Európai Unió

Az Európai Unió (röviden EU) gazdasági és politikai egyesülés, tagállamok szervezete, melyet 28 európai ország alkot. A regionális integráció iránt elkötelezett szervezet 1993. november 1-jével jött létre az 1992. február 7-én aláírt maastrichti szerződéssel az Európai Gazdasági Közösség 12 tagországából.[6] A csaknem 510 milliós népességű unió a világ nominális GDP-jének mintegy 30%-át állítja elő (2008-ban 18,4 billió dollár értékben).[7]

Az Európai Unió nem egy állam, így állampolgárai, illetve fővárosa sem lehet. Az EU elődjének is tekinthető 1951-ben alakult Európai Szén -és Acélközösség intézményeinek az alapító 6 ország (Benelux államok, NSZK, Franciaország, Olaszország) megegyezése szerint és egymás között kialkudott kompromisszum eredményeként lett Brüsszel az Európai Unió intézményeinek székhelye. Az Európai Parlament elődjének tekinthető. A közgyűlés székhelye Strasbourg lett. A történelem során kialakult ellentétek és szövetségek miatt is olyan megoldáshoz akartak jutni az alapító országok akkori vezetői, hogy a későbbiek folyamán ebből ne legyen konfliktus. Ezen kívül számos uniós ügynökség székhelye található más uniós tagállamban.[8]

Az EU egységes piacot hozott létre egy egységesített jogrendszer révén, így biztosítva a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabad áramlását.[9][10] Közös politikát folytat a kereskedelem,[11] mezőgazdaság, halászat,[12] valamint a regionális fejlesztés[13] területén. 19 tagállamban közös fizetőeszközt is bevezettek, az eurót; ezek az országok alkotják az eurózónát. Az EU egy korlátozott külpolitikai szerepre is szert tett; képviselete van a Kereskedelmi Világszervezetnél, a G8-nál, a G20-nál és az ENSZ-nél. Igazságügyi és belügyi területen is alkot szabályokat, beleértve a schengeni övezetet alkotó tagállamok között a határőrizet felszámolását.[14]

Nemzetközi szervezetként az unió működésében a nemzetekfölöttiség és a kormányköziség jegyei keverednek.[15][16] A döntéseket egyes területeken a tagállamok közötti tárgyalások alapján hozzák, míg más területek független, nemzetek feletti intézmények felelősségi körébe tartoznak, ahol nem szükséges a tagállamok teljes egyetértése. Az EU fontos intézményei és szervei között található az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Tanács, az Európai Bíróság és az Európai Központi Bank. Az Európai Parlament tagjait öt évre választják a tagállamok állampolgárai, akik egyben európai uniós polgárok is.

Az Európai Unió gyökerei a hat állam által 1951-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösségig, illetve az 1957-es Római szerződésig nyúlnak vissza. Azóta területileg jelentősen kibővült, és intézményeinek hatáskörét is fokozatosan kiterjesztették. Magyarország 2004. május 1-jén vált az Unió tagjává.

Európai Unió
Európai zászló

Európai zászló
Nemzeti mottó: In varietate concordia
(Egyesülve a sokféleségben)
[1]
Nemzeti himnusz: Örömóda
EU28 on a globe

Fővárosa Brüsszel (de facto)[2][3][4]
é. sz. 50° 51′, k. h. 4° 21′
Legnagyobb város London (lista)
Államforma Unió
Vezetők
A Tanács elnöke Donald Tusk (EPP)
A Bizottság elnöke Ursula von der Leyen (EPP)
A Parlament elnöke David Sassoli (S&D)
Hivatalos nyelv Lásd: Az Európai Unió hivatalos nyelvei (minden tagállam egyéb nyelveket is kijelölhet helyi hivatalos nyelvnek)
EGK-ként kinyilvánítva (római szerződés) 1957. március 25.
EGK-ként elismerve 1958. január 1.
EU-ként kinyilvánítva (maastrichti szerződés) 1992. február 7.
EU-ként elismerve 1993. november 1.
Tagság
Lista
Népesség
Rangsorban3. helyezett (egy országként tekintve)
Népsűrűség112 fő/km²
GDP
Összes13,3 billió dollár (1. (egy országként tekintve))
Egy főre jutó28 100 dollár
Földrajzi adatok
Terület4 511 824 km²
IdőzónaUTC 0 és +2 között (nyári időszámítás alatt +1 és +3 között; a francia tengerentúli területeken UTC -4 és +4 között) (UTC)
Egyéb adatok
Pénznem 19 tagállamban: Euró (€) (EUR)
9 tagállamban még nem vezették be, ill. nem kívánják bevezetni, így azok a saját pénznemüket használják.
Hívószám nincs egységesítve
Segélyhívó telefonszám 112
Internet TLD.eu
Villamos hálózat 230 V 50 Hz
Közlekedés iránya jobbra tarts (kivéve az Egyesült Királyságban, Írországban, Máltán és Cipruson)

Története

Lásd még: az Az Európai Unió története cikket

A második világháborút követően az európai egység gondolata nagyon népszerű volt. Nyugat-Európában a közvélemény és a politikusok nagy része ebben látta egy következő világégés megakadályozásának lehetőségét, leginkább az elmúlt századokban periodikusan ismétlődő német-francia összecsapások lehetőségének kiküszöbölését. Az európai népek egyesítésében annak eszközét is látták, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió növekvő befolyásával szemben Európa visszanyerheti nemzetközi szerepét.[17] Ebbe az irányba az egyik konkrét lépés az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása volt, amelyre visszafogott céljai (tagállamai addig állami irányítású szén- és acéliparának közös irányítás alá rendelése) mellett Európa egyesítésének első lépéseként tekintettek.[18] A Közösség kezdeményezői és támogatói között volt Jean Monnet, Konrad Adenauer, Robert Schuman, Paul Henri Spaak és Alcide de Gasperi. Az 1951. április 18-i párizsi szerződést aláíró alapító tagjai Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország.[19]

1957-ben ez a hat ország aláírta a római szerződést, amely kibővítette az Európai Szén- és Acélközösség keretében zajló együttműködést, és megalapította az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), valamint az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) az atomenergia fejlesztésében való együttműködésre.[19] 1965-ben elfogadták az egyesülési szerződést amely 1967 júliusában összevonta az ESZAK, az EGK és az Euratom addig párhuzamosan működő intézményeit, amelyeket együtt az Európai Közösségek névvel illettek, viszont a szerződéssel csak az intézményeket vonták össze, önálló jogalanyiságukat a szervezetek megőrizték.[20]

1973-ban a Közösségeket kibővítették Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozásával.[21] Norvégia is tárgyalásokat folytatott az egyidejű csatlakozásról, de a lakosság népszavazáson elutasította a tagságot. 1979-ben megtartották az első közvetlen, demokratikus választásokat az Európai Parlamentbe.[22] Görögország 1981-ben, Spanyolország és Portugália pedig 1986-ban csatlakozott.[23] 1985-ben aláírták a Schengeni egyezményt, amely lehetővé tette az útlevélvizsgálat nélküli határátlépést a legtöbb tagállam és néhány nem-tagállam között.[24] Továbbá 1986-ban kezdték használni az Európai zászlót az Európai Közösségek jelképeként,[25] és ebben az évben írták alá az Egységes Európai Okmányt is.

West and East Germans at the Brandenburg Gate in 1989
A vasfüggöny lebontása lehetővé tette az unió keleti irányú bővítését (a képen a berlini fal leomlása látható)

1990-ben, a vasfüggöny lebontása után a korábbi Kelet-Németország a Közösségek tagja lett az újjáegyesített Németország részeként.[26] Mivel a kelet-közép-európai bővítés is napirendre került, megállapították a tagjelöltek által teljesítendő koppenhágai kritériumokat. Az Európai Unió hivatalosan a maastrichti szerződés 1993. november 1-jei hatályba lépésével jött létre.[6] 1995-ben Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozott az újonnan létrehozott unióhoz. 2002-ben 12 tagállamban a nemzeti fizetőeszközöket felváltotta az euró, és azóta az eurózóna 18 országra bővült, legutóbb Lettország, 2014. január 1-jei csatlakozásával.

