”.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.