Egységes Izraeli Királyság

Az egységes Izraeli Királyság egy egykori királyság Izrael földjén. A történészek az állam fennállását kb. Kr. e. 1020 és Kr. e. 930 közé datálják, bár a pontos dátumokban nincsen egyetértés.

A Biblia szerint az egységes királyság előtt a zsidó törzsek konföderációban éltek a bíráknak nevezett ad hoc karizmatikus vezetők irányítása alatt. Kr. e. 1020 körül a környező népektől való erős fenyegetettség hatására a törzsek egyesültek, létrehozva az első Izraeli Királyságot. Sámuel a Benjámin törzséből származó Sault kente fel az első királlyá Kr. e. 1020 körül, de Dávid volt az, aki Kr. e. 1006 körül erős, egységes zsidó királyságot tudott létrehozni.

Dávid, Izrael második (vagy ha Isbósetet is számítjuk harmadik) királya tette 3000 éve Jeruzsálemet az ország fővárosává. Előtte Hebron volt a Dávid-féle Júdeai Királyság, Mahanaim pedig az Isbóset-féle Izraeli Királyság fővárosa, Saul uralkodása alatt pedig Gibeah volt az egységes Izrael központja.

Dávidnak sikerült valóban egyesítenie a zsidó törzseket, és felállítani egy királyi kormányzatot. Sikeres hadjáratokat vezetett Izrael ellenségei ellen, és legyőzte például a filiszteusokat, ezzel biztosítva az ország határait. Uralma alatt Izrael regionális hatalommá fejlődött. Dávid háza alatt az egységes Izraeli Királyság sikeresen fejlődött, és erősebb volt szomszédainál.

Dávid utóda, Salamon uralkodása a békés gyarapodás és a kulturális fejlődés időszaka volt. Számos építkezés volt, többek között ekkor épült az első templom Jeruzsálemben.

Salamon fia, Rehábeám Kr. e. 930-as trónra lépésével azonban az egységes Izrael két részre osztódott: az északi Izraeli Királyságra (Szikem, Peniél, Tirca, majd Szamária fővárossal) és a déli Júdai Királyságra (Jeruzsálem fővárossal). A nem zsidó területek nagy része elveszett.

Egységes Izraeli királyság
megszűnt
I. e. 11. századI. e. 931 körül
Az egységes Izraeli Királyság Saul és Dávid idejében
Az egységes Izraeli Királyság Saul és Dávid idejében
Általános adatok
Fővárosa Hebron
Jeruzsálem
Vallás Zsidó vallás
Kormányzat
Államforma monarchia
Uralkodó Saul zsidó király
Isbóset zsidó király
Dávid zsidó király
Salamon zsidó király
Dinasztia Dávid háza

Fordítás

A zsidók története a történelmi Izrael területén

A tudósok talán sohasem fognak megegyezni abban, hogy a zsidók történelmének jól meghatározható körvonalai pontosan mikor emelkedtek ki a történelem előtti kor ködéből. A saját eredetükről szóló hagyományos zsidó beszámolók, amelyeket a Tórában jegyeztek le, távol áll attól, hogy puszta folklór vagy törzsi emlékezet lenne. Egyes régészek szerint az ősi történeteket régészeti anyagok is bizonyítják.

Ez a szócikk a zsidóság történetét tekinti át a történelmi Izrael (azaz későbbi nevén Palesztina) területén.

Dávid háza

Dávid háza egy uralkodóház, amelyet alapítójáról, Dávid zsidó királyról neveztek el. Az Egységes Izraeli Királyság királyai közül csak Dávid és Salamon származtak ebből a házból, Saul és Isbóset nem, de a Júdai Királyság királyai Atália királynő kivételével Dávid leszármazottai, azaz Dávid házának tagjai voltak.

1993 júliusában Tell el-Kádiban (az ókori Dán) egy Kr. e. 9. századból származó sztélé-töredéket találtak, amely arról lett híres, hogy megemlíti „Dávid házát” (dinasztiáját). A Biblián kívül ez az egyetlen forrás, amely megerősíti Dávid király egykori létezését.

I. Jeroboám

I. Jeroboám izraeli király. Salamon idejében ő volt a teherhordozók főfelügyelője. Egy próféta azonban azt mondta Jeroboámnak, hogy a király halála után ő lesz az uralkodó 10 törzs fölött, mert az ország ketté fog szakadni. Mikor erről tudomást szerzett Salamon, Jeroboámot meg akarta öletni, aki Egyiptomba menekült. Salamon halála után fia, Roboám következett a trónon.