2004. május 1-jén került sor az EU történetének eddigi legnagyobb bővítésére, amikor Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia belépett az unióba, amelynek így 25 tagállama lett.[27] 2007. január 1-jén Románia és Bulgária lettek az unió tagjai, Szlovénia pedig bevezette az eurót.[27] Ugyanazon év decemberében az európai vezetők aláírták a lisszaboni szerződést, amely a francia és holland választók szavazatain elbukott Európai Alkotmányt volt hivatott felváltani. A szerződés sorsa is bizonytalanná vált a 2008. júniusi ír népszavazási kudarc után, de a 2009. október 2-i megismételt szavazáson a választók kétharmada támogatta a szerződést, és miután utolsóként Csehország is ratifikálta a szerződést, elhárultak az akadályok az életbe lépése elől. 2009 július 23-án Izland benyújtotta hivatalos tagfelvételi kérelmét,[28] de 2015 márciusában visszavonta.[29][30] 2013. július 1-jén Horvátország is csatlakozott az Unióhoz.

2016. június 23-án az Egyesült Királyság népszavazás útján a kilépés mellett döntött ("Brexit"). Ennek hatására David Cameron másnap lemondott.

2017. május 17-én az Európai Unió parlamentje az uniós alapszerződés addig soha nem alkalmazott 7. cikkelye alapján Magyarország szankcionálására fogadott el határozattervet és megkezdte az eljárás előkészítését.[31] A határozati javaslatot az EP minden frakciója, köztük a Fidesz pártcsoportja, az Európai Néppárt is elfogadta.[32]

Szerződések

Lásd még: az EU-szerződések cikket
Aláírva
Hatályban
Szerződés
1948
1948
Brüsszeli szerződés
1951
1952
Párizsi szerződés
1954
1955
A brüsszeli szerződés módosítása
1957
1958
Római szerződés
1965
1967
Egyesítő szerződés
1975
1975
Az Európai Tanács döntése
1986
1987
Egységes Európai Okmány
1992
1993
Maastrichti szerződés
1997
1999
Amszterdami szerződés
2001
2003
Nizzai szerződés
2007
2009
Lisszaboni szerződés
Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif
                       
Az Európai Unió három pillére  
Európai Közösségek  
Európai Atomenergia Közösség (EURATOM)
Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) A szerződés 2002-ben hatályát vesztette Európai Unió (EU)
    Európai Gazdasági Közösség (EGK) Európai Közösség (EK)
    TREVI-csoport Bel- és igazságügyi együttműködés (JHA)  
  Rendőri és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (PJCC)
  Európai Politikai Együttműködés (EPE) Közös kül- és biztonságügyi politika (KKBP)
Konszolidálatlan szervezetek Nyugat-európai Unió (NYEU)    
Feloszlatva 2010-ben  
                     

Földrajz

Dôme du Goûter depuis la gare des glaciers
Az Alpokban található Mont Blanc, ami az Európai Unió legmagasabb pontja

Az Európai Unió területe – néhány, alább részletezett kivételtől eltekintve – 28 tagállamának területéből tevődik össze. Földrajzi kiterjedése nem egyezik meg Európáéval, mivel a kontinens egyes részei, mint például Svájc, Norvégia, Izland, Oroszország európai része, az unión kívül találhatók. A tagállamok egyes területei nem képezik az unió részét annak ellenére, hogy földrajzilag Európában találhatók, ilyen például két brit koronafüggőség, a Man sziget és a Csatorna-szigetek, valamint a Dániához tartozó Feröer. Az EU-tag Ciprus közelebb esik Törökországhoz, mint az európai kontinenshez, és gyakran Ázsia részének tekintik.[33][34] Néhány uniós tagállamhoz tartozó, de Európán kívüli terület szintén nem része az EU-nak, mint Grönland, Aruba, az egykori Holland Antillák ma már különálló részei, illetve az összes Európán kívüli Brit tengerentúli terület. Egyes tengerentúli területek azonban tagjai az uniónak annak ellenére, hogy nem Európában találhatóak, ilyenek az Azori-szigetek, a Kanári-szigetek, Madeira, Lampedusa, Francia Guyana, Guadeloupe, Martinique, Réunion, valamint Ceuta és Melilla. Ezenkívül – jóllehet jogilag az EU része – az uniós jog fel van függesztve Észak-Cipruson, amely gyakorlatilag a csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság ellenőrzése alatt áll.[35]

Az EU területe 4 422 773 km², amelyet mindössze hat ország területe múl felül. Legmagasabb pontja a 4807 m magas Mont Blanc az Alpokban. Az unió tájképét, éghajlatát és gazdaságát erősen meghatározza 65 993 km hosszú partvonala, amelyet hosszúságában csak Kanadáé halad meg. A tagállamoknak összesen 21 nem tagállammal van szárazföldi határa, összesen 12 441 km hosszúságban (csak európai adat), ami az ötödik leghosszabbnak számít a világon.[16] A Francia Nemzeti Földrajzi Intézet (IGN) szerint az EU földrajzi középpontja Németországban, a Hessen tartományban fekvő Main-Kinzig járás Meerholz nevű településén, az é. sz. 50° 10′ 21″, k. h. 9° 09′ 00″ pontban van, amely a 259 méter magas Niedermittlauer Heiligenkopf nevű kisebb hegy lábánál található. Az Európai Unió legészakibb pontja a finnországi Nuorgam község, a legdélibb pontja Punta de Tarifa Spanyolországban, a legnyugatibb pontja a portugáliai Cabo da Roca, valamint a legkeletibb pontja a ciprusi Rizukarpasonál található.

Tagállamok és további országok

Lásd még: az Az Európai Unió tagállamai és a Különleges tagállami területek, külbirtokok és kapcsolatuk az EU-val cikkeket

EU map blank

Ország Főváros Csatlakozás Népesség[36] Terület (km²)
Ausztria Bécs 1995. január 1. 8 451 900 83 855
Belgium Brüsszel alapító 11 161 600 30 528
Bulgária Szófia 2007. január 1. 7 284 600 110 994
Ciprus Nicosia 2004. május 1. 865 900 9 251
Csehország Prága 2004. május 1. 10 516 100 78 866
Dánia Koppenhága 1973. január 1. 5 602 600 43 075
Egyesült Királyság London 1973. január 1. 63 730 100 243 610
Észtország Tallinn 2004. május 1. 1 324 800 45 227
Finnország Helsinki 1995. január 1. 5 426 700 338 424
Franciaország Párizs alapító 65 633 200 674 843
Görögország Athén 1981. január 1. 11 062 500 131 990
Hollandia Amszterdam alapító 16 779 600 41 543
Horvátország Zágráb 2013. július 1. 4 262 100 56 594
Írország Dublin 1973. január 1. 4 591 100 70 273
Lengyelország Varsó 2004. május 1. 38 533 300 312 685
Lettország Riga 2004. május 1. 2 023 800 64 589
Litvánia Vilnius 2004. május 1. 2 971 900 65 200
Luxemburg Luxembourg alapító 537 000 2 586
Magyarország Budapest 2004. május 1. 9 908 800 93 030
Málta Valletta 2004. május 1. 421 400 316
Németország Berlin alapító 80 523 700 357 021
Olaszország Róma alapító 59 685 200 301 338
Portugália Lisszabon 1986. január 1. 10 487 300 92 390
Románia Bukarest 2007. január 1. 20 057 500 238 391
Spanyolország Madrid 1986. január 1. 46 704 300 504 030
Svédország Stockholm 1995. január 1. 9 555 900 449 964
Szlovákia Pozsony 2004. május 1. 5 410 800 49 035
Szlovénia Ljubljana 2004. május 1. 2 058 800 20 273

Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben. Észak-Macedónia is az EU hivatalos tagjelöltje 2005. december 17. óta, azonban a csatlakozási tárgyalásokat nem indították meg, mivel az ország még nem tudta teljesíteni a koppenhágai kritériumokat. Montenegró 2010. december 17-én vált a hivatalos tagjelöltté.[37] A Nyugat-Balkán integrációjára jelenleg kiemelt figyelmet fordít az Európai Unió, ezért társulási tárgyalásokat kezdtek Szerbiával, Montenegróval, Bosznia-Hercegovinával és Albániával. Szerbia 2009. december 22-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét, bár tagságának megítélése a jelenlegi tagországokban nem egységes.[38][39][40] Az izlandi parlament 2009. július 16-án döntött szűk többséggel a csatlakozási kérelem benyújtásáról, amelyre július 23-án került sor.[28] A csatlakozási tárgyalások ezt követően 2010 februárjában kezdődtek meg, 2013-ban azonban az új kormány felfüggesztette őket.[41][42][43] 2015 márciusában Izland visszavonta az európai uniós csatlakozásra vonatkozó kérelmét.[44]

Ukrajna kormánya 2014. szeptember 16-án fogadta el a társulási megállapodás tervezetét. Moldova és Fehéroroszország álláspontja pedig még ismeretlen.

