Bírák könyve

Bírák könyve Az Ószövetség egyik történeti könyve. A könyv főszereplőiről a bírákról szól, attól a kortól, amikor Józsué meghal, és bírák vezetik a népet döntéseikben.

Kronológia

A könyv Józsué halála - mely a Biblia szerint 110 éves korában következett be -, és Sámuel próféta fellépése közötti időszakot ölel fel. Ez a bírák kora mintegy 390 évet foglal magába a könyv szerint, de sok mai kutató szerint 200 évnél nem lehetett több. Nagyjából a Kr. e. 1220-1050-ig tartott. Néhány bírák feltételezett kronológiája:

  • Otneil 1200
  • Ehud 1170
  • Samgar 1150
  • Debora és Bárák 1125
  • Gedeon 1070
  • Jiftach 1070

A bírák

Bírák kora - Izráel
A bírák korának kronológiája

Az Úr a bírákkal volt, és kiszabadította a népet az ellenség kezéből. mihelyt a bíró meghalt, még nagyobb gonoszságokat vétettek.(Bir 2.18-19)

  • A bírák egyik típusa nemzeti hősök, szabadítók voltak. Ilyenek voltak, Ehud, Debora, Gedeon, Jiftach (Jefte), Otniel.
  • A másik típus szerepe nem külső ellenséghez kötődik, hanem bíráskodtak, tehát oltalmaztak, igazságot szolgáltattak, Izrael békéjét szolgálták. Ez a típus a bíró: Tola, Jair, Ibszán, Elon, Abdon, Samgar.
  • A könyv legismertebb része Sámson története. A Sámson-jelenség feltehetően a tizenkettes szám kiegészítése miatt került bele, mert egyik típushoz sem tartozik. Így Izrael 12 törzsének, 12 egymást követő bírája volt.
A fő bírák
  • Otniel (Bír. 3:9–11)
  • Ehud (3:11–29)
  • Debóra és társa, Bárák (4–5. rész)
  • Gedeon (6–8. rész) a midiániták, amálekiták és más pusztai népek elnyomása idején
  • Abimélek (9. rész) (hagyományosan szinte királynak számít, nem bírónak, és gonosznak minősül)
  • Jefte (11–12:7) az ammonita elnyomás idején
  • Sámson (13–16. rész) a filiszteus elnyomás idején
Egyéb kisebb bírák
Samgar (3:31), Tola és Jáir (10:1–5), Ibsán, Elon, és Abdon (12:8–15)

Források

Külső hivatkozások

A zsidók története a történelmi Izrael területén

A tudósok talán sohasem fognak megegyezni abban, hogy a zsidók történelmének jól meghatározható körvonalai pontosan mikor emelkedtek ki a történelem előtti kor ködéből. A saját eredetükről szóló hagyományos zsidó beszámolók, amelyeket a Tórában jegyeztek le, távol áll attól, hogy puszta folklór vagy törzsi emlékezet lenne. Egyes régészek szerint az ősi történeteket régészeti anyagok is bizonyítják.

Ez a szócikk a zsidóság történetét tekinti át a történelmi Izrael (azaz későbbi nevén Palesztina) területén.

Astarté

Astarté (héberül: Astóret [עַשְׁתֹרֶת], többesszáma: Astarot, görögül: Asztarté [ Ἀστάρτη]) ókori kánaáni termékenység- és háborús istennő, akinek kultusza a bronz- és vaskori Levante területén virágzott. Az istennő más kultúrkörökben a mezopotámiai Istár/Inanna, az egyiptomi Hathor/Ízisz, illetve a görög Afrodité személyének feleltethető meg.

Bétel (Palesztina)

Bétel (héberül: בֵּית אֵל ) (más néven: Béthel , jelentése:Isten Háza) ókori város Jeruzsálemtől kb. 25 kilométerre északra.

Debóra éneke

A Debóra éneke a Héber Biblia/Ószövetség egyik legrégebbi poétikus szövege, melyet a hagyomány a Bírák könyvében található Debóra bíra-prófétanő nevéhez köt. Az izraelitáknak a kánaáni Jábin király serege felett aratott diadaláról tudósító költői alkotás: archaikus győzelmi ének.

