Alfred Bernhard Nobel

Alfred Bernhard Nobel (Loudspeaker.svg kiejtése) (Stockholm, 1833. október 21.Sanremo, 1896. december 10.) svéd vegyész, feltaláló, a róla elnevezett díj megalapítója.

Alfred Nobel
AlfredNobel adjusted
Született Alfred Bernhard Nobel
1833. október 21.
Stockholm, Svédország
Elhunyt 1896. december 10. (63 évesen)
Sanremo, Olaszország
Állampolgársága svéd
Nemzetisége svéd Svédország
SzüleiKarolina Andriette Ahlsell
Immanuel Nobel
Foglalkozása
Kitüntetései
Halál okaagyvérzés
Sírhely Norra Bregravningsplatsen (1896. december 30. – , Kvarter 04A, gravnummer 170)[1][2][3]

Alfred Nobel aláírása
Alfred Nobel aláírása

Életútjának eleje, apja története

1833. október 21-én született, Stockholmban. A család eredetileg Angliából származott; nevük Nobilius volt. A 18. század elején költöztek Svédországba.

The 4 Nobel brothers
A Nobel testvérek (óramutató járása szerint) Robert, Alfred, Ludvig és Emil (a baba)

Alfred Nobel apja, Immanuel Nobel építész volt, aki számos építészeti remekművel gazdagította Svédországot és Norvégiát.

Figyelme később a robbanóanyagok felé fordult. Munkájához Svédországban nem kapott elegendő támogatást, ezért Szentpétervárra utazott, ahol jelentős segítséget kapott. Rövidesen Oroszország legismertebb mérnöke lett, ahol gépgyárat és kohót alapított.

Akkorra már felnőtt fiaival egyre behatóbban foglalkozott a robbanóanyagok kutatásával, és új torpedók konstruálásával. Később hazatért Svédországba. Kísérleteik a nitroglicerin alkalmazására irányultak.

Sorra alakultak a gyárak az új robbanóanyag előállítására, közülük azonban több felrobbant, így a sok tragikus eset miatt a nitroglicerin rettegett szerré vált.

Tömeges méretű gyártásra csak az általa 1866-ban kifejlesztett dinamit vált alkalmassá, amely már biztonságosan volt szállítható.

A dinamit feltalálása

Nobel 1866-ban a németországi Hamburg melletti Krümmelben találta fel, és 1867-ben szabadalmaztatta.

Már 1847-től kísérletezett nitroglicerinnel. 1864-ben szabadalmaztatta eljárását a nitroglicerin gyártására. Az eljárás lényege, hogy 10% nitroglicerint adott a lőporhoz, ezzel közel megkétszerezte annak hatásfokát. Megkezdődött a gyártás a svédországi Heleneborgban (Stockholm közelében). Az oldat a legkisebb ütésre is robbant, ezért több súlyos baleset is történt. 1864-ben a heleneborgi gyár laboratóriuma felrobbant. Öten meghaltak, köztük a legifjabb Nobel, a 21 éves Emil és Alfred régi barátja, Hertzmann, a gyár mérnöke.

A véletlenül kiömlött nitroglicerint az ott lévő kovaföld fölitta. Nobel rájött, hogy az így képződött anyag jól kezelhető, ütésre nem érzékeny, tehát biztonságosan szállítható, de gyutaccsal ugyanúgy robban, mint a nitroglicerin. Kísérletezni kezdett, és arra a megállapításra jutott, hogy 75% nitroglicerin, 0,5% szóda és 24,5% kovaföld keveréke kellően stabil, hogy az előállítás közbeni spontán robbanásokat elkerülje.

A dinamitot széleskörűen alkalmazzák az ipari robbantásokra, de katonai célokra csak elenyésző mértékben. Találmányát kifejezetten békés célokra akarta felhasználni, amely nélkül a bányák korszerű munkája, a vasút- és alagútépítés szinte elképzelhetetlen.

Tudását a bakui olajmezők feltárása során hasznosította, ezzel tett szert óriási vagyonára.

