Ekron

Ekron (héber עֶקְרוֹן ʿeqrōn) egyike volt a filiszteusok Délnyugat-Kánaánban található öt városának. Ma Tel Miqne településével azonosítják (arabul: Kirbat al-Muqanna), amely az Izrael középső részén fekvő Mazkeret Batya településtől délre, Jeruzsálemtől 35 km-re nyugatra, az ókori Gát városától 18 km-re északra található.

Ekron
Az öt fő filiszteus város (pirossal)
Az öt fő filiszteus város (pirossal)

Ország Izrael
Elhelyezkedése
Ekron (Izrael)
Ekron
Ekron
Pozíció Izrael térképén
é. sz. 31° 46′ 39″, k. h. 34° 51′ 07″Koordináták: é. sz. 31° 46′ 39″, k. h. 34° 51′ 07″

Elhelyezkedés (azonosítás)

A történelem során számos településről feltételezték, hogy Ekron területén fekszik, többek között Aqirról, Qataráról, Zikrinről és Cézárea Martimáról. Jeremiás azt írta, hogy Ekron keletre volt Ashdódtól és Yavnétől (összhangban a modern értelmezéssel), de megemlítette azt is, hogy némelyek Statron-toronnyal (i. e. 4. századi föníciaiak lakta település a későbbi Cézárea területén) azonosították. Ez lehetett az oka annak, hogy Rabbi Abbahu Cézáreával azonosította Ekront a Talmudban (Meg. 6a).

Edward Robinson (amerikai bibliatudós) először az arab Aqir faluval azonosította Ekront 1838-ban,[1] ezt a nézetét azonban elvitatta Stewart Macalister (ír származású régész) 1913-ban, aki Khirbet Dikerinnel azonosította az ókori várost. Később ezt is megcáfolta William F. Albright (amerikai régész és bibliatudós) 1922-ben, aki Qatrával azonosította a várost.[2]

Végül azután a 20. század második felében a kutatók arra az álláspontra jutottak, hogy Ekron a mai Tel-Miqne területén helyezkedett el,[3][4] amit az 1996-os feltárások során áttörő eredményeket produkáló régészeti feltárások megerősítettek.[5]

Bibliai hivatkozások

Józsué 13:2-32 „Ez az a föld, ami fennmaradt: A Filiszteusoknak minden tartománya és az egész Gesur.3 A Sikhórtól fogva, amely Égyiptom felett [folyt], egészen Ekronnak határáig északra, [mely] a Kananeushoz számíttatik; a Filiszteusok öt fejedelemsége: a Gázáé, Asdódé, Askelóné, Gáthé, Ekroné és az Avveusoké.”

Józsué 13:13 Ez a rész említést tesz arról, hogy Ekron Filisztea határ menti városa volt, és a Józsué 15:11-ben felsorolja a Szentírás az Ekron környéki városokat. A várost egy ideig Dán törzse birtokolta (Józsué 19:43), de később ismét a filiszteusoké lett. Ez volt az utolsó város, ahova a filiszteusok elvitték a szövetségnek ládáját, mielőtt visszaadták az izraelitáknak (1Sámuel 5:10 és 1Sámuel 6:1-8).

Baálnak volt egy neves szentélye Ekronban. A 2Királyok 1:2-ből megtudjuk, hogy Akházia, mikor megbetegedett, követeket küldött Ekronba, akiknek azt parancsolta, hogy: „Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségbõl?”

Ekron pusztulását Zofóniás 2:4 próféciája vetíti előre.

Történelem

A kerámialeletek azt bizonyítják, hogy a város területén már a kalkolitikumtól, illetve a kora bronzkortól kezdve megjelentek az első letelepülők. A térséget kananeus népek lakták. Egy 400 éves időintervallum után, amelyről meggyőző régészeti leletek hiányában nem sokat tudni, egy nagyszabású expanzió során foglalták el a kánaániták a felsővárost az i. e. 1600-asévekben.