Andorra, Izland, Liechtenstein, Monaco, Norvégia, San Marino, Svájc és a Vatikán nem tagállamok, de külön megállapodásokat kötöttek az Unióval. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai Svájc kivételével az Európai Gazdasági Térséget létrehozó egyezmény részesei, ezek az országok részesei a közös piacnak. Az Európai Unió továbbá 1975 óta együttműködik 77 egykori gyarmati országgal az afrikai, karib és csendes-óceáni régióból az ACP program keretében.

Az Unió joga[45]

Elsődleges joganyag

Az Unió elsődleges joganyagát az alapító szerződések (az Európai Unióról Szóló Szerződés és az Európai Unióról Működéséről Szóló Szerződés) képezik az Európai Unió Alapjogi Chartájával.

Másodlagos joganyag

Az Unió másodlagos joganyagát a rendeletek, az irányelvek és a határozatok képzik (EUMSz[46] 288. cikk).

Az Unió szervezete és jogállás

Az Európai Unió tevékenységeit számos intézmény és szervezet szabályozza, amelyek a Szerződésekben lefektetett feladatokat és politikát végzik. Ezek az eljárások mind a szubszidiaritás elvét követik, mely szerint csak azon célok elérése érdekében kerül sor uniós szintű lépésekre, amelyek tagállami szinten nem szolgálhatók kellőképpen.

Az EU fő politikai irányító szerve az Európai Tanács, amely általában évente négyszer ülésezik. Tagjai a tagállamok egy-egy képviselője (az állam- vagy a kormányfő), a tanács elnöke, valamint az Európai Bizottság elnöke. Munkájában részt vesz az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. A tagállamok képviselőit külügyminisztereik segítik. A tanács politikai erejét a tagállamok és az intézmények közötti viták megoldására, valamint a vitatott témák és politikák által keltett politikai ellentétek elsimítására használja. (Az Európai Tanács nem tévesztendő össze az Európa Tanáccsal, amely az EU-tól független nemzetközi szervezet.)

2009-ig a tagállamok egy rotációs rendszerű elnökséget működtettek, amelyben féléves váltásban más-más tagállam képviselői vezették az Európai Tanács és a Miniszterek Tanácsa üléseit. A Lisszaboni szerződés 2009. decemberi hatályba lépése óta az Európai Tanács üléseit egy állandó elnök vezeti. Hasonlóképpen a Külügyi Tanács (a külügyminiszterekből álló Miniszterek Tanácsa) ülésein a külügyi főképviselő elnököl. A Miniszterek Tanácsa többi felállására vonatkozóan megmaradt a soros elnökség rendszere.

2009. november 19-én Herman Van Rompuyt választották az Európai Tanács első elnökévé, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjévé pedig Catherine Ashtont nevezték ki. Mindketten december 1-jén foglalták el hivatalukat.[47]

Intézmények

EU Council and the Commission
A Tanács (balra) és a Bizottság főépületei Brüsszelben

Az Európai Bizottság az EU végrehajtó szerve, amely a jogalkotás kezdeményezéséért és az unió napi működtetéséért felelős. Tevékenysége során kizárólag az egységes Európai Unió képviseletében jár el, szemben az Európai Tanáccsal, amely a tagállamok nemzeti érdekeket képviselő vezetőiből áll. A Bizottságot az európai integráció motorjának is tekintik. Jelenleg 28 (minden tagállamból egy) biztosból áll, akik különböző szakterületeket felügyelnek. A bizottság elnökét és az összes többi biztost az Európai Tanács nevezi ki. Az elnök, illetve a Bizottság egészének kinevezését a Parlamentnek is jóvá kell hagynia.[48]

Az Európai Parlament a törvényhozó hatalom egyik fele. 751 képviselőjét közvetlenül választják ötéves időtartamra. Jóllehet országonként választják őket, a Parlamentben nemzetközi képviselőcsoportokban foglalnak helyet. Az egyes tagállamok meghatározott számú mandátummal rendelkeznek. Egyes szakterületeken a Parlament és a Miniszterek Tanácsa közösen, együttdöntési eljárással alkot jogszabályokat. Ezt az eljárást a Lisszaboni szerződés számos újabb területre kiterjesztette, ezzel erősítve a Parlament szerepét a döntéshozatalban. A Parlament ezen kívül elutasíthatja a Bizottság névsorát és az unió költségvetését. Az Európai Parlament elnöke vezeti a Parlament üléseit, és képviseli kifelé az intézményt. Az elnököt és az alelnökeit két és fél évre választják a képviselők.[49]

European-parliament-strasbourg-inside
Az Európai Parlament Strasbourgban.

Az Európai Unió Tanácsa (vagy Miniszterek Tanácsa) a törvényhozás másik felét jelenti. Minden tagállamból egy miniszter a tagja, de az aktuális szakterülettől függően ez különböző összetételt jelent. Ennek ellenére egyetlen testületnek számít.[50] Jogalkotási feladatai mellett végrehajtó szerepet is ellát a közös kül- és biztonságpolitika vonatkozásában.

Az Európai Unió bírói ágát az Európai Közösségek Bírósága és a Törvényszék alkotja. Ezek együtt értelmezik és alkalmazzák a szerződéseket és az uniós joganyagokat.[51] A Törvényszék elsősorban a magán- és jogi személyek által indított peres ügyekkel foglalkozik, míg a Bíróság elsősorban a tagállamok és az intézmények közötti jogi vitákkal, illetve a Törvényszék által elé utalt ügyekkel foglalkozik.[52][53][54] A Törvényszék döntéseit meg lehet fellebezni és jogorvoslatért a Bírósághoz lehet fordulni[55]

Az Európai Számvevőszék az egyik legkisebb és legújabb intézmény, csak 1977-ben kezdte meg működését. A Számvevőszék az EU „külső auditora”, feladata az EU-s pénzek felhasználásának ellenőrzése. Fontos szerepet játszik az EU költségvetési folyamatában: jelentése alapján dönt a Parlament és a Tanács a Bizottság és más intézmények költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentés elfogadásáról és az új költségvetés jóváhagyásáról. A Számvevőszék Luxemburgban található.

Jelleg

Az Európai Unió tagállamai szuverenitásuk nagyobb részét ruházták erre a regionális szervezetre, mint más államok bármely más regionális szervezetre. Bizonyos területeken, ahol a tagállamok valamilyen szintű szuverenitást ruháztak az Unióra, az EU föderációra vagy konföderációra kezd emlékeztetni. A szerződéseket azonban továbbra is a tagállamok határozzák meg, az Uniónak ezáltal nincs hatalma, hogy a tagállamoktól azok hozzájárulása nélkül további hatásköröket vonjon saját rendelkezése alá. Az egyes tagállamok ezenkívül megőrzik a nemzeti érdekek legfőbb területein a saját politikájukat, mint például a külpolitikát és a honvédelmet.

Különleges felépítése miatt az Európai Unió sui generis (minden mástól eltérő jellegű) entitásnak is tekinthető.

Az Európai Unió aktuális és későbbi jellege jelentős politikai viták tárgya egyes tagállamaiban.

Némiképp bonyolítja az Európai Unió jellegét, hogy tagállamainak legtöbb állampolgára automatikusan uniós polgár is. Ez azt jelenti, hogy a brit (Man sziget, Guernsey és Jersey lakosaitól eltekintve), francia, holland és dán (a feröeriek kivételével) állampolgárok egyaránt uniós polgárok, még ha olyan államok területein is születtek, amelyek kívül esnek az Európai Unió különféle szerződésekben megállapított határain.

Kormányköziség és nemzetekfelettiség

Létezik egyfajta alapvető feszültség az Európai Unióban a kormányköziség és a nemzetekfelettiség kérdése között. A kormányköziség a nemzetközi szervezetek olyan döntéshozási módszere, ahol a hatalmat a tagállamok birtokolják és a döntéseket egyhangúlag hozzák. A kormányok által kijelölt független személyeknek, ill. a választott képviselőknek pusztán tanácsadó vagy végrehajtó szerepe van. Jelenleg a legtöbb nemzetközi szervezet a kormányköziség alapján működik.

