Britonok

A britonok (máshol brythonok vagy britek) kelta népcsoport voltak, akik a vaskorszaktól kezdve a kora középkorig éltek a mai Nagy-Britannia területén.[1] A brython szó latin eredetű, jelentése "festett arcú". Az elnevezés a rómaiaktól ered, akik a csatában mindig színesre festett arccal látták ezen törzs tagjait.

A szigeti kelta nyelvet beszélték, amit másként brit vagy briton nyelvként is ismert. A Firth of Forth-tól délre, a Brit-sziget nagy részén éltek. Az 5. századtól a kontinentális Európába is átvándoroltak, és a mai Franciaország Bretagne részén, valamint az ismeretlen Britoniában (ami ma Galicia része) létesítettek településeket.[1] Kapcsolatuk a Forth-tól északra élő piktek erősen vitatott, noha a legtöbb kutató elfogadja, hogy a pikt nyelv ebben az időben a briton nyelvcsaládba tartozó, a britonhoz nagyon hasonló, de azzal valószínűleg nem egyező nyelv lehetett.[2]

A briton nép és nyelv legkorábbi bizonyítéka a történelmi forrásokban a vaskorszakra tehető. A római hódítás (i.sz. 43.) után a római-briton kultúra felvirágzott. Az 5. századtól az angolszász megszállás után a britonok szétszóródtak. A 11. századra a leszármazottaik különböző csoportokra oszlottak, és többnyire külön említik őket walesi, korni, breton és a Hen Ogledd („Öreg Észak”) népe. A brit nyelvnek több változata alakult ki: a walesi, a korni, a breton és a kumbriai.

Britonok

Hivatkozások

  1. a b Koch, John T.: Celtic culture: a historical encyclopedia, 1-5. kötet. ABC-Clio Inc., 2006.
  2. Forsyth, Katherine: Language in Pictland. De Keltische Draak (Uttrecht), 1997. ISBN 90-802785-5-6. http://eprints.gla.ac.uk/2081/1/languagepictland.pdf.
Anglia történelme

Anglia az Egyesült Királyság egyik tagországa, amely egyben a Brit-sziget legnagyobb és legnépesebb történelmi régiója. Politikai elkülönülése a sziget másik két régiójától, Skóciától és Walestől az angolszászok 5. századi megérkezésétől vette kezdetét. Angliáról, mint politikailag egységes országról azonban igazából csak a 10. századtól beszélhetünk. Ez a szócikk az ekkor kialakult területi egység történelmével foglalkozik. Anglia 10. század előtti és I. Jakab 1603-as trónra lépése utáni történelme ugyanakkor szervesen összekapcsolódik Skócia és Wales történelmével.

Angolok

Az angolok az angol nyelven beszélő, Angliában élő nép tagjai. Anglia az Egyesült Királyság egyik alkotmányos tagországa.

Valójában nehéz meghatározni, hogy angolok megnevezést mikortól kezdve használhatjuk a mai Anglia lakóira. Az 5. században, a Brit-szigetekre történő bevándorláskor három germán nép érkezett, amelyek közül a két legnagyobbról, az óangolokról és a szászokról kapták a nevüket a középkori angolszászok vagy röviden angolok. Rajtuk kívül a mai angol népesség elődei között megtalálhatók a római kori britonok, a dán vikingek és a normannok.

Angolszászok

Az angolszászok (Anglo-Saxons, a 9. században óangolul még Angul-Saxons) a mai Nagy-Britannia keleti és déli részeit az i. sz. 5. században megszálló germán törzsek, az anglik és a szászok, valamint a jütök etnikai egyesülési folyamatára utal. A bencés szerzetes, Béda úgy határozta meg az angolszászokat, mint e három germán törzs leszármazottait.

Az angolszász Anglia történelme

Anglia angolszász kori történelme az ország kora középkori történetét öleli fel a római uralom végétől és az angolszász királyságok létrejöttétől a normann hódításig (410–1066). Az 5. és 6. századot „Sötét Korként” is szokás említeni, ennek második felétől kezdett kialakulni a hét királyság (Northumbria, Mercia, East Anglia, Essex, Kent, Sussex és Wessex), amelyek rendjét jelentősen befolyásolta a 8. század végi viking hódítás, de uralmuk csak a normann hódítással hanyatlott le végleg.

