Asszírok

Asszírok alatt egy ókori mezopotámiai, az akkád nyelv egyik dialektusát beszélő, majd nyelvcsere folytán arámi nyelvet beszélő népet, illetve egy mai, keresztény kultúrájú, szír nyelvű, a Közel-Kelet északi régiójában élő népet értünk.

A mai asszírokat szíreknek is nevezik. Saját szír nyelvű elnevezésük ma általában ܐܬܘܪ̈ܝܐ, aturaje, vagyis „asszírok”, illetve szuraje vagy szurjoje, azaz „szírek”. Az „asszír” név csak a 20. században terjedt el, korábban a „szír” népnév volt az általános. Egy-egy kisebb csoportjuk aráminak, illetve káldnak vallja magát. A kaukázusi országokban, illetve Oroszországban élő csoportjaikat ajszoroknak nevezik (oroszul: айсоры), ami az asszír név egy változata.

Asszírok, szírek
ܐܬܘܖ̈ܝܐ (Aturaje)
II. Assur-nászir-apli · Szír Szent Efrém Agha Petros · Ammo Baba
II. Assur-nászir-apli · Szír Szent Efrém
Agha Petros · Ammo Baba
Teljes lélekszám
2 000 000[1][2][3][4][5][6]–4 000 000[7][8]
Lélekszám régiónként
Régió
Asszír őshaza:
kb. 1 millió
 Irak300 000-600 000[9][10][11][2][5][1][6]
 Szíria300 000-400 000[12][11][13][2][5][1]
 Irán20 000-50 000[14]
 Törökország25 000-50 000[14][15][10][1][2]
Asszír diaszpóra:
 USA320 000-400 000[1][2][16]
 Jordánia44 000-60 000[17][11]
 Svédország150 000[18]
 Ausztrália46 217[19]
 Németország70 000-100 000[20][21]
 Franciaország16 000[22]
 Kanada32 000[1][23]
 Oroszország15 000[24]
 Hollandia20 000[25]
Nyelvek
szír
Vallások
kereszténység
Rokon népcsoportok
arabok, zsidók és más sémi nyelvű népek

Az ókori és mai asszírok azonossága

Az ókori és mai asszírok közötti rokonságról megoszlanak a vélemények. Az egyik felfogás szerint a mai asszírok az ókori asszírok közvetlen leszármazottjai. Mások vitatják a kontinuitást a két nép között, ezen értelmezés szerint asszírok megnevezéssel korszaktól függően két népre utalhatunk: egy ókori mezopotámiaira, mely az akkád nyelv egyik dialektusát beszélte, illetve egy keresztény kultúrájú maira, mely szír nyelvű, a Közel-Kelet északi régiójában él, és az ókori nép leszármazottjának vallja magát.

Komoróczy Géza nemzetközileg elismert ókor-kutató véleménye szerint kevés népnév van, amely olyan hosszú idő óta él folyamatosan, mint az asszíroké. A Merneptah és III. Ramszesz fáraók felirataiban az i. e. XIII/XII. században említett népek közül ma már csak Izrael eleven. A hellénesz háromezer éve, Homérosz és Hésziodosz óta a görögök – törzsek és városállamok fölötti – ön-megnevezése. A szanszkritból ismert árja szó országnévként csak Iránban jelent meg az i. sz. első évezredben, ebből származik Irán hagyományos perzsa neve: Érán. Ha ezeknek a régi ország- és népneveknek a kontinuitását nézzük, az asszír biztosan egyike a legrégibbeknek. S ma is van közösség, amely asszírnak nevezi magát, joggal: bizonyos értelemben kontinuus a történeti asszírokkal. Az asszír ma is használatos, élő népnév, egy a nemzetté alakulás felé haladó vagy legalábbis erre törekvő népcsoport neve. Kialakulásának, fennmaradásának története az ókori kelet évezredeitől máig ível.[26]

Történelem

Az újkori asszírok

Az asszír népirtás (szírül: ܣܝܦܐ, ejtsd: szajfo; törökül: Süryani Soykırımı) az Oszmán Birodalom történetének végén, az első világháború idején, 1914 és 1918 között zajlott, az ifjútörökök uralma alatt. Észak-Mezopotámia (Tur Abdin és Sziirt régiók), a mai Északkelet-Törökország (Hakkari és Van tartomány), valamint a mai Irán Urmia tartományának asszír lakosságát a török és kurd haderők deportálták és népirtást követtek el ellenük. A kínzások és kivégzések során becslések szerint mintegy 275 000 ember (köztük nők, öregek és gyerekek) vesztette életét (Lásd még: örmény népirtás.)