A nemzetközi szervezetek egy másikfajta döntéshozási módszerét nemzetekfelettiségnek nevezik. A nemzetekfelettiség esetén a hatalmat független kijelölt hivatalnokok, a törvényhozó testület által megválasztott képviselők vagy a tagállamok népessége gyakorolja. A tagállamok kormányainak is van hatalma, de ezt más szereplőkkel kell megosztaniuk. A döntéseket ezenkívül többségi szavazással hozzák, ennélfogva előfordulhat, hogy egy tagállamot akarata ellenére kényszerít a többi tagállam egy döntés megvalósítására.

Az Európai Unió egyes politikai erői a kormányköziséget részesítik előnyben, míg mások a nemzetekfelettiséget. A nemzetekfelettiség támogatói arra hivatkoznak, hogy ez gyorsabb ütemű integrációt tesz lehetővé, mint máskülönben lehetséges volna. Ahol a döntéseket egyhangúságra törekvő kormányok hozzák, évekbe telhet, míg megszületik egy döntés, ha egyáltalán megszületik. A kormányköziség szószólói másfelől azzal érvelnek, hogy a nemzetekfelettiség fenyegetést jelent a nemzeti szuverenitásra és a demokráciára, arra hivatkozva, hogy csak a nemzeti kormányoknak lehet meg a szükséges demokratikus legitimitásuk. A kormányköziséget az euroszkeptikusabb államok kedvelik, mint például az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország; míg az integráció hívei, például a Benelux országok, Franciaország, Németország és Olaszország többnyire a nemzetekfölöttiség felé hajlik.

Az Európai Unió megpróbál a két megközelítés között valamilyen egyensúlyra törekedni. Ez az egyensúly azonban összetett, s ebből ered döntéshozó eljárásának gyakran labirintusszerű bonyolultsága.

A 2002. márciusában kezdődött Konvent Európa Jövőjéről újból megvizsgálta többek közt ezt az egyensúlyt, és változtatásokat javasolt. Ezeket a változtatásokat egy kormányközi konferencián vitatták meg 2004 májusában, és az alkotmányszerződésben jutottak megegyezésre, ami mindegyik tagállam részéről ratifikálást igényel.

A nemzetekfelettiség szorosan kapcsolódik a kormányköziség vs. neofunkcionalizmus vitához. Ez a vita azzal foglalkozik, miért került sor egyáltalán az integráció folyamatára. A kormányköziség hívei azzal érvelnek, hogy az EU-integráció folyamata az államok közötti kemény alkudozás eredménye. A neofunkcionalizmus másfelől úgy vélekedik, hogy maguk a nemzetekfeletti intézmények indították be az integrációt.

Módszerek

E cél eléréséhez az Európai Unió államhatárokon átívelő infrastruktúrát kíván létrehozni. Az összehangolt szabványok nagyobb és hatékonyabb piacot tesznek lehetővé, mivel a tagállamok egységes vámuniót alkothatnak egészségügyi vagy biztonsági aggályok nélkül. Így például azok az államok, melynek lakói sosem fogyasztanák ugyanazt az ételt, mégis megegyezhetnének a címkézési és tisztasági előírásokban.

Az Európai Unió hatása jóval meghaladja a határait, mivel ahhoz, hogy a területén eladjanak valamit, érdemes megfelelni a szabványainak. Mihelyt egy nem-tagállam ország gyárai, termelői és kereskedői megfelelnek az EU-szabványoknak, az uniós csatlakozás költségeinek legnagyobb része semmivé foszlik. A teljes taggá váláshoz szükséges jogharmonizáció pedig növeli a jólétet (a vám költségeinek kiküszöbölésével), és mindössze a törvények tényleges megváltoztatásához szükséges apró beruházás van hátra.

Ami a gazdaságon túli kérdéseket illeti, az Európai Unió támogatói arra hivatkoznak, hogy az EU kihatással lehet a békére és a demokráciára. A Nyugat-Európa történetére jellemző visszatérő háborúknak vége szakadt az EGK (ahogy akkoriban nevezték) megalakulásakor. Az 1970-es évek elején Görögország, Portugália és Spanyolország egyaránt diktatúrák voltak, de e három ország üzleti vezetői be akartak kerülni az EU-ba, s ez erős lökést adott a demokráciák létrejöttéhez. Mások úgy vélekednek, hogy a második világháború óta létező európai béke nagyobb részben a Szovjetunió fenyegetésének köszönhető, és a diktatúrák amúgy is véget értek volna.

Az EU jelenleg kelet felé terjeszti befolyását. Számos olyan ország lett tagja (köztük Magyarország), amelyek korábban a vasfüggöny mögött voltak, és középtávon számos további országot tervez felvenni soraiba. Azt remélik, hogy Spanyolország, Portugália és Görögország belépéséhez hasonlóan ezeknek az államoknak a felvétele is segíteni fog megszilárdítani a gazdasági és politikai stabilitást.

A további keleti bővítésnek is lennének hosszú távú gazdasági előnyei, de a többi európai országokat jelenlegi állapotukban nem tekintik alkalmasnak a belépésre, különösen a keletebbre eső országok gazdasági problémái miatt. Ha végül felvesznek olyan országokat, amelyek politikailag jelenleg instabilak, az remélhetőleg segít majd megbirkózni a jugoszláv háborúk és más problémák megmaradt következményeivel, és a jövőben elkerülhetik a ciprusi konfliktushoz hasonló helyzeteket.

A tagjelöltek körül újabb vitákat kavart Törökország kérdése. Franciaország, Németország, Hollandia és az EU más régi tagjai aggodalommal tekintenek Törökország belépésére. Törökország miniszterelnöke, Recep Tayyip Erdoğan számos törvénymódosítást léptetett életbe, hogy megfeleljenek az EU belépési követelményeinek. Törökország csatlakozása de facto megoldást adna a ciprusi területi konfliktusra.

Főbb irányelvek

Amint az Európai Unió nevének változása is jelzi (Európai Gazdasági Közösségről Európai Közösségre, majd Európai Unióra), ez az idők folyamán alakult egy elsősorban gazdasági unióból egy egyre inkább politikai szervezetté. Ezt a tendenciát hangsúlyozza azon irányelvek egyre bővülő köre is, amelyek az EU hatáskörébe tartoznak: a politikai súly egyre inkább áttolódott a tagállamokról az Európai Unióra.

A növekvő centralizáció képét két terület ellensúlyozza.

Egyrészt, egyes tagállamok belpolitikájában mindig is erős helyi kormányzat érvényesült. Ennek révén a regionális politikára és az európai régiókra egyre nagyobb hangsúly került. A Maastrichti szerződés részeként született meg a Régiók Bizottsága.

Másrészt, az EU-politika területei közé az együttműködés számos különböző formája tartozik.

  • Autonóm döntéshozás: A tagállamok felhatalmazták az Európai Bizottságot, hogy bizonyos téren döntéseket hozzon, így az EU-s versenytörvény, az államoknak nyújtott segélyek szabályozása és a liberalizáció terén.
  • Jogharmonizáció: A tagállamok törvényeit az EU törvényhozási folyamata révén harmonizálják, amely az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát foglalja magában. Ennek eredményeként az európai uniós joggyakorlat egyre inkább helyet kap a tagállamok törvénykezésében.
  • Együttműködés: A tagállamok ülése az Európai Unió Tanácsa együttműködési és belpolitikát koordináló megállapodása szerint.

Az EU és a nemzeti (vagy alsóbb) szintű hatáskörök közötti feszültség tartós probléma az Európai Unió fejlődésében. (Lásd még: Kormányköziség és nemzetekfelettiség (fent); Euroszkepticizmus.)

Minden leendő tagállamnak törvénybe kell iktatnia az EU-jogszabályokat, hogy összhangba kerüljenek a közös európai jogrendszerrel, az ún. acquis communautaire-rel (szó szerint: „közösségi vívmányok”). (Lásd még: Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA), Európai Gazdasági Térség (EEA) és Egységes Európai Égbolt.)

