Dániel próféta

Dániel próféta (Héberül: דָּנִיּאֵל, Daniyyel; Perzsául: دانيال, Dâniyal, illetve Dani, داني ; Arabul: دانيال, Danyal) bibliai személy, a róla elnevezett könyv központi alakja. Nevének jelentése „bírám az Isten” vagy „Isten ítél”. A Dániel könyve 5.12 szerint a babiloni királytól a Balâṭsu-uṣur (בֵּלְטְשַׁאצֵּר Bēlṭəšăʾccăr) nevet kapta, amely miatt Baltazár néven is ismert.

Származásáról annyit tudunk, hogy Júda egyik előkelő családjából való. II. Nabú-kudurri-uszur (bibl. Nabukodonozor) (uralk: Kr. e. 604-562) Babilonba vitette, ahol az udvarban szolgált és írnoki képzést kapott. A héber ifjakkal együtt 3 évig tanították a "káldeusok írására, nyelvére és tudományaira". Dániel és társai sokkal eredményesebben sajátították el a babilóniaiak tudományát, mint más tanulótársaik. Tehetsége és tudása következtében igen magas beosztásba került. (Dán. 2:48 Dán 5:11,29)

Inkább államférfi, mint próféta volt, könyve mégis megérdemelten került be a prófétai iratok közé. Istentől több látomást is kapott és könyve alapján a babiloni uralkodók álmait is képes volt elmesélni és megmagyarázni.

Dánielről utoljára II. Kurus perzsa király uralma alatt történik említés. II. Kurus (Círus) engedte meg a zsidóknak a hazatérésüket Palesztinába. Dániel tehát végigélte a babiloni fogság teljes 70 évét.

Igazságosságáról és bölcsességéről nevezetes emberként Ezékiel - aki őutána később került a birodalmi fővárosba - Noé és Jób közé sorolta (Ez. 14,20), és bölcsességét dicsérte (Ez. 28,3).

Dániel
Daniellion
Született kb. Kr. e. 7. század
Halála kb. Kr. e. 6. század
Szerepeállamférfi,
próféta (a judaizmusban, kereszténységben, iszlámban és a bahá'í vallásban)
Tomb of Daniel 1
Dániel síremléke (a háttérben) az iráni Szúzában

Jelentősége

A zsidó és keresztény hagyomány őt tartja a Dániel könyve eredeti szerzőjének. A Jahvétól kapott látomásaiban megjövendölte és leírta négy nagyhatalom uralomra jutását a világ felett: Babilon, Méd-Perzsia, Görögország és Róma. Fontos látomást közölt a Messiás eljövetelének időpontjára, melyet számítással, illetve közli a Római Birodalom uralkodása alatt fog eljönni. Ezt a keresztények úgy számították ki, hogy Krisztus bevonulása Jeruzsálembe időpontjára esik. A zsidók pedig nem II. Kurus hazaengedő dekrétumától számolták, hanem a Templom újjáépítésétől, így későbbi dátum jött ki, ami a sikertelen Bar Kohba szabadságharc idejére esett. Minderről Aranyszájú Szent János tudósított a zsidókhoz címzett iratában.

  • Másik látomásában az "Emberfiáról" közöl részleteket aki felhőn közeledik. Ezt a keresztények Krisztus Második Eljövetelével azonosítják, ami szerintük még eztán következik be.

Az iszlám vallásban

Habár a Korán nem említi a nevét, az iszlám-hit szerint Dániel egy volt a próféták közül.[1]

Kr. u. 641-ben az Alexandriát megszálló mohamedánok egy mecsetet szenteltek az emlékére.[2]

Hat különböző helyen emeltek neki síremléket. Irakban: Babilonban, Kirkukban és Muqdadiyahban; Iránban: Szúzában és Malamirban; továbbá az üzbegisztáni Szamarkandban. Ezek közül a szúzai a leginkább elfogadott.[3]

Emlékezete

  • A pécsi egyházmegyében a középkorban bukkan fel magyar tisztelete.
  • A Pray-kódexben megtalálható az ünnepnapja.
  • Szuzában van a sírhelye.

