Bibliai teremtéstörténet

A Föld és az ember teremtése a Bibliában Mózes első könyvében (más néven Genezis vagy Teremtés könyve) olvasható az első és második fejezetben. Ezzel a történettel kezdődik a Biblia, amely kimondja, hogy Isten a Teremtő és a természeti világ, továbbá az élőlények az ő alkotásai.

A teremtés története prófétikus, amikor az ismeretlen próféta nem a jövőt, hanem a múltat idézi meg. A bibliai szöveg kommentárja ezen a lapon a kreacionista nézőpont alapján készült.

A teremtés hét napja

1. nap Világosság és sötétség
2. nap Égboltozat (alsó és felső vizek szétválasztása)
3. nap A szárazföld és a növények megteremtése
4. nap Az égitestek megteremtése
5. nap A vízi és égi állatok teremtése
6. nap A szárazföldi állatok és az ember megteremtése
7. nap Isten megszenteli a 7. napot és megpihen

A bibliai szöveg és kommentárja

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.

– I. Móz 1:1

Kommentár: Amikor a Szentírás kijelenti, hogy "kezdetben", pontosan nem határolja be az időt. "Kezdetben" csak egy Lény létezett: Isten (az iszlámban: Allah, a hinduizmusban: Ísvara). A Biblia alapján a világ nem isteni, hanem egy felette álló egyetlen személyes Isten akaratából létezik.

A teremtés előtt

A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt és Isten Lelke lebegett a vizek fölött.

– I. Móz 1:2

Kommentár: A kietlenség és pusztaság (héber: tohu vabohu), a sötétség tulajdonképpen a semmi, a káosz szemléltetése. Isten Lelkére, a Lélekre használt héber szó רוּחַ (kiejtve: rúah), jelentése: lélegzet, lehelet.[1] Isten élő és életet teremtő lehelete mozgott a mindenség felett, amellyel megvalósította a teremtéssel kapcsolatos szándékát. (lásd még a hinduizmusban: Brahman)

Első nap

Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap.

– I. Móz 1: 3-5

Kommentár: A sötétség és világosság szétválasztása valószínűleg azt jelenti, hogy e napszakok váltakozásának szabályszerűsége azelőtt hiányzott.

Második nap

Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket! Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap.

– I. Móz 1: 6-8

Kommentár: A Földet eddig víz és sűrű páraburok vette körül. A második napon a légkör (héber: רָקִיעַ râki'â → égbolt) lett megteremtve, hogy a páraburok (felső vizek) ne érjen össze a tengerrel (alsó vizek), hanem közte tiszta levegő legyen. A légkör a Föld védőrétege, amely többek között a becsapódó meteorok és a nap bizonyos sugarai ellen is véd.

A levegő és a víz - a fényhez hasonlóan - az élet legnélkülözhetetlenebb feltételei. A levegő olyan láthatatlan anyag, amelytől ha pár percre megfosztanának minket, elpusztulnánk. A víz szintén meghatározó bázisa az élet minden formájának. Vizet ezért nem csak az óceánokban és tengerekben találunk, hanem mindenütt. A Mars széles síkságaihoz, a Hold kősivatagaihoz vagy a Merkúr krátereihez képest még a Föld mai sivatagai is nedves szivacsnak számítanak.

10 000 méter magasságban mindig mínusz 45-50 °C körüli a hőmérséklet. Ilyen szélsőséges hideg életbevágóan fontos az 5 és 20 km közötti légrétegekben. Ebben a magasságban a vízgőz jégkristályokká fagy, melyek először megnövekednek, majd a nehézségi erő hatására lesüllyednek. Ez a mechanizmus mintegy blokádszerűen megakadályozza a vízgőz elpárolgását a világűrbe. A Föld több ezer év alatt sem szárad ki.[2]

Harmadik nap

Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld! És úgy történt. Azután elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó. Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt. Hajtott tehát a föld növényeket: különféle füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcstermő fákat, amelyeknek magvuk van. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: harmadik nap.

– I. Móz 1: 9-13

Kommentár: A Földet eddig még víz borította - ahogy olvastuk - és most jelentek meg a szárazföldek.

A szövegből nem derül ki, hányféle növényt teremtett Isten, az viszont egyértelmű, hogy kezdettől fogva számos, különféle növény létezett. Mindenesetre egyetlen fajt sem ismerünk, amelyik az írott történelem korában fejlődött ki, viszont ez idő alatt nagy számban haltak ki. A Szentírás világosan közli, hogy nem egy közös ősből evolválódott minden növény - ami az evolucionista biológia alapvető feltétele, hogy a növények is közös őstől erednek -, hanem különféle növények lettek egyszerre megteremtve.

A teremtés azért "", mert Istennek a műve, megfelelt annak a célnak, amire Isten rendelte. Tökéletesen jött létre.

A kreacionisták szerint a teremtés után az egész Föld paradicsom volt, nem voltak sivatagok,[3][4] vagy hideg sarkvidéki éghajlat. A földgolyó legnagyobb részén trópusi klíma uralkodott, amely egészen a magas szélességi körökig ért; a szárazföldek pedig gyönyörű zöldek voltak, még a sarkkörökön is – ahogy ezt a mai tudomány is felfedezi a Föld korai korszakáról.[5][6]

Negyedik nap

Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt. Megalkotta Isten a két nagy világító testet - a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka - és a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.

– I. Móz 1: 14-19

Kommentár: A teremtés eddigi leírása alapján a természet és a világ rendjét, törvényeit Isten jelölte ki.

A Nap, a Hold, a csillagok a környező korabeli pogány népek számára istenségek. A Héber Biblia alapján ezek az égitestek csak az ember számára világító testek és időmeghatározásra szolgáló eszközök. Tiszteletüket és imádásukat bálványimádásként tiltja meg.[7] A teremtéstörténet leírásának mítoszellenes szándéka is van: a világ, az égitestek, az állatok, a teremtmények nem méltók kultikus tiszteletre. Isten alkotásai, azé az Istené, aki nem része a világnak (panteizmus), hanem felette áll.

A földi élet energia- és fényforrása a napfény. Ez az élet fennmaradásának egyik alapfeltétele. Ezért teremt Isten világosságot mindjárt az első napon. Ott a világosságnak fordított héber szó: אוֹר átírva: ōr, amely általánosságban fényt, világosságot jelent. Aztán ezt a fényt a 4. napon helyettesíti a Nap fényével. Itt az eredeti héberben már egy másik szó fordul elő: מָאוֹר átírva: mā'ōr, amely világítótestre vagy fényforrásra utal.

A 4. nap eseményeit illetően kétféle magyarázat adódik. Az egyik, hogy Isten a negyedik napon teremtette a napot, és a világosságot korábban Isten jelenléte biztosította.[megj. 1] A másik magyarázat, hogy a nap már létezett, de a sűrű vízpára, vagy más valami eltakarta és a 4. napig nem volt látható, vagy nem működött teljes erejével.

Az élet működésének fontos folyamata a fotoszintézis, amely a napfény energiáját átalakítja kémiai energiává. Minden, a testünkben vagy az állatok testében lejátszódó energetikai folyamat esetén a növények fotoszintézise áll az energialánc elején. A fotoszintézis fölöttébb zseniális folyamat, melyet idáig egyetlen vegyész vagy rendszertechnikus sem tudott leutánozni. Minden kis fűcsomóban jelen van, Istennek ez a találmánya mégis rejtve marad számunkra.

Sok kételkedő állítja és tanítja, hogy az égitestek, a csillagok és a bolygók csak úgy a semmiből létrejöttek, anélkül, hogy Isten valamit is cselekedett volna. Robert Jastrow (wd) amerikai asztrofizikus, aki agnosztikusnak tartotta magát, így írt: „A világegyetem csak úgy berobbant a létezésbe, de nem tudjuk megmagyarázni, hogy mi okozta ezt.”[8] Itt nincs hely arra, hogy tudományos érveket felsoroljunk (lásd: ősrobbanás).[megj. 2]

Tény, hogy az univerzum csillagai nemcsak úgy kószálnak az űrben, hanem rendbe, galaxisokba tömörülnek. Az univerzum pontosan azokkal a sajátságokkal rendelkezik, amelyek szükségesek az "élet" fennmaradásához. Háromféle magyarázatot adhatunk a világegyetemnek az effajta rendjére: természeti törvény, véletlen vagy intelligens tervezés. Németh Lajos meteorológus megfogalmazása szerint ’’ valami felsőbb erő irányítja ezt a túl szabályos univerzumot. Nem lehet véletlen, hogy ennyire szabályosan, összefüggően működik.’’ [9]

Az élet kialakulásához a világegyetemben – nagyon különleges – körülményeknek kell uralkodniuk. Ha az univerzum túl gyorsan tágulna, az anyag túl nagy sebességgel szóródna szét, nem állhatna össze galaxisokká, és egyúttal bolygók sem létezhetnének. Ha azonban ez a folyamat a kelleténél lassabban megy végbe, az összes anyag egyetlen óriási röggé tömörülne össze, és megint csak nem jöhetnének létre bolygók. Bármelyik eset állna fenn, az kizárná az élet lehetőségét. Az univerzum tágulási sebességének annyira pontosan meghatározott mértékűnek kell lennie, hogy ha csak olyan elképzelhetetlenül pici arányban, mint a hatványú (azaz 10-es szám még 54 db nullával) része is eltérne a jelenlegitől, az egész egyensúly felborulna. Annak esélye, hogy mindez fennálljon, kevesebb mint a lottó megnyerése ötször egymás után.[10]

A világegyetemről alkotott felfogásunk drámai módon megváltozott az elmúlt századokban. Mára felismertük, hogy sokkal nagyobb és összetettebb, mint azt korábban bárki képzelte volna.