Britannia (provincia)

Ez a szócikk Britannia római provincia történelmével és kultúrájával foglalkozik.

A Brit-szigeten a római uralom, amely nem terjedt ki a sziget egészére, 43-tól 410-ig tartott. A rómaiak és a szigetlakók között már a megszállás előtt is élénk kapcsolatok álltak fenn, főként a sziget érceinek kereskedelmére alapozva. Mindazonáltal a rómaiak jelentős mezőgazdasági, ipari, urbanizációs és építészeti újításokat vittek a szigetre, amelyek révén máig ható örökséget hagytak hátra.

Az invázió történetétől eltekintve kevés írásos emlék maradt fenn a korszakról, bár számos római író említi a provinciát. Tudásunk főként régészeti kutatásokból, azon belül is főként vésett feliratokból származik.

Briton uralkodók listája

A britonok királya címet ókori és középkori uralkodók birtokolták, akik Nagy-Britannia területének déli részén uralkodtak. A britonok uralkodóinak névsorát több évezreden keresztül vezették, és nagyrészt nem alapozható valódi történelmi eseményekre. A régi uralkodók listája erősen keveredett mitológiai alakokkal, sokan közülük más kelta uralkodók, földbirtokosok és hősök közül kerültek ki, sőt a római császárok is könnyen belekerülhettek ebbe a névsorba. Ezek az uralkodók mégis igen fontos szereppel bírtak a középkori Anglia történetében. A hagyományok és mitológiai törvények gyakran befolyásolták a valós történelem eseményeit. Ezért fontos, hogy ismerjük ezen uralkodók sorát.

A következő listát 1136-ban írta meg Geoffrey of Monmouth. Eszerint az első uralkodót Brutusnak nevezték, és a trójai Aeneas leszármazottja volt. Innen eredeztetik magukat a britonok királyai.

Buckinghamshire

Buckinghamshire (kiejtése: ˈbʌkɪŋəmʃər vagy ˈbʌkɪŋəmʃɪər) Anglia egyik nem-nagyvárosi és ceremoniális megyéje a South East England régióban. Délkeletről Nagy-London, délről Berkshire, nyugatról Oxfordshire, északról Northamptonshire, északkeletről Bedfordshire, keletről pedig Hertfordshire megyékkel határos. Közigazgatási székhelye Aylesbury.

A nem-nagyvárosi és ceremoniális megye közötti különbség, hogy utóbbihoz hozzátartozik Milton Keynes egységes hatóság (unitary authority, kb. megyei jogú város).

A nem-nagyvárosi megye lakossága 506 700, a ceremoniális megyéé pedig 756 600 fő.

Ceawlin wessexi király

Ceawlin, más írásmóddal Ceaulin, Caelin (angolszászul: CEAVVLIN CYNRICING GEVVISSÆ CYNING), (547 – 593) wessexi király 560-tól 592-ig és sussexi király 567-től 592-ig; kiűzte a britonokat Dél-Anglia legnagyobb részéről, majd királyságot hozott létre Közép-Anglia déli részén.Édesapjával, Cynric királlyal 556-ban legyőzte a britonokat Beranbyrgnél (Barburynél). 568-ban nyolc évvel azután, hogy Wessex uralkodója lett, testvérével, Cuthával elsöprő győzelmet aratott a kenti király I. Æthelberht felett. 577-ben legyőzte a britnokat Deorhamnál (Dyrham), majd elfoglalta Gloucestert, Cirencestert és Bath-t. A hódítások révén a Severn folyó alsó szakaszának völgye megnyílt a nyugati szász telepesek előtt, és a walesi britonok elszigetelődtek Anglia délnyugati részén élő társaiktól.

Unokaöccse, Ceol 591-ben elfogalata Ceawlin területeinek egy részét, majd 592-ben legyőzte őt Woddesbeorgnál (Wodnesborg; ma Adam's Grave, Wiltshire), végül száműzte. A következő évben Ceawlint megölték. Béda, a VIII. századi történetíró szerint Ceawlin egyike volt annak a hét, egymást követő uralkodónak, aki a Humbertől délre fekvő összes területeknek a legfőbb ura (bretwaldája volt).