Régészet

A rasz samrai leletek (Ugarit) említenek egy Dániel nevű istenséget, aki mint a bölcsesség istene intézi az özvegyek és árvák igazságát.

Kapcsolódó szócikkek

Források

Hivatkozások

  1. Ibn Kathir's Stories of the Prophets: "The Story of Daniel"
  2. Historical Dictionary of Prophets in Islam and Judaism, B. M. Wheeler, Daniel
  3. http://jewishencyclopedia.com/articles/4872-daniel-tomb-of
Angyali üdvözlet (Simone Martini)

Az Angyali üdvözlet Simone Martini alkotása, a firenzei Uffizi képtárban található. A képet Martini fára festette 1333-ban, az elkészítésben Lippo Memmi is közreműködött. A kép mérete 265×305 cm, eredetileg a sienai dóm Sant'Ansano-oltárára készült. A képet mindkét festő szignálta és dátumozta az alul húzódó frízen.

A kép két oldalán lévő szárnyakon Szent Ansanust és Szent Giuliettát ábrázolták, két szent alakját valószínűleg a művész sógora Lippo Memmi festette, erre utal, hogy a két alak nagymértékben különbözik a központi alakoktól. A csúcsíveken elhelyezkedő medaillonokban pedig Jeremiás, Ezékiel, Izajás és Dániel próféta láthatóak. Kezükben tekercseket tartanak, amik a megtestesülés misztériumára utalnak. Az oltárkép közepén, felül lévő tondó üres, valószínűleg Istent ábrázolta.

A kép háttere egyenletes aranyszínű, a jelenet helyszínére a legcsekélyebb utalás sincs. A két főszereplő, Szűz Mária és Gábriel arkangyal között liliomokkal teli váza áll. Mária arcvonásai feszültek, úgy tűnik, mintha az angyal álmából ébresztette volna fel. Összehúzza magát, ahogy meghallja az angyal üzenetét. A színes márványpadlón térdelő angyal olajágat nyújt Máriának, különleges kockás köntösének redői érzékeltetik viharos megjelenését. Szárnyait a művész miniatúrafestőre valló alapossággal dolgozta ki.

Biblia

A Biblia (amely a koiné görög βιβλίον, azaz tekercs szóból származik) azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidóság és a kereszténység Istentől sugalmazottnak és ennek okán szentnek fogad el, tehát a hit és az erkölcs területén általános mércének tekint. A teljes Bibliát szent jellegéből adódóan keresztény Szentírásnak is nevezik. A zsidó és a keresztény Biblia terjedelme nem azonos, mert a Biblia könyveit meghatározó kánont nem egyformán határozták meg. Így a héber Biblia – a Tanakh – azokat az Izrael népének adott isteni kinyilatkoztatásnak tartott írásokat tartalmazza, amelyek a kereszténység előtti időben, Izrael vallási közösségében keletkeztek. A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját, de mellettük ugyanilyen isteni tekintélyt és kötelező mércét tulajdonít azoknak az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról „tanúskodnak”, és amelyeket a hagyomány szerint az apostolok és/vagy azok tanítványai írtak, vagy jegyeztek le. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglaló Ószövetségre (Ótestamentum) és az apostoli írásokat tartalmazó Újszövetségre (Újtestamentum). Gramatának, azaz Írásoknak nevezték az ószövetségi és újszövetségi könyvek együttesét.

Ez a szócikk a keresztény Bibliát tárgyalja. A zsidó Bibliáról lásd a hagyományos zsidó teológiához kapcsolódó Tanakh szócikket.

Danilo (Šibenik)

Danilo falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.

December 17.

December 17. az év 351. (szökőévben 352.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 14 nap van hátra.

Névnapok: Lázár, Begónia, Belizár, Lázó, Olimpia

Dániel könyve

Dániel könyve a Bibliában az Ószövetség része, annak második legkésőbbi eredetű könyve.