Az első rendszeres csillagászati megfigyelések az ókori Babilonban, Egyiptomban, Kínában, Indiában és Közép-Amerikában történtek a Kr. e. 3. évezredben. Tájékozódásra, hely- és időmeghatározásra szolgáltak. Általuk az akkori csillagászok olyan tudásra tettek szert, amellyel meg tudták határozni az évszakok hosszát is, így naptárt készíthettek. A csillagászat segítette a társadalom fejlődését, és a hajók és a karavánok tájékozódását a távoli kereskedelemben. Már a korai kultúrák hatalmas objektumokat készítettek, amelyeket csillagászati célra alkalmaztak.

A mai tudomány és gondolkodásunk számára az univerzum kikutatása még nagyobb kihívást jelent. Milyen az univerzum struktúrája? Milyen a térbeli szerkezete? Hol húzódnak a mindenség határai - ha egyáltalán léteznek? A megválaszolatlan kérdéseket a végtelenségig folytathatnánk.

Mint minden tudományos kutatásra érvényes, a csillagászatra is vonatkozik, hogy a megismerésnek határai vannak, amelyeket a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudunk átlépni.

Ötödik nap

Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt! És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket és a különféle madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét; a madarak is sokasodjanak a földön! Így lett este, és lett reggel: ötödik nap.

– I. Móz 1: 20-23

Isten sokféle élő szervezetet teremtett az ötödik napon. Nincs említés olyan közös ősről, amitől származott volna minden faj (evolúció).

Több mint egy század telt el azóta, hogy Johann Gregor Mendel biológus felfedezte az élőlények jellegének állandóságával kapcsolatos, öröklési törvényeket. A 20. század elején a tudósok érdeklődése hamarosan új tudományággá, genetikává vagy örökléstanná fejlesztette ezeket a természeti törvényeket. Ma már számtalan tényét ismerjük az állat- és növényvilágban végbemenő öröklési folyamatoknak.

Kreacionista kommentár:

A teremtéstörténet azt írja, hogy Isten minden növényt és állatot "az ő neme szerint" teremtett meg. Hogy minden növény- és állatfaj az ő neme, fajtája szerint jelent meg a világon, az kétségtelen. Minden állatnak megvan a fejlődését irányító saját génegysége. Noha egyes fajok nagyon hasonlíthatnak egymáshoz, olyan tulajdonságaik is vannak, amelyek csak az illető fajra jellemzők. Egyszerű példával élve például a kutya soha nem nyávog, a macska soha nem ugat. Ugyanígy minden növény- és állatcsaládnak megvan a maga sajátossága. A gének bonyolult összetételű nukleinsavakat tartalmaznak. Ezek a nukleinsavak határozzák meg, hogy a faj milyen tulajdonságokat örökít át a következő nemzedékre.
Bár egy fajban egy bizonyos határig változások is történhetnek, ám legnagyobb részük a rekombinációnak (vagyis a gének átcsoportosulásának) eredménye, ami nem jelenti a szervezet génegységének valódi változását. A génekben néha igazi változás is létrejöhet, de ez egyáltalán nincs hatással egy bizonyos faj alaptulajdonságaira. Például a röntgensugarak vagy vegyszerek kárt tehetnek a génekben, s előidézhetnek benne némi változást, ám egyetlen ilyen változás sem olyan természetű, hogy egy fajt másik fajjá alakítana át.[11]

Az evolúció az egyik fajnak a másikba való átalakulását tanítja, amelyben az egyes fajok könnyedén alakulnak át egymásba, általánosságban hogy a magasabb rendű fajok az alacsonyabb rendűekből, gerincesek a gerinctelenekből, kétéltűek a halakból, a hüllők a kétéltűekből, a madarak és az emlősök a hüllőkből stb. jöttek létre. Ha szemléletesen magunk elé akarjuk képzelni, azt kell feltételezni, hogy az embernek az emlősállatok az ősei, az emlősöknek hüllő ősei voltak és így tovább.

Az állatok - néhány kivételével - egyetlen sejtből, a petesejtből fejlődnek ki. Ha megvizsgáljuk például egy közönséges tengeri sün petesejtjét, mindjárt szemünkbe tűnik, hogy két részből - egy felsőből és egy alsóból áll, amelyeket egy pigmentsor választ el. Ezeknek a részeknek a felépítése mindaddig nem nem látható, míg a petesejt meg nem termékenyül; ekkor ugyanis a sejthártyába ültetett szemcsék feloldódnak, s a belőlük felszabadult vegyi anyagok megindítják a fejlődést. Ezek a vegyi anyagok tulajdonképpen hormonok, amelyeket a sejtmagban lévő kromoszómák génjei ellenőriznek. Így az öröklődés törvényei szabják meg, milyen irányú lesz a fejlődés, hogy minden egyed "az ő neme szerint" alakuljon ki. A tengeri sün petesejtjéből csakis tengeri sün fejlődhet ki. Sohasem történt meg, hogy helyette tengeri csillag, vagy valami más jött volna létre. Az evolúciós elméletben az alaktani és genetikai alapon felállított törzsfák nem fedik egymást. A fajok közötti mozaikos hasonlóságok és különbségek miatt nem létezik egységesen elfogadott rendszertan. A feltételezett közös ősök csak feltételezések, és nincs nyoma annak a rengeteg átmeneti formának sem, amelyeknek az elmélet szerint létezniük kellene. [12]

Az evolúció modern szintetikus elméletében elfogadott mechanizmus a mutáció. A mutáció az öröklődő jelleg megváltozását jelenti. Ezt némely esetben a kromoszómákban levő gének átcsoportosulása eredményezi, leggyakrabban azonban a gének vegyi jellegének megváltozása okozza. Egy gén megváltozásával előidézett mutációra jó példa a közönséges muslica szemszínének megváltozása. A piros szemszínt "követelő" gén olyan vegyi transzformáción mehet át, hogy attól kezdve más árnyalattal - halványabb piros vagy barackszínnel - is megelégszik. A kísérletek tizenhat mutációját mutatták ki ennek az egyetlenegy génnek. De ne feledjük el, hogy ezek az átalakulások a muslica szervezetének csak egy parányi részére vonatkoznak. Nem ismeretes ellőttünk olyan nagy mértékű mutáció, amely egy új fajt hozott volna létre.

A mutációk, általánosságban beszélve, nem hasznosak. Ehelyett legnagyobb részüket még károsnak is tekinthetjük, mivel a megváltozott szervezeteknek gyengül a létfenntartási képességük és így többségük kihal. Ez a természetes kiválogatódásnak nevezett folyamat valójában konzervatív tényező, amely az új szervezetek létrehozása helyett inkább az élet fennálló alakját óvja.[11] A darwini fejlődéstől sokáig azt várták, hogy gyönyörűen összetett, környezetükhöz tökéletesen alkalmazkodott élő szervezeteket hoz létre. A jelszó a legéletrevalóbb fennmaradása volt. Nem törődtek azzal, hogy a mutációk mindig torzszülötteket hoznak létre, amelyek rövid időn belül kihalnak.[13]

A darwinizmus valóságértéke legalább annyira bizonytalan, mint amennyire biztosnak látszik. Az élet keletkezésére vonatkozóan gyakran elhangzik az az érv, hogy a földtörténet ősi szakaszában évmilliók teltek el, így volt rá lehetőség, hogy a kis valószínűséggel bekövetkező kémiai reakciók is lejátszódjanak, fokozatosan kialakítva az első élő szervezeteket. Azonban ez a sokat emlegetett időmágia nem segít. Ha a körülmények nem megfelelőek, akkor a kívánt vegyi reakciók nem indulnak be, sem egymillió, sem 1 milliárd év alatt - vagy ha igen, akkor már a legelső vegyületek instabilak lesznek, és a következő percben elbomlanak.[12] A legtöbb kutató elismeri, hogy nem tudják biztonsággal kijelenteni, hogy alakult ki az élet a Földön.[14]

Azt, hogy az élettelenből élő jött volna létre, vagy hogy egyik faj egy másikká alakuljon át, még senki nem figyelte meg - még laboratóriumi körülmények között sem. Az evolucionisták szerint ez a régmúltban játszódott le, bizonyítékai tehát legfeljebb történeti bizonyítékok lehetnének. Azonban ilyen bizonyítékok nincsenek. A paleontológia (őslénytan) leleteiből a kutatók az uralkodó előítélet alapján rakják sorba a leleteket. Az őslények létezése azonban csak arra utal, hogy sok olyan faj volt, amelyek a múltban kihaltak, de nem bizonyítanak semmiféle fejlődést.