A népirtás elől nagy tömegekben vándoroltak az európai országokba és Észak-Amerikába, létrehozva az asszír diaszpórát. Míg az I. világháború előtt az asszírok fele a mai Törökország délkeleti részén (elsősorban Hakkari tartományban) élt, a modern Törökországban alig maradtak asszírok (1923-ban csupán 30 000 volt a számuk). A 20. század második felében a libanoni polgárháború, az iráni iszlám köztársaság elnyomó politikája és az iraki diktatúra miatt újabb tömegeik hagyták el szülőföldjüket. Ezért ma az asszír nép mintegy negyede a diaszpórában él.[27]

2018-ban Szíriában 1000 főre tették a számukat.[28]

Nyelv

Az ókori asszírok eredeti nyelve az Asszíriában beszélt akkád nyelv volt. Az i. e. 8. században kezdett elterjedni az arámi nyelv (óarámi), és a – feliratos leletanyag alapján – az i. sz. 1. századra a hagyományaihoz ragaszkodó állami és vallási adminisztrációból is teljesen kiszorította az akkádot.

A mai asszírok anyanyelve az újarámi nyelvek közé tartozó mai szír nyelv (szírül: ܣܘܪܬ, szuret, azaz „szír”), pontosabban annak asszír és káld dialektusa, amelyek a középarámi nyelvekhez tartozó középkori klasszikus szír nyelv mai utódai. A mai asszírok általában kétnyelvűek: anyanyelvük mellett beszélik környezetük nyelvét is, ez általában az arab, a perzsa, a török vagy a kurd.

Vallás

Modern kor

A mai asszírok többsége keresztény.[forrás?] Túlnyomó részük a következő egyházakhoz tartozik:

Az asszír, szír és káld egyházak liturgikus nyelve a klasszikus szír nyelv, amely a mindennapi életben már nem használatos.

Híres asszírok

Anna eshoo
Anna Eshoo, amerikai kongresszusi képviselő
PaulAnka07
Paul Anka amerikai-kanadai énekes