Deuterokanonikus könyvek

A deuterokanonikus, azaz másodkanonizált (protestáns szóhasználattal apokrif) könyvek azok az ószövetségi iratok, amelyek a kanonizálási mérlegelések eredményeként nem kerültek bele a héber bibliába, míg a 4. századi másodkanonizáció során belekerültek a reformáció korát megelőző keresztény bibliákba.

Luther és általában a reformátorok szerint, az ószövetségi iratok sugalmazottsági megítélésénél az ószövetségi hagyományt megőrző zsidó közösség döntését kell átvenni. Protestánsok a másodkanonizált iratokat átminősítették apokrif iratokká, és így azok nem kerültek bele a protestáns Biblia ószövetségi részébe. Ezen iratokat a katolikus és az ortodox egyházak továbbra is a Biblia sugalmazott könyveinek tartják, és a Tridenti zsinat megerősítette ezen könyvek kanonikusságát.

A deuterokanonikus szó görög eredetű, jelentése: a második kánonhoz tartozó. Az elnevezés Sienai Sixtustól (lat. Sixtus Senensis, 1520–1569) származik.

Egyesült Metodista Egyház

Az Egyesült Metodista Egyház (United Methodist Church) a metodizmus legnagyobb felekezete. A második legnagyobb protestáns egyház az Amerikai Egyesült Államokban (a Déli Baptista Szövetség után). Tagja az Egyházak Világtanácsának és a Metodista Világtanácsnak.

Friedmann Meir ben Benjámin

Friedmann Meir ben Benjámin (írói neve: Sólom) (Kraszna, 1831. július 10. – 1909 februárja) osztrák teológus, tanár

Az ungvári jesiván tanult és már fiatal korában sokat foglalkozott a kabbalisztikus iratokkal. Tizenhat éves volt, amikor a Moses Mendelssohn Biur-jával ellátott Biblia először került hozzá, s ezután kezdett bibliai tanulmányokkal foglalkozni. Húszéves korában, mint már kitűnő hebraista került Miskolcra, ahol talmudot tanított s egyszersmind világi tárgyakat tanult, 1858. pedig a bécsi egyetemre ment, ahol tovább képezte magát. 1864-ben az akkor alakult bécsi Besz-ha Midrason a biblia- és midrásirodalom tanárává nevezték ki, majd egyszersmind a bécsi rabbiszemináriumnak is tanára lett. Friedmann főleg mint midras-kutató vált ki. Kiadásai s az azokhoz tömör héberséggel írott jegyzetei nagy értékűek. Héber nyelvű művei: Szifré-kiadás (1864); Mechilta-kiadás (1870); Esesz Chájil (1878); Peszichto-Raboszi (1880); Ha-Cijon (Ezekiel-kommentár, 1882); Dovor al edusz ha-Talmud (1885); Masszechet Makkósz (talmudtraktátus kommentárral, 1888); Széfer Sofétim (kommentár a Bírák könyve-hez, 1891); Meir Ajin (Hagada-kommentár, 1895); Tánna debé Elijáhu (1900). Német nyelvű művei: Worte der Erinnerung an Isaac Noah Mannheimer (1873): Die Juden ein Ackerbautreibender Stamm (1878); T. G. Stern (Gedenkrede, 1883); Zerubabel (1890); Worte zur Feier des 100-jährigen Geburtstages des sel. Predigers I. N. Mannheimer (1893); Onkelos und Akylos (1896). Friedmann 1881-1886 közt I. H. Weisszel együtt szerkesztette a nagyon híres Bész Talmud című héber nyelvű teológiai folyóiratot. Ebben Friedmann állandóan a héber Is Sólom nevet használta. A folyóiratban főleg a Pentateuchhoz és Sámuelhez írott kommentárjai tűntek ki.

Gáza

Gáza (arabul: غزة) (más néven: Gázaváros) a Palesztin Autonóm Területek Gázai övezetének legnagyobb települése és székhelye. Kikötőváros, Tel-Avivtól kb. 65 km-re délre. Lakossága 2012-ben 515 550 volt. Az emberek legnagyobb része a szunnita iszlám vallás követője.

Hadüzenet

A hadüzenet olyan diplomáciai nyilatkozat, amely két vagy több ország közötti hadiállapotot nyilvánítja ki. A hadüzenet a felek közötti háború kitörését jelenti.