Nobel-díj alapítása

Habár a díj alapítás indítékainak részletei nem ismertek, de egy bizarr incidens valószínűleg nagyban hozzájárulhatott a díj megalapításához. 1888-ban Alfréd Nobel a franciaországi Cannes-ban tartózkodott, amikor testvére, Ludvig meghalt. A Le Figaro tévedésből azt hitte, hogy Alfréd halt meg így leközölte halálhírét. A kellemetlen incidenst csak tetézte a nekrológ korántsem hízelgő szövege, amelyben azt írta: „Le marchand de la mort est mort” (Meghalt a halál kufárja.)[4] Minden bizonnyal komoly motiváció volt, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsa. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre díjban és pénzjutalomban részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseket.

Halála

Alfred Nobel with Robert Strehlenert at Sanremo 1896
Alfred Nobel (balra) és kollégája a sanremói Nobel-villa előtt, 1896 nyarán

1896. december 10-én, egy hideg téli éjszakán szívroham érte Nobelt, s néhány óra múlva meghalt sanremói lakásában. Végakarata szerint holttestét hazaszállították Svédországba. Halálakor kilencven gyárral és 350 szabadalommal rendelkezett, vagyona – akkori értéken – meghaladta a kilencmillió dollárt (azaz mai kb. 2,25 milliárd svéd korona, vagyis kb. 200 millió euró).

Érdekességek

  • A robbanóanyagok gyártásához megfelelő melegre volt szükség. Voltak, akik a tüzet őrizték, egyrészt, hogy ne aludjon ki, másrészt, hogy ne terjedjen el. Ezeket az embereket Nobel egy egylábú székre kötöztette. Tehát nem bóbiskolhattak el, mert amint elaludtak, eldőltek a székkel. Így kerülte el a tűzeseteket.
  • A szabadalmi jogokból befolyó összegből minden városban krematóriumot akart építtetni azért, hogy valakit nehogy véletlenül élve temessenek el, ettől ugyanis Nobel nagyon tartott. Az elbeszélések szerint végrendelete alapján halála után egy orvos felvágta az ereit – a biztos halál érdekében.

Jegyzetek

  1. Norra begravningsplatsen: Kändisarna. (Hozzáférés: 2016. december 17.)
  2. 2017. március 28., http://www.svenskagravar.se/gravsatt/45613868, Nobel, ALFRED BERNHARD, SvenskaGravar
  3. Sten nr 66 – Alfred Nobel. Norra begravningsplatsen.se. (Hozzáférés: 2017. június 5.)
  4. Nobel életrajz

Források

Nobel életrajz: britannica

További információk

1833

Évszázadok: 18. század – 19. század – 20. század

Évtizedek: 1780-as évek – 1790-es évek – 1800-as évek – 1810-es évek – 1820-as évek – 1830-as évek – 1840-es évek – 1850-es évek – 1860-as évek – 1870-es évek – 1880-as évek

Évek: 1828 – 1829 – 1830 – 1831 – 1832 – 1833 – 1834 – 1835 – 1836 – 1837 – 1838

6032 Nobel

A 6032 Nobel (ideiglenes jelöléssel 1983 PY) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Georgijevna Karacskina fedezte fel 1983. augusztus 4-én.

Alfréd

Az Alfréd germán eredetű férfinév. Elemeinek jelentése: tündér + tanács. Női párja: Alfréda.

Bertha von Suttner

Bertha Sophia Felicita von Suttner bárónő (szül. Kinsky von Wchinitz und Tettau grófnő, Prága, 1843. június 9. – Bécs, 1914. június 21.) osztrák író, újságíró és békeaktivista. 1905-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.

December 10.

December 10. az év 344. (szökőévben 345.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 21 nap van hátra.

Névnapok: Judit, Eulália, Loretta

Kémiai Nobel-díj

A kémiai Nobel-díj egyike az Alfred Bernhard Nobel által alapított Nobel-díjnak. A kémiai Nobel-díjat 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a kémia területén kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek. Több alkalommal nem osztották ki az elismerést, a díjjal járó pénzösszeg a Nobel-díj fő alapjába vagy a kémiai szekció alapjába lett visszaforgatva.

