Endemikus élőlény

Endemikusnak vagy bennszülöttnek az élőlények azon fajait és egyéb rendszertani egységeit nevezzük, amelyek természetes állapotban csak egy adott elterjedési terület (area) határain belül élnek. Az endemizmus kifejezés nagy kiterjedésű terület, így egy kontinens, szuperkontinens esetén is alkalmazható. Így például:

  • az övesállatok Amerika endemikus állatcsaládja,
  • a sarkantyúkafélék (Tropaeolaceae) az Újvilág endemikus növénycsaládja,
  • az álkaktuszfélék (Didieraceae) Madagaszkár endemikus növénycsaládja.

A legérdekesebbek azok az endemikus fajok, amelyek csupán egyetlen országban vagy azon belül is csak egy kisebb térségben, esetleg mindössze néhány négyzetkilométernyi területen fordulnak elő.

Szubendemikusnak azokat a fajokat szokás nevezni, melyek elterjedése korlátozott, de nagyobb az endemikus fajokénál (egy-két flóra-, illetve faunatartomány).

Az endemikus fajoktól megkülönböztetjük a kozmopolita élőlényeket, amelyek az egész Földön, vagy annak nagyobb részén megtalálhatóak (pl. mind az Óvilágban, mind Amerikában, mind pedig Ausztrália és Óceánia térségében).

Típusaik

Az endemikus fajoknak két fő típusát különböztetjük meg:

1. A paleoendemikus fajok korábban nagyobb területen éltek, de kis versenyképességük (konkurencia-képességük) miatt visszaszorultak. A paleoendemikus fajok a reliktumfajokból jönnek létre több százezer, esetenként több millió év alatt, amíg azok elszigetelt populációi egymástól függetlenül (a géncsere lehetősége nélkül) fejlődnek, és eltérő körülményekhez alkalmazkodnak. A paleoendemikus élőlények igen érzékenyek a környezeti tényezőkre, ezért a fajkeletkezés után sem képesek terjeszkedni (azok a fajok, amelyek erre képesek, a neoendemizmus rövid szakasza után szét is terjednek; endemikus jellegük megszűnik). Elterjedési területük tehát továbbra is kicsiny, megmaradnak kialakulásuk helyén. Fokozottan védett növényeink többsége paleoendemikus faj.

Tipikusan ilyenek a szigetek és egyéb, elszigetelt élőhelyek fajai, amelyeknek nagyon hosszú időn át nagyon kevés más fajjal kellett konkurálniuk, és ezért nagyon ritka kivételektől eltekintve alulmaradnak a betelepülő (betelepített) új fajokkal vívott versenyben. Az endemikus taxonok részaránya az életterek korával és izoláltságával nő.

Nagyon izolált, közismerten öreg paleoendemikus növényfajok:

Kevésbé elszigetelt és kevésbé öreg például a harangvirágfélék (Campanulaceae) közé tartozó és a Déli Alpokban élő sziklai varjúköröm (Physoplexis comosa).

2. A neoendemikus fajok a gyors fajképző nemzetségek kis fajai. Közös jellemzőjük, hogy a rokonságuk köre nagyon szűk. Tipikusan ilyen taxonok Európában:

  • Kerner-mák (Papaver alpinum subsp. kerneri, az északkeleti mészköves Alpokban élő alfaj),
  • galíciai nyírfa (Betula oxycoviensis, Délkelet-Lengyelországban élő faj),
  • repcsény (Erysimum, az Égei-tenger környékén élő nemzetség).

A Kárpát-medence endemikus fajai

A magas hegyekkel körülvett, tehát viszonylag elszigetelt Kárpát-medencében viszonylag sok az endemikus faj. Ilyen a Magyarországon honos puhatestűek 40%-a, a kaszáspókok 28%-a, a rákok, tegzesek, futóbogarak jelentős része.