Olyan kánoni irat, amelyet a keresztények a prófétai könyvek között tartanak számon, míg a zsidók nem sorolnak a prófétai könyvek közé. A 14 fejezetből álló könyv első 12 fejezete kezdettől fogva a kánonban szerepel, míg utolsó két része (a Bél sárkányról és Zsuzsannáról szóló rész) csak később került a kánonba.

Az első 12 fejezet héberül és arámul íródott, míg a 13-14. rész fellelhető legrégebbi szövege ógörög. Ez utóbbi 2 rész a deuterokanonikus könyvek közé tartozik.

A könyv első része Dánielnek és három társának a bábeli királyi udvarban játszott szerepét beszéli el, akik a pogány környezetben is megtartják a zsidó étkezési és vallási szokásokat és terjesztik JHVH, az egyedüli Isten vallását. Természetfeletti és rendkívüli dolgokat művelnek (megmenekülnek a tüzes kemencéből, Dánielnek nem esik bántódása az oroszlánok vermében), Dániel álmokat fejt és látomásokat magyaráz (a királyi mulatozás közben misztikus kéz jelenik meg és ír a falra).

A könyv második része apokaliptikus látomásokat tartalmaz. E látomások mondanivalója, hogy miként pusztulnak el az istentelen nagy világbirodalmak.

Dániel könyvének kiegészítései

Dániel könyvéhez a Theodotion-féle fordítás hozzátoldott egy könyvet, a Dániel könyvének kiegészítései lett a neve. Egy deuterokanonikus könyv az Ószövetségből. Valószínű, hogy Kr. e. 1. században keletkezett irodalmi zsidó mű.

Gábriel arkangyal

Gábriel arkangyal, vagy magyarosan Gábor főangyal (héberül: Gábri-Él, melynek jelentése: „Isten embere”, „Isten ereje” vagy „Isten erősnek bizonyult”) talán a legismertebb arkangyal a Bibliában és a Koránban.

Júda (Biblia)

Júda nem összetévesztendő Júdeával.Júda (héberül: יְהוּדָה) bibliai személy, Jákob és Lea negyedik fia. Júda és testvéreinek az életét az ószövetségi Teremtés könyve meséli el. (Mózes I. könyve 29-50. rész). Valószínűleg Kr. e 1760 - Kr. e. 1630 közötti időszakban élhetett.Ő volt az, aki többek közt megmentette féltestvére, József életét.Júda egy kánaánita asszonyt vett feleségül, és összesen öt fia született a Biblia említése szerint: Hér, Ónán, Séla, Perec, ZerákhJákob a halálos ágyán neki adta az elsőszülött fiúnak járó áldást, bár nem ő volt az elsőszülött, Rúben a bűne miatt nem kapta, Simeon és Lévi

pedig az általuk alkalmazott erőszak miatt nem.

Kirkuk

Kirkuk (kurd nyelven: Kerkûk / کهرکووک, szíriai nyelven: ܐ ܪ ܦ ܗ ܐ, arabul: كركوك, török nyelven: Kerkük) város Irakban, Kirkuk kormányzóságban.

Mene, mene, tekel, ufarszin

A „mene, mene, tekel, ufarszin” egy arámi nyelvű mondat a Bibliából, Dániel próféta könyvének 5. részéből, amelyet természetfeletti erők írtak Bél-sar-uszur (Baltazár) babiloni király (tkp. társrégens) palotájának falára a zsidó templom tárgyait megszentségtelenítő lakoma alatt, és amely megjósolta uralma végét. Magyarul szoktak a „megméretett és könnyűnek találtatott” kifejezéssel is hivatkozni rá, mely utalás a tekel szó jelentésére.

Mihály

A Mihály héber eredetű bibliai férfinév, a Mikaél magyar formája. Jelentése: Ki olyan, mint az Isten? A név eredeti viselője az egyik arkangyal, akit Dániel próféta könyvében, Júdás apostol levelében és A jelenések könyvében említenek. Becézve Misi, Misike, Misu, Miska, Misa. Női párja: Mihaéla

Mihály arkangyal

A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály (Mihály arkangyal, más néven Michael arkangyal) egyike a 7 arkangyalnak, ő a mennyei hadak nagy vezére és győztes harcosa. Ünnepnapja szeptember 29. (a 6. századtól tartják). Jelképe hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt, akaratereje hatalmas, mint ahogyan ő maga is. Isten iránti hűsége megingathatatlan.