A kánaánita város az i. e. 13. századra területeket veszített, és tűzvész pusztította a bronzkor összeomlásának idejében. Ezeket a területeket a filiszteusok állították helyre a vaskor hajnalán az i. e. 12. században. Az Újasszír Birodalomból is maradtak feljegyzések Ekronról. Az újasszír forrásokban először a II. Sarrukín [Sargon] khorsabadi palotájában megtalált domborművön találkozunk Ekronnal - az ezen található jelenet az i. e. 712-es ostromot ábrázolja. A következő forrás az i. e. 705-ben trónra került Szin-ahhé-eriba [Szanhérib] felirata, amely a 701-es eseményekről tájékoztat. A felirat szerint az ekroniak fellázadtak a Szanhérib által kinevezett király, Padi ellen; és Padit a júdeai királyhoz, Ezékiáshoz küldték Jeruzsálembe vasra verve. Szanhérib kivonult Ekron ellen, miközben az Ekron-beliek Mustri király támogatását kérték. Az Ekron védelmére vonuló egyiptomi csapatokat Szin-ahhé-eriba Eltekénél legyőzte, majd kegyetlenül leverte a lázadókat, megölette a vezetőket, és híveiket fogságba vitette. Ez a hadjárat vezetett Szanhérib Jeruzsálem elleni rajtaütéséhez, amely során Szanhérib kényszerítette Ezékiást, hogy állíttassa vissza hivatalába Padit, és nevezze ki Ekron királyának. Az asszír felirat szerint 46 júdeai várost foglaltak el és 200,105 embert vittek fogságba. Ashdód és Ekron fennmaradtak és erős városállamokká váltak az asszír fennhatóság alatt az i. e. 7. sz.-ban. Az újbabiloni király, II. Nabú-kudurri-uszur idejében - i.e. 604 és 562 között - feltételezhetően elpusztították a várost, ám az ebből az időből fennmaradt források „Akkaron”-ként említik, csakúgy, mint később a Makkabeusok könyvében (10:89), az i. e. második században.[6]

Az ásatások során több mint száz nagy méretű olívabogyó-prést találtak Ekron területén az i. e. 7. századig visszamenőleg. Ez a legnagyobb olívaolaj-termelőközpont, amely ebből az időből fennmaradt. E felfedezés alapján feltételezhetjük, hogy az olívaolaj-termelés igen fejlett volt az ókori Izraelben, és hogy ez volt az egyik fő olívaolaj-termelőközpontja a térségnek, beleértve Egyiptomot és Mezopotámiát is.[7][8]

Régészeti feltárások

A Tel-Mikne/Ekron ásatások jelentős részére 1981 és 1996 között került sor, melyet az Albright Régészeti Kutató Intézet, valamint a Jeruzsálemi Héber Egyetem finanszírozott. Az ásatásokat Trude Dothan és Seymour Gitin vezette.[9] A kutatás középpontjában egy interdiszciplináris vizsgálat állt, mely a filiszteusok, izraeliták, föníciaiak, asszírok, és egyiptomiak kulturális kölcsönhatását vizsgálta a késői második bronzkor, az első, és második vaskor idejében.

Kronológiai fejlődés. A kerámiamaradványok a helyszínen azt bizonyítják, hogy a város már a kora bronzkorban létezett.

Közép bronzkor (i. e. 2000-1600 körül). A várost láthatóan erődítmények alkották, melyek magukba foglalták mind az alsó-, mind a felsővárosi részeket a közép bronzkorban. Monumentális tereket, bástyákat tártak fel, és rengeteg cserépmaradványt találtak ebből a korból.

Késő bronzkor (i. e. 1600-1200 körül). Ebből a korból ciprusi, mükénéi cserepeket, és anatóliai szürke kerámiát találtak, melyek bizonyítékként szolgálnak arra, hogy fejlett nemzetközi tengeri kereskedelem folyt a térségben. Az egyiptomi hatás is egyértelműen felfedezhető.

Vaskor I. Vályogfal vette körül a felsővárost, amelyet Megaron (rendszerint négyszögletű, főhomlokzatán nyitott épület) jellegű épületek alkottak. Találtak még mészkőből készült kádakat, és egy ipari méretű kemencét is ezen a területen.

A város elpusztult az I. vaskor végén, de utána az asszírok újjáépítették a 8-7. században. A kétféle építési stílus közötti különbség már a szelvényfotókon is egyértelműen látszik - a bronzkori település kisebb kövekből rakta a falakat, az újasszír erődítmények pedig hatalmas kőtömbökből épültek. Az újasszír korból rengeteg emlékünk maradt, pl. olajprések, továbbá egész erődítmények, templomok, városkapu, házak, egy sír és kerámiák.

