Abszolút monarchia

Az abszolutizmus vagy abszolút monarchia egy újkori (1618. század) államszerkezeti forma. A feudális rendszerek legfejlettebb államformája, ahol az uralkodó - a rendi országgyűlést kihagyva a döntésekből - korlátlan hatalommal rendelkezett. Az uralkodó állandó hadseregére és hivatali szervezeteire támaszkodva függetlenítette magát.

Kialakulása

Kialakulása a 17. században Angliában, és a 1718. századi Franciaországban következett be, a hanyatló feudális rendszer és a kapitalista időszak között.

Ekkortól kezdve ugyanis, a királyok nem tudták a hagyományos módszerekkel biztosítani a belső békét, az államvallás védelmét és a nemzetközi tekintély megőrzését. (ezek voltak a monarchiák céljai) Megindult a gyarmatosítás, létrejöttek az első kereskedelmi útvonalak, dúltak a vallásháborúk és a szegényebb néprétegek is lázadoztak. Az uralkodóknak minden országban egyre nagyobb hadseregekre volt szükségük, ehhez pedig, Raimondo Montecuccoli híres kijelentése szerint három dolog kellett: "pénz, pénz és pénz."

Ez a megnövekedett pénzszükséglet állt a hatalom megerősödése mögött. Denis Richet francia történész sokat idézett kijelentése szerint „az abszolutizmus jórészt az adóztatás gyermeke volt”.[1] Michel Antoine francia történész a következő módon foglalta össze ezt az átalakulást. A középkori és kora újkori monarchiák egymástól többé-kevésbé független területi egységek (tartományok, városok) és társadalmi testületek (rendek, céhek stb.) laza közösségéből jöttek létre. Valamennyi tartomány, város vagy kiváltságos testület féltékenyen őrizte saját önkormányzatát, privilégiumait és szerzett jogait, törvényeit, mértékrendszerét, jogrendszerét – nemegyszer nyelvük vagy nyelvjárásuk is különbözött.[1]

Példák

Az egyik első és legjobb példa az abszolút uralkodókra, a francia XIV. Lajos, a Napkirály. A neki tulajdonított mondás: „L’état, c’est moi” (azaz „Az állam én vagyok.”) összefoglalja az abszolút monarchia alapelvét. Bár sok történész kritizálja hatalmas pazarlásai miatt (Versailles-i kastély stb.), összességében hosszú uralkodása alatt Franciaország megerősödött és hatalmasat fejlődött. A legújabb kutatások szerint azonban még az is megkérdőjelezhető, hogy egyáltalán „abszolút” volt-e Lajos uralma, hiszen az erőviszonyok nagyjából kiegyenlítettek voltak a nemesség és a király között.[1]

A cári Orosz Birodalomban egészen 1905-ig állt fenn az abszolút rendszer. A XVIII. század elején még Nagy Péter cár indította el az abszolutizmus felé az országot, bürokratikus rendőrállamot alakított ki. Ezt a fajta kormányzási módot a később cárok (és cárnők) sem változtatták meg, így egészen az 1905-ös orosz forradalomig nem volt alkotmánya Oroszországnak. Az Orosz Birodalom kormányzati berendezkedését az újabb történettudomány (és alkotmánytörténet) sokkal inkább tekintik a keleti despotizmus egy modernebb változatának, mint valódi, nyugat- és észak-európai típusú abszolút monarchiának, azaz - Nagy Péter korától - a hagyományos orosz despotizmus keleti eredetű elemei a nyugat-európai abszolutizmus uralmi technikáival egészültek ki.[2]

