Ádám és Éva

Ez a lap Ádámról és Éváról szól, akik a Biblia szerint az első teremtett emberpár. Az Ádám és az Éva keresztnevekről lásd az Ádám és az Éva lapokat.

A Biblia, valamint a Korán szerint Ádám és Éva voltak az első emberpár, akiket Isten teremtett. Évát nem sokkal Ádám megteremtése után hívta életre Isten. Álmot bocsátott Ádámra, és egy bordájából alkotta meg Évát. A Biblia Ádám és Éva történetét Mózes 1. könyve, a Teremtés könyve második és harmadik fejezetében mondja el. Gyermekeik közül név szerint Káin, Ábel és Sét ismertek.

Peter Paul Rubens 004
Peter Paul Rubens festménye: Ádám és Éva

A nevek jelentése

A héber אָדָם, Adam név eredete a sumer nyelv „atya” jelentésű ad-da szava lehetett, amelyből egy sumer mitológiai alak neve, Adapa is származik. (Lásd a bibliai történet irodalmi előzményének is tekinthető Adapa-eposzt!) A héber és az arab nyelvben az adam szó egyben „embert”, „földből valót” és „vörös színűt” is jelent (héber: אָדָם, arab: آدم). A Közel-Kelet ősi kultúráiban úgy gondolták, hogy az embereket a föld anyagából készítették, így a „vörös föld” számukra az emberi fajra általánosságban is utalt. Az arabból a török nyelvekbe is átkerült az Adam név és „ember” jelentése, kazak nyelven például adamshylyk „emberiség”-et jelent.

A Sibylline Oracles című műben viszont az Ádám név egy notarikon ami a négy irányának a kezdőbetűjéből áll: anatole (kelet), dusis (nyugat), arktos (észak) és mesembria (dél). A zsidóknak saját magyarázatuk volt az Ádám névre: a 2. században Rabbi Yohanan a görög notarikonos módszert használta a אָדָם név magyarázatára, hogy az afer (por), dam (vér) és marah (epe) szavak kezdőbetűiből áll.

Éva–חַוָּה (Ḥavva) héber nyelven, Ḥawwāh tibériai héberül, حواء (Ḥawwāʾ) arabul, ሕይዋን (Hiywan) geez nyelven és Eva/Eua vagy Geva latinul egyszerűen élőt jelent, más szóval életet. Így ezek a nevek literális leírások az emberiség állítólagos anyjáról és atyjáról.

Ádám és Éva élete

Ádám teremtése

A Tóra szerint Ádámot a föld porából teremtették, a Talmud ezen túlmenően azt is leírja, hogy először iszapból összetapasztott gólem volt. Muhammad ibn Dzsarír at-Tabari, a korai iszlám kommentátor, további részleteket közöl a zsidó hagyományokra hivatkozva. Tabari feljegyzi, hogy amikor elérkezett Ádám teremtésének ideje, Isten elküldte Gábriel arkangyalt, majd Mihály arkangyalt, hogy hozzávaló agyagot gyűjtsenek a Földről. A Föld viszont nem engedte, ezért az angyalok üres kézzel tértek vissza. Tabari továbbá azt állítja, hogy Isten válaszul elküldte a Halál angyalát, aki minden tartományból gyűjtött agyagot, és ez a magyarázat az emberi fajta sokféleségére.

A Tóra leírja 1. Mózes 2,7-ben, hogy Isten eleinte az életnek leheletét fújta az első ember orrába, és bár ezt általában úgy értelmezik zsidó és keresztény körökben, hogy azonnal történt, Tabari beszámolója szerint Ádám száraz test maradt 40 napon keresztül, aztán fokozatosan életre kelt a fejétől lefelé, tüsszentett egyet, amikor készen volt, és azt mondta: Dicsőség Istennek, minden lénynek az Urának. Megteremtése után Ádámnak – az első embernek – állítólag megadatott az uralom minden alsóbbrendű lény felett, melyeknek azután elkezdett neveket adni. Mint az egyik ember, akihez Isten közvetlenül beszélt, Ádám próféta az Iszlám hit szerint.

Éva teremtése

Évát nem sokkal Ádám megteremtése után hívta életre Isten. Álmot bocsátott Ádámra, és egy bordájából alkotta meg Évát.