Cornwall

Cornwall (korni nyelven Kernow) Angliának a Tamar folyótól és Devontól délnyugatra fekvő félszigeten elhelyezkedő legnyugatibb megyéje. Megyeszékhelye és egyetlen city jogállású települése Truro. Cornwall területe 3563 km², melyben benn van a félszigettől 45 km-re fekvő Scilly is. Cornwall viszonylag gyéren lakott terület, lakossága 513 528 fő, népsűrűsége 144 fő/km².

Cornwall híres vad, mocsarakkal borított területeiről, hosszú és változatos tengerpartjáról és enyhe klímájáról. Szintén híres Cornwall kőkori és az iparosodás korából származó leleteiről, amibe beletartozik a világörökség helyszínei közé tartozó cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék. Így a gazdaság egyik legfontosabb bevételi forrása a turizmus (24%), bár a terület az ország legszegényebb része az egy főre eső bért tekintve. (Az ország átlagjövedelmének az itteni csupán 62%-a.)Cornwall a cornwalliak otthona. Ez a nép sok tudós és helybéli szerint a hat kelta nemzet egyike.

Cornwalliak

A cornwalliak Cornwallban, Anglia délnyugati részén élő, kelta eredetű népcsoport. Jelentős számban élnek még cornwalliak Észak-Amerikában, Ausztráliában és Nagy-Britanniában. Anglia lakóitól megkülönbözteti őket a kelta eredetű nyelvük és kultúrájuk, amelynek alapján inkább a walesiekkel és a skótokkal, illetve a többi kelta nemzettel állnak rokonságban.

A cornwalliak ősei feltehetően a britonok voltak, a Brit-szigetekre betelepült kelta törzsek egyike, akik Anglia déli és középső részén éltek a római hódítás előtt. A cornwalliak ma is büszkék saját identitásukra, amely elválik az angol és a brit identitástól is. A Cornwallba betelepülők is hajlamosak felvenni ezt az identitást és a világ más országaiban élő, cornwalli ősökkel rendelkező személyek is cornwalliként tartják magukat számon.

Eochaid skót király

Eochaid (853 – 889 után) a piktek királya lehetett 878 és 885 (vagy 889) között. Run strathclyde-i király fia volt, az anyja Cináed mac Ailpín (I. Kenneth) egy lánya lehetett. Általános vélekedés, hogy Girickel uralkodott együtt valamilyen formában.

A források ellentmondásossága miatt azonban a történelemtudományban nincs konszenzus arról, pikt király volt-e vagy strathclyde-i király, vagy netán egyáltalán nem is volt király.

Arról, hogy pikt király volt, az Alba királyainak krónikája (Chronicle of the Kings of Alba) számol be:

És Eochodius, a britonok Run királya fia, Kenneth unokája lányán keresztül, 11 évig uralkodott; bár mások azt mondják, hogy Ciricium (Giric) uralkodott ebben az időben, mert Eochaid mostohaapja és gyámja lett.

És második évében Niall fia Aed (Aed Finliath) meghalt.

És kilencedik évében Szent Cirici (Szent Kürosz) napján napfogyatkozás volt. Eochaidot és mostohaapját elűzték a királyságból.Az Alba királyainak krónikája néhány változata azonban nem említi Eochaidot a királylistán. A Duan Albanach Eochaidot és Giricet is kihagyja: "a fehérvirágú Aodh" (Aedh skót király) bejegyzését "Domhnal, a szőke Cusaintin fia" (II. Donald skót király) követi. De ehhez azt is tudni kell, hogy a Duan más királyokat is kihagy, véletlenül vagy szándékosan. Andrew of Wyntoun Orygynale Cronykl of Scotland (1420 körül), illetve George Buchanan Rerum Scoticarum Historia című (1579) című művei tudnak Giricről, de nem tudnak Eochaidról.

Az amerikai keltológus Benjamin Hudson Berchán próféciája (Prophecy of Berchán) című könyvében (1996) a próféciára hivatkozva bizonyítottnak véli Eochaid skót vagy pikt király létezését. A prófécia hitelességét azonban sokan megkérdőjelezik, az Eochaidként azonosított "Briton of the Clyde" anyjaként pedig a "Dún Guare-i (Bambergh) asszonyt" nevezi meg, ami megválaszolatlan kérdéseket vet fel.

