Dinasztia

A dinasztia vagy uralkodóház egyazon családhoz tartozó olyan személyeket jelöl, akik örökletes módon uralkodnak egy monarchia felett. A monarchia lehet császárság, királyság, önálló hercegség, szultanátus, emírség, fejedelemség, kaganátus stb.

Az uralkodóra dinaszta néven is szoktak hivatkozni. Az uralkodás történhet szuverén módon, vagy valamely más uralkodó hűbéreseként, vazallusaként.

A dinasztiáknak nagy szerepe volt az ókori, középkori és újkori történelem formálásában, de még a jelenkorban sem elhanyagolható politikai szerepük. Az ókori Egyiptomban a dinasztiák – melyek Manethón felosztásán alapulnak – egyben történelmi felosztásnak is minősülnek.

A legfontosabb dinasztiák

Európa

Ókori és népvándorláskori dinasztiák

Ausztria

Lásd még: Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek listája

Belgium

Lásd még: Belgium uralkodóinak listája

Ciprus

Lásd még: A Ciprusi Királyság uralkodóinak listája

Dánia

Lásd még: Dánia uralkodóinak listája

Egyesült Királyság

Lásd még: A Brit-szigetek uralkodóinak listája

Franciaország

Lásd még: Franciaország uralkodóinak listája

Lengyelország

Lásd még: Lengyelország uralkodóinak listája

Magyarország

Lásd még: Magyarország uralkodóinak listája

Monaco

Lásd még: Monaco uralkodóinak listája

Római Birodalom

Lásd még: A római császárok listája

Ázsiai dinasztiák

Jelenkor

Afrikai dinasztiák

Jelenkor

Dél-Amerikai dinasztiák

  • Azték dinasztiák
  • Inka dinasztiák
  • Maja dinasztiák
  • Brazil császárság - Braganza-ház

Óceániai dinasztiák

  • Hawaii
  • Szamoa
  • Tahiti
  • Tonga – Tupou-dinasztia
Anjou-ház (egyértelműsítő lap)

Anjou-ház (vegyes házak)

Anjou-ház (Capeting)

Bizánci császárok listája

A Bizánci Birodalom császárainak listája, uralkodásuk időrendjében. Mivel az állam nyelve csak Hérakleiosz idején lett hivatalosan is a görög, az addigi uralkodók nevét latinos alakjukban tüntetjük fel.

Érdekesség, hogy az uralkodók számozása a római császárokat folytatja. (Theodosiusok, Constantinusok, Constansok, Tiberiusok, Alexanderek).

Fáraók listája

Ez az ókori Egyiptom fáraóinak listája az egyesítés előtti korszak végétől (i. e. 3000 körül) a ptolemaida kor végéig, Egyiptom római provinciává válásáig (i. e. 30).

Az Újbirodalom előtti legtöbb évszám csak becslés, pontos kronológiát eddig nem sikerült felállítani.

Ahol külön nem jelöljük, minden évszám időszámítás előtt értendő.

Han-dinasztia

A Han-dinasztia (i. e. 206 – i. sz. 220) Kína történelmében az első hosszú életű császári dinasztia volt.

Jagelló-ház

A Jagelló-ház (litvánul: Jogailaičiai, lengyelül: Jagiellonowie) litván származású lengyel királyi dinasztia, melynek tagjai eljutottak a cseh és magyar trónra is.

Kína

A Kínai Népköztársaság, röviden Kína (egyszerűsített kínai írásmóddal 中华人民共和国 (中国), pinjin: Zhōnghuá Rénmín Gónghéguó (Zhōngguó), magyaros átírásban: Csunghua Zsenmin Kunghokuo (Csungkuo)) a világ legnépesebb és Kelet-Ázsia legnagyobb országa, amely egyben túlmutat régióján, mivel mind Közép-Ázsiában, mind a tengeren vannak területei. Az ország 1949-től kezdve kettéosztva él: a Kínai Népköztársaság, Peking (北京, Pejcsing (Běijīng)) fővárossal, illetve a Tajvan (Taiwan) (台灣) szigetéből és annak környékéből álló Kínai Köztársaság, Tajpej (Taipei) fővárossal. Eleinte az utóbbit ismerték el nemzetközileg (még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is tajvani (taiwani) képviselők ültek), ám az 1970-es években tapasztalt amerikai–kínai közeledés után megváltozott a helyzet. Bár ma nem tekintik önálló államnak Tajvant (Taiwant), az amerikai erők mindeddig megakadályozták, hogy a Kínai Népköztársaság bekebelezze.