Darwin még nem látott bele a sejtekbe, ma azonban a molekuláris biológia részletesen feltárta ezek belső szerkezetét. Így tudjuk, hogy bonyolult "molekuláris gépezetek" működnek bennük, amelyek "alkatrészei" olyannyira egymásra utaltak, hogy fokozatos kialakulásuk jóformán elképzelhetetlen. Ez utóbbira Michael J. Behe: Darwin fekete doboza című, tudományos bestsellerré vált könyve hívta fel a figyelmet.[15]

Tudományos kommentár:

Az evolúció modern szintetikus elméletében elfogadott mechanizmus a mutáció. A mutáció az örökítő anyag spontán, maradandó megváltozása, amelynek során új genetikai tulajdonság keletkezik. Egy gén megváltozásával előidézett mutációra jó példa a közönséges muslica szemszínének megváltozása. A piros szemszínt "követelő" gén olyan vegyi transzformáción mehet át, hogy attól kezdve más árnyalattal - halványabb piros vagy barackszínnel - is megelégszik. A kísérletek tizenhat mutációját mutatták ki ennek az egyetlenegy génnek. De ne feledjük el, hogy ezek az átalakulások a muslica szervezetének csak egy parányi részére vonatkoznak. Új faj kialakulásához általában sokkal több változás szükséges, melyek létrejöttét a fajképződés tárgyalja, és igen sok példát ismerünk rá mind növények, mind állatok körében.[16]

A mutációk, általánosságban beszélve, nem hasznosak, nem károsak, hanem az evolúcióhoz szükséges események. Konkrétan egy egyed számára a mutációja lehet káros, mivel a szervezet rátermettségét csökkenti, vagy akár halálos is; más mutációk előnyösek, és olyan változást okoznak, amely az élőlény fennmaradását elősegíti; ám a legtöbb mutáció semleges, tehát öröklődik anélkül, hogy a fenotipus számára akár előnyt akár hátrányt jelentene. Szó sincs tehát arról, hogy a természetes szelekció konzervatív tényező lenne, amely az új szervezetek létrehozása helyett inkább az élet fennálló alakját óvná.[11] A darwini fejlődéstől sokáig azt várták, hogy gyönyörűen összetett, környezetükhöz tökéletesen alkalmazkodott élő szervezeteket hoz létre. A jelszó a legéletrevalóbb fennmaradása volt. A hallatlan biodiverzitás ezt is látszik alátámasztani. Jóllehet a kreacinisták között, és általában a közbeszédben a mutáció szó negatív felhanggal bír, mert inkább a torz egyedeket jelölik így, és például a nemesített növények, gyümölcsöket nem, mint mutáns szokás megnevezni.[17]

A darwinizmus helyes mivolta mellett mára már egyértelmű a tudományos konszenzus a bizonyítékok sokasága miatt. Az élet kialkulásával az abiogenezis foglalkozik, melyben sok hipotézis létezik, de egyértelmű válaszok nincsenek. Ha sikerülne is reprodukálni az élet evolúcióra képes első résztvevőit (replikátor molekulák), valószínűleg igen nehéz lenne bizonyítani, hogy valóban így alakult ki a földi élet. Nem meglepő, ha ezen első molekulák kevés jelet hagytak maguk után. .[18][19]

Azt, hogy az élettelenből élő jött volna létre, még nem tudtuk megfigyelni, laboratóriumban létrehozni. Gyakori kreacinoista érv, hogy a fajok kialakulásának sincs bizonyítéka, ám erről ma már számtalan megfigyelés tanúskodik .[20][21]

A kreacionisták szerint az őslények létezése azonban csak arra utal, hogy sok olyan faj létezett, amelyek a múltban kihaltak, de nem bizonyítanak semmiféle fejlődést. Valójában azonban a fejlődés szót aggályos használni az evolúció kapcsán, hiszen olykor egy egyszerűbb, igénytelenebb létforma virulensebb tud lenni, mint egy összetettebb. A fosszíliák sokasága és geológiai földrétegződés diktálta időrendi sorrendjük azonban annyira jól illeszkedik a darwini evolúció keretrendszerébe, kivételeket, ellentmondásokat sehol sem mutatva, hogy nem kizárólagos, de az egyik igen szilárd pillérei az evolúciónak.

Darwin még nem látott bele a sejtekbe, ma azonban a molekuláris biológia részletesen feltárta ezek belső szerkezetét. Így tudjuk, hogy bonyolult "molekuláris gépezetek" működnek bennük, amelyek "alkatrészei" olyannyira egymásra utaltak, hogy fokozatos kialakulásuk a kreacinisták szerint jóformán elképzelhetetlen, ám minden itt felhozott érvet sikerült tudományosan cáfolni, így ezek inkább csak a tudománytalan közbeszédben maradtak fenn, és nem többek, mint a személyes kétely érvelési hibák. Erre példa Michael J. Behe: Darwin fekete doboza című, tudományos bestsellerré vált könyve.[22]

Hatodik nap - Az ember megteremtése

Azután ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld különféle élőlényeket: különféle jószágokat, csúszómászókat és vadállatokat! És úgy történt. Megalkotta Isten a különféle vadállatokat, a különféle jószágokat és a különféle csúszómászókat. És látta Isten, hogy ez jó.
Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.

– I. Móz 1: 24-31

Amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet megművelje. Akkor forrás fakadt a földből, és mindenütt megöntözte a termőföld felszínét. Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lény.

– 1. Móz. 2: 5-7

Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi Így adott az ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.

– 1. Móz. 2: 18-23

Kommentár: A Genezis 1-2. fejezete az ember megteremtésének két változatát mondja el.
Az első változatban - az első fejezetben - Isten egyszerre teremti a férfit az asszonnyal.
A második változatban - a második fejezetben - bizonyos időt tételez fel a férfi és a nő megteremtése között.

További feltűnő stíluskülönbség, hogy az első fejezet eredeti szövegében Isten neve Elohim (אֱלֹהִים) , míg a második fejezetben Jahve Elohim (יְהֹוָהאֱלֹהִים) .

Az ember megteremtésének kétféle változata arra a meggyőződésre juttatta a Bibliával foglalkozó tudósokat, hogy itt két különböző forrásból eredő elbeszélés őrződött meg és került egymás mellé. A héber szöveg alapján nem nehéz megállapítani, hogy a szerző meglevő írott forrásokat és hagyományos elbeszéléseket olvasztott bele a könyvébe és még a feltűnő különbségeket sem szüntette meg bennük. Kiemelkedik ebből Isten nevének kétféle használata.

Az ember maga összetett lény: a föld anyagából és az Isten által adott éltető elemből áll.

  • "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!" [23]

A képünkre (héber: צֶלֶם celem) jelentése valódi képmás. A hasonlatosságunkra (דְּמוּת demut) jelentése az elvont hasonlóság. A két kifejezés együtt azt jelenti, hogy a képmás hasonló az eredeti valósághoz. A hasonlóság természetesen nem külsőre vonatkozik, hanem egy szabad akarattal rendelkező, önálló gondolkozású, értelmes és szent lény létrehozását. Továbbá az ember Isten uralmát gyakorolja a teremtett világban, ezáltal lesz Isten képmása, ahogy a teremtett élőlények fölé emelkedik.

A Teremtő nemcsak a teremtett föld feletti uralommal ruházza meg az embert, hanem e szavakkal: szaporodjatok és sokasodjatok[24] azt a kiváltságot is nekik adja, hogy ők is részt vehessenek a teremtésben.

Istent a szentháromság jelképezi: az Atya, a Fiú és a Szent Lélek. Az általa teremtett emberben is kifejeződik ez a hármasság. A test, a lélek és szellem alkotja azt az élőlényt, amelyet embernek nevezünk.
Az állatoknak is van testük és lelkük, de nincs szellemük. A lélek adja a különbséget az élő és holt lény között, a szellem (vagy gondolkodás) pedig az ember és az állat között. Az állatok nem személyiségek, nincs "én"-jük, nem ismerik a felelősséget, mit sem tudnak Istenről. Ők ösztönösen cselekednek és nincs szabad akaratuk választani a jó és rossz között, mint az embernek.