Izraelita honfoglalás

Ez a szócikk az izraeliták ókori honfoglalásáról szól a Héber Biblia (Ószövetség) és a régészeti leletek alapján.

A Biblia és a zsidó történelem kutatói nem értenek tökéletesen egyet abban, hogy az Egyiptomból való kivonulás (exodus) és a honfoglalás pontosan mikor is történhetett. Az egyik leginkább elfogadott felfogás szerint a Kr. e. 13. században. Ha ez az időpont a helyes, akkor Izráel vándorlása és honfoglalása csak egy része volt annak a nagy népmozgásnak, amely e század végén folyt egész Elő-Ázsiában, közelebbről Kánaán környékén is. (Valószínűleg valamilyen természeti csapás is szerepet játszhatott ebben.)

Ez idő táján jelentek meg Kánaántól északra és ÉK-re az arámok és alkottak kisebb államokat. Az izraelitákkal közel egy időben az ún. tengeri népek özönlötték el Kis-Ázsiát és a Hettita Birodalom megsemmisítése után dél felé nyomultak a tengerpart mentén. A tengeri népek közé tartoztak a filiszteusok is, akik Palesztina partvidékén telepedtek le és később az izraeliták legerősebb ellenségévé váltak.

A második nézet szerint a honfoglalás (kezdete) a Kr. e. 16. században történt - ahogy az Újszövetség is említi. Erre az időszakra esik Jerikó városfalainak régészetileg igazolt elpusztulása is. Ebben az esetben a mintegy 40 évvel korábbi, az Exodusban leírt egyiptomi tíz csapás egy része is kapcsolatba hozható a thírai vulkánkitöréssel.A harmadik változat szerint a honfoglalás a Kr. e. 15. században történt.A palesztinai régészeti kutatók többségének mai álláspontja szerint az Ígéret földjének meghódítása Kr. e. 1240 körül kezdődött. E kutatók szerint Józsué, majd a Bírák könyve a Kr. e. 1240 - 1050 közötti történéseket beszéli el. Több tudós is azt az elméletet vallja, hogy az izraeliták fokozatosan szivárogtak be Kánaán földjére. Mások szerint a letelepedéssel egy időben különböző törzsek hagyták el Egyiptomot és keveredtek az izraelitákkal. Félrevezető tehát, ha azokat az emlékeket, amelyek a kánaánita városok késő bronzkori pusztulását bizonyítják, kizárólag Izráel bevonulásával hozzuk kapcsolatba. A bételi, bét-semesi, hácór stb. ásatások ugyan Kr. e. 13. századi rombolásról tanúskodnak, ám az időpont csak megközelítő pontosságú és a városok sem feltétlenül egy időben pusztultak el.A honfoglalással foglalkozó Józsué könyve könyve Mózes halála után folytatja Izrael történetét és Kánaán meghódításán át egészen Józsué haláláig jut el.

Az ószövetségi őstörténetek feltételezhetően - vagy legalábbis egy részük - szájhagyomány útján terjedtek, mígnem megkapták jelenleg is ismert, írott formájukat. A Józsué könyve viszonylag gyors hódításról beszél, míg a következő ószövetségi könyv, a Bírák könyve kissé más képet fest a csatározásokról. A két könyv megegyezik viszont abban, hogy egyaránt az Istenbe vetett hit fontosságát hangsúlyozza, hiszen Józsué serege Isten iránti engedelmességének köszönhette sikerét.

Jeruzsálem

Jeruzsálem (héberül: ירושלים Jerusalájim [jeruʃaˈlajim]; bibliai héber: ירושלם arabul: القدس al-Kudsz [alˈqʊds]; ógörögül: Ἱερουσαλήμ/Ἱεροσόλυμα Hieruszalém/Hieroszolüma; latinul: Hierosolyma) város a Közel-Keleten, a Júdeai-hegység egy fennsíkján a Földközi-tenger és a Holt-tenger között. Izrael és a Palesztin Állam fővárosa, mindazonáltal nemzetközileg ezen igények egyike sem elismert széles körben.A világ egyik legősibb városa; a város mellett (Motza) egy 9000 éves, jelentős település romjaira bukkantak, majd a Dávid városa néven ismert városrész a Kr. e. 4. évezredben népesült be. Az ókori mezopotámiai ékírásos táblákon Urusalima néven említették. A Kr. e. 8. században a Júdai Királyság vallási és közigazgatási központjává fejlődött. Hosszú történelme során legalább kétszer lerombolták, és számos alkalommal cserélt gazdát. 1538-ban, Nagy Szulejmán alatt városfalakkal vették körül, melyek kijelölik az Óvárost. A modern Jeruzsálem messze túlnőtt a városfalakon.