Izrael (egyértelműsítő lap)

Izrael – a mai Izrael állam

Egységes Izraeli Királyság - az ókori Izráel, Saul, Dávid és Salamon király korában

Izraeli Királyság, más néven Izráel – ókori királyság a két részre szakadt ország (Izrael és Júda) korában

Izrael (héberül Jiszráél) - Jákób pátriárka másik neve a Bibliában

a történelmi Izrael – a Bibliában szereplő zsidó történelmi terület

Izrael, keresztnévLásd még:

izraeliták - a zsidók egyik elnevezése

izraelita vallás - a judaizmus (zsidó vallás) egyik elnevezése

A zsidók története a történelmi Izrael területén – A zsidóság történelmének áttekintése bibliai alapon

Izraeli Királyság

Az Izraeli Királyság, az ókori Egységes Izraeli Királyság szétszakadása után az északi országrész megnevezése volt. A királyság Kr. e. 930-tól az ország asszír leigázásáig Kr. e. 722-ig állt fenn.

Salamon király halála után Izrael két részre szakadt. Az északi királyság története I. Jeroboám és tíz izraeli törzs elpártolásával kezdődött. A törzsek, amelyek megalkották az Izraeli Királyságot: Rúben, Dán, Izsakhár, Zebulon, Naftali, Áser, Gád, Manassé, Efraim. A főváros az első évben Szikem, majd Peniél, Tirca, végül Omri uralkodásától az ország pusztulásáig Szamária lett. Júda, Benjámin, Simeon és Lévi törzse a déli országrészhez került a Júdai Királyság néven Jeruzsálem fővárossal és Roboám királlyal az élén.

A kutatók is úgy vélik, amelyre még a Szentírás alapján is következtetni lehet, hogy a tíz északi törzs nehezményezte Júda túlsúlyát a dávidi és salamoni királyságon belül, illetve számos előnytelen, de már elavult törvény élt még (így az örökös adósrabszolgaság intézménye), s nem kizárt a déli vezető réteg esetleg telhetetlensége sem, ami a salamoni virágkor egyik negatív hozadéka. Roboám nem volt hajlandó engedményekre, ezért döntött a tíz északi törzs az elszakadás mellett.

Az Izraeli Királyság uralkodóit és a nép nagy részét végig az istentelen élet jellemezte. Az országrész elszakadása után I. Jeroboám Dánban és Béthelben aranyborjút állíttatott fel bálványként, és megtiltotta országában az izraelitáknak, hogy Jeruzsálembe, a salamoni templomhoz zarándokoljanak. Ennek nyilván politikai indítékai voltak (melyre szintén találunk utalást a Szentírásban), hogy Jeroboám növelje a különbségeket Júdával, nehogy valamiképp később szóba kerüljön a két ország újbóli egyesülése. Akháb király és dinasztiája különösen istentelen volt, ebben nagy szerepe volt feleségének, Jezabelnek is, aki nem volt zsidó nemzetiségű. A saját népének kultuszának behozatalával és erősítésével a maga hatalmát is erősíteni akarta Izráel felett. Az ő idejében lépett fel Illés, majd később Elizeus próféta. Utóbbi utasította - Isten szavára - Jéhut, hogy irtsa ki az Akháb-dinasztiát, így Jezabelt is megölte, aki már viszont korábban elvesztette hatalmi túlsúlyát, mikor Illés egy fogadás során a Kármel hegyen legyőzte, majd pedig megölette papjait, komoly csapást mérve a királyné tekintélyére. Jéhu új dinasztiát alapított, de az ország fokozatosan a szakadék szélére jutott. II. Jeroboám idejében még gazdasági és politikai virágzás következett be, majd az ország az asszíroktól való függőségbe került. Pekah király próbált egy asszír-ellenes szövetséget létrehozni, majd III. Tiglatpilezer megtámadta az országát és sok izraelitát vitt fogságba Asszíriába.

Az ország utolsó királya Hóseás volt, aki kezdetben adófizetője volt az Asszír Birodalomnak, majd később fellázadt ellenük. Szalmanasszár Kr. e. 725 körül ostrom alá vette az ország fővárosát, Szamáriát, amely mintegy 3 évig tartott. Ezalatt sokan pusztultak el éhség, betegségek vagy fegyver által. Az asszír uralkodó maga is a hosszú ostrom ideje alatt halt meg. Végül II. Szárgon seregei legyőzték a várost és az országot. A függetlenség elvesztésén túl a nagyobb tragédiát az jelentette, hogy az asszírok a lakosság nagy részét fogságba hurcolták, ahol azok aztán szétszóródtak a hatalmas birodalom tartományaiban, ezzel pedig megszűnt a korábbi tíz izráeli törzs, s csökkent a zsidóság aránya is. Az izraeliták helyére idegen vallású és nyelvű népeket telepítettek be. Ezek a népek az otthon maradott zsidókkal vegyülve lettek az úgynevezett szamaritánusok, akikkel a júdai zsidók a későbbiek folyamán nem vállaltak semmilyen közösséget.