Lásd még

Források

  1. a b c d e f Ronald Roberson: The Eastern Catholic Churches 2016. Catholic Near East Welfare Association. (Hozzáférés: 2016. november 29.) Information sourced from Annuario Pontificio 2016 edition
  2. a b c d e Murre-van den Berg, Heleen.szerk.: Kurian, George Thomas: Syriac Orthodox Church, The Encyclopedia of Christian Civilization. Wiley-Blackwell, 2304. o. (2011). ISBN 978-1-4051-5762-9
  3. United Nations High Commissioner for Refugees: Refworld – World Directory of Minorities and Indigenous Peoples – Turkey : Syriacs. Refworld. (Hozzáférés: 2015. június 6.)
  4. https://www.oikoumene.org/en/member-churches/holy-apostolic-catholic-assyrian-church-of-the-east
  5. a b c http://www.cnewa.org/default.aspx?ID=1&pagetypeID=9&sitecode=hq&pageno=4
  6. a b
  7. "Assyria". Unrepresented Nations and Peoples Organization. unpo.org.
  8. http://www.nineveh.com/whoarewe.htm
  9. https://www.theguardian.com/commentisfree/2011/dec/24/iraq-minorities-assyrians
  10. a b http://www.aina.org/reports/frankwolfiraqreport.pdf
  11. a b c http://www.aina.org/reports/utrmcfsi.pdf
  12. Syria’s Assyrians threatened by extremists – Al-Monitor: the Pulse of the Middle East. Al-Monitor. (Hozzáférés: 2015. február 18.)
  13. http://www.aina.org/faq.html
  14. a b Ishtar: Documenting The Crisis In The Assyrian Iranian Community. aina.org
  15. United Nations High Commissioner for Refugees: Refworld - World Directory of Minorities and Indigenous Peoples - Turkey : Assyrians. Refworld
  16. http://www.aina.org/brief.html
  17. Jordan Should Legally Recognize Displaced Iraqis As Refugees, AINA.org. Assyrian and Chaldean Christians Flee Iraq to Neighboring Jordan, ASSIST News Service
  18. Asszírok Svédországban
  19. CULTURAL DIVERSITY IN AUSTRALIA, 2016. Australian Bureau of Statistics, 2017. június 27. [2017. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 27.)
  20. "Diskussion zum Thema 'Aaramäische Christen' im Kapitelshaus" Borkener Zeitung (németül) (archived link, 8 October 2011)
  21. 70,000 Syriac Christians according to REMID (of which 55,000 Syriac Orthodox).
  22. Wieviorka & Bataille 2007, pp. 166
  23. 2011 National Household Survey: Data tables. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  24. Google Translate. Translate.googleusercontent.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 18.)
  25. CNN Under-Estimates Iraqi Assyrian Population. Aina.org. (Hozzáférés: 2013. szeptember 18.)
  26. Komoróczy Géza: Az asszír nemzet
  27. en:Assyrian diaspora
  28. 20 ezren voltak, ezren maradtak.

További információk

Akkád nyelv

Az akkád (i. e. 2600 – i. sz. 75, ékírással: 𒀝𒂵𒌈, ak-ka-AD-û, lišānum akkadītum) egy sémi nyelv volt, amit egykor Mezopotámiában beszéltek az asszírok és babiloniak. A legkorábbi dokumentált sémi nyelvként az ékírást használták lejegyzéséhez, amelyet a sumertől kölcsönzött.

A nyelv neve Agade városából ered, amely az idők folyamán a mezopotámiai civilizáció egyik fontos központjává vált.

Asszír népirtás

Az asszír népirtás (szírül: ܣܝܦܐ, ejtsd: szajfo; törökül: Süryani Soykırımı) az Oszmán Birodalom történetének végén, az első világháború idején, 1914 és 1918 között zajlott, az ifjútörökök uralma alatt.

Asszíria

Asszíria ókori történelmi régió Észak-Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz felső szakasza között. Asszíria Assur városáról (rajta keresztül pedig Assur istenről) kapta nevét, mely az itt kialakuló asszír államok egyik legfontosabb városa, és hosszú ideig fővárosa volt. Az i. e. 3. évezred közepétől ismert, és i. e. 612-ig jórészt független államként állt fenn. Óriási jelentősége volt az egész közel-keleti térség történelmének alakulásában. Ma Irak része.

Babilon királyainak listája

Babilon ismert története sémi városállamként, amurrú dinasztia alatt kezdődött, virágkorát pedig az i. e. 19-18. században élte. Ekkor Babilon katonai és gazdasági erejével több mezopotámiai várossal is elismertette fennhatóságát. A városok kiválása az Óbabiloni Birodalomból már Hammurapi babiloni király halála után megkezdődött. i. e. 1594 körül a hettiták rombolták le, s ezután a városba már korábban betelepülő kassú dinasztiát az elámiak támadása buktatta meg, az elámiak elleni fegyveres küzdelmet viszont Iszin városából szervezték, így Babilon élére a II. iszini dinasztia került. Az i. e. 11-10. században az asszírok többször kiterjesztették hatalmukat a városra. Az asszírok elleni harcnak is köszönhetően az i. e. 7. század végén ismét jelentős hatalom lett (Újbabiloni Birodalom). i. e. 539-ben II. Kürosz perzsa király meghódította.