Magyarországon endemikus virágos növények

  • Magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. hungarica)
  • Magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. danubialis)
  • Magyar látonya (Elatine hungarica)
  • Magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum)
  • Magyar mézpázsit (Puccinellia pannonica) – kipusztult
  • Magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) - 20 Ft-osunkon ez van
  • Magyar palástfű (Alchemilla hungarica)
  • Magyar perje (Poa pannonica subsp. scabra)
  • Magyar rozsnok (Bromus pannonicus)
  • Magyar szegfű (Dianthus giganteiformis subsp. pontedereae) – gyakori
  • Magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)
  • Magyarföldi husáng (Ferula sadleriana)
  • Mátrai juhar (Acer acuminatilobum)
  • Moldvai sisakvirág (Aconitum moldavicum)
  • Pannon borkóró (Thalictrum minus subsp. pseudominus)
  • Pannon madárbirs (Cotoneaster matrensis)
  • Pécsi zergevirág (Doronicum × sopianae)
  • Pilisi bükköny (Vicia sparsiflora)
  • Pilisi len (Linum dolomiticum)
  • Pócs-kékperje (Molinia pocsii)
  • Rákosi csenkesz (Festuca wagneri)
  • Rózsaképű galagonya (Crataegus rosiformis)
  • Simon-kékperje (Molinia simonii)
  • Speta-csillagvirág (Scilla spetana)
  • Szent István-szegfű (Dianthus plumarius subsp. regis-stephanii)
  • Szentendrei rózsa (Rosa sancti-andreae)
  • Sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. pannonicus)
  • Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii)
  • Tartós szegfű (Dianthus diutinus)
  • Tisza-parti margitvirág (Leucanthemella serotina)
  • Tornai vértő (Onosma tornensis)
  • Tuzson-cickafark (Achillea tuzsonii)
  • Wittmann-repcsény (Erysimum wittmannii)
  • Zalai rózsa (Rosa zalana)

Magyarországon endemikus gerinces alfajok

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) egy kizárólag hazánkban előforduló, rendkívül ritka és veszélyeztetett hüllő alfaj.

A szikipacsirta magyar alfaját (Calandrella brachydactyla hungarica) hagyományosan endemikus alfajnak szokták tekinteni, azonban a hazai állomány alfaji rangját ma már a legtöbb szakértő elveti.

Magyarországi endemikus halfajok

Halismereti szempontból kiemelten értékesek az endemikus halfajok, melyek magyarországi képviselői a tiszai ingola, a dunai ingola, a leánykoncér, a petényi-márna, a felpillantó küllő, a homoki küllő, a dunai galóca, a lápi póc, a széles durbincs, a selymes durbincs, a magyar bucó és a német bucó.[1]

Jegyzetek

  1. Dr. Györe Károly: Magyarország természetesvízi halai. HAKI Halászati és Öntözési Kutatóintézet, 1995 [2011. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 4.)

Irodalom

  • SOÓ R. (1945): Növényföldrajz, Magyar Természettudományi Társulat, Budapest
  • Simon T. (2000): Magyarország edényes flóra határozója - Harasztok, virágos növények - Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
  • BARANEC, T.–KERÉNYI-NAGY V. (2008): Galagonya-taxonómia és galagonya élőhelyek a Kárpát-medencében –Hawthorn (Crataegus) - taxonomy and habitats in the Carpatian Basin – Kitaibelia 13. (1.), Debrecen
  • KERÉNYI-NAGY V. (2008): Galagonya-taxonómia a Kárpát-medencében – Tudományos Diákköri Dolgozat, BCE Kertészettudományi Kar Könyvtár
  • KERÉNYI-NAGY V. (2008): A Pomázi Majdán-fennsík (Majdan Pole, Száraz.mező) különleges rózsái I. – XXVII. Vándorgyűlés Előadások összefoglalói, Magyar Biológiai Társaság, Budapest, pp. 85–89.

További információk

A Chatham-szigetek állatvilága

Az Új-Zélandhoz tartozó Chatham-szigetek őshonos állatvilága főleg a madarakra és rovarokra korlátozódik, szárazföldi emlősök soha nem éltek a szigeteken. Sok az endemikus élőlény, bár egy részük már az őslakos moriorik letelepedésekor, majd továbbiak az európaiak megérkezése után kihaltak.