Egységes piac

  • Áruk és szolgáltatások szabad kereskedelme a tagállamok között (ezt a célt az Európai Gazdasági Térség kiterjesztette a négy EFTA-állam közül háromra is)
  • Közös EU-versenytörvény, amely a cégek és a tagállamok versenyellenes tevékenységét szabályozza (előbbit a trösztellenes törvény és a vállalkozások összeolvadását szabályozó törvény révén, utóbbit az államoknak nyújtott segélyek rendszere révén)
  • A schengeni egyezmény lehetővé tette a tagállamai közötti belső határellenőrzések eltörlését és a külső határok ellenőrzésének összehangolását. Ez nem vonatkozik az Egyesült Királyságra és Írországra, viszont a nem EU-tagállam Izland és Norvégia szintén részt vesz az együttműködésben.
  • A tagállamok polgárai szabadon megválaszthatják, hol éljenek és dolgozzanak az Európai Unión belül, feltéve, hogy gondoskodni tudnak magukról (ezt szintén kiterjesztették a többi EEA-tagállamra).
  • A tőke szabad áramlása a tagállamok (és a többi EEA-tagállam) között.
  • A kormányzati rendeletek, a vállalati jog és a védjegyek szabályozásának összehangolása.
  • Egységes pénznem, az euró (az Egyesült Királyságot és Dániát kivéve). Svédország, bár nincs saját kimaradási klauzulája, nem csatlakozott a II-es árfolyamrendszerhez (ERM II), s ezzel önként kizárta magát a monetáris unióból.
  • A környezetvédelmi irányelvek nagyarányú egyeztetése az Unió országaiban.
  • Közös agrár- és halászati politika.
  • A közvetett adózás, az áfa (hozzáadottérték-adó) egységes rendszere, valamint egységes vám különféle termékeken.
  • Elmaradott területek fejlesztésének támogatása (strukturális és kohéziós alapok).
  • Kutatások támogatása.
  • Egységes külső vámtarifa, egységes álláspont a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokon.
  • A tagjelölt országok és más kelet-európai országok programjainak támogatása, segély számos fejlődő országnak.

Együttműködés és harmonizáció

  • Lehetőség arra, hogy az EU polgárai az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon bármely tagállamban szavazhassanak.
  • Együttműködés bűnügyi téren, ideértve a hírszerzésben való együttműködést (az EUROPOL és a Schengeni Információs Rendszer révén), megegyezés a bűncselekmények és a gyorsított kiadatási eljárások egységes megállapításáról.
  • Az egységes kül- és biztonságpolitika mint távlati cél, bár ez még messze van a tényleges megvalósítástól. A 2003-as iraki inváziót illető ellentétek a tagállamok között (a nyolcak levele szerint) és az akkor még tagjelölt államok között (a vilniusi levél szerint) mutatják, milyen messze van még az EU attól, hogy ez a cél valóra válhasson.
  • Az egységes biztonságpolitika mint cél, ideértve a 60 000 tagból álló, békefenntartó célú Gyorsreagálású Hadtestet, az EU-katonaságot és az EU-műholdközpontot (hírszerzési célból).
  • Egységes menekültügyi és bevándorlási politika.
  • A kutatás és a technikai fejlesztés közös támogatása a négyéves kutatási és technológia-fejlesztési keretprogramok révén. A hetedik keretprogram 2007-től 2013-ig működik.

Gazdaság

2006-ban az EU-é volt a Föld legnagyobb gazdasága: GDP-je 13,3 billió USA-dollár volt – az Amerikai Egyesült Államoké 13. Az Európai Unió továbbra is jelentős kereskedelmi többlettel bír. Az Európai Unióra azonban 2004 folyamán többnyire stagnáló gazdasági növekedés és alacsony foglalkoztatottság nyomta rá a bélyegét (az Unió átlagát tekintve), és az nem sikerült a 2001–2010. közötti gazdasági stratégiát sem végrehajtani.

Az EU gazdasága előreláthatólag tovább fog növekedni a következő évtizedben, amint több ország csatlakozik az Unióhoz – különösen, mivel az új tagállamok rendszerint szegényebbek az EU-átlagnál, s így a várt gyors GDP-növekedés segíthet elérni az egyesült Európa dinamikáját. A teljes Unió egy főre eső GDP-je azonban rövidtávon esni fog. Hosszú távon az EU gazdaságát jelentős demográfiai problémák fenyegetik, mivel a születési ráta alacsonyabb, mint ami a lélekszám fenntartásához szükséges.

Az Európai Unió közös gazdasági stratégiája 2010–2020 között az Európa 2020 stratégia, ami a 2001–2010 közötti Lisszaboni Stratégiát váltotta fel. Az EU hivatalos stratégiai célja a következő tíz évben kizárólag a gazdasági növekedés helyreállítása és megalapozása az öregedő társadalom és az élesedő nemzetközi verseny ellenére.[56]

Az Unió népessége

Az Európai Unió 28 tagállamának összesített lakossága 508 191 116 fő volt a 2015. január 1-i adatok alapján. Ha egységes államnak vennénk, akkor ezzel a számmal a harmadik legnépesebb országnak számítana. Az Unió lakossága annak ellenére, hogy a Föld szárazföldi területeinek mindössze három százalékát teszi ki, addig a világnépesség 7,3%-ának ad otthont, ezzel pedig az egyik legsűrűbben lakott régió a Földön.

Lakosainak egyharmada egymillió főnél népesebb városokban lakik, összességében pedig 80%-a városlakó a 2003-as adatok szerint.[57] Összesen tizenhat városának népessége haladja meg az egymillió főt, területén pedig a világ bármely más régiójánál több világváros található.[58] A nagyvárosok mellett az Unió területén számos sűrűn lakott régió található, amelyeknek nincsen egyetlen központi városa, hanem több város összekapcsolódásával alakultak ki, és ma összefüggő városi térségeket alkotnak. A legnagyobbak a Rajna-Ruhr városrégió (Köln, Dortmund, Düsseldorf stb.) mintegy 11,5 millió lakossal, a Randstad (Amszterdam, Rotterdam, Hága, Utrecht stb.) mintegy 7 millió lakossal, a Rajna-Majna-vidék (Frankfurt, Wiesbaden stb.) mintegy 5,8 millió lakossal, a Flamand rombusz (Antwerpen, Brüsszel, Leuven és Gent) mintegy 5,5 millió lakossal, a Felső-sziléziai iparvidék (Katowice, Sosnowiec stb.) mintegy 3,5 millió lakossal, valamint az Øresund régió (Koppenhága, Malmö) mintegy 2,5 millió lakossal.

Legnépesebb települések

Bővebben: Az Európai Unió legnépesebb városai

London from a hot air balloon

1. London
Über den Dächern von Berlin

2. Berlin
Rang Város Ország Népesség
(elővárosok nélkül)

Anochecer en Las Tablas (17654810741)

3. Madrid
Róma

4. Róma

1. London Egyesült Királyság 8 538 689
2. Berlin Németország 3 562 166
3. Madrid Spanyolország 3 165 235
4. Róma Olaszország 2 874 038
5. Párizs Franciaország 2 273 305
6. Bukarest Románia 1 868 425
7. Bécs Ausztria 1 826 030
8. Hamburg Németország 1 760 433
9. Budapest Magyarország 1 756 000
10. Varsó Lengyelország 1 740 119

Nyelvek

Az unióban használt számos nyelv és nyelvjárás közül 24 hivatalos és munkanyelv, ezek a következők: angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén.[59] Ezeken kívül 5 nyelv rendelkezik félhivatalos státusszal: baszk, galiciai, katalán, skót gael és a walesi. A legfontosabb dokumentumokat, például a jogszabályokat mind a 24 hivatalos nyelvre lefordítják. Az Európai Parlament dokumentumait és plenáris üléseit is lefordítják ezekre a nyelvekre. A félhivatalos státusszal rendelkező nyelvekre csak a nemzetközi egyezményeket fordítják le, továbbá az EU állampolgárok ezen nyelveken is fordulhatnak az EU intézményekhez. Ezzel szemben a legtöbb EU intézmény belső munkanyelvként csak néhány nyelvet használ, melyek legtöbbször az angol, német és francia.[60] A nyelvpolitika a tagállamok hatásköre, de az uniós intézmények támogatják más nyelvek megtanulását.

Kultúra

Az Európa kulturális fővárosa címet az Európai Unió ítéli oda egy évre. Ez alatt az idő alatt az adott város lehetőséget kap kulturális életének és kulturális fejlődésének bemutatására. Számos európai város használta fel ezt a címet arra, hogy megújítsa kulturális életét és ismertté tegye magát Európa-szerte.