Lőpor

A lőpor (vagy puskapor) nagy gázkibocsátással égő robbanószer. Meggyújtva égése olyan heves, hogy hirtelen igen nagy mennyiségű gáz (égéstermék) keletkezik. Mivel a gáznak sokkal nagyobb a térfogata, mint a szilárd halmazállapotú anyagé, a nagyobb térfogat elfoglalására irányult kiterjeszkedése következtében zárt térben igen nagy nyomást gyakorol a kiterjeszkedésének ellenálló tárgyakra, mint például a puska vagy ágyú csövére, vagy pl. a csövet elzáró lövedékre. Ez az erőhatás veti ki a csőből a lövedéket.

Alapvetően szerves és szervetlen lőport különböztetünk meg.

A szerves lőpor (más néven: füst nélküli lőpor) cellulóz-nitrát (NC) alapú, a szervetlen lőpor (más néven feketelőpor (egybeírandó!), régies nevén puskapor vagy füstös lőpor) pedig szilárd szervetlen anyagok keveréke. A feketelőpor alkotórészei: faszén, salétrom és kén. A kén okozza a szén gyors elégését, melyhez a szükséges oxigént a salétrom szolgáltatja. A szén elégése által keletkezett szén-dioxid mintegy ezerszer nagyobb térfogatú, mint a lőpor, és e térfogattá való kiterjeszkedésével löki ki nagy erővel a lövedéket a csőből. A feketelőpor névleges égési sebessége 400 m/s, míg a szerves lőporoké 800 m/s.

Nobel-díj

A Nobel-díjat a svéd kémikus és feltaláló Alfred Nobel ( kiejtése✩) alapította. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseivel a díjat – és a vele járó, jelenleg kilencmillió svéd koronát (körülbelül 305 millió forintot, vagy 0,94 millió eurót) – kiérdemli. 1968-ban a tudományos munkásság nobeli elismerése kiegészül a Közgazdasági Nobel-emlékdíjjal. Ezt a Svéd Bank (svédül Sveriges Riksbanks) kezdeményezte a pénzintézet fennállásának 300. évében, s a díjat hivatalosan Alfred Nobel-Emlékdíjnak nevezik, nem közgazdasági Nobel-díjnak.

Nobel-díjasok országonként

Ez a Nobel-díjasok felsorolása országonként. A közgazdasági díj a Nobel-emlékdíjra vonatkozik. A Nobel-díjakat és a közgazdasági Nobel-emlékdíjat 567 alkalommal ítélték oda 889 kitüntetettnek, ebből 25 békedíjat szervezeteknek. Néhány díjazott többszörös díjazása miatt a kitüntetettek száma összesen 860 személy és 22 szervezet.

A jelenlegi lista a Nobel-díjas bizottság honlapján jegyzett országokat veszi alapul. A lista nem különbözteti meg az egyéni és a megosztott a díjat. Egyes díjazottak több országban szerepelnek, mivel a hivatalos honlap is több országot említ. Ha egy országot csupán születési helyként említenek, ezt csillaggal (*) jelezik a felsorolásban. Ebben az esetben a születési ország dőlt betűvel szerepel az összegezésben.

A szervezeteket csak akkor sorolják fel ha az a Nobel-díj bizottság szerint egyetlen országhoz tartozik.

Október 21.

Október 21. az év 294. (szökőévben 295.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 71 nap van hátra.

Névnapok: Orsolya, Celina, Cettina, Hilár, Hilárion, Hiláriusz, Ilárion, Kende, Klementina, Kolombina, Larion, Laurent, Orsi, Orsika, Szelina, Ursula, Urszula, Viátor, Zelina, Zeline, Zelinke, Zselyke, Zsolt

Transzurán elemek

Transzurán elemek azok a kémiai elemek, amelyek rendszáma 92-nél (vagyis az urán rendszámánál) nagyobb. Ezek közül az elemek közül egyik sem stabil, a természetben nem találhatók meg, bár néhányuk esetenként nyomnyi mennyiségben kimutatható. Mesterséges előállításuk után azonnal radioaktív bomlásba kezdenek, ami egyidejűleg radioaktív sugárzást és kisebb atomtömegű elem(ek) létrehozását eredményezi.

