1905-ös orosz forradalom

Az 1905-ös orosz forradalom II. Miklós orosz cár uralkodása alatt, az orosz–japán háború utáni elégedetlenség és éhezés miatt alakult ki. A vereséggel végződő háború tovább rontott Oroszország amúgy is gyenge gazdasági helyzetén, s a cár tekintélye is megingott befolyásolhatósága miatt, azonban a cári rendszer megdöntésére csak az 1917-es februári orosz forradalom volt képes.

Shestviye u Narvskikh vorot
Békés felvonulás 1905. január 9-e reggelén

A véres vasárnap

Repin 17October
Tüntetés október 17-én (Ilja Jefimovics Repin festménye)

Általánossá vált a munkanélküliség, az éhínség, a szegényes lakásviszonyok. A munkásmozgalmak visszaszorítása céljából szakszervezeteket hoztak létre. Szentpéterváron egy ilyen szakszervezet vezetésével egy pópát, Georgij Apollonovics Gapon atyát bízták meg. 1905. január 9-én a munkások a szentpétervári Téli Palota elé vonultak, hogy békésen kérjék a cárt a munkások nyomorának enyhítésére. A rendőrség és a katonaság azonban a tömegbe lőtt, ezt követően a kozák lovasság indított karddal rohamot a fegyvertelen emberek ellen. A tragédia több száz ember életét követelte.[1] Bár a cár nem tartózkodott akkor a fővárosban, sokan mégis neki tulajdonítják a szentpétervári véres vasárnap eseményeit.

A forradalom eseményei

Az idő előrehaladtával egyre szaporodtak a lázadások, a tüntetések és a sztrájkok. A Patyomkin orosz csatahajó legénységének lázadása meggyőzte a hatóságokat arról, hogy a zavargások leveréséhez katonai erőre van szükség. A Pavel Miljukov elnökletével megalakult „Szövetségek Szövetsége”, a szakmai szervezetek képviselőinek gyűlése egyre hangosabban követelte a parlamentet. II. Miklós 1905. augusztus 6-án felajánlotta, hogy felállít egy „tisztán tanácskozó dumát”, de a szövetség ezt elutasította alkalmatlanságra hivatkozva.

Következményei

Később II. Miklós a népszerűtlenségét csak az alkotmányos jogok bevezetésével tudta kiegyensúlyozni. Szabad kezet adott miniszterelnökének, Szergej Witte grófnak a miniszterek választását illetően, majd kiadta az októberi kiáltványt, melyben egy választott törvényhozó duma összehívását ígérte. A parlament kilátásba helyezése véget vetett a zavargásoknak.

1906-1912-ig több Állami duma alakult, de ezeket rövid működés után mindig feloszlatta a cári uralom.

Jegyzetek

  1. Kun, Enikő: Az oroszországi „véres vasárnap” (magyar nyelven). National Geographic, 2008. január 22. (Hozzáférés: 2010. február 5.)

Források

  • Bihari Péter: A huszadik század története fiataloknak; Holnap Kiadó, Budapest, 1995, ISBN 963-346-118-9
  • Heresch, Elisabeth: II. Miklós
  • Radzinszkij, Edvard: Az utolsó cár – II. Miklós élete és halála
Nagyhatalmak diplomáciája 1871 és 1913 között

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.