Sport

A sport kérdései az Európai Unión belül alapvetően megmaradtak a tagállamok saját hatáskörében, de az Unió kiemelten fontosnak tartja a sportot és annak támogatását. 2007-ben fogadta el az Unió a sportról szóló „fehér könyvet”, ami azon a testmozgással és a sporttal kapcsolatos stratégián alapul, ami ugyanebben az évben a táplálkozás és a túlsúly kapcsán kiadott másik fehér könyvben szerepelt.[61][62]

Irodalom

Jegyzetek

  1. Az EU jelmondata (Az EU hivatalos weboldala magyar nyelven)
  2. Cybriwsky, Roman Adrian. Capital Cities around the World: An Encyclopedia of Geography, History, and Culture: An Encyclopedia of Geography, History, and Culture. ABC-CLIO (2013). ISBN 978-1610692489 „Brussels, the capital of Belgium, is considered to be the de facto capital of the EU”
  3. Places in Brussels of symbolic significance for Europe. (angolul). Bruxelles: European Parliament (2016. okt. 31.) (Hozzáférés: 2019. jan. 19.) (HTML)
  4. Brussels, the 'de facto capital' of Europe. (angolul). EURACTIV: The media network for Europe (2010. jún. 21.) (Hozzáférés: 2019. jan. 19.) (video)
  5. Európai Bizottság: Population on 1 January (angol nyelven). Eurostat, 2015. szeptember 28. (Hozzáférés: 2016. április 23.)
  6. a b Treaty of Maastricht on European Union (angol nyelven). Európai Unió, 2007. július 10. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  7. 4. Report for Selected Country Groups and Subjects (angol nyelven). Nemzetközi Valutaalap, 2009. április. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  8. Az EU-ról
  9. Európai Bizottság > Egységes piac (angol nyelven). Európai Bizottság. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  10. Belső piac (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  11. Common commercial policy (angol nyelven). Európai Unió. [2009. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  12. Tanácsi formációk (magyar nyelven). Az Európai Unió Tanácsa. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  13. Regionális politika (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  14. Európai Bizottság > Belügyek > Szakpolitikák > Schengeni térség (angol nyelven). Európai Bizottság. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  15. Matthew J. Gabel: European Union (EU) (angol nyelven). Encyclopædia Britannica, 2009. (Hozzáférés: 2009. november 12.)
  16. a b European Union (angol nyelven). The World Factbook. CIA, 2009. október 28. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  17. The political consequences (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  18. A Schuman-nyilatkozat – 1950. május 9. (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  19. a b 1945–1959 Béke Európában – az együttműködés kezdetei (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  20. Merging the executives (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  21. The first enlargement (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  22. The new European Parliament (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  23. Negotiations for enlargement (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  24. Schengen agreement (angol nyelven). BBC News, 2001. április 30. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  25. Az európai zászló (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  26. 1980–1989 Európa átalakulóban – a berlini fal leomlása (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  27. a b 2000–2009 További bővülés (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  28. a b Izland hivatalosan is beadta csatlakozási kérelmét az EU-hoz (magyar nyelven). index.hu, 2009. július 23. (Hozzáférés: 2009. július 23.)
  29. Izland mégsem akar EU-tag lenni. hvg.hu. https://plus.google.com/112636482889329420507.+(Hozzáférés: 2015. november 27.)
  30. European Neighbourhood Policy and Enlargement Negotiations - Iceland - European Commission. ec.europa.eu. (Hozzáférés: 2015. november 27.)
  31. HVG: Az EU meghúzta a vörös vonalat, amit senki nem léphet át – reakciók a 7-es cikkelyre
  32. HVG: Itt a Fidesz válasza
  33. Composition of macro geographical (continental) regions, geographical sub-regions, and selected economic and other groupings (angol nyelven). ENSZ, 2008. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  34. Xpeditions Atlas (angol nyelven). National Geographic, 2003. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  35. Aid Programme for the Turkish Cypriot Community (angol nyelven). Európai Bizottság. [2014. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  36. A Tanács 2013/746/EU határozata (2013. december 10.) a Tanács eljárási szabályzatának módosításáról.
  37. Montenegró, az EU új tagjelöltje Archiválva 2011. július 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, Euractiv.hu 2010. december 19.
  38. Szerbia hivatalosan megpályázza az EU-tagságot (magyar nyelven). Index, 2009. december 19. (Hozzáférés: 2009. december 20.)
  39. Szerbia hivatalosan is beadja csatlakozási kérelmét (magyar nyelven). HVG, 2009. december 22. (Hozzáférés: 2010. január 9.)
  40. A Kormány üdvözli a szerb csatlakozási kérelem benyújtását (magyar nyelven). Magyarország.hu / Miniszterelnöki Hivatal, 2009. december 22. (Hozzáférés: 2010. január 9.)
  41. Iceland moves towards joining EU (angol nyelven). BBC News, 2009. július 16. (Hozzáférés: 2009. július 17.)
  42. Charles Forelle: Iceland Votes to Try Joining EU (angol nyelven). The Wall Street Journal, 2009. július 17. (Hozzáférés: 2009. július 17.)
  43. Izland bedobta a türülközőt (magyar nyelven). BruxInfo, 2013. június 17. (Hozzáférés: 2013. június 20.)
  44. Izland visszavonta az uniós csatlakozásra vonatkozó kérelmét (magyar nyelven). Vs.hu, 2015. március 12. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 12.)
  45. Az uniós jogi aktusok fajtái (magyar nyelven). Európai Bizottság - European Commission. (Hozzáférés: 2018. február 1.)
  46. Az Európa Unió Működéséről Szóló Szerződés
  47. Implementation of the Treaty of Lisbon (angol nyelven) (PDF). Az Európai Unió Tanácsa, 2009. december 1. (Hozzáférés: 2009. december 18.)
  48. Az Európai Bizottság (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  49. Az Európai Parlament (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  50. Az Európai Unió Tanácsa (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  51. Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata (220. cikk, A Bíróság) (magyar nyelven) (PDF). Európai Unió. (Hozzáférés: 2009. december 18.)
  52. The Court of Justice of the European Communities. Europa web portal. [2007. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 14.)
  53. The Court of First Instance. Europa web portal. (Hozzáférés: 2007. szeptember 14.)
  54. Institutions: Court of Justice. Europa web portal. [2009. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 25.)
  55. EUR-Lex: Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata (225. cikk (1) bekezdés, Az Elsőfokú Bíróság) (PDF). Europa web portal. (Hozzáférés: 2007. november 8.)
  56. Európa 2020 – az EU gazdasági növekedési stratégiája. [2011. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)
  57. A densely populated area (angol nyelven). Belgian Earth Observation Platform. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  58. The World According to GaWC 2008 (angol nyelven). GaWC, 2008. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  59. Az EU irányítása - személyzet, nyelvek és székhely (magyar nyelven). Európai Bizottság. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  60. Az Európai Unió nyelvpolitikájával kapcsolatban leggyakrabban feltett kérdések (magyar nyelven). Európai Unió, 2007. január 1. [2009. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 12.)
  61. Európai Bizottság > Egészség- és Fogyasztóügyi Foigazgatóság > Közegészségügy > Táplálkozás és testmozgás
  62. A sportról szóló fehér könyv

További információk

EU-szótárak
.eu

A .eu az Európai Unió internetes legfelső szintű tartomány (TLD) kódja. A kezdeti időszakban a védjegytulajdonosok kaptak jogot arra, hogy regisztráltathassák címeiket. A teljesen szabad regisztráció 2006. április 7-én kezdődött.

A szabad regisztráció első egy éve alatt több mint 2,5 millió domainnevet regisztráltak, ezzel Európában a 3., világszinten a 7. legnépszerűbb TLD. A legtöbb igénylés Németországból (31%), az Egyesült Királyságból (17%) és Hollandiából (12%) érkezett.

A Tengeri Élőlények Világkatalógusa

A Tengeri Élőlények Világkatalógusa ( World Register of Marine Species - WoRMS), a tengeri élőlények hiteles és mindenre kiterjedő adatbázisa.A Tengeri Élőlények Világkatalógusa a Tengeri Élőlényeik Európai Katalógusából és más különböző fajta katalógusból, valamint a Flandriai Tengerkutató Intézet(wd) különböző rendszertani adatbázisaiból jött létre. A cél, hogy a különböző projektekben használt rendszertani elnevezéseket egységesítése. Az adatbázist aminek az elnevezése Aphia Ostendben a Flandriai Tengerkutató Intézet hozta létre és üzemelteti. Ennek az adatbázisnak az interfésze a MarineSpecies weblap. Az adatbázisba integrált különböző rendszertani adatbázisok teljes listája itt érhető el. A WoRMS más szervezetek által működtetett hiteles rendszertani adatbázisokkal mint pl.: a AlgaeBase vagy a FishBase is integrálásra került. Az adatbázis létrehozását az Európai Unió MarBEF(wd) programja és a Natura 2000 részeként a Species 2000 Európa program támogatta.