II. Burnaburias

II. Burnaburias vagy másként Burna-Burias, Burraburias vagy Burra-Burias (uralkodott Kr. e. 1359 – Kr. e. 1333) Babilónia középső korszakában Karadúnias egyik jelentős kassú királya volt. Levelezésben állt IV. Amenhotep (Ehnaton) fáraóval, akit az Amarna-levelekben testvérének nevezett, ezzel is jelezve saját súlyát. Egyik lányát feleségül adta Egyiptom uralkodójához, a küldött és kapott jegyajándékokról terjedelmes listák maradtak fenn. Egy másik levélben babiloni kereskedők egyiptomi területen történő kifosztása miatt panaszkodott Ehnatonnak.

Burnaburias korában a Mezopotámia északi vidékein élő asszírok önállósodni kezdtek, amint azt a kassú uralkodó és assuri kortársa, I. Assur-uballit Egyiptomba küldött levelei bizonyítják. Uralkodása elején Assur-uballit alázatosan kérte a fáraót: fogadja szerény követségét. Ez viszont heves tiltakozást váltott ki Burnaburias részéről, aki az asszírokat alattvalóinak tekintette, így követelte a fáraótól, hogy szüntessen be minden kapcsolatot velük. Erre azonban nem került sor – Ahet-Atonban vélhetően úgy ítélték meg, hogy az agresszíven terjeszkedő, Mitannival leszámoló Hettita Újbirodalom ellensúlyozására a legjobb választás Assur vidékének támogatása.

A kassú király is felismerte, hogy a dinamikusan fejlődő Asszíriával célszerű békés viszonyt ápolnia, ezért feleségül vette Assur-uballit lányát. Az asszír király uralkodása végén már egyenrangú félként írhatott leveleket Ehnatonnak. A mezopotámiai erőviszonyok is az asszírok javára tolódtak el. Az asszír fenyegetés ellensúlyozására uralkodása vége felé feleségül adta egy leányát I. Szuppilulimaszhoz, akit vagy Nikalmalnak neveztek, vagy ezt a nevet vette fel Hattiban. Ebből a házasságból nem született gyermek, és Nikalmal el is tűnik a forrásokból Szuppiluliumasz halála után. Egy feltételezett említése van II. Murszilisz idejéből.

Burnaburias halálát követően két utódja, Karahardas és Nazibugas egyaránt egy lázadás során veszett oda, és végül a hajdani „alattvaló” beavatkozásával sikerült II. Kurigalzunak megszerezni a trónt.

Ila-kabkabi

Ila-kabkabi (vagy Ilu-kapkapu) amurrú törzsfő volt – a jaminiak közül – az i. e. 19. században, a későbbi asszír király I. Samsi-Adad apja. Máriban talált szövegek említenek egy bizonyos Ila-kabkabuhu nevű királyt, aki nagy valószínűséggel azonos Samsi-Adad apjával, és Terka városát uralta Szíriában.

Eszerint egy ideig szövetségese volt Jaggid-Lim mári királynak, de szövetségük felbomlott – állítólag Jaggid-Lim megszegte esküjét – és konfliktusba kerültek egymással, ezért Ila-kabkabi elfoglalt két Márihoz tartozó települést. Jaggid-Lim utóda, Jahdun-Lim idején fordult a kocka, Mári ismét megerősödött és sikerült Terkát is elfoglalnia. Ila-kabkabit ekkor valószínűleg megölték, fia, a későbbi I. Samsi-Adad pedig Babilonba menekült Szín-muballit udvarába.

Neve az asszír királylistán szerepel a harmadik szakaszban, az „Ősatyák” között.

Júdai Királyság

Júdai Királyság, (más néven: Júda királysága) az ókori Egységes Izraeli Királyság szétszakadása után a déli országrész megnevezése volt.

Salamon király halála után Izrael két részre szakadt. A déli rész Júda, Benjámin, Simeon és Lévi törzséből állt, Jeruzsálem fővárosi státuszával. A királyság fennállása alatt az uralkodók végig Dávid és Salamon utódaiból kerültek ki. Összesen 19 király és 1 királynő (Atália) uralkodott a Júdai Királyságban Kr. e. 930-tól a babiloni megszállásig, Kr. e. 586-ig.