Isten nem abban az értelemben alkotta tökéletesnek az embert - a "saját képére és hasonlatosságára" - hogy utána már semmi dolga ne legyen önmagával, hanem a tökéletesség alapjával és lehetőségével hívta létre. Azt akarta, hogy amivé válik az ember, abban a saját elhatározása, választása és meggyőződése is benne legyen. Isten teremthetett volna robotokat vagy bábfigurákat is, amelyek automatikusan végrehajtják akaratát. De Ő nem erőszakkal kikényszerített, természetellenes kapcsolatot akart, hanem olyan lényeket, akik önként szolgálják és szeretik Őt - és akiket Ő is szerethet. Ez a teremtmény megkapta a döntés hatalmát, a szabadság veszélyes ajándékát.

Az ember (héber: אָדָם átírva: ādām) a földből (אֲדָמָה ādāmā) származik.[25] Ez az általános megjelölés később az első ember neveként szerepel: Ádám.
Amikor az ember meghal, teste visszatér a földbe, ahonnan származik, "az élet lehelete" pedig visszaszáll Istenhez, aki adta azt.

Móz I. 2:7-ben az élőlénynek fordított héber szó a nefes hāj.[25] Ez a kifejezés nemcsak az emberre vonatkozik, hanem az állatokra is. A hāj (חָיָה) jelentése: élő. A nefes (נֶפֶשׁ), amit lénynek vagy léleknek fordítanak, a náfas (נָפַח) szóból ered, mely jelentése: lélegezni. Az Újszövetségben ennek görög megfelelője a pszüché... A héber szövegben semmi nem utal arra, hogy az ember lelket kapott volna, vagyis olyasvalami külön egységet, ami a teremtéskor kapcsolódott volna össze az emberi testtel. Egyedül csak Isten él önmagában, minden más lény csak rajta keresztül él.[26] Az életet Isten adja, és ő veszi vissza.

Az a gondolat, hogy a lélek a testtől függetlenül is tud létezni, teljesen idegen a Bibliától. Ez az elképzelés az ősi egyiptomi, indiai és görög vallási és filozófiai rendszerekből származik, onnan jutott el a keresztény teológiába.[27]
Születés és halál – az élet egy rejtély, és ennek a rejtélynek a kulcsa egyedül Istennél van.

Minden bizonyára az első emberpár sokkal magasabb volt, mint a mai emberek, ahogy a Genezis írja korai leszármazottaikról: "óriások voltak a földön abban az időben".[28]

Az ember a Föld ura lett - elsősorban az állatok feletti hatalom révén. A megteremtett mindenség olyan, mint a lét fokozataiból felépült piramis, melynek csúcsán az ember áll. Időben ő az utolsó és Istenhez ő áll legközelebb.

A teremtés beszámolójában semmi nem utal ragadozók létére, sem élelemért vívott harcra, hanem minden teremtett állat és az ember is kizárólagosan növényevő volt[29][30] A Biblia szerint Isten mindent bőséggel kirendelt minden számára, nem volt szükség erőszakra. Az evolúció viszont azt mutatja, hogy az erőszak az élet elkerülhetetlen eleme, a létért folyó harc szükséges velejárója. Ezzel szemben azt olvashatjuk, "látá Isten, hogy minden amit teremtett igen jó"[31] Minden és mindenki a Teremtő kezéből tökéletesen került ki. Nem volt rosszullét, erőszak, betegség, szenvedés; sem halál nem létezett. Ezek a dolgok csak a bűneset után jelentek meg.

Hetedik nap

Így készült el az ég és a föld és azok minden serege. A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után. Ez az ég és a föld teremtésének története.

– 1. Móz. 2: 1-4

Kommentár: A szöveg Istenről emberi módon, antropomorfisztikusan beszél akkor, amikor úgy tünteti fel, hogy a hetedik napon ő is megpihen. Isten egyszerre az örök tett és örök nyugalom. A világ teremtése és fenntartása nem jelent számára külön "munkát".

A hetedik napot Isten megszentelte és elkülönítette teremtő tettének emlékeztetőjeleként. Mózes II. könyve alapján ezért foglalta bele azt a Tízparancsolatba.[32]

Megjegyzés

Ennyire tömör, rövid és hiányos, sok ezer éves tudósítástól nem várhatunk el túl nagy pontosságot. Különben ha üdvösség szempontjából fontos volna, Isten bizonyára gondoskodott volna arról, hogy a teremtésbeszámoló részletesebb legyen. Magának a teremtésnek nem volt emberi tanúja és nincs bizonyítékunk arra, hogy Isten bárkinek is látomásokban kinyilvánította volna annak lefolyását. A szöveg úgy beszél a teremtésről, ahogy a prófétai igehirdetés visszatekintett rá és szemléletesen előadta.

A szöveg egyébként a teremtő aktust a héber "bara" (בָּרָא) szóval jelzi és azt mindig csak Istenre vonatkoztatja. Tehát a semmiből való létrehozást érti rajta, nem az anyag formálását. Vallási szempontból annak van jelentősége, hogy Isten a puszta szavával teremt. Ez részben Isten mindenhatóságára utal, részben megkülönbözteti a szentírási elbeszélést a babiloni és más kozmogóniáktól, ahol valamilyen ősi anyagnak a létezését feltételezték, mert a semmiből való teremtést nem tudták elképzelni.
Továbbmenve, a Bibliában Isten egyetlen, és nem része, hanem teremtője a világnak.

Sok teológus, hogy alkalmazkodjon a tudomány állásához (evolúció) úgy érvel, hogy a teremtés után a föld és az élőlények csak igen hosszú időben fejlődtek hajdani alakjukból a mai állapotukig, és nem kell szó szerint venni a napokat, hanem azok korszakokat jelképeznek - amint Péter apostol írja[33] "egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap."
A Biblia azonban itt világosan beszél a 6 napos teremtésről, minden egyes nap után kihangsúlyozva: "így lett este, és lett reggel", következő nap.

Más nézetek alapján a teremtéstörténetet a zsidó vallás 7 napos kultuszához igazították.

A bibliai teremtésbeszámolóban nem találjuk a felsőbb lények harcát - mint sok más ókori teremtéselbeszélésben (lásd pl. zoroasztrizmus); de a Genezis 3. fejezetében, a bűnbeesés után már utalást találunk rá, amely szüntelen harcot jövendöl. Majd az egész Bibliában megtaláljuk ezt, egy állandó harc az emberért: Isten birodalma és a Sátán birodalma között. Egy állandó ellenségeskedés a jó és a rossz erői között.

Isten céljai nem korlátozódnak erre a világra. Bár a Biblia azt állítja, hogy a teremtés jó, és tökéletesen jött létre, rámutat arra, hogy az emberiség bűnbeesése miatt a világ nem olyan, amilyennek lennie kellene. Ez a központi gondolat teljesedik ki a Biblia végén, a Jelenések könyvének 21-22. részében, amely leírása alapján Isten "új eget és új föld"et teremt. Krisztus második eljövetele azt jelenti, hogy maga a Föld alakul át egy új teremtéssé.[34]

A tudósok csodálattal tekintenek arra, hogy - habár az általunk ismert univerzumban nincs más példa rá - a Földön pontosan az élethez megfelelő körülmények léteznek. Csodálatos tervszerűségen alapszik az elemek körforgása is. Közismert példa: amit az ember kilélegzik, arra szükségük van a növényeknek, amit viszont a növények "lehelnek ki", arra szükségük van az állatoknak és az embernek... Másik példa: amit az emberek és állatok kiürítenek magukból, arra (trágyaként) szükségük van a növényeknek, a növényekre pedig táplálkozás szempontjából is létfontosságú szükségük van az embereknek és állatoknak... Az élőlények idővel elpusztulnak és lebomló testükből új élet keletkezik... Az élővilág újra és újra ugyanazt az anyagot használja fel, miközben az anyag különböző változásokon megy át, és más formákat vesz fel.

Figyelemre méltó, hogy a Föld önálló élettel bír. Önálló élettel kell bírnia, ha legfontosabb változásait maga idézi elő. Márpedig a vulkánkitörések, a tenger- és hegységképződés (és a szárazföldek vándorlása) a Föld öntevékenységének szembetűnő formái. Ha pedig a Föld önálló élettel bír, akkor maga is élő, mint a rajta megszülető élőlények. [35]

Ahogy a földi élőlények élete belsőleg a sejtektől függ, úgy függ külsőleg a világegyetemtől. Számos tudós írt értekezést az univerzum tökéletesen összehangolt sajátosságairól. Sok kutatót a világegyetemi törvények szerkezeti rendje vezetett el az Intelligens tervezés gondolatához.