Ádám további feleségei

Sem a tóra, sem a zsidó, keresztény és muszlim szent iratok nem beszélnek Éván kívül Ádám további feleségéről/feleségeiről. E három monoteista vallás követői elutasítják ezt a feltételezést. A zsidó hagyománynak azonban vannak olyan (nem a tórán alapuló) részei, ahol ebben a szerepben jelenik meg Lilit.

A bűnbeesés

Isten figyelmeztette Ádámot és Évát, hogy ne egyenek a kert közepén lévő fának a gyümölcséből, de a kígyó ravaszabb volt mindennél és kísérteni kezdte őket. Éva beleharapott a gyümölcsbe, és adott Ádámnak is, a férjének. Ezután Isten engedetlenségük miatt kiűzte őket a paradicsomból.

Bibliai történet

A kígyó - a szerző szerint - a legravaszabb állat volt a paradicsomban. Kételkedve fordult Évához, hogy valóban azt mondta Isten, hogy nem ehetnek a kert gyümölcseiből. Éva úgy válaszolt, hogy ehetnek, de csak egyből nem, ami a kert közepén van a tudás fájának gyümölcséből, nehogy meghaljanak. A kígyó kétségbe vonta Isten szavát, hogy attól még nem fog meghalni: "Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek szemetek felnyílik, olyanok lesztek mint az Istenek, akik ismerik a jót és a rosszat". Éva látta, hogy a gyümölcs jó és tetszetős, evett belőle és Ádámnak is adott belőle. Rögtön felnyíltak szemeik, és látták, hogy meztelenek. Ezért fügefa levélből ruhát készítettek maguknak és eltakarták magukat.

Keresztény értelmezés

Mivel a Providentissimus Deus enciklika leszögezte, hogy a Biblia nem akar természettudományt tanítani, az Ádám és Éva példabeszéd sem alkalmas arra, hogy természettudományos következtetést vonjunk ki belőle. A bűnbeesés történetét profetikus visszatekintés abban az értelemben, hogy saját korának az emberiségre vonatkoztatható helyzetét magyarázza, egy meghatározott múltba helyezett történettel (Étiológia).

Hippói Szent Ágoston[1] és követői arra következtettek a gyönyörűséges kert bibliai képből, hogy Ádám és Éva tökéletes harmóniában éltek a természettel, az egész világra kiterjedt a Teremtő végtelen jóakaratának érzése. A trentói zsinat szerint az ősszülők mentesek voltak a bűnre csábító hajlamtól, és a belülről származó kísértéstől. Ezt a bűn elkövetése utáni mezítelenségből következtették ki. A kísértés azonban kívülről jött, a kígyó képében megjelenő kísértőtől, azaz a Sátántól (Bölcs. 2.24) és (Jn 8.4). A kísértés a jó és rossz tudásának ígéretével hozható összefüggésbe. A kígyó Istentől való olyan függetlenséget ígér, hogy az ember fogja megmondani mi a jó és a rossz, nem Isten! Így a kísértő az Istennel való egyenrangúságot ígér, ami félrevezetés, mert egyedül Isten képes akaratát autonóm módon véghez vinni.[2] A bűnt az emberpár maga választotta. A további értelmezésben az áll, hogy a bűn átterjedt az utódokra. Nem a személyes bűn, hanem a bűnre való hajlam. Ezt áteredő bűnnek nevezik a katolikusok és eredendő bűnnek a protestánsok.

A Sátán bukása

Amikor Isten kiszabja a kígyó büntetését, azt mondja a kígyónak, hogy az asszony fia széttapossa a fejedet, te (a kígyó) pedig a sarkát mardosod (mardossa). Ennek a résznek a keresztény értelmezése az, hogy itt ígéri meg Isten a jó hírt, hogy a sátán el fog bukni a Megváltó elleni harcban. Azaz Jézus le fogja győzni a bűnt, és vele együtt a büntetés is megszűnik: a halál. Ennek bizonyítéka Jézus feltámadása. A másik hasonlat, hogy a kígyó csak úgy tudja a sarkunkat célozni, ha lebecsüljük, nem törődünk vele, elfordulunk. Azaz bűneink ellen kell fordulnunk, és szembeszállnunk velük – csak akkor következik be a Sátán bukása.

Gyermekeik

Először Káin, majd Ábel született, akik név szerint említve vannak. Bizonyos azonban, hogy még több fiú- és lánygyermekük született, akik Káinnal és Ábellel egy időben éltek, és akiket nem említ a Biblia. Később még Sét születése van megemlítve.