Sok tengeri madár is felkeresi a szigeteket.

Caversham

Caversham Dunedin egyik régi külvárosa, Új-Zéland Déli-szigetén. A külváros a várost alkotó központi síkság nyugati végénél helyezkedik el a meredek hegyoldalak között húzódó Caversham-völgy szájánál, mely hegyoldalak egészen a Lookout Point hegygerinc nyergéig törnek a magasba. Délen fontosabb főútvonal és vasútvonal található, ez utóbbi a South Island Main Trunk, mely keresztülvág a külvároson , illetve egy elkerülő út érinti a külváros kereskedelmi övezetét, mely összeköti Dunedin egyirányú utcahálózatát a Dunedin Southern Motorway útvonalával. A külvárost számos buszjárat köti össze Dunedin központjával és a környező külvárosokkal.

A külvárost a gazdag telepes William Henry Valpy alapította és a település nevében visszatükröződnek az alapító rokoni szálai az Angliában, Berkshireben található Readinggel. Caversham gyorsan fejlődésnek indult a közép-otagói aranyláz idején az 1860-as években, mivel az Otago felé vezető utak közelében feküdt a település. A 19. század végére, Caversham már erősen iparosodott volt, valamint népességét már számos képzett, vagy kevésbé iskolázott kereskedő alkotta. Ez, valamint a közösség erős protestáns gyökerei elvezettek oda, hogy politikai értelemben általánosságban baloldali beállítottságú területté vált. Caversham korai történelme volt a Caversham Project tárgya, amely egy főbb történelmi és régészeti kutatás volt, melyet az Otagói Egyetem irányított. Caversham 1904-ig önálló helyhatóság volt, amikor is összeolvadt a Dunedin városával. Napjainkban a város részeként, South Dunedin kerület részét képezi. Országos szinten a Dunedin South elektorátus (választókerület) része.

Caversham napjainkban túlnyomórészt lakóövezetekből áll, melyet helyenként, főleg a külváros keleti részén, ipari területek tarkítanak (főleg a Hillside Railway Workshops környékén) valamint a South Road és a Hillside Road köré csoportosulva kereskedelmi övezet húzódik. A külváros lakossága jellemzően alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú emberekből tevődik össze. Caversham híres épületei szerepelnek az ország örökségvédelmi listáján, például a Lisburn House, valamint számos jelentős egyházi építmény. A külváros egy másik látnivalója a helyi háborús emlékmű, amely a Caversham School főkapuját alkotja. Ez az iskola egyike annak a két általános iskolának, melyek a külvárosban találhatóak. Cavershamben található még egy speciális szükségletek kielégítésére alkalmas iskola is a csökkent, vagy megváltozott testi képességekkel rendelkezők számára. A külvároshoz legközelebbi középiskolák a St Clair elnevezésű külvárosban találhatóak, mintegy 1 kilométernyire délre.

Caversham erős gyökerekkel rendelkezik a különböző sportok terén és itt található a Carisbrook, amely Dunedin egyik legjelentősebb sportlétesítménye. A külváros ad otthont a Southern Rugby Football Clubnak, valamint névadója a Caversham Football Clubnak. Számos híres sportolót fűznek szoros szálak Caversham külvárosához, úgy, mint a krikettjátékos Clarrie Grimmettet, valamint a rögbi unióban ügyintéző szerepet betöltött apát és fiát; "Old Vic" Cavanaght és fiát "Young Vic" Cavanaght. További híres személyek kapcsolódnak még a külvároshoz, mint például a politikus Thomas Kay Sidey, az építész Edmund Anscombe, illetve a földmérő John Turnbull Thomson.

Centrolene robledoi

A Centrolene robledoi a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe, ezen belül az üvegbékafélék (Centrolenidae) családjának Centrolene nemébe tartozó faj.