Jegyzetek

  1. C. R. Conder - H. H. Kitchener, The Survey of Western Palestine II (London: The Committee of the Palestine Exploration Fund, 1882), p. 408.
  2. William F Albright, "Contributions to the Historical Geography of Palestine". The Annual of the American School of Oriental Research in Jerusalem 2/3 (1921/1922), pp. 1-46.
  3. Seymour Gitin - Trude Dothan, "The Rise and Fall of Ekron of the Philistines: Recent Excavations at an Urban Border Site". The Biblical Archaeologist 50/4 (1987), pp. 197–222. doi:10.2307/3210048. JSTOR 3210048.
  4. Seymour Gitin, "Tel Miqne-Ekron: A type-site for the inner coastal plain in the Iron Age II period". Seymour Gitin - William Dever, Recent Excavations in Israel: Studies in Iron Age Archaeology(Winona Lake, Indiana: Eisenbrauns, 1989), p. 24.
  5. S. Gitin - T. Dothan - J. Naveh, "A Royal Dedicatory Inscription from Ekron". Israel Exploration Journal 47 (1997), pp.  9-16.
  6. Peter James, „Dating Late Iron Age Ekron (Tel Miqne)”. Palestine Exploration Quarterly 138/2 (1985), pp. 85–97
  7. Oded Borowski, Daily Life in Biblical Times (Atlanta, GA: Society of Biblical Literature, 2003), pp. 71–72.
  8. Nathan Macdonald, What Did the Ancient Israelites Eat? Diet in Biblical Times (Grand Rapids, Michigan: W. B. Eerdmans Publishing Company, 2008), pp. 23–24.
  9. T. Dothan – S. Gitin, Tel Miqne (Ekron) Excavations, Spring 1981, Field INE, Iron Age 1-1 (Ekron Limited Edition Series 1, 1981)

Irodalom

  • Susan Heuck Allen, „Trojan Grey Ware at Tel Miqne-Ekron”. Bulletin of the American Schools of Oriental Research, 293 (1994), pp. 39–51.
  • Baruch Brandl, „Two Engraved Tridacna Shells from Tel Miqne-Ekron”. Bulletin of the American Schools of Oriental Research, 323 (2001), pp. 49–62.
  • Aaron Demsky, "The Name of the Goddess of Ekron: A New Reading". Journal of the Ancient Near Eastern Society  25 (1997), pp. 1–5.
  • Jan Gunneweg et al., „On the Origin of Pottery from Tel Miqne-Ekron”. Bulletin of the American Schools of Oriental Research, 264 (1986), pp. 3–16.
  • Brian Hesse, „Animal Use at Tel Miqne-Ekron in the Bronze Age and Iron Age”. Bulletin of the American Schools of Oriental Research, 264 (1986), pp. 17–27.
  • M. W. Meehl – T. Dothan – S. Gitin, „Tel Miqne-Ekron Excavations, 1995–1996, Field INE, East Slope: Iron Age I (Early Philistine Period)”. Final Field Reports 8 (2006)
  • S. M. Ortiz – S. Gitin – T. Dothan, „Tel Miqne-Ekron Excavations, 1994–1996, Fields IVNE/NW (Upper) and VSE/SW: The Iron Age /I Late Philistine Temple Complex 650”. Final Field Reports 9 (2006)
  • W. M. Thomson, The Land And The Book: Or, Biblical Illustrations Drawn From The Manners(Piscataway, New Jersey: Gorgias Press LLC., 2004)  
  • Edward Robinson – Eli Smith, Biblical Researches in Palestine, Mount Sinai and Arabia Petraea: A Journal of Travels in the Year 1838a (Boston, Massachusetts: Crocker & Brewster, 1841)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ekron című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó linkek

Filiszteusok

A filiszteusok mediterrán eredetű, kora vaskori nép. Szerepelnek az ókori Keletet végigdúló tengeri népek között, azok második inváziójában („második tengeri koalíció”). Az egyiptomi dokumentumok pršt.w vagy plśt.w néven nevezik őket, a törzsnév valószínűleg paleszet volt (lásd Palesztina). Eredeti nyelvük ismeretlen, de valószínűleg nem sémi, hanem indoeurópai volt; később átvették a kánaáni dialektust és írást.