Jeruzsálemet az Ábrahámi vallások – a judaizmus, a kereszténység és az iszlám – mindegyike szent városként tartja számon. A Biblia szerint Dávid király foglalta el, és tette az Egységes Izraeli Királyság fővárosává, majd Salamon felépíttette az Első templomot. A „szent város” jelzőt valószínűleg a fogság utáni időszakban kapta. A kereszténység számára a Septuaginta őrizte meg a város szentségét, amit az Újszövetség beszámolója Jézus kereszthaláláról tovább erősített. A szunnita iszlám számára Jeruzsálem a harmadik legszentebb hely Mekka és Medina után; kezdetben ez volt az imairány (kibla), és a Korán szerint Mohamed próféta innen járta meg egy éjjel a Mennyországot. Mindennek megfelelően a mindössze 0,9 km² kiterjedésű Óváros számos szent helyet foglal magába, így a Templom-hegyet a Siratófallal, a Sziklamecsettel és az Al-Aksza-mecsettel, valamint a Szent Sír-templomot.

Napjainkban Jeruzsálem az izraeli–palesztin konfliktus egyik kulcspontja. Az 1948-as első arab–izraeli háborúban Nyugat-Jeruzsálemet Izrael, Kelet-Jeruzsálemet (az Óvárossal együtt) pedig Jordánia foglalta el és később annektálta. Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael Kelet-Jeruzsálemet is elfoglalta, és a környező területekkel együtt Jeruzsálemhez csatolta. Izrael egyik alaptörvénye, az 1980-as Jeruzsálem-törvény szerint Jeruzsálem az ország osztatlan fővárosa. Az izraeli kormányzat minden ága itt működik, beleértve a Knesszetet, a miniszterelnök és az elnök rezidenciáját, valamint a Legfelsőbb Bíróságot. A nemzetközi közösség ugyanakkor nem ismeri el az annexiót, és Kelet-Jeruzsálemet Izrael által megszállt palesztin területnek tekinti.

Metodizmus

A metodizmus protestáns vallási irányzat, amely a 18. században keletkezett Angliában egy anglikán teológus testvérpár, John Wesley és Charles Wesley kezdeményezésére. A metodista egyházak ma mintegy 75 millió tagot számlálnak világszerte, közös világszervezetük a Metodista Világtanács. A metodista közösségek között a legnagyobb önálló egyház az Egyesült Metodista Egyház (United Methodist Church), amelynek a Magyarországi Metodista Egyház is tagja.

Mánóah

Mánóah (héberül מָנֹחַ Mánóach, jelentése: nyugalom, békés, nyugodt) a Héber Biblia leírása szerint Sámson apja volt. Történetét az Ószövetségben a Bírák könyve írja le. Manoah és felesége az izraelita Dán törzsének tagja volt, és a történet szerint egy Czóra nevű faluban éltek. Manoah bibliai szerepe mindössze Sámson születésének csodás körülményeire korlátozódik. Ezt az is alátámasztja, hogy Manoah feleségét név szerint a Biblia meg sem említi, mindössze a zsidó midrások leírásából illetve Philón művéből ismerjük őt.

Petra (romváros)

Petra (görögül: „szikla”, arab neve: البتراء, al-Butrá) romváros Jordániában. A sivatag sziklái között megbúvó egykori karavánközpont egy arab néptörzs, a nabateusok virágzó fővárosa volt. A 7. századtól hanyatlásnak indult, fokozatosan elnéptelenedett és csupán a beduin pásztorok tudtak létezéséről. Utolsó európai látogatói a keresztes lovagok voltak, majd 1812-ben Jean Louis Burckhardt svájci felfedező egyik útja során kalandos körülmények között ismét rátalált. A sziklából kifaragott város romjai, hatalmas sírtemplomai és varázslatos természeti környezete egyedülálló komplexumot alkotnak. Petra 1985 óta az UNESCO kulturális világörökségi helyszíneinek egyike.