Káin megölte testvérét Ábelt. Ezután "Nód földén, az Édentől keletre" telepedett le.

Kulturális hatás

A korai reneszánsz művészek úgy ábrázolták Ádám és Éva témát, hogy az erkölcsi szempontból elfogadható legyen az, hogy a férfi és a nő meztelen.

Ádám és Éva alakja a képzőművészetben

Willem Vrelant (Flemish, died 1481, active 1454 - 1481) - Adam and Eve Eating the Forbidden Fruit - Google Art Project

Willem Vrelant: Ádám és Éva eszik a tiltott gyümölcsből

AdamAndEve fx

Ádám és Éva az Édenkertben (fametszet)

Albrecht Dürer - Adam and Eve (Prado) 2

Albrecht Dürer: Ádám és Éva, festmény (1507)

Albrecht Dürer, Adam and Eve, 1504, Engraving

Albrecht Dürer: Ádám és Éva, metszet (1504)

Domenichino adam eve

Domenichino: Ádám és Éva

Hieronymus Bosch - Triptych of Garden of Earthly Delights (detail) - WGA2516

Hieronymus Bosch: Gyönyörök kertje című festményének középső tábláján, az áttetsző burokba zárt emberpár Ádám és Éva[3]

Masaccio expulsion-1427

Tommaso Masaccio A kiűzetés című freskója (14261427) Brancacci-kápolna, Firenze

Kapcsolódó cikkek

Források

  • Mahmoud Ayoub, The Qur'an and its Interpreters, SUNY: Albany, 1984.
  • R. Patai, The Jewish Alchemists, Princeton University Press, 1994.
  • Fazale Rana and Ross, Hugh, Who Was Adam: A Creation Model Approach to the Origin of Man, 2005, ISBN 1-57683-577-4
  • Sibylline Oracles, III; 24-6. This Greek acrostic also appears in 2 Enoch 30:13.
  • David Rohl, Legend: The Genesis of Civilisation, 1998
  • Bryan Sykes, The Seven Daughters of Eve

További információk

Jegyzetek

  1. De civ Dei XIV 26
  2. Katolikus dogmatika
  3. Németh M. Károly: Hieronymus Bosch: A gyönyörök kertje (tanulmány). prae.hu. [2016. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 21.)
A bölcsesség könyve

A Bölcsesség könyve, a Biblia görög kézirataiban „Salamon bölcsességei” a deuterokanonikus könyvek egyike.

Akt

Az akt meztelen emberi testet ábrázoló alkotást jelent a képzőművészetben. Magyarországon német jövevényszóként terjedt el. Ebben az értelemben tanulmányrajz, festmény vagy szobor a ruhátlan emberi testről, a 19. században a latin actus szóból származtatva meztelen vagy felöltözött modell alakjának, tartásának, mozdulatának tanulmányszerű ábrázolása.

Az emberábrázolások kiemelkedő tárgya a képzőművészetben a meztelenség, ami erotikus tartalmával az egyik meghatározó téma a régmúlttól mind a mai napig.

Az aktábrázolást általában szimbolikus mondanivaló (például: Peter Paul Rubens: Ádám és Éva, Jan van Eyck: Utolsó ítélet) kifejezésére korlátozták a reneszánsz előtt, azóta az akt a műtermi és akadémiai gyakorlatban szokásos, többnyire rajzi előkészítése a figurális műnek. A fogalom idővel kitágult, ma a meztelen ember mindenféle ábrázolását jelöli. Meztelen embereket modellként már a középkorban is alkalmaztak, előbb a meztelen női testet ábrázoló művekhez is férfi modelleket. Nők aktmodellként való alkalmazása csak az 1500-as években vált általánossá.

Az ember bukása

Az ember bukása vagy a bűneset a Biblia által használt kifejezés arra az állapotra, amikor az első emberpár, Ádám és Éva, az Istenhez való hűségükből egy bűnös engedetlenségbe lépnek át. A történetük a Biblia elején, Mózes első könyve (Teremtés könyve) 2-3. fejezetében található.