Az újabb szakirodalom az abszolút monarchia legtökéletesebb példájának Dánia–Norvégia 1660 utáni kormányzati rendszerét tekinti.[3] 1660 őszén az utolsó dániai rendi gyűlésen a korábban a főhatalmat a királlyal együtt gyakorló országtanácsot (rigsraad) megfosztották hatalmától és a nemeseket lemondatták az adómentesség és hivatalviselés privilégiumáról. Az 1661 januárjában a rendek képviselői által írásban elfogadott, egyeduralomról és örökletes kormányzatról szóló törvény (Enevoldsarveregeringsakten) kimondta, hogy III. Frigyes és mindenkori utódai Dánia és Norvégia egyeduralkodó és örökletes királyai. A király hatásköreit az 1665. évi Kongelov (Lex Regia azaz "Királytörvény") szabályozta részletesen. Eszerint a király egyedül jogosult a törvények kiadására, módosítására és visszavonására (a Kongelov kivételével, amely mint a királyság fundamentuma, örök időkre szól), csak ő nevezhet ki és mozdíthat el tisztviselőket, akik csak a királynak tartoznak felelősséggel, az uralkodó egyedül dönthet háború és béke kérdésében és egymaga vethet ki adót. Az országban minden további rendelet csak úgy érvényes, ha azon a király saját kezű aláírása és pecsétje is szerepel.[4] A dán-norvég abszolút monarchia - lényegét tekintve változatlan formában - de facto az 1848. márciusi rendszerváltásig (a Martsministerium néven ismert első felelős kormány kinevezéséig), de iure az 1849. június 5-én kiadott új alkotmányig (Grundlov) állt fenn.[5] Hasonló változás következett be Svédországban is az 1680-as években, XI. Károly uralkodása idején,[6] de XII. Károly halála után visszaállt a rendi parlamentarizmus.

Mai példák

A 21. századra hét abszolút monarchia maradt:  Egyesült Arab Emírségek,  Brunei,  Katar,  Omán,  Szváziföld,  Szaúd-Arábia és a teokratikus pilléreken álló  Vatikán.

Jegyzetek

  1. a b c * Hahner Péter - Az abszolút monarchiáról mai szemmel. Az állam én vagyok! - Rubicon
  2. Bebesi György: Orosz Birodalom, 1725-1801. In Sashalmi Endre (szerk.): "Kelet-Európa" és a "Balkán", 1000-1800. Intellektuális-történeti konstrukciók vagy valós történeti régiók?. Kelet-Európa és Balkán Tanulmányok 4. PTE Kelet-Európa és a Balkán Története és Kultúrája Kutatási Központ, Pécs, 2007, 261–277., 266.p.
  3. Sashalmi Endre: Az emberi testtől az óraműig. Az állam metaforái és formaváltozásai a nyugati keresztény kultúrkörben, 1300–1800. Kronosz Kiadó, Pécs, 2015, 209.p.
  4. Képes György: Az 1665. évi Kongelov és az abszolút monarchia kiépülése Dániában. Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarium Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae 52. (2015), 145–160.pp.
  5. Képes György: A dán példa: abszolutizmus az elmélettől a gyakorlatig. In Képes György (szerk.): Az abszolút monarchia. Gondolat Kiadó, Budapest, 2011, 136–168.pp.
  6. Nagy Gábor: "...efter sitt behag och som en kristlig konung. Az egyeduralomhoz vezető út a XVII. századi svéd királyságban. In Miszler Tamás - Sashalmi Endre (szerk.): A poltavai csata jelentősége a svéd és az orosz történelemben. PTE Bölcsészettudományi Kar, Pécs, 2010, 3–29.pp.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Absolute monarchy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források

