Bét-Seán

Bét-Seán (héber: בֵּית שְׁאָן, arab: بيسان) város Izrael ÉK-i részén. A Jordán völgyében fekszik a Kineret-tótól délre. Lakossága 17 ezer fő volt 2011-ben.

Bét-Seán
Panoráma a településről
Panoráma a településről
Bét-Seán címere

Bét-Seán címere
Héber neve: בֵּית שְׁאָן
Arab neve: بيسان
Közigazgatás
Ország Izrael
Rang város
Irányítószám 19150
Népesség
Földrajzi adatok
Időzóna IST, UTC+2
Elhelyezkedése
Bét-Seán (Izrael)
Bét-Seán
Bét-Seán
Pozíció Izrael térképén
é. sz. 32° 30′, k. h. 35° 30′Koordináták: é. sz. 32° 30′, k. h. 35° 30′
[true Bét-Seán weboldala]

Története

Régészeti feltárások alapján már a késő újkőkorszak, a Kr. e. 5. évezred elejétől kezdve lakott hely egészen a középkori keresztes háborúk végéig. Az archeológusok 18 települési réteget különböztettek meg.

Kr. e. 1500 körül, amikor az egyiptomi hadjáratok megtörték a hikszoszok kánaáni uralmát, Bét-Seán fontos egyiptomi katonai bázis lett. Míg más kánaáni városokban csak kisebb egyiptomi helyőrség működött, addig Bét-Seánból ellenőrizték az egyiptomi fennhatóság alatt álló egész kánaáni és főníciai területet. III. Thotmesz is említi egyiptomi szövegekben és az Amarna-levelekben. I. Széthi és II. Ramszesz feliratos sztéléi mutatják többek közt az egyiptomi haderő itteni jelenlétét.

Miután a tengeri népek támadását III. Ramszesz fáraó szétzúzta, egyes csoportjaik, így a filiszteusok a Kr. e. 12. század elején letelepedtek a tengerparton, majd mélyebbre is behatoltak az akkor már Izrael által elfoglalt és benépesített területre. A Biblia alapján Saul király idejében Bét-Seán is a filiszteusok kezében volt. Astarté istennőnek és Dágon istennek volt temploma itt[1][2] és ide hozták a filiszteusok a gilboai csatában elesett Saul király díszes fegyverzetét és kitűzték Saul és fia, Jonathán testét a város falára. Később az Izraeli Királyság idejében Bét Seán nem volt jelentős város.

Az asszír és babiloni hódítások utáni időben nem-zsidó lakosság telepedett le itt, egy kicsit távolabb az eredeti várostól. Ezt az új települést a hellenisztikus és a római korban Szküthopolisznak (ógörög Σκυθόπολις: Szkíta város) nevezték, valószínűleg az itt letelepített nagyszámú szkíta lovas miatt.[3][4]

Szküthopolisz II. Ptolemaiosz, egyiptomi uralkodó csapataitól, pontosabban a városban állomásozó szkíta lovasságtól örökölte nevét.[5][6][7] Ezen szkíták (i. e. 3. század) azonban nem a királyiak ivadékai voltak, hanem a közép-ázsiai szkítákat, azaz a szakákat képviselték.

Ez a város csatlakozott ahhoz a római fennhatóság alatt álló szövetséghez, amelyet a bibliai Újszövetség is Dekapolisznak, "Tíz-város"nak nevez.

Panoráma

Szkütopolisz romjai
Szkütopolisz romjai

Hivatkozások

  1. 1. Sám. 31,10
  2. 1. Krón. 10,10
  3. http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Perseus:text:1999.04.0006:entry=scythopolis
  4. http://www.bible-history.com/geography/ancient-israel/scythopolis.html
  5. Ivantchik 1999
  6. Pásztori-Kupán 2004a
  7. Pásztori-Kupán 2004b

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Beit She'an című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források

Kapcsolódó szócikkek

Cleveland

Cleveland (kiejtése IPA szerint: ˈkliːvlənd, kb. klívlend) az Amerikai Egyesült Államok egyik nagyvárosa, Ohio államban. Lakosainak száma 396 815 fő (2010). +/-, az USA 48. legnagyobb városa, és a második legnagyobb Ohio államban a főváros, Columbus után. Miskolc testvérvárosa. Itt található a Rock and Roll Hall of Fame. A várost különféle becenevekkel illetik: az erdős város, az új amerikai város, Amerika északi partja, hatodik város, C-város.