A kezdetekben, a megteremtésük után, Ádám és Éva paradicsomi körülmények között éltek az Édenkertben. A Földön tökéletes harmónia uralkodott, Isten és a teremtett világ közötti harmónia következményeként. Ezt tükrözte az ember lénye is: harmóniában élt környezetével és önmagával is, nem szégyenkezett, tökéletes ura volt ösztöneinek is. Ádám és Éva Istent tükrözte, természetük összhangban volt Isten akaratával. Az ember szent volt, Isten képmását boldogan, akarata iránti tökéletes engedelmességgel viselte. A bűntelen emberpár nem viselt mesterséges öltözéket; fény és dicsőség takarta be őket, mint az angyalokat. Ameddig engedelmeskedtek Istennek, ez a palást burkolta be őket. Isten áldásával az első emberpár átvette azt a szerepet, hogy "betöltse a földet", uralkodjon az élővilágon, művelje és ápolja a paradicsomi kertet. Isten az Éden minden fájának gyümölcsét eledelül adta nekik – kivéve egyet, amelyet Isten az ember engedelmessége és készsége próbakövének rendelt: A kert minden fájáról bátran egyél, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod! Időközben a kígyó kísérteni kezdte őket, hogy bátran egyenek a tiltott fáról: Dehogy is haltok meg! Tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Ő. A kígyó úgy tüntette fel a szent párnak, hogy csak nyernek, ha Isten parancsát áthágják.

Isten nyomatékos utasítása ellenére Éva megkóstolta a tiltott fa gyümölcsét, majd Ádámot is megkínálta azzal.

Barnabás levele

Barnabás levele néven egy korai keresztény tanító irat ismeretes, amely elsősorban az Ószövetség allegórikus magyarázatát tartalmazza. Szerzője az úgynevezett pogánykeresztények közül kerülhetett ki. A keresztény hagyomány Barnabás apostolt nevezi meg írónak, aki az Újszövetség szerint Pál apostol útitársa volt.

Báruk könyve

A Báruk könyve a katolikus Biblia egyik deuterokanonikus könyve.

December 24.

December 24. az év 358. (szökőévben 359.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 7 nap van hátra.

Névnapok: Ádám, Éva, Adala, Adália, Adél, Adela, Adelaida, Adélia, Adelin, Alinka, Azálea, Délibáb, Evila, Evita, Hermina, Iringó, Léda, Mínea, Noé, Noémi, Vica

Ezdrás harmadik könyve

Ezdrás harmadik könyve ószövetségi apokrif irat.

Jubileumok könyve

A Jubileumok könyve egy ószövetségi apokrif irat.

Kálvinizmus

A „Református keresztyénség”, „Református hit” és „Kegyelem tana” ide vezetnek. A református egyházakról lásd: Református egyházak.

A kálvinizmus (más néven református hit vagy kegyelem tana) a reformációt elindító lutheri protestáns irányzatból kiinduló genfi ébredés fővonalának teológiai rendszere, amely Kálvin János és más reformátorok keresztyén tanításai mentén állt összefüggő hitrendszerré, amelyben harmonizációként a Biblia kizárólagosságát (Sola Scriptura), illetve önmagát magyarázó elvét vették alapul.A kálvinisták a reformációnak az a csoportja, amely elszakadt a római katolikus egyháztól, de többek között az úrvacsorát és a helyes istentiszteletet illető nézetkülönbségük volt a lutheránusokkal. A kálvinizmus fogalma félrevezető lehet, mert mindig is egy tágabb teológiai rendszert jelölt, inkább széleskörű behatással alakult ki, mint egy alapítótól.

A mozgalmat először az azt ellenző lutheránusok nevezték kálvinizmusnak, magukat inkább reformátusoknak, tanításaikat pedig a kegyelem tanainak hívják.A nagy hatással bíró korai református teológusok közé tartozik Ulrich Zwingli, Kálvin János, Martin Bucer, Guillaume Farel, Heinrich Bullinger, Péter Mártír Vermigli, Béza Tódor és John Knox.

A legtöbb egyházat magába foglaló református szövetség a Református Egyházak Világszövetsége, amely több mint 80 millió tagot számlál. Léteznek konzervatív református szövetségek is, mint pl. a Világ Református Közössége (World Reformed Fellowship) és vannak a szövetségektől független református egyházak is.

A kálvinizmust nagyjából a kontinentális európai református, presbiteriánus, és kongregacionalista hagyományok képviselik.