I. Malcolm skót király

Máel Coluim mac Domnaill (angolosan Malcolm I, magyarul I. Malcolm), (897 – 954) Skócia királya volt. Unokabátyja, II. Konstantin lemondása és kolostorba vonulása után lett uralkodó. Apja II. Donald király volt.

Mivel apjáról azt tudjuk, hogy 900-ban halt meg, Malcolm legkésőbb 901-ben születhetett.

945-ben I. Edmund wessexi király elűzte a viking Amlaíb Cuarant (Olaf Sihtricsson) Northumbriából, feldúlta Cumbriát és megvakíttatta III. Domnall strathclyde-i király két fiát. Úgy tartják, hogy ezt követően „hagyta” vagy „átadta” Strathclyde-ot Malcolmnak a szövetségért cserébe. Hogy mi értendő e kifejezések alatt, az nem teljesen világos, de azt is jelenthetik, hogy Malcolm lett Strathclyde főura, Edmund pedig elismerte ezt és megtartotta magának Cumbria déli földjeit.Az Alba királyainak krónikája úgy tartja, hogy Malcolm hadsereget tartott Morayben „és Cellach gyilkosa volt”. A fennmaradt feljegyzések nem nevesítenek Cellach nevű uralkodót Moray-ben, ezért az ő kiléte bizonytalan.Úgy tűnik, Malcolm betartotta az angol királlyal kötött egyezséget és ezt meg is újította az új királlyal. Edmundot 946-ban meggyilkolták, és testvére, Eadred lett az utóda a trónon. 948-ban Véreskardú Erik (Eric Bloodaxe) volt a yorki uralkodó, de Edred elűzte őt. Majd, mikor ismét Amlaíb Cuaran uralta Yorkot 949 és 950 között, Malcolm berontott Nurthumbriába, délen egészen a Tees folyóig hatolt, a Krónika szerint „számtalan embert és sok marhacsordát” zsákmányolva. Az Annals of Ulster (Ulsteri évkönyvek) a 952. évre vonatkozóan egy csatáról tesz említést, melyet „Alba férfiai, a ˙(Strathclyde-i) britonok, valamint az angolok” vívtak az idegenek, azaz a normannok (vikingek) ellen. Nem szól a csatáról az Anglo-Saxon Chronicle (Angolszász krónika) és az is bizonytalan, hogy kapcsolatban volt-e Amlaíb Cuaran Yorkból való eltávolításával, vagy pedig Véreskardú Erik visszatérésével.Az Annals of Ulster szerint Malcolmot 954-ben ölték meg. Más források az eseményt Mearnsbe, esetleg Fetteressóba helyezik, mint a Krónika írja, vagy Dunnottarba, a Prophecy of Berchán (Berchán jövendölése) nyomán. Temetése Ionán volt. Malcolm fiai, Dub és II. Kenneth később királyok lettek.

Kelta mitológia

A kelta mitológia a vaskori kelták többistenhitű vallásából eredő mítoszok gyűjteménye. A vaskori Európa népeihez hasonlóan a kelta vallásban is több istent imádtak és ezekhez kapcsolódtak mítoszaik. Az ókori Rómával, a Római Birodalommal kapcsolatba kerülő kelta népek (gallok, ibérek) mitológiája nem maradt fenn a római hódítás, az elrómaisodás, majd a kereszténység felvétele után a pogány üldözés, valamint a kelta nyelv kihalása következtében. A kelta mitológia jelentős részét korabeli római, keresztény forrásokból ismerjük. A római fennhatóságon túli kelta népek (gaelek, piktek, britonok) ősi mitológiája fennmaradt, a mítoszok egy részét a középkorban le is jegyezték.

Lear király

A Lear király William Shakespeare egyik leghíresebb és legösszetettebb tragédiája, amely az idős címszereplő fokozatos megőrülését mutatja be, ahogy a három lánya hízelgésére számítva lemond a javukra a koronáról és szétosztja közöttük az országot. A tragikus történet forrása a britonok királyának, Leirnek a legendája, a római kor előtti kelta vaskorból (i.e. 8. század). A művet a XVII. század eleji bemutatásától napjainkig játsszák a különböző színházak szerte a világon, emellett számos filmes adaptációja is létezik.

A kritika leginkább az emberi szenvedés és együttérzés kifinomult ábrázolását dicséri a műben. George Bernard Shaw szerint: "Soha senki nem fog a Learnél jobb tragédiát írni".