Kreacionista kommentár: Az emberi test a legkisebb részében is tökéletes szerkezet és egy egyedülálló tanulmány, hogy a legkevesebbet mondjuk róla. Működésének roppant bonyolultsága egy másik bizonyíték arra, hogy van Teremtő. A logika és a józan ész lehetetlennek tartja, hogy egy olyan bonyolult organizmus, mint az emberi szervezet, a maga irdatlan számú, bonyolultan kapcsolódó rendszerével és életműködésével a vak véletlen nyomán jött volna létre. Sokan a természeténél fogva igen értelmes és gondolkodó emberi agyat is a fizikai és kémiai erők véletlen szüleményének tartják, azt az agyat, amelyben az idegrostok hossza 150-180 ezer km (az Egyenlítő hosszának többszöröse)[36] és amely több kapcsolódási ponttal rendelkezik, mint amennyi csillag létezik a Tejúton (kb. 200-400 milliárd csillag található benne).[37]

A híres kozmológus, Fred Hoyle így fogalmazott: ’’annak valószínűsége, hogy élettelen anyagból élő alakuljon ki, kisebb, mint annak a valószínűsége, hogy egy orkán végigsöpör egy roncstelepen és összeállít egy működőképes Boeing 747-es repülőgépet.’’[38] A fejlődéselméletnek, mely szerint az élet minden bonyolult formája egyszerű élő sejtekből fejlődött ki, míg az élő sejtek pedig élettelen anyagokból jöttek létre - nincs és nem is lehet tudományosan bebizonyított és hitelesített alapja, annak ellenére, hogy ezt az elméletet a legtöbben vakon elfogadják.

Az ateisták a világ előállását a véletlennek tulajdonítják. A kikutathatatlan, törvényszerűen működő kozmoszt az ősrobbanásból keletkezettnek tanítják. Szerintük a káoszból kozmosz lett, az egyszerűből komplikált lett. A Biblia így összegzi: Magukat bölcsnek tartván bolondokká lettek.[39][40]

A Biblia alapján az ember nem valami továbbfejlődött egysejtű, amiből állatok jöttek létre, majd az ember - ahogy az evolúciós teória tanítja. Az állatok az ember számára lettek teremtve, ösztönnel vannak ellátva, nincs önálló gondolkozó, döntő képességük, épp ezért nem is lesznek felelősségre vonva, nem kerülnek ítélet elé. Az ember viszont nagyon értékes Isten szemében. Olyan értékű, mint amilyen nagy áldozatot kész volt hozni, és amiket ma is tesz érte. Ezt mondja Isten: Drágábbá teszem az embereket a színaranynál és Isten fiainak nevezi őket.[41][42]

Az ember szabad akarattal és döntőképességgel lett felruházva, épp ezért felelősségre lesz vonva életmódja miatt. Döntése és tettei vagy büntetést vagy jutalmat vonnak maguk után.[43]

Felmérés az evolúcióról
Felmérés az evolúció társadalmi elfogadottságáról országonként: hisz benne vagy nem (2005, Science)

A teremtés nem bizonyított dolog, ahogy az evolúció sem. Bolygót nem állíthatunk laboratóriumba, hogy ott felgyorsítva az időt megnézzük, mi történik hatmilliárd év alatt, mint ahogy Istent sem hívhatjuk meg, hogy töltsön velünk egy hetet valamelyik laboratóriumban és mutassa meg, hogy hat nap alatt teremt egy élő bolygót, emberrel együtt.

Ám Isten felmutatja mindazokat a bizonyítékokat, amelyek az őt kereső ember hitének megerősítéséhez szükségesek. Másfelől senkit nem fog arra kényszeríteni, hogy higgyen Őbenne. A hívő és hitetlen ember is megrögzött gondolkodású. Szabadon dönthetünk arról, hogy kiben vagy miben hiszünk. Számos könyv bizonyított tényként közli a Föld keletkezésének körülményeit, úgy, mintha az nem volna kérdéses. Ezt az állítólagos keletkezést az állítólagos szakemberek állítólagos korszakokon keresztül kutatják. A tudósok nagyjából fele hisz Isten vagy egy felsőbb intelligencia létezésében,[44] de a tudományos körökben a bibliai teremtés kérdése népszerűtlen.

A hit meghatározza azt is, hogy mit hiszünk. Ha nem Isten teremtette az embert, és ha nem estünk le eredeti tökéletes állapotunkból (a bűneset után), akkor a bűn nem létezik és nincs szükségünk megváltóra sem. Jézus küldetése céltalanná válik, és a kereszt is csak értelmetlen dráma.

Kreacionista álláspont

A kreacionisták a teremtéstörténet szó szerinti értelmezését vallják, és a bibliai szöveghez ragaszkodva elutasítják a teista evolúciós elméletet. Álláspontjukat többek között az alábbi állításokkal indokolják:[45]

  • A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten mindenhatóságával; hiszen ha Övé minden hatalom, akkor képes egy pillanat alatt megteremteni a világegyetemet. Miért nyújtaná el nagyon hosszú korszakokon keresztül?
  • A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten lényével. Ha a fejlődési folyamat célja a hasonlatosságára teremtett ember volt, akkor Isten bizonyosan nem várt volna a geológiai idő legvégéig, hogy személyiséget teremtsen. Nem lehetett közösségben kőzetekkel vagy tengerekkel, sőt a dinoszauruszokkal vagy a gliptodonokkal sem.
  • A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten mindentudásával. A fejlődéstörténet az evolucionista geológusok értelmezése szerint az ősmaradványok alapján tele van kihalással, torzszülöttekkel, a fejlődés zsákutcáival. Az evolúció lényege a véletlen mutáció és nem a tudományos haladás.
  • A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten szeretetével. A feltételezett fejlődés legjobb bizonyítékai az ősmaradványok, amelyek ékesen beszélnek a kegyetlen, viharokkal és földmozgásokkal, betegségekkel és éhínségekkel, a létért folytatott küzdelemmel és erőszakos halállal teli világról. A Biblia alapján a bűn és a vele járó átok megjelenése előtt a teremtés tökéletes volt és nem léteztek ezek a dolgok.
  • A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten céltudatosságával. Ha Isten célja az ember teremtése és megváltása volt - ahogyan a teista evolucionisták feltételezhetően hiszik - érthetetlennek tűnik, hogy évmilliárdokat veszteget el céltalanul bukdácsoló fejlődéssel, mielőtt a lényegre tér.

A szerző

A Genezist (Teremtés könyvét) a zsidó és keresztény hagyomány úgy emlegeti, mint Mózes első könyvét. Jézus és az apostolok is követik ezt a kifejezésmódot[46][47] de nem állítják, hogy Mózes a szerzőjük.

Mózes könyvei négy okmány, míg a teremtéstörténet két forrás egybeszerkesztéséből alakult ki. Az okmányok különböző időből és helyről valók és jóval későbbiek Mózesnél. A Jahvista és Elohista forrás onnan kapta a nevét, hogy Isten neve Jahve-ként vagy Elohim-ként fordul elő bennük. A jahvista részt a Kr. e. 9. században foglalták írásba Júdeában, míg az elohista rész északon keletkezett az Izraeli Királyságban, a későbbi időben.[48] Ezért alakulhattak ki kettős történetek, ismétlések és ellentmondások is. Ilyen az ember megteremtése, vagy a további fejezetekben Kain és Kenán két családfája[49] valamint a vízözön egymásba olvasztott két elbeszélése[50] is.

A különböző források ellenére Pál és Péter apostol is kiemelte a teljes Szentírás isteni eredetét.[51][52]