Chatham-szigetek

Az 1842 óta Új-Zélandhoz tartozó Chatham-szigetek az anyaországtól mintegy 650 kilométerre keletre helyezkednek el a Csendes-óceánban, a nemzetközi dátumválasztó vonaltól nyugatra. A szigetcsoport területe mintegy 966 km², melynek java részét a két fősziget, a Chatham- és a Pitt-sziget teszi ki. További mintegy nyolc kis sziget és több sziklaszirt tartozik a csoporthoz. lakossága mindössze 600 fő körül van. A szigeteken őshonos moriorik a mai Új-Zélandról érkeztek ide valószínűleg a 15. században. Az európaiak a 18. század végén fedezték fel. Élővilágában számos endemikus élőlény van.

Degen Árpád

Felsőhegyi Degen Árpád (Pozsony, 1866. március 31. – Budapest, 1934. március 30.) orvos, botanikus, kísérletügyi főigazgató, egyetemi tanár. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Degen”.

Hawaii barlangi tücsök

A hawaii barlangi tücsök (Thaumatogryllus cavicola) a rovarok (Insecta) osztályának egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjébe, ezen belül a valódi tücskök (Gryllidae) családjába tartozó faj.

Madagaszkár

Madagaszkár (régebbi nevén: Malgas Köztársaság, malgasul: Repoblikan'i Madagasikara, franciául: République de Madagascar), szigetország az Indiai-óceánon, az afrikai kontinens délkeleti partjánál. Madagaszkár szigetének területe 587 041 négyzetkilométer, és ezzel a világ negyedik legnagyobb szigete. Az országhoz továbbá számos kisebb sziget is hozzátartozik. Madagaszkár korán elvált az ősi Gondwana kontinenstől, illetve annak afrikai részétől, és az élővilág ezután elszigetelten fejlődött. Az itt élő fajok 90 százaléka endemikus élőlény.

A kutatók régen úgy vélték, hogy Madagaszkár az I. e. 200 és 500 között települt be, a Borneó szigetéről érkező népekből, majd később a Mozambikból letelepült bantu népből. Modern genetikai kutatások viszont a benépesítést az i. sz. 800 körüli időre teszik. A különböző forrásokból a helyi etnogenezis révén kialakult népesség neve malgas. Az ország kultúrájában jelentős szerepet töltöttek és töltenek be ma is a későbbi bevándorlók, az arabok, az indiaiak, kínaiak és az európaiak (elsősorban a franciák).

A 19. században a francia-hova háborúban Franciaország annektálta, azaz gyarmatosította Madagaszkárt, ezzel az ország szuverenitása megszűnt, és a 103 éve uralkodó Merina-monarchia tagjait a franciák Algériába száműzték. Franciaország második világháborús veresége után Madagaszkár a Vichy-kormány uralma alá került. Attól tartva, hogy a japánok tengeralattjáró-támaszpontot létesítenek Madagaszkáron, a brit csapatok hat hónap alatt elfoglalták a szigetet a szabad franciák számára.

1947-ben felkelés tört ki a francia gyarmati uralom ellen, amelyben több mint 90 ezer ember vesztette életét. A felkelés leverése után a franciák reformokat vezettek be. 1960. június 26-án jött csak el a független állam kikiáltása, melynek neve Malgas Köztársaság volt. 1992 óta az állam neve Madagaszkári Köztársaság, államformája parlamentáris köztársaság fővárosa Antananarivo.

2011-ben az ország népessége becslések szerint közel 22 millió fő, és ennek majd 90 százaléka él kevesebb mint napi két dollárból. Madagaszkár bennszülött lakosságának a nyelve, a malgas az ausztronéz nyelvcsaládba tartozik. A másik hivatalos nyelv a francia. A lakosság nagy része ragaszkodik a hagyományokhoz és a hiedelmekhez, valamint a valláshoz, ami az ország túlnyomó részén a kereszténység. A kormány stratégiai fejlesztésnek tűzte ki az ökoturizmus, a mezőgazdaság, az oktatás és az egészségügy fejlesztését, valamint a nemzetközi kereskedelem körének szélesítését.