Nevükből származik a kulturálatlan, földhözragadt embert, nyárspolgárt jelölő filiszter szó, valamint abból – a Pilistina, Philistina szavakon át – eredeztethető a Palesztina név is. Vespasianus császár a 70-es hadjárata, a jeruzsálemi szentély lerombolása és a zsidók elűzése után önálló provinciává szervezte a területet.

Gát (bibliai város)

Gát vagy Get (héber: (Gat) גַּת, jelentése: ’szőlőprés’; latin: Get; akkád: Gimtu, Ginti): az öt fő filiszteus város (Gáza, Askelón, Asdód, Ekron és Gát) egyike, neve gyakran szerepel a "filiszteusok Gátja"- (גַת־פְּלִשְׁתּ֗ים, Gat-Pelištîm-) összetételben. Északnyugat-Palesztinában, Ekrontól délre feküdt, minden testvérvárosánál közelebb Júdához. Általában Tell-es-Safi dombjával azonosítják. A Héber Bibliában mintegy negyvenszer jelenik meg, emellett ugariti szövegek, és az El-Amarna-levelek is említést tesznek róla.

Izraelita honfoglalás

Ez a szócikk az izraeliták ókori honfoglalásáról szól a Héber Biblia (Ószövetség) és a régészeti leletek alapján.

A Biblia és a zsidó történelem kutatói nem értenek tökéletesen egyet abban, hogy az Egyiptomból való kivonulás (exodus) és a honfoglalás pontosan mikor is történhetett. Az egyik leginkább elfogadott felfogás szerint a Kr. e. 13. században. Ha ez az időpont a helyes, akkor Izráel vándorlása és honfoglalása csak egy része volt annak a nagy népmozgásnak, amely e század végén folyt egész Elő-Ázsiában, közelebbről Kánaán környékén is. (Valószínűleg valamilyen természeti csapás is szerepet játszhatott ebben.)

Ez idő táján jelentek meg Kánaántól északra és ÉK-re az arámok és alkottak kisebb államokat. Az izraelitákkal közel egy időben az ún. tengeri népek özönlötték el Kis-Ázsiát és a Hettita Birodalom megsemmisítése után dél felé nyomultak a tengerpart mentén. A tengeri népek közé tartoztak a filiszteusok is, akik Palesztina partvidékén telepedtek le és később az izraeliták legerősebb ellenségévé váltak.

A második nézet szerint a honfoglalás (kezdete) a Kr. e. 16. században történt - ahogy az Újszövetség is említi. Erre az időszakra esik Jerikó városfalainak régészetileg igazolt elpusztulása is. Ebben az esetben a mintegy 40 évvel korábbi, az Exodusban leírt egyiptomi tíz csapás egy része is kapcsolatba hozható a thírai vulkánkitöréssel.A harmadik változat szerint a honfoglalás a Kr. e. 15. században történt.A palesztinai régészeti kutatók többségének mai álláspontja szerint az Ígéret földjének meghódítása Kr. e. 1240 körül kezdődött. E kutatók szerint Józsué, majd a Bírák könyve a Kr. e. 1240 - 1050 közötti történéseket beszéli el. Több tudós is azt az elméletet vallja, hogy az izraeliták fokozatosan szivárogtak be Kánaán földjére. Mások szerint a letelepedéssel egy időben különböző törzsek hagyták el Egyiptomot és keveredtek az izraelitákkal. Félrevezető tehát, ha azokat az emlékeket, amelyek a kánaánita városok késő bronzkori pusztulását bizonyítják, kizárólag Izráel bevonulásával hozzuk kapcsolatba. A bételi, bét-semesi, hácór stb. ásatások ugyan Kr. e. 13. századi rombolásról tanúskodnak, ám az időpont csak megközelítő pontosságú és a városok sem feltétlenül egy időben pusztultak el.A honfoglalással foglalkozó Józsué könyve könyve Mózes halála után folytatja Izrael történetét és Kánaán meghódításán át egészen Józsué haláláig jut el.