Az Aphia adatbázis az a fajták érvényes nevei mellett szinonímiákat és köznyelvi elnevezéseket (vernaculars) is tartalmaz. Ezeket az adatokat kiegészítik irodalmi és biogeográfiai adatok is. A fajta nevek mellett megadásra kerülnek a felmenő rendszertani adatok nemzetség, család, rend stb. Az adatbázis aktualitását taxonomiai szakértők biztosítják az új információk napi rendszerességgel kerülnek be a rendszerbe.

Ciprusi Köztársaság

Ciprus (görögül: Κύπρος [Kíprosz], törökül: Kıbrıs) állam, hivatalos nevén a Ciprusi Köztársaság (görögül: Κυπριακή Δημοκρατία [Kipriakí Dimokratía]; törökül: Kıbrıs Cumhuriyeti) szigetország a Földközi-tenger keleti medencéjében, Törökországtól délre, amely Ciprus szigetén terül el.

Szicília és Szardínia után a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete. Míg a sziget földrajzi szempontból Ázsiához tartozik (mivel az ázsiai kontinentális talapzaton található), addig az ország kulturális és politikai szempontból is Európa része.

Az ország fővárosa, Nicosia a sziget középső részén található, s (a szigethez hasonlóan) kettéosztja a déli, szabad és főként görögök, illetve az északi, Törökország által megszállt és főként törökök lakta részeket elválasztó Zöld vonal. A megszállt területeken 1983 óta létezik a csak Törökország által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság szakadár állam. Nem része Ciprusnak a szigeten fekvő két brit szuverén támaszpont, Akrotíri és Dekélia (területük összesen 254 km²).

Ciprus 2004. május 1. óta az Európai Unió tagja (a megszállt területek tagságának felfüggesztése mellett), 2008. január 1-jén pedig csatlakozott az eurózónához is.

Euró

Az euró (devizakód: EUR, szimbólum: €) az Európai Unió hivatalos fizetőeszköze, valutája, amelyet a 28 tagállam közül 19 (Ausztria, Belgium, Ciprus, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia) és az Európai Unió intézményei használnak. A közös pénznemet bevezető 19 ország alkotja az eurózónát.

Az eurót az eurózónában jelenleg körülbelül 337 millió ember használja. Az eurózónán kívül hat európai ország fizetőeszköze: Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán enklávé törpeállamok szerződés alapján, Koszovó és Montenegró nem hivatalosan vezette be. Szintén nem hivatalos fizetőeszköz a Dél-Afrikai Zimbabwében, amely 2009 óta nem rendelkezik önálló fizetőeszközzel, viszont az országban, több más pénznem mellett az euró is használatban van.

Világszerte 175 millióan használnak az euróhoz kötött pénznemeket, ebből 150 millióan Afrikában.

Bevezetése óta az euró a második legjelentősebb tartalékvaluta, valamint a második legnagyobb forgalmat lebonyolító pénznem az amerikai dollár mögött, emellett világon a legnagyobb összértékben jelen levő valuta. Amennyiben az eurózónát egységes egészként kezeljük, a világ második legnagyobb gazdaságának számít.

A közös pénz nevéről az 1995-ös madridi csúcstalálkozón született döntés. Az eurót 1999. január 1-jén vezették be, mint elszámolási pénzt, 1:1 arányban felváltva az Európai valutaegységet. Az euróérmék és az euróbankjegyek 2002. január 1-jén kerültek forgalomba.

Európa országai

Európának 45 független országa és 7 egyéb területe van. A 45 független ország közül 28 a kontinens gazdasági és politikai egyesülésének, az Európai Uniónak tagállama. (A független államok száma lehet több is, annak függvényében, hogy mit tekintünk európai országnak.) Az alábbi táblázat Európa országainak területét, lakosságszámát, gazdasági helyzetét, és a fővárosuk (legnagyobb városuk) lakosságszámát tartalmazza az országok neve szerint rendezve.

Európa legnagyobb területű országa Oroszország és Ukrajna, a legnagyobb népességűek pedig Oroszország és Németország. Európa országai közül (a miniállamokat nem számítva) a legnagyobb népsűrűségű Hollandia (486 fő/km²), a legkisebb népsűrűségű pedig Izland (3 fő/km²). A földrész legnépesebb városai Moszkva, Párizs és London, amelyek egyben Oroszország, Franciaország, illetve Nagy-Britannia (vagyis az Egyesült Királyság) fővárosai. A közép-európai és kelet-európai országok lakossága folyamatosan csökken, a nyugat-európai, észak-európai és dél-európai országoké kis mértékben emelkedik.

Az egy főre eső GDP alapján – a PPP (vásárlóerő-paritás) szerint számítva – Európa leggazdagabb országai Luxemburg, Norvégia és Svájc. A legszegényebb európai országok Moldova, Ukrajna és Koszovó területe az egy főre eső éves GDP alapján (2010-ben). Az egy főre eső GDP/PPP Európa átlagában 19 000 USD, az Európai Unió átlagában 32 000 USD. (Összehasonlításul az Amerikai Egyesült Államokban 47 000 USD, a világ országainak átlagában 11 000 USD volt 2010-ben) Az Európai Unió a világ első számú gazdasági hatalma.

Az országok lakossága a 2005-ös állapotokat mutatja, a fővárosok lakossága pedig a zárójelben megadott évre vonatkozik. Az adatok nem a közigazgatási városhatárokat, hanem az egybefüggő városterületet veszik figyelembe, amely a városhatároknál lehet szűkebb vagy tágabb is (agglomeráció). Azoknál az országoknál, ahol nem a főváros a legnagyobb város, zárójelben az ország legnépesebb városát is megadtuk. A csillaggal (*) jelölt országok az Európai Unió tagjai.

Európai Bizottság

Az Európai Bizottság (magyar rövidítés szerint: EB, angolul: European Commission, franciául: Commission européenne, németül: Europäische Kommission) az Európai Unió döntés-előkészítő, végrehajtó, döntéshozó, ellenőrző és képviseleti szerve. Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa mellett egyike az EU három fő kormányzati intézményének. Legfőbb feladata a jogszabályok kezdeményezése és becikkelyezése, valamint az uniós szerződések őreként tevékenykedik, amik az EU jogalapját jelentik. Az Európai Bizottság tevékenysége nagyon sok párhuzamot mutat a nemzeti kormányok végrehajtó testületével, de csak korlátozottan rendelkezik végrehajtó és döntéshozó feladatokkal.

A Bizottságnak a jelenlegi rendszer szerint annyi tagja van, ahány tagországa van az Európai Uniónak, minden tagállam egy biztost küld a testületbe. A Bizottság munkáját 23 000 fős adminisztratív csapat segíti. Minden biztosnak van egy különálló szakterülete, amelyen ő a felelős az uniós politikáért. Ehhez külön szaktárcát kap legfeljebb hatfős kabinettel. Az Európai Unió Tanácsától eltérően a Bizottság tagjai függetlenek a tagállamoktól. Nem vehetik figyelembe az őket küldő ország kormányának utasításait, az EU összes állampolgárának az érdekeit kell képviselniük. A Bizottságot az Európai Bizottság elnöke vezeti. Ezt a tisztséget 2014. novemberétől Jean-Claude Juncker töltötte be. 2019. július 16-án az Európai Parlament Ursula von der Leyent választotta meg a következő öt évre az Európai Bizottság élére (383 támogató szavazat mellett 327-en ellene szavaztak).

Európai Parlament

Az Európai Parlament (EP) az Európai Unió (EU) parlamentáris testülete, amelyet az EU állampolgárai közvetlenül választanak 5 éves időtartamra. Az Európai Unió Tanácsával, és az Európai Bizottsággal együtt alkotja az EU törvényhozói hatalmi ágát. Hivatalosan a székhelye Strasbourg, de Brüsszelben is ülésezik.

Az Európai Parlament nem kezdeményezhet önállóan törvényt, de módosíthatja vagy megvétózhatja azokat számos politikai területen. Bizonyos területeken tanácskozási joga van. Az EP felügyeli az Európai Bizottság munkáját, jóváhagyja a testület kinevezését és bizalmatlansági szavazással visszahívhatja. Ellenőrzi az EU költségvetését is. Az EP képviselői helyeinek felosztása a tagállamok népessége alapján történik, de ez degresszíven arányos módon valósul meg, így a kisebb államok több képviselőt küldhetnek, hogy megfelelően legyenek képviselve.

Más európai szervezetektől eltérően az EP az egyetlen, amelyet közvetlenül választanak és törvényhozói joga van.