Malawi-tó Nemzeti Park

A Malawi-tó Nemzeti Park (angolul Lake Malawi National Park) egy nemzeti park Malawiban, a Malawi-tó déli partján, a Majom-öbölben (Monkey Bay). A 88 km² területű park magában foglalja a tó egy részét, a Khumba-félszigetet és 12 kisebb szigetet. 1984 óta szerepel az UNESCO természeti világörökségi listáján.1934-ben néhány szigeten vadrezervátumot és madárvédelmi területet hoztak létre; a védettséget 1972-ben kiterjesztették a Cape MacLear, Mwenya és Mkhudzi dombjaira is. 1980 óta nemzeti park. A Majom-öbölben a halászati minisztérium egy kutatóállomása működik.

A világon a Malawi-tóban él a legtöbb fajta hal: az 1 000-re becsült fajoknak a fele megtalálható a park területén, kb. 90 százalékuk csak itt honos. Ez egy evolucionális alkalmazkodás eredménye, ami hasonló mértékben csak a Galapagos-szigeteken figyelhető meg, A tóban fellelhető az összes ismert cichlidae-faj 30 százaléka, különösen a mbuna. 5 kivételével, mind a 400 faj endemikus élőlény, életük meghatározott szigethez vagy partszakaszhoz kötődik.

Refúgium

A refúgium latin eredetű szó. Általános jelentései:

menedék, végső segély,

illetve menedékhely.Speciális, a biológiában használatos jelentése ez utóbbiból alakult ki: olyan, foltszerű, a környezetétől elütő adottságú élőhely, amelyben a környezeti viszonyok megváltozása miatt extrazonális helyzetbe került élőlények meghúzhatják magukat. Az ilyen, többnyire kis populációk gyakran teljesen elszigetelődtek a faj esetleges távoli, nagy állományaitól és idővel új fajokká fejlődhetnek. Többségük azonban nem elég alkalmazkodóképes ahhoz, hogy a refúgiumon kívül is el tudjon terjedni, ezért az ilyen fajokat gyakran konzervatív reliktumoknak nevezik.

A refúgiumok többsége korábbi földtörténeti korok éghajlati viszonyait őrizte meg, kisebb részük edafikus tényezők hatására alakult ki.

Magyarországon a refúgiumok két típusát a pleisztocén eljegesedés és az utána következő felmelegedés alakította ki:

a hidegkedvelő élőlények menedékhelyei az ún. jégkorszaki refúgiumok (főként északi lejtőkön);

a jégkorszak előtti, melegebb éghajlat élővilágát az ún. harmadidőszaki refúgiumok őrzik (főként déli lejtőkön).A visszaszorult (reliktum) élőlények számára kedvezőtlen viszonyok megszűntével azok a refúgiumokból terjednek szét: ez a folyamat a (biológiai) invázió.

Szentendrei Rózsa Termőhelye Természetvédelmi Terület

A Szentendrei rózsa termőhelye természetvédelmi terület 2000-ben jött létre a szentendrei Pismány-Hegy északnyugati részén.

Tamariska-domb Természetvédelmi Terület

A Tamariska-domb Budapest XXI. kerületében, Csepelen található homokbucka, amely a jégkorszak végén, a földtörténeti jelenkor elején alakult ki. 2012-es védetté nyilvánítását nemcsak geológiai értéke indokolta, hanem a területén megtalálható homokigyep-életközösség is, amelyben számos védett növény- és állatfaj található, egy részük pannon endemikus élőlény. A védett terület nagysága 5,9575 hektár. A domb alatt található egy bunker, amely a két világháború között épült.

Tanzánia védett területei

Tanzánia védett területei rendkívül változatosak, a tengeri élőhelyektől a hatalmas füves térségekig és a magas hegycsúcsokig, a Kilimandzsáróig. Az ország teljes területének egyharmadát bizonyos mértékig nemzeti park, vadrezervátum, tengeri park, erdőrezervátum stb. védi.