Moriniak

A moriniak feltehetően kelta vagy germán eredetű ókori törzs volt, a belga törzsszövetség tagja. A törzs szálláshelye nagyjából a mai Belgiumban található Nyugat-Flandria tartománynak felelt meg, nyugatra a nerviusoktól és a menapiusoktól, azon a részen, ahonnan Britanniába a legrövidebb átkelés esik.

A törzs az Északi-tenger partvonala melletti, alacsonyan fekvő, mocsaras-vizenyős területeket foglalta el, nagyjából a későbbi Flamand grófság elődjeként. Maga a "Flanders" is feltehetően elárasztott földet ("flooded land") jelentett eredetileg. Erdős és mocsaras földjük igen alkalmas volt a lúdtenyésztésre. A törzs tagjai cölöpökre építették házaikat a tengertől visszahódított területek és a kiszárítás alatt álló tavak, az ún. polderek mentén, nemritkán mesterséges magaslatokon (pol vagy terp), amelyeket ma is lehet látni. A moriniak sikeres gazdálkodást folytattak a tengertől visszahódított, termékeny területeken. Élénk kereskedelmi kapcsolatban álltak helyi és az Angliában kelta és germán törzsekkel, mint például a Kentben letelepedett britonok, vagy a mai Hollandia területén élő batávok.

Piktek

A piktek törzsszövetség volt Skócia középső és északi részein a 3. század és a 10. század között. A Forth folyótól és a Clyde folyótól északra éltek. A rómaiak által caledon-oknak nevezett és más törzsek leszármazottjai. A Piktföld, vagy más néven Pictavia lett Alba királyság a 10. században és a piktekből alakult ki az Albannach nép, vagyis a skótok.

Nem ismert, hogy a piktek eredetileg milyen néven nevezték magukat. A latin Picti szó jelentése „festett” vagy „tetovált” emberek volt (bár nincs rá bizonyíték, hogy valóban festették vagy tetoválták volna magukat). A Pict szó először Eumenius egy írásában jelent meg 297-ben. (Noha a szót általában latin eredetűnek tekintik, lehet kelta eredetű is, lásd a Pictones nevű gall törzs nevét a Loire völgyében.)

Írország és Dál Riata gaeljei Cruithne néven ismerték a pikteket. (Például óír cru(i)then-túath.) A cruithne nép az ír Ulster tartományban is élt, Dál nAraidi királyságban. A britonok és a korai walesiek Prydyn néven ismerték a pikteket; ugyanebből a tőből erednek a Britain (Britannia) és briton szavak is.

A pikt nyelv kihalt, írásos emlékek nem maradtak fenn – a Pikt Köveknek is nevezett stilizált bevéséseket kivéve, amelyeket egyelőre nem sikerült értelmezni. Csak a helynevekből és az emlékműveken talált személynevekből következtethetünk, hogy a piktek vélhetően egy kelta nyelvet beszéltek, amely a délebbre lakó britonok nyelvével lehetett rokon. A feliratok egy része egyes vélemények szerint nem kelta, tehát lehetséges, hogy más nyelveket is használtak.

Strathclyde-i királyság

Strathclyde (gael Srath Chluaidh), vagy Alt Clut a britonok egyik királysága volt a középkorban a mai Skócia déli részében, Galloway szomszédságában. Fővárosa, legalábbis az 5. századtól a 9. századig a mai Dumbarton Castle volt, ahol Nagy-Britannia legősibb erődítménye állt. A királyságot a Ptolemaiosz Geographia című művében említett Damnonii nevű briton törzs alapíthatta.

Wessex

Wessex vagy Wessexi Királyság (kiejtése /ˈwɛsɨks/; óangolul Westseaxna rīce, a nyugati szászok királysága) az angolszászok hét királyságának egyike. Uralkodója, Æthelstan egyesítette az Angol Királyságot a 10. században.

Æthelfrith northumbriai király

Æthelfrith vagy Aethelfrith (? – 616) a kora középkori angol állam, Bernicia uralkodója volt 593 - 604 között, majd 604-ben Deira királyságát is megszerezte, a két királyságot Northumbria néven egyesítette és uralkodott felette 616-ig, míg egy hadjárat során el nem esett a Raedwald kelet-angliai király elleni harcban.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.