Az első király Kr. e. 930 körül Roboám lett. Az északi és déli királyság gyakran háborúzott egymással, és a környező népek is betörtek időnként a Júdai Királyság területére. Roboám idejében I. Sesonk egyiptomi fáraó, Ásza király idejében az afrikai kusiták, Jósiás és fia, Jóáház idején II. Nékó egyiptomi fáraó, olykor a filiszteusok, az arámiak, a moábiták, az edomiták, az ammoniták, majd az asszírok, végül a káldeusok.

Uzziás király alatt az ország gazdasági fellendülést élt át. Megerősítette Jeruzsálem városfalait, sikeres háborúkat vívott a környező népek ellen és Edomot, a Vörös-tengeri kikötővel, Ecjón Géberrel is meghódította, amely mellett Élátot megalapította. Akház király idején az Izraeli Királyság végleg megbukott és ettől az időtől a Júdai Királyságnak is komoly adókat kellett fizetnie Asszíriának, vagy szembesülnie az asszírok megtorlásával, ahogy az Ezékiás és Manassé idején történt.

Jójákim király először egyiptomi, majd babiloni függőségben uralkodott. Miután fellázadt Babilon ellen, II. Nabú-kudurri-uszur megtámadta Júdát és Jeruzsálemet. Jójákim még Jeruzsálem ostromakor meghalt, majd fia, Jójákin rövid uralkodása után a káldeusok bevették Jeruzsálemet, és a királyt 10 ezer alattvalójával együtt Babilonba hurcolták. A következő és egyben utolsó júdai király, Cidkija 8 év uralkodás után lázadt fel Babilon ellen, így a káldeusok újra ostrom alá vették Jeruzsálemet. II. Nabú-kudurri-uszur ekkor végleg elpusztította a júdai fővárost, és a lakosság nagy részét a birodalmába deportálta. Júda tartomány élére Gadalja kormányzót nevezte ki, akit 3 hónap múlva meggyilkoltak és a maradék lakosság Egyiptomba menekült.

A Biblia leírása alapján Isten az uralkodók és a nép bűneiért küldte Júdára az ellenséges seregeket és száműzte őket végül idegen földre, ahogy Jeremiás próféta közvetítette Jahve üzenetét: "Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották. És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert ímé, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám. Azért kivetlek titeket e földből arra a földre, amelyet sem ti nem ismertek, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok majd idegen isteneknek nappal és éjjel; mivelhogy nem könyörülök rajtatok."

Kappadókia

Kappadókia (görögül: Καππαδοκία; törökül Kapadokya) egy Kis-Ázsiában (ma Törökország) fekvő terület ősi neve, melyet délen a Torosz-hegység, északon a Fekete-tenger, keleten az Eufrátesz határolt. A térség részét képezte az asszírok által Hattumnak nevezett földrajzi és politikai egységnek, és körülbelül megegyezik a Hettita Birodalom korának Felső-Hatti nevű régiójával.

Kimmerek

A kimmerek (akkád gimirrai, görög kimmérioi, latin cimmerii) ókori sztyeppei nép voltak. indoeurópai nyelvüket a thrákok és frígek nyelvi alcsoportjába sorolják; az alcsoport egyetlen élő nyelve az albánoké.

Menáhem

Menáhem király az Izraeli Királyság uralkodója volt a Kr. e. 8. század közepén.

Sallum király hadvezére volt, majd összeesküvést szőtt ellene és megölette. Menáhem uralkodása idején az asszírok betörtek az országba és fogságba vitték a nép egy részét. Ezután nagy összegű hadisarcot kellett fizetnie nekik.

Mezopotámia

Mezopotámia (görögül: Μεσοποταμία, az óperzsa Miyanrudan („a folyók közötti ország”) fordításából; arámi elnevezése Beth-Nahrain, vagyis a „Két folyó háza”) egy közel-keleti terület volt az ókorban. Mezopotámia folyóközt jelent. Földrajzi értelemben egy hordalékkal feltöltött síkság volt, amely a Tigris és az Eufrátesz folyók között feküdt, és felölelte a mai Irak, továbbá Törökország és Szíria egy részét.