A két állam eltérően fejlődött a 20. század végén. Az élet rengeteg terén más-más szokások alakultak ki. Míg a szárazföldön Mao Ce-tung (Mao Zedong) által 1956 és 1958 között folyamatosan bevezetett egyszerűsített kínai írásmódot használják, Tajvanban (Taiwanban) még mindig a hagyományos írásjegyekkel írnak.

Kína a világ legősibb folyamatos civilizációja, amely már az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (iránytű, papír, nyomtatás, puskapor, porcelán, selyem, fogaskerék, stb.) már az ókorban vagy a kora-középkorban ismert volt Kínában. Az egységes birodalom (i. e. 221-es) megalakulása óta lényegében egységben, a különböző dinasztiák vezetésével és a többi kultúrától elzárva fejlődött egészen a 19. századig, amikor is az angolok félgyarmati sorba taszították. Egészen a 20. század közepéig a különböző nagy- és középhatalmaknak kiszolgáltatva, közben egy rendszerváltást átélve, 1949-ben a szárazföldön ismét beköszöntött az egység, megalakult a jelenleg is fennálló Kínai Népköztársaság, és az ellenzék kiszorult Tajvan (Taiwan) szigetére.

Kína ma a világ harmadik katonai, második gazdasági potenciálja, a világ legnépesebb állama (1,4 milliárd lakossal). Jelentős kínai etnikum él a világ különböző területein, elsősorban Délkelet-Ázsiában és a fejlett nyugati államokban.

A Kínai Népköztársaság pártállam.

Kínai buddhizmus

A kínai buddhizmus (han kínai buddhizmus) rendkívül előkelő és jelentős szerepet játszott a buddhizmus története során, elsősorban Kelet-Ázsiában. A mintegy kétezer év alatt a buddhista ideák és gyakorlatok sokféleképpen formálták a kínai kultúrát, köztük a művészetet, a politikát, az irodalmat, a filozófiát, az orvoslást és a tárgyi kultúrát. Különböző elméletek léteznek a buddhizmus megjelenésének időpontjáról és érkezésének mikéntjéről. Annyi ismeretes, hogy Kína hagyományos uralkodó politikai-vallási rendszere a konfucianizmus volt, központjában az uralkodóval, aki égi mandátumot (tianming 天命) birtokolva kormányzott. A nagy konfuciánus uralkodók bukása mellett a vallási taoizmus mozgalma is segítette az idegen földről érkező buddhizmus kínai elterjedését, amely felszínes összehasonlításban emlékeztetett a buddhista filozófiára.

A buddhizmus legelőször az első században érkezett Kínába a Han-dinasztia idején, indiai hittérítőkön keresztül. Onnantól kezdve a buddhizmus jelentős szerepet játszott a kínai történelemben egészen a modern korig. Hatalmas mennyiségű indiai buddhista szöveget fordítottak le kínai nyelvre, amelyeket később kiegészítettek olyan szövegekkel, amelyek már Kínában íródtak. Így jött létre a nyomtatott kínai buddhista kánon, amely nagy hatással volt az egész kelet-ázsiai kulturális légkörre, többek között Korea, Japán, a Rjúkjú-szigetek és Vietnám területén. Az India és Nepál területéről származó vallás, filozófia és tudomány hozzájárult a kínai irodalom és a kínai nyelv fejlődéséhez egyaránt. A kínai buddhisták számát rendkívül nehéz megbecsülni. Az amerikai PEW kutatóközpont szerint a lakosság több mint 18%-a tekinthető buddhistának (2015). Az egymásnak ellentmondó adatok ellenére világosan látszik, hogy az enyhülő politikai légkör kedvez a spiritualitás újbóli megjelenésének. Az országban ma már újból több mint 28 000 buddhista kolostor és 16 000 templom működik, amelyekben a szerzetesek és apácák száma megközelíti a negyedmilliót.