Makkabeusok harmadik könyve

A Makkabeusok harmadik könyve ószövetségi apokrif irat, amely IV. Ptolemaiosz egyiptomi királyról mondja el görög nyelven, miképp lett a zsidók ellenségéből a zsidók barátjává.

Makkabeusok negyedik könyve

A Makkabeusok negyedik könyve ószövetségi apokrif irat görög nyelven. Didaktikus jellegű írás, amely sok utalást tartalmaz a Makkabeusok második könyvére. Alexandriai vagy antiochiai eredetűnek tartják a szakértők, valószínű keletkezési idejét a Kr. u. 1. században jelölik meg.

Manassé imája

Manassé imája (latinul: Oratio Manasse) ószövetségi deuterokanonikus írás.

Mózes apokalipszise

Mózes apokalipszise vagy Ádám és Éva élete ószövetségi apokrif irat.

A mű Ádám, majd Éva Édenkertben kapott kinyilatkoztatásait tartalmazza. A paradicsomi események események kapcsán Évában már a feltámadás gondolata is megfogalmazódik. Ezt hirdeti a mű végén haláluk is. A mű megkülönböztetendő az Ádám apokalipszise című Nag Hammadiban előkerült írástól.

Pál apokalipszise

Pál apokalipszise újszövetségi apokrif irat, mely egyesek szerint a 3. század elején keletkezhetett. A mű beszámol arról, hogy Pál apostol a harmadik égig elragadtatott, és ott túlvilági tapasztalatokat szerzett. A könyvnek a középkorban nagy volt a tekintélye, feltehetően hatott Dante Isteni színjátékára is.

Péter apokalipszise

Péter apokalipszise újszövetségi apokrif irat, amelyben Péter apostol a többi apostol kérésére elbeszéli Jézus második eljövetelét és a világ végét. A könyv egyesek szerint a 2. század végén keletkezett, és az 5. századig kanonikusnak tartották.

Tóbiás könyve

A Tóbiás könyve a katolikus Biblia egyik deuterokanonikus könyve.

Édenkert

Az Édenkert vagy Paradicsom (más nevein Éden, Paradicsomkert, héber nyelven: גן עדן, Gán-'Éden) azon vidék neve, ahol a héber Biblia (Ószövetség) elbeszélése szerint az első emberpár, Ádám és Éva lakott a bűnbeesés előtt. A bibliai elbeszélés alapján tágabb értelemben az emberiség elképzelt ősi aranykorát (pl. a görög mitológiában), illetve az embert körülvevő érintetlen természetet is szokás paradicsomi állapotként jellemezni.

Egyes kutatók az édenkert eredeti helyének mai földrajzi elhelyezkedéseként a Perzsa-öböl vízzel elárasztott területét jelölik meg. Több szerző a sumer-akkád szövegek elemzésén elindulva a Biblia kezdeti történeteiről azt bizonyítja, hogy már jóval korábban korábban is ismerték őket.

Éva

Éva (héberül: חַוָּה 'Ḥawwāh,' arabul: حَوَّاء Ḥawwā, görögül: Εὕα Heúa, szírül: ܚܘܐ) a teremtéstörténet egyik alakja a Bibliában és a Koránban. Az Ábrahámi vallások alapján az első nő volt a földön. Éva, Ádám felesége volt.

Mózes első könyvének második fejezete alapján Évát Isten(JHVH) teremtette Ádám egyik oldalbordájából, azért hogy Ádám segítőtársa lehessen. Enged a kígyó kísértésének és eszik a tiltott gyümölcsből a jó és rossz tudásának fájáról. Megkínálja Ádámot is a gyümölccsel, ami után az kiűzetnek az Édenkertből. Keresztény egyházak különböző nézeteket vallanak Ádám és Éva engedetlenségével (gyakran nevezve az ember bukásának) és az azt követő következményekkel kapcsolatban. Keresztény és zsidó tanítások gyakran különböző mértékű vétkességet és felelősséget tulajdonítanak Ádámnak (az első ember) és Évának a bukásért, míg az iszlám mindkettőjüket egyenlően tartja felelősnek.

Bár Éva nem egy szent neve, a hagyományos Ádám és Éva nevek napja december 24-én van megtartva, számos európai országban, mint például Németország, Magyarország, Skandinávia, Észtország és Litvánia.

Az Ószövetség története

Más nyelveken

This page is based on a Wikipedia article written by authors (here).
Text is available under the CC BY-SA 3.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.