Mezopotámia a világ egyik legrégibb civilizációja, a globális emberi civilizáció egyik bölcsője volt.

A Mezopotámiából előkerült írásforma (Uruk, mai Warka, uruki archaikus szövegek) közismerten a legősibb a világon, mellyel Mezopotámia elnyerte a „civilizáció bölcsője” elnevezést. A sumer írás párhuzamosan született az egyiptomi hieroglifákkal, és még néhány régebbi felirat is ismert, mely valószínűleg az írások őse lehet (Nagada-kultúra).

Mezopotámiát számos ókori civilizáció benépesítette és meghódította, elsőként a sumerek, majd akkádok, babilóniaiak, asszírok, perzsák, hettiták és médek. Itt fontos megemlíteni, hogy az ókori Mezopotámiával kapcsolatos események dátumai még mindig vitatottak, és a dátumozásnak számos különböző módszere és meghatározása van. A következőkben felsoroltak a legáltalánosabban elfogadott feltételezések.

Mitanni

Mitanni vagy Mittani (akkádul Hanigalbat, ḫa-ni-gal-bat, egyiptomi nyelven Nah(a)rin, hettita ékírásban KURURUmi-ta-an-ni, KURURUmi-it-ta-ni, 𒆳𒌷𒈪𒋫𒀭𒉌 esetleg KURURUḫurri) egy ókori mezopotámiai államalakulat volt, amely az i. e. 15. században szerveződött meg, az i. e. 14. században élte fénykorát, az i. e. 13. században pedig szétesett területeit hajdani vazallusa, a Középasszír Birodalom kebelezte be. Virágkorában kiterjedt szövetségi kapcsolatokat ápolt az egyiptomi Újbirodalommal. A hurrik alapította Mittani birodalmat kezdetben Hani-gal-bat majd Kur-Uru-Mit-Anni néven ismerték. Kururu nevéből pedig a mai Kurdisztán neve származik.

Mitanni királyainak listája

Mitanni a hurrik állama volt Kis-Ázsia keleti részén és Észak-Mezopotámiában. Az i. e. 15.-14. században az ókori Kelet legjelentősebb katonai hatalma volt, s uralkodóinak kiterjedt diplomáciai levelezéséből kiderül, hogy az egyiptomi fáraókkal egyenrangúnak tartották magukat. A birodalmat i. e. 1270 körül semmisítették meg az asszírok.

Mitanni királyai és uralkodásuk hozzávetőleges dátuma a középső kronológia szerintMitanni az asszírok által Hanigalbatnak nevezett térségben létesült, és az i. e. 13. század elejétől – az asszír főhatalom idején – újra Hanigalbat lett a neve.

Sattivaza

Sattivaza (hurri 𒁹𒆳𒋾𒉿𒍝 mŠattiwaza, születési nevén Kili-Tešub) Mitanni királya az i. e. 14. század utolsó szakaszában. Nevének variációi még a Kurtiwaza (hettita Kur-ti-wa-za, hurri Krti-vāja) is, mivel a név kezdete a KUR logogrammal íródott, amit kur, šat és mat szótagként is lehet olvasni. Korábban Mattiwaza alakban is olvasták, ez a névforma is viszonylag elterjedt.

Tusratta fia – egyes elképzelések szerint az öccse, a CTH#51 „a király fia” megnevezést használja, de nem tudni, melyik királyé –, azonban apja belviszály áldozata lett. Tusratta helyére II. Artatama került, majd őt annak fia, III. Suttarna követte. A trónbitorló az asszírokkal szövetkezett, míg Sattivaza az ellene sikertelenül megkísérelt merénylet után a Hettita Birodalomba menekült. Itt feleségül vette I. Szuppiluliumasz egyik leányát, és feleségül adta egyik – valószínűleg korábbi házasságából született – leányát Pijaszilisz herceghez. A szövetséget szerződéssel is megerősítették, amelynek csak hettita változata maradt fenn (CTH#51, „A Sattivaza-szerződés”, forráskiadása a KBo 1.1).