Ptolemaida-dinasztia

A Ptolemaida-dinasztia, másképpen Lagida-dinasztia vagy XXXIII. dinasztia egy hellenisztikus királyi család volt, mely majdnem 300 éven keresztül irányította az ókori Egyiptomot, Kr. e. 305–30-ig.

I. Ptolemaiosz, Lagosz fia egyike volt Nagy Sándor makedón tábornokainak. Kr. e. 323-ban Nagy Sándor halála előtt kinevezte Egyiptom satrapájának. Kr. e. 305-ben Ptolemaiosz fáraónak kiáltotta ki magát, majd fölvette a Szótér nevet, melynek jelentése megváltó. Az egyiptomiak hamar elfogadták a Ptolemaioszokat a független Egyiptom régi fáraóinak utódaként, mivel azok az ősi egyiptomi rítusok szerint uralkodtak és magukat is egyiptominak tekintették. A család uralta Egyiptomot a Kr. e. 30-as római hódításig. Ezt az időszakot óriási szellemi fejlődés és multikulturalizmus jellemezte, Alexandria a világ legnagyobb városa volt, a nyugat tudásának legfontosabb csomópontja.

A dinasztia férfiuralkodói közül mind a Ptolemaiosz nevet viselte. A ptolemaida királynőket és királynékat, akik közül jó néhány férje testvére volt, Kleopátrának, Arszinoénak vagy Berenikének nevezték. A leghíresebb királynő a dinasztia utolsó fáraója, VII. Kleopátra volt, aki a Julius Caesar és Pompeius közötti, később Octavianus és Marcus Antonius közötti politikai harcokban betöltött szerepéről ismert. Öngyilkossága jelentette Egyiptom behódolását Róma előtt és a Ptolemaioszok uralkodásának végét Egyiptomban, egyben a független ókori Egyiptomi Birodalom bukását is.

Tang-dinasztia

A Tang-dinasztia (618–907) Kína egyik legjelentősebb császári dinasztiája, melynek időszakát a kínai civilizáció egyik aranykorának szokták nevezni.

V. dinasztia

Az Ókori Egyiptom V. dinasztiája Kr. e. 2498-tól Kr. e. 2345-ig irányította az országot. Ez idő alatt 9 fáraót adott Egyiptomnak:

Uszerkaf (ur.: Kr. e. 2498 – Kr. e. 2491)

Szahuré (ur.: Kr. e. 2491 – Kr. e. 2477)

Noferirkaré (ur.: Kr. e. 2477 – Kr. e. 2467)

Sepszeszkaré (ur.: Kr. e. 2467 – Kr. e. 2460)

Noferefré (ur.: Kr. e. 2460 – Kr. e. 2453)

Neuszerré (ur.: Kr. e. 2453 – Kr. e. 2422)

Menkauhór (ur.: Kr. e. 2422 – Kr. e. 2414)

Dzsedkaré Iszeszi (ur.: Kr. e. 2414 – Kr. e. 2375)

Unisz (ur.: Kr. e. 2375 – Kr. e. 2345)Talán még Uszerkaf előtt uralkodott rövid ideig I. Hentkauesz (bár őt inkább a IV. dinasztiába kellene sorolni).

VI. dinasztia

Az Ókori Egyiptom VI. dinasztiája Kr. e. 2345-től Kr. e. 2181-ig irányította az országot. Ez idő alatt 7 (8?) fáraót adott Egyiptomnak:

II. Teti (ur.: Kr. e. 2345 – Kr. e. 2333)

Uszerkaré (ur.: Kr. e. 2333 – Kr. e. 2332)

I. Pepi (ur.: Kr. e. 2332 – Kr. e. 2283)

I. Nemtiemszaf (ur.: Kr. e. 2283 – Kr. e. 2278)

II. Pepi (ur.: Kr. e. 2278 – Kr. e. 2184)

II. Nemtiemszaf (ur.: Kr. e. 2184)

Neithikret (ur.: Kr. e. 2184 – Kr. e. 2181)Az uralkodóházhoz szokták meg csatolni a bizonytalan kilétű Netjerkarét is, akit azonban a VII. dinasztiához is lehet sorolni. Újabb kutatások szerint azonos Neithikrettel.