Jeruzsálem

Jeruzsálem (héberül: ירושלים Jerusalájim [jeruʃaˈlajim]; bibliai héber: ירושלם arabul: القدس al-Kudsz [alˈqʊds]; ógörögül: Ἱερουσαλήμ/Ἱεροσόλυμα Hieruszalém/Hieroszolüma; latinul: Hierosolyma) város a Közel-Keleten, a Júdeai-hegység egy fennsíkján a Földközi-tenger és a Holt-tenger között. Izrael és a Palesztin Állam fővárosa, mindazonáltal nemzetközileg ezen igények egyike sem elismert széles körben.A világ egyik legősibb városa; a város mellett (Motza) egy 9000 éves, jelentős település romjaira bukkantak, majd a Dávid városa néven ismert városrész a Kr. e. 4. évezredben népesült be. Az ókori mezopotámiai ékírásos táblákon Urusalima néven említették. A Kr. e. 8. században a Júdai Királyság vallási és közigazgatási központjává fejlődött. Hosszú történelme során legalább kétszer lerombolták, és számos alkalommal cserélt gazdát. 1538-ban, Nagy Szulejmán alatt városfalakkal vették körül, melyek kijelölik az Óvárost. A modern Jeruzsálem messze túlnőtt a városfalakon.

Jeruzsálemet az Ábrahámi vallások – a judaizmus, a kereszténység és az iszlám – mindegyike szent városként tartja számon. A Biblia szerint Dávid király foglalta el, és tette az Egységes Izraeli Királyság fővárosává, majd Salamon felépíttette az Első templomot. A „szent város” jelzőt valószínűleg a fogság utáni időszakban kapta. A kereszténység számára a Septuaginta őrizte meg a város szentségét, amit az Újszövetség beszámolója Jézus kereszthaláláról tovább erősített. A szunnita iszlám számára Jeruzsálem a harmadik legszentebb hely Mekka és Medina után; kezdetben ez volt az imairány (kibla), és a Korán szerint Mohamed próféta innen járta meg egy éjjel a Mennyországot. Mindennek megfelelően a mindössze 0,9 km² kiterjedésű Óváros számos szent helyet foglal magába, így a Templom-hegyet a Siratófallal, a Sziklamecsettel és az Al-Aksza-mecsettel, valamint a Szent Sír-templomot.

Napjainkban Jeruzsálem az izraeli–palesztin konfliktus egyik kulcspontja. Az 1948-as első arab–izraeli háborúban Nyugat-Jeruzsálemet Izrael, Kelet-Jeruzsálemet (az Óvárossal együtt) pedig Jordánia foglalta el és később annektálta. Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael Kelet-Jeruzsálemet is elfoglalta, és a környező területekkel együtt Jeruzsálemhez csatolta. Izrael egyik alaptörvénye, az 1980-as Jeruzsálem-törvény szerint Jeruzsálem az ország osztatlan fővárosa. Az izraeli kormányzat minden ága itt működik, beleértve a Knesszetet, a miniszterelnök és az elnök rezidenciáját, valamint a Legfelsőbb Bíróságot. A nemzetközi közösség ugyanakkor nem ismeri el az annexiót, és Kelet-Jeruzsálemet Izrael által megszállt palesztin területnek tekinti.

Jezréel

Jezréel vagy Jiszreel (héberül: יזרעאל, jelentése Isten vet) ókori város Palesztina területén, a hasonló nevű Jezréel-völgyben. A mai Afula városától 8 km-re DK-re feküdt.

Júdai Királyság

Júdai Királyság, (más néven: Júda királysága) az ókori Egységes Izraeli Királyság szétszakadása után a déli országrész megnevezése volt.

Salamon király halála után Izrael két részre szakadt. A déli rész Júda, Benjámin, Simeon és Lévi törzséből állt, Jeruzsálem fővárosi státuszával. A királyság fennállása alatt az uralkodók végig Dávid és Salamon utódaiból kerültek ki. Összesen 19 király és 1 királynő (Atália) uralkodott a Júdai Királyságban Kr. e. 930-tól a babiloni megszállásig, Kr. e. 586-ig.

Az első király Kr. e. 930 körül Roboám lett. Az északi és déli királyság gyakran háborúzott egymással, és a környező népek is betörtek időnként a Júdai Királyság területére. Roboám idejében I. Sesonk egyiptomi fáraó, Ásza király idejében az afrikai kusiták, Jósiás és fia, Jóáház idején II. Nékó egyiptomi fáraó, olykor a filiszteusok, az arámiak, a moábiták, az edomiták, az ammoniták, majd az asszírok, végül a káldeusok.