Rúth könyve

Rúth könyve (héberül מְגִלַּת רוּת Megillat Rúth - Rúth tekercse) a Héber Biblia harmadik részének (Ketuvim - Iratok) második egységébe, az Öt tekercs közé tartozik, a keresztény kánonban történeti alapon kapott elhelyezést, ezért a Bírák könyve után szerepel. A könyv a moábita Rúth és anyósa, Naomi történetét beszéli el Moábból való visszatérésükön keresztül Rúth férjhezmeneteléig, illetve fiának megszületéséig, majd Dávid király nemzetségtáblájával zárul. A könyv, rövidsége ellenére is (4 fejezet) fontos helyet foglal el mind a zsidó, mind a keresztény hagyományban.

Sámson (bíró)

Sámson (héber: Simson, jelentése 'a nap fia', görögül Σαμψών) bibliai, ószövetségi személy, rendkívüli testi erejű ember volt a bírák korából; a Bírák könyve hat "nagy" és hat "kis" bírája közül az utolsó "nagy" bíra.

Sámson és Delila (opera)

A Sámson és Delila Camille Saint-Saëns francia zeneszerző 1876-ban komponált operája. A szerző tizenhat művet írt ebben a műfajban, de a Sámson és Delila kivételével egy sem állta ki az idő próbáját. Az opera eredetileg oratóriumnak készült, ez érződik is a darab sok részletén.

Tengeri népek

A tengeri népek kifejezés az ókori népek két csoportját jelöli, akik tengeri portyázókként a keleti Mediterráneum partjain megtámadták Ciprust, Hattit, Kánaánt és Egyiptomot két hullámban, az i. e. 13–12. század fordulóján. A XIX. dinasztia idejének végén, és különösen III. Ramszesz uralkodásának 8. évében érte Egyiptomot támadás.

Tábor-hegy (Izrael)

A Tábor-hegy (héberül: הר תבור ; arabul: جبل الطور Dzsebel et-Tứr) Izrael északi részén emelkedik ki a síkságból, Názárettől keletre mintegy 7 km-re. A hegytetőről nagyszerű kilátás nyílik a környező tájra; a Jezréel-völgyre, a Kármel-hegyre.

A hegytetőn található a Jézus színeváltozásának bazilikája, amely számos, a századok során lerombolt templom maradványaira épült. Sok rom most is látható a bazilika körül.

Az Ószövetség könyvei
Köln-Tora-und-Innenansicht-Synagoge-Glockengasse-040
Héber Biblia
(Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánon legalább egyikében megtalálhatóak.)

1 Mózes · 2 Mózes · 3 Mózes · 4 Mózes · 5 Mózes · Józsué · Bírák · Rúth · 1–2 Sámuel · 1–2 Királyok · 1–2 Krónikák · Esdrás · Nehémiás · Eszter · Jób · Zsoltárok · Példabeszédek · Prédikátor · Énekek · Ézsaiás · Jeremiás · Siralmak · Ezékiel · Dániel · Hóseás · Jóel · Ámós · Abdiás · Jónás · Mikeás · Náhum · Habakuk · Szofoniás · Aggeus · Zakariás · Malakiás

Katolikus deuterokanonikus könyvek

Tóbiás · Judit · 1 Makkabeusok · 2 Makkabeusok · Bölcsesség · Sirák fia · Báruk · Jeremiás levele · Dániel (kieg.) · Eszter (kieg.)

A görög és szláv ortodox kánon többletei

2 Esdrás · 3 Makkabeusok · Manassé imája · 151. zsoltár

A grúz ortodox kánon többletei

4 Makkabeusok · 3 Esdrás

A „szűkebb” etióp ortodox kánon többletei

Ezra apokalipszise · Jubileumok · 1 Énok · 1-3 Etióp Makkabeusok · 4 Báruk

A szír Pesitta kánonjának többletei

Zsoltár 152-155 · 2 Báruk · Báruk levele

Az Ószövetség története
Izráel 12 törzse
1695 Eretz Israel map in Amsterdam Haggada by Abraham Bar-Jacob

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.