Első világháború

Az első világháború vagy I. világháború (a második világháború előtt egyszerűen csak világháború, „Nagy Háború” vagy „a háború, amely véget vet minden háborúnak”) néven illetett háború egy 1914 és 1918 között, négy éven át tartó, Európából induló globális háború volt, amely összesen több mint 15 millió ember halálát okozta, és amely öldöklő küzdelem a korabeli gyarmati- és érdekeltségrendszer újrafelosztásával végződött.

A háború közvetlen ürügye a szarajevói merénylet volt, de kitörésének valós okairól ma is vitatkoznak még a történészek. A hadi események a Szerbia elleni osztrák–magyar hadüzenettel kezdődtek meg. „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam” – mondta I. Ferenc József császár. Bár több hadviselő nemzet katonai vezetése meg volt győződve arról, hogy gyors offenzívával legyőzheti ellenfeleit, és fél év alatt („Mire a falevelek lehullanak, otthon lesztek, szeretteitek körében” – mondta II. Vilmos) véget érhetnek a hadmozdulatok, a háború végül négyévnyi véres küzdelembe torkollott.

E világháborúban a központi és az antanthatalmak álltak egymással szemben. Kezdetben javarészt a központi hatalmak (az Osztrák–Magyar Monarchia, Németország, az Oszmán Birodalom és Bulgária) győzedelmeskedtek a csatákban, de pár hónappal a háború kirobbanása után kialakult az úgynevezett álló- vagy állásháború. A frontvonalak alig változtak; ez a megváltozott harcmodor többek között az új fegyverzeti eszközöknek volt köszönhető. Ilyenek voltak például a géppuska, a kézigránát, az aknavető és a gyorstüzelő ágyú. A világháború alatt vetették be harci alkalmazásra először a repülőgépet, a harckocsit és a harci gázt.

A háború alatt meggyengült Oroszországban közben forradalom döntötte meg a cári hatalmat, a háború végére pedig az Osztrák–Magyar Monarchia is szétesett, valamint a német területszerzési illúziója is szertefoszlott. A győztes hatalmak által diktált, háborút lezáró békerendszeren alapuló új társadalmi, politikai és hatalmi viszonyok egyensúlytalanságai vezettek jórészt az alig két évtizeddel később kitört második világháborúhoz.

Az 1914–1945 közötti időszakot egyesek a második harmincéves háború időszakának nevezik. 1946-ban Charles de Gaulle például így nyilatkozott: „A mi győzelmünkkel végződött harmincéves háború drámája számos váratlan eseményt foglalt magában”. Erről a teóriáról írt Sigmund Neumann könyvében, szerinte az első harmincéves háborúhoz hasonlóan a 20. század eleji nagy háború is több kisebb konfliktus eredménye.

Izrael

Izrael (héberül: ישראל Jiszráél arabul: إسرائيل Iszráíl), hivatalos nevén Izrael Állam (héberül: מדינת ישראל Medinat Jiszráél arabul: دولة اسرائيل Daulat Iszráíl) a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partján fekvő ország.

Az izraeli államot 1948. május 14-én alapították meg. Az ország a történelmi Júdea és Izrael, ókori zsidó királyságok területén helyezkedik el. Lakóinak nagy része izraelita vallású zsidó, akik a szétszóratás 1850 éve után többnyire a második világháború és az európai holokauszt után vándoroltak vissza a térségbe. A lakosság további jelentős részét arabok alkotják, akik elődei az ókori zsidó államiság megszűnése után települtek be a századok során. A szomszédos államok és Izrael között az 1948-as újjáalapítás óta szinte folyamatosak az összetűzések.

Izrael nemzeti parkjai és természeti rezervátumai

Izraeli nemzeti parkok és természeti rezervátumok listája.

2015-ben az Izraeli Természetvédelmi Hivatal több mint 70 nemzeti parkot és több mint 200 természeti rezervátumot tart számon az országban. A nemzeti parkok jelentős része régészeti feltárás romterülete.