A szerződés elkerülhetetlenül háborúhoz vezetett Mitanni ellen. A hettita seregben Kili-Tesub is ott harcolt. A HDT#6B szerint Szuppiluliumasz megígérte Kili-Tesubnak, hogy a „földeket rosszul kezelő Suttarna” helyett érvényt szerez az örökösödési jogának. Ilyen módon az a helyzet állt elő, hogy Mitanniban már két idegen hatalom prédált, egyfelől az asszírok, akik a Suttarnával kötött szövetség fejében jó néhány város megszerzését igyekeztek elérni – főleg Alzi területén –, másfelől a Pijaszilisz karkemisi alkirály által vezetett hettiták. Ez a háború azonban i. e. 1325 körül zajlott le, amikor I. Assur-uballit már halott volt, utódja, Enlil-Nirári pedig sokkal kevésbé volt szerencsés uralkodó.

Kili-Tesub követeit Vassukanniban nem fogadták jól, a lakosság valószínűleg Suttarnával rokonszenvezett inkább, mint a kemény kezű Tusratta fiával. Suttarna katasztrófával végződő ellenakciója azonban megfordította a hurri lakosság rokonszenvét, mivel az Eufráteszt átlépő hettiták ellen vonult, majd Irridu és Harrán mellett is vereséget szenvedett, mire a fővárosban lázadás tört ki ellene. Suttarna megsegítésére az asszírok Vassukanni ellen vonultak és megostromolták, ami végleg Suttarna ellen fordította a hurrik hangulatát.

Pijaszilisz oldalán Kili-Tesub bevonult Mitanniba, ahol a fővárost ostromló asszírok meghátráltak a hettiták elől. Kikiáltották királynak, majd felvette a Sattivaza nevet. III. Suttarna Taite városban még védekezett ez időben, későbbi sorsa azonban ismeretlen.

Sattivaza a kapott segítség fejében nem kerülhette el, hogy Mitanni teljes egészében hettita befolyás alá kerüljön, és tovább folytatódhatott Egyiptom kiszorítása Fönícia területéről. Uralkodása alatt Amurrú is fellázadt, erről tudósít a CTH#52 („Sattivaza kiáltványa”, akkád és hettita változat is) szöveg. Ezután Mitanni sosem nyerte vissza nagyhatalmi státuszát, amelyet kétoldali fenyegetettsége (Hatti és Asszíria részéről), valamint Egyiptom gyengesége miatt veszített el. A Hettita Birodalom nem volt képes e nyugat-mezopotámiai területet tartósan ellenőrizni, mert leginkább Szíriával és Egyiptommal foglalkozott, így azonban Sattivaza utódja, I. Sattuara már I. Adad-nirári vazallusa lett.

Szamária

Szamária történelmi régió Palesztina területén, Galilea és Júdea között. A tartományt az asszírok szervezték meg, akik a fogságba hurcolt izraelita népesség helyébe telepeseket költöztettek. Ők lettek a maradék izraelitákkal keveredve a szamaritánusok.A terület nevét Szamária városáról, az ókori Izraeli Királyság fővárosáról kapta, mely pedig az 1 Kir 16:24 szerint a terület eredeti tulajdonosáról, Szemerről kapta nevét.

Szín-ahhé-eríba

Szín-ahhé-eriba, a biblikus Szennahérib (uralkodott Kr. e. 704 – Kr. e. 681) az Újasszír Birodalom egyik jelentős uralkodója volt, aki apját, II. Sarrukínt követte a trónon. Nem büszkélkedhetett nagy hódításokkal, de megszilárdította az atyja által elfoglalt területen az asszírok uralmát.

Tirca

Tirca ókori település Palesztina területén, Szamária városától kb. 13 km-re keletre. Napjainkban Tell el-Fára takarja a romjait a ciszjordániai 57-es út mellett. Régészeti feltárások 1940-1960 között folytak a francia Roland de Vaux vezetésével.