Uzziás király alatt az ország gazdasági fellendülést élt át. Megerősítette Jeruzsálem városfalait, sikeres háborúkat vívott a környező népek ellen és Edomot, a Vörös-tengeri kikötővel, Ecjón Géberrel is meghódította, amely mellett Élátot megalapította. Akház király idején az Izraeli Királyság végleg megbukott és ettől az időtől a Júdai Királyságnak is komoly adókat kellett fizetnie Asszíriának, vagy szembesülnie az asszírok megtorlásával, ahogy az Ezékiás és Manassé idején történt.

Jójákim király először egyiptomi, majd babiloni függőségben uralkodott. Miután fellázadt Babilon ellen, II. Nabú-kudurri-uszur megtámadta Júdát és Jeruzsálemet. Jójákim még Jeruzsálem ostromakor meghalt, majd fia, Jójákin rövid uralkodása után a káldeusok bevették Jeruzsálemet, és a királyt 10 ezer alattvalójával együtt Babilonba hurcolták. A következő és egyben utolsó júdai király, Cidkija 8 év uralkodás után lázadt fel Babilon ellen, így a káldeusok újra ostrom alá vették Jeruzsálemet. II. Nabú-kudurri-uszur ekkor végleg elpusztította a júdai fővárost, és a lakosság nagy részét a birodalmába deportálta. Júda tartomány élére Gadalja kormányzót nevezte ki, akit 3 hónap múlva meggyilkoltak és a maradék lakosság Egyiptomba menekült.

A Biblia leírása alapján Isten az uralkodók és a nép bűneiért küldte Júdára az ellenséges seregeket és száműzte őket végül idegen földre, ahogy Jeremiás próféta közvetítette Jahve üzenetét: "Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották. És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert ímé, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám. Azért kivetlek titeket e földből arra a földre, amelyet sem ti nem ismertek, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok majd idegen isteneknek nappal és éjjel; mivelhogy nem könyörülök rajtatok."

Júdea

Júda, vagy Júdea (görögül: Ιουδαία, latinul: Iudaea, héberül: יהודה Jehúda) egy történelmi régió a Közel-Keleten, a történelmi Izrael földjének déli, hegyes-dombos része. Júda vagy más néven Júdea a klasszikus ókorban létezett, nagyjából a Kr. e. 10. századtól a Kr. u. 2. századig. Nevét Júda törzséről kapta, mert a terület nevét először a törzs által lakott hely azonosítására használták. Amikor pedig az Egységes Izraeli Királyság felbomlott (kb. Kr.e. 930-ban), a déli rész a Júdai Királyság nevet kapta. A területet a Perzsa Birodalom tartományaként kezdték el Júdea néven nevezni, s ez lett a későbbi hellén-római neve is.A Bar Kohba-lázadás után Cnaeus Pompeius Magnus, a Kis-Ázsia felett győzedelmeskedő római hadvezér és politikus beleavatkozott a zsidók politikai viszálykodásába, méghozzá oly módon, hogy az Jeruzsálem meghódításához vezetett. I. e. 63-ban a város és a szentély elesett. Ezzel Júdea Róma fennhatósága alá került, de a tartomány irányítását átmenetileg meghagyták vazallus zsidó királyok számára. Ez a kormányzati forma megszokott volt Róma részéről, és csak a romanizáció során szervezték meg ezekből a vazallus királyságokból a provinciákat.

Az egyik legjelentősebb vazallus uralkodó Nagy Heródes volt, aki újjáépítette a jeruzsálemi templomot. A terület kettős igazgatás alatt állt, a római közigazgatást és Róma érdekeit egy procurator képviselte, míg belügyeiben önálló maradt. Később kialakították a római keleti provinciák új rendszerét és a római Iudaea provinciát Syria Palaestina néven összevonták a szomszédos Galileával.A 2. századtól 1948-ig a terület Palesztina néven volt ismert, és különféle gyarmatosítók uralma alatt állt. Az 1917 előtti négy évszázadban az Oszmán Birodalom Szíria tartományának része volt. 1948 után, a Palesztinai Brit Mandátum végeztével az ENSZ felosztási terve alapján kettéosztották Izraelre és Ciszjordániára, mely utóbbit ma a Palesztin Nemzeti Hatóság igazgat. A terület az Arab–izraeli konfliktus fókuszában van.

Zsidó királyok listája

Az alábbi lista az Izrael területén létezett 5 ókori zsidó állam (Egységes Izraeli Királyság, Izraeli Királyság, Júdai Királyság, Hasmoneusok állama, Heródes királysága) uralkodóit tartalmazza. Az egyes uralkodók uralkodási évei – a Biblia adatait felhasználó – mai elismert kronológusok, William F. Albright (1891–1971), Edwin R. Thiele (1895–1986), Gershon Galil, Kenneth Kitchen (1932–) szerint vannak megadva.

Zsidó királyok
Star of David
Az Ószövetség története

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.