Próféta

A próféta szó a görög pro (προ) és phémi (φη|μί) szavakból tevődik össze, mely jelentése: valakinek a nevében beszélni vagy valaki szószólója. Általános értelemben: egy olyan személy, aki kapcsolatba lép az isteni lénnyel, majd annak nevében beszél és közvetítőként szolgál az emberiség számára azáltal, hogy üzeneteket vagy tanításokat közvetít e természetfeletti forrásból. A Bibliában olyan látó vagy látnok, akihez akkor fordultak az emberek, ha Istent akarták valami felől megkérdezni.A próféták nem csak a Biblia történeteiből ismertek, hanem már a zsidó nép megjelenése előtt is fellelhetők. Megtalálhatók a hindu, zoroasztriánus, zsidó, keresztény, iszlám és más vallásokban éppúgy, mint az ókori görög vallásban és a manicheizmusban.

A zsidóknál és az iszlám vallásban olyan embert, szónokot is értenek/értettek rajta, aki Istentől ihletve beszélt. A hinduizmusban risi (= látó) néven ismertek.

Pécsi ókeresztény sírkamrák

A pécsi ókeresztény sírkamrák elnevezésű régészeti bemutatóhely Pécs belvárosának északnyugati részén, a pécsi székesegyház környékén található, a 4. századból fennmaradt nekropolisz, ahová a város ókeresztény lakói temetkeztek. A leletegyüttes egyetemes jelentőségénél fogva különleges helyet foglal el Magyarország régészeti emlékei között. 2000. november 30-án az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. 2004-ben a Magyar Nemzeti Bank emlékpénzérmét bocsátott ki Pécsi ókeresztény sírkamrák körirattal.

Az első sírkamrát a 18. század elején a mai Nagy Lajos Gimnázium udvarán találták, erről azonban csak feljegyzések tudósítanak. 1782-ben bukkant elő az első olyan ókeresztény emlék, a Péter-Pál sírkamra, amely mind a mai napig fennmaradt. 2000-ben kezdődött el a legújabb lelet, az alaprajzilag egyedülálló nyolcszögű sírkamra feltárása. A közben eltelt 218 év alatt 16 sírkamrát, több száz sírt és az azokban eltemetett több ezer késő római tárgyat hoztak felszínre a régészek. A sírkamrák figurális és ornamentális falfestése csak a római katakombák festészetéhez hasonlítható.

San Daniele del Friuli

San Daniele del Friuli (friuli nyelvjárásban San Denêl) város (comune) Északkelet-Olaszországban, a Friuli-Venezia Giulia régióban, Udine megyében, a Tagliamento folyó bal (keleti) partján. Lakóinak száma kb. 8160 fő (2013), elnevezésük olaszul: sandanielesi.

A város fő nevezetessége az itt készített, kiváló minőségű San Daniele-i nyers, szárított sonka (prosciutto crudo di San Daniele), amely védett eredetnév. A kézműves módszerrel készített világhírű termék ismertsége a spanyol Serrano sonkáéval vetekszik.

Sanabor

Sanabor falu Szlovéniában, a Goriška statisztikai régióban, Vipavától északra, a hegyekben fekvő település. Közigazgatásilag Vipavához tartozik.Az 1991-es népszámlálási adatok alapján a falu lakossága 84 fő volt, amelyből 83 szlovén, 1 fő pedig ismeretlen nemzetiségű volt.

A falu templomát Dániel próféta tiszteletére emelték és Col település egyházközséghez tartozik.