Kapcsolódó cikkek

Jegyzetek

  1. Biblia, kommentár, Magyar Bibliatársulat, 1996
  2. Werner Gitt: Jelek a mindenségből, 1997
  3. mult-korː Zöldellő szavanna volt a Szahara helyén
  4. BBCː Arabia was once a lush paradise
  5. origoː Eocen-időszak - fosszilia-sarkvidék
  6. indexː Nővenyevő dinoszaruszok éltek az Antarktiszon
  7. 5. Móz. 17, 2-5
  8. Message from Professor Robert Jastrow
  9. http://www.origo.hu/teve/20160205-interju-nemeth-lajos-meteorologussal-a-tv2-kepernyosevel.html
  10. Baldwin-Gibson-Thomas: A képzeleten túl, 27. old, 2014
  11. a b c Harold W. Clark : A teremtés csodái, 1987, Beograd
  12. a b Aeternitas: A tudomány felfedezi Istent, 2004
  13. Henry M. Moris: Kreacionizmus, 2000
  14. http://www.origo.hu/tudomany/20160907-foldon-kivuli-elet-bolygo-szuperfold.html
  15. http://www.discovery.org/a/3550
  16. http://www.talkorigins.org/faqs/faq-speciation.html
  17. Henry M. Moris: Kreacionizmus, 2000
  18. http://www.origo.hu/tudomany/20160907-foldon-kivuli-elet-bolygo-szuperfold.html
  19. http://www.origo.hu/tudomany/20170201-elet-keletkezese-apro-cseppek-indithattak-utjara-a-foldi-elet-fejlodeset.html
  20. http://www.origo.hu/tudomany/20140822-fajkepzodes-szimpatrikus-speciacio-bizonyitekot-talaltak-a-fajkepzodes-vitatott-modjara.html
  21. https://qubit.hu/2017/11/25/a-tudosok-szeme-lattara-alakul-ki-egy-uj-madarfaj-galapagoson
  22. http://www.discovery.org/a/3550
  23. 1. Móz. 1,26
  24. 1. Móz. 1,28
  25. a b https://www.blueletterbible.org/kjv/gen/2/7/t_conc_2007
  26. 1. Tim 6,16 (Isten) aki egyedül birtokolja a halhatatlanságot
  27. Jack Blanco: The Nature of Man, 1998
  28. 1. Móz. 6,4
  29. Minden földi állatnak pedig ... a zöld füveket adom eledelül. 1. Móz. 1,30
  30. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet (növényt) az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. Mózes I. könyve 1:19
  31. 1. Móz. 1,31
  32. 2. Móz. 20, 8-11
  33. Péter II. levele 3,8
  34. Scolar: Kézikönyv a Bibliához, 2014
  35. Grandpierre Attila: Az élő világegyetem könyve
  36. https://faculty.washington.edu/chudler/facts.html
  37. Perlmutter, David: Gabonaagy
  38. http://nelegybeteg.hu/tanulmany-csak-a-testem2.php
  39. Jób 37, 14-24
  40. Róm 1,22-23 Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolondokká lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték embereknek, madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával.
  41. Ésa 13,12 Ésa 43:1-4
  42. Zsolt 82,6
  43. Jer 17,10
  44. http://www.pewforum.org/2009/11/05/scientists-and-belief/
  45. Henry M. Morris: Kreacionizmus
  46. Jn 1,45 ; Jn 5, 45-47
  47. Róm 10, 5
  48. Biblia kommentár - Apostoli Szentszék, Szent István társulat, 1982
  49. I. Móz. 4-5. rész
  50. I. Móz. 6-8. rész
  51. A teljes írás Istentől ihletett II. Timóteus levél:3:16
  52. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei. II. Pét. 1,21.

Jegyzetek 2

  1. Hasonlóan az üdvözülteknek ígért új Földhöz, ahol nem lesz nap, mert Isten dicsősége világítja meg a Földet. (Jelenések 21. rész)
  2. A tudósok közül szinte senki nem kételkedik abban, hogy a Világegyetem tágul. Ha viszont tágul, akkor holnap nagyobb lesz, mint ma, és ma nagyobb, mint tegnap volt, és így tovább. Az emberi agy felfogása szerint ami tágul, az egyre kiterjedtebb az idő múlásával, és egyre kisebb helyet foglal el, amint visszafelé tekintünk az időskálán. Világmindenségünk esetében a kozmológusok szerint ez azt jelenti, hogyha gondolatban visszamegyünk mintegy 14 milliárd évet, akkor elérkezünk ahhoz az állapothoz, amikor a Világegyetem kiterjedése zérus volt, majd spontán "megszületett", és nyomban tágulni kezdett. Ezt a "megszületést" nevezik Ős-robbanásnak.

Források

  • Biblia - protestáns új fordítás
  • Biblia - Károli Gáspár revideált fordítása
  • Blue Letter Bible - héber eredeti
  • Biblia kommentár - Apostoli Szentszék, Szent István társulat, 1982
  • A 7. napot ünneplő adventisták hitelvei, 2002
  • Gecse Gusztáv: Vallástörténet, 1980
  • Rózsa Huba: Őstörténet, 2008
  • L. James Gibson: The Beginning, 2012
  • Werner Gitt: Jelek a mindenségből, 1997
  • Harold W. Clark: A teremtés csodái, 1987
  • Henry M. Morris: Kreacionizmus, 2000
  • Aeternitas: A tudomány felfedezi Istent, 2004
  • George E. Vandeman: Egy bolygó kiáltása, 1993

Külső hivatkozások

Az ember bukása

Az ember bukása vagy a bűneset a Biblia által használt kifejezés arra az állapotra, amikor az első emberpár, Ádám és Éva, az Istenhez való hűségükből egy bűnös engedetlenségbe lépnek át. A történetük a Biblia elején, Mózes első könyve (Teremtés könyve) 2-3. fejezetében található.

A kezdetekben, a megteremtésük után, Ádám és Éva paradicsomi körülmények között éltek az Édenkertben. A Földön tökéletes harmónia uralkodott, Isten és a teremtett világ közötti harmónia következményeként. Ezt tükrözte az ember lénye is: harmóniában élt környezetével és önmagával is, nem szégyenkezett, tökéletes ura volt ösztöneinek is. Ádám és Éva Istent tükrözte, természetük összhangban volt Isten akaratával. Az ember szent volt, Isten képmását boldogan, akarata iránti tökéletes engedelmességgel viselte. A bűntelen emberpár nem viselt mesterséges öltözéket; fény és dicsőség takarta be őket, mint az angyalokat. Ameddig engedelmeskedtek Istennek, ez a palást burkolta be őket. Isten áldásával az első emberpár átvette azt a szerepet, hogy "betöltse a földet", uralkodjon az élővilágon, művelje és ápolja a paradicsomi kertet. Isten az Éden minden fájának gyümölcsét eledelül adta nekik – kivéve egyet, amelyet Isten az ember engedelmessége és készsége próbakövének rendelt: A kert minden fájáról bátran egyél, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod! Időközben a kígyó kísérteni kezdte őket, hogy bátran egyenek a tiltott fáról: Dehogy is haltok meg! Tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Ő. A kígyó úgy tüntette fel a szent párnak, hogy csak nyernek, ha Isten parancsát áthágják.

Isten nyomatékos utasítása ellenére Éva megkóstolta a tiltott fa gyümölcsét, majd Ádámot is megkínálta azzal.

Az ember tragédiája (film)

Az ember tragédiája 2011-ben bemutatott magyar animációs film, amelyet Jankovics Marcell rendezett. A forgatókönyvet Madách Imre azonos című színműve nyomán írta 1983-ban, a gyártás 1988-ban kezdődött, és hosszú hányattatások után 2011-ben ért véget. A legismertebb magyar dráma tizenöt színből áll, az első három és az utolsó a bibliai teremtéstörténet paradicsomi környezetével keretbe foglalja a maradék tizenegyet.

A film megjelent DVD-n és Blu-rayen amelyen magyar hangsáv, valamint angol, magyar, orosz és francia feliratok is tartoznak a műhöz.

Az ókori Mezopotámia vallása

A történészek Mezopotámia vallása név alatt összefoglalóan jelölik az Eufrátesz és a Tigris folyók közötti régióban keletkezett különböző ókori vallásokat.

Nagyjából Kr. e. 3200-tól a sumerek telepedtek le a régió déli részén, Kr. e. 3000 körül dél felől sémi törzsek nyomultak be, Kr. e. 2000-től Kánaán felől érkeztek új jövevények, az amurruk, a Kr. e. 18. századtól a kassúk, Kr. e. 1400-tól pedig az arámiak települtek be. Más népek, pl. az elámiak, hettiták és hurriták is befolyást gyakoroltak olykor-olykor a régióra.

Az őshonos vallások közé a sumer, az akkád, az asszír és babilóniai vallás tartozik, az ókori Mezopotámia vallása alatt is elsősorban ezeket értjük, időben a Kr. e. 4. évezred és Kr. u. 400 között, mielőtt népei tömegesen felvették a kereszténységet.

Bibliai régészet

A bibliai régészet azokkal a régészeti leletekkel foglalkozó tudomány, melyek a Biblia tartalmával kapcsolatba hozhatóak. A Bibliában rengeteg helységnév, népcsoport, földrajzi útmutatás, időben pontosan behatárolt történelmi esemény, személynév van megemlítve. Ezeket a Bibliától független forrásokból érkezett információkkal összevetve, a Biblia történeti hitelességét kutatja.

Mivel az utóbbi 100 évben szokatlanul sok, a Bibliát igazoló régészeti lelet került elő, ez a tudományág egyre népszerűbb, az előzőleg jellemző általános szkepticizmussal ellentétben.

Hétfő

A hétfő a hét – a napjainkban általános, Európa keresztény részein szokásos felosztás szerinti – első napja, másképp a „hét feje” vagy eleje. A bibliai hagyomány szerint a hét második napja, s többek között az arab országokban, az Amerikai Egyesült Államokban, Görögországban, Grúziában, Iránban, Izraelben, Kanadában, Örményországban és Portugáliában ma is annak számít.

A hétfő a bibliai teremtéstörténet második napja, ennek megfelelően a római katolikus naptár is „Feria Secunda” (második ünnepnap) néven hivatkozik rá, görög neve pedig Δευτέρα (deutera), azaz „második”.

A római hagyomány a hétfőhöz a Holdat rendeli, ezért a legtöbb nyelvben ez a nap „a Hold napja” (lásd az angol Monday, a francia Lundi, az olasz lunedì vagy a román Luni (a román nyelvben a Hold neve Luna) kifejezést.