Victor Hugo

Victor-Marie Hugo [viktɔʁ maʁi yɡo] (Besançon, 1802. február 26. – Párizs, 1885. május 22.) francia romantikus költő, regény- és drámaíró, politikus és akadémikus.

Élete és művészete szinte teljesen átfogta a 19. századot. Szellemi formálódására hatással volt királypárti meggyőződésű édesanyja és tábornok apja, aki Napóleon seregében szolgált. Irodalmi példaképének François-René de Chateaubriand-t tartotta. 1819-ben a Toulouse-ban meghirdetett Jeux floraux pályázaton Aranyliliom-ot nyert az Óda IV. Henrik szobrának újra felállításáról című költeményével. Korán megnyilvánult írói elhivatottsága, royalista, katolikus versekkel kezdett. Az 1820-ban meggyilkolt Berry hercegének haláláról írt ódáját XVIII. Lajos 2000 frank évi kegydíjjal jutalmazta. Első verseskötete 1821-ben jelent meg Ódák címmel. A Bourbonokat dicsérő versekért a király évi 1000 frank kegydíjban részesítette.

A fiatal költő 1824-től részt vett a Charles Nodier által szervezett irodalmi összejöveteleken, amelyeket a romantika bölcsőjének tartottak. A Cromwell-előszóban szakított a klasszicista dráma hármas egységével, és az Hernani drámájával teremtette meg a romantikus dráma műfaját. Hugo kilenc regényt írt. Az emigráció alatt születtek a legismertebbek (A párizsi Notre-Dame kivételével). Regényei nem szórakoztató írások, hanem szinte mindig eszmék szolgálatában állnak. A hősköltemény, a természet erőivel, a társadalommal, a fatalizmussal való küzdelem mindig közel állt Hugóhoz. A nyomorultak történelmi, társadalmi–filozófiai regény, az író mélyen humanista eszméinek és az emberi természetről vallott nézeteinek megnyilatkozása. Hugo nagy jelentőséget tulajdonított a regénynek, írói munkássága csúcsteljesítményének tartotta.

Képviselőként aktív szerepet játszott a politikai életben. 1845. április 15-én Lajos Fülöp király vikomt rangban felvette a főrendbe, s így bekerülhetett az eléggé konzervatív Felsőházba. Az alkotmányozó és a törvényhozó nemzetgyűlésben felszólalt a szegénység, a társadalmi kirekesztettség ellen, a nők és gyerekek emberi jogaiért, a halálbüntetés eltörléséért, a sajtószabadságért, az ingyenes és világi oktatásért. 1851 és 1870 között politikai emigrációban élt Belgiumban, Jersey szigetén, végül Guernsey szigetén, Saint Peter Portban. Visszatérése után a szenátusban politizált. Republikánus, demokrata, sőt szocialista eszméket vallott. Olvasta Charles Fourier és Pierre-Joseph Proudhon írásait. Jean Monnet-t és Robert Schumant száz évvel megelőzve javasolta az Európai Egyesült Államok (Európai Unió) létrehozását.

Világnapok és nemzetközi akciónapok listája

Ebben a listában a világnapok és nemzetközi akciónapok találhatóak, azaz olyan évenként ismétlődő, globális vagy számos országra kiterjedő ünnepek és figyelemfelhívó napok, amelyeket különböző nemzetközi szervezetek hirdettek meg valamely aktuális témához kapcsolódóan: pl. az ENSZ tematikus figyelemfelhívó napjai, szakmák napjai és egyéb egynapos, nemzetközi jelentőségű események.

Az egyéb nemzetközi ünnepeket, a vallási ünnepeket és a nemzetközi történelmi emléknapokat lásd az Ünnepek és emléknapok listája című szócikkben!

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.