Az alábbi lista áttekintést ad a Tanzániában található különböző védett területekről.

Viza

A viza (Huso huso) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.A többi tokfélénél jóval nagyobbra növő és sokáig élő halfaj, hiszen életkilátása a száz évet is meghaladhatja. Európa legnagyobb édesvízi hala endemikus élőlény a Kaszpi- és Fekete-tengeri medencében, és kisebb állománya megtalálható az Adriai-tenger vízrendszerében.

Intenzív halászata és az ikrájából készített nagyon értékes beluga- vagy fekete kaviár miatti túlhalászás, és az orvhorgászat eredményeként állománya jelentős mértékben lecsökkent. Az élettere is jelentősen beszűkült, hiszen a folyószabályozások során épített vízlépcsőkön elakad, és nem tud a folyók felsőbb részébe jutni.

Magyarországon a korábban nagy jelentőségű vizafogás, mely egykor a halászat meghatározó jelentőségű ágazata volt, mára teljesen ellehetetlenedett. Horgászata nagyobb mértékben csak a tengerparti országokban lehetséges, de az állománya olyan mértékben megritkult, hogy a washingtoni egyezmény döntése értelmében, elviekben csak a tenyésztett halak ikráját lehet nemzetközi kereskedelmi forgalomba hozni.

Wet Tropics Nemzeti Park

A Wet Tropics Nemzeti Park ausztrál világörökségi helyszín nagyjából 8 940 km² trópusi esőerdőt foglal magában és végighúzódik a Nagy-Vízválasztó-hegység északkelet-queenslandi részén. A nemzeti park eleget tesz a természeti helyszínekkel szemben támasztott négy lehetséges követelmény mindegyikének. A címet 1988-ban nyerte el. A Wet Tropics Nemzeti Park 2007 májusában az Australian National Heritage List (Ausztráliai Nemzeti Örökség) tagja lett.Az esőerdőben találhatók a földön a legnagyobb koncentrációban a primitív virágos növények családjai. Csak Madagaszkár és Új-Kaledónia - történelmi elszigeteltségüknek köszönhetően - rendelkezik az endemikus élőlények hasonló szintű, nedves, trópusi régióival.

Zsolna

Zsolna (szlovákul: Žilina kiejtése✩, németül: Sillein, lengyelül: Żylina, latinul: Solna) város Szlovákiában. A Zsolnai kerület és a Zsolnai járás székhelyeként a térség közigazgatási, ipari, oktatási és egyházi központja. Az Északnyugati-Kárpátok ölelésében, a cseh és a lengyel határ közelében fekvő város egy természetes kereszteződésben alakult ki. Oroszországot, a Baltikumot köti össze Magyarországgal és Dél-Európával. Ma fontos vasúti és közúti csomópont, itt találkoznak a VA és a VI-os páneurópai folyosók.

Először 1208-ban említik t(er)ra de Selinan néven. Mai neve a szláv Žela személynévből képzett Želinany helynévből alakult ki. Első, ma is használatos címere 1379-ből származik. Károly Róbert 1321-ben szabad királyi városi rangot adományozott a településnek, míg utóda, Nagy Lajos 1381. május 7-én kiadott Privilegium pro Slavis kiváltságlevele egyenlő jogokkal ruházta fel szláv és német lakosságát. Zsolna virágkorát a 17. században élte, majd rövid hanyatlás után, a vasút megépülése által (1872) ismét fellendült gazdasága. A 2000-es években létesített autógyára gazdasági szerepét tovább erősítette. A 20. században két alkalommal volt Szlovákia fővárosa.

A városban 2009-ben 85 399-en laktak, ezzel az ötödik legnépesebb város Szlovákiában.

Zsolnai járás

A Zsolnai járás (Okres Žilina) Szlovákia Zsolnai kerületének közigazgatási egysége. Területe 815 km², lakosainak száma 154 205 (2011), székhelye Zsolna (Žilina). A járás területe teljes egészében az egykori Trencsén vármegye területe volt.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.