Isten

Isten fogalma azon természetfeletti lényt jelenti, aki a világegyetemet teremtette, és/vagy annak működését, történéseit irányítja vagy ellenőrzi. Az, akinél nagyobb nem elgondolható, aki nélkül semmi sem lehetne, és nem maradhatna életben. Neki nincsenek korlátai és hiányosságai. Mindenható, mindentudó és mindenhol jelen levő. Nincs kezdete, sem vége.

Arra nincs lehetőség, hogy megfogalmazzuk a különböző vallások további közös istenfogalmát. Isten egy olyan emberi tapasztalat tartalma – amelyet Karl Rahner teológus javaslatára – a transzcendencia tapasztalatának nevezünk.A politeista vallások több isten létét feltételezik (bővebben: istenek), a monoteista vallások pedig egyetlenegy Istenét. A vallási dualizmus olyan vallási felfogás, amely szerint a világot két ellentétes isteni erőnek, a jónak és a rossznak küzdelme hozta létre. A panteizmus Istent a természettel azonosítja, a deizmus pedig tagadja, hogy Istennek a világhoz a teremtésen kívül bármilyen köze lenne.

Az Isten valóságát állító teizmus és az Isten valóságát tagadó pszichológiai szemlélet közötti éles különbség lehetősége abból fakad, hogy Isten (ha létezik), nem a világegyetemben levő dolgokkal egy sorba állítható létező, aki ugyanúgy megismerhető és/vagy vizsgálható, mint az atomok, kvazárok vagy a Hold árnyékos oldala. Isten léte tudományos kísérletekkel sem bizonyítható.

Ám a hívők szerint Isten felmutatja mindazokat a bizonyítékokat, amelyek az őt kereső ember hitének megerősítéséhez szükségesek.A Pew Research Center amerikai agytröszt felmérése alapján az USA-ban élő lakosság 83%-a hisz Istenben. A tudósok kb. 1/3-a hisz benne és további kb. 18%-uk hisz egy "felsőbb intelligencia" létezésében.

Egy 2016-os felmérés alapján a magyarok több mint fele (59%) hisz Istenben, köztük fele-fele arányban vannak azok, akik teljes meggyőződéssel, és azok, akik kétségek között.

Kozmogónia

A kozmogónia a világegyetem, az égitestek és rendszereik keletkezésével és fejlődésével foglalkozó tudomány. Problémáinak megoldásához felhasználja a csillagászat és a Földre vonatkozó tudományok (geofizika, geológia stb.) eredményeit. Sajátos nehézsége, hogy az égitestek fejlődésének lassúsága miatt kevés kivételtől eltekintve az evolúciós jellegű változások közvetlen megfigyelése lehetetlen. A kozmogónia kutatóinak csak kísérleti elméletei vannak a világegyetem korai szakaszáról és keletkezéséről, de a csillagokról érkező sugárzások mérésével, az űrutazások során gyűjtött adatok felhasználásával és a fizika általános törvényeinek alkalmazásával a kozmogóniai ismereteket egyre megbízhatóbbaknak tekintik.

A vallásbölcseleti elgondolások kezdetben magukba foglalták a kozmológiát is, mely később különvált. A kozmológia ma a csillagászatnak az az ága, amely a világmindenség egészének kialakulásával foglalkozik; a kozmogónia ezen belül az egyes égitestek illetve azok nagyobb rendszerei konkrét kialakulásának a kutatásával, s az eközben zajló fizikai folyamatok elemzésével pedig az asztrofizika foglalkozik. (Ezek külön tudományágak, de fölhasználják a relativitáselmélet, a kvantumelmélet, a magfizika, az atomfizika, az elektrodinamika, külön a magnetohidrodinamika és más fizikai tudományágak eredményeit is.)

Kozmológia

A kozmológia a világegyetemmel mint egésszel foglalkozó tudomány, emiatt a fizika és filozófia tudományának is része. A csillagászatnak az az ága, amely a világegyetem tér- és időbeli szerkezetével, a világmindenség egészének kialakulásával foglalkozik. Ezen belül a hozzá szorosan kapcsolódó kozmogónia az egyes égitestek kialakulására próbál fényt deríteni.A modern kozmológia kiindulópontjául a természettudományok (csillagászat, fizika) eredményei szolgálnak.Ez a szócikk csak a fizikai kozmológiát érinti.

Kreacionizmus

A kreacionizmus azon nézetek gyűjtőneve, amelyek szerint az élet és az élővilág sokszínűsége valamilyen értelmes entitás (általában Isten) beavatkozásának az eredménye, azaz az élőlények fajtái külön-külön lettek megteremtve. Keresztény kultúrkörben elsősorban a bibliai teremtéstörténeten alapuló eredetmagyarázatokat értik kreacionizmus alatt, de számos más változata van egyéb iszlám, hindu, héber, indián vallási irányzatoktól az űrlények általi genetikai beavatkozásokig. Rendszerint ide sorolják az intelligens tervezést is mint „bújtatott kreacionizmust”, noha a mozgalom tagjai és a magukat kreacionistaként azonosítók ezzel nem értenek egyet.

A modern kreacionizmus nagyrészt a fundamentalista vallásoknak a vallási liberalizmusra és a modern biológiára adott válasza, amelynek célja annak igazolása, hogy a vallás szent iratainak (és így teremtéstörténetének) „szó szerinti”, a valóság közvetlen leírásaként való értelmezése intellektuálisan védhető vagy egyenesen bizonyítható álláspont. Ennek részeként cáfolni próbálják a tudomány számos eredményét, mindenekelőtt az evolúció elméletét, a szövegkritikát és a liberális teológiát. Habár tudományos mozgalomnak tekintik magukat, elsősorban nem tudományos, hanem társadalmi vagy politikai mozgalmak, a tudományos életben csak elhanyagolható mértékben vannak jelen. A nagyobb támogatottságú kreacionista irányzatok fő célja a kreacionista teremtéstörténetek iskolai oktatása az evolúció mellett vagy helyett.

A Közel-Keleten uralkodó iszlám kreacionizmuson kívül általában nem jutnak olyan politikai és társadalmi támogatáshoz, hogy a tudományos világra és az oktatásra hatással legyenek. A bibliai kreacionizmus a nyugati világban főleg az Egyesült Államokban elterjedt, ahol felmérések szerint nagyjából a népesség fele vallja ezt a nézetet; természettudományos tananyagként való oktatása azonban állami iskolákban ott is tilos 1987 óta. A kreacionizmus csak nagyjából 1929-től vált a fundamentalista keresztény mozgalmak evolúció és gyakran általánosan tudomány elleni eszközévé, a kifejezés eredetileg az egyes lelkek az anyagi testbe való helyezésük előtti létrehozására vonatkozott.

A kreacionizmus számos válfajának alapvető közös tulajdonsága az evolúciós elmélet elutasítása. A fundamentalista vallási mozgalmak tagadják az evolúciót, mivel az ellentmond az általuk szó szerint igaznak tartott teremtéstörténet(ek)nek, továbbá az embert a természet és az élővilág részeként kezeli, míg a monoteista vallások az embert a többi teremtmény fölé emelik. Sokszor a biológián túl más olyan tudományterületeket is támadnak, amelyek nem egyeztethetőek össze vallási tanításaikkal. Mindenekelőtt a bibliai teremtéstörténet szó szerinti értelmezésével összeegyeztethetetlen fizikai és geológiai elméleteket, mint az ősrobbanás, a radioizotópos kormeghatározás vagy a kontinentális lemezek vándorlása.

Mózes első könyve

Mózes első könyve vagy a Teremtés könyve, másként a Genezis (héberül: בראשית Berésít/Brésít, askenázi: Brejsisz; jiddis: בראשית Brejsesz) a Biblia, a keresztény Ószövetség, valamint a Tóra első könyve.

Philosophia naturalis (Apáczai Csere János)

A Philosophia naturalis, magyarul Természetfilozófia Apáczai Csere János (1625–1659) erdélyi pedagógus, filozófus, református teológus feltehetően 1658–1659 folyamán összeállított, de kéziratban maradt, a természettudomány részterületeit karteziánus alapokon áttekintő, latin nyelvű tanítói jegyzete.

Platonizmus

A platonizmus Platón írásaiban található és/vagy azokból levezetett filozófiai rendszer.

Platón filozófiájának a magva az ideatan volt, mely szerint az érzékileg tapasztalható világon túl van egy másik világ, amely csak intuícióval ragadható meg, nem anyagi természetű; ez az ideák, a szellemi szubsztanciák világa. Az igazság nem lelhető fel a mindennapi világban és az érzékelhető valóságban, csupán a sokkal valóságosabb ideák (formák) világában. Eléréséhez morális és intellektuális megtisztulás szükséges, amely a dialektikus és absztrakt gondolkodás elsajátítása révén lehetséges. Bevezette a démiurgosz fogalmát, mint a látható anyagi világ megalkotóját. Ő képviselte az objektív idealizmus klasszikus formáját.