2011-ben a leglátogatottabb parkok ezek voltak: Jarkon Park (wd)Tel-Avivban, Cézárea, Én-Gedi és Tel Dan (wd). A külföldiek körében a legnépszerűbbek Cézáreán és Én-Gedin túl Bét-Seán, Kafarnaum, Avdat, Bét Guvrin, Herodium (wd), Tel Hácór, Tel Megiddo, Hamat Tiberias, Nachal Arugot (wd), a Tábor-hegy, a Kármel-hegy, Masszáda, Gan HaShlosha (wd) Népszerű természeti rezervátumok még délen a Coral Beach (wd) Eilatban, északon a Hula, a Galileai-tótól északra a Hula-völgyben és a Gamla a Golán-fennsíkon.Ez egy részleges lista, amely csak a legismertebb nemzeti parkokat és természeti rezervátumokat tartalmazza.

Izraelita honfoglalás

Ez a szócikk az izraeliták ókori honfoglalásáról szól a Héber Biblia (Ószövetség) és a régészeti leletek alapján.

A Biblia és a zsidó történelem kutatói nem értenek tökéletesen egyet abban, hogy az Egyiptomból való kivonulás (exodus) és a honfoglalás pontosan mikor is történhetett. Az egyik leginkább elfogadott felfogás szerint a Kr. e. 13. században. Ha ez az időpont a helyes, akkor Izráel vándorlása és honfoglalása csak egy része volt annak a nagy népmozgásnak, amely e század végén folyt egész Elő-Ázsiában, közelebbről Kánaán környékén is. (Valószínűleg valamilyen természeti csapás is szerepet játszhatott ebben.)

Ez idő táján jelentek meg Kánaántól északra és ÉK-re az arámok és alkottak kisebb államokat. Az izraelitákkal közel egy időben az ún. tengeri népek özönlötték el Kis-Ázsiát és a Hettita Birodalom megsemmisítése után dél felé nyomultak a tengerpart mentén. A tengeri népek közé tartoztak a filiszteusok is, akik Palesztina partvidékén telepedtek le és később az izraeliták legerősebb ellenségévé váltak.

A második nézet szerint a honfoglalás (kezdete) a Kr. e. 16. században történt - ahogy az Újszövetség is említi. Erre az időszakra esik Jerikó városfalainak régészetileg igazolt elpusztulása is. Ebben az esetben a mintegy 40 évvel korábbi, az Exodusban leírt egyiptomi tíz csapás egy része is kapcsolatba hozható a thírai vulkánkitöréssel.A harmadik változat szerint a honfoglalás a Kr. e. 15. században történt.A palesztinai régészeti kutatók többségének mai álláspontja szerint az Ígéret földjének meghódítása Kr. e. 1240 körül kezdődött. E kutatók szerint Józsué, majd a Bírák könyve a Kr. e. 1240 - 1050 közötti történéseket beszéli el. Több tudós is azt az elméletet vallja, hogy az izraeliták fokozatosan szivárogtak be Kánaán földjére. Mások szerint a letelepedéssel egy időben különböző törzsek hagyták el Egyiptomot és keveredtek az izraelitákkal. Félrevezető tehát, ha azokat az emlékeket, amelyek a kánaánita városok késő bronzkori pusztulását bizonyítják, kizárólag Izráel bevonulásával hozzuk kapcsolatba. A bételi, bét-semesi, hácór stb. ásatások ugyan Kr. e. 13. századi rombolásról tanúskodnak, ám az időpont csak megközelítő pontosságú és a városok sem feltétlenül egy időben pusztultak el.A honfoglalással foglalkozó Józsué könyve könyve Mózes halála után folytatja Izrael történetét és Kánaán meghódításán át egészen Józsué haláláig jut el.

Az ószövetségi őstörténetek feltételezhetően - vagy legalábbis egy részük - szájhagyomány útján terjedtek, mígnem megkapták jelenleg is ismert, írott formájukat. A Józsué könyve viszonylag gyors hódításról beszél, míg a következő ószövetségi könyv, a Bírák könyve kissé más képet fest a csatározásokról. A két könyv megegyezik viszont abban, hogy egyaránt az Istenbe vetett hit fontosságát hangsúlyozza, hiszen Józsué serege Isten iránti engedelmességének köszönhette sikerét.