Horvátország

Horvátország (hivatalosan Horvát Köztársaság, horvátul: Republika Hrvatska) délkelet-európai állam a Balkán-félszigeten. Északnyugatról Szlovénia, északról Magyarország, keletről Szerbia, valamint Bosznia-Hercegovina, délkeleten pedig egy rövid szakaszon Montenegró határolja. Délnyugaton az Adriai-tenger alkotja természetes határát.

Az ország területe nem folytonos, Brezovica Žumberačka közelében két horvát enklávé található szlovén területen.

A második világháború után Jugoszlávia része volt, majd az államalakulat felbomlása után Horvátország 1991-ben kikiáltotta függetlenségét.

Horvátország az alábbi nemzetközi szervezeteknek a tagja: ENSZ, Európa Tanács, NATO, Kereskedelmi Világszervezet, CEFTA. 2013. július 1. óta az Európai Unió tagja.

Lettország

Lettország (hivatalos nevén Lett Köztársaság, lettül Latvijas Republika, lív: Leţmō Vabāmō) állam Északkelet-Európában. A Balti-tenger mellett fekvő Lettország a balti államok egyike Észtország és Litvánia mellett, amelyek északon és délen határolják Lettországot. Keleten Oroszországgal és Fehéroroszországgal határos.

2003. szeptember 20-án a lettek népszavazással az Európai Unióhoz történő csatlakozás mellett döntöttek, ami 2004. május 1-jén be is következett. Lettország a NATO-nak is tagja, 2004. március 29. óta. 2014. január 1-től az eurózóna 18. tagja.

Litvánia

Litvánia, hivatalosan Litván Köztársaság (litvánul Lietuvos Respublika, Lietuva) állam Északkelet-Európában, a Balti-tenger partján. Északról Lettország, délkeletről Fehéroroszország, délről Lengyelország és délnyugatról Oroszország Kalinyingrádi területe határolja.

Egyike a három balti államnak.

Magyarország régiói

Magyarország hét tervezési-statisztikai régióra osztását 1999-ben végezték el az 1999. évi XCII. törvény értelmében, ami az 1996. évi XXI. törvény módosítása. A régiós felosztás elsősorban az Európai Unió statisztikai alapon (NUTS) nyugvó támogatási rendszere miatt jött létre. Bár a kormány kidolgozott egy törvényjavaslatot a megyerendszer régiókkal való felváltására 2006-ban, ennek hiányzott a szükséges országgyűlési támogatottsága.

Németország

Németország (németül: Deutschland), hivatalos nevén Német Szövetségi Köztársaság (nemzetközi kapcsolatokban Németországi Szövetségi Köztársaság is, németül: Bundesrepublik Deutschland), szövetségi köztársaság Közép-Európában.

Az Európai Unió legnépesebb országa és legerősebb gazdasága. Területe alapján a világ 63., Európa 7., az Európai Unió 4. legnagyobb országa. Északon Dánia, keleten Lengyel- és Csehország, délen Ausztria és Svájc, nyugaton Franciaország és a Benelux államok határolják.

A 21. századi Németország globális nagyhatalom a világ negyedik vezető gazdaságával. Ipari és technológiai téren globális főszereplő, egyszersmind a világ harmadik legnagyobb exportőre és importőre. Emberi fejlettségi indexe alapján a világ negyedik legfejlettebb országa. A Német Szövetségi Köztársaság egyik alapító tagja volt az Európai Gazdasági Közösségnek (1957) és az Európai Uniónak (1993). Németország része a schengeni és euróövezetnek, tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, a NATO-nak, a G7-nek (korábban G8), a G20-nak és az OECD-nek.

Osztrák Statisztikai Hivatal

Az Osztrák Statisztikai Hivatal (hivatalos német nevén: Bundesanstalt Statistik Österreich (STAT)) Ausztria statisztikai hivatala, mely a nyilvánosság előtt Statistik Austria néven szerepel. Az intézmény a 2000-es Szövetségi Statisztikai Törvény által megszüntetett Osztrák Központi Statisztikai Hivatalból (Österreichischen Statistischen Zentralamt) jött létre.

Románia

Románia (románul: România; IPA: romɨˈni.a) kelet-közép-európai állam. Északkeletről Ukrajna és Moldova határolja, nyugatról Magyarország és Szerbia, délről Bulgária, míg keleten a Fekete-tengerrel határos. 238 391 négyzetkilométeres területével és kb. 19,5 millió fős lélekszámával az Európai Unió kilencedik legnagyobb területű és a hetedik legnépesebb országa. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Bukarest.

Románia 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz, 2007. január 1-jétől pedig az Európai Unió tagja. Ezenkívül a következő nemzetközi szerveződéseknek a tagja: Latin Unió, Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, Kereskedelmi Világszervezet, Egyesült Nemzetek Szervezete, Frankofónia Nemzetközi Szervezete, Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés.

Szlovákia

Szlovákia, hivatalosan Szlovák Köztársaság (szlovákul Slovensko, hivatalosan Slovenská republika) kelet-közép-európai állam a Kárpát-medence északi részén. Nyugatról Csehország és Ausztria, délről Magyarország, keletről Ukrajna, északról pedig Lengyelország határolja. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Pozsony (szlovákul Bratislava, korábban Prešporok, németül Pressburg). 2004. május 1-je óta az Európai Unió tagja, 2009. január 1-jén csatlakozott az eurózónához.

Szlovénia

Szlovénia (szlovénül Slovenija, teljes nevén Szlovén Köztársaság, szlovénül Republika Slovenija) Közép-Európa déli részén, az Alpok lábánál terül el. Nyugaton Olaszország, délnyugaton az Adriai-tenger, délen és keleten Horvátország, északkeleten Magyarország, északon Ausztria határolja. (Horvátországgal határvitában áll, különösen tengeri határait illetően.) Szlovénia, a korábbi jugoszláv tagköztársaság 1991 óta független állam, 2004. május 1-je óta tagja az Európai Uniónak, 2007. január 1-jén csatlakozott az eurózónához.

Írország

Írország (angolul: Ireland IPA: [ˈaɪərlənd], írül: Éire IPA: [ˈeːɾʲə] kiejtése) vagy Ír Köztársaság Európa északnyugati részén és harmadik legnagyobb szigetén, az Ír-szigeten található állam. A sziget északi része (hat megye) brit fennhatóság alá tartozik, ezt nevezik Észak-Írországnak. A sziget többi része a tulajdonképpeni Írország.

Az országnak két hivatalos nyelve van: az ír és az angol. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Dublin.

A jelenlegi államfő Michael D. Higgins. Az írek nem használják az angol prime minister kifejezést a miniszterelnökre, mert annak olyan íze van, mintha angol miniszterelnökük lenne. Helyette az ír nyelvű taoiseach szó jelöli az ír miniszterelnököt. A taoiseach megjelölésnek finom iróniája, hogy a szó „klánfőnököt” jelent írül, a miniszterelnök-helyettesre használt tánaiste pedig „klánfőnökhelyettest”. A jelenlegi taoiseach Leo Varadkar.

Örömóda

Az Örömóda (vagy Óda az Örömhöz, németül Ode „An die Freude”) Friedrich Schiller német költő 1785-ben írott ódája; elsősorban Ludwig van Beethoven IX. szimfóniájának negyedik (záró) tételéből ismert, négy szólistával, kórussal és zenekarral. Zenekari változatát gyakran „Örömóda”-ként emlegetik.

Az Örömódát az Európa Tanács tette meg Európa himnuszává 1972-ben, Herbert von Karajan hivatalos zenekari átiratában.

1985-ben az Európai Unió Beethoven megzenésítését választotta az EU himnuszául, szöveg nélkül, az Európai Unióban használt számos különböző nyelv miatt. Ezért az EU-himnusz valójában Beethoven témája (vagy dallama), nem pedig Schiller verse, bár egyúttal az emberek testvériségének a szövegben szereplő eszményét is magába foglalja. Ez az eszmény jóval általánosabb érvénnyel szólal meg Beethoven feldolgozásában („Testvér lészen minden ember”), mint Schiller eredetijében, mely szerint „a koldusok testvérei lesznek a hercegeknek”. (Beethoven a vers két sorát írta át.)

Úgy tartják, Schiller himnuszát eredetileg a szabadsághoz (Freiheit) írta, de a cenzúra miatt kénytelen volt ezt „álcázni”, és ezért cserélte a Freiheit előfordulásait Freudére. Leonard Bernstein a berlini fal leomlásakor a Freiheit szó használatával adta elő a művet.

Az Európai Unió
EU
Nobel-békedíjasok (2001–)

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.