XII. dinasztia

Az Ókori Egyiptom XII. dinasztiája Kr. e. 1991-től Kr. e. 1802-ig irányította az országot. Ez idő alatt 7 fáraót és 1 fáraónőt adott Egyiptomnak. Mint a listából látható, egyes uralkodók uralkodási ideje részben átfedi egymást – ez a társuralkodói rendszer segítségével volt lehetséges.

I. Amenemhat (ur.: Kr. e. 1991 – Kr. e. 1962)

I. Szenuszert (ur.: Kr. e. 1971 – Kr. e. 1926)

II. Amenemhat (ur.: Kr. e. 1926 – Kr. e. 1895)

II. Szenuszert (ur.: Kr. e. 1895 – Kr. e. 1878)

III. Szenuszert (ur.: Kr. e. 1878 – Kr. e. 1839)

III. Amenemhat (ur.: Kr. e. 1860 – Kr. e. 1814)

IV. Amenemhat (ur.: Kr. e. 1815 – Kr. e. 1806)

Szobeknoferuré (ur.: Kr. e. 1806 – Kr. e. 1802)

XIII. dinasztia

Az ókori egyiptomi XIII. dinasztia körülbelül i. e. 1803 és i. e. 1649 közt uralkodott, 154 éven át. Általában a második átmeneti korhoz számítják őket a XIV., XV., XVI. és XVII. dinasztiával együtt, de vannak, akik szerint a Középbirodalomhoz számítandóak a XI., XII. és XIV. dinasztiával együtt.A XIII. dinasztia egyenes folytatása az előtte uralkodó XII. dinasztiának; első uralkodója valószínűleg az előző dinasztiához tartozó IV. Amenemhat fia. Kim Ryholt feltételezése szerint a két dinasztia elválasztása egymástól azt tükrözi, hogy a Nílus-delta keleti részén megjelent közben a független XIV. dinasztia, amelyre Szobeknoferuré uralkodása alatt került sor. A XII. dinasztia uralkodóinak közvetlen örököseiként a XIII. dinasztia királyai Memphiszből kormányozták Felső- és Közép-Egyiptomot, egészen a második kataraktáig. A XIII. dinasztia hatalma uralmuk 150 éve alatt folyamatosan csökkent, mígnem uralkodásuknak véget vetett a hükszoszok inváziója, akik i. e. 1650 körül elfoglalták Memphiszt.

XIX. dinasztia

A XIX. dinasztia az ókori Egyiptom Újbirodalmának második dinasztiája. A bő egy évszázadon át hatalmon levő uralkodócsaládból nyolc fáraó került ki, közülük a legjelentősebb Nagy Ramszesz, aki tovább uralkodott, mint a másik hét együttvéve; uralkodása alatt a nagyszabású építkezések mellett több hadjárat is zajlott, valamint a történelem első fennmaradt békeszerződése is az ő nevéhez fűződik.

XVIII. dinasztia

A XVIII. dinasztia az ókori Egyiptom Újbirodalmának első dinasztiája. Az i. e. 16. század közepe táján (körülbelül i. e. 1550-től) kezdődik és egészen az i. e. 13. század elejéig uralkodott (körülbelül i. e. 1292-ig). A dinasztiához tartozott az ókori Egyiptom történelmének legjelentősebb személyei közül több is, például I. Jahmesz, I. Thotmesz, Hatsepszut, III. Thotmesz, III. Amenhotep, Ehnaton és Nofertiti, valamint az érintetlenül feltárt sírja miatt ismertté vált Tutanhamon.