Platónnál a „kétvilág-elmélet” különbséget tesz egyfelől a keletkezés térben és időben lévő világa között. Ez az elmélet a parmenidészi és a hérakleitoszi gondolkodás ötvözeteként, továbbfejlesztéseként is felfogható.A középső platonizmus képviselői Platón Timaiosz című dialógusára támaszkodva dolgozták ki vallásos kozmogóniájukat. Az Egyről kidolgozott tanításához Plótinosz a Parmenidész című platóni dialógust használta fel. Az Egy a filozófiájában az abszolút jóságot, abszolút teljességet jelenti. Minden egyes létező levezethető az Egyből és egyetlen létező sem létezhet az Egyen kívül. Az Egyről viszont nem mondható el, hogy létező lenne, mivel az Egy a létezésnél korábbi. Az Egy az első.

A Plótinosz-féle újplatonizmust Porphüriosz, Iamblikhosz és Proklosz szőtte tovább és amely hatással volt az ábrahámi vallások gondolkodására.

Órigenész az újplatonizmus számos elemét mentette át a keresztény tanokba. Alexandriai Kelemen szintén kapcsolatot teremtett az antik filozófia és a keresztény hit között. Szent Ágostont is nagyban befolyásolta a platonizmus és beépítette a keresztény filozófiába mindazt, amit fontosnak talált benne.A gnosztikus tanítók az ismeretlen istenről szóló platóni tanítást beépítették saját rendszerükbe, ugyanígy a világ emanációjáról, valamint az isteni gondviselésről szóló tanítást is.A platonizmus befolyásolta mind a keleti, mind a nyugati miszticizmust. és a különböző középkori filozófusokat. A 13. században Arisztotelész került előtérbe Platónnal szemben, de Aquinói Szt. Tamás filozófiája még mindig alapvetően platonikus volt.A 16., 17. és 19. századi Angliában Platón ideái sok vallási gondolkodót befolyásoltak. Az ortodox protestantizmus a kontinentális Európában azonban gyakran kritizálta a platonizmust.A krisztoplatonizmus olyan kifejezés, amely a kereszténység és a platonizmus ötvözésére, részben Platón dualizmusára utal – mely szerint a szellem/lélek jó, de az anyag rossz. A krisztoplatonizmus befolyásolt néhány keresztény egyházat, de a Biblia tanítása közvetlenül ellentmond ennek a filozófiának, és így sok dualista teológus folyamatosan kritikát kap.

Világegyetem

A világegyetem (latinosan univerzum) csillagászati fogalom, minden létező összességét jelenti.

Jelenlegi ismereteink – a Planck műhold méréseinek 2015-ben közzétett eredményei – szerint a világegyetem kora 13,8 milliárd év. Az egyik legtávolabbi ténylegesen megfigyelt objektum az UDFj-39546284 galaxis.A világegyetemben becslések szerint 100-800 milliárd galaxis található.

Az úgynevezett multiverzum elméletek szerint több különálló világegyetem létezik, az ilyen elméletekben a „világegyetem” szó tehát nem minden létező összességét jelenti.

Végítélet

A végítélet (vagy utolsó ítélet, ítélet napja, az Úr napja, a harag napja, a Végső Óra, Végső Nap)

a monoteista ábrahámi vallások és a zoroasztrizmus eszkatológiai kifejezése, a világ végén bekövetkező isteni ítéletről. A tudományban is a világ végét nevezik gyakran végítéletnek - amelyet egyesek közelinek tartanak.A keresztény (többségi) értelmezés alapján a végítélet a világ – az emberi történelem – végén történik meg, amikor Isten mindenkit megítél az élete alapján.

Mind a keresztény, mind a muzulmán tanítás alapján a jelen földi élet csak egy próbaidő, mely letelte után Isten mindenkit az ő élete szerint büntet vagy jutalmaz.

A végítélettel kapcsolatban a karma-tant elfogadó vallásokban (hinduizmus, buddhizmus, dzsainizmus) egy bizonyos fajta ítélet folyamatosan érvényesül az életben, és az ember következő életét előző életének tettei határozzák meg. Az összes fő vallás mondanivalója tulajdonképp ugyanaz: minden ember a halála után megkapja az ő élete cselekedeteinek igazságos következményét.

A végítélet keresztény eseménye számos művészt ihletett ábrázolásra.

Zsidó vallás

A zsidó vallás (izraelita vallás vagy judaizmus) a világ egyik legősibb és legelterjedtebb vallása, a három fő ábrahámi vallás egyike. Hívei elsősorban a zsidók (zsidóság, zsidó nép) közül kerülnek ki, bár a történelem során más népek is áttértek a judaizmusra (például a kazárok, a krími karaiták, vagy a zsidózó székelyek, más néven székely szombatosok). Noha a zsidóság nem térítő vallás, lehetséges az egyéni betérés is, illetve a rituális zsidó örökbefogadásban részesültek is zsidó vallásúak lesznek. Hagyományosan az számít zsidónak, akinek az édesanyja zsidó, illetve az, aki betért.

A zsidó vallás híveinek többsége az Amerikai Egyesült Államokban és Izraelben él, de nagyszámú hívő él szerte a világban, bár létszámuk a vallás elterjedtségéhez képest csekélynek mondható, a 2010-es adatok alapján 13,4 millió fő melynek 42%-a Izraelben, 39%-a pedig az Amerikai Egyesült Államokban él.

Ádám teremtése

Az Ádám teremtése Michelangelo Buonarroti 1509–1510-ben készült, 280×570 centiméteres freskója, a vatikáni Sixtus-kápolna mennyezeti freskóciklusának részlete, az itáliai érett reneszánsz festészet kiemelkedő alkotása.

Michelangelót II. Gyula pápa bízta meg azzal 1508-ban, hogy a Sixtus-kápolna 520 négyzetméteres mennyezetét, amelyet addig Piero Matteo d’Amelia csillagos égboltot ábrázoló freskója borított, fesse újra. Michelangelo 1512-ben fejezte be a megbízást, a kápolnamennyezet egyik legismertebb részlete lett az Ádám teremtése. A szerkezetileg is három részre osztott mennyezetboltozat középső sávjában kaptak helyet a teremtés jelenetei, ennek is központi része A víz és a föld szétválasztása és Éva teremtése között látható, az első ember teremtését ábrázoló kompozíció.

A freskórészletet Michelangelo két szerkezeti részre osztotta. Bal oldalán a félig ülő helyzetben a földön fekvő Ádám, jobb oldalán pedig a lebegő angyalok karjában fekvő Isten látható. A kép középpontja a teremtés pillanatát ragadja meg, amint az idős férfiként ábrázolt, de energikus Isten jobb kezének mutatóujja csaknem találkozik az ernyedt pózban fekvő Ádám felhúzott térdén megtámasztott bal kezének mutatóujjával. A két ujj azonban mégsem találkozik, közöttük rés van, annak jelzéseként, hogy a teremtés aktusa nem a fizikális-materiális szinten megy végbe, az Isten mintegy öntudatlanságából, álmából kelti életre az első ember szellemét. A két alak közötti szellemi kapcsolatot hangsúlyozza tekintetük találkozása is. A két főalak mögé Michelangelo környezetet nem festett: a kompozíció nagy részét világos háttér uralja, a művész egyedül az Ádámot megtámasztó földdarabot és az Isten palástjában megbújó angyali sereget dolgozta ki. Az angyalfigurák között látható egy egészen emberi ábrázolás is, az Isten bal karja alól kibújó leányalak. Ennek szimbolikájáról több feltételezés ismert: a művészettörténészek szerint vagy a még meg nem teremtett Évát, esetleg Máriát jelképezi.

Ádám és Éva

Ez a lap Ádámról és Éváról szól, akik a Biblia szerint az első teremtett emberpár. Az Ádám és az Éva keresztnevekről lásd az Ádám és az Éva lapokat.A Biblia, valamint a Korán szerint Ádám és Éva voltak az első emberpár, akiket Isten teremtett. Évát nem sokkal Ádám megteremtése után hívta életre Isten. Álmot bocsátott Ádámra, és egy bordájából alkotta meg Évát. A Biblia Ádám és Éva történetét Mózes 1. könyve, a Teremtés könyve második és harmadik fejezetében mondja el. Gyermekeik közül név szerint Káin, Ábel és Sét ismertek.

Éva (keresztnév)

Az Éva bibliai női név, a bibliai teremtéstörténet szerint az első emberpár nőtagjának neve, eredeti héber alakja חַוָּה Chavvá. A szó eleji erős H hang a görög átiratban elhalt (vö. Noah → Noé). A szó a létigéből származik, jelentése életet adó, a bibliai magyarázat szerint minden élők anyja.

Új ég és új Föld

Az új ég és új föld a keresztény és az iszlám eszkatológia része. Az új Föld a Biblia és a Korán kifejezése arra a helyre vonatkozólag, amely az üdvözült emberek lakhelye lesz.

Kereszténység

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.