Ősi kánaánita alapítású város, kezdetei a kőrézkorig, városfalai a korai bronzkor idejéig nyúlnak vissza. Mint izraelita város, a Kr. e. 11. századtól a Kr. e. 9. századig virágzott, és az Izraeli Királyság fővárosa volt I. Jeroboám idejétől addig, míg Omri király meg nem alapította Szamáriát. A későbbiekben Tirca már csak egy vidéki jellegű város maradt egészen Kr. e. 722-ig, míg az asszírok el nem pusztították. Ezután már csak egy apró település létezett a helyén, majd a babiloni háborúk idején végleg elnéptelenedett.

Zababa

Zababa (dza-ba4-ba4) ókori mezopotámiai, közelebbről óbabiloni isten. Első ismert említései alapján Kis város ősi háborúistene, a harcban tanúsított bátorság és erő védnöke. Epitetonja „a kövek összezúzója”, amely szintén az erőre utal, valamint Enlil jelzőjét is használták, amely az „országok ura”. Sarrukín akkád király fél évezreddel később lemásolt szövegeiben Ilabával is azonosul. Egy korai kisi uralkodó feliratában olvasható a neve, de a szövegből csak annyi maradt meg, hogy Uhub, Kis uralkodója, Zababának... Főtemploma a kisi Émetehurszag. Felesége Innin (Inanna), aki helyileg szintén háborúisten, valamint Baba anyaistennő. Az erősen szinktretista korai panteonban Ninurta egyik jelképévé vált a sas-, vagy oroszlánfejű jogar eredetileg Zababa egyik attribútuma. Óasszír eredetű, Zababa és Zamama olvasatú jelekkel írták a hettiták is saját hadistenüket, valószínűleg Vurunkattét értették alatta, amely név az „országok ura” akkád jelző tükörfordítása. Hurri neve Asztabisz vagy Heszui.Templomát a Larszában uralkodó elámi Varad-Szín az i. e. 19. században építette, vagy építette át. A babiloni Szamszu-ditána egy i. e. 16. századi feliratában olvasható, hogy Kis főistenei a Zababa–Istár páros, és a kisi templomot az óbabiloni korban többször felújították, átépítették, mint például Szumu-la-Él. Ez időben a papnők egy csoportjának, a nadītuknak lakhelye volt Zababa temploma. Ismert egy Zababa-szentély az assuri Ésarrában, amely talán azért készült, mert a vele azonosított Ninurta Assur fia volt az asszírok szerint (amely viszont az Assur–Enlil azonosítás következménye).

Mintegy két évszázados lassú hanyatlás után II. Kurigalzu kasszita király újította fel ismét a templomot. Zababa újjáéledő jelentőségét mutatja, hogy egy kasszita uralkodó a nevét is felvette (Zababa-suma-iddína) az i. e. 12. század közepén. Nagyon hosszú szünet után az újbabiloni II. Nabú-kudurri-uszur támasztotta fel ismét a Zababa-kultuszt, ekkor Urukban is épült egy Zababa-templom, és Zababa jelentős szerepet játszott az újévi fesztiválokban.

Újhettita királyságok

Az újhettita királyságok összefoglaló név azokat az ókori államokat jelöli, amelyek Észak-Szíriában, Kelet- és Dél-Anatóliában alakultak a Hettita Birodalom bukása után az i. e. 12. században és közvetlenül utána. Történetük többnyire Urartu és az Asszír Királyság nagymértékű expanziójával ért véget az i. e. 8. században. A legfontosabbak Hatti (azaz Karkemis), Melíd (később Kammanu, majd Meliténé) és Muskhi, a frügök állama. Ezek mellett Gurgum, Tabaal, Hilakku (Kilíkia) is jelentős, valamint a később, ezen kis államok továbbosztódásával létrejövő Tuvana (Tüana), Hattina (Alalah–Ugariti Királyság vagy Unki), Szamal, Danuna (Danaosz), Kumakha (Kommagéné), Kúe, Hatarikka, Arpad (Bít-Agúszi) játszottak nagyobb szerepet. E kicsiny államok közül Szamal és Karkemis igen sokáig állták az asszírok támadásait, és csak akkor estek el az i. e. 8. század legvégén, amikor már minden oldalról asszír területek vették körül őket.

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.