Jézus Krisztus szupersztár (film)

A Jézus Krisztus szupersztár (eredeti címén Jesus Christ Superstar) egész estés 1973-as Oscar-díjra jelölt amerikai musicalfilm, amely a Tim Rice és Andrew Lloyd Webber azonos című rockoperájának adaptációja. A filmet Norman Jewison rendezte, a két főszereplőt, Ted Neeleyt és Carl Andersont 1974-ben alakításukért Golden Globe-díjra jelölték.A film Jézus életének utolsó pár napját mutatja be, modern látványvilág és képi eszközök segítségével, Júdás tragikus alakjára összpontosítva.

Kánaániták (Biblia)

A kánaániták Palesztina régiójában, az izraeliták bevándorlása előtti, főleg szemita eredetű őslakosság gyakran összefoglaló megnevezése.

Ők nem alkottak egységes etnikumot, hanem számos, egymással rokon népcsoport és törzs kötelékét.

Amikor az izraeliták megkezdték a honfoglalásukat, Kánaán sok városállamból, vagyis kisebb királyságokból állt, de némi összetartás is mutatkozott a városállamok között. Az izraeliták azt találták, hogy Kánaán gyümölcsökben gazdag vidék, és nagyobb települései jól megerősített városok.A filiszteusokat - akik nagyjából az izraelitákkal egy időben érkeztek Palesztina területére - nem a kánaánita népek között tartják számon, de Palesztina róluk kapta a nevét.

Legio X Fretensis

A Legio X Fretensis (legio decima Fretensis, 10. tengerszorosi légió) egy római légió volt, amelyet Octavianus alapított és többnyire a Közel-Keleten állomásozott. Hadijelvényként bikát (a Caesar által alapított légiók általános jelvényét), hadihajót, delfint, Neptunuszt és vadkant is használt.

Medjool

A Medjool, Medjoul, Mejool vagy Majhool/Majdool (arabul: مجهول, jelentése: ismeretlen) egy Marokkóból származó pálmafaj a Közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera) aszalt gyümölcse, de termesztik az Amerikai Egyesült Államokban, Izraelben, Iránban, Egyesült Arab Emírségekben illetve Szaúd-Arábia, Dél-afrikai Köztársaság, Jordánia és Palesztina területein is. A Medjool a közel-keleti konyha egyik fontos összetevője, és a legismertebb mérete, édes íze és lágy, húsos szerkezete miatt. Úgy is ismert mint "A datolyák királya". A 20. század közepéig kicsi és jelentéktelen gyümölcs volt. A medjool, ahogy ma ismert, izraeli termesztés eredménye.

1927-ben Franciaországból, Algériából és az Egyesült Államokból érkező szakértők küldöttsége érkezett Marokkóba, hogy megvizsgálja azt a betegséget ami sok pálmafát támadott meg az országban. A meghívó a francia kormány volt, mivel ezekben az években Marokkó Franciaország védnöksége alá tartozott. A küldöttség egyik tagja volt az amerikai fitopatológus Walter Tennyson Swingle, aki ellátogatott a Boudenib sivatagi oázisba, ami híres volt a medjool datolyáról, és felfedezte, hogy a termesztett 9000 pálmafa jelentős része fertőzött volt a fuzáriózissal (Bayeud-betegséggel/Fusarium oxysporum f.sp. albedinis), miután talált néhány nem fertőzött pálmafát, kérte a helyi sejktől hogy vásároljon néhány darabot és küldje el az Egyesült Államokba. 11 hajtást csomagoltak aznap éjjel és küldték el az Egyesült Államokba, ám a behozatali szabályozás miatt öt héttel később átszállították őket dél-nevadai farmerekhez több éves komoly karanténra, és aztán Brad Valley-be, Kaliforniába, a pálmaipar fejlesztésére irányuló szándék részeként. Abban az időben, ahogy azt már említettük a gyümölcsök kisebbek voltak és kevésbé édesek voltak, mint ma, de az 1980-as évek elején Kaliforniában elkezdték a korai pálma gyümölcs hígítását a gyümölcs fejlődésének korai szakaszában, következésképp tovább maradtak érettek a datolyák és végül kétszer akkora méretűek lettek.

Az 1950-es években az Egyesült Államokból importált Yotvata gyümölcsösben öt fát ültettek, és az 1970-es évek végén az első medjool üzemet is létrehozták Izraelben a Kibbutz Grofitban, az Arabah/Arava régióban, szintén amerikai közreműködéssel. Így ez a marokkói fajta lett a legismertebb és leggyakrabban ültetett izraeli fajta. A majhool-nak ("ismeretlen"-nek) ezt nevezték el, mert ez volt az egyetlen dátumpálma név nélkül.