Az ószövetségi őstörténetek feltételezhetően - vagy legalábbis egy részük - szájhagyomány útján terjedtek, mígnem megkapták jelenleg is ismert, írott formájukat. A Józsué könyve viszonylag gyors hódításról beszél, míg a következő ószövetségi könyv, a Bírák könyve kissé más képet fest a csatározásokról. A két könyv megegyezik viszont abban, hogy egyaránt az Istenbe vetett hit fontosságát hangsúlyozza, hiszen Józsué serege Isten iránti engedelmességének köszönhette sikerét.

Kánaániták (Biblia)

A kánaániták Palesztina régiójában, az izraeliták bevándorlása előtti, főleg szemita eredetű őslakosság gyakran összefoglaló megnevezése.

Ők nem alkottak egységes etnikumot, hanem számos, egymással rokon népcsoport és törzs kötelékét.

Amikor az izraeliták megkezdték a honfoglalásukat, Kánaán sok városállamból, vagyis kisebb királyságokból állt, de némi összetartás is mutatkozott a városállamok között. Az izraeliták azt találták, hogy Kánaán gyümölcsökben gazdag vidék, és nagyobb települései jól megerősített városok.A filiszteusokat - akik nagyjából az izraelitákkal egy időben érkeztek Palesztina területére - nem a kánaánita népek között tartják számon, de Palesztina róluk kapta a nevét.

Lákis

Lákis (akkádul URULakišu vagy URULakiša, héberül: לכיש [lkš]; óegyiptomiul Rkš [Rakes]; görögül: Λαχις; latinul: Lachis) a Hebron-hegy (arabul: جبل الخليل; héberül: הר חברון) és a filiszteus tengerpart közt fekvő település volt a bronzkorban, Jeruzsálemtől 44 km-re nyugatra.

Lákis ostroma

Lákis ostroma az asszír hadsereg egyik első várostroma volt i. e. 701-ben. Asszíria a lehető legtöbb területet próbálta megszerezni Egyiptom, a legnagyobb rivális elől. A zsidó állam nem sokkal Salamon halála után kettéoszlott, az északi lett Izrael, a déli Júdea. Izraelt az asszírok már korábban elfoglalták, lakosságát részben kitelepítették. Az itt maradtak lettek a szamaritánusok. A déli zsidó királyság először Babilon és Egyiptom, majd Asszíria és Egyiptom ütközőterülete lett. II. Sarrukín után már csak idő kérdése volt, hogy Júdea mikor kerül sorra az asszír hódításban. Az i. e. 722-ben szerveződő asszírellenes koalícióban Júdea óvatosságból nem vett részt, de a későbbiekben Ezékiás (másképp Hiszkija) egyiptomi és filiszteus segítséggel Asszíria ellen fordult. Lákis i. e. 701-es ostromát, bevételét és lerombolását a Biblia nem említi.

Sátán

Sátán (héber eredetű szó) a zsidó, keresztény és az iszlám vallásban szereplő alak. A bibliai iratokban egy olyan Isten ellen lázadó, bukott angyal, aki Isten és az emberiség ellenségeként jelenik meg. A Biblia forrásai alapján valós fizikai formában a Földön sohasem öltött testet.

A Biblia úgy említi, és úgy ír róla, mint aki egy személy, szellemi hatalom. Az Újszövetségben különféle kifejezésekben jelenik meg («e világ fejedelme», az «ellenség», a «gonosz», a «kísértő», «e világ istene», a «levegő hatalmasságainak fejedelme»), azonban ezeknél jóval gyakrabban jelenik meg a görögből eredő latin »diabolus« és a »satanas« magyar átírása.A vele kapcsolatos említések egyaránt megtalálhatóak a Bibliában, a Koránban és egyes apokrif iratokban is. A Septuaginta, a Héber Biblia görög nyelvű fordítása hol a görög diabolosz (διάβολος, gonosz) szót használja, hol a satan (שָּׂטָן) héber szó fonetikus átiratát. A magyar bibliafordítások a satan szót fonetikusan átvették, míg a diabolosz helyett ördögöt, gonoszt írnak.

Az Újszövetség az Ádám és Éva bűnesetéről szóló történetben a kígyóval azonosítja, amely az Isten által tiltott fáról kínálta a gyümölcsöt az első emberpárnak.

Az Ószövetség története

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.