További információk

Feudalizmus

A feudalizmus (vagy hűbéri rendszer, hűbériség) olyan társadalmi, jogi, gazdasági és politikai berendezkedés (függési rendszer), amely a hűbérurak, vazallusok és szolgák közötti kölcsönös magánjogi kapcsolatok rendszerére épül. Maga a szó a feudum (földbirtok) szóból ered. A feudalizmus fogalmát francia történészek alkották meg a francia történelem viszonyaira alkalmazva, ezért klasszikus formájában kizárólag a középkori Frank Birodalomban és Franciaországban létezett. A rendszer elemei azonban megjelennek Európában mindenhol, sőt a feudalizmussal sok hasonló vonást mutatnak a világ más tájai, például a Közel-Kelet, Afrika, India, a Távol-Kelet múltjából ismert társadalmi rendszerek is, ezért gyakran ezeknél is alkalmazzuk a feudalizmus jellegzetes kifejezéseit; hűbérúr (senior), hűbéres (vazallus), lovag, hűbéreskü. Kínában a hivatalos kínai történetírás szerint 3–4. században már feudalizmus volt, de sok tekintélyes társadalomtudós az ottani korabeli társadalmi rendszert az ázsiai termelési mód tipikus példájának tartja. Ugyanerre az időre a Római Birodalom mindkét felében megindult a feudalizáció folyamata. A környező népek közvetlenül az ősközösségből, vagy főnökségi rendszerekből léptek át a feudalizmusba. Az átmenet különböző útjai végül is egymáshoz igen hasonló jogi és gazdasági berendezkedéseket eredményeztek.

Francia Királyság

A Francia Királyság Franciaország hivatalos megnevezése volt 987 és 1792 között. Az egyik legerősebb európai nagyhatalomként létezett a középkorban és a kora újkorban, emellett a gyarmatosítás egyik úttörője volt. A Nyugati Frank Királyságból jött létre és majdnem egy évezreden át fennállt, míg 1792-ben ki nem kiáltották a köztársaságot és kivégezték XVI. Lajost. Az állam ez idő alatt feudális monarchiából alkotmányossá alakult át. Bonaparte Napóleon veresége és birodalmának bukása után ismét visszatért a királyság, a Bourbon restauráció (1814–1848) következtében.

III. Frigyes dán király

III. Frigyes (dánul Frederik den Tredje; 1609. március 18. – 1670. február 9.) Dánia és Norvégia királya 1648-tól haláláig. Országaiban bevezette az abszolutizmust. Uralkodása idején Dánia elvesztette minden Skandináv-félszigethez tartozó területét.

Közel-Kelet

A Közel-Kelet (néhol helytelenül az angol kifejezést fordítva Közép-Kelet) elsősorban politikai-történelmi, nem pedig földrajzi fogalom, mely a 20. század folyamán jött létre az itt felfedezett olajkincsnek és a kialakult bonyolult etnikai-vallási-politikai ellentéteknek köszönhetően, melyek az Oszmán Birodalom felbomlásával, illetve a brit és francia mandátumok kiürítésével és Izrael Állam megalapításával párhuzamosan harapóztak el. Az ebben rejlő lehetőségeket a nagyhatalmak maximálisan kiaknázták és elmélyítették a hidegháború során. Elsősorban Ázsiában helyezkedik el, de nyugati határa, Egyiptom révén Afrikába is átnyúlik. A Közel-Kelet egy nagy kiterjedésű középső övezetét „termékeny félhold” néven emlegetik.

Monarchia

A monarchia azon államforma, melyben az államfő uralkodó, idegen szóval monarcha, aki a hatalmat egyszemélyben gyakorolja (elvben még akkor is, ha átruházta a döntési jogokat a parlamentre, a bíróságokra és a kormányra). Az uralkodó címét örökléssel és/vagy választással szerzi és határozatlan vagy határozott ideig tartja meg azt.

Szövetségi köztársaság

A szövetségi köztársaság a föderáció egyik formája, jellemzője, hogy államformája köztársaság és tagköztársaságokból áll. A szövetségi köztársaság ennek megfelelően a föderatív államok egyik formája. Vezetője a szövetségi államelnök vagy néhány szövetségi köztársaság (pl.: Svájc) esetében egy több tagból álló ún. kollektív államfői testület. A szövetségi köztársaság tehát egyszerre hordozza magában a köztársaság, valamint a föderáció jellemzőit is, de nem minden föderatív állam egyben szövetségi köztársaság. A föderációk között található szövetségi alkotmányos monarchia, szövetségi parlamentáris monarchia és szövetségi abszolút monarchia is.