A XVIII. dinasztia fáraóinak több mint két évszázados uralma alatt az Egyiptomi Birodalom elérte legnagyobb kiterjedését. Területe a Közel-Kelet és Észak-Afrika jelentős részét magába foglalta, emellett pedig számos népet adóztatott. A katonai erőnek, valamint a jól szervezett közigazgatásnak köszönhetően az ország óriási gazdagságra tett szert, így lehetett korának legerősebb és legszervezettebb állama. Ebben az időben kezdődött meg a karnaki templom és a luxori templom építése (korábbi, elpusztult középbirodalmi templomok helyén), ekkor kezdtek királysírokat kialakítani a Királyok és a Királynék völgyében.

XX. dinasztia

Az ókori Egyiptom XX. dinasztiája Kr. e. 1190-től Kr. e. 1077-ig irányította az országot. Ez idő alatt 10 fáraót adott Egyiptomnak:

Széthnaht (ur.: Kr. e. 1190 – Kr. e. 1186)

III. Ramszesz (ur.: Kr. e. 1186 – Kr. e. 1155)

IV. Ramszesz (ur.: Kr. e. 1155 – Kr. e. 1149)

V. Ramszesz (ur.: Kr. e. 1149 – Kr. e. 1145)

VI. Ramszesz (ur.: Kr. e. 1145 – Kr. e. 1137)

VII. Ramszesz (ur.: Kr. e. 1137 – Kr. e. 1130)

VIII. Ramszesz (ur.: Kr. e. 1130 – Kr. e. 1129)

IX. Ramszesz (ur.: Kr. e. 1129 – Kr. e. 1111)

X. Ramszesz (ur.: Kr. e. 1111 – Kr. e. 1107)

XI. Ramszesz (ur.: Kr. e. 1107 – Kr. e. 1077)

XXII. dinasztia

Az ókori egyiptomi XXII. dinasztia líbiai (meswes törzsbeli) származású uralkodók dinasztiája volt, amely kb. i. e. 943-tól i. e. 716-ig volt hatalmon a harmadik átmeneti korban. Bubasztiszi dinasztiának is nevezik, mivel az ide tartozó fáraók eredetileg Bubasztisz városából származtak. A dinasztiát I. Sesonk alapította.

XXV. dinasztia

Az Ókori Egyiptom XXV. dinasztiája Kr. e. 752-től Kr. e. 664-ig irányította az országot. Ez idő alatt 5 fáraót adott Egyiptomnak:

Peye (ur.: Kr. e. 752 – Kr. e. 721)

Sabataka (ur.: Kr. e. 714 – Kr. e. 705)

Sabaka (ur.: Kr. e. 705 – Kr. e. 690)

Taharka (ur.: Kr. e. 690 – Kr. e. 664)

Tanutamon (ur.: Kr. e. 664 – Kr. e. 656)

XXVI. dinasztia

Az Ókori Egyiptom XXVI. dinasztiája (szaiszi dinasztia) Kr. e. 672-től Kr. e. 525-ig irányította az országot. A dinasztia időszakát szaiszi kornak vagy szaita kornak nevezik a család származási helye és az akkori főváros, Szaisz után.

A XXVI. dinasztia 7 fáraót adott Egyiptomnak:

I. Nékó (ur.: Kr. e. 672 – Kr. e. 664)

I. Pszammetik (ur.: Kr. e. 664 – Kr. e. 610)

II. Nékó (ur.: Kr. e. 610 – Kr. e. 594)

II. Pszammetik (ur.: Kr. e. 594 – Kr. e. 589)

II. Uahibré (ur.: Kr. e. 589 – Kr. e. 570)

II. Jahmesz (ur.: Kr. e. 570 – Kr. e. 526)

III. Pszammetik (ur.: Kr. e. 526 – Kr. e. 525)

Ókori Egyiptom

Az ókori Egyiptom nagy folyam menti birodalom és kultúra volt Északkelet-Afrikában, túlnyomórészt a mai Egyiptom területén. Az Egyiptomi Birodalomban és elődállamaiban (Alsó- és Felső-Egyiptom) létrejött civilizáció a világtörténelem messze leghosszabb életű kultúrája, amely négyezer évig folyamatosan fenn tudott maradni lényegében változatlan formában az i. e. 4. évezredtől egészen az i. sz. 641-es arab hódításig. A birodalom magja a Nílus völgyében terült el, annak középső és alsó szakasza mentén északon a Nílus-delta és a Nílus negyedik kataraktája között, jórészt elzárva más kultúráktól, egyedülálló civilizációt őrizve meg ezzel. A birodalom legnagyobb kiterjedését az i. e. 2. évezredben, az Újbirodalom idején érte el. Ekkor csaknem az egész Közel-Keletet, a Keleti-sivatagot a Vörös-tengerig, a Sínai-félszigetet, a mai Szudánt és Líbiát is ellenőrizte. Története a Nagada III régészeti kultúra b és c szakaszával, az i. e. 33. század vége körül kezdődött a Nílus menti települések fokozatos egyesítésével. I. e. 30-ban a Római Birodalom elfoglalta az országot, bár nem ők voltak az elsők, akik megszerezték az uralmat Egyiptom fölött, de ez volt az utolsó hódítás, ami után abban a formában már nem szerezte vissza függetlenségét. A római hódoltatástól függetlenül az ókori egyiptomi és hellenisztikus kultúra még csaknem hét évszázadig meghatározta a Nyugatrómai Birodalom bukásával Bizánc befolyása alá kerülő provincia életét.

Az egyiptomiak országukat számos néven emlegették, de a Kemet, azaz „Fekete Föld” kifejezés volt a legelterjettebb. A Kemet kifejezés a birodalom szívét alkotó termékeny sávra, a Nílus-völgyre vonatkozott, az azt körülvevő sivatagnak Deseret, vagyis „Vörös Föld” volt a neve.

Az egyiptomi civilizációt és társadalmat egyesek merevnek, arisztokratikusnak, kasztszerűnek; irracionálisnak és a halál szeretetére épülőnek; elmúltnak és távolinak tartják. Ez a kép azonban elnagyolt, egyoldalú és nem fedi a valóságot. És bár az egyiptomiak valóban szinte minden népnél nagyobb hangsúlyt helyeztek a halál kultúrájára, azonban rájuk nem volt jellemző más korabeli népek, például a görögök és a mezopotámiaiak pesszimista életfelfogása: az egyiptomiak sokkal többre tartották az életet a halálnál és sokkal inkább szerették, mint félték isteneiket. Írásuk, a hieroglif írás a történelem egyik legkorábbi írásrendszere, amely a mai modern írásokhoz hasonlóan alkalmas volt az élet legkülönbözőbb területein történő használatra a gazdasági feljegyzésektől a szépirodalomig. Civilizációjuk a maga korában emellett nagyon életteli, változatos, rendkívül sok, meglepően modern kulturális jellegzetességet mutató, és a szoborszerű merevségnél sokkal rugalmasabb volt. Államukat és kultúrájukat történetének jelentős időszakában mérhetetlen jólét és gazdagság, valamint óriási szellemi fejlettség jellemezte, az emberek – a nők is – a despotizmus ellenére szabadok és egyenlőek voltak, a családot és a munkát mindennél többre becsülték. A magas szintű, szerteágazó tudomány, a rendkívül jól fölépített közigazgatás, a jól szervezett, tekintélyes hadsereg és a sokszínű, modern kultúra nem egyszer korának csúcspontjára emelte a birodalmat és képessé tette az államot olyan korabeli csúcsteljesítmény-építkezések kivitelezésére, mint a Dzsószer-piramis, a gízai piramisok, a karnaki templom vagy az alexandriai világítótorony. Népének alkalmazkodóképességét, társadalmának rugalmasságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az évezredek alatt számtalanszor meg tudott újulni és föl tudott emelkedni az országot romba döntő zűrzavaros korszakok vagy az azt leigázó hódítók elkergetése után.

Az ókori görögök és más ősi, de az egyiptominál jóval fiatalabb nyugati civilizációk, melyeket ma a modern európai-keresztény és közel-keleti-muszlim kultúrkör alapjainak tartanak, mind Egyiptomot tekintették példaképüknek, tehát a mai emberi civilizáció jelentős része az Egyiptomi Birodalom vívmányain alapszik, és ez tény az élet legkülönbözőbb területein nagyon jól tetten érhető mind a mai napig.

A Nemzetközösség tagjai

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.