Szentek ismertetőjegyei

A szentek ismertetőjegyei a kereszténységben azok a külső jegyek, amelyek alapján egy ábrázolt szent azonosítható. A kereszténység a kezdetektől gyakran használ szimbólumokat. Minden szentnek megvan a maga története és sokakat közülük az e történethez kapcsolódó kepi hegyek, ikonok segítenek felismerni. Ezen jegyeket a művészettörténeti ikonográfia tanulmányozza. Helytől és időtől függően a felhasznált jegyek változhattak. A keleti kereszténység művészetében például gyakrabban használtak névfeliratokat, így ott a szimbólumoknak kisebb volt a szerepe. A prominens szentek közül egyeseket, mint Szent Péter vagy János evangélista, arctípusuk is megkülönböztethet, ahogy Jézust is. A későbbi szenteket, akiknek már ismerjük az arcát, szintén. Vannak általánosabb jelentésű jegyek is, például a mártírok gyakran pálmaágat visznek.

Az ikon azonosítja az adott szentet és felidézheti történetét is. Az alábbi lista a felhasznált ismertetőjegyek egy részét tartalmazza.

Szúza

Szúza (perzsául: شوش, Sus [ʃuʃ]; görögül: Σοῦσα [ˈsuːsa]; szírül: ܫܘܫ, Sus; óperzsául: Çūšā-; bibliai héberül: שׁוּשָׁן, Shushān) az ókori Elám (a mai Irán területén fekvő ókori állam) fővárosa.

Újbabiloni Birodalom

Az Újbabiloni Birodalom (KURḫal-du/di, URUḫal-da/dà-a-a, görögül Χαλδαία, Khaldaia, latinosan Chaldaea) (i. e. 612 – i. e. 539) az ókori Mezopotámia utolsó helyben létrejövő birodalma volt, amely az Újasszír Birodalom pusztulásával párhuzamosan alakult ki, majd belső ellentéteit kihasználva az Óperzsa Birodalom kebelezte be. A korábbi magyar irodalom szinte kizárólag Kháld Birodalomnak nevezi (vagy Kháldea, Káldea), mivel a kháldeusok, Bít-Jakíni kerület sejkjei adták az országot vezető koronás főket, és biztosították számukra a függetlenségi harc kezdetén a szükséges támogatást.

II. Nabú-kudurri-uszur, a bibliai Nabukodonozor hosszú uralkodása alatt élte az Újbabiloni Birodalom a fénykorát. I. e. 601-ben összecsapott az egyiptomi fáraó hadseregével, és a döntetlenül végződő csata eredményeként Egyiptomot végleg kiszorította Ázsiából. I. e. 586-ban, hároméves ostrom után elfoglalta Jeruzsálemet, a zsidó nép előkelő rétegét pedig Babilonba hurcolta (babiloni fogság). Hatalmas birodalma erőforrásait elsősorban a főváros, Babilon ékítésére használta fel, befejezve a szentélykörzet (a bibliai Bábel tornya) megépítését. Függőkertjeit az ókori világ hét csodája egyikeként emlegették.

A birodalom tartományokra oszlott, a közigazgatás rengeteg tisztviselőt és írnokot foglalkoztatott. A király hatalmának fő támasza a hadsereg volt, a társadalom elitjét azonban a papság adta. Az újbabiloniak egynejűek voltak, a nőknek és a rabszolgáknak is lehetett magántulajdonuk. A fejlett mezőgazdaság és kereskedelem a papság és magánszemélyek kezében volt. Vallásuk főisteneiként Mardukot és fiát, Nabút tisztelték.

A csillagászatot olyan tökélyre fejlesztették, hogy pontos számításokat tudtak végezni a Nap, a Hold és egyéb égitestek pozíciójával és útvonalával, valamint az éjszakák és nappalok hosszával kapcsolatban. A soknemzetiségű birodalom közvetítő nyelveként az arámit használták. Az irodalom nyelve ugyanakkor az akkád volt, és a sumerektől örökölt ékírással írtak.

Irodalmuk egyik fő műve az úgynevezett babiloni krónika. Képzőművészetük leghíresebb emlékeit, az állatalakos domborművekkel borított hatalmas palotafalak és kapuk maradványait ma a berlini Pergamon Múzeumban, illetve a babiloni romváros szabadtéri múzeumában (Hilla, Irak) csodálhatjuk meg.

Az Ószövetség története

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.