Vatikán

A Vatikán, hivatalos nevén Vatikánvárosi Állam, gyakran Vatikánváros (latinul: Status Civitatis Vaticanae, olaszul: Stato della Città del Vaticano) független állam, teokratikus, választásos abszolút monarchia. Európában, az Appennini-félszigeten. A világ legkisebb területű (0,44 km²) és népességű független állama, melyet teljes egészében körülvesz Róma, Olaszország fővárosa. Államfője a pápa.1929. február 11-én, a lateráni egyezmény eredményeképpen jött létre a pápai állam jogutódjaként. Létének célja, hogy az Apostoli Szentszéknek, mint a katolikus egyház legfőbb intézményének biztosítsa „az abszolút és látható függetlenséget és nemzetközi téren vitathatatlan szuverenitást garantáljon neki”, azaz lényegében a Szentszék és a katolikus egyház függetlenségének eszköze.Nem tévesztendő össze az Apostoli Szentszékkel, amely az Egyház főhatósága.

Államforma

Az államforma az államfő hatalmának eredetét, legitimitását, jogállását írja le. Meghatározza az államfői tisztség keletkezésének és megszűnésének a módját. Egy állam alapvetően három fontos jellemzővel írható le. Ezek az államforma, a kormányforma és az államszerkezet. Az angolszász jogrendszerekben az állam és kormány szinonim fogalmak, az állam jogtudományi absztrakció, míg a kormány az állami szervek összessége. Ezzel szemben az általános európai fogalom a hatalommegosztás felől közelíti meg a kérdést.

Alapvetően kétféle államforma létezik: monarchia, melyben az államfő az uralkodó (monarcha), annak hiányában pedig a kormányzó; és köztársaság, ahol az államfő legtöbb esetben a köztársasági elnök tisztséget viseli, de természetesen vannak ettől eltérő megnevezések is (pl. elnök, dózse). A monarchiákban és a köztársaságokban egyaránt kétféleképpen szerezheti tisztségét az államfő: örökléssel vagy megválasztással; megbízatásának időtartama pedig szintén kétféle lehet mindkét államforma esetében: határozott vagy határozatlan idejű, ez utóbbi esetében rendszerint az államfő haláláig viseli címét. Az, hogy a hatalomgyakorlás hogyan történik, tehát a monarchia alkotmányos monarchia vagy abszolút monarchia, a köztársaság pedig parlamentáris köztársaság, elnöki (prezidenciális) köztársaság vagy népköztársaság, az már a fent említett kormányforma kérdése, nincs köze az államforma meghatározásához.

Mindkét államforma ősi, tulajdonképpen egyidős az emberi civilizációval. Az emberiség történetének nagy részében a monarchiák voltak többségben, szemben napjainkkal, amikor a köztársaság a gyakoribb államforma.

Államok vezetőinek listája 1951-ben

Ezen az oldalon az 1951-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban.

Államok vezetőinek listája 1984-ben

Ezen az oldalon az 1984-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban.

Államok vezetőinek listája 1985-ben

Ezen az oldalon az 1985-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban.

Államok vezetőinek listája 1986-ban

Ezen az oldalon az 1986-ban fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban.

Államok vezetőinek listája 1987-ben

Ezen az oldalon az 1987-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban.

Államok vezetőinek listája 1988-ban

Ezen az oldalon az 1988-ban fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban.

Államok vezetőinek listája 1989-ben

Ezen az oldalon az 1989-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban.

Államok vezetőinek listája 1990-ben

Ezen az oldalon az 1990-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban.

Államok vezetőinek listája 1995-ben

Ezen az oldalon az 1995-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban.

Államok vezetőinek listája 2000-ben

Ezen az oldalon a 2000-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban.

Államok vezetőinek listája 2001-ben

Ezen az oldalon a 2001-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban.

Európa történelme

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.