A datolyák Izraelben a Bét-Seán völgyben és az Arava-ban nőnek. Izrael a világ legnagyobb medjool exportőre és a legtöbb export a Jordán-völgyből származik, bár az optimális éghajlati viszonyok az Arava-ban léteznek: száraz és meleg, ami lehetővé teszi, hogy a gyümölcs kiegyensúlyozott módon át tud haladni az érés összes szakaszán.

A Tamr Medjool-nak olyan tápértéke van mint egy klasszikus természetes édességnek. Nem tartalmaz sok zsírt, rostokban, káliumban, magnéziumban, vitaminokban és egyéb ásványi anyagokban gazdag. Főzéshez és snackként is használják.

A Medjool nevet egy izraeli instrumentális zenei együttes is felvette. Az együttest az aravai Kibbutz Samar-ban alapították, a kibuc fő terméke a bio datolya, beleértve a Tamar Majhool is.

Mozaik

A mozaik olyan művészeti technika és annak eredménye, amelynél kicsiny méretű színes üveg-, kő- vagy kavicsdarabokból állítják össze a képet vagy mintázatot (néha más anyagokat is használnak). A mozaikdarabokat cementtel, gipsszel rögzítik, esetleg a még nedves vakolatba nyomják bele. A mozaik szó a görög muszeion szóból eredeztetett latin opus musivum (múzsákhoz közelálló) kifejezésből származik. A művészeti ág múzsákkal való kapcsolatba hozása azt jelenti, hogy a mozaik igen megbecsült műfaj volt.

Az első mozaikok fehér és fekete (világos és sötét) színű kavicsokból készültek, később színesebb kavicsokat is alkalmaztak. A mozaikok jellemzően a különböző épületek padlózatának díszítésére szolgáltak. A mozaiktechnika fejlődésével a különböző színű kőzeteket megmunkálták, kicsiny hasábokat készítettek belőlük. Az ilyen mozaiknak a neve „opus tessalatum”, azaz „kockás mű”. A négyszögletes, de nem négyzetes hasábokból készült mozaik neve „opus sectile”. A sík felületű mozaikszemekből egységesebb felületet lehetett kialakítani, a padlódísz pedig alkalmasabbá vált a rajta való járásra. Amikor a mozaikszemeket színezett üvegből kezdték készíteni, a színskála jelentősen kibővült, és még alkalmasabbá vált a képszerű megjelenésre. Az üvegmozaik padlómozaikként már nem volt használható, alkalmas volt viszont arra, hogy a falakra kerüljön. Így alakult ki a festészetet utánzó mozaik. A boltozatokra, kupolákba, ívelt felületekre kerülő mozaikoknak külön nevük van: „opus vermiculatum”, de így hívják a kígyózó szalag mintáját követő síkmozaikot is. A mozaikművészet a bizánci korban jutott fejlődése csúcsára, majd átmeneti hanyatlás után a historizmus és a szecesszió fedezte fel újra, és a modern művészetben is történtek komoly kísérletek a feltámasztására.

Primož Gliha

Primož Gliha (Ljubljana, 1967. október 8. –) egykori szlovén válogatott labdarúgó, jelenleg a Szlovén U21-es labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya.

Szkíták a Bibliában

Szerepelnek a szkíták mind az Ó-, mind az Újszövetségben. Nevük az Ószövetség könyveiben Aškuz (אשכנו: ’aškūz), illetve rontott alakban Aškenáz (אשכנז: ’aškənaz). Megjelennek a deuterokanonikus könyveknek nevezett iratokban is. Az Újszövetség pedig a megtért népek példájaként, a barbár (idegen, illetve nem keresztény) ellentéteként említi őket.

Tarascon

Tarascon település Franciaországban, Bouches-du-Rhône megyében. Lakosainak száma 15 056 fő (2015). +/- Tarascon Arles, Barbentane, Boulbon, Fontvieille, Graveson, Saint-Pierre-de-Mézoargues, Saint-Étienne-du-Grès, Beaucaire és Vallabrègues községekkel határos.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.